Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

4 1971. OKTÓBER 3., VASÁRNAP Csapatvezető-képzők iskolája Iskolapadba ültek a csapat- vezetők: a Magyar Úttörők Szövetsége az idén először ren­dez a gyermekmozgalom helyi irányítói számára egyhónapos tanfolyamokat. Az úttörővezető-képző isko­lát a csillebérci nagytábor egyik legújabb épületében, a ..kollégiumban” rendezték be. Itt turnusonként 120, az or­szág valamennyi megyéjéből érkezett csapatvezető gazdagít­ja ismereteit. A képzés célja az, hogy a gyermekmozgalom kisebb közösségeinek élete vál­tozatos programokkal, új szí­nekkel gazdagodjon. Móricz­emléktábla Móricz Zsigmond élmény- gyűjtő útjai alkalmával gyak­ran pihent meg a nyíregyházi városi tanács épületének egyik földszinti szobájában. A ha­gyomány szerint a Forró me­zők című regényének kezdő sorára is a vendégszoba abla­kából eléje táruló kép ihlette az írót. Nyíregyházi tartózko­dását emléktáblával örökítette meg a városi tanács és a me­gyei idegenforgalmi hivatal. A városi tanács épületének falán elhelyezett emléktáblát szom­baton avatták fel. Fény a tanyákon Amióta a televízió foglalko­zik a tanyai iskolák villa­mosításának gondolatával, felajánlások serege érkezik hozzájuk, illetve tőlük — vagy közvetlenül címezve — a megyei tanácsok művelő­désügyi osztályaihoz. A Mű­velődésügyi Minisztérium és az _ Iskolatelevízió között ugyanis megállapodás szüle­tett tanyai iskolák villamo­sításához társadalmi mozga­lom szervezésére. A Pest me­gyei Tanács művelődésügyi osztályán is gyűlnek a fel­ajánlások: a Papíripari Vál­lalat szentendrei gyára száz­hatvan óra társadalmi mun­kát ajánlott fel, a fővárosi, XIV. kerületi Telefongyár dol­gozói ugyancsak kétkezi munkával segítenének. Van­nak, akik a maguk nevében ragadtak tollat: „Három-négy napot dolgoznának, saját­magunkról gondoskodnánk, bárhol elalszunk" — írja Pé­ter Tamás és Stravinszki András, két Orion gyárbeli, illetve telefongyári fiatal munkás. Gesztenyeszüret Nagymaros környékén, a Börzsöny nyugati fekvésű dombhajlatain, ahol csaknem harminc holdon terem a sze­lídgesztenye, megkezdődött a szüret. Az évszázados fákat, a szájhagyomány szerint, még Mátyás király korában telepí­tették. © Jakab Béla, a ceglédi já­rási hivatal művelődésügyi osztályvezetője: — A járásban a lakosság harmincegy százaléka él ta­nyán: közel tizenhétezer em­ber. A tanyaiak száma tíz év alatt csak hét és fél szá­zalékkal csökkent, a többieket maradásra készteti az állat­tartás haszna, a megszokás, és érzelmi indítékok. A lakás­hiány miatt az elköltözők egy részének házaiba más me­gyékből új családok érkeztek, és van ahol a tanyaközpontból új község alakul ki, ahogy Felső-Mikebudán történt.. . Területünkön tizenhét a ta­nyai iskolák száma. A fele alsó tagozatos, máshol hat­évesek, tizenhárom évesek ül­nek egymás mellett a tante­remben, vagy két, alsó és felső tagozatos osztályt találunk. Az elmúlt hat évben négy kül­területi iskolát szüntettünk meg, elnéptelenedés miatt a következő években felszámo­lódik vagy öt. így például a mikebuda-alsói iskolában már csak tíz gyermeket taníta­nak. De tizenkét iskola to­vábbra is megmarad, mert körzetesíteni ezeknél már csak a felső tagozatokat lehe­tett vagy lehet — tanyai kol­légium a járásban csak Nagy­kőrös városában van —, hat-, nyolc-, kilencéves gyerekeket nagy távolságról képtelenség bejáratni. — Az elmúlt három év alatt a ceglédi járásban négy ta­nyai iskolát villamosítottak — jelenleg még nyolcba nincs bevezetve a villany. Oka a pénzhiány — illetve, a ren­delkezésre álló összegeket ésszerűbb volt a községekbe beruházni, mivel ott több em­ber látta a hasznát. Ha most országos mozgalmat indítanak a tanyai iskolák villamosításá­ra, érdemes lenne betervez­ni a lakosság társadalmi mun­káját: Törteién régebben nagyrészt ily módon két isko­lát villamosítottak, Nyársapá­ton központi iskolát építettek. Külföldi filmesek Pilisborosjeaőn Árpád —13 részben Ismét filmesek dolgoznak a festői környezetben díszlet­ként felépített pilisborosjenői várban és környékén. Az Eg­ri csillagok felvételei után ez­úttal külföldi stáb választotta ezt a helyszínt: a nyugatné­met Geiselgasteig-Film — pro­ducer: Wolfgang von Schiber — „Árpád” című 13 részes tévéfilmjét forgatják ezekben a napokban. A produkció két francia rendező — Christian Jacques és Cuy Jacques — irányításával készül. Opera­tőr: Hans Matula. Árpád ala­kítóját, Robert Etcheverxj-t pedig jól ismerik már a ma­gyar televíziónézők is: a Vi­harlovag és a Gori, az ördög címszerepét alakította a közel­múltban. A kosztümös film magyar témát dolgoz fel: Munkács várának ostroma és a kuruc— labanc világ elevenedik meg a felvételeken. Árpád, a cigány- fiú sok viszontagság és küz­delem után csatlakozik a Rá­kóczi szabadságharc kurucai- hoz. Amikor a forgatás helyszí­nén jártunk, azt a jelenetet vették fel, amikor Árpádot fegyveres labancok kísérik fogságba, ám sikerül elbánnia őrzőivel (a képen), s megszö­kik. Érdekesség: magyar színé­szek mellett, jelentős feladat­hoz jutnak a filmgyári kasz­kadőr csoport tagjai is. Pólyák József, a csoport vezetője rendkívül sokat foglalkozik Robert Etcheveryvel akkor is, amikor a forgatás szünetel. — Etchevery fegyelmezett és jó mozgású színész — mondja Pólyák József. A filmben a nyaktörő mutatványokat még­sem vállalta: a szikláról való vízbe ugrásnál, vagy amikor lovával elbukik, dublőré, Ro- moda Attila állt a kamera elé. Foto: Gárdos A gépkocsi a tanyákon is percek alatt veszi a kilomé­tereket. Így szinte lehetetlen a gyalogos, vagy kerékpáros léptékébe helyezkedni. Itt kellene élni ahhoz, hogy tud­juk. milyen nagyok a távol­ságok, hány óra gyaloglás az otthon Dói az iskola, meny­nyi időbe telik egy kerékpá­ros út a faluba, milyen az, amikor ősszel is már hatkor, később öt órakor, beesteledik. A legközelebbi központ, az iskola, a televíziót, kihelye­zett könyvtárat, TIT-előadá- sok színhelyéi, mozi képer­nyőjét, á tágabb közösség me­legét is jelenti. A kocséri, ahol mindössze tizenkét gyerek ta­nul ... A törteli, ludasüdülői villamosított, ahol hangos­filmvetítőt, televíziót, rádiót, lemezjátszót találunk. Az ugyancsak törteli, besnyői, szintén már villamosított, te­levíziójával, ötven olvasót számláló könyvtárával... (A járásban különben a tizenhét tanyai iskola közül tízben már van televízió. Telepes tv-keszülékre, megvan min­denhová a pénz, csak nehezen lehet beszerezni.) Jászkarajenő Felsőkara 2. számú ‘ tanyai iskolájában, ahol alsó és felső tagozaton vagy húsz gyereket találunk, a tizenöt éve itt tanító, Kiss Imre és felesége költözni ké­szül. 1956-ban telepedtek le az akkor új iskola pedagógus­lakásában — régebben ugyan­ez a tanyai iskola három év­tizeden keresztül egy Dénes nevű gazda házában műkö­dött: az illető a maga jószán­tából ajánlott fel erre a célra még a húszas években három szobát, kettőt tanteremnek, egyet tanítói lakásnak — az­óta várják a villanyt. Pedig a tantermekben ott lógnak a lámpák, egy évig aggregá­tor világított. Aztán az aggre­gátor elromlott, azóta ismét előkerült a petróleumlámpa. Rengeteg ígéretet kaptak, de most már megunták a várako­zást. A kocséri, Dózsa György­ről elnevezett tanyai iskolá­ban viszont — ahol éppen most rendezkedik be Rudas Ist­ván pedagógus, ki a közelben dolgozó gyermekei kedvéért iskolaigazgatói állást és la­kást hagyott el az ország más részében —, reménykednek: az Üj Élet Termelőszövetke­zet kertészetét, majorságát, istállóit fejleszti a közelben, ki akarják vezetni a villanyt, szívesen társulnának az isko­lával, közös villamosításra. © Pest megyében tizenkilenc tanyai iskola nincs villamo­sítva. Ebből három — négy éven belül megszűnik. Négy iskola a tizenkilenc közül agg­regátorral működik. A még előreláthatóan hosszú ideig fennmaradó, villanyt mind­ezidáig nélkülöző tizenkét megyei, tanyai iskola többsé­ge több kilométerre esik a hálózattól... Az egész me­gyében, évente, villamosítá­si célra mintegy tizenöt mil­lió forint áll rendelkezésre. Egy kilométeren a hálózat megépítése százhetvenezer fo­rintba kerül: meggondolandó, olyan helyre vezessék el, ahol húsz gyereket vagy. ha a ta­nyai iskolákat, mint kultúr- centrumokat vesszük, har­minc családot érint — vagy olyan helyekre, ahol emberek százai veszik hasznát? A művelődésügyi osztály il­letékes munkatársainak véle­ménye: örvendetes a sok és várhatóan még több társa­dalmi munkafelajánlás, de ezt csak a munkát felajánlók lakóhelyének környékén le­het jól felhasználni. Főváro­si vagy szentendrei emberek szállítása, mondjuk, Cegléd környékére, elég költséges volna, s az illető áramszolgál­tató vállalatok sem könnyen tudnák beütemezni a felaján­lott társadalmi munkát a sa­ját beruházásukba, a saját kapacitásukba ... Az ügy ér­dekében előnyösebb a száz­halombattai DKV szakszerve­zeti bizottságának szocialis­ta brigádjainak felajánlása: közel tizenegyezer forintot adnak készpénzben erre a célra ... Villanyvezeték épí­tésénél sok helyen kifizető­dőbb lenne aggregátor beállí­tása: jó volna nagyobb szériá­ban előállítani — hogy ne okozzon gondot a beszerzés — áramfejlesztésre alkalmas, könnyen kezelhető, olcsó ké­szüléket. Padányi Anna A megyei tanács művelő­désügyi osztályán Meszlényi Miklós iskolai csoportvezető­vel és Dobra Tiborral, a cso­port munkatársával beszél­getünk. CSEDOK-íroda Budapesten Josef Németh, a CSEDOK vezérigazgatója szombaton megnyitotta a budapesti Met- ropol Szállóban a Csehszlovák Utazási Iroda első magyar ki- rendeltségét. A rohamosan fejlődő csehszlovák—magyar idegenforgalom régóta sürget­te egy kirendeltség létesítését. Kiállítás a Salamon-loronyban A múzeumi hónap keretében a visegrádi Salamon-torony- ban is új kiállítás nyílik vasárnap délelőtt. Mészáros Dezső Munkácsy-díjas szobrászművész harminc alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás érdekessége, hogy a bemuta­tásra kerülő harminc kőszobor a művész római tanulmányútja során készült. A kiállítást Gádor István Kossutli-díjas kera mikus nyitja meg. Foto: Gárdos TV-ELOZETES Elődök nélkül Jövőnk fontos kérdése a munkaerő-utánpótlás megfe­lelő színvonalának biztosítása, ezen belül a leendő értelmi­ségiek megfelelő kiválogatá­sa. Nem csupán társadalmi rendszerünk, hanem a való­színűségszámítás törvénye: a munkásosztály és a parasztság gyermekeiből megfelelő szá­mú értelmiségit kell nevelni, szembeszállva a hátrányosabb helyzetükből fakadó nehéz­ségekkel. Ennek feltérképezésére vál­lalkozott a televízió szerdán induló riportfilmsorözata,' a Lehetőség és valóság. Regős István szerkesztő-riporter és Csányi Miklós rendező az el­ső részt a csepeli Jedlik Ányos gimnázium tanulói közt for­gatta. A középpontban Bíró Eszter sorsa áll: munkásszü­lők gyermeke, orvosi pályára készül, s ebben családja egy emberként támogatja. A kö­rülmények átlagosan nem ilyen kedvezőek; az „Eszterek” sorsa korántsem ilyen egysze­rű. Ezt mutatja a második rész is, ahol a szegedi József Attila Tudományegyetem „sín­re került”, kollégista hall­gatói beszélnek gondjaikról. A képet Ágoston György, a Csongrád megyei Pártbizott­ság titkára, dr. Márta Ferenc egyetemi rektor és Sz. Simon István, a Dél-Magyarország főszérkesztő-helyettese kere­kíti ki a hivatalos erőfeszíté­sek ismertetésével. A harma­dik rész a kibontakozás útja­it' keresi egy hajdúböszörmé­nyi diákotthonban, egy buda­pesti mintakollégiumban és a fővárosi orvosegyetemen. Ké­sőbb nyilvános vitát is tervez­nek. Mindenki számára fon­tos a téma, hogyan boldogul­nak „elődök nélkül” (ahogy a filmben Bíró mama mondta) azok a fiatalok, akiknek tu­dásától nem csekély mérték­ben függ társadalmunk jövő­je. Kenyérkeresők Kenyérkereső: az a személy, akinek olyan állása, foglalko­zása van, amellyel a maga és családja, vagy hozzátartozói megélhetését biztosítja. Gyarmati József, az érdi Bentavölgye Tsz brigádveze­tő kőművese: „Harminckét éves leszek, két fiam van, az egyik hat, a másik nyolc éves. A feleségem is az építőiparban dolgozik. Mi, kérem hatan vol­tunk testvérek, szüleim gaz­dálkodtak, istentelenül sokat gürcöltek. Nem fűlt a fogam az aratáshoz, 1950-ben inasnak álltam egy maszek kőműves­hez. Három év múlva felsza­badultam, Budapestre jöttem, az ötkerületi tatarozó vállalat­hoz, aztán a huszonhármas építőknél is dolgoztam. Hat- vanháromban megnősültem, később helyezkedtem el az ér­di gazdaságban. Két és fél évig albérletben laktunk, aztán egy kis, szoba-konyhás lakást épí­tettünk. Ez kicsi volt és nem tetszett. Hatvannyolcban oté- pét vettünk fel, ötvenezer fo­rintot, három szoba összkom­fortot akartunk. A munka zö­mét én végeztem el. Reggel négykor keltem, dolgoztam a názamon, hatra bejöttem mun­kára, négyre-ötre hazaértem, este kilencig-tízig otthon épí­tettem. Így ment ez majdnem ról évig. Évek óta nincs sza­bad szombatom, se vasárna­pom, ilyenkor vagy vállalat­nak, vagy maszeknak dolgo­zom. A maszek tizenöt forin­tos órabért is fizet. Havonta húsz-harminc túlórám szokott lenni. így hat-hétszáz forinttal megto'dom a fizetésemet. Hat- vankilencben már állt a ház: a telek és az, épület együttes értéke vagy kétszázezer forint. Ebből soktízezer az én mun­kám. Nekünk senki nem adott semmit, amit kerestünk, az volt a miénk. Harminchatezer forint megtakarított pénzzel indultunk, ezt hatvanháromtól spóroltuk meg. Átlagkeresetem kétezerkilencszáz forint, a fe­leségemé ezerhárom. Az asz- szeny, a két 'gyerek nagyon megbecsül a sok munkáért, pe­dig csak a muszáj visz rá. Erős ember vagyok, bírom a strapát Most már csak szo­babútort akarunk venni.” K A.-né Gyömrőről jár Bu­dapestre dolgozni, egy fia van, két műszakot vállal. Reggelen­te rendszeresen állva utazik, 45—50 perc az út, általában napi tizenkét órát van távol az otthonától. Ötvenkét éves, fá­rasztónak tartja a munkát, se­gédmunkás, havi 1400—1600 forintot keres. Azt mondja fá­rasztó. de nem nehéz a mun­kája, csak gyors kéz kell hoz­zá. A normát meg kell csi­ráim. mert darabbérben dol­gozik. Megszokta a gyárat, ki­lőne éve dolgozik egy helyen. Várj.:, a nyugdíjat. havi öt-hatezrem. Ezért a pén­zért nemcsak a munkaközös­ségben dolgozom, hanem egy tsz jogtanácsosi munkáját is ellátom. Sokat utazóm. A fi­zetségemért meghallgatom az ügyfeleket — nagyon sokat tudnak ám az emberek saját gondjaikról fecsegni —, bead­ványokat szövegezek, irathal­mazokat tanulmányozok át, el­vileg figyelem az új törvénye­ket. rendeleteket stb., aztán tárgyalásra járok, felszólalok, pert nyerek, pert vesztek. Ko­csit vettem, mert szükséges az utazgatáshoz. Minden fillért beosztunk, feleségem nem dol­gozhat, mert beteg. Két közép- iskolás fiam van. Hiába a nagy állami segítség, nem ol­csó mulatság ma sem a ta­níttatás. Mi otthon pontos költségvetést vezetünk, egy fil­lérig stimmelni kell minden­nek. Nagyon sok megy el éle­lemre, a lakás, a rádió, a tévé, a telefon rezsije nagy, kevés jut kulturálótíásra, szórakozás­ra. Még „hatalmas” jövedel­münk mellett is meg kell gon­dolnunk, ha valamilyen na­gyobb értéke* szeretnénk vá­sárolni. Minden hónapban egy kis pénzt takarékba, teszünk. Az emberek irigykednek, hogy milyen jól keresek, dúskálok o jóban — már nem magya­rázkodom. Mindenki abban hisz. amiben akar.” önmagát megnevezni nem kívánó ügyvéd: „Megvan a F. L. az ötvene« években híres vájár volt, röplapokon reklámozták a nevét. A férfi rengeteget dolgozott, a bá­i

Next

/
Thumbnails
Contents