Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

1971. NOVEMBER 21.. VASÁRNAP fM» MEGYEI Tízezer KISZ-Iakás Országos lakásszövetkezeti tanácskozás Tíz évvel ezelőtt Baján kezdeményezték a KISZ-la- kásépítésá akciót. Azóta a Dél-Duna-parti városban 360, országszerte pedig jóval több mint 10 ezer KlSZ-lakásit ad­tak . át zömmel fiatal háza­soknak. Ebből az alkalomból szombaton országos lakásszövetkeze­ti tanácskozást rendeztek Baján, a Bács-Kiskun megyei Tanács járási hivatalának dísztermé­ben. A tanácskozáson részt vett Bondor József építésügyi és -városfejlesztési miniszter, valamint dr. Horváth István, a K.ISZ Központi Bizottságá­nak első titkára, Szirmai Je­nő, az OTP vezérigazgatója és dr. Kovács Sándor, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese is. Föcze Lajos, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára vázolta az ifjúsági lakásépíté­si akció eddigi eredményeit. A többi között elmondotta, hogy az akció keretében ed­dig 12 599 lakás épült. A KISZ-szervezetek tagjai kö­zel 43 millió forint értékű társadalmi segítséget nyújtot­tak. Elmondta, hogy a KISZ és a SZÖVOSZ közös lakásépíté­si akciója keretében a negye­dik ötéves terv végéig további tízezer, lakást sze­retnének felépíteni. Ezt követően dr. Kovács Sándor, a SZÖVÓSZ elnök- helyettese részletesein ismer­tette a szövetkezeti lakásépí­tési akció lényegét, módsze­reit, s felhívta a figyelmet a lakásépítő szövetkezetek sze­repére, jelentőségére. . Az országos lakásszövetke­zeti tanácskozáson végül dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára a KISZ-lakásépí­tési akció eredményes segíté­séért a KISZ Érdemérem ki­tüntetést nyújtotta át Bondor József miniszternek. Szirmai Jenő és Bondor József ugyan­csak kitüntetéseket adott át azoknak, akik munkájúkkal nagyban hozzájárultak a la­kásépítési tervek megvalósu­lásához. Az ünnepségen het­venen vették át a „Kiváló dolgozó” kitüntetést. A Tápió tájain (1.) Tükör egy járásról és egy gazdaságról Ahol nem csökken a tehénállomány Oly változatos terepet hatá­rozott mondatokban megítélni, mint amilyen a mezőgazdaság, voltaképpen — meggyőződé­sem — szinte lehetetlen. Eb­ből következik, hogy hibát és dicsérendőt egyként találni valamennyi termelőszövetke­zetben; hogy aligha akad em­ber, aki önmagát ki tudná vonni a különféle, egymásra is ható tényezőik pszichikai gyű­rűjéből; hogy másként, más árnyalatokat hangsúlyozva fogalmaz tehát óhatatlanul a traktoros, a brigádvezető, az elnök. Hát a járási párttitkár, aki tiszténél fogva fölülemel­kedik a helyi érdekeken, s az országos kívánalmakhoz, közgazdasági és szociálpoliti­kai alapelvekhez igazodva mér? Égj járás — 16 tsz Ezek a rapszodikus gondo­latforgácsok aközben fordul­tak meg agyamban, míg An- talfia Jenőre, a nagykátai já­rási pártbizottság első titkárá­ra várakoztam a takaros székház előcsarnokában. An­tal fia Jenő, bár maga is agrár­szakember, de vitathatatlan, hogy nem lehet egyoldalúan agrárszemléletű; a mezőgaz­dasági érdekeket, ha nem is alárendelten, ám a fejlődés egészébe, ágyazottan kell vizsgálnia. — Mégis, először tán a me­zőgazdaságról szólnék, majd aztán némiképp az iparról is — kezdi beszélgetésünket. — Tizenöt község, tizenhat ter­melőszövetkezet tartozik hoz­zánk, Nagykátán ugyanis két szövetkezet gazdálkodik. Van mit dicsérni, így a tápióbics- keiek sertésprogramját, de azt is, hogy ebben a járásban évek óta nem csökken a te­hénállomány. S van, persze, tennivalónk is bőven, hogy mást ne említsek, két szanált tsz bajlódik megannyi gond­dal, a tápiószelei és a tápió- szecsői. Ugyanígy baj, hogy a zöldség és a cukorrépa ter­mőterülete ezen a tájon is erősen csökkent. Az ismert okok játszanak ebben közre: a munkaerő és a gépesítés Hiá­nya. Mivel tipikusan gabo­natermesztő ez a vidék, s az idén a búza jól fizetett, a gazdaságok bevételei megnőt­tek, ami igencsak kívánatos volt. Mindent összevetve, s a zárszámadásokra előretekint­ve, mégis akad vagy hét ter­melőszövetkezet, ahol — az említett szanáltakban is — nem csökkennek a pénzügyi, s egyéb zavarok. Megjelent az ipar Megtudom a többi közöitt, hogy erős szövetkezet a far- mosi, a tápiószentmártoni, s felsorakozott már, fölfelé ível a többi között a nagyká- tái Magyar—Koreai Barátság Tsz gazdálkodása is. De hogy mennyire nem lehet kiszakí- tottan vizsgálni a mezőgazda­ság tízmillió szálú birodal­mát, azt már így elöljáró­ban leszögezhetjük. Vagyis az iparról nem beszélni éppen­séggel lehetetlen. Látni fogjuk, hogy akad vélemény, amely a szövetkezet egyhelyben topo- gását magyarázza az ipar nö­vekvő jelenlétével, bár két­ségtelen, hogy e vidék lakói­nak túlnyomó többsége he­lyesléssel fogadta a gyárak betelepedését. — A járásban voltaképpen egyáltalán nem volt ipar — mondja Antalfia Jenő —, csak a harmadik ötéves terv­ben indult meg egy radiká­lis telepítési folyamat. Há­romezer új munkahely léte­sült, különféle gyáregységek nőttek ki ezen a tájon. Hogy néhányat említsek: a Buda­pesti Telefongyár nagykátai gyáregysége, amely 400 em­bert foglalkoztat; a Kohá­szati. Gvárépítő Vállalaté Tá- piószelén 6(K> emberrel, s az Állami Pénzverő üzeme ugyanott, amely főként nők­nek ad kenyeret. Bővült a be­dolgozóhálózat is, kísz-ek és htsz-eSk. sora működik, szin­tén főként női munkaerőre támaszkodva. Ügy véljük, hogy a negyedik ötéves térv egyik legfőbb feladata nálunk: a kommunális, szociális fe­szültségek enyhítése, vagyis kéz regiment, ősi motívumok álmát adják itt tovább az ősi szokás szerint sokgyerekes, tíz-tizenkét családos édesanyák a fiatal lányoknak, asszonyok­nak. Az aranyszálak reszkető sugara csillog szemükben, vagy szemük melegétől izzik az aranyszál? Ki tudja. Szor­gos ujjaik ritmusát, mosolyuk báját, művészetük őszinteségét feledni nem lehet. S a másik buharai em­lék? — A népdalos díszvacsora. Alekszej Sityikov elvtáns, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Szövetségi Tanácsának el­nöke, aki küldöttségünket üz- begiszláni útja során kísérte, a vacsora végeztével rávett, hogy énekeljek el pár magyar népdalt. Ezt én orosz népda­lokkal tetéztem, s ennek nyo­mán dalra fakadt az egész asz­taltársaság: íjótázássai telt el — műsoron kívül — az este. —, De épp’ így dalos, sőt tán­cos volt a Turszunkulov kol- hozi látogatásunk. Üzbég népi hangszereket játszó zenészek és népi táncosok köszöntöttek bennünket. A közös gazdaság néhány éve elhunyt elnökéről kapta nevét ő az egész or­szágban az egyetlen olyan kol­hozéin^ volt, aki háromszor nyerte el a Szocialista munka- hőse címet és hatszor kapta meg a Lenin-rendet. Turszun­kulov annak idején sivár pusz­taságon kezd te él a gazdálko­dást s a ma 1500 tagot szám­láló kolhoz sok termelési re­kord mellett, a tagság jólétéről is messze földön ismeretes. — Zene és tánc közben ke­nyérrel és sóval fogadtak, majd az üzbég nemzeti ételek­ből összeállított ebéddel... Az utolsó két nap Moszk­váé volt. — Moszkva: órips Svájc. Legalábbis, ha óragyári látoga­tásunkra emlékezem. Hatezer­ötszáz feh érköpenyes dolgozó, java nő (fehér fityulás), 120- féle órafajtát gyárt... S <t búcsúfogadás Podgor- nij elvtársnál? — Talán nem szégyen, ha el­mondom, hogy milyen izga­lommal tekintettem az út elé, vajon hogy fogom megállni így vált kétórássá, kötetlen két órává. — S befejezésül pár szót munkánkról. A rendelkezé­sünkre álló rövid időt fel­használtuk, hogy tájékozód­junk: hogyan élnek a szovjet emberek, hogyan dolgoznak az SZKP XXIV. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásán, s tájékoztatást adtunk mi is éle­Kijevben: (balról jobbra) dr. Király István, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem tanszékvezető tanára, Bánáti Gézáné, Kosztolánczi Jánosné, a Kaposvári Ruhagyár varrónője és Apró Antal. helyemet a protokollformasá- gok közt. S számomra a Szov­jetunióban töltött tíz nap leg­nagyobb tanulsága épp az, hogy akár a hétköznapók egy­szerű emberei köizt járva, akár a párt- és állami vezetőkkel találkozva, egy percig sem bé­nított a protokolláris formasá­gok béklyója. Mindenütt, min­denkivel azonnal emberközel­be kerültünk. A barátok, har­costársak közös hangja, úgy látszik, nem tűri a merev for­maságokat. Podgomij elvtárs háromnegyed órás fogadása ir tünkről, eredményeinkről, problémáinkról, A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsával a ma­gyar országgyűlésnek hagyo­mányosan jó kapcsolatai van­nak: mostani eszmecseréink ezeket a kontaktusokat tovább gazdagitottálk. — őszintén mondom, soh’ sem hittem vvolna, hogy ily egyszerű emberi feladat az or- rzággyűlés küldöttségének tag­jaként képviselni választóimat Hogy ezt megtanultam: a szov­jet embereknek köszönhetem. Alacs B. Tamás bölcsődék, óvodák, iskolák, napköziotthonok építése. A felívelés számai Nagykáta maga: 12 ezer la­kosú, városiasodé jellegű nagy­község. Miként a járási párt- bizottság első titkára említet­te, két termelőszövetkezet van itt, s mivel célunk mégis csak a mezőgazdaságban va­ló széttekintés, álljunk is meg mindjárt az egyiknél. Antalfia Jenő a fölfelé ívelésre pél­dának mondotta a Magyar— Koreai Barátság Termelőszö­vetkezetet, mint amely évről évre következetesén jobbat produkál. Kiegyesúlyozottan javítja tagjai életnívóját, egyszersmind — mondhatni, ennek előfeltételeként — mind több árut visz a piacra. Persze, az efféle, jól meg­alapozott növekedés szintén ki tudja hány tényezőnek a függvénye, jóllehet, a céltu­datos vezetés kétségkívül kulcsa a gazdálkodásnak. Kiírt, Nagykáta határában van a szövetkezet központi majorja. Nyilván valameny­nyi vezető a számok embere ás egyúttal, mégis, most a közgazdászt keresem, s meg is találom Zombori Lászlóné személyében. Beosztása: a tsz üzemgazdászaként tevékeny­kedik. Azt kérem tőle, te­kintsük át a számok nyelvén az utóbbi éveket: vajon mi­ként igazolódnak Antalfia Jenő szavai? Kevés még á fiatal * Nos, íme néhány jellemző adalék: 1961-ban még. csak l 407 000 forint volt a tagság összjövedelme, 1966-ban 6 320 000 forint, s magabizto­san, bár ezután már szeré­nyebben emelkedik e szám­sor; így-1968-ban 7 601 000, 1969-ben 7 980 000 s tavaly 3 183 000 forint volt az össz­jövedelem. Töréses, mérleg­hiányos esztendő az 1965-ös, ám azóta rentábilis a szö­vetkezet, mindegyre erősö­dik. A jövedelmekkel szoros egységben nőtt a gazdálko­dásbeli, a termelési érték, igaz, a sok víz tavaly visszavetette ennek abszolút nagyságáit. — S, az idén? — Jól dolgoztak például a kertészek — mondja Zombori Lászlóné, aki természetesen .tudja, sőt mondja is, hogy az ebbéli tervtűltejesítésben szerepet játszottak a magas zöidsógárak. („1959 óta va­gyok termelőszövetkezetben, de ilyen árak máig nem vol­tak, mégpedig véleményem szerint az aszály, av vízhiány miatt.”) — Terven felül fize­tett, 70 helyett 89 mázsa lett a burgonyaátlagunk, s a 16,13 mázsa búzahozam se rossz, kiváltképp a tavalyi 13 má­zsához mérten, amikor, igaz, szeptemberig arattunk... — Gondok? — Kevés a fiatal, a trakto­rok elöregedtek. Márpedig csakis géppel pótolhatjuk a munkaerő csökkenését. So­kan ugyanis azt várták, hogy meglegyen a tíz évük, s aztán nyugdíjba mennek. Nos, most van lejáróban az a tíz év. Keresztényi Nándor Lassú víz.. Zártláncú televízió-bemutató A pedagógusképző intézmé­nyek didaktikai-módszertani munkabizottsága november 25-én és 26-án a szombathe­lyi tanítóképző intézetben konferenciát rendez, amelyen a zártláncú televíziónak a pe­dagógusképzésben történő fel­használásáról tanácskoznak. A konferencián ismertetik a szombathelyi tanítóképző ku­tatási eredményeit és a gya­korlatban is bemutatják a zártláncú televízió működését. P artot mos — tesszük hoz­zá, hogy a szólás kerek legyen. Szólásokban nem vagyunk szűkiben, minden dolgunkra, bajunkra akad. Mint ez a lassú víz is. Csak éppen azt kell tisztázni, mi a víz és mi a part? A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pártalapszerveze- teinek taggyűlésein több­ször szóba kerül a vállalati központ és a munkahelyek — a főépítés-vezetőségek, építésvezetőségek — közötti kapcsolat, az ügyintézés le­hetségesnél lassúbb mene­te. A bírálók úgy látják te­hát, hogy a lassú víz a dön­tések, intézkedések vonta- tottsága, s a part a gyor­sabb, rugalmasabb munka. Ezt mossa, omlasztja, gyen­gíti a lassú víz. Igaz. Nincs olyan vállalati szervezet, amely ne működhetne tö­kéletesebben, gyorsabban. Ám a központból másként látszik a víz és part viszo­nya. Ott úgy ítélik meg, lassú víz csordogál az épí­tésvezetőségeken is; késnek a döntésekhez szükséges adatok, az anyagrendelések pontatlanok, az igényelt és helyszínre irányzott gépek kihasználtsága alacsony. A lassú víz — az építésveze­tőségek mulasztása, a mun­ka kelletéméi kisebb szer­vezettsége stb. — tehát a koncentráltabb, az emberi és technikai adottságokat ésszerűbben kamatoztató munka partját mossa. Igaz. Nincs olyan vállalaiti szer­vezet, amely képes lenne a hatékony működésre akkor, ha részegységei nem töltik be maradéktalanul szere­püket. Van tehát két igaz­ságunk ; ugyanazon dolog­ban létezhet-e kétféle igaz­ság? A föntebb említett példa — hasonlót szinte minden olyan vállalat szolgáltathat, amely központtal és több helyen levő részlegekkel működik — jól mutatja, hogy víz és part sűrűn fel­cserélődhet a nézőponttól függően, s éppen e felcse­rélődés miatt marad rejtve a lényeg: a parimosás ve­szélye. Az, hogy egy egé­szében jól működő, évről évre nagyobb feladatoknak megfelelő vállalat különbö­ző egységei között nemcsak teremtődhet, de teremtődik is ellentmondás — sőt, nem ritkán az érdekek ütköz­nek —, s ha ezek megszün­tetését az érintett részlegek mindig a másiktól várják, a lassú víz továbbra is par­tot mos. Amiért vezetők és vezetettek egyaránt, de nem egyenlő arányban fe­lelnek. ^ IV yugodtan általánosítha- ’ tunk: nemcsak az em­lített építőipari vállalat, s nemcsak az építőipar küzd e gonddal, de minden vál­lalat birkózik vele. A gaz­dasági reform kibontakozá­sa általános értelemben előtérbe tolta az időténye­zőt, de a vállalatoknál még csak napjainkban kezdik fölismerni jelentőségét. El­jutottak addig hogy érzé­kelik a döntések, intézke­dések lassúságának vagy gyorsaságának hatását, kö­vetkezményeit, de még nem tartanak ott, hogy a teendőket elsősorban ön­magukra, saját szűkebb te­rületükre értsék. Miért? A feleletet az úgynevezett belső mechanizmus vizsgá­lata adja meg. A vállalatok nagy többségénél ugyanis a szükségesnél merevebb — központosít»ttabb — az irá­nyítás: túl sok minden tar­tozik a felső vezetők hatás­körébe, s ezért a közép-, valamint az alsószintű ve­zetés sem jogokat nem gya­korol, sem felelősséget nem vállal. Csupán „jelez”, az­az feljegyzéseket, emlékez­tetőket, jegyzőkönyveket gyárt, kérelmez, ■ követel, döntést, intézkedést sürget. Mindez idő. Mert közben napok, hetek telnek el, helyben és gyorsan elintéz­hető dolgok vándorolnák irodáról irodára, ügyinté­zőtől csoportvezetőig, onnét az osztály- majd főosztály- vezetőhöz. Ezért tűnik e helyeken úgy, hogy a lassú víz partot mos; nem intéz­kednek ott fent, nem dön­tenek. S e vélemény kiala­kulásában a merev szerve­zet fönntartásával elsősor­ban a vállalatvezetés hibás. A vállalati szervezetben észlelhető bajok lényegé­ben két eredőre .vezethetők vissza, s az ezekben hozott határozott intézkedések szüntethetik csak meg a partmosás veszélyét. Az egyik: a belső érdekeltségi rendszer tökéletlen, nem vi­lágos, miiben ki hogyan ér­dekelt. A másik: tisztázat­lan a felelősségi rendszer, egybemosódnak a hatáskö­rök, formálisak a különbö­ző vezetői jogok, s ezért mindenki mindenért felel, azaz senki nem felel való­jában semmiért Természe­tesen nem ennyire éles a vállalati szervezetről ké­szült látlelet azok előtt, akik maguk is részesei e szervezetnek. Nincs ebben semmi ellentmondás. Be­lülről mindig nehezebb át­tekinteni rész és egész kap­csolatát, s különösen ne­héz azért, mert legtöbbször a meglevő szervezethez pró­bálják igazgatni az elvég­zendő munkát, s nem e munkához kialakítani a kellő szervezetet. A kelle­ténél makacsabbaajk bizo­nyulnak azok a hagyomái nyok, amelyekre a vállala­ti szervezet támaszkodik, hiszen még napjainkban is — hogy csak példát említ­sünk — élesen elkülönül egymástól a termelésirá­nyítás és a munkaerő-gaz­dálkodás, holott a legszoro­sabb egységet kellene al­kotnia. ívj eghamásítaná a képet, ■LTA ha hallgatnánk arról, hogy a-Hegutóbbi tapaszta­latok már a vállalati szer­vezet,bizonyos módosulását mutatják, így például a ko­rábbinál fontosabb helyet foglal él az értékesítés — kereskedelmi osztály létre­hozása, kereskedelmi igaz­gató kinevezése stb. —, a piackutatás. Némileg erősö­dött a gyártás- és gyárt­mányfejlesztés helyzete is, de tény, hogy a legtöbb he­lyen ma még csak a válla­lati szervezet egy-egy ré­sze, s nem egésze kerül vizsgálat alá, ami nagy hi­ba, mórt fönntartja a las­sú víz partot mos folyama­tot, csak esetleg más me­derbe tereli azt. Ne csűr- jük-csavarjuk: a toldozga- tás-foltozgatás a döntő kér­dések közül nem old meg egyet sem. A bizonytalan­kodó, a „ma ezt, holnap az ellenkezőjét” akaró ve­zetés nyúl csak a látszat- megoldások után, mert időt szeretne nyerni, elodázva az általános döntéseket. Ez­zel azután lehetőség terem­tődik arra, hogy a válla­lati szervezet mélyebb ré­tegeiben minden úgy ma­radjon, ahogy volt, s a las­sú víz továbbra is mossa a partot. Ám az alámosott part egyszer leszakad. Mészáros Ottó Értékelték a hét végi rakodási versenyt Az őszi csúcsforgalom dan­dárjában, akárcsak a korábbi hónapokban, kedvező ered­ményeket ért el a közlekedés. A MÁV az év tíz hónapjában 98,5 millió tonna árut szállí­tott, 1,6 millióval többet, mint tavaly ebben az időszakban. A Volán Tröszt vállalatai csaknem 10 százalékkal nö­velték teljesítményüket, s 104 millió tonna árut fuvaroztak, annyit mint két esztendeje egész évben. Az őszi forgalom eddigi eredményeit a fuvarozók munkáját koordináló közpon­ti szállítási tanács is megfele­lőnek tartja. &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents