Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-22 / 249. szám
1971. OKTÓBER 22., PÉNTEK ””kM(s4ísp 3 Vezetés és szervezés Az érdekek, elvárások közegében Az érdekek sok cselekvés mozgatói, különböző érdekekből is erednek a vezetőket ostromló elvárások. Sorozatunk mai beszélgetésében az érdekszférákról, és a vezetői munkát befolyásoló érdekhatásokról szólunk. Interjúalanyunk: Fehér János, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárának igazgatója. — Kezdjük azzal: mit vár a település az igazgatótól? — Gyárunkban ezer ember dolgozik, ezer ceglédi ide tette le a jövőjét. A település lakói, vezetői megkövetelik, hogy mindenféleképpen biztosítsunk az embereknek munkalehetőséget, s megfelelő keresetet. Bármilyen problémákkal küzdünk, ezek ne vezessenek elbocsátásokhoz. Gyárunkban biztonságot erezzenek a dolgozók. — A településnek bizonyára más érdeke is fűződik a gyárhoz. — Létszámban még ma is mi vagyunk Cegléd legnagyobb gyára. Egy mezővárosban korábban erőteljesen, de ma is meghatározó jellege van az iparnak a város politikai életében. És ezt a szerepet nem szeretnénk elveszíteni ... Az természetes volt, hogy a környék szakmunkásai nálunk nevelkedtek, a szakmunkásképző intézetnek ma is bázisüzeme vagyunk. Régebben bárhová műszaki szakember kellett, tőlünk vitték. A kádernevelésben és a társadalmi munkában is számítanak ránk. — Cegléd vezetői nem helye- L zik a tclepüiés érdekeit a gyár , érdekei fölé? ■— A városi pártbizottság elvárja, hogy a település politikai életének bázisai legyünk. A tanáccsal jó a kapcsolatunk, a vezetők kimondják: a gyár ne csak úgy tekintse a város lakóit, mint munkaerőket, hanem mint ceglédieket is, ezért támogassa a várost. Mi iskolákat, bölcsődéket patronálunk, ez évtől 40 ezer forinttal járulunk hozzá a város fejlesztési tervéhez. Igaz, pénzünkért négy dolgozónk gyermekének bölcsődei elhelyezését várjuk el a várostól. — Tehát érdekazonosságban van a település és a gyár? — Biztos, hogy egymillió forintnak még jobban örülnének, de a város vezetői teljesíthetetlen kérésekkel nem fordulnak hozzánk. És az sem járja mifelénk, hogy, ha a gyár nemet mond, akkor más esetben a város tagadná meg a támogatást. Mi gépi munkával segítünk a városnak, de csak annyit csinálunk, amennyire lehetőségünk van. „Lelki kényszert’’ egyik fél sem alkalmaz. — Melyek az elvárásai a nagyvállalatnak ? — Minden érdeket központilag mérnek. Csak úgy lehet eredményesen dolgozni, ha az egész vállalat eredményes, közös érdek az összefogás. Kilenc hónappal az összevonás után az érdekösszeütközéseket még nem lehet észrevenni. Eléggé nagy önállóságot kapunk, de több kérdést még majd a jövő dönt el. Problémáink sem kisebbek, sem nagyobbak — és szinte biztos, hogy ezek nem az összevonásból adódnak. — Hogyan Jut el a ceglédi gyárba a megye érdeke? — A megyei érdekekhez áttételesen kapcsolódunk, például a Pest megyén is áthúzódolgozó gépeket mi javítjuk. Azt, hogy egy kotrógép, amelyet soron kívül javítottunk meg, a négyes utat építi-e, nem tudjuk. Mi az érdekeket iparági tükrözésben tapinthatjuk ki. Az más kérdés, hogy a megyei vezetés felvette a kapcsolatot a Betonútépítő Vállalattal ... —■ Hogyan Jut el Ceglédre a tárca, a minisztérium érdeke? — 'Iparági szinten érzékeljük a KPM érdekeit, egy biztos: nagyok az útépítési igények, de lehetőségeink jóval kisebbek. A mi gépeink nem önálló „értékek”, gépeink az útban testesülnek meg. És azt is érezzük, hogy a tárcának nem közömbös az útépítés gépesítése. — Vizsgáljuk meg azt, hogy a gyáron belül milyen érdekek jelentkeznek. — A munkás akkor is kereshet jól. ha tevékenysége mögött nincs megfelelő érték. Ilyenkor érdekellentét feszül a munkások és a vezető között, mert a vezetők érdeke viszont az, hogy a gyár eredményes legyen — s ez a vezető zsebére is megy. Lényeg, hogy együtt éljünk a dolgozókkal, s így ők is együtt éljenek a mi gondjainkkal. Ha egy üzemben nehéz a munka, kicsi a bér, akkor a munkás csak a pénzzel törődik. Cegléden még nem volt arra példa, hogy a dolgozók cserbenhagyták volna a vezetőket... — Érdekellentétek lehetnék a gyár vezetői között Is. — A vezetői esetleges érdekellentétek nálunk nem érvényesülhetnek, mert kicsik vagyunk. Vezetői továbbképzőn hallottam: egy ezerfős gyár vezetője mondhatja igazán, hogy vezető, a mammutvállalatok vezetői csak hiszik, hogy ők vezetnek. Mi nem beszélhetünk az emberekről, mint darabokról, mert tudjuk, hogy a darabban Jóska van, rneg Pista bácsi, az egyik jól hegeszt, a másik rosszul. Ha nem jó a rajz, egy órán belül kiderül, ha nincs anyag már kiabálják is: igazgató, főmérnök! — Mi a feltétele az érdekek összhangjának? — Ha a vezető tájékozott, jól ismeri a települést, a vezetőket, a megyét, az iparágat, munkásait, vezieitőtáirsiaít, akkor megérti és mérlegelheti az érdekeket, rangsorolhat. A vezetőnél is fontos a törzsgárda- tagság... Fóti Péter A Minisztertanács napirendjén Az energiatartalékok biztosítása - A fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulása - Az ifjúság szabad idejének hasznos eltöltése Gyorsítják a metró építését A Minisztertanács tegnapi ülésén többek között megvitatta és tudomásul vette a nehézipari miniszternek, az Országos Tervhivatal elnökének, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének és az Országos Árhivatal elnökének a IV. ötéves terv energiaellátás helyzetéről szóló együttes jelentésiét A kormány megállapította, hogy az energiapolitikai irányelveknek megfelelően a népgazdaság energiaellátása a IV. ötéves tervben is elsősorban a Folyamatos acélöntő mii A Dunai Vasműben 1970-ben kezdték meg az ország egyik jelentős, saját erőből történő ipari beruházásának, a folyamatos acélöntő műnek az építését. Az építmény 48 méter magas csarnoka és technológiai megoldása egyedülálló az országban. Az első gép beszerelése 1972 negyedik negyedére, a második pedig 1973 áprilisára, várható. szénhidrogénbázisoin fejlődik. E tekintetben a hazai termelési lehetőségek mellett a legfőbb forrás a szocialista országokból történő behozatal bővülése. Ugyanakkor a változatlan energiapolitikai célok mellett — az elmúlt évek tapasztalatai alapján — fokozott gondot kell fordítani az ellátás biztonságára. Ennek érdekében az energiát termelő iparágakban — a szénbányászaltban, a szénhidrogéniparban és a villamosehergia-ipar- ban — magfelelő tartalékokat kell biztosítani. A kormány külön foglalkozott a szénbányászattal. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács előterjesztése aűiapján a kormány megtárgyalta a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának, tanulmányi és szociális segítésének helyzetét. A fizikai dolgozók gyermekeinek segítésében a diákszociális ellátás különböző formád alapvető szerepet töltenek be. A kormány szükségesnek tartja, hogy a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának feltételei hatékonyan javuljanak. A fiziikiai dolgozók gyermekeinek pedagógiai segítésében az iskolák mellett sokat tehetnek a társadalmi szervezetek (SZOT, KISZ) akciói is, azok az előkészítő tanfolyamok és táborozások, amelyek a továbbtanulás fettételeit javítják. Emellett az is szükséges, hogy a jövőben szélesedjék és javuljon a tanulók kollégiumi ellátása, a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását pedig középiskolai tanulmányi ösztöndíjak is segítsék. A fizikai dolgozók gyermekeinek hatékony támogatásában az: állami és tanácsi erőfeszítések mellett sokat tehetnek saját erőforrásaikból a vállal,átok, a termelő üzemek és a szövetkezetek is. A Minisztertanács — az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának előterjesztésére — foglalkozott az ifjúság szabad idejének hasznos eltöltését szolgáló intézmények — ifjúsági és útitörőházak, ifjúsági parkok és klubok, építőtáborok, ifjúsági üdülőtelepek — üzemeltetésével és meghatározta, hogy e létesítmények fenntartásában, üzemeltetésében az állami, illetve elsősorban a tanácsi szervekre a jövőben milyen feladatok hárulnak. Az ifjúsági törvényben foglaltaiknak megfelelően a Művelődésügyi Minisztérium a zárultai úttöirő- város fenntartásáról, üzemeltetésiéről gondoskodik, a területileg illetékes tanácsok pedig az ifjúsági parkok, klubok fenntartásáról, üzemeltetéséről. A kormány annak érdekében, hogy az ifjúság szabad ideje hasznos eltöltésének lehetőséged tovább bővüljenek, felhívja a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek és társadalmi szervezetek figyelmét, hogy segítsék az ifjúság rendelkezésére álló intézmények fenntartását és bővítését. Ugyamaíkkor a kormány megbízta az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsot, hogy ezen intézmények egységes működése érdekében dolgozzon ki megfelelő irányelveket A Minisztertanács a fővárosi tömegjközilalcedés javítása érdekében a fővárosi tanács elnökének előterjéSztéséíé határozatot hozott a budapesti metró építésének gyorsítására. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Képviselő-monológ — Japánról DR. VÁMOSI ERZSÉBET A PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG ÚTJÁRÓL A magyar országgyűlés öttagú küldöttsége dr. Betresztóczy Miklósnak, az országgyűlés aleinökének vezetésével a napokban érkezett haza Japánból. A japán parlament meghívására hat napot töltöttek Tokióban s a két régebbi fővárosban, Nórában és Kyotóban. Küldöttségünket fogadta Szato miniszterelnök, fogadást adott tiszteletükre Funada Naka, a képviselőház és Kenzo Kono, a szenátus elnöke, valamint Újlaki György, hazánk tokiói ideiglenes ügyvivője. A japán képviselőház és szenátus bizottságai együttes ülést tartottak a magyar vendégek részvételével. Küldöttségünk meglátogatott több ipari üzemet, s megtekintette a klasszikus japán drámák közül a, leghíresebbet, a Kabukit. A magyar parlamenti delegáció ezúttal viszonozta a tavaly nálunk járt japán parlamenti küldöttség látogatását. A küldöttség tagja volt dr. Vámosi Erzsébet Pest megyei országgyűlési képviselő, a nagyikátai járás főorvosa is, ki a delegációban országgyűlésünk szociális és egészségügyi bizottságát képviselte. A főorvosasszony most a Japánban töltött hat napról beszól. HOGY A TAVALY NÁLUNK JÁRT japán parlamenti küldöttség milyen jól érez- té magát hazánkban, azt az udvarias köszönőszavakon túl, a náluk töltött viszontlátoga- tás során csak most érzékeltük igazán. A zsúfolt program számunkra nem tette ugyan lehetővé, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a japán hétköznapokkal, de vendéglátóink őszintesége, s a protokolláris formaságokon túlmenő vendégszeretete mégis emberközelbe hozta számunkra a japán valóságot. Szinte elfelejtettük az éghajlati viszonyok és a nyolcórás időeltolódás eredményezte fáradtságot. Tokióba tartva Moszkvában mínusz 1 fok fogadott bennünket, Japánban pedig plusz 14 fok, 97 százalékos páratartalom, s három napon át szakadó eső. Tokióban az Imperial Szállóban leltünk otthonra, a bejáratot magyar zászlók díszítették. Hogy ez mit jelent, csak az ottani külföldi képviseletektől tudtuk meg: a japánok ezt még egyetlen delegációval sem tették. Tolmácsunk, a japán dó 4-es műút korszerűsítésén parlament magyar referense, Kodéira úr volt, ki egy percre sem leplezte népünk iránti szeretetét. Ám nem csak ő, hanem vendéglátóink szinte valamennyien rokoni kapcsolatokat emlegettek (minden bizonnyal az altáji rokonságra gondolva). A LEGTANULSÁGOSABB és valamennyiünk számára a legtöbbet adó pár óra, delegációnk találkozása a japán képviselőház és szenátus bizottságaival volt A mi küldöttségünkben országgyűlésünk több bizottsága képviseltette magát, s mivel a tavalyi magyar- országi megbeszélésen ők kérdeztek, s mi válaszoltunk őszintén, nyíltan, szocializmust építő hazánkról (őket elsősorban gazdasági reformunk eredményei érdekelték), most mi kérdezhettünk, s ők is nyíltan, őszintén válaszoltak. A hat nap alatt több tolmács állt rendelkezésünkre. Valamennyien Magyarországon tanulták meg népünk nyelvét. Japán, bár jelenleg a kapitalista világ második legnagyobb ipari hatalma, számtalan problémával küzd. Iparuk fejlettségéről meggyőződhettünk gyárlátogatásaink során is. A munkásakat, akik külön boxakban, egymástól elkülönítve végzik munkájukat, nem művezetők, hanem komputerek irányítják. A munkásokon feihér kesztyű, fehér köpeny, s a gyárak tisztasága — lenyűgö_ ző. Nem így az életszínvonal. A japán munkások az amerikaiakénak egyötödét, az angolokénak egyharmadát keresik s e tekintetben csak a 16. helyet foglalják el a kapitalista világ ranglistáján. E hihetetlen olcsó japán munkaerő az úgynevezett „japán csoda” alapja. S miközben az ország elektromos ellátása 97,2 százalékos s 1965 óta az energia javát alz atom szolgáltatja, a mezőgazdaság alacsony színvonalú. Az ország területének csupán 16 százaléka alkalmas megművelésre. Eleddig a rizstermelést dotálta az állam. Ez túltermelésre vezetett s most próbálnak áttérni a fokozottabb gyümölcs- és zöldségtermesztésre, valamint az állattenyésztésre. Az átállást a parasztság ilyen irányú dotálásával segítik elő. Hogy a mezőgazdaság elmaradottsága milyen súlyos probléma, csak egy — talán igen jellemző — példa, mely az élelmiszerek drágaságát bizonyltja: három kilogramm marhahús ára 10 ezer yen, miközben egy nálunk is ismert Philips táskarádió csupán 5 ezer yenbe kerül. AZ ENGEMET ELSŐSORBAN ÉRDEKLŐ egészségügyi ellátás területén is számtalan problémával küzdenek. Miközben nálunk 100 ezer lakosra 220 orvos jut, náluk csak 120. Az orvosképzés állami és magánegyetemeken folyik, s így eléggé változó minőségű, munkábaállásuk előtt épp ezért kötelesek felvételi vizsgát tenni az egészségügyi minisztérium szakbizottsága előtt. Az orvosok magánprak- szist folytatnak, kiik a biztosított betegeket is ellátják. A biztosítottak szabadon választhatják ki orvosaikat. Ennek eredményeként a vidéki orvosellátás az átlag statisztikai adatnál lényegesen rosz- szabb. A betegség-megelőzés pillanatnyilag még megoldhatatlannak látszik számukra s tán épp ezért foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy megszervezik az egységes orvosellátást. A lakosság egészségügyi ellátását nehezíti, hogy a betegbiztosítás sem egységes, nyolc állami és magánbiztosító egymástól teljesen függetlenül működik. A táppénzen túli betegségek esetén az állam kénytelen — a családfenntartó betegsége esetén — a család részére szociális segélyt adni. Az iskolai oktatás 15 éves korig kötelező, a 9 éves „elemi iskolát” hároméves felsőfokú középiskola követi, melyet az elemi iskolások 75— 80 százaléka végzi el. Az elemi és a felsőfokú középiskola ingyenes, az állami és magánegyetemek tandíja azonban már igen borsos. KÉT ÉRDEKES TALÁLKOZÁS: Mivel ott-tartózkodásunk idején kezdődött a japán parlament ülésszaka, tárgyaló- partnereink az utolsó napon már nem állhatták rendelkezésünkre, de egy szenátort mellénk délegáltak. S ez a Japán Kommunista Párt szenátora volt, ki a vietnami amerikai agressziót követően Japánból emigrációba kényszerült, 8 éven át élt Kínában, a Szovjetunióban és Ausztriában, s csak ezt követően tért vissza hazájába. A másik találkozásom, szakágazati partneremmel, igen bensőségessé vált. E szenátor-orvos elmondotta: munkáját nagyban nehezíti, hogy szenátorságával egy időben nem gyakorolhat orvosi praxist s így elveszíti kapcsolatát a kollektívával, melyből kinőtt, nem tudja kellően figyelemmel kísérni orvostudományi szakágának (a fogászatnak) fejlődését, s egyáltalában nem tudja igazán képviselni a szenátusban az orvostársadalmat, mivel a hétköznapokban nem élhet közöttük, nem dolgozhat velük együtt. Enyhe nosztalgiával tekintett ránk, kik képviselőségünk melleit, változatlanul élhetünk hivatásunknak is. E fogorvos-szenátor rövidesen hazánkba kíván látogatni tapasztalatcsere céljából. S még két emlék, mely bizonyítja, hogy valóban megnyertük vendéglátóink szimpátiáját. A japán felső- és képviselőház küldöttségünk valamennyi tagját tiszteletbeli taggá választotta s ezt jelvények átadásával igazolta. E jelvények birtokában a továbbiakban kapcsolatunk még meghittebbé s bizalmasabbá válhat, „kis kapu” is megnyílt így számunkra a személyes kapcsolatok felvételére. Köztudott, hogy a vendéget jóformán sohasem hívják meg a japánok otthonukba. Mi abban a rendkívüli megtiszteltetésben részesültünk, hogy Kenzo Kono, a szenátus elnöke meghívott bennünket házába is... HAZATÉRVE ÖRÖMMEL SZÁMOLHATUNK BE ország- gyűlésünk különböző bizottságaiban, hogy utunk eredményes volt, sikerült tovább erősíteni a japán és a magyar parlament között a kontaktust, s kifejleszthetjük érintkezéseink legmegfelelőbb formáit, A monológot lejegyezte: Alacs B. Tamás
