Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

19*1. NOVEMBER 17., SZERDA KST #toréi '^FCivtap Együlf sírunk — együtt nevetünk Oldódik a hangulat igazunkat fújjuk, nem me­gyünk semmire. Hiába teljesí­ti az egyik társaság a tervét, a másik esetleg elviszi a pénzt. A munkámért felelek, de én nem szólok bele más dolgába. — Tudja, miről tárgyalnak vezetőségi üléseken? — A középvezetők nem hi­vatalosak oda, a jegyzőköny­vet pedig nincs időm elolvas­ni. — Nem érdekli? Van nekem dolgom - elég. Annyi kérést kell teljesíteni, hogy csak győzzem. De a gazdaságban — mint kiderült — jóval több az olyan i középvezető, vagy tag, aki ve- ' szi a fáradságot, hegy elkér­je a vezetőségi ülések jegy- I zŐSönyvét. Vagy odamegy a I vezetőség valamelyik tagjá­hoz, hogy megkérdezze, mi­ről is beszéltek. S aztán el­mondja mindjárt a vélémé- riyét is. amely nem talál sü­ket fülekre. v A tagság véleménye is fontos A tsz tagjai felszabadulta!)- bak, gazdái a • gazdaságnak. Alig egy esztendő telt él, és kezd megváltozni a „ne szólj szám. nem fáj fejem” szemlé­let. De hogyan lehetséges ez? — Ma már a gazdaság párt- vezetősége is .megtárgyalja a gazdasági beszámolókat, a mérleget. Ez egy lépés a tsz- demokrácia kialakulásához. Ha ez\ régebben is így lett volna, biztosan nem vág bele a gazdaság a pulykaprogram­ba úgy, hogy ne legyén fede­zete a beruházáshoz. Most, ha valahol baj van, brlgádgyű- léat hívunk össze, s . megbe­széljük a problémákat. így volt ez a kertészetben is, ahol gyakran hiányoztak a mun­kából bejelentés nélkül az asz- szönyok. Elmagyaráztuk, hogy ez nem megoldás, hiszen nem tudjuk a szállítási vállalásun­kat teljesíteni, ha nincs ele­gendő munkaerő. Megértették a szót, azóta mindig előre jel­zik. ha elfoglaltságuk van, tu­dunk helyettesről gondoskod­ni. — Az új elnök? —- A tagok kívánságára jött ismét a gazdaságba. Itt dol­gozott hosszú ideig, mint ága­zatvezető. Ismerték az embe­rek. Azt hiszem, nem bánták meg, hogy visszahívták. Ez a párttitkár, Káló József véleménye. De, mit mond . az elnök. Papp István, a tsz éle­téről? I : Decemberi pénz áprilisban — A hangulat bizony, nem volt felemelő, amikor ideke­rültem. Biztos, hogy azóta jó néhányan rám is haragszanak. Különösen azok, akiknél meg­szüntettük a többletkifizelé- *seket, vagy éppen munkát kér­tünk a fizetségért. Mert ugye, azt mindenki megértheti, hogy nem kell a gazdaságnak szé- rüfelelős és az egy telepen lé­vő három épületnek három éj­jeliőr. S azt sem engedheti meg magának a közös gazda­ság, hog'.’ a részes művelésű kukorica . 25 százalékát kapja a vállaló, amikor nincs is annyi munkája vele. A közös érdekében azonban vállalni kell az ilyen jellegű népsze­rűtlenséget. — És mivel lehet népszerű­ségre szert tenni? — Munkával és eredmé­nyekkel. Azzal, hogy a, töb­biek is lássák, nekem is az a célom, ami nekik. Jobban, többet termelni. Együtt sí­runk, együtt nevetünk. Mi, új emberek például felvehettük volna a december havi fizeté­sünket. amikor olyan üres volt a kassza, hogy a tagság­nak nem tudtunk fizetni, csak ígérettel. S a pénztárnál, mi­kor áprilisban mi is odaáll- tunk a decemberi pénzért, az egyik gazda megjegyezte: „Tudja, elnök elvtárs. én erre már nem is számítottam. De maga felvehette volna decem­berben.” Az arcán láttam, mégis helyesli, hogy én is ak­kor álltam a pénztárnál. M. Kovács Attila Másfél évvel ezelőtt társa­ságba csöppentem. Egyik nagykőrösi barátom névnapját ünnepeltük. A feleségét akkor ismertem meg. A szokásos ud­varias érdeklődésre, hol dolgo­zik, mivel foglalkozik, elkomo­rult az arca. s csak annyit mondott: „Itt a Dózsa Tsz-ben, de ne beszéljünk róla.” Akkor nem feszegettem tovább a kér­dést, de nem hagyott nyugod­ni, az iigy. Miért nem szereti munkahelyét, mi lehet a Dó­zsában? Aztán kezembe került a termelőszövetkezet szanálá­si jegyzőkönyve, azt hittem, megértettem belőle a kurta­furcsa választ. A tévedést nem szégyen be­vallani. Néhány napja, ami­kor legutóbb a gazdaságban jártam, kiderült, hogy barátom feleségét — éppen úgy, mint a gazdaság többi dolgozóját — elsősorban nem az keserítette el, hogy kevés pénzt kapott, hanem az, hogy munkahelyé­nek mérgezett volt a levegő­je, fulladoztak az emberek. Erre emlékezték mindazok, akikkel a tsz. közérzetéről be­szélgettem. Még mindig nehe­zen beszélnek. Eluralkodott a „Ne szólj szám, nem fáj fe­jem” szemlélet. Nincs zárva az elnök ajtaja — Mi a tsz-demokrácia? — Mindenesetre nem az, ha naponta halija az ember a le- tromfolást: Mit beszél, nem a maga dolga, egyébként sem ért hozzá — válaszolja D. Sági István, a gépműhely' egyik munkása. — Mert. azt nem le­het úgy csinálni, ahogy a volt elnökünk. Elvégre a miénk ez a gazdaság. — Ezt így is érzi, vagy csak mondja? i — Miért csak möndanám? Attól több Tesz’ a pénzem? Tudja, az olyan emberek, mint én is, akik itt élték le az éle­tük nagy részét, a megalakulás óta a tsz tagjai, egyszer mgr szeretnék, ha valóban fejlőd­nénk. Mert azt még eddig nem sikerült megérnünk. Zár­számadáskor mindig csak ar­ról hallottunk, ezért, meg ezért van veszteségünk. Az indoltok mögött viszont nem láttuk, a’ lényeget. Mi akkor is tisztes­séggel dolgoztunk, amikor csak 80 százalékát vittük haza a fi­zetésünknek. — És most? — Nem akarok jósolni, de azt hiszem, az új elnök más típus. Nem föstell kijönni a műhelybe, beszél az emberek­kel. Nincs zárva az ajtaja. Már ez is sokat mond. Bízunk, mert ő is bízik bennünk. — Tudja, hogy most hogyan áll a gazdaság? r— Sokkal jobban, mint ta­valy. Gabonából rekordtermé­sünk volt, aránylag a kukori­ca is jól fizet. Néhány napja voltam a tehenészetben, ott is áll még vagy egymillió forint értékű hízó bika. Az elején azt kérdezte, mi a tsz-demok­rácia. Én meg arról beszéltem, hogy mi nem. Hát most meg­mondom. Az én véleményem szerint, mindenki szólhasson bele a gazdaság életébe, per­sze csak abba, amihez ■ való­ban ért. Nem nagy értekezle­tekre gondolok, hanem néhány mondatra, amikor éppen he­lyesnek tartja. Nem árt, ha a tulajdonosoknak nemcsak kö­telességeik, hanem jogaik is vannak, megismerhetik a tsz problémáit. Miről beszéltek a vezetőségin? Szűcs Imre üzemegyságveze- to. 16—18 embernek a főnöke. Mielőtt a t.sz-be került, az iparban dolgozott, — Az* iparban, ha nem volt kész valami, annak sem örül­tünk, voltak következményei is, de más mint a mezőgazda­ságban. Itt nagy bajt okozhat, ha egy gép nem megy ki szán­tani, vagy ha nem szórják ki . időben a műtrágyát. Az ágaza­tok egymásra vannak utalva, s ha ezit nem látjuk, csak saját Óránként négyezer csirke Fokozódik a baromfítaftúsi kedv a Kisalföld termelőszö­vetkezeteiben, állami gazda­ságaiban. Néhány évvel ez­előtt még csupán 300, az idén már 800, jövőre pedig 1050 vagon baromfit szállíta­nak a győri Baromfifeldolgo­zó Vállalatnak. A hatalmas mennyiségű szárnyast a győri vállalat régi berendezéseivel már nem képes feldolgozni. Az ezzel összefüggésben megkez­dett rekonstrukció első1 új üzemrészében. kelődön meg a _ rrtunka. Az új üzemrész gépsorai óránként négyezer csirkét, vagy háromezer tyú­kot. illetve ötszáz kövér li­bát vagy nyolcszáz pulykát dolgoznak fel valóban kor­szerű körülmények között. Hotel Szabolcs Elkészült Nyíregyháza új szállodája, a Hotel Szabolcs., A régi Szabolcs Szálló közvetlen szomszédságában épült 30 millió forint költséggel. A külsőre is tetszetős, távfűtés­sel. légkondicionáló berende­zésekkel ellátott ötszintes szállodában 49 kétágyas, 26 egyágyas szoba, két százsze-, mályes étterem, külön presz- szó és bár várja a vendége­ket. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége kedden ülést tartott, amelyen otit volt dr. Soós Gábor, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Az elnökség meghallgatta Szabó István elíiok tájékozta­tását a közelmúltban tartott gazdasági aktívaértekezletről és megbeszélte azokat a ta­pasztálatokat. amelyeket a ter­melőszövetkezetek gazdálkodá­sában is hasznosítani lehet. A TOT elnöke hangsúlyozta, hogy a szövetkezetekben is je- I lentkeznek azok a gondok, amelyek a népgazdaság külön­böző ágazataiban, elsősorban a beruházásoknál okoznak fenn­akadást.- A téeszek a megkez­dett építkezéseket sok helyen nem tudják befejezni, néhol éveken át húzódik az építke­zés. Elsősorban a növekvő be­ruházási költségek miatt ke­rülnek a gazdaságok nehéz helyzetbe. A termelőszövetke­zetek gazdálkodása sokfelé azért sem zavartalan, mert több közös gazdaság még nem heverte ki 'az előző év elemi csapásainak következményeit, ezek az üzemek nem tudják tartani a tagok jövedelmi színvonalát sem. Szabó István foglalkozott a zöldségellátás és a cukorrépa­termesztés problémáival. Ah­hoz, hogy a mezőgazdaságnak ebben a két növénytermeszté­si ágazatában lényegesen ja­vuljon a helyzet, korszerűsíte­ni kell a termelést. Ehhez azonban anyagi eszközök szük­ségeseké a gazdaságok ugyanis! önmaguk képletének étfítéré'rh-'- feni a termesztés fellendítésé­hez szükséges pénzalapokat. A TOT elnöksége megállapí­totta, hogy a termelőszövet­kezetek kölcsönös támogatási alapjának., létrehozásával kap­csolatban . kidolgozott elgondo­lásokat a téeszek vezetői ál­talában kedvezően fogadták. Az elnökség megvizsgálta a téeszek belső ellenőrzésének megjavítására tett intézkedé­sek eredményeit. A TOT elnöksége határoza­tot fogadott el arról, hogy december 6-ra összehívják az országos tanács ülését, ame­lyen élemziik a téeszek gazda­sági . helyzetét. Ezen terjesztik majd elő a téeszek II. országos kongresszusának összehívására és a kongresszus irányelveire vonatkozó javaslatokat is. Háromszázezer tonnával több A földalatti járműtelepen A metró Fehér úti járműtelepén gondozzák a föld­alatti vasút ötven kocsiját. Minden közlekedésben részt vevő szerel­vény 9 óránként beáll a kocsiszín­be, ahol megtart­ják a kötelező biztonsági vizsgá­latokat. A szerel­vények a héti 8000 km lefutása után újabb vizsgálaton mennek át. 200 CÖJ kilométernél kerül sor a kocsik tel­jes felújítására, kicserélik a futó­műveket, a villa­mos és a pneu­matikus készülé­keket, a vonúbe- rendezéseket. A munka befejezése után csak akkor állhat ismét for­galomba a szerel­vény, ha megfelel a 100 kilométeres futópróbán és a vizsga alapján is­mét forgalmi en­gedélyt kap. Teljes üzem az alumíniumipari beruházásokon Fejlesztés szovjet és magyar technológiák alapján Csaknem négyezren dolgoz­nak az aíumínium’pari beru­házásokon, amelyek megvaló­sításával jelentősen nő az. iparág termelése. A bővítés, a ] fejlesztés az Alumíniumipar minden fázisára kiterjed. A hazai és a külföldi igé­nyek indokolják az iparág in­tenzív fejlesztését, amelynek alapja továbbra is a ma­gyar—szovjet timföld-alu­mínium. egyezmény. A termelés bővítésének piaci lehetőségeit már megteremtet­ték az elmúlt három évben megvalósított beruházásokkal, kibővítették a termékválasz­tékot. javították azok minősé­gét is. A további fejlesztés alapja a bauxi ttermelés növelése. A tervek szerint a negyedik öt­éves terv folyamán egymillió tonnával nő az évente kibá­nyászott érc mennyisége. Ezen idő alatt két új bánya fel­tárását kezdik meg a Bakony­ban: Nyírád—Halimba kör-^ zetében, a Deátei bányán, il­letve a Fejér magyei bauxit­bányáknál, Rákhegyen. A következő öt évben 806 ezer tonnával emelkedik a timföldtermelés, amelyet a mosonmagyaróvári és az almásfüzilöi timföldgyár további korszerűsítésével és új üzem építésével biztosítanak. A legnagyobb bővítésre Ajkán kerül sor, ahol 240 ezer ton­na évi kapacitású új. timföld­gyárat létesítenek, amely a tervek szerint 1972-ben kezdi meg a termelést. A magyar—szovjet egyez­mény alapján nem indokolt a hazai alumíniumkohászat je­lentősebb bővítése, csupán a meglévő üzemek intenzitását növelik. Ennek eredménye­képpen a hazai alumíniumter­melés előreláthatólag 70 ezer tonnára növekszik. A közel­múltban üzembe helyezett szé-. kesfehérvári szélesszalag-hen- gérművet újabb kdkészítőgé- pekkel bővítik, növelik a prés­mű kapacitását és a félggárt- mánytermékek választékát is. December 6-ra Összehívták a TOT ülését TANÁCSKOZOTT AZ ELNÖKSÉG A ttól tartok, legalább-c*- .egy fél évtizedet át­aludt egy vállalati propa­gandista, s így került a hir­detés a lapok hasábjaira, amely a vállalatok év végi vásárlásaihoz ajánlott kü­lönböző drága berendezése­ket. Legjobb tudomásom szerint a vállalatok már ré­gen nem az évszakok sze­rint vásárolnak, hanem szükségleteik s pénzük sze­rint, Igaz, legjobb emléke­zetem szerint egykor nem így volt. Különböző kerete­ket el kellett költeni, hogy következő 'évben se csák- - kenjenek ezek a keretek. Hoáy mi származott eb­ből? Például egy kollégium folyosóját telerakták szek­rényekkel. A szegény mér- nökhallgíatók-nak nem ak­kor, ösztöndíjas korukban, hanem harminc esztendő múltán, főmérnökként is aligha lesz annyi holmijuk, hogy megtöltsék ezeket a szekrényeket. Ezzel szem­ben az ágyak recsegtek-ro- pogtak. éppen csak, hogy szét nem estek. A gondnok széttárta, a kezét: mit csi- • náljon, év végén kapott pénzt az egyetemtől, hogy nehogy megmaradjon. És ő szekrényeket vett raj túli, mert ágyakat nem kapott, s az volt a dolga, hogy el- ■' költse a pénzt. Aztán em­lékszem arra is, amikor munkahelyemen egy ködös és már meglehetősen vidám hangulatú szilveszteri na­pon villámgyorsan kicserél­ték az ösiszes függönyöket. Mert hogy az év végién ma­radt pénz, el kellett költe­ni. Hogy a falak ragadtak a piszoktól? Istenkém, feste­ni nyáron keltett volna, s akkor néni mertek költeni, n3hogy_ év végiére ne le­gyen. Év végén meg nem merték nem költeni, ne­hogy roegnjgradjop, . Délig a. forint nem kér’ Jr enni. Bókén megvan a pénz. ha megvan, s nem költjük el. Ma már nevet­séges emlék csupán az egy­kori vállalati év végi köl­tekezési hajrá, a humoris­ták, a vicclapok egykori kedvelt témája. Mint annyi régi gazdasági gyerekbeteg­ségen, ezen is segített az új gazdaságirányítási rend­szer. S kiderült, hogy ugyanannyi pénz jóval . több, ha okosan, s nem kap­kodva, különböző éltörvé­nyek szerint használjuk fel. Ezért is jósolok nagyon kis hatást ennek a bizonyos hirdetésnek. Persze, egészen más a helyzet, ha nem a vállala­tok, hanem a lakosság év végi költekezéséről v^n szó. Tudvalévőén év végén van a karácsony, s a negyedik negyedév a kereskedelmi forgalomban mindig min­dent felülmúl. A világ egyik legtermészetesebb dolga ez. Karácsonykor az emberek meg szokták egy­mást ajándékozni. Az aján­dék pedig pénzbe kerül, s az a bolt,kasszájába: emel­kedik a kereskedelem be­vételé. A boltok ezért jó előre fel is szoktak készül­ni a csúcsforgalomra. Ala­posan feltöltik az árukész­letüket, kisegítőket állíta­nak be, várják a kedves vevőket, és, nem kevésbé kedves pénzüket. C ok rokonszenves vonás van ebben a roham­ban. De sok elgondolkoz­tató is. Amennyire termé­szetes, hogy az emberek megajándékozzák család­tagjaikat, barátaikat, annál természetellenesebb, ha va­laki az év végét amolyan pénzszórásd versenynek fog­ja fel. És aki számára az ajándék csak akkor aján­dék ha nagyon sok pénzbe kerül... A legtöbb ember bizony szorgalmas és nehéz munkával keresi a forint­jait, s ha nincsenek is anya­gi gondjai, azért meg kell gondolnia, hogy mire meny­nyit költ. És- rendszerint meg is teszi, már csak azért is, mert nem tehet mást. Kivéve az év végété Ami­kor némelyek számára szinte törvénynek számít, hogy minden megtakarított pénzt, az utolsó fillérig él kell költeni. Ezért, s nem elsősorban a rendszerint ködös és fagyos időjárás miatt, számít a január olyan kibírhatatlanul hosz- szú hónapnak... Nem vagyok sem a ka­rácsonyi ajándékozás, sem a kereskedelem ellensége, de a saját pénzeimé sem. ■MéH^igaz'ugyán; hogy .so­kak szamara nagyobb ün­nep az ünnep, ha „mindent bedobtak”, de az is, hogy később aztán sokam nyö­gik az erejükön felül vál­lalt kiadásokat. A forint akkor sem kér enni, ha a pénztárcánkban — vagy a takarékban marad. ,S talán a január sem tűnik majd olyan fagyosnak és ködös­nek, ha előre nem költjük el a januárra esedékes fi­zetésünket. TT ttől függetlenül csak hirdessenek, ajánlják portékájukat az üzletek, az' áruházak. Mutassák meg, mi mindent kínálnak ne­künk a pénzünkért. Hogy viszont mire adjuk a pénzt, azt mi döntjük el... Pintér István Költekezési hajrá?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents