Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

™K-Msríem 1971. NOVEMBER SI.. VASARNAP ]W égis le kéne ülni. Lábain J‘ÍJ' a betonba gyökerezik. Késön érek haza. Fejemben óra ketyeg. Megvakarom söré­nyemet, a sötét égre nézek. Sötét felhők gördülnek. Ami­kor egymáshoz érnek, olyan csönd van, hogy mennydörgés- i él hangosabb. Rákospalota, Újpest határa; vörös fákkal f :egett forró táj. Valamikor ketten jöttünk haza ezen az i ton. Üres nélküle a város. Úgy visz hazafelé a lábam, mintha sírba vinne. Ahová lé­pek, nem nő többet virág. Hangosan sírok, az önsajnálat könnyeit sírom. Szívem rit­must vált: szembejön egy em­ber. Aktatáska van a kezében, talán éjjeli műszakba hajt. Abbahagyom a sírást. Átvil- lan agyamon, hogy csak hisz­tériások. Ha igazán sírnék, akkor most nem hagynám ab­ba. A férfi elmegy mellettem, éppen egy villanyoszlop szét­folyó fénye alatt. Hajában minthg vasreszelék csillogna. A hatalmas, szürke falhoz hú­zódom. Hallgatom a távolodó lépteket. Ha valaki elmegy mellettem — egy idő óta — mindig hallgatom a lépéseit, így állapítom meg, hová megy?, ki megy?, milyen han­gulatban? A következő embe­rig csak arra gondolok, aki az előbb elment. Ezen az utcán sokára találkozom megint va­lakivel, van időm gondolkozni. A belvárosban más, ott csak bámulok, nincs időm, nem is merek gondolkozni. Zsúfolt villamos, zsúfolt földalatti. Há­romnegyed nyolc. Karórám csatja le fog esni. Meg kell fe­szíteni a csuklómat, hogy fe­szesen tartson. Ázottan érek haza. ÍZ- abátban leülök az ablak elé. Esőcsepp ereszkedik alá az üvegen. Néha másod­percekig mozdulatlan, aztán hanyatt-homlok bukik alá, hogy lejjebb ismét megálljon. Az esőcseppeken keresztül a tá­voli fények olyanok, mint a csillagok a halottaknapi gyer- tyásdobozon. Barna fény van a szobában. Kabátom is barná­nak látszik, pedig szürke. Pisz­VARGA RUDOLF: Levél az ajtó alatt kosszürke. A legolcsóbb. Föl- állok. Lezökkenek az ágyra. Riasztóan nyugodt vagyok. Olyankor szoktam ilyen lenni, amikor játszom. ■ Nagyapával voltam ilyen. Két éve halt meg. Nem kártyázunk többé. Én nem játszom. Túlóráztam. Délután négytől duplán fize­tik. Hat óra alvás nem elegen­dő az embernek. Beázott a ci­pőm, pedig reggel derült volt az ég. Odafent is csalnak? Le­érettségiztem, egy évet jártam főiskolára és most segédmun­kás vagyok. Gyermekkorom­ban mindig a cirkuszos szak­máról álmodoztam. Egyszer, Emiikor falunkban az AEROS cirkusz járt és a díszelőadás után feltörültük fúrészporral a placcot, fél tizenkettőkor mentem haza éjjel. Apám na­gyon megvert. Akkor jöttem rá, hogy fakir leszek. Nem fájt a verés, csak a fényre és a közönségre, meg a zenekarra gondoltam. Ma elköltöttem az új száz- forintosomat. Maradt egy tíze­sem, a legjobb tízest félretét- tem, ez is nemsokára ragadni fog a piszoktól. Lacinak me­gyek kétszázzal ebben a hó­napban. Le kéne ugrani a kocsmába, meginni egy pohár sört. Végeredményben mind­egy. Beviszek valamit a Bizo­mányiba. Ólomlábakon, de ijesztő biz­tonsággal lépek be a kocsmá­ba. Fáj a fejem. Minden eső­csepp úgy dörrent rajta, mint­ha tízkilós súly lett volna. A dobhártyáim majd kilyukad­tak. Most itt ülök egy zöld műanyag asztalnál. A víz át­melegszik a cipőmben. Nagy­nak és dagadtnak érzem a tal­pam. Hazafelé legalább nem kell majd kerülgetni a tócsá­kat. Otthon gatyára vetkőzöm és készítek magamnak egy jó forró teát, citrompótlóval. Az asztalon kék vázában sárga műanyag virág. Zöld-kék-sár­ga böfögő virágok. A pultnál emberek beszélgetnek, fél szemmel mindig a belépőre pillantok. Kolbászt esznek, börtönben ragasztott papír­zacskókból, Mélyeket lélegze- nek. Levegő van bőven. A sa­rokban egy hatvan év körüli ember sír teljes erejéből, mint egy kisbaba. Bömböl. Néha majdnem nekidől a forró kály­hának. A szomszéd asztal kö­rül hat férfi és egy szőke nő ÜL Elöl hiányzik a szemfoga, de nem szégyelli. Még két fér­finak hiányzik a szemfoga, a talonból. A nő haja könnyű­nek és villamosnak látszik a füstben. Kabátban ül. Vihorá- szik. Más szaga van ilyenkor a kocsmáknak, amikor eső esik, és egy ilyen nő vihorászik benne. Az ételszag is bentma­rad, a meleg is. Ölmos álmosság. Nem főzök teát. Lefekszem. Kint nagyo­kat öklendve zuhan le az eső­víz. Nem lehet aludni tőle. Az órák éjfélt ütnek. Sör, bor, pálinka... álomfejlesztő. Az arcomon kialszanak a szemek, de tudom, valaki jön felém. Ez ő. A lépések erő­södnek, majd elhalkulnak, vé­gül megállnak. Ügy rémlik, mintha itt lett volna... fol- ébredek. Az asztali lámpa ég. Moly­lepke porzik, csillagzik csu­pasz égője körül. Nézek a kör­tébe, lélegzetemet sem szabá­lyozom. Mindketten fekete sze­met és halvány ajkat viseltünk az esküvőnkön. Elkezdek dú­dolni, zümmögni. A visszhan­gok sipító és fenyegető szava­kat vernek vissza és az iga­zival ellenkező dallamot éne­kelnek. Fekszem a dunna alatt és látom, amint felkapom sapkámat, szaladok az utcán és ólomgolyó a szívem. Az út megállt Testem alatt a vér­tócsa csUlagalakban olvad meg. ■p1 elébredek. Újabban nem ^ tudom, hányszor kelek egy reggel? Hány fokozata van az ébredésnek? Este óta sem­mi sem változott. A reggel ki­köpi magából az embert, nyolckor visszaszippantja az este. Akkor aztán kezdődik a feltöltődés. A szobában most még mindig térdig érő a sötét­ség, de az ajtó előtt fehér folt! Levél... a résen dughatták be. Fel kellene venni. Felkelni. Odamenni. Lehajolni. . Érdekes, hogy este nem vet­tem észre. Biztosan még dél­után kézbesítették. Fel kéne bontani. Gyászszegélyű. Ki tud­ja, ki halt meg? Talán az anyám. És ha az anyám halt meg?! Elhullajtott hajszálak ma­radnak ujjaim között. Marha­ság. Este meg kellett volna törülni a hajamat, megszárita- ni. Piszkos minden törülkö­zőm. Meg kéne házasodni új­ra. Megint albérleti szobába házasodni? A szoba háromszáz, a koszt MIKLOSOVITS LÄSZLÖ: PAVA ötszáz, útiköltség kilencven. > Ezenkívül fűtés, mosás, apró; bevásárlások, néhány mozi-1 jegy, fekete, nagyritkán az^ anyámnak is száz forint, ha- ^ za. Csak nem ő halt meg? Mi- ^ kor beverték a fejem és vérző ^ homlokkal mentem haza ka- ^ rácsonykor, azt mondta, fölém t hajolva: „Megbibiződtél?” — S és megpuszilt. Lehetett látni S kék és fekete-mályvaszín gon- ^ dolatait, amint ide-oda jártak^ csuklójának ereiben. Hazafelé^ menet a vonatablakból nézve ^ a távíróoszlopok úgy süllyed- ^ nek, emelkednek, mint a hűl- J lámok. A pocsolyák ólomszür-5 ke felszíne visszatükrözi a ki- & áltozásomat, sikoltozásomat. § Állok, saját szivárványomban:^ szempilláim szivárványában. ^ Kisüt a nap is közben, a sár ^ gőzölögni kezd. Az út egyik ^ oldalán fúj a szél, a másikon ^ nem. A terep sima, töredezett,^ jól fényképezhető. Az volt a hibája, hagyta, t hogy szívja a nap. Most meg- > halt Egy reggelre tele lett a § tüdeje a saját leheletével, biz- ^ tosan azt szívta vissza. Elhan- ^ tolás végett haza kell men- ^ nem? Tudom, hol van az elő- § készített szemfedője. Azóta b biztosan foszladozik már. Tele- s fonál ni kéne a postamester-S nek, hogy hazamegyek. De mi- $ nek? Csak hogy tudják, hogy § megyek? A vonatfülke falai ^ összezsugorodnak. Lépteim ^ nyomán besötétedik majd a ^ falu. Meghalt anyám. Útikölt- ség, temetés, virágok. Isten | nyugosztalja. A cipőmet el kéne vinni suszterhoz, mielőtt elindulok. ^ És meg kell borotválkozni. | Igaz, az ősmagyarok szakállt § növesztettek, úgy gyászolták § halottaikat. Attila apja is sza- ^ kálit hordott. De ő banktiszt- ^ viselő. ÍZ' inézek az ablakon. A látó- ^ határ heglyesszöge, mely a házak közé szorult, elém ro- | hant. A szívem teljesen elfog- i látta mellkasomat, de erre $ csak most jöttem rá. Hogy fog ^ bemenni a halottasnép abba az ^ átkozott kis szobába? Hazafelé ^ mindig ugyanazok a, fák, há- § zak, ereszek. Pontosán olyan ^ vagyok, mint anyám. A sze-fc mem, homlokom is az övé. A« panaszkodásaim is. Szikszói bélyegző. Az öreg^ Turcsányi? > Hetvenhat éves ^ volt Majd’ négyszer kitellet-^ tem volna belőle. Korra is, ^ termetre is. A Hennádnál la- ^ köti, fiával. Béla is jól meg- termett ember. Búskomor § mindig. Mikor lesz a temetés? ^ Szabadságot kérek a vállalat- ^ náL : Nem Turcsányi, hanem a § fia?! Árvíz... mentés köz- $ ben... Tizenöt embert szedett 5 fel. Három családot Elsüllyedtek. * MÁTYÁS FERENC Cigánylány Láttam a tündér cigánylányt egy tóba fulladt szigeten, kétágú hajfonata szállt a szélben, a fellegeken. Másutt sétáló páva volt, egy kertben a tenyeréből madarat etetett s dalolt az örökös szenvedésrőL ♦ Devlához szólt, hogy nincs kenyér, mondta a panaszos imát, könyörgött egy csöpp életért, s holtan a papi mennybe szállt. Fekete birkák harangos szíve kondult, mikor elment. Azóta liliom harangoz érte, — nem kapott kegyelmet. Hegyekből felhőkre lépve elbolyongott a világban. Gyökerét a földbe verte és kinyílott egy virágban. HÓNAI MÁTYÁS: ŐSZI CSEND vssMrsmMysMrssfssssMSfsrMssssMmmsssssssfmrsssssssssssj'ssssswsMy/mwjrmsmsmmKssjmsMmrswMí rSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSI-SSSSSSSSSSSSSffSS//-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSS//*S. VIKTOR MEDVEGYEV: Mire jó az anyaggyűjtés Tlan egy barátom. ' Verseket ír. S persze, hogy költő szeretne lenni. Sem­mi más, csak költő. Érettségi után nem ment dolgozni seho­vá. Ögyelgett az ut­cákon, s kilincselt a szerkesztőségek­ben, bekönyörögve egy-egy versikéjét ebbe, vagy abba az újságba. — No, hogy vagy? — érdeklődtem, ami­kor nagy néha ösz- szefutottunk. — Tengődöm, ten­gődöm! ... — húzta el a száját. — Egy lyukas garasom sincs. Rém keveset■ fizet­nek egy sorért. — Miért nem írsz hosszabb verseket? — Éppen ma kezd­tem bele egy elbeszé­lő költeménybe... De nem lenne köl­csön egy tízesed? ... Két hónap múlva ismét találkoztunk. — No, hogy állsz már a poémával? — kérdeztem. — Hadilábon. Csak néhány részlettel va­gyok még kész. Az egyik szerkesztő azt ajánlotta, hogy men­jek ki anyagot gyűj­teni az életbe, az emberek közé. Pél­dául valamelyik épí­tőipari vállalathoz. — Csak nem?! No és te? Fütyültél men­ni, mi? — Fütyültem .,. akarom mondani: fütyültem és men­tem. Jókedvvel. Mert milyen érdekes ott, te! Főleg a magas­építészeti hegesztők érdekelnek. Kép­zeld, engem egysze­rűen csak ipari ta­nulónak néznek. Per­sze, én nem szólok nekik egy szót sem az igazságról, hadd Higgyék csak, hogy tényleg tanuló va­gyok. Teszem azt, amit parancsolnak. Nem is sejtik hát, hogy őket tanulmá­nyozom. Jó, mi? ... A foglalkozásukon keresztül közelítem meg az emberi lélek rejtelmeit. De mondd, nem adnál kölcsön három ru­belt? ... Egy év műim ta­lálkoztunk aztán új­ra. — Mi újság? — szögeztem neki a kérdést. — Minden 1 rend­ben! Kétszáznál is több rubcsit keresek havonta. Nem rossz, mi? ... Tessék, meg is adom a tizenhá­rom rubeledet... — Gratulálok! — szorítottam meg me­legen a kezét. — Ilyen jól hoznak a konyhára a versek? — Hagyd a csudá­ba a verseket! He­gesztő lettem a ma­gasépítőknél ... Baraté Rozália (ordítása SIMON EMIL: Nem büntethető... Felkapaszkodtak a Serpentinen, alattuk kitárult a síkság. „Szelídem, s megadóam, akár a hódítók előtt” — gondolta a férfi. Hatal­masnak érezte magát Közelebb hajolt a fe­leségéhez, a birtoklók, s a beavatottak bizton­ságával. — Nézd — akarta mondani —, amott a csúcs! Mit látsz rajta? Kíváncsi vagyok, észreveszed-e? Mert sokan járnak ide, de szinte mindenkinek elkerüli a figyelmét Akkor látta, hogy az asszony csendben sír. — Mi bajod van? — törmedt rá ingerülten. — A látvány... most először vagyok itt... Bocsáss meg! — Igen, igen, a te szokásos meghatódásaid — dörmögte kedvetlenül. — Tegnapelőtt is, Adorjánéknál! Néztél a tálba, és felkiáltottál: jé, mi ez? „Rák”, mondták gúnyosan. Udva­riasan mosolyogtak, de a hátad mögött... el­képzelheted ! — Mit csináljak? — Emelkedj felül az ilyen kicsinyessége­ken! — Még sohasem ettem rákot — Na és? Nem kell mindent bevallani. Hiába kínálkozott a táj, mindketten a mű­szerfalat nézték meredten. — Megtennél valamit? — kérdezte félén­ken az asszony. — Menjünk haza. — Előbb is elhatározhattad volna! Otthon, a négy fal közé beszorítva, csap­kodták egymáshoz a szavakat — Mondd ki, mit gondolsz rólam? — kérte az asszony. — Mit gondolhatnék? A feleségem vagy! — Ez már kevés. Érzem! — Ügy! Ha ezt is jobban tudod, fejtsd ki az én véleményemet is te! — A férfi az író­asztalhoz lépett, a, felhalmozott papírteker­csek közé túrt. — Idenézz! Kilóra mérheted a munkámat! Nincs időm kicsinyes hülyesé­gekkel foglalkozni! — Bocsáss meg. Kezdetben oly büszke vol­tam, hogy szövőgyári munkáslányként egy igazi tervezővel járok... — Ugyan! Emberek vagyunk. Nő és férfi! — Te, persze, nem ismerhetted a magam­fajták gondolatait... Micsoda boldogság volt a lakásodra feljönni, s az ablakból a Dunára nézni! Odahaza, ha nagyritkán volt időm, és kedvem támadt, hogy az ablaknak nevezett lyukon kinézzek, a szomszéd szobájába lát­hattam. Szóról szóra olyan, akár a miénk. Érted? Az egyformaság valóságos hóhér! Ezután napokig kerülgették egymást, vigyáztak a szavakra. Egy este az asszony a szokásosnál később jött haza. — Hol voltál? — kérdezte ingerülten a férfi. Az asszony megrettent a hangjából kiérez­hető hűvösségtől. Nem aggódva, nem féltés­sel kérdezett, inkább úgy, mint aki azt mond­ja: — Ha valami bajod esik, mennyi kelle­metlenséget okoztál volna nekem! — Hazamentem anyámhoz. Üzent, hogy rosszul érzi'magát. — Kipanaszkodtad magad? — Ez nem rájuk tartozik. — Na és? — Már jobban van. — Az asszony közelebb húzódott, mosolygott — Nézd csak, mit hoz­tam. — Kopott fedelű, szakadozott füzeteket tett a heverőre. — A régi füzeteim. Az álta­lános iskolából... A férfi értetlenül nézett rá. — Szeretném, ha gyerekként is megismer­nél — magyarázta kissé zavartan az asszony. Fel akar bosszantani? — gondolta dühösen a férfi. Csaknem a földre lökte a füzeteket. Aztán meggondolta, legyintett — Ez így nincs rendjén. Egy vegyigyárat tervezek, a fejem tele van számokkal, és ak­kor te... orrom alá rakod a füzeteidet — Most mi lesz? — nézett rá ijedten az asszony. — Semmi. Menjünk él valahová. Kiültek egy kerthelyiségbe. A férfi tulajdonképpen utálta az efféle cél­talan üldögélést. Az asszony kedvelte. „Még együtt vagyunk” — gondolta a férfi. Grima­szokat vágott, szúrós megjegyzéseket tett a i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents