Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

rest HECrEI iZjffrilW 1971. OKTÓBER 29., FENTEK Felsőoktatási nevelési konferencia Október 28-a és 30-a között harmadízben tanácskozik az országos felsőoktatási nevelé­si konferencia. A szegedi és a debreceni korábbi konfe­renciák után most a szakkép­zés folyamatában megvalósu­ló nevelőmunkát elemzik. A Budapesti Műszaki Egyetemen csütörtökön megkezdődött konferencián napirendre tűz­ték a tanszékek, lektorátusok, klinikák, tangazdaságok ne­velőmunkájának továbbfej­lesztési lehetőségeit. A konfe­rencia témájának különös hangsúlyt ad, hogy a szocialis­ta országok felsőoktatási mi­nisztereinek legutóbbi, buka­resti tanácskozásán hazánk szakemberei elvállalták a kér­dés nemzetközi méretekben is hasznosítható elemzését. A csütörtöki plenáris ülésen megjelent dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter el­ső helyettese, dr. Gosztonyi János művelődésügyi minisz­terhelyettes; részt vesznek a tanácskozás munkájában szov­jet, bolgár, csehszlovák, len­gyel és NDK-beli felsőoktatási szakemberek is. Dr. Polinszky Károly műve­lődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a konferenciát Dr. Perényi Imre, a Buda­pesti Műszaki Egyetem rek­tora az éppen száz éve egye­temi rangra emelt legnagyobb felsőoktatási intézményünk oktató-nevelő munkájával foglalkozott bevezető előadá­sában. A plenáris ülés délután kor- referátumokkal, hozzászólá­sokkal folytatta munkáját FÁKLYÁSOK A RÁKOS-MEZŐN Ceglédi nagygyűlés nyitja a Dézsa-ünnepségeket Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjá­nak, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökének ve­zetésével csütörtökön a Parla­ment delegációs termében ülést tartott a politikai, társa­dalmi, tudományos és kulturá­lis életünk kiemelkedő képvi­selőiből életre hívott Dózsa- emlékbizottság. A széles körű társadalmi bi­zottság elfogadta azokat az irányelveket, amelyeket törté­nész kollektíva dolgozott ki Dózsa György születésének 500. — hiteles adatokkal pon­tosan ugyan meg nem határoz­ható, de az 1970-es évek első felére tehető — évfordulója megünneplésére. A megemlékezés-sorozat fő rendezvényeire 1972-ben kerül sor. Június 25-én Cegléden ün­nepi nagygyűlést tartanak,' szeptemberben háromnapos nemzetközi tudományos ülés­szakot rendeznek Budapesten a középkelet-európai paraszt- háborúk történetéről, október­ben ünnepélyesen megkoszo­rúzzák a fővárosban felállított Dózsa-szobrot, s új Dózsa-emlékmű veket lepleznek le Cegléden és Mezőtúron. A fiatalok if­júsági nagygyűléssel és a Rákos-mezőn tartott fák­lyás felvonulással emlé­keznek a nagy elődre. A Magyar Nemzeti Mú­zeumban Dózsa-emlékkiállí- tást nyitnak, Klaniczay Tibor és Székely György szerkeszté­sében tanulmánykötetet adnak ki, s Dózsa — a Dózsa-hagyo- mány címmel lát napvilágot R. Várkonyi Ágnes válogatása a történeti és politikai iroda­lomból. A kiadványok talán legérdekesebbjének Fekete Nagy Antal poszthumusz Kiállítás Tóalmáson Hosszú évek alapozó mun­kája után egyre inkább erősö­dik a Dél-Pest megyei Nagy István csoport képzőművészeti tevékenysége. A művészi ké­szülődés közben tagjai fontos kultúrmissziót vállalnak az­zal, hogy műveiket eljuttatják olyan helyekre, ahol eddig nem nyíltak tárlatok. így kerültek Tóalmásra, ahol lelkes közön­ség szemlélte alkotásaikat, melyek eddigi képzőművésze- tileg nem érintett albertirsai, dabasi, alsónémedi, vecsési, gyömrői tájegységeket növel­tek festészetté. Loncsos őszi tájak sorakoz­ik ONYVESPOLC Nilkä Gnkseva: Tüzecske Egyszerű élet? Nagyszerű élet? Mindkettő. A földhöz la­puló, putriszerű házacskában négy fiú mellett egy leány is van. Miből sejthetné, hogy ő, aki semmiben nem különbö­zik a bolgár falvak többi tíz- és százezer hozzá hasonló sze­gény gyerekétől, egyszer majd fegyvert fogva harcol, paran­csokat oszt és hajt végre, pisz­tolyával állítja meg a mene­külni akaró tábornokot? Nem sejtheti, s éppen ez adja a mű sajátos varázsát. Az a közvet­len, vallomásszerü hang, aho­gyan elmeséli életét, azokat az eseményeket, amelyek fokról fokra a jobb életért küzdő kommunisták, majd a neme­tekkel pák táló hatalom ellen harcoló partizánok közé vit­ték. Akár kalandregény is lehet­ne Grabcseva írása, mert olyan események sorozatán ment át, mint a kalandregények hősei. Mégsem a kalandra — a harc­ra, az ellenség eszén való túl- járásra — teszi a hangsúlyt, hanem az emberre, alti az egyik meg a másik oldalon áll, s miközben küzd vélt vagy valódi igazáért, maga is for­málódik, mássá lesz. Ez a mű legfőbb erénye. Keveseknek si­került olyan hitelesen bemu­tatni azt a folyamatot, amely­ben az ösztönös ellenállásból tudatos küzdelem lesz, mint ennek a nagyszerű bolgár asz- szonynak, aki tettei alapján joggal kapta az Ognyana, a „Tüzecske” nevet küzdőtársai­tól. A fordulatos cselekményű, minden sorában hiteles lég­körű művet Bödey József for­dította, s a Kossuth Könyvki­adó jelentette meg. (m) ÖN IS NYERHET! Még tart a p KERESZTREJTVÉNY Z A T nak petrencék, tanyarészletek, kisvárosi utcák mellett. Gam­mel József, Kiss Ernő meghitt­sége, Miklosovits László ha­tározott szerkesztési ereje, Bá­nyász Béla sajátos festői egyé­nisége a kiállítás fő értéke, melyhez Orbán Edit rendezett monotypiái, Platthy Iván fe­szültséget hordozó tusrajzai társulnak, örvendetes, hogy Unyi István újra a kiállítók között jelentkezik a „Paulte­tők” biztos rajzával. A korrekt színvonal átlagá­hoz tartozik Varga László és Rónai Mátyás több munkája — Paál József akvarelljegyzetei. Orczi József kísérletezik. Szin- egyenletei figurális töredéke­keit kísérnek — keresi-kutatja belső hangját. A Nagy István csoport több tagja az évek során országos kiállítások áramkörébe került — ez igazolja a dabasi, rác­kevei, monori kezdeményezés jelentőségét. Nem marad más óhaj, mint az, hogy a most ké­szülődő, lehetőségeiket próbáló művészek saját városuk, köz­ségük sajátos látványértékei­nek festői leltározásával vál­janak a magyar képzőművé­szet elismert alkotóivá. Losonci Miklós A francia politikai irodalom és a Rákóczi- szabadságharc Csütörtökön Egerben négy­napos tanácskozás kezdődött a Magyar Tudományos Aka­démia Irodalomtudományi In­tézete 18. századi kutatócso­portja rendezésében. Köpeczi Béla, a Magyar Tu­dományos Akadémia megbí­zott főtitkára a francia poli­tikai irodalom és a Rákóczi- szabadságharc ideológiájának összefüggéseiről tartott elő­adást A tudományos ülésszak szekciókban folytatja munká­ját. Kodály-sorozat a rádióban November 26-tól négy -.yil- vános koncerten mutatja be a Magyar Rádió Kodály Zoltán teljes magyar népzenesoroza­tát, a 6-os stúdióban, mintegy a Kodály-évforduló bevezető­jeként. A négy adásra terve­zett kdlcertsorozaton közre­működik Barlay Zsuzsa, Sí- mándy József, Andor Éva, Kovács Eszter, Páka Eszter, Nagy Sándor, Korondy György, zongorán kísér Zemp­léni Kornél, Fellegi Adám, Freymann Magda, Tusa Erzsé­bet és mások. A nyilvános elő­adásról a rádió hangfelvételt is készít, amelyét későbbi idő­pontban megismételnek. munkája ígérkezik. A magyar parasztháború 1514-ben című könyv 360, még publikálatlan, témába vágó okmányt ismer­tet. Antológiában jelentetik meg a magyar költők Dózsáról szóló verseit, újra kiadják Fe­hér Tibor Hold a Tisza felett című ifjúsági regényét, Ne- meskürty István népszerű Dó- zsa-monográfiát ír, s a fiata­loknak készül Hegedűs Géza Dózsa-életrajza. Derkovits híres Dózsa­metszeteit a Helikon Ki­adó jelenteti meg, a mi­niatűr változat kiadására a Kossuth vállalkozott. Képzőművészeti album kerül az üzletekbe a parasztfelkelé­sek művészeti ábrázolásainak válogatásából, s a magyar pos­ta Dózsa-emlékbélyeget ad ki. A központi rendezvények, kiállítások sorát helyi ünnep­ségek egészítik ki: tudomá­nyos ülésszakok, emlékülések lesznek az ország különböző egyetemein, a KISZ ifjúsági emléktúrát szervez a Dózsa- sereg útvonalán, a televízió és a rádió ifjúsági vetélkedőre készül. Kecskeduda Jánossomorján él Soós An­tal nyugdíjas tsz-tag, aki több mint egy évtizedig ál­latgondozó volt a Kossuth Tsz-ben. Már gyermekkora óta ját­szik az ősi hangszeren és készíti a kecskedudát. Maga faragta hangszerei külföldre is elkerültek. Sokrétűbb feladatok Több gazda - egy célért Hónapok óta tartó megbe­szélések végére került pont a napokban Üjhartyánban. A járási hivatal művelődésügyi osztálya még a nyár elején javasolta az újhartyáni ta­nácsnak, az Üj Élet Szakszö­vetkezetnek és az ÁFÉSZ- nak, hogy a jövőben közö­sen gondoskodjanak a mű­velődési ház fenntartásáról, igények szerinti működtetésé­ről. A javaslatot azzal indo­kolták, hogy a szakszövetke­zet, illetve az ÁFÉSZ foglal­koztatja a falu lakosságának többségét, jogos igény tehát: a közművelődés nem lehet csupán a tanács feladata. A helyi igényeknek megfelelően A napokban rövid, de annál tartalmasabb tanácskozás szín­helye volt a községi tanács. Sashegyi Mihály tanácselnök ismertette a szeptember vé­gén megkötött ideiglenes kö­zös fenntartási szerződés leg­fontosabb feltételeit. — A cél — mondotta a töb­bi között —, hogy művelődési házunk mindenkor a helyi igényeknek megfelelően tevé­kenykedjen. A korábbi, egy- egy nagytermi rendezvény helyett ismefetterjesztő elő­adások rendezésével, szakkö­rök és öntevékeny művé­szeti csoportok szervezésével, klubok és tanfolyamok mű­ködtetésével, kiállításokkal és szórakoztató rendezvényekkel segítse elő községünk lakói­nak művelődését, szórakozá­sát. E sokrétűbb feladat meg­oldásához természetesen na­gyobb anyagi támogatás szükséges... Sásdi Antal, az Űj Élet Szakszövetkezet elnöke értett a szóból: — Gondolom — kezdte fel­szólalását —, nekem nem az a feladatom, hogy a közös fenntartás szükségességét bi­zonygassam. Ezért azzal kez­dem, hogy szövetkezetünk szociális-kulturális alapjából nyolcvanezer forinttal és épí­tőbrigádunk munkájával já­rulunk hozzá a művelődési otthon átalakításához, még eb­ben az esztendőben. Részt vállalunk az épület jövő év­re tervezett tatarozásából. Továbbá: évente ötezer fo­rintot adunk a művelődési ház költségeihez. Asztalok, székek Forgács György, az Űjhar- tyán és Vidéke ÁFÉSZ igaz­gató-elnöke szintén tényekkel folytatja: — Az évi ötezer forintos támogatást mi is megadjuk. Ezenkívül, amint megtörtént az átalakítás, asztalokkal, szé­kekkel, s más berendezési tár­gyakkal tesszük majd ottho­nosabbá. A megbeszélésnek megyei vendégei is voltak. Mint ki­derült, egyikük sem érkezett üres tarsollyal a tanácskozás­ra. Ujszászi Gyula, á Pest me­gyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatója jelentősen hozzájá­rult a tanácskozás sikeréhez. — Vállalatunk hajlandó át­adni a művelődési házban működő mozit, valamint tech­nikai felszerelését is. A műve­lődési ház felújításához pedig százezer forinttal járulunk hozzá. „Mi is hozzájáivlhaiunk..." A Pest megyei Népműve­lési Tanácsadó képviselője, Klich Imréné főelőadó sem jött üres kézzel. — Helyes lenne és a cél­nak is megfelelőbb, ha a művelődési ház az átalakítás után klubkönyvtárként mű­ködne tovább. Ha ez meg­történik, akkor mi is hozzá­járulhatunk berendezésének korszerűsítéséhez. A megbeszélés lényegesen rövidebb volt a szokásosnál. Tartalmát illetően azonban gazdagabb. Röviden is lehet nagyon so­kat mondani. (prukner) SZ. SZPASSZKIJ: De fura is ez a tudomány! — Apuci, ma az élő és élet­telen tárgyakról tanultunk az iskolában — ült valamelyik este az ölembe a lányom. — Te például egy élő tárgy vagy. — Na, ne viccelj! En tárgy?! Ez egészen új... Ezek szerint, ha megkérdeznek, hogy mi­lyen tárgyak vannak itt a szo­bában, te azt válaszolod: a szekrény, hat szék, a papa és az asztal... — Jaj, dehogy! — tiltako­zott Másenyka. — Ezt csak úgy mondjuk. Tudományosan. Érted? ... Hiszen tudom én, hogy te tulajdonképpen azért nem tárgy vagy, hanem em­ber. Ez világos, mint a relati­vitás-elmélet. — Jól van — nyugodtam meg kissé. — Hát akkor be­szélj nekem az élettelen tár­gyakról. — Ez a legkönnyebb. Az élettelen tárgyak mindig arra a kérdésre felelnek, hogy „mi?”... Mondjuk, az asz­tal ... Elgondolkozva szóltam köz­be: — Érdekes, nekem az asztal sohasem felelt még egyetlen kérdésemre sem. Persze, az is igaz, hogy én még egyszer sem kérdeztem tőle, hogy: „mi?”. De próbáld meg csak te, neked hátha válaszol! — Jaj, apu, ne bolondozz már, az asztal nem tartozik az élettelen tárgyakhoz. Éppen azt akartam az előbb ... — Hogy nem tartozik?! Minden tárgy élettelen, ha nem tud beszélni! — Tehát a hal is?! — A hal nem. A hal élő, mert él, kopoltyúval lélegzik, növekszik, szapo... — Jaj, most már értem! Ezek szerint a fa, amelyik él és növekszik: élő. — Már hogy lenne élő? Hi­szen nem tud mozogni! — De az autó az tud. — Mégis élettelen. Hiszen az ember mozgatja. Az ember által alkotott motor. — No, így már világosabb! Szóval, ha egy csökönyös sza­marat én kötélen húzok, ak­kor az élettelen, mert én moz­gatom. Ha meg ő húz engem, én vagyok élettelen. — Mégsem érted ... Más az autó és más a szamár. — Es a felhő? Az is mo­zog! Es nem az ember moz­gatja! — Nem, azt nem az ember. Másenyka elgondolkozott, majd elkomorodva mondta: — Apu, én otthagyom az is­kolát. Szerintem teljesen hely­telenül tanítanak... Baráté Rozália fordítása 1 1 k

Next

/
Thumbnails
Contents