Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-29 / 255. szám
1971. OKTOBER 29., PÉNTEK PMT |f CCf Et '&Círtap Lovasiskola a pomázi határban Főidben a góréban a kukorica Ahol kifizetődő a szarvasmarha Az egyik neves öttusázó válogatott rúgtat elénk lován; ő a lovasiskola vezetője. Ez az iskola mindössze néhány terepakadályból, a most épülő öltözőből, továbbá tizennyolc hátaslóból áll, s ott van a termelőszövetkezet központi telepe mögött, alig néhány percnyi járásra. Jelképük a ló? — Nemigen akad másutt olyan ideális terep, mint amilyen a környékünkön található — mondja Schiffer Andor, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Alighanem az elnöknek is szenvedélye a ló, különben nem állna irodájában két állatnak is a szobra, miként a kapun bejövő, szintúgy az első látvány egy impozáns méretű lószobor. Az igáslovakkal egyetemben 120 lova van a gazdaságnak; túl sok, mondanák azok, akik a hatvanas évek elején oly nagy ügybuzgalommal küldték vágíhi- dakra az állatokat, a rohamtempójú gépesítésben bizakodván. Nos, volt és van gépesítés a pomázi szövetkezetben is, hogyne volna; csakhogy azóta nyilvánvaló lett; bizony, nagy általánosságban elsietett volt a lótenyésztés radikális visszafejlesztése. Anélkül azonban, hogy általános fejtegetésekbe bocsátkoznánk; miként kötődik, maradt meg a ló Pomázon? Ügy, hogy a föld megművelésének lehetőségével jó előre számot vetettek. Huszonnyolc traktora is van a termelőszövetkezetnek — minden bizonnyal e kettőség eredménye, hogy a betakarítással máris végeztek, s letudták a vetés gondját is. — Amikor mindenki eladta a lovakat, mi vásároltunk — így az elnök. — Lótenyésztéssel a következő években is foglalkozni kívánunk. Van 180 holdas legelőnk, ez az egyik legfontosabb előfeltéteL Más állatok? A sóderbányánkban akkora tó képződött, hogy libát lenne érdemes meghonosítani rajta. A legfontosabb ága állattenyésztésünknek mégis a szarvasmarha... Kifizetődő vállalkozás — Érdemes? — csúszik ki Bzámo* az önkéntelen kérdés. S meghökkenek, midőn nem a szokásos fejtegetést hallom, ki tudja, hányadjára. Hogy tudniillik a szarvasmarha-tenyésztés ráfizetéses, fölszámolják, és így tovább. Nos, Schiffer Andor ama ritka tsz- elnökök közül való, akik azt vallják: igenis, nemcsak, hogy érdemes tartani-tenyészteni szarvasmarhát, de határozottan kifizetődő vállalkozás. — Ha hátrányos lenne, akkor is fenntartanánk, mert, ha valami egy-két évig nem nyereséges, akkor még lehet csinálni — állítja az elnök. — De, ha jól tesszük dolgunkat, másként fest a helyzet. A mi indulásunkhoz tartozik, hogy egyik jogelőd tsz-ünk, bár meglehetősen gyengén gazdálkodott, jelentős állatállománnyal rendelkezett. Mindenekelőtt az alapanyag kiválogatása volt a fontos. Négy helyről, éspedig a nagykovácsi, a kerepesi, a gyermelyi és a szekszárdi tsz-től vásároltuk a teheneket, s az állomány immár kilenc éve tbc-mentes. Most 200 tehenünk van, azokat, amelyek nem voltak alkalmasak tenyésztésre, meghizlalva eladtuk. Most is lenne húsz kiselejtezendő tehén, de nem veszi át őket az Al- latforgalmi Vállalót, jóllehet, ötven szarvasmarhát nem tudunk bekötni az istállóba — karámban állnak, nincs más helyük még. Tudom, visszatérő téma, de a magam részéről is csak azt mondhatom: a meddő tehenek tartása elkedvetlenítő a tenyésztőnek. Új tejboltok Az, hogy e sajnos sokhelyütt előbukkanó panasz Pomázon is felmerült, nem változtat azon, amit az elnök előzőleg mondott: az ágazat egészében véve rentábilis, nem ráfizetéses. Az örvendetes tény egyik kulcsa abban lelhető meg, hogy egy tehén átlagos tejhozama 3540 liter volt, öt évre visszamenőleg. S a közvetlen értékesítés jegyében hat tej- boltot működtet a szövetkezet, s újabb kettőt szándékozik még nyitni. Mindezek alapján következik a gomdoüat: talán meg lehetne szervezni, hogy valamiféle tapasztalatcserét üssön nyélbe a megyei tanács, akár a tsz-szövetség Pomázon a szarvasmarha-tenyésztés napjainkban olyannyira fontos témakörében. (Mert hogy mennyire aktuális mezőgazda- sági gondról van szó, azt a többi között jól példázza Fock Jenő minapi parlamenti beszéde; a miniszterelnök szerint is „mielőbb meg kell oldanunk a szarvasmarha-tenyésztés ... problémáit”.) Az állatállomány hátországa azonban mindig is a bőséges takarmány fedezet. Van-e belőle elég Pomázon? — Takarmányt csakugyan venni kényszerülünk jórészt, így a helyi szövetkezetektől, más gazdaságoktól. Az általános irányzat azonban: jóllehet az állatállomány növekszik, a vásárolt takarmány mennyisége csökken. Az elnök szavad azt bizonyítják, hogy az állattenyésztési színvonal intenzitása emelkedőben von. De melyik az az ágazat, amelyet Pomá- zom is ráfizetésesnek vallanak? — A kertészkedést emiatt kellett megszüntetnünk — mondja határozottan Schiffer Andor. Nyugdíj, fizetett szabadság Az 500 embert foglalkoztató termelőszöveitkeaetben azonban nem pusztán a hagyományos mezőgazdaság ad bevételt. Igaz, az állattenyésztés sikerei mellé oda kívánkozik néhány növénytermesztési rekord. Az idén például 28 mázsa fölötti volt a búza holdan- kénti átlaga! A föld jó közepes minőségű, 16—24 arany- koronás, vagyis nem lehet rá különösebb panasz. Megélni belőle azonban aligha lehetne azon a színvonalon, amilyet a pomázi tsz nyújt tagjainak. Hiszen az országban elsőként vezették be a fizetett szabadságot; a családi pótlék azonos volt mindig is az iparban dolgozókéval, továbbá minden nyugdíjat — a járadékosok csekély pénzét is! — kiegészítik havi 800 forint erejéig. Schiffer Andor 14 éve van a Petőfi Tsz, illetve az egyik előd, a Béke Tsz élén. Hovatovább tehát méltán megülhető a másfél évtizedes jubileum; ha gond nélkül természetszerűen ez a gazd aság sincsen, mégis az lehet a tájékozódás summázata: jól összefogott, rendezett körülmények közepette munkálkodó gazdaság a pomázi. Keresztényi Nándor Megvitatták a költségvetés előkészületeit Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága csütörtökön dr. Bognár József elnöklésével ülést tartott a Parlamentben. A bizottság az 1972. évi költségvetés előkészületeit vitatta meg. Dr. Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter tájékoztatta az ülés résztvevőit a költségvetést előkészítő munka irányelveiről, majd a költségvetési előkészítő tárgyalásokon részt vett állandó bizottságok képviselői tájékoztatták a terv- és költségvetési bizottságot az előző napokban lezajlott bizottsági ülésekről, bizottságaik állásfoglalásáról. A vitában felszólalt dr. Bognár József, Cservenka Ferenc- né (Pest megye), Marton János, Nics János, Novak Béla (Pest megye), Riss Jenő, dr. Szabó Kálmán és dr. Técsi János országgyűlési képviselő. A képviselők észrevételeire dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter és Drecin József, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese válaszolt. Közel fél évszázada, a milánói nemzetközi pénzügyi kongresszuson született meg az a határozat, mely szerint minden esztendőben, október utolsó, teljes munkanapját a takarékossági gondolatnak szentelik. Hazánkban a fel- szabadulás után, 1965-ben rendezték meg első ízben a világtakarékossági napot és azóta évről évre az egyénnek és köznek egyaránt hasznos takarékosság jegyében telik el ez a nap. A takarékosság, a beosztó tervezés az anyagi biztonság egyik fontos tényezője. Az előrelátó ember időben gondol a nem várt kiadásokra. A fiatalok az elkövetkező közös élet kezdésére, az idősebbek a nyugodt öregkor biztosítására gyűjtenek. Nagyobb beruházásba kezdeni — házépítés, felújítás, autó-, bútor- vásárlás — előre összegyűjtött pénz nélkül szintén nem lehet. De szükség van az előtakarékosságra nagyobb külföldi utazás, nyaralás esetén is. Hogy ez mennyire így igaz, bizonyítja, hogy az Országos Takarékpénztár betétállománya évről évre emelkedik, s az idei év szeptemberének végéig elérte a negyvenhat- milliárd forintot. Ebből Pest megyében kétmilliárd forintot gyűjtött össze a lakosság. A takarékosság — biztonság. A takarékbetétek visszafizetését az állam garantálja. Ugyanakkor a betétek nemcsak a kamattal növekednek, hanem — szerencsés esetben — nagyösszegű nyereményekkel is. Példa szép számmal akad erre is: a megyénkben eddig 397 autót nyertek a gépkocsi-nyereménybetét- könyv tulajdonosok. Érdemes tehát takarékoskodni. Nemcsak azért, mert az összegyűjtött tartalék mindig segít a pillanatnyi bajban, hanem azért is, mert a betétállomány nagyságától függ az is, hogy mennyi hitelt kérhetünk- kaphatunk nagyobb terveink megvalósításához. A takarékosság tehát nemcsak a mára nyújt biztonságot, hanem a holnap előrelátó megtervezéséhez is hozzásegít. P. P. NŐKRŐL - NŐI SZEMMEL Egész nap talpon Sokat foglalkoztak már a kereskedelemben dolgozó nők helyzetével is. Szinte alig volt olyan fórum, ahol ne került volna szóba, hogy sokat túlóráznak, nehéz fizikai munkát végeznek. Változott-e a helyzet a kormányhatározat megjelenése óta? — ezt kérdeztük Ikladon, a 14-es számú öriki- szolgálóboltbain. Balatoni Jánosné üzletvezető elmondja, hogy reggel fél Bihari néni háza Dunakeszin, takaros kis családi ház portáján állunk. Katonák mustrálják szakértő szemmel a tető egyenes gerincét. Tehetik, mert azon nem találhat senki kivetni valót, amellett a saját munkájukat vizsgálják, s ehhez erős a joguk. Erős azért, mert ezt a házat nem elöljárói parancsra, hanem szívük parancsára emelték az ellenforradalmárok elleni harcban hősi halált halt Bihari Sándor főhadnagy édesanyjának, akinek hagyari házacskáját a nagy tiszai árvíz tavaly elsodorta. Megmozdult a hadsereg Az új ház története rövid. Hellán János tiszt figyelt fel elsőnek az otthon nélkül maradt édesanyára, aki háza pusztulása után vonatra ült. Kihez mehetett volna, ha nem a lányához, unokáihoz, noha ők is szükséglakásban szorongtak Rákospalotán. Hellán János tudta a kötelességét, azonnal munkához látott. Tudta, hogy Bihari néni új házát rövid időn belül, három hónap alatt kell felépíteni, mert különben elveszti az árvízkárosultaknak járó 150 ezer forintos kamatmentes hitelt. A Néphadsereg című lapban rövidesen meg is jelent egy cikik Az idő sürget címmel Ebben szó esett özvegy Bihari Gyüláné válságos helyzetéről, s arról is, hogy munkáskéz híján áll az építkezés. Már a cikk megjelenése napján csengtek a telefonok- a szerkesztőségben: KlSZ-szer- vezeték, parancsnokok, katonák jelentkeztek. Másnap levelek érkeztek, amelyekben szabadságukat, szombat-vasárnapjukat, szaktudásukat és két kezük erejét ajánlották fel önzetlenül a katonafiatalok. Kovács Mihály dunakeszi kőművesmester és Kecskeméti László, a dunakeszi tanács építési osztályának előadója a házépítés szakmai vezetését vállalták. Az egyik alakulatnál is körbejárt az újság. Swartz Imre parancsnak és Sipos Győző honvéd, az egyik alegység KISZ-tiikára percek alatt döntött. Sipos Győző délutánra rögtönzött KISZ-gyűlést hívott össze. Felolvasták a Bihari néniről írott cikket. Az alelgység valamennyi katonája önként jelentkezett a házépítésre. Terven felül Bár több jelentkező is volt. Hellán János őket bízta meg a feladattal. Ettől fogva minden szombaton és vasárnap húsz-huszonöt katona jelent meg Dunakeszin a tanács által kedvezményesen juttatott portán Bodnár Gyula százados vezetésével. Volt közöttük kőműves, asztalos, vízvezetékszerelő, érettségizett segédmunkás ... KISZ-tagok és nem KISZ-tagok versengve dolgoztak. Június 25-éij láttak munkához és szeptember 29-én, a fegyveres erők napján letették a szerszámokat. A ház hátsó végéhez terven felül még egy kis kamrát is ragasztottak abból az anyagból, ami megmaradt Köszönet mindenkinek A házátadási ünnepségen megjelent Nagy Károly ezredes, dr. Velner Lajos, a dunakeszi tanács elnöke, dr. Erdős Ernő, Dunakeszi pártbizottságának titkára, Swartz Imre, az alakulat parancsnoka és a Honvédelmi Minisztérium több képviselője. Nagy Károly ezredes köszönetét és elismerését fejezte ki mindazoknak, akik alkotó részesei voltak e szép társadalmi összefogásnak, amelynek eredményeként új otthonra lelt Bihari főhadnagy édesanyja. Most itt vagyunk az új otthon efőtt. Bihari néni köny- nyes szemmel áll a katonák között, szólani sem tud. A fiúk zavartan és meghatottan nézik az örömkönnyeket. Gulay István Foto: Bleich Rudolf 7-től este 7-ig tartanak nyitva, hárman vannak, ezért többé-kevésbé sikerül betartaniuk a napi nyolc órai munkaidőt. Egymást váltják, illetve osztott műszakban dolgoznak. Cipekedni kell — Ismerik-e az aszódi ÁFÉSZ intézkedési tervét, amelynek célja a nők helyzetének megkönnyítése? — Egy hónapja voltam bent értekezleten, akkor mondták, hogy csinálnak egyet s mást. Egyelőire mi ugyanúgy dolgozunk, mint korábban. Egész nap talpon, nincs megállás, s ráadásul cipekedünk. — A felső súlyhatár húsz kiló... — Az igaz, csakhogy egy zsák ötven kiló, akár rizs, akár cukor, akár liszt van benne. Férfidolgozónk nincs, mindent magunk csinálunk. — Történt valami itt Ikladon, a határozat megjelenése óta? — Olajkályhát kaptunk, nem fázunk többé. A régi kályha gyakran kialudt, mert sokszor annyi időnk sem volt, hogy rakjunk rá. — Ha felmérést készítenének helyzetükről, mit kérnének? Későn zárnak az üzletek... Itt az eddig vevőkkel foglalkozó eladó, Klenk Zsuzsa is közbeszól: — Hogy szombaton ne legyünk fél hétig nyitva, legalább akkor ne, amikor a műszergyárban szabadszombat van és délelőtt is bevásárolhatnak az asszonyok. Mire a takarítással végzünk, fal 8, 8 óra. Hova menjek akkor, fáradt is vagyok. Pedig most kellene szórakoznom ... — Bizony, nekünk sem mindegy — mondja Balatoni- né. — Minden vasárnapra marad. Mennyivel hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint a műszergyáriak! De hát a tanács nem járul hozzá a nyitvatartási idő módosításához. — Elégedettek a fizetésükkel? Az üzletvezető nem magát, hanem munkatársát, Klenk Zsuzsát említi, akinek 1200 forint a fizetése. — Férfi- és nődolgozó között nincs különbség? — Arra nem tudnék példát, mivel az AFÉSZ-nál 85 százalékban nők dolgoznak, nincs megfelelő összehasonli- tási alap. ...az óvodák korán Az ÁFÉSZ központjában, Aszódon nem találom a nőfelelőst, de Szomszéd Andrásné osztályvezető és dr. Kovácsik Erzsébet jogtanácsos készséggel mutatják az intézkedési tervet. — A kereskedelem gondja országos probléma, nemcsak a szövetkezeté, hogyan próbálnak mégis segíteni saját hatáskörükben? — Még ebben az ötéves tervben — válaszol az osztályvezető — a nagyobb üzleteket ellátjuk kis emelőgépekkel, hogy megszüntessük a nehéz fizikai munkát. — A határozat előírja a nők egészségvédelmét. Mit tudnak tenni a kereskedelemben? — Ha egyik dolgozónk jelentkezik, hogy terhes, segítséget adunk mellé az üzletbe — szól közbe a jogtanácsos. — Könnyebb munkára, máshova nem tudjuk tenni. — Mi a legnagyobb gondjuk? — Nyolc községiben dolgozunk — mondja az osztályvezető — és sehol nem tudjuk elérni, hogy az üzletek nyitva tartásához igazodjon az óvodáé is. Soós Ibolya Ma összeül a KIQSZ küldöttgyűlése i i í Világtakarékossági nap Ma a vasasszékházban ősz» szeül a KIOSZ VI. országos küldöttgyűlése. Ez alkalomból a kisiparosokat érintő időszerű kérdésekről, a szolgáltatási-javítási feladatokról dr. Gervai Béla, a KIOSZ elnöke csütörtökön a budapesti kisiparosklubban tájékoztatta a sajtó munkatársait. Elmondotta, hogy országszerte 70 000-re tehető az egész napon át, teljes munkaidővel dolgozó kisiparosok száma, s 20 OOO-en munkaviszony, illetve nyugdíj mellett űzik iparukat. Megnövekedtek és újakkal szaporodtak az utóbbi időben a fogyasztói szükségletek, s a javítási, karbantartási munkák csaknem 50 Százalékát a kisiparosoknak kell elvégezniök. A kisipari szolgáltatások fejlesztésének ütemét lassítja azonban a műhely- és üzlethelyiségek hiánya, s a kisgépek, alkatrészek és egyes anyagok beszerzésének nehézségei is. A helyzet enyhítését szolgálják a kis- \ iparosoknak az ÁFÉSZ-ekkel ‘ közös beszerzési társulásai.
