Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-04 / 260. szám
«fEGttl ^Jtíriap 1971. NOVEMBER 4.. CSÜTÖRTÖK iTAG-GORSIUM Császárné szobra? Befejezéshez közeledik az idei ásatási évad hazánk legjelentősebb római kori feltárásának színhelyén, a, tá- ci Gorsiumban. Dr. Fitz Jenő, a feltárás vezetője az idén a település központjában levő szentélykerület egyik nagyméretű, reprezentatív épületét tárja fel. Megállapította, hogy az építZ£ÍW * Lehotka Gábornak Távolodj vaklárma bábeli hangzavar tisztán lépj szobámba hóharmatos hajnal gerincem gitárhúr reumás csigolyám az idő sarlóján éleset csikordul más tavasz és más tél más virágárusok és künn a szikár szél szakadatlan suhog soha megérkezés csak ez a léghuzat mi fölemel s futtat föltámad és elvész Major János mény eredetileg templomszerű középület lehetett Miután a szentélykerület elpusztult, ez volt az egyetlen épület, amelyet a negyedik században újjáépítettek és ismét felhasználták, ugyancsak középületként. Ezt bizonyítják azok a tetőcserép-maradványok, amelyeken rajta van az aquincumi légió bélyegzője. Az újjáépítést ugyanis a légió tagjai végezték. Az újjáépítéssel egy időben „korszerűsítették” az épületet, padló alatti fűtéssel látták el, s padlóval borították. Az ásatás során néhány érdekes lelet is előkerült. A legfigyelemre méltóbbnak az a korszerű „kikészítésű” női szobormaradvány látszik, amelyről feltételezik, hogy valamelyik császárnő szobra lehet. A szobor arcát festékkel fedték, érdekessége, hogy a szemeknél tökéletesen látszik a mai szem kikészítéséhez hasonló körülrajzolás. ASZÓDI ELŐKÉSZÜLETEK Szobor a múzeum előtt Petőfi Pest megyében Pest megye múzeumairól sok tájékoztatást olvashattunk az elmúlt , hónapokban. Az aszódi Petőfi Múzeumban azonban semmiféle rendezvény wem volt ebben az évben. Hogy ez a szünet miért hasznos — erről szeretnék most beszámolni. Az aszódi Petőfi Múzeum évszázados épületében működött a helybeli gimnázium, illetve régebben az algimnázium. Ennek a tanintézménynek volt a tanulója 1835—1838 között Petőfi Sándor. Aszód nagy lelkesedéssel és körültekintéssel készül a nagy költő születésének 150. évfordulójának megünneplésére. A Művelődésügyi Minisztérium. valamint a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának támogatásával a múzeum kiállítási termeit ezekben a napokban újítjuk fel. KÖNYVESPOLC Album, regényes életrajz, monográfia Londonba, Párizsiba, Egyiptomba vezetnek el azok a Corvina-kötetek, amelyek a kiadó művészjeti kiadványainak sorában legújabban megjelentek. S egy reprezentatív nagy monográfia is most került a boltokba, ezúttal már második, átdolgozott kiadásban: a magyar festészet fiatalon elhunyt úttörő egyéniségének, Derko- vits Gyulának munkásságát bemutató mű. DERKOVITS GYULA Elmélyült, elemző, és ismeretanyagban is rendkívül gazdag Körner Éva tanulmánya, A Derkovits-kötetből,: a művész önarcképe (1921). amelyet jogosan mondhatunk az utóbbi évek egyik legjeleri- tősebb művészettörténeti munkájának. Miközben végigvezet bennünket a csupán 38 évet élt, mégis eseményekben, fontos határkövekben és művészeti megnyilvánulásokban oly gazdag életutú festő pályáján, egyben alkalmunk van megis- méfni festészetének nagyobb, nemzetközi összefüggéseit, a kor művészeti törekvéseit is. Megismerjük a két világháború közötti korszak társadalmi és szellemi viszonyainak műalkotásokban tükröződő számos jellegzetességét. Legfőképpen azonban egy határozott arcélű, állásfoglaló és kiváló felkészültségű művész egyénisége rajzolódik ki előttünk, a kötetet lapozva. Olyan művészé, aki meggyőződéssel vallotta, hogy „össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval, mert az embernek biztosan van közölnivalója. Mint festőnek és mai embernek, érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni.” S tegyük nyomban hozzá: ehhez meg is volt a saját magasremdű kife- jezíési formája, nem rokontalanul természetesen a magyar avantgarde-hagyomónyban vagy bizonyos külföldi irányzatokban. Mindezekről részletesen oívaishatunik a kötetben, amelynek szerzője végiig tárgyilagos elemzésében határozottan megszabja Derkovits világának határait is. Végső ösz- szagezósként igen precízein fogalmazza meg e nagy művész 'munkásságának, helyét, szerepét, amikor így ír: „Intuíció és ítélet, indulat és logika, érzelem és törvény, ösztön és tudat, realitás és absztrakció egyesül közvetlenül, ellentmondásosságában is elválaszthatatlanul Derkovits formájában, proletárszimbolikájában. Ez határozza meg művészetének arculatát, és különbözteti meg kortársaitól a magyar művészetben és az egész világ művészetében. Szervesen beleágyazódva a magyar művészet előzményébe és jövőjébe és közvetve a nemzetközi festészetbe is, a csúcsok magasságába és magányába jutott el.” A kötet értékét kétségtelenül növeli a gazdag illusztráció (480 kép), köztük több do- kumenturnfotó és eddig ismeretlen Derkovits-művek bemutatásával. LONDON- NATIONAL GALLERY Az ízléses, nagyméretű album a világ legjelentősebb múzeumai között előkelő helyet elfoglaló londoni National Gallery (nemzeti galéria) gazdag anyagából mutat be 160 alkotást. A bevezető tanulmány szerzője, Peter H. Feist azzal a szándékkal válogatta össze anyagát, hogy egyrészt bemutassa a 'gyűjtemény sokrétűségét, másrészt hozzájáruljon a művészettörténeti ismeretek bővítéséhez, a képző- művészeti értékek iránti fogékonyság fejlesztéséhez. Nem volt könnyű dolga, hiszen hatalmas tárházból kellett válogatnia: a londoni nemzeti galéria ugyanis — eltérően a mienktől, illetve általában a legtöbb hasonló nevű intézménytől — nemcsak a hazai festészet remekeit gyűjti, hanem műkincsei az egész európai. s benne teirniészeitesen az angol festészet fejlődését reprezentálják. a kora reneszánsztól a XX. századig. A nagy műgyűjteményhez méltóan gondos összeállítású és kiállítású ez az album, amely a Corvinának közös kiadása a lipcsei Seemann Verlaggal. UTRILLO Sajátságos kis kötet ez, amely a XX. század első fele francia festészetének különös alakjáról, VtrillóröL Francis Carco tollából — Ligeti Magda magyar fordításában — most Az Egyiptom építészete című könyvből: II. Ramszesz thébai palotatemploma i. e. 1300 körüli évekből. nálunk megjelent. Mert ha netán egy barkoehbázó megkérdezné, hogy mi ez: esszé? — feleletként csak azt kaphatná: is. Ám ha tovább kérdez — életrajz, memoár? — megint- csak is, és újból is lehetne a válasz. No, de nem a műfaji meghatározás a döntő, hanem az, hogy az Utrillóhoz baráti szálakkal kapcsolódó szerző igen olvasmányos, mégis, hiteles adatokban bővelkedő művében szerencsésen ismertet meg közelebbről is a festő egyáltalán nem vonzó, alkoholizmussal terhes életmódja’ mögött művészetének valódi értékeivel, amelyek Párizs ezerarcú hangulatait oly pompásan tükrözik. ( EGYIPTOM ÉPÍTÉSZETE Hajnóczi Gyula e munkájával annak idején új sorozat indult Az építészet világa címmel, Major Máté szerkesztésében. Mi sem mutatja jobban . sikerét, mint ez a mostani második kiadás, amelyben múltat és jelent kapcsolnak össze a bemutatott alkotások, részletes művészettörténeti leírásokkal. Mintegy ötven egyiptomi épületen vezet végig bennünket a szerző ötezer évnyi szédítő történelmi szélességben. Kicseréljük az omló vakolatot, a korhadt padlók helyére új kerül, korszerűbb lesz a világítás is. Egy pincével több lesz a helyiségek száma: átépítéssel kiállítási teremmé alakítjuk át. A Központi Múzeumi igazgatóság művészi kivitelezésiével új kiállításokat létesítünk. Ezek közül a legjelentősebbek: a „Petőfi Pest megyében” című állandó, valamint a „Petőfi az irodalomban” című időszaki kiállítás, amelyek megnyitása a jubileumi ünnepségek egyik rangos megyei esepiénye lesz. Ezzel egyidőiben ismét látható lesz a „Galga-völgy népének múltjából” című állandó kiállítás is. Országos érdeklődésre is számat tarthat az Aszódon feltárt neolitikus (lengyel kultúra) település és temető emlékanyagának, valamint a Galga mentén élő magyar lakosság, s a szlovák, a német nemzetiségiek népviseletének a bemutatása. Valószínűleg sok látogató tekinti majd meg a pincében megnyíló szőlészeti-, borászati kiállítást: itt a szőlőművelés és borkultúra népi eszközeit mutatjuk be. A kiállítások várhatóan a tél folyamán készülnek él.. A megnyitásra a Petőfi jubileumi év keretében kerül sor. A jubileumi év rendezvényeit az ez év tavaszán megalakult nagyközségi Petőfi-emléfcbi- zottság tervezte. Kiemelkedő eseményé lesz az ünnepségsorozatnak az új Petőfi-szdbor leleplezése. A mű Kovács Ferenc szobrászművész alkotása, s a Képző- és Iparművészeti Lektorátus támogatásával a Petőfi Múzeum előtti parkban állítjuk fel. Asztalos István múzeumvezető Az agyag művészei Mezőtúron, az ősi nagykunsági fazekasmesterség otthonában, a Népművészeti, Agyagipari Szövetkezet magas művészi fokon ápolja a nagy elődök, Gorka Géza, Badár Balázs kerámia- és agyagipari művészetét. A szövetkezet alkotóműhelyeiben kétszáz munkás foglalkoztatásával az idén tizenegymillió forint értékű, népi motívumokkal gazdagon ékesített agyagedényt készítenek. Tizenöt-húszféle színben pompáznak a különféle bütyköseik, butellák, kancsók, kulacsok, tálaik, bögrék, készletek. A szöveitlkezet termékei öt világrészbe jutnak eL Ajándék L. B. Bikkel több évtized óta Ausztráliában élő magyar tervezőmérnök a Magyarok Világszövetsége útján az Országos Műszaki Könyvtárnak és Dokumentációs Központnak ajándékozta idegen nyelvű, főleg műszaki könyvekből álló szakkönyvtárát. Az értékes adományt az Országos Műszaki Könyvtárban Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára adta át. Amfiteátrumrekonstrukció Budapest után az ország második legjelentősebb műemlék- városa, Sopron,' 1977-ben ünnepli önálló várossá nyilvánításának 7Ö0. éves jubileumát. Az évfordulóra készülődés jegyében több jelentős műemlék-rekonstrukciót hajtanak végre, és elhatározták, hogy feltárják, illetve részben rekonstruálják a római korból származó soproni amfiteátrumot is. HETI FILMJEGYZET Belorusz pályaudvar A szovjet „filmhéten bemutatásra kerülő alkotások közül talán ez a film közvetíti Szt az üzenetet, amelyre nálunk is megvan a megfelelő hullámhossz; Andrej Szmirnov, a film fiatal rendezője olyan témához nyúlt, amelyről azt szokás mondani: érdektelen, agyonbeszélt és nem is új. A háborúban helytállt nemzedéknek a békébe való beilleszkedéséről, a konszolidálódás nehéz emberi, etikai problémáiról valóban számos szovjet film és könyv beszélt, s több mint negyedszázaddal a világégés után tényleg lehet érdektelen is egy ilyen történet. A történet egyszerű: négy egykorú frontbajtárs egyik parancsnokuk és bajtársuk temetésére érkezve, összetalálkozik. A háború óta eltelt időben alaposan megváltoztak: egyikük nagyhangú főnök lett, a másik félénk papucsférj, a harmadik rideg bürokrata, a negyedik magánakva- ló, keserű ember. Elhunyt barátjuk halotti torán is így viselkednek. Aztán egy váratlan, próbára tevő esemény ismét elővarázsolja a négy férfi hajdani, harctéri barátságát, egyszerre lépnek akcióba, egyszerre forog az agyuk kereke, eltűnik a különbség a gyárigazgató és a lakatos között — ismét baj társak. Közösen mentenek meg egy fiatal fiút, közösen „léptetnek le” egy nyegle ifjoncot, s közösen érzik: ami egyszer összeková- csolódott, azt érhetik megrázkódtatások, rárakódhatnak különféle elsorvasztó rétegek — de az alap, a frontbarátság, amely az emberségre, az áldozatvállalásra, az egymásért cselekvésre épült, mindig ép marad, és mindig szükség lesz rá. A Belorusz pályaudvar azonban sokkal többet mond, mint amit e rövid tartalmi vázlat sejteni enged. Arról beszél, hogy egy sokat próbált, ellentétes erők között vergődött nemzedék, az úgynevezett középgeneráció csak akkor maradhat hű önmaga legjobb eredményeihez, a háborúban kialakult tiszta emberi eszményekhez, kapcsolatokhoz, ha ezt a régi önmagát úgy meri vállalni a jelenben, hogy nem á negyedszázaddal ezelőtti időket sírja vissza, hanem az akkori nagyon magas normák szerint él és dolgozik ma is. Szmirnov azzal alkotott jelentősét, hogy felismerte ezt a gondolatot, és filmjéből nagy erővel sugározni tudja — nemcsak a szovjet középgeneráció és a vele szemben gyakran értetlenül álló mai szovjet fiatalok, hanem minden hasonló életutat megjárt középgeneráció és mai fiatal nemzedék számára is. Ráadásul mindezt nem tanmese modorában teszi, hanem élő emberek élő konfliktusaiba ágyazva, sok humorral, s ha kell, drámai erővel és sodrással. Salad, Marija! Az élet gyakran izgalmasabb, érdekesebD történeteket produkál, mint a legmerészebb alkotói fántázia. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy ha olvasnánk az illető históriát, el se hinnénk. Nos, a Salud, Marija, Ioszif Hejfic filmje, kicsit ilyen történetet visz filmre. A hősnőt, . Mariját élő, valóságos személyről mintázta a rendező: Marija Fortusz őrnagyról a magyar lapokban is olvashattunk. Ettől persze ez a filin még lehetne egyike a számos, a polgárháborúról, az intervencióról, a spanyolországi harcokról szóló filmnek. Hejfic azzal emeli általánosabb érvényűvé a valódi történetet, hogy megkeresi mélyebb igazságát. Nevezetesen azt, hogy egy, a forradalommal elkötelezett életút miként teszi teljesebb emberré azt, aki ezen az úton jár, s miképpen visel el minden áldozatot, szenvedést, tragédiát az, akire — József Attilát idézve — „a Párt vigyáz”. Marija, a film főhősnője — Ada Rogovceva a moszkvai filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta megformálásáért — azok közül a hőslelkű, de mindig emberi mértékkel mérhető, önmaguk szobrává sohasem váló szovjet nőalakoknak a sorából való, akikkel sok-sok regény, film lapjain, kockáin találkoztunk. Űtja az intervenciós csapatok katonái között imperialistaellenes röplapokat osztogató, szép szőke, forradalmárnak még nem nevezhető kislánytól a Vörös Hadsereg náci betolakodókkal küzdő őrnagyáig az az út, amelyen az igaz emberek jártak a harmincasnegyvenes években. Hejfic rendezői művészete ezt, az önmagában is vonzó életet, még megragadóbbá formálja, mert arra ügyel, hogy Marija minden pillanatában ember tudjon maradni. Egyszerűsége - az a fegyver, amellyel győz a történet helyenként romantikussá dagadó sodrásának veszélyein. Felszabadítás Ili E harmadik rész A főcsapás iránya alcímet viseli, s a monumentális, dokumentum-részeket játékfilm-elemekkel keverő, a történelmileg hiteles eseményeket híradóhűséggel újraelevenítő filmsorozat azokat az eseményeidet tárgyalja, amelyek az 1944 nyarán végrehajtott döntő támadássorozatot előkészítették, illetve ezzel egy időben más frontokon, a hátországban, a hitleri Németországban, Angliában, Amerikában játszódtak. Külön érdekessége a filmnek az a jelenetsor, amely a legfelsőbb szovjet hadvezetés tanácskozásait idézi; a Sztálin vezette megbeszélések légköre hitelesebb és az események gyökereit jobban felfedő, mint eddig bármely más hasonló filmben láthattuk. Takács István 1 k
