Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
I37t. OKTOBER 31., VASÁRNAP 3 Befejeződött az országos nőkonferencia Vályi Péter beszéde A Minisztertanács elnökhelyettese a kormány nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd kiemelte: — Az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februári ülése óta a nők helyzete valóban a közfigyelem, a közérdekű törekvések előterébe került. Ma már nemcsak akkor foglalkozunk a nők helyzetével, élet- és munkafeltételednek, termelő tevékenységének problémáival — mondotta —, amikor kifejezetten a nők helyzetéről, munkájáról szóló vizsgálódásokat végzünk. .»1 nőket érdeklő, a nők széles körét érintő kérdésekben döntünk akkor is, amikor a könnyűipar, a híradástechnika, a műszeripar, a könnyűvegyipar, az egészségügy, a közoktatás, a belkereskedelem és a különböző szolgáltatások kérdései kerülnek napirendre. — A jogi egyenjogúságon túlmenően — és a tudatban élő sok ósdi nézet leküzdése mellett — a nők életkörülményeit úgy tudjuk megalapozottan és körültekintően javítani, ha biztonságosan fejlődik népgazdaságunk — folytatta beszámolóját az előadó. — Ezáltal a javak olyan bőségének anyagi feltételeit teremtjük meg, a szolgáltatások olyan hálózatát hozzuk létre, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nők életkörülményeinek gyorsabb javításához. A negyedik ötéves tervben felvázolt gazdasági növekedés jobb és kulturáltabb munkát teremt az asszonyoknak — gondoljunk csak a textilipar rekonstrukciójára. A népgazdasági terv beruházásai között erőnknek és lehetőségeinknek megfelelő, nagy helyet foglalnak el a gyermekintézmények, illetve más, a nők szociális helyzetét javító létesítmények. A továbbiakban Vályi Péter arról beszélt, hogy miközben a termelésben, a közéletben, a politikai élet jóformán minden területén nőtt a nők részvételének aránya, sokat kell még tennünk a női egyenjogúság következetes érvényre juttatásáért. A közéleti aktivitás csak egyik oldala a nők életének, a másik: a családalapítás, a háztartás, a gyermeknevelés. És ez a kettő, így együtt, aránytalanul nagy terhet ró, felettébb erős fizikai, pszichikai és egyéb próbát jelent a sokak által gyengébbnek vélt női nem számára. Ügyelnünk kell arra, hogy ezt ne tekintsük természetes állapotnak. A nők gazdasági és szociális helyzetét elemezve Vályi Péter azután arról beszélt, hogy a vállalatok, az intézmények és a szövetkezetek vezetői kötelesek a továbbképzésre vonatkozó oktatási és iskoláztatási tervek kidolgozása során biztosítani, hogy a megfelelő képességekkel rendelkező női dolgozók kellő számban részesüljenek továbbképzésben. Majd airról beszélt, hogy az idén megkötött kollektív szerződés tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb helyen érvényesültek a pők munkakörülményei, főleg a több gyermekes és a gyermeküket magányosan nevelő nőik munkafeltételeit javító törekvések. A lányok körében a pálya- választás és az iskolázás munkájának hatékonyabbá tételéről szólva elmondotta, hogy az utóbbi néhány évben bekövet- kez-.. fejlődés ellenére még mindig alacsony a szakmát tanuló leányok száma, a szülők s a fiatal lányok egyaránt a hagyományos és a divatos női szakmákhoz ragaszkodnak. A vállalatok is idegenkednek a r... munkaerő alkalmazásától plyan szakmákban, amelyekben eddig túlnyomórészit férfiak dolgoztak. i A Minisztertanács elnökhelyettese végezetül az anyákról szólott. Hangsúlyozta megbecsülésük fontosságát, majd kiemelte: — a kormány ezután is azért fáradozik, hogy hazánkban növekedjék a nők iránt érzett megbecsülés és tisztelet, s ez érződjék a kormányzati s az egyéb állami döntésekben, .intézkedésekben. A szekcióvezetők beszámolói tos felvilágosító munkát, s mindenütt gondoskodni kell arról, hogy a gyermekgondozási szabadságról visszatérő anyák ne kerüljenek rosszabb munkabeosztásba, s ne károsodjanak a béremelésekkor. A szolgáltatások időszerű kérdéseivel foglalkozó munkabizottság vezetője, L önti Györgyné, a Magyar Tudományos Akad érrí ia főosztályvezető-helyettese, az előző • napi elemző munka eredményeit ismertette. Elmondotta, hogy a bizottság tagjainak véleménye szerint a szolgáltatások meny- nyiségét, minőségét átgondoltabb szervezéssel, jobb áruellátással, az igények alaposabb ismeretével, továbbá a bürokráciamentes gyorsabb intézkedésekkel lehet javítani. Kifejezte a bizottság meggyőződését, hogy a nők családi ^műszakjának"” terhein jelentősen könnyít majd a kormányhatározatban és a IV. ötéves tervben rögzített fejlesztési program megvalósulása. Dr. Mogyoróssy Júlia, a Pest megyei Bíróság bírája annak a szekciónak a vitáját summázta, amelynek tagjai a női egyenjogúság jogszabályi biztosítékait vették górcső alá. Elmondotta, hogy véleményük szerint sérti a női egyenjogúságot az a paragrafus, amely szerint az együttélő házastársak gyermeke után járó családi pótlékot az apa jogán kell megállapítani, s csupán apai jogon tarthat igényt a gyermek különböző betegségbiztosítása szolgáltatásokra. Javasolta a bizottság továbbá, hogy a fiatalok házasságkötési szándékának bejelentése, illetve az esküvő közé határozzanak meg legalább 30 nap, „várakozási időt”, ezzel talán elejét lehetne venni sok elhamarkodott házasságnak. Indítványozták továbbá, hogy szabályozzák a gyermefktartásdíj megállapításának módszerét, s kérték: a közszolgálatban dolgozó nő jogán a férj is kaphasson 50 százalékos vasúti kedvezményt. A nők közélet szerepét elemző szekció vezetője, Barinkai Oszkárné, a Pest megyei Párt- bizottság titkára, a bizottság javaslatairól szólva hangsúlyozta g legutóbbi párt-, tanácsi és szakszervezeti választások eredményei bizonyítják, hogy a politikai, mozgalmi életben ma már jelentős szerepet töltenek be 'a nőik. Korántsem ilyen biztató a kép a szakmai étet területén. Éppen ezért továbbra is következetesen harcba keli szállni a megcsontosodott előítéletekkel annak érdekében, hogy a műszaki diplomával rendelkező tehetséges lányok, asszonyok az eddiginél nagyobb szerephez jussanak a gazdasági építőmunka irányításában. „Függ a nőktől, az anyáktól is” A konferencia az európai biztonsággal és a nemzetközi szolidaritás kérdésévél foglalkozó haitárazatot fogadott el. A dokumentum egyebek között leszögezi: Európában sokoldalú erőfeszítés, szerteágazó harc folyik a tartós béke biztosításáért, a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért, az államok közötti gyümölcsöző együttműködésért. A békés egymás mellett élés elvei kezdenek testet ölteni, a kontinens szocialista országai sorozatos kezdeményezésekkel állnak elő annak érdekében, hogy a békére vonatkozó általános nyilatkozatok helyéit konkrét tettek, intézkedések foglalják éL Európának soha többé nem szabad egy újabb háború kiindulópontjává válnia. Ez nagymértékben függ a nőiktől, az anyáktól is; a nők dolga és felelőssége, hogy segítsenek megteremteni az európai népek nyugodt életét biztosító feltételeket. Az országos nőkonferencia üdvözli a széles társadalmi képviseletet megvalósító európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának megalakulását. Erdei Lászlóné vitazárója A konferencia munkáját Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke összegezte. Elmondotta, hogy a tanácskozás betöltötte hivatását, a plenáris ülésen és a bizottságokban elhangzott több mint 250 javaslat és indítvány hozzájárul a nők helyzetének könnyítéséhez, gazdagítja a magyar nőmozgalom tevékenységét. Erdei Lászlómé tapssal fogadott szavai után a konferencia újjáválasztotta a magyar nők 174 tagú, a nőtársadalom minden rétegét képviselő országos tanácsát. Örökös tanácstaggá választották Gárdos Mariskát, a magyar nőmozgalom egyik megalapítóját. Az országos tanács megtartotta alakuló ülését, megválasztotta lisztségviselőát. Turgonyi Júlia, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, A nő és a munka elnevezésű bizottság vezetője a többi között elmondotta, hogy a nők szakképzése az egyenlőség egyik alapfeltétele, sajnos, azonban a nők egyoldalú, kedvezőtlen pályaorientációját ma még sem az iskolai nevelés, sem a pályaválasztási tanácsadás nem helyettesíti. A bizottság a Magyar Nők Országos Tanácsának figyelmébe ajánlotta, hogy a lányoknak is a fiúkéval azonos esélyeket kell biztosítani a szakképzésben, s ehhez számottevően bővíteni kell a női kollégiumok hálózatát. A vállalatoknak a mainál nagyobb lehetőségeket kell biztosítani dolgozóik szakképzésére és továbbképzésére, s következetesen érvényesíteniük kell az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Ugyancsak sürgető teendő a nőik, elsősorban a családos anyák éjszakai műszak alól való felmentése, s ahol ez nem lehetséges, ott a harmadik műszak munkafeltételeinek javítása. A szociálpolitikai és egészségügyi intézkedéseket elerjnző szekció vezetője, Ferge Zsuzsa szociológus, a szekció ajánlásai^ ismertetve elmondotta, högy az illetékeseknek kiemelten kellene foglalkozniuk a gyermekintézmények hálózatának bővítésével. Az óvodák, bölcsődék gyors, olcsó felépítésében érdekeltté kell term# Az országos tanács tisztségviselői A Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke ismét Erdei Lászlóné lett, alefaökök: Du- schek Lajosné, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Fekete Jánosné tsz-bri- gádvezető és Makoldi Mihálynisziter, Király Lászlóné termelőszövetkezeti főkönyvelő, Kovács Judit újságíró, Markovics 'Lászlóné, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, dr. Mogyoróssy Júlia bíró, Móricz Virág író, dr. Nagy Katalin az építő vállalatokat. Elképzelhető egy olyan megoldás, hogy premizálásukat a járulékos beruházások, elsősorban a bölcsődék, óvodák felépültétől tennék függővé. A bizottság számos javaslatot fogadott el a már meglévő gyermekintézmények jobb kihasználására, s úgy vélték, hogy nem tűr halasztást a bölcsődék, óvodák ellátási normáinak emelése. Hatékonyabbá kell tenni a családtervezéssel, születésszabályozással kapcsolatáé Kossuth-díjas pedagógus. A tanács elnökségének tagjai: Bokomé dr. Szegő Hanna nemzetközi jogász, a jogtudományok kandidátusa, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkár- helyettese, Csizmadia Emőné dr. közgazdász, Ferge Zsuzsa szociológus, Futó Pálné híradástechnikai műszerész, Keserű Jánosné könnyűipari mifőiskolai docens, Németh Istvánná műszerész, Németi Irén újságíró, a Nők Lapja főszerkesztője, Orbán Józsefné, az MSZMP KB munkatársa, Or- tutay Zsuzsa, a Magyar Vörös- kereszt főtitkárhelyettese, dr. Pillis Pálné, a HISZÖV elnöke, Tóth Tiborné, a Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, valamint Viola Istvánná főkönyvelő. Emberséges szigort gyetemisták dolgoztak nyáron az egyik gyárban. Lelkes I™ kis csapat indult útnak azzal az elhatározással, hogy ent», megmutatják, nemcsak a tanulásban, hanem a fizikai B. munkában is helytállnak. A lelkesedés fokozódott, ami- kor önálló feladattal bízták meg őket. A napi nyolc óra helyett önként tizenkét órát vállaltak. Az egyetemisták nem vártak pénzt munkájúkért, élég volt számukra az a tudat, hogy szükség van rájuk, és amit tesznek, hasznos a köz számára. így értékelte munkájukat a művezető, a pártbizottság titkára, az igazgató, minden felelős ember. Csakhogy amikor a hőségtől és a szokatlan fizikai munkától csörgött róluk az izzadság, hólyag hólyag hátán sorakozott a tenyerükön, az órabéres segédmunkások kis csoportja körülülte őket. Ültek és jókat nevettek: „Ti ingyen dolgoztok?” „Na, kicsit gyorsabban, gyorsabban” — s még harsányabban tört fel a kacagás. Tizenhármán ültek — a gyerekek becsülettel dolgoztak. Egyetlen felnőtt sem akadt, aki rendre, munkára intette volna a gúnyolódókat. Ha ez egyetlen példa lenne a lógásra, az órabér kifizetésére, anélkül, hogy munkát végeztek volna érte — miközben mások a lógósok helyett is dolgoztak —, értelmetlen lenne újságcikkekben megemlékezni az eseményről. A fegyelmezetlenségre azonban gyakori, mind gyakoribb a panasz. Egyes építőipari vállalatoknál szokássá vált: a munkások már pénteken hazautaznak. Kinek reggel, kinek délben indul a vonata — a pénteki termelésre már nem lehet számítani. Csakúgy a hétfőire sem, mert a távolabb lakók délben, este érkeznek vissza a munkásszállásra. Így zsugorodik össze a heti munkaidő négy napra. Kétségtelen, hogy négy nap alatt nem teljesíthető hat nap nehéz, feszített normája. Legtöbb munkahelyen mégsem változtatnak a szokáson: félnek, nehogy a kis munkáslétszám is megcsappanjon. Inkább hallgatnak. Inkább szemet hunynak. Mint azok is, akik tanúi annak, hogy egy-egy gyárban vagy vállalatnál a félórás ebédidő egy óráig tart, hogy a büfé egész nap zsúfolt, hogy a napi eseményeket munka helyett tárgyalják órák hosszat az irodákban — produktív és improduktív munkahelyeken szokássá, szokásjoggá vált a fegyelemsértés, a lógás. Nincs értekedet, ahol ne féltené mindenki a munkafegyelmet, ahol ne hasonlítanák a kapitalista országok embertelen hajszáját, munkatempóját a miénkhez. Nincs taggyűlés, ahol ki ne mondanák: hiába elnézés, hiába tűrik meg a fegyelem- sértést, azzal nem oldják meg sem a munkaerőhiányt, se nem növelhetik a munkaintenzitást. Sőt! A jól dolgozók, a becsülettel hajtők, a gyár, az építkezés, a vállalat érdekét szem előtt tartók — hovatovább nyűt ellenszenvnek örvendenek abban a kollektívában, ahol a lógósok lehetnek a hangadók. A munkaszeretők pedig csak dolgoznak, mert a munka élteti őket — noha kedveszegették. Sokan ítélik úgy: a jó munkának nincs meg mindenhol a becsülete, a jó munkát nem mindenütt értékelik, nem fizetik jobban — és számos példával bizonyítják igazukat,. Jogosan méltatlankodnak, mert munkájukkal eltartják az ingyenélőket, a nemtörődömöket, a hanyagokat. Sokat ír mostanában a sajtó az indokolatlanul húzódó beruházásokról, az indokolatlanul dráguló építkezésekről, amelyeknek terhét azokra hárítják, akik mit sem tehetnek arról, hogy a beruházások ideje fél, egy, másfél évre tolódik. A felelősök pénztárcája érintetlen marad, miközben a többletköltséget megtéríttetik azokkal, akik a késések miatt amúgy is károsodnak. Emlegetjük a szervezetlen anyag:- és alkatrészellátást, a kényszer állásidőket, mert mindezek is a fegyelmezetlenségek kategóriájába tartoznak. Mint ahogy fegyelemsértés a vállalatok pénzének pocsékolása is. Valamint az is, ha valaki vagy valakik elnézik a munkát semmibevevők dolgait, vagy próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Megértik és megpróbálják indokolni, hogy ha valaki fáradtan jött munkába, mert otthon a kertjében dolgozott — természetes, hogy a munkahelyén piheni ki magát Számukra sajnálatra méltó az is, akit elkapnak, mert fusizott — azonnal készek a magyarázattal, hogy miért kellett volna szegénynek a pénz. Sajnálják azt is, akit a vezetők figyelmeztetnek vagy elbocsátanak, amiért már tűrhetetlen a lógásuk. Humánum, álhumánum megítélése keveredik. Sokan nem értik, és félremagyarázzák az emberséget, az emberséges szigort. Azt sajnálják, akit büntetnék, s nem azt, aki a hanyag helyett is dolgozott, mert a munkát el kell valakinek végeznie. Mit lehetne tenni? Minden fegyélemsértőt utcára küldeni, vagy várni, amíg magától rájön, hogy amit tesz, káros? Káros önmagára, arra a közösségre, amelyben dolgozik, káros a társadalomra is. Mindenki a maga helyén, a magára vállalt felelősség mértékében tartozik elszámolni a munkájáról. Ellenőrzés, szigorú ellenőrzés nélkülözhetetlen. Sehol, semmi körülmények között nem bocsánatos bűn a lógás, az,'4ia a munkahelyet szanatóriumnak, szociális otthonnak tekintik. Elfogadhatatlan az elnézés mások kárára. Elfogadhatatlan a másfélszeres, kétszeres létszám tervezése — belekalkulálva a lógást, a hanyagságot is a termelésbe. Következetes, humánus szigor megteremtésére van szükség. Olyanra, amely gondoskodik a megfelelő munkahelyi légkörről, az egészséges munkaviszonyról, a jó munkásellátásról, az üzemi étkezésről, a bölcsődéről, a gyár melletti bevásárlóhelyekről, a könnyebb közlekedésről. De mindenről úgy gondoskodik, hogy közben számon kéri a munkát. S ha valaki' nem képességének, munkabérének megfelelően végzi feladatát, azt figyelmezteti, s ha ez sem használ, a Munka Törvénykönyve szerint bünteti. A Munka Törvénykönyve a dolgozókért van. Azért, hogy akik betartják, akik növelik a népgazdaság jövedelmét — annak arányában részesüljenek belőle, s akik nem, azok maguk, és csakis maguk lássák a kárát. Ne legyen kifizetődő számukra a lógás, a munkahalogatás, az intézkedések elodázása, a közös pénz szórása. Az sem baj, ha lesznek olyanok, akik megsértődnek, mert a felvett bérükért munkát követéinek tőlük, becsületes, kifogástalan munkát — s emiatt esetleg munkahelyet változtatnak. Tehetik mindaddig, amíg rá nem ébrednek: az új vállalatnál ugyanaz a követelmény várja őket, s kénytelenek előbb-utóbb tudomásul venni, hogy csak megdolgozott munkáért fizetnek mindenhol. ,v z bizonyos, hogy csupán felvilágosító munkával, csak szép szóval ez nem megy. Vállalati, központi in- uÉl \ tézkedések sorát kell mozgósítani ahhoz, hogy min- ^ derűd megértse: egy ország csak akkor fejlődhet, az áruk ára csak akkor csökkenhet, a dolgozók élet- színvonala csak akkor emelkedhet, ha a maga helyén vetető és vezetett — mindenki eleget tesz azon követelményeknek, amelyeket munkába lépésekor önként vállalt. Sági Ágnes I
