Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
1971. NOVEMBER 21., VASÁRNAP ”"&£i'rlap 7 Gyártás — robbantással A robbanóanyagokban hatalmas energia rejlik. Felszabadításához azonban igen sajátos körülmények szükségesek* bár hadászati, építészeti, bányászati hasznosítása régi. Az utóbbi években azonban egyre jobban elterjednek a fémmegmunkálás területén is a robbanóanyagokkal végzett műveleteit. Ezek az új, nagy energiájú eljárások egyrészt sok esetben kitűnően helyettesítik a hagyományos megmunkáló műveleteket, másrészt minőségileg új, sajátos technológiai és konstrukciós lehetőségeket tárnak fel. Présgép helyett 2000 atmoszféra A robbanó sajtolásban a munkadarab rövid időre jól alakítható állapotba kerül, vagyis ún. alakítási ellenállása a minimálisra csökken. Ez az igen nagy nyomásoknak, illetve az energia-közlés gyorsaságának köszönhető. A képlékeny állapot eredményeként az anyagon károsodás nélkül létrehozható alakítás jelentősen növelhető a szokásos melegvagy hidegsajtolásos eljárásokhoz képest. A darab teljesen -kitölti a présszerszámot, és könnyen felveszi a megkívánt, sokszor igen bonyolult formát. A robbantó mélyhúzás elvégzéséhez az egész berendezést vízzel telt medencébe süllyesztik. Erre részben á közvetlen környezet, részben a lemez védelme miatt van szükség. A robbanóanyagból kilépő rendkívül koncentrált energia- impulzus ugyanis a lemez és a töltet között elhelyezkedő csillapító és elosztó vízpára nélkül magát a lemezt is megrongálná. A technológia tulajdonképpeni alakító fázisa igen rövid idő alatt, néhány ezredmásod- percen belül zajlik le. A robbanótöltet detonációja során a környező víztömegben egy nagy sebességgel haladó, 1—3 ezer atmoszféra csúcsnyomású hullámfront — lökéshullám — alakul ki, amely a lemezt több száz méter/másodperc sebességre felgyorsítva, valósággal belövi a szerszám alakítóterébe. Az ilyen sebességgel száguldó anyag a matrica mintázatára ütközve', természetesen annak legkisebb részletét is tökéletesen kitölti. A sajtolt termékek felületi minősége, alakhűsége és mechanikai szilárdsága pedig lényegesen jobb, mint amit bármelyik más hagyományos eljárással el lehet érni. A jégszerszám A robbantó művelet elvégzéséhez szükséges előkészületi idő viszonylag hosszú. Hátrányos az a körülmény is, hogy a detonáció járulékos szeizmikus hullámai és a robbanóanyagok kezelésével kapcsolatos követelmények miatt robbantóüzem lakott terület közvetlen közelében • nem létesíthető. Viszonylag alacsony szerszám-költségei következtében a robbantás ma elsősorban a kísérleti gyártás és a kis sorozatok kedvező technológiája. Korlátozott darabszám esetén ugyanis a szerszám (matrica) olcsó, gyengébb minőségű anyagból — pl. betonból, műanyagból vagy akár jégből — is készíthető, így a szerszámalak rugalmas változtatásával az optimális termékforma gyorsan és alacsony kísérleti ráfordítással állítható elő Energia — néhány milliomod másodpercig A robbantó technológia területén végzett kutatások ma elsősorban az energiaátvitel mechanizmusának a mélyebb feltárására irányulnak. Az eddigi eredmények alapján ugyanis joggal feltételezhető, hogy az eljárás számos nyitott kérdése és nehezen irányítható részfolyamata az alakító impulzus sajátságainak megismerésével megválaszolható, illetőleg irányítható lesz. A robbantó alakítás terén több hazai kutatóintézetben folyik kiterjedt kísérleti munka. Száguldás légpárnán Egyre több ország szakemberei foglalkoznak a „repülő vonatok”, a légpárnán vagy mágnespárnán tovasuhanó, egysínű vasutak építésének gondolatával. A franciák voltak a kezdeményezők, az első kísérletek elvégzői. A Jean Bertin mérnök szerkesztette „Acrotrain” néhány évvel ezelőtt óránkénti 370 km-cs sebességi csúcsot állított fel a kísérleti pályán. Azután a japánok, majd a szovjet kutatók következtek a „repülő vonattal” kísérletezők sorában. Ügy látszik, hogy az angolok sem akarnak lemaradni (ők egyébként is a légpárnás elv alkalmazásának úttörői voltak), ezt bizonyítja a képen látható légpárnás járműtest, mely első útját gépkocsin tette meg a liunting- dongshirc-i kísérleti pályáig. A fordított U alakú fémszerkezetet ráhelyezik a vasbetonból épített pályatestre, a később reá szerelendő felépítményben képezik majd ki az utasteret. A számítások szerint a neves Vickers cég e 24 méteri hosszú, ún. lineáris motorral hajtott járműve 300 Riérföldes (kb. 500 km) óránkénti sebességgel fog száguldani. A fémszerkezet az előrehaladás során természetesen nem érintkezik a vasbeton pályával, nagy nyomású levegővel létesített légpárna tartja attól távoL A „repülő vonatokra” a 200 és 1000 km közötti távolságokon vár nagy jövő, ahol a közúti gépjárművek és a sínes, kerekes vonatok már nem, a repülőgépek pedig még nem gazdaságosak sok utas szállítására. Egyelőre azonban csak rövidebb pályák épülnek, melyek a nagyvárosok központját a repülőtérrel kötik össze. Régi iratok restaurálása fdőjaráskuiatós az emberiség - a föld összes szerves tüzelőanyag-készletének (szén, földgáz, olaj) eddig még mindössze 10 százalékát használta csak el. A föld mélye még igen jelentős tartalékokat rejt magában. Át kellene kutatni a Spitzbergákat, a Szaharát, az Antarktiszt, Szibéria egy részét stb. A Szovjetunió energiaszükségletének jelentős hányadát ma is még a hőerőművek szolgáltatják, annak ellenére, hogy az ország jelentős kiaknázatlan tűzi energiával rendelkezik és az atomerőmüvek fejlesztése is folyik. A képen látható villamos hőerőmű a Volga partján épül Koszroma város mellett. Építését 1964-ben kezdték el. Jelenleg háromj egyenként 300 ezer kilowattos energetikai blokk működik itt; a negyedik blokk 1970 novemberében lépett működésbe. 1975-re az erőmű már teljes kapacitással üzemel. Présgép helyett robbantás zadban az udvari kancelláriák iratai mér papírra készültek, és a 15. században budai kereskedők árulták a papírt, li/í inden országban féltve őrzik azokat a ré- 1TJ- gi írásokat, amelyek letűnt századok tükrében az ország történelmét, irodalmát, kultúráját dokumentálják az utókor számára. Rendkívül nagy értéket képviselnek ezek az iratok, amelyeknek megőrzése, konzerválása, restaurálása nehéz feladatok elé állítják a szakembereket. A konzerválás és helyreállítás munkája abból indul ki, hogy a régi írás pergamenre vagy papírra íródott. Különösen nehéz a restaurátor munkája, ha a századokon át nem szakszerűen tárolták a pergamen iratokat, azok hosszú időn keresztül hányódtak, a kötetek összeragadtak, és nem egy esetben fadarabhoz hasonlítanak összetapadt lapjai. Napjainkban a könyvrestaurátorokat a modern technika már nagyban segíti nehéz munkájúikban. A harc tehát az idő vasfoga ellen megy: évszázadokon keresztül kiszáradnak, megfakulnak a pergamen- és a papírlapok, néha az is előfordul, hogy a helytelen tárolás miatt nedvességgel szívják meg magukat. De támad a penész, és támadnak a mikroorganizmusok is. Ezért fontos a nagyértékű iratok megfelelő helyen és megfelelő atmoszférában történő tárolása. A régi iratok, könyvek restaurálása a lapok megtisztításával és szétválasztásával kezdődik. Először a fotólaboratóriumba kerülnek a lapok, ahol felszínre hozzák az olvashatatlanná vált, vagy elmosódott szövegrészeket, iniciálékat, ábrákat. Optikai-mechanikai rendszerrel állítják helyre az eredeti írást. Különféle vegyszerek is a restaurátorok rendelkezésére állnak a célból, hogy megóvják és „meggyógyítsák” a régi iratokat a mikroorganizmusoktól és a penésztől. A restaurációs laboratóriumok kémiai és biológiai csoportjai nemcsak a régi iratok megóvásával foglalkoznak, hanem azt is kutatják, hogy az idő pusztító hatása miként mutatkozik meg a pergamenlapokon és a papíron. Hőerőművek Az Amerikai Tudományos Akadémia egyik különbi-' aottságának jelentése szerint P" ultúrtörténészek a papiros feltalálását a kínai Ho-Ti császár miniszterének, Tsai Lunnak tulajdonítják, aki i. u. 105-ben készített először rongyból, kenderhulladékból és faháncsból papirost. A papiros gyorsan kiszorította azokat az anyagokat, amelyekre megelőzően Kínában írtak. Nincsenek pontos adataink arra vonatkozóan, hogy Magyarországon mikor kezdtek el papírt készítehi, annyi azonban bizonyos, hogy a rongypapírt Nagy Lajos és Zsigmond királyok alatt ismerték és használták. A 14. száEgy 17. századbeli könyv helyreállításán dolgoznak a Szovjet Tudományos Akadémia leningrádi kézirat-restaurációs intézetében. Napjainkban igen sok szó esik az időjárásról, a kiszámíthatatlan nyarakról és az olyan furcsa őszről, amikor hideg és enyhe levegőtömegek váltogatják egymást, minden csapadék nélkül, úgy hogy a Duna vízállása negatív rekordot ér el. A tőlünk délre élő földközi-tengeri népek arról panaszkodnak, hogy az enyhe klímájú országokban egyre hidegebb a tél. Az egyik olasz hetilap tudományos cikkírója emlékeztet rá, hogy 1956 januárjában Torinóban mínusz 20 fokot mértek, ami egy olyan országban, amelynek nagy részében nem ismerik a kályhát, igen jelentős hideg. Jelentős klímaváltozás megy végbe talán Földünkön? E téren nem egyezik a meteorológus kutatók véleménye. Egyik csoportjuk szerint fokozatos lehűlésnek lehetünk szemtanúi, sőt egyesek új jégkorszakkal fenyegetnek, ha nem is azonnal, de 100 év távlatában. Ugyaniakkor az északi sarkvidéken dolgozó meteorológusok és glaciológu- sok a jéghegyek gyors ütemű olvadásáról tudósítanak, ezt pedig szerintük az adott térségben a felmelegedésre lehet visszavezetni. A szeszélyes időjárás természetesen a meteorológiai jelentések készítőit is sok esetben „nehéz helyzetbe hozza”. Nem csoda, hogy annyi tréfa forog közszájon az időjárás-kutatásról, különösen az előrejelzéssel kapcsolatiban. Napjainkban a meteorológusok igen komoly műszerekkel dolgoznak. Ezeket a műszereket különösen a síkvidéki, tengeri és hegyi állomásokon használják, de a mérési övezet kiterjedt az atmoszféra különböző rétegeire, a világűrre, sőt lassan a Holdra is, a repülőgépek, rakéták és mesterséges holdak jóvoltából. i Bármilyen változatos „járműpark” szállítja is azonban a meteorológiai műszereket, a hagyományos ballonokra napjainkban is nagy szerep vár a meteorológiai kutatásban. Különösen az aerológiában veszik hasznát a kisebb-nagyobb méretű ballonoknak. Az aero- logia a meteorológiának az a részterülete, amely a magasban fekvő légrétegekben kutatja a légköri folyamatokat és azok törvényszerűségét. A léggömbök különféle műszereket emelnek a magasba. Ezek a műszerek elsősorban légnyomást, hőmérsékletet és légnedvességet mérnek. Az adatokat általában a léggömbre akasztott rádiószondák közvetítik a földi állomásokra. A rádiószonda a légköri adatokat elektromos jellé alakítja át és ezek a jelek modulálják az adót. A rádiószondák ma már a tranzisztorok jóvoltából kisméretűek, így sok esetben léggömbkosárra sincs szükség, hanem közvetlenül ráköthetők a ballonra. Felbocsátásra késs a rádiószonda A meteorológiát kutatásban természetesen nemcsak kisméretűd ballonokat használnak. A franciák „EOLE” tervénél pl. nagyobb méretű nylon ballonokat alkalmaznak. Ezeket (több száz darabot) azért bocsátják fel, hogy az atmoszféra felső rétegében uralkodó légáramokról tudósítsanak. A 40—50 kilométer csúcsmagasságban repülő ballonokat a Föld körül uralkodó légáramlatok sodorják interkontinentális útjukon. A ballonok rádióadóit a Föld feletti pályán keringő meteorológiai mesterséges holdak szabályos időközökben „kikérdezik”. így a ballonok pozíciójából, magasságából, sebességéből kiszámítható a Föld felett uralkodó légáramlások iránya, erőssége, magassága. Ezek az adatok részben a meteorológusokat érdeklik, mert birtokukban pontosabb előrejelzés készíthető, de a polgári és katonai repülés biztonságát is növelik a kutatási eredmények.
