Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

1971. NOVEMBER 21., VASÁRNAP etal NEC VEI ^Mírhm PEST MEGYEI ALKOTÁSOK A Munka Népe FŐNYI GÉZA DABASI SGRAFFITO JA levelet és tisztogatásra egy arany szélű szarvasbőrt is nyújtott át ■földhözragadt naturaliz­-*■ mus lenne, ha én most végre nem beszélnék az óra gondolatairól is. Nem, senkit nem lephet meg, hogy az óra nagyon rosszul érezte magát új tulajdonosánál. Az óra elő­kelő környezethez szokott, micsoda sérelem, a főváros­ból, megkérdezés nélkül vi­dékre helyezték át. És nem­csak a lakosok voltak egysze­rű emberek, de ráadásul mi­lyenek voltak a többi órák!/ Micsoda társaság volt ez! # A királyi óra mélyen szégyelte, hogy őt is órának nevezik, őt, a felsőbbrendűt, ha ezeknek a horpadt, vaskos, nehézkes acél- és nikkelszerkezeteknek ez a nevük. Majd megpuk­kadt, ha újdonsült gazdája néha összehasonlította őt a többiekkel, hogy vajon jól jár-e... Mi jut ezeknek az eszükbe, hogy őt egy sorba helyezik ezekkel? Hogyan mutassa meg az egész ban­dának, hogy ő egészein más valaki...? Végre ráeszmélt, mit kell tennie. Egy szép napon elkez­dett hátrafelé járni. Hatvan perccel nyolc után nem ki­lencet, hanem hetet mutatott, majd ötöt és így tovább. Ijesztően különleges dolog volt. A polgármester egy ide­ig azt gondolta, rosszul lát, eszébe sem jutott, dehogy merészelt ilyesmit^ hogy a ki­rályi órában lehet talán a hi­ba. Végül elfogadta az elő­kelő óra utasításait. És mert a környéken a polgármester volt a legtekintélyesebb úr, az emberek kénytelen-kelletten elfogadták az új időmérést, órajárást Mindenki a külön­leges óra után igazodott, az- j után igazította a saját sze­rény óráját. Eleinte ugyan néhányan, kellemetlen okve- tetlenkedők, izgágák, morog­tak és kételkedtek, de miután a leghangosabbakat lecsukták, mindenki meghajolt és _ né­hány nap múlva az új időmu­tatást találták természetes­nek. És mert ez télen történt, és azon a vidékén olyankor hónapokig sötétség uralkodik, még a nap állása sem zavarta meg őket. A sötétség ural­mának ideje alatt belenyu­godtak vagy beletörődlek; a visszafelé járó óra diadalmas­kodott. De aztán ... Nos aztán a sö­tétség oszlana kezdett, a jég a fjordokon, a hó a völgyek­ben elolvadt és a vidék fel­szabadult a zord idők rabsága alól. Az első ember, aki 1 az ösvényen, a hegyeken át megérkezett a városba, egy vándorlegény volt. Csodálkoz­va látta, hogy reggeli kilenc órakor éjfélt mutat a torony­óra! A megszólított emberek kijelentették, hogy ez a he­lyes idő és mert a legény ma- kacskodott, mint legfelsőbb tekintélyre, a bíró gyémántos órájára hivatkoztak. A le­gény elment a polgármester­hez, megnézte az órát és na­gyot kacagva felkiáltott: — De hiszen ez visszafelé jár! TVágy felzúdulás támadt, a ■*-’ polgármester utasítására a poroszlók el akarták fogni a felségsértőt. Csakhogy most már Sokam akadtak, akik a pártjára keltek, egyre többen felismerték az igazságot és kinevették az órát. A gyé­mántos óra pedig úgy felmér­gesedett, hogy dühében el­pattant a rugója. Mit tehetett a polgármester, a tengerbe hajította a haszontalan hol­mit. Később az újságból ér­tesült róla, hogy magával a királlyal is körülbelül ez tör­tént. — Tény, hogy ettől kezdve a kisvárosban is előre forgott az idő kereke... vendégekre. —■* Figyeled a bamba myárspol- gártA Sör, hús, futballmeccs — ez az élete. Hetek múlva a férfi barátságosan megisd- mogatta az asszony arcát. — Tudod, hogy képtelem vagyok hazudni. Az asszony megijtedt. — Megismerkedtem valakivel — mondta szenvtelen hangon a férje. — Hol? — Ez volt a legbutább, amit kér­dezhetett. A férfi mimthg örült volna a beszélgetésnek. — Vonaton. Az asszony leült. Egy nagyon távoli utazá­sukra emlékezett: vasárnap reggel Zebegény- be. A férfi komolyan, elgondolkozva ült vele szemben, ritkán váltottak egy-egy szót. S hir­telen azt kérdezte: — Szerinted mi a legfon­tosabb két ember kapcsolatában? Milyen sze­repet szánsz például a szexualitásnak? — El­pirult, s a férfi nevetett. — Ebből már tudom is a véleményedet! — Nem bírta tovább, fel­ugrott, elindult a menetiránnyal ellenkező irányban. Ment, préselődött. A férfi Utána. Aztán eljutottak az utolsó peronra. Az ab­lakon kinézve látták, hogyan futnak ki alóluk a sínek... — Min gondolkoztál? — zökkentette ki a férfi az emlékezésből. — Fontos neked? — kérdezte az asszony. — Talán ... — Persze! — Kívánsz még valamit? — Nem, semmit. Amit akartam, megkap­tam. — Ezt nagyképűség nélkül mondhatom!... Az asszony bólintott. — Máskülönben sem kell túl sötéten látnod a helyzetet — morogta á férfi. — Mindenben megegyezünk. — Má*r itt tartunk? — Miért? Fokozatokat szeretnél? — A fér­fi ingerültsége lassan alábbhagyott — Őszin­tén mondhatom: örülök, hogy eddig mellettem voltál. — Voltam? — ijedt meg az asszony. — Igen. Ahogyan örül az ember egy jól világító lámpának ... egy finom hegyű ceruzának ... — Csacsáság. És méltattam hozzánk. SZÄNTHÖ IMRE: CSENDÉLET NÄDASS JÓZSEF: A király órája mivel, hogy egyikünknek sem volt pénze. A negyediket Mathausenben vették él tő­lem, hogy kinek a zsebében ketyeg most, nem tudhatom, fontos, hogy valakit csak felvilágosít, hogy hányat ütött az óra... Ha ugyan ráébred. L ehet, hogy a gazdáik szo­kásai fertőzték meg őket, bizony az órák nem tar­tanak össze. Az együttérzés teljes hiányáról kapok állan­dóan hírt. A nemesfémbe öl­tözött például semmibe se veszi az acélórát. Láttam egy­szer, amikor egy előkelő úr autójába bepillantottam, hogy Patek-órája nyelvet nyújtott a sofőr szerény karórájára. Az órásboltokban is igyekez­nek túlkiabálni egymást, szó­val nagyonis embertelenül, vagyis inkább ember módjára — viselkednek. Az órák közötti vitának, a gőgösködésnek és széthúzás­nak legmegdöbbentőbb pél­dáját nemrég, Északon jár­tamban hallottam. A messze északon fekvő városka polgármesterének re­mekbe készült órája volt. Aranyóra, bizony, drágakö­vekkel kirakva, a tetején mindenféle cirádák díszeleg­tek és még külön harangocs­ka mondogatta a negyed- és félórákat, a betelt órát meg kürtharsonázás jelezte. Nagy­szerű, csodálatos óra volt, alapjában véve megmagya­rázhatatlan, hogy egy ilyen isten és hegyek háta mögötti városkába, még ha polgár- mesterhez is, ilyesmi elkerül­hetett. Nos, a dolog úgy tör­tént, hogy egy király vagy herceg a közeli fjordban csó­nakázott, a korona hirtelen leesett a fejéről, mert a felsé­ges úr elfelejtett bukósisakot húzni rá. Bele is veszett vol­na a tengerbe, de a polgár- mester, pedig már volt egy 5 kis pocakja, utánaugrott, a ! tengerfenékre bukott és fel-5 hozta. Ezzel tulajdonképpen a ? szórakozó uralkodó tekinté- $ lyét mentette meg. Mert ho- $ gyan mehetett volna haza a$ király korona nélkül? Vi-$ lággá kellett volna bújdosnia. $ A király örömében előbb tap- $ sikolni kezdett, aztán keblére $ ölelte a polgármestert. — Te, a IV/b fizetési ősz- § tályba sorolt, valóságos köz- $ szolgálati alkalmazott, reno- $ mérnat mentetted meg. Kérj, 5 amit akarsz, minden kivárná- s godat teljesítem. ^ Akkorra már sok nép gyűlt $ egybe a parton, roppant ki- $ váncsi volt mindenki; mi tör- ^ ; ténik most, mit felel a pol- $ : gármester. A polgármester ki- ^ ; nyitotta' a száját és beszélni $ i akart, de csak eltüsszentette $ : magát. (Ezt nem is lehet $ I rossznéven venni, hiszen, bár $ i nyár volt, alig 10 Celsius fo- ^ kos volt a víz... Ezt később ^ i olvastam a lapokban. Még k egyszer kinyitotta a száját,^ megint nem tudott válaszol- s ni, mivel megint csak tüsszen- tett egyet. A király, ez a jó- k ságos kéjutazó, akinek a szives teavajból volt, látta, hogy as szegény polgármester szub- S jektív nehézségek miatt nem S tud felelni, segíteni akart ne- s ki és megkérdezte: — Mivel háláljam meg ne- ^ mes és önfeláldozó cselekede- S teidet? ^ Képzeljék el a polgár- ^ mester zavarát. Mit illik $ ilyenkor kérni? A király tü- $ relmetlenkedett, unta az áll-1 dogálást, nem akarta lekésni $ a repülőgépet, este nyolckor ^ örökbarátsági szerződést kel- ^ i lett aláírni egy országgal, ^ i amit másnap meg akart tá- $ i madni a hadserege, elővette ^ : az óráját, rápillantott. De a $ ; polgármester is odapillantott 8 : elbűvöl ten, mért az arany- s ! óra gyémánt, rubint és za- s ! fír kövei gyönyörűen csillog- s j tok. $ j A király észrevette a tekin- | • tetet és mosolyogva kérdez- S ;te: S ! — Akarod az órát? • A polgármester nyelt egyet § • és kinyögte: | í — Igenis, felség. $ í Mire megkapta az órát, az J ! odaugró főhadsegéd még egy $ ; bársony béléstokot, egy ok-v BKSZE IMRE: Vízben l Körülfon apró buborék-lánc mozdulnék, tovább simogat, bőrömön ázott, végtelen ránc s a kishalak mesélik álmukat. """""■fWSSSSMMS/SMSMSSSSSSSSMSS/ySSSSSJWSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ ? Az óráknak is van társa- $ dalműk, talán még vi- $ lágnézetük is. Gondoljatok $ csak arra, milyen régen élnek ^ már órák. De hát ez termé- ^ szetes is. ősi nemzetség ez, $ bár kissé tompaujjú kísérlet- ^ hez szolgál eszközük Már az | ókorban is volt napóra, meg ^ homokóra. A legifjabb fajta, |a kerék járó, rugós, azonban ^ alig nyolc-kilencszáz eszten- $ dós. A századok alatt millió $ és millió óra született és halt s még, úgy hiszem, e pillanat- $ ban is legalább százmillió óira 5 mutatja a gyönyörűen beren­dezett világnak a helyes vagy $ helytelen időt. Bocsánat:száz- ^ millió és egy. Majdnem meg- J feledkeztem arról, amelyik a $ Lajos-erdői kovács háza mel- í letti sorompóőr konyhájában ! kakukkol... ; Milyen különbözőek az 5 órák! Majdnem annyira, mint ! az emberek. Vannak bádogba, ; nikkelbe burkoltak, vannak, ^ amelyeknek ezüst házuk van ; és vannak előkelő, arany-, ! meg platinaórák, néhány tu- 5 cat szikrázó gyémánttal ko- : szőni zva. Vannak szerény fa- j házikóban kotkodácsoló, van- j nak hosszú, ünnepélyes ingá- ! val és komoly rézsúlyokkal ! igyekvő riiagyképú faliórák. ! Azután itt vannak a nyilvá- ! nos és hivatalos órák törne- ! gei, állami, községi és egyhiá- J zi órák, templomok tomyai- j ban, pályaudvarok tetején, j hivatalok szobáiban, törvény- $ székek előcsarnokában, kór- ! házak, iskolák és kaszárnyák 5 folyosóin, meg forgalmas ut- ^ cák sarkán ...! Memnyiféle J óra. biztosabb és bizonytala- ! nafab, nemesebb és közönsége­sebb. Karórák, zsebórák, to- J ronyórák, finomkodó nők 5 gomblyukában viselt díszórák $ és izzadó, izgatott paraszti J szerkezetek. ^ Magam is sokféle órával ^ találkoztam nem rövid éle- $ temben, néhánnyal szerződé­ses viszonyban is állottam. $öt vagy hat óra robotolt ed- ^ dig szolgálatomban, az első J ifjúságom messze homályában $ ketyeg elhaló hangon, alák- $ jára alig, csak csendes szavá- $ na emlékezem, és fedelének $ síkos belső lapjára, amelyre ij vörös hajú szerelmem arcké­ppé! ragasztottam. A második p világító számlapú karóra volt, p ott maradt a kóirházvonat ab- p lakának párkányán, amikor p a lázban fetrengó fiút a lem- p bergi állomáson hordágyra p emelték. A harmadik arany- p nyal díszített tulaezüst volt. | akkoriban nagyon divatos, p igen előkelő, ezt egy Luxem- p bung környéki bisztróban p hagytam zálogul a József At- | tilával és Tihanyi Lajossal el­fogyasztott közös ebédért — zakban és az emberekben egy- ! aránt. Minden „újakra” készül j itt, a tervező gondolat is pár- S huzamosan emelkedik a tégla- ! sorokkal — a láncszerű kéz-! fogás a munka népének ősz- : szekovácsolódott egységét jel-! zi. : Főnyi Géza nemcsak áita- ! lánosságban kereste az épít-1 kezesek jellegzetes hangula- i tatát, hanem azt fejezte ki,! hogy a Jejlődés lényege a moz- \ gas, mely minden megtorpa- J nást megszüntet — az emberi! harmónia előfeltétele, a fo- S lyamatos és közös alkotás, s Ezzel akaratlan jelezte azti a termő pezsgést — mely a: százados moccanatlanságot; feloldotta Dabas környékén | —. s a béresiházak, kúriák; kiáltó ellentétei helyett egyen- | letes derű áramlik Inárcs,; Sári, Gyón, Alsónémedi, > Ocsa gyorsan épülő új utca- > soraiban. Főnyi kapcsolata 1965-ben i kezdődött Dabassal, s ez nem! szakadt meg haláláig. Tavaly i nagy sikerű kiállítása volt a! járás székhelyén, s ez a lka- i lommal köszönte meg a da- j basi meghívás figyelmességét, j Magnószalag őrzi hangját — ; komolyan, szerényen vála- • szol Platthy Iván kérdésére, j érinti a festő hivatását, aki > monumentális méretekkel isj az emberekhez kíván szólni, > felemelkedésüket szorgalmaz-: za. Mindez 1970 januárjában i történt, s akkor még senki i sem tudhattál, hogy életmű- i vének lényegét fogalmazta i meg a csendéletek festésében i is magaslatra jutott mester az j interjú kapcsán. Bárki ellen- i őrizheti szavainak igazságát, i aki közelebbről is megismer-: kedik dabasi művének tiszta > értékeivel Losonczi Miklós Dabas első monumentális méretű alkotása a járási hi­vatal tanácstermében lelte meg otthonit. Az építkezés lendületét kifejező sgraííitót 1965-ben készítette el kar­tonvázlatok alapján Fényi Géza festőművész. A fekete- lila-fehér rétegek feltárását az eltérő mélységű rajzos kar­colás alakítja egységgé — a hímnikus téma kellemes lát­ványszerkezetben jelenik meg. Illyés Gyula építőkhöz cím­zett nagy verse folytatódik a képzőművészet vizuális kö­zegében Főnyi Géza sokré­tűen elmélyült közreműködé­sével. Ebben a művében ars poeticáját is megfogalmazta a világosan körülhatárolt, igé­nyesen közérthfető festői for­máival, mely a világ köz­ponti elemét — az építés di­namikájának emberi humá­numát ragadja meg. Illyés költeményének szár­nyalását elégikusra szelídíti művének szabálytalan tim­panon alaprajzában Főnyi, aki „Állványok, frissen fel­rakott falak”, „Téglát téglá­ra" halmozó iramával a hét­köznapokat felmagasztalja, a munka nem szűnő szertartá­sait .jeienitk. Emelet jelzőn, két szinten helyezkedik el zászló- lengető csoportja — a félig kész városra mutat szélső fi­gurája, mások tervrajzot fi­gyelnek — a kétkezi és szel­lemi munka jelenléte érződik a daru- és állványerdő közötti A színrend és a rajz nyugta­lanságának indokolt ellen­téte a tisztázott célokra és az építkezés feszültségére utal: előrehaladás nem lehet soha problémamentes. Mozgalmasság és lendület terebélyesül a munkaeszkö­zökben, frissen elkészült há­BORBELY TIBOR: Panaszkodom Vádaskodás, gyűlölet, koholt perek roncsoló aknamezőin jöttem én hozzád, hogy sebzetten is szeresselek s osztozzam veled a hűség rendjelén. A vérehulló fecskefű virága, e szívemből hajtott csillag ékesít. És sárga színnek: ezüst a társa. Hajam sem rejtheti fénylő kincseit. Bátor lettem és erős. Panaszkodom neked, kitől a sebet s a rendjelet, veszélyt és oltalmat kaptam és kapom. Szívem eloldanom tőled nem lehet, kínzó önmagam csak benned oldhatom, mert minden módon már egy vagyok veled. — Sajnálom, hogy nem lett tőled gyerekem. ? — Nagyon kérlek, ne tetézd az ügyet... ? — Ha dühös vagy rám, nincs igazad. A férfi magában elismerte az asszony fi- ^ nomságát. „Vele éltem, és válójában nem is^ tudom, milyen. Most már mindegy!” Az asszony előtt ezentúl összefolytak a í napok. A férfi idegenként járt-kelt a lakás- 'j ban, néha napokig nem ment haza, vasáma- ponként pedig hevert az ágiban. Cigaretta-2 zott, fütyörészett. „Milyen furcsa — gondolta az asszony —, á nem kérdezhetem meg, minek örül...” A férfi kora délután kelt fel, láthatóan nem í találta a helyét. Amikor megszólalt, remegett? a hangja. 'j — Nincs valami programod? — kérdezte azí asszonytól. — Miféle programom? * ^ — Szabad vagy — legyintett zavartan a 2 férfi. Kis idő múlva még azt mondta: — Cso-£ magolni szeretnék. Meg akartalak kímélni. ^ — Ugyan — mondta könnyedén az asszony,? bár alig jött ki hang a torkán. Később való-? ban szenvedett. A csomagolás látványa ke-? gyetlen, mintha élve boncolnák. A férfi elkészült, bőröndjeit az ajtóhoz? vitte. _ i — Hát ennyi — mutatott rájuk. — Igen — bólintott az asszony. — Akartál valamit mondani? — Eszembe jutott, ha megversz, elmehetek? látleletet vetetni, s ha megállapítják a nyolc? napon túl gyógyuló sérüléseket, megbüntet-? nek. De így, hová mehetnék? Talán mondjam? azt: „lelki sérülés”? Ne állj meg az ajtóban...? Te mindennél többre tartod a határozottságot.? — Ha bármikor szükséged lenne valamire... < — Menj már! ? Amíg a férfi távolodott, az asszony a lé-? péseit számolta. — Egy... kettő... tizenhat.? Odalent becsapódott a kapu. Az asszony visz-? szament a szobába, de nem mert az ablakhoz? közeledni. Most igazán jó lett volna, ha a? szemközti lakásba nézhet... De itt? A há-J zak a Duna szemközti partján ... olyan mész-: sze vannak! ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents