Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

19Í1. NOVEMBER 14., VASÁRNAP

""k/CsHop

3

Ll DONG SZÓN NAGYKÄTÄN

Li Dong Szón, a KNDK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete végleges hazautazása előtt tegnap búcsuiátoga- tást tett a Nagykátai Járási Pártbizottságon. A szívélyes és baráti légkörben lezajlott találkozáson megjelent Kádas István, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és Antal fia Jenő, a Nagykátai Járási Párt- bizottság első titkára. A helyi Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet, valamint a Telefongyár, nagykátai gyáregységének párt- és gazdasági vezetői is részt vettek a találkozón.

Tagnap délelőtt a Magyar Jogász Szövetség Pest megyei Szervezete beszámoló és ve- zeíőségváiasztó küldöttgyűlést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Kossuth Klubjában. A tanácskozáson részt vett dr. Szilágyi János vezérőrnagy, Pest megyei rendőr főkapitány, dr. Vörös Balog István rendőr ezredes, a Budapesti Rendőr- fóikapitányság helyettes vezetője, dr. Csapó László, a Pest megyei Bíróság elnökhelyettese, s Holló János, a Közalkalmazottak Szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára.

A gyűlésen elnöklő dr. Kenéz Tibornak, a Pest megyei Ügyvédi Kamara elnökének

Kondenzátor tervek

A negyedik ötéves tervben jelentősen bővül a kondenzátorgyártás a Mechanikai Művekben. Több új típus üzemszerű termelése kezdődik, közöttük olyanoké, amelyeket eddig importálni kellett.

(Foto: Gábor)

I megnyitó beszéde után dr. Bozóki István, Pest megyei főügyész, a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezetének elnöke beszámolt a legutóbbi küldöttközgyűlés óta eltelt időszak munkájáról. Elmondta, hogy az országban először a megyében került sor 1969- ben a jogász-közgazdász napok megtartására, és ugyancsak újszerű kezdeményezés volt a „Dunakanyar jogásznapok”. Méltatta az egyes megyei, szövetségi szakosztályok működését. A , jogászok szakmai, politikai, ideológiai továbbképzéséről szólva megállapította, hogy .e képzés széles körű és rendszeres. Sokan vesznek részt az MSZMP Pest megyei Bizottsága által szervezett, speciálkollégiumokon is. Kívánatos, hogy a kollégiumok hallgatóinak számát még tovább növeljék. Ezután arról beszélt, hogy a jövőben több támogatást kell nyújtani a jogászok külföldi, tanulmányútjaihoz. Szólt arról 'is, hogy a jogászszövetség megyei szervezete eredményesen tevékenykedett a jogi felvilágosításban. Befejezésül ismertette a szövetség megyei szervezetének álláspontját, amely szerint kívánatos, hogy a jogászok érdekvédelmi képviseletét a jövőben a Szövetség lássa el. Dr. Bozóki István ezután előterjesztette a küldöttközgyűlésnek a következő időszak tennivalóira vonatkozó határozati javaslatát.

Végül a küldöttgyűlés megválasztotta a szervezet vezetőségét.

A Magyar Jogász Szövetség Pest megyei szervezetének elnöke dr. Bozóki István Pest megyei főügyész. Alelnökei: dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bű-óság elnöke, dr. , Kenéz Tibor, a Pest megyei Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Rácz Ferenc rendőr alezredes, a Pest megyei Rendőrfőkapi- tányság osztályvezetője, dr. Csalótzky György, a Pest megyei Tanács osztályvezetője. A szervezet ititkára dr. Nagy Paula, a Pest megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze lett.

P. A.

Beszámoló-taggyűlések előtt

A z MSZMP X. kongresz-L*- szusán elfogadott szervezeti szabályzat előírja a pártalapszervezetek számára: „A pártvezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség és a pártszervezet éves tevékenységét."

Ez új és megkülönböztetett feladatot, követelményt is támaszt a pártalapszervezetek és irányító pártszerveik: elé. E megfogalmazásból ugyanis világosan kitűnik: nem egyszerűen az az alapvető cél, hogy a beszámolót megtartsa a vezetőség, hanem olyan beszámolót kell készítenie, amely tükrözi a párttagság véleményét, nagyobb aktivitás kifejtésére készteti az alapszervezethez tartozó kommunistákat. Egy kicsit tehát önkontroll is a tagság részéről.

önmagában a taggyűlés szerepe és jelentősége sem lebecsülendő. Ez természetesen fakad abból a meghatározásból, hogy „az alapszervezet legfelsőbb Szerve a taggyűlés." Legfelsőbb szerv, de egyben legmagasabb vezetési fóruma a tagság kollektív munkájának, megnyilvánulásának, jogi gyakorlásának, s így a pártdemokrácia, a demokratikus centralizmus érvényesülésének legáltalánosabb szintje. Természetesen nagy mértékben attól függ ezeknek az elveknek az érvényre jutása, hogy mit és miként tárgyalnak a taggyűlésen, s hogyan készítették elő.

C ok múlik tellát az irányí- tó pártszervek, az alapszervezet vezetőségének előkészítő munkáján. A beszámoló taggyűlések sajátos helyet foglalnak el a taggyűlések soraiban, Ezt a különleges helyet magyarázza, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően a jövőbén négyévenként rendezik a pártalapszer- vezetekben a tisztújítást. így a munka átfogó értékelése, az évenkénti feladat áttekintése részét'képezi a végrehajtásról való számadásnak, s égy-egy állomását a két kongresszus közötti időszaknak, azaz . a négyéves munkának. A X. kongresszus határozatai megvalósításában rendkívül fontos a végrehajtás első éve mérlegének helyes elkészítése, hiszen ez adja a további munka alapját. Ezenfelül újabb lendületet kell adnia az adott

területen az 1972. évi feladatok megvalósításához.

Központi állásfoglalás alapján országszerte — így Pest megyében is — a beszámoló taggyűlésekre az idén decemberben és 1972 januárjában kerül sor. A taggyűlések időpontját mindenütt az alap- szervezetek vezetősége az irányító pártszervek egyetértésével határozza meg.

Ezekben a napokban már megyeszerte előkészületeket folytatnak a járási, a városi pártbizottságok, a közvetlen irányító pártszervek, az alapszervezetek vezetőségei. Az előkészületek üteme kielégítő, a politikai munka körültekintőnek bizonyul. De nem árt a figyelmet jobban arra terelni, hogy minden irányító pártszerv időben mondja el érdemi véleményét az alapszervezet vezetősége és az egész kollektíva munkájáról. így a beszámolók készítésénél ezt jól fel tudják használni az alapszervezeti vezetőségek. Ha úgy ítélik meg, hogy ezenkívül szükséges a taggyűlésen is megismételni a felsőbb szerv értékelő véleményét, akkor helyes, ha ott is megteszik.

D ár közhelynek hangzik, nem árt újra és újra ismételni, hogy rendkívül nagy a közvetlen alapszervezeteket irányító pártbizottságok és csúcsvezetőségek szerepe, felelőssége. Természetesen ez nem jelentheti az alapszervezet önállóságának megsértését, feladatai átvállalását. Annál inkább jelenti . saját munkájuk felmérését. Azt, hogy az elmúlt egy évben mennyire haladtak, miben, mentek előre a X. pártkongresszus határozatai végrehajtásában. S különösen mit értek el a saját területükre vonatkozó párthatározatok végrehajtása, megszervezése, ellenőrzése, valamint a párt- alapszervezeti munka javításában, melyet a X. kongresz- szus a párt, vezető, szerepe érvényesítése egyik fő kérdésévé tett. A Központi Bizottság beszámolója a többi között a következőket állapítja meg: „A pártalapszervezeteknek különösen fontos szerepük van a határozatok megvalósításában és a párt tömegkapcsolatának erősítésében. A párt politikáját a dolgozó milliók, nem kis mértékben, annak alapján ítélik meg, milyen taa fővárosban, a másik Borsod megyében, s alig növekedett a nők aránya a helyi tanácsok tisztségviselői között.

A különböző társadalmi bi.-------------------- zottsagoicoan

ak

tivistaként, „közkatonaként”^ mint-eddig is, most, is sok nő dolgozik. Az elmúlt ztí év bizonyította: lehet rájuk számítani a munkában. Feisó vezető posztokra azonban mar csak kevesen kerülnek. Amíg például a ’népfront nőbizottságaiban több mint 36 ezer bizottsági tag működik, addig a kétszáz fős tanácsnak harminc nőtagja van. Egy-két olyan minisztériumban is vizsgálódtunk, ahol sok nő dolgozik. A tények azt bizonyítják, hogy a nők megbízása vezetői feladatokra vontatottan halad. A példákat a különböző területekről ötletszerűen ragadtam ki. Ez azt jelenti, hogy a példák az országos helyzettől pozitív, vagy negatív irányban eltérhetnek. A Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál 103 vezérigazgató közül öt nő, 108 kereskedelmi igazgató közül hét nő van csupán. Pozitív ugyanakkor, hogy 1970-ben 39 előléptetésnél tizenkét nőt léptettek elő. A külkereskedelmi vállalatoknál dolgozók között 65—70 százalék a nő. Igazgatók között egyetlen nő sincs. Igazgatóhelyettesek, vállalati főkönyvelők kinevezésében az utóbbi években előreléptek: 63 vezető között 8—10

nő van. A textiliparhoz 144 vállalat tartozik. Ezekben, a túlnyomórészt nőket foglalkoztató vállalatokban a 14 vezérigazgatóból csak kettő a nő, a 78 igazgatóból pedig

csupán hat a nő. Nem jobb a helyzet a tudományos pályákon sem. A termelőszövetkezeti asszonyok részvétele ugyan még alacsony a vezetésben, de a határozat óta kétszeresére nőtt arányuk a választott testületekben. Pest megyében a termelőszövetkezetek választott testületéiben 18 százalék a nők aránya.

Tudjuk, hogy milyen nagy politikai iskolát jelent a döntések, a beszámolás, a választás nehéz, de felelősségteljes jogával élni. Ugyanakkor megjegyezném, hogy az ország 1244 termelőszövetkezetében mindössze tíz elnöknő dolgozik, pedig a tényleges munkát végzők között 60—65 százalékban vannak nők.

főaz, a nők közéleti twé°_________ kenysegevel,

gazdasági, politikai vezetésbe való bevonásával a legtöbb helyen foglalkoznak. Sok helyen konkrét, évekre szóló káderfejlesztési tervek, miniszteri, vállalati utasítások születtek. A határozat „eszébe juttatta” a vezetőknek, hogy megnézzék: hogyan, hányán és megfelelő helyen dolgoznak-e náluk a nők, és ma már szinte pontosan ismert előttük a kép. A tervek, az elgondolások sokszínűek. Mégis azt olvashatjuk ki belőlük: van ahol a határozattal éltek, szembenéztek az adott helyzettel és az intézkedések fordulatot hoztak. Ahol a határozatnak nemcsak a szavát, de „lelkét” is értették, ott elhatározás született, hogy az a nő, aki tehetséges, munkája alapján többre is képes, ennek megfelelően

lépjen elő. Van, ahol csak a tervezésig jutottak el.

Sok helyein a stattisztikaí szemlélet határozza még mind az elveket, mind a gyakorlatot. A számok, a tetszetősebb statisztikai arányok alapján döntik el nagyon sokszor, hogy melyik területről, milyen korban, milyen funkcióban, ki kerüljön javaslatba. Ez nem jó, mert nem érdemi megfontolások alapján születik, elveket és embereket tesznek feleslegesen próbára és éppen ezért a kívánt cél ellen hat.

Érdekes azt is ^ulmányofc_______________na, hogy az

ut

óbbi években miképpen alakult a nők részvétele a felsőfokú politikai oktatásban, a Politikai Főiskolán, a megyei pártiskolákom, a marxista—leninista egyetemeken. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felsőfokú politikai oktatásban, különösen a megyei pártiskolákon, a Politikai Főiskolán, ahová kiválasztással, megbízatás alapján kerülnek a hallgatók, — kevés nőt küldenek, kévés nőt választanak ki, hogy tanulhassanak. így a nők politikai képzése messze elmarad a követelményektől és nagy a szakadék az általános műveltséget adó iskolai és a politikai végzettség arányai közötti

Ugyanakkor fel kell figyelni arra a tényre, hogy a gimnáziumokban, a i/iskolákon, az egyetemeken, az elmúlt években szinte robbanásszerű változás következett be a lányok javára. A lányok nem maradtak el tanulásban, szorgalomban, tehetségben a fiúk mögötti

Az iskolában a kapu egyformán nyitva áll fiuk és lányok előtt, és ezzel a lehetőséggel egyformán élnek is. A munkában is, szélesre tártuk a lehetőségeket a nők előtt. De feljebb, a vezető posztokra, vezető lépcsőkre a nők már mind kevesebben jutnak. A korábbiakhoz képest most valamelyest javult a helyzet, de még csak a kezdetinél tartunk.

A Központi Bizottság határozata sean csodaszer, hogy önmagában megszüntesse az ellentmondásokat, hogy megváltoztassa a szemléletbeli hibákat, megszüntesse az előítéleteket. Változatlanul jelentkezik, sőt, mintha az utóbbi időben felerősödött volna az a vélemény, hogy a nő menien vissza a családi tűz- helvhez.

Mi előre kiváltunk haladni.---------------------------- A nők

ig

azi felszabadítása ott és akkor kezdődik, ahol és amikor megkezdődik a tömegharc a kis háztartás ellen, amikor kezdetét veszi a kis háztartás tömeges átépítése nagy szociális háztartássá. Az a kérdés, hogy a nő dolgozzék-e, vagy sem, a nők függetlenségének, egyenjogúságának az alapkérdése. A nők munkába állítása egyébként nemcsak a szocialista rendszer sajátossága, hanem a technikai ' feilődéssel együttiáró általános világjelenség. így szól a lenini tanítás.

Az igazsághoz tartozik, hogy az előítéletektől a nők sem mentesek. Ezért v^n az, hogy sokan „félnek” kiemelkedni. Nem szívósén vállalják a magasabb beosztást, a nagyobb felelősséget. El kell ismemi, hogy ennek a félelemnek reális, gyakran nagyon nyomós

oka van. A nő egyszemély- ben anyá, feleség, dolgozó. Textilmunkósnő a gyárban, pedagógus az iskolában, gépíró a hivatalban, ápoló a kórházban és nem egyszer a közélet iránt is érdeklő és feladatokat vállaló ember.

Emellett látni kell a többet akaró és vállaló, példamutató nők mind nagyobb tömegét, azokét, akik szeretik hivatásukat, ragaszkodnak hozzá, ak!k elismerték, hogy többre képesek és hivatottak a háztartási munkánál.

A Központi Bizottság határozata arra sarkall mindenkit, hogy ne csak rendeletekkel, de politikai munkával, céltudatos kádermunkával és neveléssel is érvényt szerezzünk annak a felfogásnak és gyakorlatnak, hogy: képesség, tehetség, politikai megbízhatóság, szakmai ismeret és tapasztalat legyen a megbízatások alapja. Ne lehessen hátrány, de ne is legyen előny, hogy valaki nőnek született. Ne kelljen a nőnek jobban megdolgoznia, jobb jegyekkel bizonyítani azért, hogy reá essen a választás, de az alkalmasság, a színvonal mércéjét se szállítsák le miatta.

A párthatározat végrehaj------------------------- tása megkezdődött. Vitázni kell arra, hogy ne torzítsák kampány- nyá, hogy az aktív munka után ne legyen megtorpanás.1 Nem mutatós, látványos, esetenként kétes és múló eredményekre, hanem következetes, megalapozott munkára van szijkség. A meggondolt- ság címén viszont ne követ- kezhessék be elodázás, mert az élet nem, hiábavaló, vagy fölösleges okoskodást és tétovázást követel, hanem a jó határozatok céltudatos és tervszerű megvalósítását.

p

a

sztalatokat szereznek közvetlen munlcahelyüliön, hogyan érvényesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták magatartása.”

Az alapszervezetek állandó kapcsolatban vannak a munkahellyel, a tömegszervezetek helyi szerveivel, a parton kívüli dolgozókkal. Ebből következik, hogy a párt és a tömegek közötti közvetlen kapcsolat fő formáját testesítik meg. Közvetlenül ismerik és szüntelenül alakítják a dolgozók politikai hangulatát. A megyében levő közifl 1300 alapszervezet a társadalmi élet minden főbb területét átfogja, és finom jelzőrendszerként érzékeli, s a felső pártszervekhez közvetíti. Viszont pedig a dolgozók politikai hangulatát, * észrevételeit igényli.

“jAÍ mdehből. természetesen az is következik, hogy nem a legutóbbi vezetőség választás során elhangzott vélemények és javaslatok újbóli megfogalmazását reméljük, hanem azt, milyen tapasztalatokkal járt az eltelt egy év pártnatározatainaÁ végrehajtása az illető aiapszervezet területén. Az isméuódő és újabb gondokról kell számot adni, s ennek tüKrében kijelölni azt a nénány fő kérdést, amelynek megoldása az 1972-es évben, központi feladat lesz. Nem helyeselnénk annak a gyakorlatnak a meghonosodását, amelyet hasonló jellegű , feladat megvalósítása során korábban egyes irányító pártbizottságok alkalmaztak, vagyis intézményesen beszéd vázlatot adtak ki, másutt helyettük készítetek el a beszámolót. Ezzel ugyanis megfosztják a beszámolót realitásától, a helyi körülmények sajátos értékelésétől.

Mivel foglalkozzék a beszámoló? A pártvezetőség gondos politikai .mérlegelése alapján — az alapszervezet jellegét és működési területén folyó tevékenység főbb kérdéseit figyelembe véve — határozza meg azokat a legfontosabb témákat, amelyekkel foglalkozni akar. Adjon számot az egyéves tevékenységről. Mindennek természetesen alapja a X. pártkongresszus határozata és a végrehajtást szolgáló, azóta megjelent egyéb párthatározatok. Csak a legfontosabbakat említem: népgazdasági beruházások helyzete, alakulása, jövőbeni feladatok; az állami élet pártirányítása; a közeljövőben megjelenő KB-állásfog- lalás az 1972. évi tervfeladatokra. Az alapszervezet jellegének megfelelően vegye számba a legfontosabb megyei, járási, városi és helyi határozatokat. Természetesen más és más a gondja-és feladata az üzemi, községi, hivatali, intézményi pártszervezeteknek.

Tehát az az alapelv, hogy ne mindenről keveset, hanem néhány fő kérdésről, de részletesen legyen szó. Azt várjuk az alapszervezetektől, hogy a beszámoló tárgyilagosan, önkritikusan és kritikusan foglalkozzék a pártvezetőség, a párttagság munkájával.

Sokéves tapasztalat, hogy az a jó beszámoló alapja, ha kollektív munkáival készül, a vezetőség által jóváhagyva. Célszerűnek látszik — a nagyobb létszámú pártalapszervezetek- ben —, ha a beszámoló taggyűléseket pártcsoportiilósek előzik meg. Ezeken értékeiig a párttagok munkáját, magatartását, pártmegbízatásuk teljesítését, s tapasztalatait a taggyűlés beszámolójában hasznosítják. Kis létszámú alapszervezetnél természetesen a vezetőség beszámolójában célszerű mindezeknek helyt adni.

IV" em mindennapi, hanem x' kiemelkedő esemény a párt, a társadalom életében a vezető erő, a párt helyi vezető testületéinek számadása egyéves tevékenységükről. Mégsem ünnepi taggyűlések megtartására, hanem munkaértekezletek szervezésére kell törekedni. Nem nagy kinyilatkoztatásokra, hanem felelősségteljes, hétköznapi tettekre van szükség.

DR. SZABÓ IMRE, az MSZMP

Központi Bizottságának alosztályvezetője

i

Küldöttgyűlést tartott a Jogászszövetség megyei szervezete