Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

MST urc.Y Fl 'zJffrkm 1971. NOVEMBER 14., VASÁRNAP A HÉTEN TÖRTÉNT Santiagói diadalmenet A túlsó félgömb eseményei — Nixon ünneplőben Zártláncú tv-kamerák — Újabb korlátozott csapatkivonások „10 százalékos" olaj a tűzre — Közös célért, külön utakon A hivatalos látogatáson Chilében tartózkodó Fidel Castro újságíróknak nyilatkozik. Az amerikai sajtóban régi szokás, hogy a híreket, ame­lyek Washingtonból vagy Alaszkából, vagy Argentína déli csücskéből, a 'Fűzfőidről érkeznek, együtt közöljék, mondván, hogy azok a föl­dünk egyazon félgömbjéről védők... Az elmúlt héten sóik érdekes, fontos esemény tör­tént ezen a — mert innen néz­zük — túlsó félgömbön: az Egyesült Államokban nem hi­vatalosan ugyan, de a való­ságban megindult az elnökvá­lasztási kampány. Fidel Castro megkezdte chilei látogatását, és ezen éppúgy megtárgyal­ják az észak-amerikai impe­rializmus elleni harc lehetősé­geit, teendőit, mint ahogyan Peru fővárosában,, Limgbgn 3% úgynevezett „77-ek”, a fejlődő or$zágok gazdásági gondjairól szólva, az VSA önzése és ki­zsákmányoló politikája eilen foglaltak állást. Vegyük sorra a túlsó fél­gömb történéseit. Kedd este Nixon amerikai elnök ünnep­lőbe vágta magát, és megje­lent a republikánus párt dísz­vacsoráján a New York-i Americana Szállóbán, beszé­det mondott, majd repülőgépre szállt, elment Chicagóba, ott is részt vett egy republikánus banketten, és felszólalt. Szó­noklatai az elnökválasztási kampány kezdetét jelentették. A vacsorák is. A régi szokás szerint a választási propagan­da költségeit a többi között ilyen módon teremtik elő: a köztársasági párt gazdag hívei nem kevesebb mint 500 dollárt fizetnek egy vacsoráért. Egy időben húsz amerikai város­ban volt ilyen bankett, ötmil­lió dolláros bevételt számol­hattak össze a republikánus pártkassza őrzői. Nixon elnök e banketten el­hangzó beszédeit zárt láncú te­levíziós kamerák közvetítették a többi 18 republikánus va­csora részvevői számára. A külsőségek és az elmondottak alapján minden politikai meg­figyelő megegyezett abban, hogy Nixon gyakorlatilag már elnökjelöltként lépett fel. Pedig bőven van még ide­je, hiszen 1972. november 7-e a választások napja Ameriká­ban ... Addig kell felsorakoz­tatnia hatásos ígéreteit, vagy ami nagyobb súllyal esik lat­ba: tennie olyasmit, ami az amerikai választók vágyainak, igényeinek megfelel. Például a vietnami háború dolgában... A pillanatnyi valóság nem rí­mel az elnökjelölt-elnöki sza­vakkal, ígéretekkel: Igaz ugyan, hogy Nixon most újabb korlátozott csapatkivonásokat jelentett be, de óvakodik at­tól, hogy a teljes csapatkivo­nás végső dátumát meghatá­rozza. S hogy szándékai nem a megbékélés irányában hat­nak, azt az is bizonyítja, hogy B—52-esek újra meg újra bombázzák a VDK területét. Akárcsak Johnson idejében. (S emlékszünk rá: az 1968-as elnökválasztás előtt, az., utolsó pillanatban hagyta abba az elnök a bombázásokat, ame­lyeknek ódiuma miatt a vé­gén ő maga nem is próbálko­zott újra az elnöki tisztség megszerzésével.) Nixon, mint elnökjelölt, ígérni tartozik a dollár meg­mentését, mint elnök pedig meg is kísérli. A belső hatás egyelőre jobb, mint a külső: míg az amerikai monopóliu­mok elégedettek az idegen árukra kivetett 10 százalékos pótvámmal, addig ez egyre több keserűséggel tölti el az Egyesült Államok külföldi szállítóit. S mindmáig az az amerikai igény sem érvénye­sült, hogy a tőkésországok pénzeit egyoldalúan értékel­jék fel. Ezen a héten éppen Japán mondott nemet az effé­le washingtoni nyomásra: Connally pénzügyminiszter nem ért célt tokiói alkudozá­sai során. A 10 száxalékos pótvám olaj a tűzre, amely az úgyne­vezett fejlődő országokban, a harmadik világban már eddig is nagy lánggal lobogott. Több mint két héten át Peru fővá­rosában, Limában, üléseztek az úgynevezett „77-ek”, hogy megtárgyalják, miként lehet­ne előmozdítani egymás közti kereskedelmüket csakúgy, mint együttműködésüket a világ egészével, az iparilag fejlett országokkal nyugaton és keleten egyaránt. (A „77- ek” elnevezés onnan adódik, hogy először Algírban évekkel Nixon elnök sajtóértekezleten jelentette be, hogy tovább csökkentik a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai erőket: 1972. február 1-ig további 45 000 amerikai katonát vonnak ki. Ezzel 139 ezerre csökken az USA fegyveres erőinek létszáma Dél-Vietnamban. ezelőtt valóban 77 ország kül­döttei gyűltek össze. Ma már 95-en vannak, de a 77-es szám jobban hangzik, könnyebben megjegyezhető, talán szeren­csét is hoz?) A limai. tanács­kozásokon a legtöbb felszóla­ló az Egyesült Államokat el­marasztalta, az észak-ameri­kai imperializmus mohóságát elítélte, és ezzel szemben aján­lott vagy sürgetett egyéni, vagy közös akciókat az álla­mosítástól a közös piacok megteremtéséig. Még mindig a túlsó fél­gömbön megmaradva szólha­tunk a hét nagy eseményéről, Fidel Castro kubai miniszter- elnök Santiagóba érkeztéről. A Kubai Kommunista Párt első titkára hét esztendeje nem hagyta el hazáját, nem volt ideje, alkalma, szándéka, lehe­tősége: leikötötték a szocializ­mus építésének belső gondjai,, Kuba gazdasági nehézségei éppúgy, mint a latin-amerikai kontinens első szocialista or­szágát szorongató blokád dip­lomáciai, politikai megkötött­ségei. Mindez arra vezethető vissza, hogy az USA imperia­listái, mivel nem tudták meg­semmisíteni a délkeleti part­144 ÓRA Hétfő: Befejeződött a „77”-ek limai tanácskozása — Kairóból Dakarba repültek az afrikai „békekövetek”. Kedd: Összecsapások az indiai—pakisztáni határon — Megkezdődött az amerikai elnökválasztási kampány. Szerda: Fidel Castro megérkezett Santiagóba — In­dira Gandhi Bonnban. Csütörtök: Szadat beszéde a kairói parlamentben — Schumann francia külügyminiszter látogatása London­ban. Péntek: Befejeződtek Connally amerikai pénzügymi­niszter tokiói tárgyalásai — Az indiai kormányfő haza­utazott világ körüli útjáról. Szombat: Az Arab Liga külügyminiszteri tárgyalása Kairóban — A Kohl—Bahr-találkozó negyedik munka­napja. jaik mellett kialakult szocialis­ta rendet, minden eszközzel el akarták szigetelni a forradal­mi Kubát. 1 Egy éve, hogy Havannától több mint 6000 kilométerre baloldali fordulat lehetősége jelentkezett a chilei Népi Egy­ség választási győzelme, a szo­cialista párti dr. Allejide köz- társasági elnökké történt meg­választása következtében. Az új santiagói kormány első kül­politikai lépése volt, hogy fel­újította diplomáciai kapcsola­tait a szocialista Kubával. Dr. Allende, aki szenátor korában nem kevesebb, mint kilenc al­kalommal járt Havannában, baráti látogatásra hívta meg Fidel Castrót és a kubai mi­niszterelnök most tíznapos chilei tartózkodásra politikai 'és gazdasági tárgyalásokra, a chilei néppel való megismer­kedés szándékával el is ment Santiagóba. Fogadtatása valóságos dia­Brüsszelben tanácskoztak a Közös Piac tagországainak kül­ügyminiszterei. Képünkön: Scheel (balról) nyugatnémet kül­ügyminiszter francia kollégájával, Schumann-nal beszélget. Indira Gandhi befejezte több hetes amerikai és nyugat-euró­pai körútját. Képünk Párizs Orly repülőterén készült: Ciia- ban-Delmas miniszterelnök az indiai kormányfővel. dalmenet volt. A szemtanúk szerint a chilei főváros még soha nem köszöntött vendéget ilyen szeretettek Castro mond­ta: közös célért külön utakon indultak el... Kölcsönösen se­gíthetik egymást az észak­amerikai imperializmus elleni politikai, diplomáciai, gazda­sági küzdelemben. A túlsó fél­gömbön ma — Alaszkától Ar­gentínáig — milliók tekintenek Santiago felé, az Allende— Castro találkozó eseményeit, következményeit figyelve. Pálfy József „MannimKmenef (Folytatás az 1. oldalról.) tériumi államtitkára és Ulrich Müller szenátusi igazgató, a nyugat-berlini szenátus meg­bízottja is elhatározta, hogy már a jövő hét keddjén foly­tatja megbeszéléseit. Ezek kedvező jelek, s arra utalnak, hogy a két német ál­lam kormányának megbízott­jai jelentős lépéssel haladtak előre a megegyezés útján. Egyes hírek szerint már a magállapodás, vagy legalábbis annak eeye$ részei megfogal­mazásánál tartanak, s az NDK kormánya és a nyugait- berlini szenátus között folyó tárgyalások is kimozdultak a holtpontról. A megbeszélések áltálában nem voltak könnyűek. Nem valószínű, hogy a jövőben a tárgyalások a sétagalopphoz lesznek hasonlatosak, elsősor­ban azért, mert az NSZK-ban és Nyugat-Berlinban ma is lé­teznek és erőteljesen működ­nek olyan befolyásos körök, amelyek most, az NDK-val két szinten folyó tárgyalásokon szeretnék elnyerni azt, amit a szeptember 3-án aláírt négy­hatalmi egyezménnyel nem si­került. CSAK RÖVIDEN AZ ARAB LIGA Nílus-pard székházában szombaton meg­kezdődött a tagországok kül­ügyminisztereinek értekezlete. DOM MINTOFF máltai mi­niszterelnök, aki magánjellegű látogatáson Jugoszláviában tartózkodik, pénteken két órán át tárgyalt Tepavac jugoszláv külügyminiszterrel. Megbeszé­lésükön az államközi kapcsola­tokról, valamint a földközi­tengeri térség békéjéről és biztonságáról volt szó. HÉTFŐN PÁRIZSBA érke­zik Comeliu Manescu román külügyrpiniszter, aki tárgyalá­sokat folytat Maurice Schu­mann francia külügyminiszter­rel és Jacques Duhamellel, a kulturális ügyek miniszteré­vel. Pompidou elnök is-fögad­ja majd a román külügymi­nisztert. KÍNOS ÜGYBE keveredett Udall, a Kennedy-kormányzat egykori belügyminisztere. Be kellett ismernie, hogy fia két évvel ezelőtt dezertált a had­seregből, s jelenleg Kanadában él. Döntését a My Lai-i ese­mények váltották ki. A nők közéleti tevékenysége* A Központi Bizottság nőkről szóló határozata, egyike volt az utóbbi évek azon döntéseinek, amelyek rövid idő alatt is­mertté váltak, visszhangra és megértésre, cselekvő támoga­tásra találtak társadalmunk valamennyi rétegében. A hatá­rozat legfőbb értéke, hogy a nők ügyével való foglalkozást, a napi politika szintjéről egy átfogó társadalompolitika rangjára emelte. Nemcsak gaz­dasági, politikai és szociális intézkedések sorozatát indí­totta el, hanem az elmélet és gyakorlat szembesítésére, né­zetek és elvek értelmezésére, felülvizsgálására, elemző mun­kára késztetett. Az egész ma­gyar társadalomban erőteljes mozgás indult meg és annak megvalósítása különböző for­mákban és irányokban meg­kezdődött. A nők közéleti tevékenysége elválaszthatatlan része közéle­tünk demokratizmusának. A párt X. kongresszusa célul tűzte ki, hogy „A lakosság na­gyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szer­vek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában”. A nagyobb tömegek bevonása egyet jelent azzal, hogy a nők az eddiginél nagyobb számban vegyenek részt ezeknek a ‘ Részletek Barinkai Oszkár- né, az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága titkárának, az országos nőkonferencián elhangzott beszédéből. szerveknek és szervezeteknek a munkájában. Lakosságunk több mint fele ________° no. Ezzel a tény­nyel számolni kell minden tár­sadalmi kérdésünkben. Nélkü­lük nem teremthetjük meg nemzetünk egységét és nem érhetünk el valóban jelentős eredményt társadalmunk de­mokratizálásában. A nők köz­ügyekbe, a társadalmi dönté­sekbe való beleszólása össztár­sadalmi érdek, hozzátartozik a demokrácia lényegéhez. Sze­mély szerint érdekük maguk­nak a nőknek is. Rajtuk is múlik, tőlük is függ, hogy a szocialista* építés programját mikor, hogyan, milyen hatás­fokkal valósítjuk meg. Fel­mérhetetlen társadalmi érdek fűződik ahhoz is, hogy milyen közéleti tapasztalatokkal tér naponta haza a családi életbe a nő, mint feleség, mint anya; hogy a közösségi ember de­mokratikus magatartását és gondolkodásmódját adja-e to­vább. gyermekeinek, vagy olyant, ami ennek ellene hat. V a lljuk és hisszük, hogy egy ország társadalmi fejlettségét az is kifejezi, hogy mennyire egyenjogúak a nők, hogyan vesznek részt a vezetésben, milyen a közéleti tevékenysé­gük. A társadalmunkban vég­bement politikai, gazdasági és ideológiai változások meggyő­zően bizonyítják, hogy pár­tunk nem tévesztette szem elől az osztályharcban azt, hogy a forradalom nem győzhet és a szocialista építőmunka nem folyhat sikerrel a nők aktív részvétele nélkül. Az egyenjogúság gyakorlati megvalósítása hosszabb léleg­zetű, összetett feladat és szo­ros összefüggésben áll a min­denkori gazdasági, politikai helyzettel és a társadalmi fel­adat fejlettségével. Jól emlé­kezünk arra, s erről egy pilla­natra sem szabad megfeled­keznünk, hogy a jog kimondá­sa — önmagában is politikai küzdelem eredménye volt. De a jelenségek arra intenek, hogy a csata második szakasza, vagyis a jog gyakorlati érvé­nyesítése még nehezebb, még bonyolultabb munkát jelent és hogy a kivívott jog puszta lé­tezése még semmiképpen bem jelenti azt, hogy érvényre is jutott. A nők közéleti tevékenysé­ge, vezetésben, való részvéte­lük még távolról sincs arány­ban a társadalmi életben be­töltött tényleges szerepével és messze elmaradt a lehetősé­gektől, a sürgető követelmé­nyektől. Ezért tartotta szüksé­gesnek a Központi Bizottság kifejezni azt a nézetét és szándékát, hogy nem tud és nem is akar ezzel a helyzet­té' megbékélni. Amikor a nőknek a vezetés­ben elfoglalt helyét vizsgáljuk, nem elégedhetünk meg a po­litikai, mozgalmi és állami élettel, hanem a szakmai élet­ben betöltött helyüket is szem­ügyre kell venni. Sőt, figye­lemmel kell lennünk a család­ban vitt szerepükre is. Azért, mert au alárendelt helyzet a közéletben a családi életnek is kárára van. Az az asszony, aki társadalmi tevékenységében szélesebb látókörre tett szert, az mint anya., mint háziasz- szony is okosabban, jobban tudja ellátni a feladatát. A tapasztalatok arra mutat­--------- nak, hogy a po litikai szervezetek vezető- testületeiben más-más arány­ban ugyan, de megindult egy, a korábbinál egészségesebb, dinamikusabb fejlődési folya­mat. A változások vizsgála-y tát a pártban kell kezdenünk, mert elvi tisztaságban és a politikai cselekvésben is a párt mutatott elsősorban pél­dát: 4,1 százalékkal több nőt választottak párttitkárnak, mint a korábbi években. A végrehajtó bizottságokban a nők 14,7 százalékban vannak képviselve a korábbi 8,8 szá­zalékkal szemben. A felszaba­dulás óta most először van nő tagja a Politikai Bizottság­nak! A legszembetűnőbb válto­zások a szakszervezeti moz­galomban következtek be. A SZOT elnökségében 17 száza­lékra emelkedett a nők ará­nya, ami 10,5 százalékos nö­vekedést jelent. A 19 szakma központi vezetőségeiben a nők 35.6 százalékban vannak kép­viselve. Figyelemre méltó változás, hogy amíg a bér­ből és fizetésből élők 42 szá­zaléka nő, addig a szakszer­vezeti aktivisták aránya ezt meghaladja. A megyei tanácstagok kö­zött az előző 18 százalékkal szemben 27,2 százalékra emel­kedett a nők aránya. Elgon­dolkodtató azonban, hogy egyetlen megyei tanácselnök­nő sincs, mindössze két el­nökhelyettesnő van. Az egyik

Next

/
Thumbnails
Contents