Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-12 / 267. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1971. NOVEMBER 12., PÉNTEK JÁTÉKTÓL A KOLONIÁLIG Díszközgyűlésen ünnepli húszéves fennállását a Stylus Faipari Ktsz munkájuk 65 százaléka bútor- gyártás. Nemcsak belföldre termelnek: nyugati országok­nak kolonial bútorokat gyár­tanak, a szocialista országok­nak laboratóriumi bútorokat készítenek. Továbbra is gyárt­ják a cipőipari kellékeket és la­kossági szolgáltatásokat végez­nek. A ktsz régi üzleti könyvei­ből kitűnik, hogy az első esz­tendőben 660 ezer forint ter­melési értéket produkáltak, ami, 20 év múltán, 1971-ben, már 22 millió forintot tesz ki. Fennállásuk óta 168 millió forint értéket termeltek a népgazdaságnak. A tagok akkori és mai jöve­delme között is nagy a különb­ség, bizonyítja ezt az is, hogy míg 1951-ben 12 ezer forint volt a kiosztott nyereségrésze­sedés, legutóbb, 1970-ben, 700 ezer forintot fizettek ki, s az idén is kedvezően alakul a tervtelj esités. A jubileumi díszközgyűlést még ebben a hónapban meg­tartják. K. L. Működési engedéllyel — Ebben az évben felére csökkent a járásban jogtalanul működő, különböző szolgálta­tásokat vállaló kontárok szá­ma — mondották a KIOSZ ceglédi irodájában. Az idén megjelent rendelet után, mely lehetővé tette a nyugdíjas kis­iparosok részére a működési engedély kiváltását, sokan él­tek a lehetőséggel: húsz műkö­dési engedélyt váltottak ki a ceglédi járásban. 1951. december 3-án alakult meg Cegléden a Stylus Faipari Ktsz, mely díszközgyűlésen ké­szül megünnepelni fennállá­sának 20. jubileumát. Magyar László elnök és Pa- tyi Árpád főkönyvelő elmon­dották, hogy a két évtized alatt nagy utat tett meg a szö­vetkezet, Cegléd ipari életének fontos tényezőjévé vált. 1951-ben 14 taggal kezdték meg a munkát, most 202- en dolgoznak. Először gyermekjátékokat és cipőipari kellékeket, sámfákat, kaptafákat készítettek, ma A ceglédi Kossuth Művelődési Központban sokéves hagyo­mány, hogy szeptember és június között gyermektorna-, ba­lett- és művészitorna-tanfolyamot tartanak. Az apró gyerekek­től a felnőttekig minden korosztály megtalálható a foglalkozá­sokon. Foto: Apáti-Tóth Sándor Szervusz, öreg iskola! A húszéves tanító „néni“ — Kapd el! — A sálam! — Kössük össze vele a ke­zét! — Engedjetek! — Srácok, nézzétek csak! — Ki ez az idegen ürge? — Biztosan könyvárusító. (Ceglédbercel, általános iskola. Szorongva állok az udvaron. Körülnézek. Csendben kopognak a fá­radt derekú falak. Szer­vusz, öreg iskolám! Kit befogadtál egykoron, sze­mét a világra nyitottad, majd útnak indítottad, íme, most erre tévedt.) Szőke hajú, mosolygós ar- eú, élénk tekintetű lány. — Magát keresem, tanító néni — mondom, az utolsó szót hangsúlyozva. — Engem? Látom, meglepődik. Zavar­tan néz rám. — Olyan furcsa, még... — Hogy jegyzetfüzettel vár­ják? — Ez a „néni.” — A gyerekek így szólít­ják. — Igen, de... Még csak húszéves vagyok. Kancsár Anna pályakezdő pedagógus. — Menjünk a tanáriba! — invitál kedvesen. (Csak egyszer jártam itt. Cseresznyét csentünk ha­zafelé, a közeli kertvégen. Vonalzóval csattogtak a kormosok.) Az alsósok délután járnak. Egykor kezdődnek az órák. — Harmadikban tanítok. Aranyos gyerekek. — Hogyan választotta ezt a pályát? — Furcsa történet. Posta- forgalmi technikumban vé­geztem, 1969-ben. De csak egy hónapig dolgoztam a szak­mában. Flébredt bennem a régi vágy: tanítani akarok. Sikerült visszakerülnöm Bér­ceire, képesítés nélküli nevelő lettem. Nagyon boldog vol­tam. S az öröm tart ma is. Itt találtam meg az igazi he­lyem, a gyerekek között Kiáltás hallatszik a szom­széd teremből. — Elnézést, mindjárt rájuk szólok. — Ne! Maradjon! (A mellettünk lévő osz­tály a miénk volt. Hirtelen szökkent kamasz létemre az utolsó padban ültem mindig. Tizenkét évig volt társam — még a gimná­ziumban is — Dóka Gabi. Hol vagytok most, kedves fiúk?) Nevet. Megigazítja hosszú haját. — Izgi volt az első óra, na­gyon! Számtant tanítottam. Azonnal mellém álltak a kar­társak. Sokat segített Károly Mártonná, az alsós munkakö­zösség vezetője. Nem is re­méltem, hogy ilyen kedves. baráti közösségbe kerülök. Ki­tűnően érzem itt magam. Megszólal a csengő. (Nyílik az ajtó. Megje­lennek a tisztelettel őr­zött, régen látott arcok. Za- zartan állok előttük, mint a rajtacsípett kisdiák. Ke­zét nyújtja Sikiódi Mari­ka néni és Feri bácsi, Sza­bó Pál tanár úr és Tupi József, kedves osztályfőnö­künk.) — Mivel foglalkozik iskola után? — kérdezem Annát. — Iskolával. Az idén felvet­tek ugyanis a jászberényi ta­nítóképző levelező tagozatára. Sokat tanulok, mert csak így lehetek teljes értékű pedagó­gus. — Szórakozás? — Nem sok lehetőség van a faluban. A KlSZ-alapszer- vezet vezetőségi tagja vagyok. Szeretnénk „feléleszteni” az ifjúsági klubot. Nem megy könnyen. Minden fiatal bejá­ró. Hajnalban felutaznak Pestre, este későn érnek haza. Valamit mégis tenni kell. Anna felveszi fehér köpe­nyét. Kezdődik a tanítás. (A délelőttösök szalad­nak át az udvaron, a kapu felé. Kiáltanak, nevetnek. Szabadok, önfeledtek. Futnék velük én is. Mint itt, régen. „Srácok, várja­tok!” Ök már messze járnak.) , Kohlmayer Ádám Építtetők a TÜZÉP-telepen Javult az építőanyag-ellátás Változatlanul kevés a tégla, a cserép és a parketta Mintha nem is a tél küszö­bén állnánk, nagy a forgalom a TÜZÉP ceglédi építőanyag­telepén. Lovas kocsik, teher­autók fordulnak be a kapun. Egy kerékpáros nádpallót kö- tözget a biciklijére, egy házas­pár az alumínium garázs előtt tanakodik, ezt vegyék-e vagy azt a préselt lemezből készül­tet. Egy idős paraszt bácsi morgolódva csukja a kaput. Téglát meg cserepet szeretett volna venni, de nincs. Már háromszor hajtotta be hiába a két pejkót Csemőből. Pedig jó lett volna, ha a kiskonyha elkészül, nem kellene a nagyobbat fűteni a télen. Kovácsék Bércéiről jöttek. Egyelőre csak nézelődni, tuda­kolni az árakat. Az anyósnál laknak. A porta nagy. Tavasz­ra oda szeretnének felhúzni egy szoba, konyhát. De hát na­gyon drága a gerenda. Pedig most éppen van, csak a pénz­ből nincs elég. Parkettát sze­retnének, meg jó nagy ablako­kat. — Az biztos, ha hozzáfog­hatnánk, fel is épülne tavasz­ra — mondja a férj. — Három műszakban dolgozom a Buda­pesti Vágóhídon, lenne szabad időm. A feleségem meg ráérne az apraja munkát megcsinálni. Látom rajtuk, legszíveseb­ben nyomban hozzáfognának a gerendák gyalulásához. Azasz- szonyka odalép az üveg nélkü­li, testetlen ablakkeretekhez. A kilincsét nézd, jól műkö­dik-e. Hátha épp ez lesz az övék? A fürdőkádak, sokszínű fali­csempék, komplett fürdőszoba­berendezések is gondolkodás­ra késztetik a vásárlókat. Ne­héz a választás, meg kell gon­dolni, melyik a szebb és, per­sze, melyik az olcsóbb. — Sokkal jobb az ellátásunk, mint tavaly volt — mendja a telep vezetője. — Faanyagban sem volt nagy hiány. Cement, mész és eternit minden igényt kielégítő mennyiségben állt és áll a vásárlók rendelkezésére. Egyedül téglából és cserépből nem kaptunk annyit, ameny- nyire szükség lett volna. Aka­dozott a parkettaszállítás is. Bizony, gyakran távoztak ígé­rettel vásárlóink. Padlódeszká­ból viszont van bőven, de az építők és építtetők csak kény­szerből veszik. — A vártnál több házilag is felállítható garázst adtunk el. Október elején még 26 darab volt raktárunkon, most már csak néhányból lehet válasz­tani. ★ A berceli házaspár gondter­helten távozik. A költségvetés több lesz huszonötezer forint­nál. Biciklin már a két köteg nádpslló. örül a vevője, ol­csón megússza a szeneskamra tetejének javítását. Megkö­tötte az üzletet a garázsvásár­ló is: a drágább kerül a Skoda fölé. Csatári Ilona Piaci pillanat Teherautók, lo­vas kocsik, gépko­csik, triciklik és biciklik között, özönvíz előtti tar­gonca zörög végig a piactér mellett. Kopott ruhás öregember húzza. ' A targoncán az ócska holmik kö­zül csak két szék, valami spárgával összekötött cso­mag és egy pléh- ből készült, kis le­velesláda ismer­hető fel. A kupac legtetején repede­zett, aranyrámás olajfestmény him­bálózik a csendes őszi esőben. A ké­pen díszmagyar­ban pompázó, harcsabajszú, szú­rós tekintetű öreg­úr látható. A furcsa alkot­mánynak, de főlég a képnek sok bá- mulója akad a piacra igyekvők között. A kíván­csiság nem hagy nyugodni. Meg­kérdezem a bácsi- kát, kit ábrázol a kép? A targoncás bá­natos hangon köz­li: — Nem tudom, kérem, de nem is vagyok rá kíván­csi. — Hát akkor?..! — Van ennek párja is... Egy öregasszony. De azt sem veszik már meg rég, még az ócskapiacon sem. Pedig jól mutatnának, pár­ban. Szegény vitéz- kötéses öregúr! Azt hitte, végre megpihenhet, s most kiderül, hogy meg alcarják há­zasítani. Cs. I. TEKE NB II Idény záró, Ózdi Kohász—Ceglédi Építők 7:1 2515:2415 A Ceglédi Építők NB Il-es csapata Özdon, a Kohász ellen mérkőzött, és vereséget szen­vedett. A találkozónak nem volt különösebb tétje, az Épí­tők már előbb biztosította bennmaradását az NB II-ben. A Bem SE szoros, fej-fej melletti küzdelem után szintén vereséggel búcsúzott, kiesett az együttes. A megyei bajnokság­ban jövőre megpróbálják ki­harcolni a visszajutást Köszönetét mondunk rokonaink­nak, ismerőseinknek, szomszéda­inknak, akik szeretett ió édes­apánk, nagyapánk és testvérünk: Potongyi Mihály temetésén megje­lentek, részvétüket nyilvánították, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. A gyászoló család. vereséggel Bem SE— Budapesti Postás 3:5 2570:2598 Jók: Papp (436), Czira (433), Lázár (433). NB Tartalékbajnokság: Ganz Villany „B”—Ceglédi Építők „B” 6:2. Szegeden rendezték meg az osztályozol, ahol az NB II-be jutás volt a tét A megyei bajnokságban a Ceglédi VSE szerezte meg á jogot az indu­lásra. A csapat szereplését nem sok siker kísérte, gyenge teljesítménnyel, négy együttes között, az utolsó helyen végez­tek, és nem jutottak tovább. U. L. KÉZILABDA Birkózás kl NB II „KAPUJÁBAN” Cegléden került sor a Kelet területi felnőtt csapatbajnok­ságra. A Ceglédi VSE szabad­fogásban is megszerezte az el­ső helyet a területi versenyen, s igy mindkét fogásnemben az NB II-be jutásért küzdhet a csapat az osztályozón. Ceglédi VSE—Dunakeszi VSE, 4,5:3,5 Győztek: Nagy Miklós, Ócsai, Szűcs Sándor, Reznák János. Döntetlenre mérkőzött: Sápi. Vereséget szenvedett: Hering és Sóvári. Budapesten meghívásos, tiszteletdíjas versenyt rendez­tek. A Ceglédi Vasutasból egy versenyzőt hívtak meg, Szűcs Istvánt, aki 81 kg-ban az első helyet szerezte meg. Hálás köszönetünket fejezzük ki rokonainknak, ismerőseinknek, szomszédainknak, akik felejthetet­len emlékű feleségem, édesanyám és testvérünk: Sziklai I.ajosr.é szül. Boda Mária temetésén meg­jelentek, részvétüket nyilvánítot­ták, sírjára koszorút, virágot he­lyeztek. Sziklai Lajos és családja. Az MNK selejtezőjében megérdemelten győzött a Bem SE Ezúton fejezzük ki hálás köszöne­tünket rokonainknak, a rét. egy­házközségeknek, az Április 4. Köz- gazdasági Szakközépiskolának, a ceglédi Építőipari Vállalatnak, és mindazoknak, akik szeretett jó férjem, nevelőapám: Kiss Endre elhunyta alkalmából részvétüket nyilvánították, a temetésén meg­jelentek és sirjára koszorút, virá­got helyeztek, özv. Kiss Endréné és a gyászoló család. Köszönetét mondunk rokonaink­nak. ismerőseinknek, jó szomszé­dainknak, akik felejthetetlen jó feleségem, édesanyánk, nagy- anynák, dédanyánk, és testvérem: Csipkó Józscfné szül. Magyar Má­ria temetésén megjelentek, rész­vétüket nyilvánították, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. Csipkó József és családja. A Bem SE kézilabdázói Gö­döllőn a Vasas ellen mérkőz­tek MNK-találkozó keretében. A megyei selejtező első fordu­lóján biztosan jutott tovább a ceglédi gárda. Bem SE—Gödöllői Vasas 28:22 (14:10). Bem SE: Gergye — Sápi, Unicsovics, Kolossá, Podlorsz- ki, Rácz, Tóth I, Tóth II, Her­bert. Gólszerzők: Unicsovics (8), Kolossá (8), Podlorszki (4), Sá­pi (3), Rácz (2), Herbert (2), Tóth II (1). Sportszerű találkozón meg­érdemelten győzött a Bem SE. Az együttes a vártnál jobb tel­jesítményt nyújtott. Volt úgy, hogy már 9 góllal is vezettek, de a hajrában a hazaiaknak sikerült a szépítés. A Cegléd jól játszott. Fe­gyelmezetten, lelkesen küzdöt­tek a játékosok, s ennek reális győzelem lett az eredménye. Jók: Gergye, Unicsovics, Kolossá, Podlorszki. CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK Köszönetünket fejezzük ki roko­nainknak, ismerőseinknek, szom­szédainknak, a Kossuth Tsz veze­tőségének és tagságának, akik sze­retett édesapánk, nagyapánk, déd­apánk és testvérünk: Herczegh Mihály temetésén megjelentek, részvétüket nyilvánították, sírj'á- ra koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. Fájó szívvel mondunk köszönetét rokonainknak, ismerőseinknek, szomszédainknak, akik szeretett jó édesapám, fiam, nagyapám: Lendér István temetésén megjelen­tek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Ifj. Lendér István és családja. Eladó 11 db-ból álló kombinált bútor és 1 fél hálószoba. Cegléd, Jókai u. 10. Eladó világos háló, egyaknás kályha, Ceg- léd, Nyúl utca 12. Eladó Orion — Duna tv és rádió. Széchenyi út 37. Törzskönyvezett fe­kete puli kan, szürke szíjjal elveszett. Meg­találóját jutalmazom. Nyíri, Malom u. 23. szám. Fürdcszobakályha hengerrel és gitár el­adó. Malom u. 40. Két házhelynek is megfelelő 300 n.-öl porta eladó. Cegléd, IX. kér. Bimbó utca 1. szám. Érdeklődni: XI. kér. 695. szám. Ugyer I. dűlő. ________ Mu nkásszállásnak va­ló helyiség kiadó. Pes­ti út 78. szám.______ El adó Szarvas utca 5. számú fél ház. Ér­tekezni vasárnap 9—1 óráig._________________ 80 0 n.-ól szőllő eladó, jó épülettel, közel a városhoz. Értekezni VI., Csolnak u. 21. Eladó: Cegléd. Uroan Pál u. 1. sz. ház. Elveszett Ságvári End­re utca 3. szám alól egy fekete tacskó, a neve Rexi. Túri Ru- dolfné. 3C0 mázsa sertéstrá­gya ela dó. Érdeklőd- ni: Dorottya u. 5. sz. Eladó fél ház. I. kér. Gubodi u. Q. sz. Beköltözhető ház el­adó, 180 n.-öl kerttel* Érdeklődni naponta 11 órától. Cegléd, Orosz­lán u. 17. Olcsón eladó háló­szobabútor. konyha­bútor, sezlon, dun­na. Oroszlán u. 25. Jl 4

Next

/
Thumbnails
Contents