Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
4 1971. OKTOBER 31., VASÄRNAP re*» «fern Két hónapja — pihenőben MIRE VALÓ' A MŰVÉSZET (2.) A PÁPA FIZET Juricskay László, az újlengyeli általános iskola igazgatóhelyettese majd négy évtizedes pedagógusmunka után, szeptember elsején nyugdíjba vonult. Ennyi volt a hír, amelynek nyomán bekopogtattam az újlengyeli tanftőház kapuján még szeptember első napjaiban. Arra szerettem volna választ kémd Juricskay Lászlótól, hogy milyen tervei vannak megérdemelt pihenőéveire Az ajtót azonban felesége nyitotta ki és sajnálattal közölte, hogy a férje... dolgozik. Nem, nem az iskolában tette hozzá magyarázóan, népi ülnöik egy hónapon át a daba- si járásbíróságon, szerdánként pedig, amikor nincs tárgyalás, Pestre jár polgári védelmi továbbképzésre ... A szőlősgazda Akikor a jókora kert szőlőlugasai még nem érlelték meg zamatos gyümölcsüket, ám mire sikerült Juricskay Lászlóval a találkozó, már csak a fehérre meszelt ház homlokzatára felfutó tőkéken illatoztak a dús, sötétkék fürtök. — Ezt nem szedjük le karácsonyig — tájékoztatott a házigazda. — Aki megkívánja, leszakít egy-két fürtöt. Tessék, kóstolja meg — kínált egy majd félkilós fürtre mutatva. —- Szakítsa le (nálunk ez a jog a vendéget illeti), kóstolja meg... — Csak miután a szőlősgazdát megdicsértem — valóban zamatos volt a termése — tárta szélesre a ház ajtaját és vezetett dolgozószobájába. Tömzsi, derűs arcú, fiatalos mozgású ember. ötvennek mondaná, aki nem ismerd és ezt nem a házigazda iránti udvariasság diktálja — valójában nem látszik többnek. Diplomával, állás nélkül — 1911. január elsején születtem — korrigált jóindula- túanrde-aüg titkolt büszkeséggel, hogy ennyit sikerült megőriznie hatvanévesen is a fiatalságából. — Nagyváradon. Ott volt apám postafőtanácsos, negyvennyolc hosszú éven át. Én már a negyven, munkában eltöltött esztendőig sem jutattam eL A gimnázium negyedik osztályában megbuktam. Nem ment a román nyelv, csak ezt tudom felhozni mentségemül. Hogy mennyi az igazság benne s mennyi az önmeg- nyugtaitás, ennyi év távolából nehéz lenne eldönteni. Apám azonban nem töprengett rajta ilyen sokat: beadott kereskedőinasnak Cziliér Imre nagyáruházába, s ott is lettem segéd. Hogy közben megembere- sedtem, apám haragja is enyhült és átküldött Szegedre, a nagynénémhez. Ott beiratkozhattam a tanítóképzőbe, bentlakásos tanulónak. Apám fél háza ment rá az iskoláztatásomra, havi hatvan pengőt kellett fizetnie értem öt éven át S az erdemény: a diploma csak képesítést, de állást nem adott Felmentem Pestre, napszámosnak a kőművesek mellé, tizenhat filléres órabérért. Lapátoltam havat ragasztottam zacskót, dolgoztam kisegítőként egy szanatóriumban és rádiöhangolóként az Orion- gyárban. 1937 decemberében, négyévi hányódtatás után kaptam meg ideiglenes helyettes tanítói kinevezésemet Örkénybe. A havi fizetésem (emlékszem pontosan), nyolcvan- négy pengő volt, tíz hónapon át — ezt jelentette az ideiglenesség. Negyvenhat hatodikos gyereket bíztak rám (akkor ez volt a legfelső osztály az elemiben). Regénybe illő életút, de mondhatnám úgy is: történelem a mai pályakezdő pedagógusok fülének. Dolog nélkül üres az élet — Hadd ne folytassam — jegyezte meg szerényen—, mi minden történt meg velem életem során. Napokig mondhatnám, akkor sem érnék a végére. Kilencszer hívtak be katonának. Voltam hadifogságban, hazatérve kineveztek iskolaigazgatónak, majd fele annyi fizetésért járási népművelési felügyelőnek. Ide, Újlengyelbe éppen húsz esztendeje jöttem, akkor itt még csak egy tanterem volt. A másik két tanulócsoport a kocsmában, illetve egy magánház szobájában tanult. Ma pedig már nyolc iskolai tanteremben tanítjuk kétszáztizennyolc gyermekünket. Parkett, kívülről fűthető cserépkályha, folyóvize® mosdó minden osztályban. Azaz, bocsánat, csak tanítottam. Hogy nem hiányoznak-e a gyerekek? Biztosan hiányoznak, csak eddig még nem értem rá észrevenni a hiányukat, annyi az elfoglaltságom. Népi ülnöknek lenni egy hónapon át nem köny- nyű feladat. Nagyon sok tárgyalásunk volt Legalább harminc válópert ültem végig. (Bepillantottam az egyik bíró munkanaplójába és abból tudom, hogy százötven válópert tárgyalt csak ebben az esztendőben.) Hogy miért válnak annyian? Jó lenne' komolyabban eltöprengeni rajta. Nekem a válás gondolata is wiegen. (Harmincegy éve élek együtt a feleségemmel és felneveltünk Röviden beszámoltunk arról a tudományos konferenciáról, amelyet Cegléden rendeztek az ifjúság szexuális neveléséről. Valóban kényes a téma, de csak azért, mert a problémáról sokak, kétségkívül évezredes hagyományokban gyökeredző véleménye szerint item is illik beszélni. A konferencia előadói azonban nem csak érvekkel, hanem adatokkal is bizonyított mondanivalójából kiderül, hogy a kérdéssel feltétlenül foglalkozni kell Őszintébb fiatalok Erről szólt megnyitó beszédében dr. Unoka József, a ceglédi kórház igazgató-főorvosa, hangsúlyozva, hogy az ifjúság szociális és erkölcsi nevelésének a szexuális nevelés, a felvilágosítás szerves része. — Az utóbbi két évtizedben — mondotta — az a nézet alakult ki, hogy a fiatalság sze- xuáliás magatartása ma eltér a régitől, szélsőségesebb. (Aki hosszú idő óta nyitott szemmel figyeli az életet, ezzel szemben úgy véli, hogy ez a magatartás nagy általánosságban nem változott, csak nyíltabb, őszintébb lett.) , — Az ifjúság azonban — folytatta dr. Unoka — ugyanakkor e téren f eleletet vár sok kérdésre. Nem mindegy, kitől és hogyan kap választ. A szülőtől? Vajon képes-e minden szülő a válaszadásra? Az iskolától? A tanárok jó része nem rendelkezik az ehhez szükséges elegendő fiziológiai ismerettel. Az orvos? Annak meg pedagógiai tudása . hiányos. Helyesebb lenne, ha az orvos felkészítené a pedagógust erre a feladatra. Az első előadó, dr. Hárdi István, a megyei ideggondozó igazgatója, az idegorvos szemszögéből vizsgálva a problémát elmondotta, hogy a kérdést nem lehet az élet általános megnyilvánulásaiból kiragadva, pusztán élettani jelenségként tárgyalni. Rá kell mutatni az érzelem fontosságára. De: — ... a felvilágosításból száműzni kell a vallásos előítéletekből származó fenyegetéseket és máskülönben is nagy óvatosság szükséges. Semmiképpen sem szabad a serdülőben szorongásokat kelteni, nehogy lelki károsodás érje. A múltról nincs statisztika Néhány mondat dr. Hirsch- ler Imre, az Állami Kórház neves nőgyógyász főorvosának tartalmas előadásából: — A szocializmus fokozott felelősségtudatából következik, hogy ki kell alakítani a szocialista nemi erkölcsöt. Tudomásul kell azonban venközben három diplomás gyereket. Laci agrármérnök, Marika tanítónő, Pista pedig vörös diplomával végzett kutatófizikus. Van két szép unokánk, kétéves mind a kettő. Jöjjön, megmutatom a játékokat, amiket nekik készítettem.) Csaknem tizenöt éve szakasz- parancsnok is vagyok a polgári védelemben. (Novemberben öt megye vetélkedője lesz Cegléden, most arra készülök, eddig hetvenhat kérdést dolgoztam fel, de hátravan még legalább ugyanennyi.) És a népi ellenőri teendőit is sok időt követelnek. Szerencsére egy nyugdíjas embernek már mindenre jut bőven ideje. A nyugdíj? Még nem tudom. Eddig még egyetlen fillért sem kaptam. A bürokrácia útjai néha kiszámíthatatlanok. (Hogy mennyivel számolok? Havonta háromezer volt a keresetem — kétezret biztosan megkapok.) Egyszóval nem unatkozom. Prukncr Pál nünk, hogy a mai fiatalság a réginél szellemileg érettebb, de ma is gátlásokkal küzd, segítő irányításra, megértésre vár, s ezt nem is nélkülözheti. A fogamzás megelőzésével kapcsolatos ismereteket korán kell megtanítani. Magyarországon 1960-ban 15—18 éves korú 8275 leány nem kívánt terhességét szüntették meg művi beavatkozással, 1970- ben már a kétszeresénél többnek. (önmagában megdöbbentő számadat! Ám arról nem készült soha statisztika, hogy angyalcsináló tudós- asszonyok egykor a „tiltott műtétek” korszakában hányszor r tették kockára hasonló korú leányok.' életét és testi épségét, sem arról, hogy a várható büntetéstől reszketeg kézzel, titokban hányszor „segítettek” rajtuk orvosok. Ha lenne erről statisztika és összevethetnénk a mostanival, ki tudja, nagyságrendjét tekintve, melyik lenne meglepőbb. De folytassuk az előadások ismertetését.) Kása Erzsébet, a Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének munkatársa: — A felnőttekre, elsősorban a szülőkre is ki kellene terjeszteni a szexuális nevelést, hiszen a gyermek kérdéseire helyes választ kellene adniok. Dr. Bágyoni Attila, Pest megyei egészségnevelési főorvos: — A középiskolások élettani ismeretei rendkívül csekélyek. Az iskola nem nyújt megfelelő nemi felvilágosítást, amit pedig a tizenévesek nagyon is igényelnek. Kimondott vagy ki nem mondott kérdéseikre azonban sem otthon, sem az iskolában nem 'kapnak megfelelő választ tévesen értelmezett szeméremből. Az iskolában külön kell választani az egészségtant a biológiai oktatástól. Érzelmek nélkül Ezután dr. Köntra György, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető professzora ismertette, milyen érvényben levő utasítások alapján, hogyan oktatják iskoláinkban jelenleg ' a szexuális problémákat. Elismerte, nem elégséges módon. Közölte azonban, hogy az új irányelvek kialakításán már dolgoznak az illetékesek. Remélhető, hogy 1978-ra új szabályok alapján már az általános iskola VIII. osztályában, a középiskolák III. osztályában pedig még szélesebb keretekben az egészségügyi ismeretek oktatását általánossá teszik. ÄLLATBÖR LÓGOTT az ősember vállán. A faggyúfáklya fénye ott táncolt a barlangi álon, s ő csak rajzolt, rajzolt, a festéknek használt vörös homokkal. Bölényt, nyilakkal, lándzsákkal átszúrt őzeket, térdre rogyó mammu- tot... Apró szobor került ki a másik ősember keze alól: furcsa, nőalakú idom. Feje kis gömb, arca szinte semmi, csak haját jelzi néhány vonal. Tulajdonképpen az egész szobrocska nem áll másból, mint két hatalmas kebelből, két még hatalmasabb tomporból, s egy kigömbölyödő, óriási hasból. Torz kis figura, a nőből csak azt jeleníti meg, ami a legfeltűnőbben mutatja nőiességét. Szinte „absztrakt” módon... Íme az emberiség első képzőművészeti termékei! A bari Dr. Székely Lajos, a Fővárosi Tanács egészségnevelési csoportvezetője, előadásában äzt elemezte, hogy nem lehet egyes tantárgyak vagy osztályfőnöki órák szűkreszabott kereteibe szorítani a szexuális nevelést, amit nagyon korán kell elkezdeni, mert: — Könnyeb a pubertás ideje előtt ezeket a kérdéseket megértetni a gyermekekkel, tehát a szexuális nevelésnek az iskolában folyamatosnak kell lennie. A fiatalságot elő kell készíteni a boldog házasságra és meg kell értetni vele, hogy minden szexuális kapcsolat elítélendő, ha hiányzik belőle az erkölcsi, pontosabban kifejezve az érzelmi tartalom. Az oktatás bevezetése nem tűr halasz-< tást A 16—18 éves fiatalok 40 százaléka rendszeres nemi életet él, ezt tudomásul kell venni. (Ezzel a ténnyel bizony még annak is számolnia kell, aki alz arányt riasztóan magasnak tartja, noha meglehet, mégsem sokkal nagyobb, mint ameny- nyi a múltban, akár száz esztendővel ezelőtt is volt. Pusztán tiltó rendszabályokkal, ahogy akkor, most sem lehet ezen változtastni.) Nem elég csak beszélni A délelőtti előadássorozatot délután kerekasztal-konfe- rencia követte, amelynek igen sok résztvevője volt Több pedagógus úgy találta, hogy a szexuális nevelés munkájára a család, vagy az orvos náluk inkább hivatott. Akadt felszólaló, aki viszont a testnevelő tanár hatáskörébe tartozónak gondolta. Más pedagógusok a szükség diktálta munkát szívesen elvállalnák. Az orvosok pedig segítségüket ajánlották fel a nevelőknek. Győré Sándor, a ceglédi tanács művelődésügyi osztályá- nek vezetője összefoglalva az elhangzottakat kijelentette: — Ha a vita résztvevőinek nézete a részleteket illetően nem is egységes, a konferencia mégis haladást jelent. (Igen. De; tovább kell haladni és nemcsak Cég- ' léden. Lányaink, fiaink egészségéről, testi, lelki épségük oltalmazásáról van szó. A holnap anyáiról, apáiról. Es olyan társadalmi légkörben élünk, amelyben pironkodás, szemforgató farizeuskodás nélkül ilyen „kényes” kérdésekről is beszélhetünk. Nem elég azonban csak beszélni.) langfalra rajzoló, szobrot faragó ősember persze, nem tartotta művészetnek, amit csinált. A barlamgfestésnek, szoborfaragásnak ugyanolyan gyakorlati célja volt, mint a kővel megfejelt botnak, amely- lyel az állatokra támadt, vagy a kis kőkésnek, amely az elejtett állat feldarabolására szolgált. Szerszámai formájával először a természetben talált tárgyakat utánozta, s ettől úgy érezte: hatalma lett a tárgyak felett. Az utánzást folytatta. A festménnyel _ az elejtendő vadat, a zsákmányt akarta előre birtokba venni; biztosítani a vadászat sikerét. A nőszoborral a nőt utánozta, s képzeletében ez egyet jelentett a nő megszerzésével, a nő feletti hatalommal. A TERMÉSZET BIRTOKBA VÉTELE: íme, a művészet indítéka, amely alapmotívumként végigkíséri az emberiség történetét. Művészetét hozott létre az ősember, hogy megnövelje önmagát, kiterjessze hatalmát a világ felett, de tudatában ez az aktus nem vált külön élete többi, hétköznapi eseményeitől. A klasszikus görög színház már vallásos ünnepből, bort, termékenységet „varázsló” szertartásból, tehát ugyancsak a természet feletti hatalom megszerzésének képzeletéből született. Csak később kezdtek az álarcosok embereket is játszani: királynőt, dajkát, pásztort, kézművest, s a nézőtéren ülő dajka, pásztor, kézműves velük izgult, átélte a szerepeket, s megkívánta, hogy eldöntsék: ki a legjobb író göröghonban? A drámai versenynek nem csekély tisztelet- díja volt, de a nézők sem ingyen koptatták a kőpadokat; ha eljöttek — s ki ne jött volna el? —, megkapták a pénzt, amitől a munkakiesés miatt elestek. 1 Miért fizetett a görög állam a művészeknek és a nézőknek? Nyilván, mert a közönségnek jól esett, hogy a maguk egyszeri emberi lehetőségein túl, átélhették mások életét; legyőzhették egyedi mivoltuk korlátáit, érezhették a világmindenség egységét, s bértartozásukat ebbe a rajtuk kívül is létező univerzumba. De nyilván hasznos volt a művészet az állam számára is. Azon felül, hogy a hatalom birtokosai személy szerint maguk is átélhették ugyanezt, segített számukra abban, hogy az. athéni polgár elfogadja, természetesnek tartsa a világnak azt a rendjét, amelyben éltek rabszolgáikkal, ellenségeikkel, vallásos hiedelmükkel együtt. KÉSŐBB MÁR NEHEZEBB dolga volt a művésznek. Egy kápolna mennyezete alatt görnyedt évekig, s a magas fa- ácsolaton állva, csodálatos embermonstrumokat festett a száradó vakolatra; Ádámot, akit megérint, s ezzel életet ad számára az Isten; s a többi mitológiai alakot, akikben elsősorban az ember lehetőségeit igyekezett ábrázolni. A művészt Michelangelónak hívták, aki a „számlát fizette”: Gyula pápa névre hallgatott. Harcias világi pápa volt, a Vatikán földi egyeduralmára tört, kegyetlenkedett, milliókat sanyargatott, hogy a pénzt — egyebek között — olyan csodálatos építményekre költse, mint a Szent Péter bazilika, olyan festményekre, mint Rafaello vatikánbeli Mádon-, nája, Michelangelo csodálatos freskója a sixtusi kápolnában. Miért áldozott Gyula pápa ilyen temérdek pénzt a művészetekre? Mindenekelőtt azért, mert személyes hatalmának, maradandóságának akart örök emléket állítani '— nem is sikertelenül —, s azért is, hogy e csodálatos műalkotások hirdessék azt a vallásos hitet, azt az ideológiát, amelynek nevében a Vatikán harcolt és az egyház uralkodott. Az már más kérdés, hogy az egyébként vallásos Michelangelo műved inkább az emberi monumentalitás eszményített példái, egy kicsit a kor ellenére. A SZÉP FRANCIA VIDÉKEN egy őrület felé tántorgó festő borotvát fogott és levágta fél fülét Aztán ezt is megfestette: Festő levágott füllel címmel. A festő, életében ösz- szesen egyetlen képet tudott eladni. Miért? A kapitalizmus árucikké változtatta a műalkotást, amelynek értékét — s ezzel kicsit a célját is — a kereslet és kínálat piaci törvényei szabályozzák. A művész már nem, vagy csak alig találkozott megrendelőinek igényeivel, s az iparosított műtárgytermelés nem emelte, hanem csökkentette ezeket az igényeket. A piac törvényeibe egyébként sem kalkulálták bele azt a távoli, közvetlenül kézzel nem fogható hasznot, ami a világ művészi megismeréséből származik. Sőt, jobb, ha egyre kevésbé vállalkozik felfedezésre a művész; azok a bizonyos piaci törvények éppen az ellenkező irányba csábítják. I ÍGY ÉRKEZIK EL a történelemben a szocialista forradalmak kora, amely ismét „termelőerőnek” — néha talán túlságosan le is egyszerűsítve a kérdést —, a világ megismerésében, elsajátításában, legyőzésében tartja hatalmas eszköznek a művészeteket. A művészeteket, amelyek az egyén, az egyes ember számára a közösségi lét átélésének, a világ egészével való azonosulásának felejthetetlen pillanatait hozzák. Természetes hát, hogy a szocialista államok szinte születésük pillanatától kötelességüknek tartják, hogy vállalják a művészetek pénzügyi, anyagi támogatásénak nem mindig hálás szerepét. Bernáth László Villanyszerelő, épületbádogos, vízvezeték-szerelő, lakatos, asztalos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, üveges, esztergályos, gépkocsiszerelő, karosszéria- lakatos, ’cön nyűgépkezelő szakmunkásokat, vizsgázou toronydaru- kezelőt, segéd- és betanított munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), gépkocsivezetőket, raktári segédmunkásokat, rakodókat * AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezni lehet: Budapesten, a IX. kér. Viola u. 45. sz. alatt, a „Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán. MIÉRT KÉNYES TÉMA? A szexuális nevelés Beszámoló egy tudományos konferenciáról Szokoly Endre