Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

1971. OKTOBER 24., VASÄRNAP rear MtO zSCirkm 900 felajánlás a kongresszus tiszteletére 130 GARANCIAJEGY AZ IFJÚSÁGI BRIGÁDOKTÓL HÁROM KtSZ-KÜL D Ö TTÉR TE KÉZL ET A MEGYÉBEN Három KISZ-küldöttérte- | kezietet tartottak tegnap Pest | megyében. A KISZ dahasi já­rási bizottsága, a gödöllői já­rás fiataljai és a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-istái tárgyalták meg a kétéves mozgalmi munkát, és választották meg a küldöttei­ket, vezetőiket. A KISZ dabasi járási bizott­sága a járási tanács nagyter­mébe hívta össze a járás több mint száz Hatatl küldöttjét. Varga László KISZ-titkár szá­molt be a végzett munkáról. Kiemelte a kommunista vasár­napok szerepét a termelést se­gítő tevékenységben: az el­múlt két évben mintegy 3 ezer fiatal vett részt az akciókban. A X. pártkongresszus és a közelgő KISZ-kongresszus tiszteletére rendezett kom­munista vasárnapok is jól sikerültek Gyálon, Ocsán . és Örkényben. A járás 1710 KISZ-tagjának azonban kevés a helyisége, 8 községben működili ifjúsági klub, de csak háromban elfo­gadhatóan felszerelt, a többi szegényesen berendezett: nem csábítja a fiatalokat arra, hogy ott töltsék szabad idejüket. A KISZ-esek kivették részüket a kongresszusi felkészülésben: társadalmi munkát vállaltak, óvodákat támogattak, összesen 900 KISZ-tag tett konkrét vál­lalást. A beszámolót vita követte, majd megválasztották a 12 naegyei értekezleten részt vevő fiatalt s a járási KISZ-bizottság tagjait. A KISZ-titkár ismét Varga László lett. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat KlSZ-küldöt- tei a központi irodaházban ta­lálkoztak, hogy meghallgassák Dinnyés József KISZ-titkár be­számolóját, és megválasszák a megyei küldöttértekezletre delegált fiataljaikat s az Ifjú­sági szövetség helyi vezetőit. Dinnyés József elmondta, hogy a bizottsághoz 20 alap­szervezet tartozik több mint 600 taggal. A fiatalok két év alatt 9100 óra társadalmi mun­kát végeztek, s ezenkívül kö­zös szervezéssel más KISZ- szervezetek fiataljaival közel 10 ezer órát dolgoztak a válla­lat gazdasági célkitűzései érde­kében. A kifizetett munkabér összege meghaladta a 120 ezer forintot Az ifjúsági brigádok az el- , telt időszakban 130-szor állították ki a ,.garancia­jegyet”, mely bizonyítja felkészültségüket s felelős­ségüket munkájukban. Természetesen a vállalat is szívén viselte fiatal dolgozói­nak lakásproblémáit: több mint százan kaptak az elmúlt két év alatt lakást. A KISZ-£iatalál: több mint 70 százaléka vett részt az ok­tatási körök munkájában, azonban probléma a gazdasági munkában az elvtelen Karc az anyagi előnyökért, a munkafe­gyelem lazulása, melyért nem­csak az ifjúsági szövetség he­lyi vezetői, hanem a gazdasági vezetők is felelősek, összefog­lalva a kétévi munkát: a tag­létszám csökkent ugyan, de a kommunista jelleg erősí­tésével az alapszervezetek összetartóbb közössegekké alakultak. A választás során hat fiatalt delegált a PÁÉV a megyei kül­döttértekezletre. A KISZ-bi- zottság titkára újra Dinnyés József. A gödöllői járás fiataljainak küldöttértekezlete az agrártu­dományi egyetem üléstermé­ben volt. A 132 küldött 22 fia­tallal képviselteti magát a me­gyei küldöttértekezletein. A KISZ gödöllői járási bizottsá­gának titkára ismét Dollányi Sándor. T. E. R munkahely légköre Elégedettség - két oldalról A Magyar Selyemipari Vállalat váci Bélésárugyárá- ban a gépek egyötöde áll. Szegő Jenöné igazgatóhe­lyettes: • y — Sok olyan segédmunkás kellene, aki a nyolc órából legalább hatot dolgozik, meg­becsüli munkatársait és fi­gyelembe veszi, hogy nők, s nem trágárkodik, nem átjá­róháznak tekinti a gyárat, ha­nem otthonának. Jelenleg 34 segédmunkásunk van, kö­zülük több olyan „emelje fel magának” típus, maximum általános iskolai végzettséggel. Dolgoznak a szövődében (hen­gert emelnek), a lakatosmű­helyben (alkatrészeket tiszto­gatnak), és az udvaron (ta­karítanak). 1500—2000 forin­tot keresnek. Legjobban a nyersárutisztítóha és a szövő­débe kellenének. Húszat rögtön felvennénk. — A ^betanított munkások közül legtöbben a szövődében dolgoznak. Zajos, álló mun­Megszűnt a márna, jön a jász Hej, halászok, halászok,.. A KÉK DUNA HTSZ MÁSFÉL ÉVTIZEDE Egész éjjel jártuk a Dunát, ki tudja, hányszor merült meg a háló: midőn a hajnallal megjött a mohácsi kofahajó, nekieveztünk a Kopaszi gát­nak. Itt volt az egyik halász­tanya, kis csárda a szomszéd­ban. Rekord esztendő — A Kopaszi gáton már nincsen tanyánk — mondja Schmoll József, akivel arra a jó évtizeddel ezelőtti éjszaká­ra emlékezünk. Akkor kétkezi halász volt még, ma ő ugyan­azon szövetkezet, a Kék Duna Htsz elnöke. De folytathatnák az emlékezések láncolatát, hiszen úgyszólván az akkor még óbudai, ma dunakeszi központtal működő szövetke­zet első gondjainak tanúja le­hettem. Mindenekelőtt tudni kell, hogy ritka időpontban határozták el a szövetkezet megalakítását a halászok: 1956. december 7-én kelt az engedélyezési okirat! S ké­sőbb : széthúzás, pénzügyi ba­jok, elnökök cseréje — végül kikötöttek SchmoÜ Józsefnél, az egyik legszorgalmasabb halásznál. Az. elnök utáni má­sodik ember ugyebár a főag- ronómus : Hetesi Imre tölti be ma ezt a tisztet — akkoriban, a hatvanas évek elején, még a Termelőszövetkezeti Tanács munkatársaként segítette a szövetkezetei. Hogy azóta hová fejlődtek, arról a htsz Budakalászon levő központja önmagában sok mindent elárul. A látvány: építkeznek, bővülnek, na­gyobbodnak. — 1943 óta vagyok halász — így az elnök —, de a mos­tani évet rekordnak tartom. — Itt valami nincs rend­jén! Hiszen váltig azt olvas­suk, halljuk: sok a szennyvíz, pusztul a hal... — így van, de, hogy ellen­súlyozzuk a szennyvizek ár­talmait, kerítő hálókkal, egyéb szerszámokkal, még jobban felszereltük halászainkat. Per­sze, a szennyvíz. Írást mutat az elnök, rend­őr neve áll alatta: „Jelentem, hogy ... különböző fajú és méretű hal kábult állapotban lebeg a víz színén, levegő után kapkod vagy közvetle­nül a part széléhez mene­kül.” A nagymarosi galvánüzem szennyvize volt a ludas; azel­nök becslése szerint 20—25 mázsa hal pusztult el Ey mó­don — 25 ezer forintnyi érték, ha kifogják. Egy halásznő A Duna-part Nagymarosnál Kik fogják ki a halat Pest megye egyetlen halászati ter­melőszövetkezetében, vagyis Szobtól le Nagytétényig, a 78 kilométeres Duna-szaka- szon ? Harminchármán van­nak halászok, köztük egy asz- szony is (összesen két női ha­lász van Magyarországon!): Kollát Mihályné, aki férjével párban dogozik. Ez a páros módszer a szokásos egyéb­ként is, egy-egy brigád 2—3 —4. embert foglal magába. Egyedüli halász is akad, per­sze, mint Stefanek József Sza­bón, de ő már nyugdíjas. S merre vannak a brigádok mai tanyái? Nagymaros, Vác, a Megyeri csárda, Nagyté­tény, Budafok, Ráckeve, illet- ■ ve két brigád a Római-parton. Itt még a munkaegység- rendszer dívik, egy munka­egység 50 forintot ér. De ahogy tallózom a naplót, tekintélyes teljesítményekre bukkanok. Bozóki János, egy régi isme­rős például máris 1300 mun­kaegységet szerzett — mind­össze 650 a kötelező, (össze­vetésül: az említett, nyugdíjas Stefanek bácsi — érthetően persze — 166-nál tart.) — így, október derekán mi­lyen halnak van a szezonja? — kérdem Hetesi Imrét, a fő- agronómust. — Megszűnt a máma, jön a jász, fogható a csuka is. Ál­talános tilalom soha nincs, hol ezt, hol azt nem szabad kifog­ni. Egyébként a zsákmány 65 —70 százalékát a keszegfélék adják. I Megtudom, hogy nemcsak I halzsákmány ügyében pásztáz­zák be szüntelen szorgalom­mal motorizált ladikjaikkal a most egyébként gyengécske vizű Dunát. Nem keveset tesz­nek is azért, hogy nagyobbod­jék ez a zsákmány: tavaly 900, az idén 700 ezer csuka­ivadékot telepítettek a folyó- hp, s a gyomai szövetkezettel közösen ivadéknevelőt építet­tek. Kagyló helyett műanyag Ivadékhalat a végtelenbe vesző Duna-vízbe bocsátani, a halászt motorral, hálóval jól ellátni — sok pénzbe kerül. Miként a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben is ta­pasztalható: a kiegészítő üzem bevételéből finanszírozzák az alaptevékenység beruházása­it. Alighanem a halászati ter­melőszövetkezetek voltak az elsők Magyarországon, ame­lyek megteremtették hagyo­mányos munkájuknak e sajá­tos nyúlványait. Mert mi volt a logikus? A halat eladom a piacon, de a Duna fenekén kagyló is van; ezt fölhozom, s gombot csinálok belőle. Igen- ám, de a — tágabb értelemben vett — piac kegyetlen volt a kagylóhoz, amit ma már nem érdemes napvilágra tenni: műanyag gombot követelnek a gyárak. Nos, lön műanyag gomb — itt, a Kék Duna köz­pontjában is bemutatják né­kem, miként formázzák, fé­nyezik, festik, préselik a kü­lönféle formájú, ingre és ci­pellőre szánt gombokat és csa­tokat. Bizony, a számviteli fő­könyv itt is azt mutatja, hogy hiába a halászok minden igyekvése, a „fő üzemág” csak másfél millióval járul hozzá a 12 millió forintos bruttó ter­melési értékhez. Pedig az alaptevékenységhez számító­dik — egyébként teljesen ok­szerűen — a haláruda, a ke­szeg- és lángossütő. Budakalászon, a HÉV-megálló mellett éppen a minap nyitot­tak egy keszegsütőt, jövőre valószínűleg Szentendrén épí­tenek egyet. Halárudájuk van a Lehel piacon, egyszóval a halászok régtől megoldották a közvetlen .értékesítésnek a mezőgazdáságban ma olyany- nyira szorgalmazott formáját. A hamarosan, decemberben 15 esztendős htsz az ország 22 hasonló szövetkezete közül ta­valy! eredménye alapján el­nyerte az első helyezést, a kormány vándorzászlaját. Hogy most rekordzsákmány- nyal számolhatnak a Kék Du­na halászai, ezt mindenesetre aligha könyvelhetjük el a fo­lyó ajándékaként... Keresztényi Nándor ka. A fűzőben jó szemre és ügyes kézre van szükség. Zaj­talan, ülő, amolyan Kímélő munkahely. A csévélőben, ahol a keresztirányú fonala­kat az orsókra csévélik, ideá­lisak a munkakörülmények: portalanított, világos terem, automatagépekkel. Az utóbbi két munkahelyen 1500 forint körül keresnek az asszo­nyok, míg a szövődében az átlagkereset 2400 forint. Aki szovotanfolyamra jelentkezik, ingyen szállást kap, három hónapig tanítjuk, addig is havonta 800 forintot keres. Körülbelül. a fele azonban néhány hónap múlva itthagy bennünket. Fehér köpenyért, vagy több pénzért. — A szakmunkások, a gé­pek, az épületek, az energia- szolgáltató berendezések kar­bantartásával foglalkoznak. Lakatosok, esztergályosoK, festők, kőművesek, villany- szerelők. Átlagkeresetük 1700 forinttól 2900-ig terjed. Pre- cízséget, gyorsaságot, szak­mai tudást várunk tőlük. Majdnem mindegyik másod­állással rendelkezik. Sokan ezt be sem jelentik, csak on­nan tudjuk, hogy munkaidő után, még értekezletre sem maradnak itt, nem^ érnek rá. Ha egy hárommuszakos szakmunkás beteg lesz, az egy-két műszakosok még a beugrást sem vállalják he­lyette. Az egyik osztályveze­tői értekezleten felvetődött, hogy alapvető követelmény lenne a munkafegyelem meg­szilárdítása. Igenám, csak­hogy egy ejnye-ejnyénél mun­kásaink megsértődve veszik ki munkakönyvüket! Az idő­sebb szakmunkások szeretik a gyárat. Ha nem is érzik ma­gukénak mindannyian, de tenne érzik magukat. Három szakmunkást egyébként rög­tön felvennénk. — Műszaki állományunk 32 fő. Ide tartoznak a művezetők és a mérnökök is. Közöttük van, aki nem végezte el a technikumot, két fiatal tech­nikum után jött csak hozzánk dolgozni. Természetesen a műszakvezetők közül már min­denki képesített technikus. Igényünk: tudjanak bánni az emberekkel, szervezzék, irá­nyítsák a termelést. Á szak­mai tudás itt már magától ér­tetődik. Mikor hibás véget gyártanak valahol, fel kéne jönni az igazgatóhoz, vagy a műszaki vezetőhöz, a szövődé vezetőjének, a műszakvezető­nek, a művezetőnek, a szövő­nőnek, hogy megbeszéljék, mi okozta a hibát. Alig van alkalom, hogy közülük min­denki feljöríne. Volt olyan eset is, mikor senki sem ért rá. Szakmai továbbképzésük dolgában műszakijaink elég­gé passzívak. Évente három­négy előadást tartunk Vácott ismert textiles szakemberek­kel. Nagyon kevesen jönnek el ezekre az előadásokra. Át­lagkeresetük 2700—3400 fo­rint között mozog. — Adminisztratív dolgo­zóink, a mi napszámosaink. Ők, tizenkilencen, a mi törzs­gárdánk. Talán azért is van ez így, mert valamivel nehezeb­ben tudnak elhelyezkedni, mint a fizikaiak. Egymásra- utaltak. Fizetésük a legkeve­sebb. Csoportvezetőnk, aki harminc éve dolgozik gyá­runkban, 2600 forintot keres. Aki most jött ki az iskolából 1284 forintot. Nagy a bérfe­szültség. Azok a fiatalok, akik közgazdasági technikumot vé­gezték, ezer forintnál alig több a fizetésük, akik pedig textilipari technikumot — 1600 forint. Gondnokunk re­szortjai: rendész, gépkocsielő­adó, helyettes áruforgalmi osz­tályvezető. Alkalmazottainkra a „kapcsolt”, több irányú funkció a jellemző, ők érzik leginkább magukénak a gyá­rat. A szövődé a gyár szíve. Nemrég a SZOT munkavédel­mi szakemberei nyolc órán át mérték a zajszintet, a grafi­kon legmagasabb pontja a 98 decibelnél volt. Minden döl- gozó kap svéd zajcsökkentő vattát, de sokan nem használ­ják, mert megfájdul tőle a fe­jük. Inkább tűrik a kattogást, ahogy 198 gép harsogja „dol­gozunk”; 18 gép áll, nincs mel­lé szövőnő. Susula István műszakvezető: — Ideges emberek a szövö- deiek. Egy asszonyhoz mini­mum hat, maximum nyolc gép tartozik, egy hengeren hét­ezer szál fut, szál-tízezreket keE figyelniük, mikor szakad­nak, gyalogolniuk a gépek kö­zött, melyek, öregek, lefutot­tak, ötven-hatvanévesek. A fonal a legjobb barát, a leg­ádázabb ellenség. Ha jó a fo­nal, könnyebb vele a munka, javul a minőség és a teljesít­mény, ha rossz, megkezdődik a harc és a szövőnő munka végeztével leül, és bámul -ma­ga elé. A fonalon változtatni nem lehet, így nálunk -aki a legtöbbet dolgozik, az keres a legkevesebbet. Kihal a mun­kahelyi barátság, mindenki magával elfoglalt. Susula István 1946-tól dol­gozik a textiliparban. Akkor elvégezte az egyéves techniku­mot, volt megbízott főmérnök, gyárvezető, 1963-ban került Vácra, 1967-ben befejezte a négyéves technikumot, tagja a tudományos egyesületnek, ő rendezi a szakmai előadáso­kat, ahogy mondja — nem sok sikerrel. — Mikor léphet előre a ranglétrán? Nevet. — Ha meghal valaki. / Záhonyi Margit húszéves, két éve dolgozik itt, a Pamut­szövőgyárból jött Vácra, Szo- bon lakik. Betanított mun­kás, szövőnő. Nyolc gépet ke­zel, fizetésével elégedett — 2300 forint — Ez a gyár tisztább is, mint a pesti. A-kollégák job­bak.. A kollektíva összeková- csoiódott, ha KISZ-műszak van, segítenek az öregek is. Sokszor van klubdélután. Mi­kor ide kerültem és kitettem kétszer-háromszor a gépre a táblát, hogy rossz, a mesterek kiabáltak velem. Most már nem mernek. Nem túl jók a gépek. — Ha rossz a gép, nem ide­geskedik? — Nem. Csak a mesterek. Nekik van vele munkájuk. Rózsa Ferencné 48 éves, 17 évesen került a gyárba, 1940- ben. Hat gépet figyel, átlagos keresete 1900 forint. Sokszor mosolyog és hangosan beszél a csendes szobában. — Árva lány vagyok. Éle­tem legszebb napja volt, mi­kor engem felvettek ide. Min­dennap leselkedtem a kapu­ban, hiába küldtek el, hogy majd értesítenek. — Ha elromlik a gép, mit csinál? — Szólok a művezetőnek. — Változtatott valamit a munkáján 31 év alatt? — Mindent ugyanúgy csi­nálok, mint ahogy tanultam. Talán csak gyorsabban. Az én munkám szép fehér, nézem, nézem, mennyit szőttem. Olyankor boldog vagyok. Jár­tabb más üzemben is, de nem tudnék megszokni sehol. Nem tudom mi köt ide. Talán, hogy nehezen kerülhettem a gyár­ba. Életem legboldogabb nap­ja volt. „A munkával való elé­gedettség négy forrása: ma­ga a munka, a munkacso­porthoz tartozásból eredő büszkeség, a vállalathoz tartozás, a bér és a munka­kör társadalmi státusa. A megelégedettség az egyén igényeitől és kielégí­tésük mértékétől egyaránt függ. Két ember közül, akik 3—3 almát kapnak, az lesz az elégedettebb, aki három almát várt, és az aí elégedetlenebb, aki négyeiíj vagy ötöt." (Részlet Jaqueline Frisch­Gauthier „Munkamorál és a munkával való elégedettségi című tanulmányából.) Tamás Ervin k % 4 I 1 «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents