Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

1971. OKTOBER 3., VASÁRNAP ""^JCírtap *3 Kell vitatkozni -de a fejlődés vitathatatlan Kádár János beszéde a pálfai falugyűlésen Mint lapunkban jelentettük: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára kétnapos látogatáson járt Tolna megyében. Látogatása alkalmával Pálí'a köz­ségben falugyűlésen mondott beszédet. Az alábbiakban ismertetjük ott elhangzott beszédét. A fogyasztási szövetkezetek kongresszusa előtt Aiegységes és a gazdálkodás Beszélgetés Szikszói Scncícriöl, a MÉSZÖV elnökével n>a-k a lakás-, üdülő-, a garázs­Kádár János beszéde beve­zetőjében megköszönte a szí­vélyes fogadtatást, s utalt ar­ra, hogy az ehhez hasonló ta­lálkozók nélkülözhetetlenek. Alkalmat adnak ugyanis ar­ra, hogy „a mindennapok ten­nivalóin, a folyamatos ügye­ken kívül pillantást vessünk azokra a leglényegesebb, leg­alapvetőbb célokra is, ame­lyeknek eléréséért a kommu­nisták a pártiba tömörültek. A szocializmus hívei rendszerünk mellé álltak, dolgozó paraszt­ságunk a termelőszövetkezetet választotta, s a szocializmus építésének útjára lépett.” Ezekután visszaemlékezett 10 évvel ezelőtti pálfai látoga­tására, s elmondta: a tíz évvel ezelőtt választott út helyesnek bizonyult. Amit azóta elértünk, bizonyára nem elégíti ki ma­radéktalanul az igényeket, de akkoriban aligha gondoltuk volna, hogy ilyen eredmények születnek. Megadva minden segítséget Az ország. helyzetéről szól­va kiemelte, hogy dolgozó né­pünk eredményesen munkál­kodik, lépésről-lépésre halad előre a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. Cselekvésiünk fő irányát a párt X. kongresszusának ha­tározatai, a Hazafias Népfront választási programja és IV. öt­éves tervünk jelzi. Megállapította, hogy az or­szág általános helyzete jó. Ezekután így folytatta: — Abban, hogy a Magyar Népköztársaság egészséges és szilárd alapokon fejlődik, na­gyon jelentős szerepe van a mezőgazdaság mintegy tíz esz­tendővel ezelőtt végrehajtott szocialista átalakításának, a termelőszövetkezetek megszü­letésének. Ha ez akkor, a tör­ténelmileg alkalmas pillanat­ban nem történt volna meg, sem politikailag, sem anyagi­lag nem fejlődhettünk volna a mai színvonalra. Elismeréssel szólt a Közpon­ti Bizottság első titkára a he­lyi eredményekről, majd így folytatta: — Tíz évvel ezelőtt — bár az ígérgetésekben és a fogad­kozásokban kölcsönösen mér­tékletesek voltunk —, még ar­ról beszélgettünk, hogy fej­leszteni kell a szövetkezeteket. Ehhez a munkához kellett a szocialista elhatározás, szük­ség volt a gondos mérlegelés­re, a megfelelő tervekre és a tagság egységére. A szocia­lista építés a falun természe­tesen a párt ügye, de nem egy­szerűen pártügy. Az indulás­hoz a szocializmust akaró min­den tisztességes ember össze­fogása kellett. A falvak lakói, a termelőszövetkezetek tagjai ugyanakkor biztosak lehettek abban, hogy a Magyar Nép- köztársaság, a magyar nép munkásállama ott lesz mellet­tük, megadva minden tőle tel­hető segítséget, ösztönzést. Együtt láttunk hozzá falun is a szocialista építéshez, a szo­cialista társadalom megvalósí­tásához. Méltóság, érdekeltség, dem okra tizm us — Voltak olyan parasztem­berek, akik korábban is meg­álltak a maguk lábán, s a ter­melőszövetkezetek megalaku­lásakor csak nehezen, hosszas lelkitusa után vállalták a kö­zös utat. Amikor elszánták magukat, nemcsak a közös utat vállalták, hanem a na­gyobb felelősséget is a közös­ségért. Sokat közülük brigád- vezetőnek is megválasztottak. Azóta sokan megvallottak, éle­tükben először érezhették, hogy a többi embernek szük­sége van rájuk, először jutot­tak az emberi méltóság olyan szintjére, amit különben 'soha­sem érhettek volna el. A kö­zösség javára végzett munká­val kiérdemelték a tiszteletet; úgy dolgoztak, hogy bizalomra méltóak legyenek. Ez adta azt az új önérzetet. — Nagy viták voltak az or­szágban a tsz-ek megalakítá­sának útja, módja körül is. A pártban, még a pártvezetésben is voltak, akik amellett kar­doskodtak, hogy súlyos adók­kal, kényszerhelyzettel kell belépésre bírni a középpa­rasztságot. Mi szembeszáll- tunik ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy — sem az átszervezés előfeltételeként, sem azután — nem a közép­parasztságot kell leszegényí- teni, hanem a szegényparaszt­ság életszínvonalát kell fel­emelni az akkori középparasz­ti életszínvonalra. Ezzel az el­határozással fogtunk hozzá a munkához, s amit elhatároz­tunk, azt meg is valósítottuk. A falu egykori nincstelenjei, a szegény parasztok és. az akko­ri középparasztok egyaránt most jóval magasabb színvo­nalon élnek, mint az egyéni gazdálkodás idején éltek vagy élhettek volna. Kádár János beszédének so­rán rámutatott, hogy a ter­melőszövetkezeti eszme a munkásosztály világnézetének, politikájának egyik legfonto­sabb része, az egyik legfon­tosabb útmutatás a testvéri parasztosztálynak. A termelőszövetkezeti, moz­galom' lényeges vonásairól szólva a szocialista jelleg mel­lett kiemelte a közösségi élet­ben nélkülözhetetlen demok­ratizmust, valamint azt a jó értelemben vett érdekeltsé­get, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közösségi érdekének egy irányba kell haladnia. Megállapította, hogy a na­pokban megalkotott szövetke­zeti törvény tovább fejleszti a szövetkezetek szervezetét, mű­ködését, elősegíti fejlődésüket. Nyíltan a gondokról és eredményekről Kádár János a továbbiak­ban az ország általános fejlő­déséről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvona­la jelentős mértékben emel­kedett, megfelelő az előreha­ladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi mun­ka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a- la­kásépítkezés bizonyos kérdé­seiről lehet és kell is vitatkoz­ni, de amikor mérleget vo­nunk, megállapíthatjuk: a fej­lődés egyértelmű, vitathatat­lan. — Fejlődésünk persze nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeink. — A párt, a kormány — az illetékes tes­tületek. szervezetek — az el­ért eredmények mellett min­dig nyíltan szólnak a problé­mákról, a megoldandó felada­tokról. Hathatós erőfeszítése­ket kell tennünk egyebek kö­zött a költségvetési egyensúly javítására, a beruházások el­húzódásának és szétaprózott­ságának megszüntetésére, a kötelességtudat, a munkafe­gyelem további javítására. Az eddiginél jobban érvényesít­sük a szocialista elosztás el­vét: ki-ki munkája szerint ré­szesüljön a javakból, munka nélkül pedig ne részesedhes­sen az elosztásból. Eredmé­nyeink gyarapítása, a hiá­nyosságok felszámolása a szo­cialista eszmék és elvek, a szocialista rend eddiginél is következetesebb érvényesíté­sét követeli. Ezekért odaadás­sal, szervezetten kell dolgoz­ni, ugyanakkor harcolni kell a fejlődést gátló tényezők ellen. A párt első titkára a továb­biakban nemzetközi kérdések­kel foglalkozott. Kiemelte, hogy fejlődésünk eredménye­ként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nem­zetközi megítélése. Két út van: béke vagy háború — Bármilyen nehéz akadá­lyokat kell is leküzdenünk, eredményesen haladunk elő­re, hogy az emberiség meg­teremthesse azt a világot, amelyben az igazság érvénye­sül és béke van. Ez nem csu­pán kommunista politika. Az emberiség a pusztító eszkö­zöknek olyan mérhetetlen tö­megét halmozta fel, amellyel bármikor, rendkívül rövid idő alatt meg lehet semmisíteni az egész civilizációt. Világ­szerte felismerték tehát, hogy csak két út van: vagy küz­dünk az új világháború meg­akadályozásáért, és akkor az emberiségre jobb jövő vár, vagy — s ez számunkra el­képzelhetetlen — a népeket újabb pusztító háború sújtja. — A Magyar Népköztársa­ság szocialista külpolitikájá­val is hozzá kíván járulni ah­hoz, hogy béke legyen, világ­szerte felülkerekedjenek a ha­ladás erűi. Harcunkban szoros szövetségesünk a Szovjetunió, együtt dolgozunk a Varsói Szerződésbe, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsába tö­mörült országokkal. Jelentős lépésként említette, hogy létrejött a szocialista gazdasági integráció alapelveit rögzítő komplex program, s rámutatott: a haladásért és a szocializmusért nemzetközi sí­kon folytatott harc sikerének biztosítéka a szocialista or­szágok egyesített ereje. Ezért pártunk és kormányunk min­den körülmények között és minden alkalommal a szocia­lista országok egységének erő­sítéséért dolgozik, s ezt teszi a jövőben is. — Amikor nemzetközi ta­lálkozások során a legkülön­bözőbb alkalmakkor beszé­lünk a tőkés országok képvi­selőivel — mondotta , vilá­gosan kifejezésre juttatjuk: mi szövetségesek vagyunk a Szovjetunióval, a Varsói Szer­ződés tagországaival és ehhez a szövetséghez hűek mara­dunk. Ha a tőkésországok partnerként velünk akarnak dolgozni, szavunkra nyugod­tan építhetnek: politikánk kö­vetkezetes, a szocialista Ma­gyarország nem „tántorog” ide-oda. A nemzetközi életben inkább becsülik azt, akikről tudják, hogy ' hova tartozik. Azzal az emberrel, aki mindig Szombaton délelőtt ünnepé­lyesen átadták a budaörsi új óvodát. Jelen volt Van-ga Pé­ter, az. MSZMP KB osztály­vezető-helyettese, Lengyel Sándor, a budai járási párt- bizottság titkára, Hargitai Ká­roly, a megyei tanács művelő­désügyi osztályvezetője, dr. Foki László, a budai járási hi­vatal elnöke, Deák Béla, a bu­dai járási hivatal művelődés- ügyi osztályvezetője, Hipszki János, a községi pártbizottság titkára, valamint a patronáló üzemek vezetői. A modern, kétszintes, három és fél millióba kerülő óvoda példás társadalmi összefogás eredményeképpen épüli fel. A budai járási hivatal és a nagy­községi tanács kétmillió 330 ezer forintot biztosított az építkezéshez, a további költsé­geket a VÍZGÉP, a Hungaro- fruct hűtőház, a Budai Járási Háziipari Szövetkezet, a Ve­gyesipari Szövetkezet, az Előre Szakszövetkezét, a Sasad Tsz. a Pest megyei Sütőipari Válla­lat, a Pest megyei Csatornázá­si Vállalat fedezte. mást mond és más álláspont­ra helyezkedik, a mindennapi életben sem lehet együttmű­ködni. Bizonyos értelemben így van ez az országok között is. — Külpolitikánk alapelvei­nek szellemében dolgozunk a tőkés országok viszonylatában is. Fock Jenő elvtárs, a kor­mány elnöke, nemrégiben lá­togatást tett a szomszédos Ausztriában. Nálunk járt a közelmúltban a francia kül­ügyminiszter. Normalizált vi­szonyra törekszünk az Ameri­kai Egyesült Államokkal. Er­re törekszünk az NSZK-val is, abban a mértékben és for­mában, ahogy megérnek en­nek a feltételei. Messzeme­nően hajlandók vagyunk ar­ra, hogy normális viszonyokat teremtsünk a különböző tár­sadalmi rendszerű országok­kal, amikor ez ésszerűnek és hasznosnak mutatkozik. Egységben, kö ve tkeze te sen — A Magyar Népköztársa­ság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyun­kat bizonyos mértékig érintik. Itthon arra törekszünk, hogy normális legyen az állam és az egyház kapcsolata, s ez megfeleljen népünk szocialis­ta építőmunkájának. A Vati­kánnal való tárgyalások kere­tében intéződnek konkrét ügyek is. Ennek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mindszenty József véglegesen elhagyja Magyarországot, Ró­mába távozik. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köz­tudott, hogy ha mi az egyhá­zak egyik-másik vezető sze­mélyiségével szembe kerül­tünk, az mindig politikai ösz- szeütközés volt. Az embere­ket, mint állampolgárokat so­hasem osztályoztuk aszerint, hogy ki hívő és ki nem, ha­nem mindig aszerint, hogy reakciós-e, vagy haladó, segí­tője-e a nép haladásának, kész-e a néppel való együttmű­ködésre, vagy sem. Aki nem, azzal mindig megütköztünk, aki igen, azzal együttműköd­tünk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: a szocialista elvek következetes érvényesí­tésével, a párt és a nép egy­ségével elérjük, hogy hazánk­ban — belátható időn belül — teljesen felépüljön a szocia­lista társadalom. — Ezért harcolunk mi, ma-_ gyar kommunisták, ezért har--1 colnak a szocializmus magyar hívei, a munkások, a parasz­tok, az értelmiségiek. A berendezéshez, felszere­léshez további segítséget adott a Kosár- és Fonöttáru Ktsz, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár, az Astoria Szállói a Corvin Áru­ház, az ÉLGÉP, a budaörsi Finomkerámia Vállalat, a Nyomdaipari Szakmunkáskép­ző Intézet. A közreműködő Ismét határkőhöz érkezett a fogyasztási szövetkezeti moz­galom : VII. kongresszusukra készülnek a szövetkezetek. Al­kalom ez arra, hogy a helyzet­kép fölvázolására kérjük Szik- szai Sándort, a MÉSZÖV Pest megyei elnökét. — A VII. kongresszus jelen­tőségét növeli — .mondja —, hogy ideje egybeesik a föld- művesszövetkezetek, jogelőd­jeink megalakulásának ne­gyedszázados évfordulójával. Ily módon nemcsak a két kongresszus közötti munkát értékelhetjük, egyszersmind felmérhetjük egész múltját e szövetkezeteknek. • Az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán elfogadott egységes szövetkezeti tör­vény mit nyújt a mozgalom­nak? — A VII. kongresszusnak még nagyobb jelentőséget ad, hogy az új törvényt megalkot­ták, s a parlament elfogadta. Emellett a mostani kongresz- szusnak új vonását jelenti, hogy az előzőkkel szemben, amelyek a SZÖVOSZ kong­resszusai voltak, most a fo­gyasztási szövetkezetek — te­hát az ÁFÉSZ-ek, valamint a takarék- és lakásszövetkezetek —, kongresszusaként ül össze. Most érvényesül majd első íz- .ben a szövetségi, föderatív elv, s egyben a három fogyasztási szövetkezeti ágazat önállósága. A törvény szükségességét is éppen az mutatja, hogy mind­eddig nem volt olyan magas szintű jogszabály, amely vala­mennyi szövetkezeti forma működését egységesen szabá­lyozta volna. A törvény ki­mondja^ például, hogy a. „szö­vetkezet az önálló szövetkezeti tulajdon alapján működő szo­cialista közösség. Tevékenysé­ge kettős: a vállalati gazdál­kodást és a mozgalmi munka egységét foglalja magában. ® Milyen szerepet töltenek be Pest megyében a fogyasz­tási szövetkezetek? — Az új törvényből követ­kezik az a lehetőség, hogy nö­veljük a választott testületek hatáskörét, a tagság valóban irányítója legyen a szövetkeze­teknek. Az önkormányzat jogi alapja az, hogy az állam csu­pán néhány alapvető kérdést szabályoz, egyebekben a tag­ság dönt demokratikus fóru­main. A törvényből követke­zik az is, hogy a fogyasztási szövetkezetek tovább bővíthe­tik tevékenységi körüket, vagyis mindenütt dolgozhat­nak, ahol arra .szükség van. Megyénkben is sorra alakul­kisiparosok munkadíjuk 10 százalékával, 30 ezer forinttal járultak hozzá az építkezés­hez. A kicsik szülei közül 74-en 10 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. P. G. Foto: Gárdos s a munkásszövetkezetek. Ösz- szesen 216 ezer tagot számlál­nak szövetkezeteink, a 41 ÁFÉSZ hatóköre kiterjed a megye településeinek több mint a felére, félmillió fo­gyasztót látván el kereskedel­mi és vendéglátó hálózatunk­ban. Egészen pontosan: az ösz- szes kereskedelmi forgalomnak 41, a vendéglátásnak 45,9 szá­zalékát végzi a szövetkezeti ágazat. A 24 takarékszövetke­zet 117 községben és egy vá­rosban — Százhalombattán — végez pénzügyi szolgáltatást — betétgyűjtést, hitelnyújtást, és így tovább — a lakosság­nak. Majdnem 300 millió fo­rint értékű lakossági betétet kezelnek, s 170 milliós köl­csönnel támogatják tagjaikat. § Es a jövendő'? — A fogyasztási szövetkeze­tek IV. ötéves tervét már jó­váhagyták a küldöttgyűlések. Eszerint a kiskereskedelmi forgalomnak majdnem 60, a vendéglátásnak 50 százalékos emelését tervezik. Változatla­nul napirenden levő feladat tehát a bolthálózat bővítése és korszerűsítése. A számok nyel­vére lefordítva ez annyit tesz, hogy a tervidőszakban 34 ezer négyzetméterrel növelik a bol­tok ma 100 ezer négyzetméter­nyi alapterületét és 10 ezer négyzetméterrel a vendéglátás mai 62 ezer négyzetméternyi területét. Ma öt áruház, vala­mint 13 ÁBC áruház van a megyében, amelyek jelentősen megjavították az ellátást. A IV. ötéves tervben két modem áruház nyílik: Vácott és Szi- getszentmiklóson. Szerepel a tervekben 26 új ÁBC áruház megnyitása is. A kulturáltabb keneskédélem növeli az ÁFÉSZ-ek tekintélyét, kiváltja a lakosság elismerését. Ezt igazolja az új belépők száma is. 1971 első felében másfél ezer új tag lépett be a szövet­kezetekbe, s külön megemlíte­ném, mint örvendetes tényt, hogy 30 százalékuk a fiatalság soraiból való. ® Napjainkban, kiváltkép­pen az egységes törvény ha­tására, sokat hallani a három fő szövetkezeti ágazat együtt­működéséről ... — A tagság anyagi közre­működésiének új formája a tagsági kölcsön, illetve célrész­jegy útján nyújtott pénzügyi hozzájárulás a gazdálkodáshoz. — A szövetkezeti öntevékeny­séggel még újabb tartalékokat tárhatunk fel, s nagy lehető­ségeket kínál az ellátási és termelési feladatok megoldá­sában az ipari, a mezőgazda­sági termelőszövetkezetekkel való együttműködés. Ily mó­don sok községben megoldha­tó a lakosság ellátása kenyér­rel, tejjel, zöldséggel, enyhít­hető a húsellátás gondja. De a fogyasztási szövetkezeteken belül is akad bőségesen lehe­tőség minderre. A sülysáp! és az abonyi ÁFÉSZ például 100 —100 ezer, a jászkarajenői fél­millió, az aszódi 400 ezer fo­rint értékű célrészjegy je­gyeztet ésével kívánja növelni az anyagi érdekeltséget. A kókai ÁFÉSZ 2 millió célrész­jegyet bocsátott ki, ennek fe­lét már jegyezte a tagság. A péceli ÁFÉSZ közvetlen áru- beszerzési kapcsolatot létesít a termelőszövetkezetekkel. § A kongresszusi előké­születekben hol tart a me­gye? — A kongresszusi irányelve­ket réteggyűléseken, különféle összejöveteleken, vezetőségi üléseken, majd — főként szep­tember utolsó harmadában — rendkívüli köz-, illetve kül­döttgyűléseken vitatta meg a tagság. Október 20-án kerül sor a Pest megyei rendkívüli megyei küldöttértekezletre Budapesten. A föderatív elv alapján 52 kongresszusi kül­dött képviseli majd a megyét, köztük az Országos Tanács hét Pest megyei tagja. Keresztényi Nándor Mindenki segített Óvodát avattak Budaörsön

Next

/
Thumbnails
Contents