Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

# Öregek napja Váchartyánban A pártszervezet, a Hazafias Képfront és a Vöröskereszt községi szervezete vasárnap dekóán 2 órakor a művelődé­si házbah rendezi meg az öre­gek napját. Ez alkalommal kö­szöntik a jubileumi házassági évfordulót ünneplő idős háza­sokat is. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­sasági úti (a 302-es telefonon hívható) központi rendelőinté­zetben az alábbi orvosok tar­tanak éjszakai ügyeletet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke. kedden: dr. Pap Miklós, szer­dán: dr. Gulyás Zoltán, csü­törtökön: dr. Ruzsicska Bála, pénteken: dr. Szorg István, szombaton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. A beosztásban hét közben változás történhet. Kongresszusi Kupa Kispályás labdarúgás 1. Vácrátót, 2. Váci MÁV II, 3. Dunakeszi Jármű KISZ. Sportlövészet Férfi: 1. Blaskó Tibor (Dk. Jármű), 2. Szoták Andor (Dk. Terület),. 3. Üveges Imre (Dk. Jármű). Csapatban: 1. Duna­keszi Jármű. 2. Dunakeszi Te­rület. 3. Göd KISZ. Női: 1. Szabó Erika, 2. Pat­rik Ágnes. 3. Németh Zsuzsa (Dk. Jármű). Ifjúsági: l. Domoszlai Gá­bor (Dk. Terület), 2. Borsányi Mihály (Dk. Jármű). 3. Dom- bai Pái (Dk. Terület). — Csa­patban: 1. Dunakeszi Terület, 2. Dunakeszi Jármű, 3. Duna­keszi ITSK. Sakk Férfi: id. Barabás Gábor (Göd), 2. Pálfalvi Péter (D.- keszi). 3. Hunyadi László (D.- keszi). Női: 1. Bagi Judit (D.- keszi), 2. Hujbert Erzsébet (Göd). Mezei futás Ű ttörő leány: 1. Mezőfy Csilla, 2. Páncél Zsuzsa. — Fiú:-ti. Mészáros Jtíátféf?“ - 2. Bodies Gyula, 3. Egyedi Ist­ván. Serdülő fiú: 1. Czezver Lász­ló, 2. Agócs István, 3. Parti Imre. — „A”: 1. Vigh László, 2. Galbács László, 3. Nyárai Ervin. — Leány: 1. Zahár Ilo­na. Ifjúsági fiú: 1. Kerekes Gá­bor, 2. Pozsivszki József, 3. Sólyom Gyula. (Az eddigiek mind a Duna­keszi ITSK versenyzői.) Felnőtt férfi: 1. beli László (Göd TSZ SK). VAC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA wlm XV. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1971. NOVEMBER 11., VASÁRNAP Nagyközségek — kis könyvtárak Életveszélyes épületben — Nagymaroson nincs pénz az átépítésre Ha közművelődési térképet kellene összeállítani az or­szágról. ma már nem találr koznánk fehér folttal. Nincs az országban olyan vidék, ahol a gyerekek ne járnának iskolába, ahol a közelben ne lenne mozi, elterjedt a rádió és a televízió. Mindezek együtt sem pótolhatják azonban a kultúra egyik legrégibb hor­dozóját, a könyvet. S ha az előbb képzelt tér­képre tekintünk, világosabb tónussal a váci járásban is találkozhatunk. Meglepő, hogy éppen a nagyközségek­ben. A nagyközségek közül egyedül Szobon van a la­kosság számához képest megfelelő könyvtár — tudjuk meg Weisz Gábor­tól, a járási könyvtárak igaz­gatójától. A legáldatlanabb a helyzet Dunakeszin. Dunakeszin ma már körül­belül húszezrén laknak, egy­re többször hallani már arról, hogy a nagyközség megérett a városi rangra. A könyvtár vezetőjétől megtudjuk, hogy 1964 januárjától a Petőfi Sán­dor Művelődési Ház egyik szobájában helyezték el a könyvtárat. Akkor még csak 2700 könyvük volt, ha szű­kösen is, de elfértek a 40 négyzetméteres szobában. A könyvállomány azóta 14 ezerre nőtt, s rövid számolás után kiderül (a könyvtárosok tapasztala­tai is bizonyítják), a la­kosság szálfához képest legalább 25 ezernek kel­lene lenni. Hiába jár a könyvtárnak 35 napilap és folyóirat, nincs mód a helyben olvasásra. Sú­lyosbítja a helyzeteit, hogy az épületet már jó ideje életve­KELTÁK ÁLDOZATI HELYF Kelta kori áldozati gödrök­re és árokrendszer-együttesre bukkant az M 7-es autópálya mellett — Pákozd térségében — dr. F. Petresi Éva, a szé­kesfehérvári István király Múzeum igazgató-helyettese. A gödrökben állati és embe­ri maradványok voltak, felté­telezhető, hogy rábukkant a kelták egyik szent területére, áldozati helyére. Az új leletek a már régebben feltárt kelta kori terület szomszédságában kerültek felszínre, a terület kutatását a következő évek­ben folytatják. szélyessé nyilvánították. Az emeleti nagyteremben tilos tartózkodni, a könyvtár mel­letti klubszobában egyszerre csak tizenöt ember lehet. A bizottság annak idején úgy döntött, hogy a könyvtárban tovább folyhat a munka. A nagyközségi tanács is­meri a gondot, már több meg­oldással próbálkozott. Két éve merült fel gz az Ötlet, hogy az asztalos szövetkezet központi fekvésű régi épüle­tét alakítanák át könyvtár céljaira. A terv úgy szólt, hogy idén augusztusban kezd­tek volna hozzá az átalakí­táshoz, de a tanácsnak mindössze 150 ezer forintja volt erre a célra, s ez nem volt elég ahhoz, hogy a munkát megkezdjék. A tanács további terveiről sajnos nem sikerült tájéko­zódnunk, elnök, titkár, mű­velődési felügyelő is influen­ZclS. Nagymaroson valamivel jobb a helyzet, itt nem élet­veszélyes az épület, a könyv­tár munkája azonban itt is nagyon nehéz. Tavaly télen átlagosan 5—6 fokra sikerült felfűteni a szobát. Azóta ez a gond megoldódott, a rossz ké­ményt a tanács megcsináltat­ta. A zsúfoltságon nem sike­rült segíteni Jancskár Sándor, a ' nagy­községi tanácselnök, a követ­kezőt mondta el a problémá­ról. — Nemcsak a könyvtár, de az egész művelődési ház, nem felel ma már meg az igé­nyeknek. Ezért a tanács úgy döntött, hogy az épületet át­építteti. Már a tanulmányterv is elkészült: négy millióba kerülne az építkezés. Szeret­ték volna elkezdeni ebben az ötéves tervben az átalakítást, de a járási hivataltól nem kaptak támogatást, így öt éven belül erre nem kerülhet sor. Az idei fejlesztési alapju­kat; mintegy 310 ezer fo­rintot, teljes egészében a művelődési házra költik, felszerelik a központi fű­tést. A könyvtár helygondjain úgy próbálnak segíteni, hogy adnak egy raktározásra alkal­mas szobát, s a szemben levő termet, amelyet többnyire ze­neoktatás és szakköri foglal­kozások céljára használnak, a hét két-három napján olvasó­teremként a könyvtár rendel­kezésére bocsátják. Cs. A. Tovább épül az alsógödi úttörőtábor Tavasszal és nyáron több­ször hírt adtunk arról, hogy a váci járási üzemek és terme­lőszövetkezetek segítségével fejlesztik a gödi járási úttörő­tábort. A munka a nyár végén sem fejeződött be. Jelenleg a csomádi termelőszövetkezet építőbrigádja hideg-meleg vi­zes zuhanyozót és mosdókat készít. A legközelebbi tervek között szerepel, hogy megja­vítják a tábor útjait és terep- rendezést végeznek a környé­ken. A járási KISZ küldöttér­tekezleten pedig a fiatalok ajánlották fel. hogy társadalmi munkával járulnak hozzá a tabor korszerűsítéséhez, szépí­téséhez. \ Sorsolás a kultúrteremben A Vác és Környéke Élelmi­szeri-; iskereskedel mi Vállalat kultúrtermében Varga József (városi tanács) és Szikora Pál (NEB) jelenlétében kisorsol­ták az október havi kereszt­rejtvény-pályázat nyeremé­nyeit. Agócs Dezső áruforgalmi fő­osztályvezető és Bíró Ádám propagandista tájékoztatása szerint 3433 megfejtés érkezett | be, s ebből mindössze 94 volt a hibás. A helyes megfejtés: ! Havi élelmiszereit egyszerre j vásárolja meg. Ezután kisorsoltak 200 darab j 50 forint értékű vásárlási utal- 1 ványt. A nyertesek a közeli napokban megkapják postán a nyereményeket; a teljes listát a Pest megyei Hír tap egyik jövő heti száma közli. Az élsportoló hétköznapjai Háromszáz fekvőtámasz — A Pétert elütötte egy Trabant a Köztársaság útja és a Szent János utca keresz­teződésében — lépett be a hír­rel minap egy ismerős az aj­tón. —• És nem tört össze? — Ki? — Hát a Trabant. A feltétetezés indokoltsá­gát bizonyítják a következő adatok: 22 éves, 192 centimé­ter magas, 80 kiló. Amikor megáll az ajtóban, pillanatra beárnyékolódily a szoba, be­tölti a keretet. Ilyen ő: Völ­gyi Péter, a Váci Hajó kajak­kenu szakosztályának verseny­zője, egy koppenhágai bronz- és egy belgrádi ezüst tulajdo­nosa. Leteszi magát a karosszék­be — így is a s^oba közepéig ér —, és szabadkozik,' hogy ő ugye nem szokott nyilatkoz­ni, meg öt nem is nagyon is­merik, legfeljebb a srácok, a Kakas körül. A Misa, az. más, róla tudják, hogy ő a Hesz. A Völgyi fiúk mind sportolnak — A bátyám, mielőtt egye­temista lett, kenus volt. Az öcsém, Laci, kézilabdás, a vá­ci Spartacus ificsapatában játszik. Most nyerték meg a megyei bajnokságot. Kiderül, hogy Miklós sem vált meg teljesen a víztől, Pé­tert minder, versenyére elkí­séri és fényképezés ürügyén szippant a versenyek izgal­mából. Hogyan telik e hosszú fiú napja? Reggel fél nyolcig alszik, önkiszolgáló — maga készíti reggelijét. Húsz deka ilyen- oiyan felvagett, némi ez meg az. Délelőtt kiadós edzés: fél­órát súlyzózik, húzódzkodik, megcsinál íöbb száz fekvőtá­maszt, háromszáz fekvőlámasz és kétszáz húzódzkodás után kezdi jól érezni magát, s ak­kor nyomás a vízre — délig, fél egyig. Ilyenkor esik igazán jól az ebéd — két adag frissensült egymás után. Hja, ezt a ka­zánt fűteni kell. Ebéd után másfél órát alszik. — És mindig el tud alud- ■ni? — Mindig — válaszolja la- konikus rövidséggel. Egyéb­ként is keleset beszél. Mielőtt kimondja, előbb megrágja a mondatokat. Szundítás köz­ben hamar négy óra lesz. Ed­zés, most. már. a többiekkel, kőzöséh. Tíz kilométer fölfer lé a Dunán tíz vissza — teljes erőből, utána egy kiadós fo­cizás a srácokkal, s máris 7 óra, vacsora idő, azután — tévé. — Közben biztosan elal­szom. A hétkápolnai búcsúkor volt nyolc éve, hogy először lement a vízre. 1963-ban egy barátja a búcsúsok sátrai elől csalta el. Attól kezdve — a katonaidőt leszámítva — Ba- bella László az edzője. Völgyi Péter élsportoló. Az teszi őt rendkívül rokonszen­vessé, hogy tudja, ez milyen kedvezményekkel, milyen elő­nyökkel jár. Nem panaszkodik az embertelenül nagy meg­terhelésre. Benne nem merül fel, hogy érdemes-e? — Amikor én kezdtem, Ba­béba még menő volt. Mellette megtanultam szenvedni, meg küzdeni. A többi jött magá­Azért sem A2 fájós bo- az egész nagyon z öregasszony összekupo­rodott a kockás takaró alatt. Nem volt kedve, hogy kihámozza magát az álomból. Négy óra, még nem is pirkad. A takaró meleg.. Most is azt álmodta a kockás gyapjú alatt, hogy a gőzfürdőben van, elnyúlik a vízben, a tömör meleg körülfogja káját, és egyszerre teste könnyű lesz, könnyű. Most még ezt is elvennék tőle. Semmiért. Ha legalább kérte volna a művezető: „Mariska néni, jöj­jön be reggel korábban, tud­ja, hogy beteg a takarítónő, kérem, csináljon egy kis ren­det”. De ez nem jött ki a száján. Csak utasított. „Jöj­jön be ötre. Takarítsa ki az irodát.” Hát így nem. Mariska né­nit sem lehet mindenre köte­lezni. A taknyos fiúk meg lányok, minden szóra pattog­nak, annyit ő is megérdemel, hogy rendesen beszéljenek vele. Makacsul nézte az órát. Mejege lett a takaró alatt. Fölkelhetne. Már nem is esik jól a fekvés. Ha fölkel­ne, még be is érne időben, ötkor blokkolhatna. ötkor, ahogy a művezető kérte. Kérte a fenét — szólt ma­gára? az öregasszony. Dühös lett. miéit ismételgeti ügy a művezető szavait, ahogy hal­lani szerette volna,, nem úgy, ahogy történt. Igaz, nem járt annyit iskolába, 'hogy kita­nulhatta volna a jó modort, és csak a kérésre járjon a nyelve. Döntött. Nem kel föl. Csak azért se. Elhatározása kicsit meg­nyugtatta. Máskor mindig neki parancsolnak, most végre ő parancsol másnak. A rá­bízott munkát mindig elvég­zi, gyorsan mozog a keze, nem lehet rá panasz. Azért nem vonhatják felelősségre, hogy más dolgát most nem hajlan­dó elvállalni. Timber ő is. Miből állt vol- . na a művezetőnek, hogy egyszer az életben kérjen és ne utasítson? Nem olyan meg­átalkodott öregasszony ő, aki ne tudná fölfogni, mi a szük­ség. Van annyi esze segéd­munkás létére is, hogy az iro­da se maradhat piszkosan. Ju- cika beteg, ki ^csináljon ren­det? Természetes, hogy a fér­fiak nem állnak oda a söp­rűvel vacakolni, más asszony meg nincs a műhelyben, csak a Mariska néni. Elmúlt a melegség. A má­sik oldalára fordult, felkun­cogott. Magát nevette ki. Meg a művezetőt. Hiszen takarítana ő magától is. Nem túlórában; szívességből. Takarított ele­get az életében, nem esik le a karikagyűrű az ujjáról. Ha őszinte, már csak azért is rendbe tenné azt a vacak kis irodát, mert itthon se tudja elviselni, ha elcsúszik a he­lyéről a pokróc, ideges lesz, ha a bögréket nem a szokott sorrendben látja a kredenc- ben. Jucika is biztosan beáll- na helyette, szaladgálna a rak­tárba anyagok után, ha ő len­ne beteg. De ha az ember hagyja ma­gát, rászoknak. Azért sem megy be. Érezzék: neki is van akarata. Önérzete is van, ha a kötelességen túl számí­tanak rá, beszéljenek hozzá rendesen. Fölkelt, teát főzött, lassan öltözködött. Fáradságába ke­rült, hogy ne figyelje az órát. Olyan nehezen telnek a per­cek.. Ha most elindul, még mindig korán ér be. Akkor meg kútba esik az elhatározá­sa. * Szétdobta az ágyat, kinyi­totta az ablakot, szellőztetett. Az ablakból az utcára látott Egy tömzsi kis ember szür­ke egyenruhában, hosszú nyírfaseprűvel hajlongott az úttesten. Az öregasszony dünnyögött. Űjra elmondogatta, többször is: „A fene enné meg. Az em­ber mindig azt veszi észre, amit nem akar”. Hatra ért be. Pontosan úgy, ahogy szokott. Ügy fordult, hogy először a művezető elé kerüljön. Szól-e? Szinte vár­ta. Nyomasztotta a hajnali morfondírozás, jó lett volna túl lenni az egészen. De a művezető észre se vet­te. A napi munkát tárgyalta a lakatosokkal, mintha az öreg­asszonyt nem is látná. Megfordult, ment a dolgára ő is. Kétszer annyi szerszá­mot, alkatrészt hozott a rak­tárból, mint máskor. Lássák, mire képes. Iparkodik ő ma­gától is. Nem is találta nehéz­nek a kosarat, csodálkozott, miért csak kötszerre bír eny- nyit minden más napon. Hét óra felé egyre rosszab­bul érezte magát. Fájt a feje. Többször elsomfordáit a nyi­tott irodaajtó előtt. Nézte a padlót, a bútorokat. Azt a nyomóst érezte a tarkóján, mint otthon, a konyhában, amikor tévedett és nem a pi­ros pöttyös bögrét rakta a kék mellé. A férfiak úgy járnak a nyitott ajtó előtt, mintha nem látnák, mekkora a kosz. TTivárta, amíg elcsendese­dett a műhely. Elment az épület másik végébe, tudta, Jucika hol tartja takaritószer- számait. Fogta a söprűt, a fölmosórongyot. Amíg ment vissza, az iroda felé, úgy dobogott a szíve, mintha szégyellnie kellene, ha rajtakapják.- V. E. tói. hogy Természetesnek tartja, naponta újra, meg újra tanulja a szenvedést, a győ­zelmet is. Jobbtól kikapni so­sem szégyellt. Csak a szoros versenyeket nem szereti, ami­kor a távcsöves versenybírók döntik el azt, amihez század­másodpercet mérő elektromos óra kellene. De ennek sem ke­rít nagyobb feneket annál, mint amennyit ér. Mérgelő­dik rajta egyet-kettőt, össze­szorítja a fogát, ráhúz még néhány kilométert, hogy leg­közelebb a távcsöveken is tisztán lássák, ő hűz el a cél- bólya mellett elsőként. — Mennyit ad magának még Péter, az élvonalban? — Három, évet. — S aztán? — Dűnavarsányban az eve­zősöktől elkértem egy hajót. Megpróbáltam, menne-e az evezés? Úgy érzem, ott is len­ne mit keresnem. Huszon­nyolc éves koromban majd szépen abbahagyom és elme­gyek edzőnek. Addigra talán lesz Vácott egy másik vizes­egyesület is. Én leszek az öreg konkurrenciája. Nem akarok határeset lenni, nem akarok csak úgy becsúszni a csapatba. Vagy biztosan vá­logassanak be, vagy sehogy. Két évet elvégzett a mező- gazdasági technikumban ren­des növendékként, másfelet le­velezőn. — Tavasszal leteszem az osztályvizsgát, s az olimpia után az érettségit. — Vadöiő — Hesz Misa akasztotta rá a becenevet, mert kedvencei az indián re­gények — az olimpiára ké­szül. Igen ám, de odakészül Várhely, Csapó meg Hesz is. — Tudok veszíteni is — szö­gezi le nycmatékkal. De már most is minden percben (akkor is, amikor kétszázadszor is végiggondol­ja, hogyan lehetett volna Belgrádban mégis megnyerni a tízezer métert), arra készül, hogy nyerjen. Bányász Hédi A Váci Autójavító és Fémipari Vállalat FELVESZ LAKATOS SZAKMUNKASOKAT sződligeti telepére, továbbá VAS­ESZTERGÁLYOSOKAT a központi telepre. JELENTKEZÉS: Vác, Dózsa György út 53.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents