Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

FEET MEGYEI 'i&MírStap 1971. OKTOBER 19.. KEDD TV-FIGYELŐ lehetőség és valóság, Köz­helyként emlegetett tény már, hogy a leginkább képernyőre termett műfaj a riport- és do­kumentumfilm, legyen a téma utazás idegen világba, vagy le­szállás tulajdon társadalmunk belsejébe. Ez utóbbi terepen néhány kitűnő munkát őriz emlékezetünk, mondjuk az öz­vegy Farkasné-tól a legutóbb látott Soroksári út 160-ig. Re­gős István szerkesztő-riporter és Csányi Miklós rendező vál­lalkozása a probléma érdekes­ségében (az ún. hátrányos helyzetű diákok továbbtanu­lási lehetőségei) feltétlenül, a kivitelezésben azonban nem állja a versenyt a műfaj leg­jobbjaival. A sorozat második része szegedi látogatásukat örökítette meg; itt a József Attila Tudományegyetem kol­légista diákjaival és az előre­haladásukért felelős szemé­lyekkel bogozhatták a kérdést. Eközben tanyára is kilátogat­nak, rendhagyó esetet is felvil­lantottak, és mégis... A hiányérzet gyökerét egy ri­porteri fordulatban lelhetjük fel: elhangzott annak megálla­pítása, hogy a fiatalok sokat kapnak az államtól, s valaho­gyan mégsem elégedettek. De éppen a nekik feltett kérdé­sekből hiányzott az okok szenvedélyes nyomozása, ami rávilágítana: milyen emberi feltétel, többlet szükséges éle­tükben az elégedettséghez? A faggatás egyhangúsága, a fe­lületen elsikló kérdés is hoz­zájárult ahhoz, hogy a film­beli lehetőségek csak korláto­zott értelemben váltódtak va­lósággá. Vasárnap délután . A vala­mennyire is figyelmes néző ok­vetlenül feladta az ebéd utá­ni szundikálás tervét. Nem­eseik a feketekávé: a Prizma jól összeállított programja is magához térítette. A szakértő, Dely Károly, ügyesen megszer­vezett alkalmi bemutató segít­ségével ismertette az „europai- zált” jóga misztéri úrnőktől mentes, és valóban hasznos gyakorlatát. Ugyancsak hasz­nos volt az olajjal tüzelés módszereinek és a patkány- irtás fontosságának ismerteté­se. (Megnyugvással vettem tu­domásul, hogy ezentúl egy fő­városi lakosra — tehát rám is — egy patkány jut majd, és nem tíz, minit Indiában. Egy- gyél mégis könnyebb elbán­ni...) Sikeres nyilvános vizsgát tett a főiskolás Bom J. Ádám, aki a Nagyvilágban megjelent egyfelvonásosból, a litván Kazys Saja A nyelvtudós című művéből rendezett tv-játékot. Ez a szolidan korszerű darab, mely sajnálva fricskázza az ábrándokba fulladt életeket, álmot és valóságot, ha nem is mélyen, de hatásosan egy­bejátszatva — kiválóan alkal­mas a megfilmesítésre. A fia­tal rendező eszközeinek biz­tos kezelésével valósította meg feladatát, s ebben nem csekély érdeme van a szerepére szinte predesztinált Balázs Samunak, aki a karikatúra és az ömlen­gés túlzásait elkerülve rajzol­ta meg a professzor „tanulság nélkül való” alakját. Röviden. Fernandelt halála után is szívesen látjuk filmen, bár A tehén és a fogoly-bon Henri Vemeuil, néhány költői pillanattól eltekintve, szokvá­nyos eszközökkel éiit. A szombat délután két mű­vészportréja az átlagosan si­kerültek közé sorolható. Gink Károly képei és munkamód­szerének bemutatása elsősor­ban azoknak szóltaik, akik a fotózástól eleve megtagadnák a művészet rangját (holott a művészet nem a mit-ben, ha­nem a hogyan-ban rejlik), Ne­mes Nagy Ágnes személyében pedig egy bensőséges, de eddig nem eléggé méltatott költőnő jutott a régen megérdemelt nagyobb nyilvánossághoz. Ma délután újszerű vetél­kedő indul útjára, melyben a játékvezető és a zsűri — egy számitógép... Este magyar bűnügyi film és a Színházi al­bum van műsoron. Szerdán vá­lasztani kell a nézőnek: a Fő­városi Operettszínházból a Négyen pizsamában című ze­nés komédiát közvetítik, s ugyanakkor a második műsor­ban a Vasárnap mindig esik az eső című Molnár Géza-drá­ma kerül sugárzásra a debre­ceni Csokonai Színház előadá­sában. Csütörtökön Czinke Ferenc mutatkozik be a Tv ga­lériájában, a késő esti Integrál pedig az ember és a bioszféra viszonyát tárgyalja. A péntek esti főműsor a budapesti mű­vészeti hetek egyik legrango­sabb bemutatója: a tragikusan korán elhunyt Sarkadi Imre talán legérettebb műve, A gyá­va című kisregény tv-filmvál- tozata kerül képernyőre Mi- hályfi Imre rendezésében. Lehotay-Horváth György Magyarországi ősbemutatóval lehotkä Gábor örömestje a Zeneakadémián Vasárnap — bár a rádió is eredetiben közvetítette a tel­jes műsort — zsúfolásig meg­telt a Zeneakadémia nagyter­me. Sikeres nyári hazai és külföldi vendégszereplések után, először adott hangver­senyt az új évadban Lehotka Gábor, a neves váci orgona­művész. Liszt: B—A—C—H prelú­dium és fuga című művével kezdődött a kétórás műsor. Következett Károlyi Pál: Triphtongus X. című alkotása, melynek ajánlása Lehotká- nak szól. Kadosa Pál tömör és igényes Négy orgonadarab-ja után a lassú és gyors tem­póváltásokra épült Versetti című Sáry László-művel zá­rult az első rész. Szünet után felhangzott Ko­dály Organoediája, a hazai orgonairodalom legszebb al­kotásainak egyike. Követke­zett Maros Rudolf Bagatel- les-e. Ligeti György Volumina című műve a modem orgo­nairodalom nevezetes darab­ja. Lehotka fölényes techni­kával alkalmazta a regiszter dinamikával való színezést. Megdöbbentő és rendkívül szuggesztív volt a Volumina hangfolyamának színbeli gaz­dagsága. Ez volt a darab ma­gyarországi ősbemutatója. A vasárnap esti hangver­seny közönsége hosszan, lel­kesen ünnepelte Lehotka Gá­bort, az ütőhangszerekkel közreműködő Kaszás Mihályt, valamint Kadosa Pált, Károlyi Pált és Sáry Lászlót, a jelen­lévő három zeneszerzőt. Papp Rezső CEGLED Dél-Pest megyei népművelők tanácskozása Mintegy félszáz Dél-Pest megyei népművelő tanácsko­zott tegnap Cegléden, a Kos­suth Művelődési Központban. Az egész napos megbeszélés napirendjén a közművelődés aktuális feladatai szerepel­ték. Győré Sándornak, a Ceglé­di Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya vezetőjének megnyitója után Tóth László, a Népművelési Intézet osztály- vezetője tartott előadást. A közművelődés feladatait ele­mezve arról beszélt, hogy a korábbi nagytermes szemlélet már a múlté — a jelen a cso­portos közművelődési foglal­kozásoké. Ennek eredménye­ként nemcsak az országban, hanem Pest megyében is egy­re nagyobb gondot fordítanak a klubhálózat fejlesztésére. Az eddig megalakult és működő klubok többsége a fiataloké, de jelentősen nő a különböző rétegklubok száma is. Ezek többségében, előre elkészített tervek alapján, rendszeres a klubélet. A továbbiakban a tervezésről szólva elmondotta, hogy ma még nem általános az a gyakorlat, miszerint a tervek elkészítésébe bevonják azokat is, akik számára a ter­vek készülnek. Ezen a helyte­len gyakorlaton mielőbb vál­toztatni kell. Az igényekhez igazodó tervezőmunkához nagy segítséget nyújthatnak a társadalmi tanácsadó testüle­tek. A Népművelési Intézet osz­tályvezetőjének előadása után különböző szekcióülésekkel folytatódott a tanácskozás. Ja­kab Sándor, a ceglédi járási hi­vatal művelődésügyi osztályá­nak vezetője a közművelődési igény felkeltésének gyakorlati módszereiről, Szilágyi Miklós­áé, a ceglédi Kossuth Múze­um munkatársa a múzeumi is­meretterjesztés lehetőségeiről, Jakab Lajosné, a városi-járási könyvtár munkatársa az iro­dalmi ízlés irányításának sze­repéről beszélt. Béres Károly, a ceglédi Zeneiskola igazgatója a zeneiskolák közművelődési feladatairól, Szabó Sándor, a Nagykőrösi Városi Tanács mű­velődésügyi osztályának nép­művelési felügyelője a tanyai lakosság művelődési gondjai­ról, azok megoldásának lehe­tőségeiről tartott előadást. A beszámolókat vita követte, majd Győré Sándor összefog­laló zárszavával fejeződött be az egész napos tanácskozás, amelyet a Ceglédi ősz kereté­ben rendeztek meg. P. A. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Illyés Gyula: Bölcsek a fán A SZÍNPADTÉR antik gö­rög motívumokat jelez — ka- rikirozva. A néhány mondatos előjáték szerint sárospataki diákok adják elő a darabot, a 17. században. A jelmezek (Vágó Nelli munkája) pedig szándékos stílustalanságukkal — antik tunikautánzat, ma­gyaros deákviselet, a jelen maxi és hippi divatra utalás — nyilvánvalóan közvetítik az író szándékát: jelenünk­ről, önmagunkról való észre­vételeit „világméretűvé”, álta­lánossá kiszélesíteni. A ragyogó nyelvi lelemé­nyekbe öntött sziporkázó gon­dolatok telitalálatokat jelez­nek <tz elvtelen, tehetetlen, te­hetségtelen, nemtörődöm ve­zetésről, a tengerikígyó mód­jára tekergőző, elintézetlen köz- és magánügyek bürokra­tikus csűrés-csavarásáról, egyes csoportérdekeknek az egyedül üdvözítő köntösében társadalmivá terebélyesedésé­Jevtusenko a Pilvaxban Jevtusenko a Pilvaxban ze- fiés irodalmi műsoron vett részt vasárnap délután. A Bu­dapesten tartózkodó neves szovjet költőt a nagymúltú belvárosi kávéházban működő idegen nyelvű irodalmi szalon évadnyitó összejövetelén lát­ta vendégül. Amatőr filmek Nagykőrösön, a városi ta­nács művelődésügyi osztálya és a konzervgyári amatőr film­klub rendezésében hétfőn es­te az Arany János Művelődé­si Központ emeleti klubter­mében, amatőr filmeket • iu- tattak be. A magyar Amatőr­film Szövetség a III. Budapes­ti Amatőr Film Szemle díj­nyertes filmjeit hozta el a vá­rosba, vetítette le és rendezett a filmekről vitát. A fóti gyermekvárosban szerepelt legutoljára az MHSZ Központi Történelmi Haditorna Klubja. A korhű öltözékben felvonuló fiatalok bemutatták a különböző korok hadi szo­kásait, eredeti fegyverzetét. Foto: Urbán MELYIK AZ IGAZI KUTYAKAPARÓ? A helység kalapácsa daljáték lesz A rádió tervei a Petőfi-évfordutóra Petőfi Só dór születésének 150. évfordulójára készül a Magyar Rádió. A következő, mintegy másfél évben a rádió rendszeresen foglalkozik a nagy magyar költő életével, munkásságával, jelentőségé­vel. Az ifjúsági osztály „Pető­fi vándorútján” címmel — az úttörők és a KISZ-tagok szá­mára — országos akciót hir­det majd. A fiatalok ismert Petőfi- kutatók, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum segítsé­gével készített térképek nyomán felkeresnék azo­kat a helyeket, ahol a költő élete során megfor­dult, s részint tárgyi emlékeket, de még inkább a szájhagyomány útján ma is őrzött története­ket, anekdotákat gyűjtenének, amelyek Petőfiről szólnak, vagy vele kapcsolatosak. A politikai adások főszerkesztő­sége, „Petőfi olvasói öt világ­részen” címmel külön össze­állításban számol be a nagy magyar költő műveinek elter­jedéséről a világon. Irodalom­történészek és a honismereti körök amatőr kutatói valla­nak a „Versengés Petőfiért” című programban arról, mi­lyen újabb bizonyítékokat tártak fel a költő születési helye körül dúló viták nyo­mán, melyik az igazi az or­szág három Kutyakaparó­csárdája közül, mit mond a nép a Zsuzsika-házról, a bor- jádi ménesről, hogyan kerültek elő a Petőfi család bútorai. 1973 januárjában, tehát közvetlenül az évforduló hónapjában tovább sűrű­södnek a Petőfi-emlékmű- sorok. Az irodalmi főosztály ekkor sugározza Sőtér István elő­adássorozatát Petőfi életéről és költészetéről, Lukácsi Sándor értékelését Petőfi szerepéről a magyar és a világirodalom­ban, részleteket mutatnak be Illyés Gyula „Petőfi” című kötetéből és mikrofon elé ke­rül Pándi Pál konferencia- sorozata, „Az utópista szocia­lizmus hatása a magyar iro­dalomban” címmel. A zenei főosztály tervei között új ma­gyar daljáték megíratása sze­repel „A helység kalapácsa” című elbeszélő költeményből. 1973 márciusa és áprilisa között mai írók, tudósok, közéleti emberek nyilat­koznak majd a Petőfihez fűződő kapcsolatukról. Nemzetközi vetélkedőműsor is lesz „Mit tudunk Petőfiről?” címmel, számos baráti ország, ígv Csehszlovákia, Jugoszlá­via, a Szovjetunió rádiósainak segítségével. ről, egyes csoportok és embe­rek nézeteinek terrorisztikus uralomra törekedéséről. Az ér­dekeltek, közben, semmilyen övön aluli ütéstől nem retten­nek vissza, önmaguk kizáró­lagosnak tartott tévedhetet­lenségében vakon bíznak, mi­közben a bölcsességükre utalt ügyek bután és sikertelenül in­téződnek, a bölcsességükre utalt emberek pedig a nemtörődöm és antihumánus viszonyok között tengődnek. Engesztel­hetetlenül mérges korképet rajzol fel Illyés Gyula, ellen­állhatatlanul mulatságos nyel­vi szituációkba ágyazva. Egyetlen poénnál sem marad el a nevetés, amelynek oka nemcsak az Ulyés-féle költői nyelv humoros változatának filozofikus csattanóiban ke­resendő, hanem a kimondott igazságok időszerűségében is. ILLYÉS egyszerre több irányban ítélkezik. A vezetés­ről, a bürokratikus ügyinté­zésről, a kisszerű csoportérde­kek harcáról szóló bírálata egyaránt tűnik időszerűnek, egyaránt szélesíthető általá­nossá, világméretűvé. A kü­lönböző jelenségek torzulá­sait — amint már említettük — Illyés utolérhetetlen nyelvi fortélyaival, erejével mutatja be. Ezek helyettesítik a vígjá­téki szituációkat, színpadszerű fordulatokat. Vígjáték helyett, mintha kabarét látnánk, ahol az élcek és poének a megfelelő színpadi helyzetek nélkül is, illetve azok ellenére is hatnak. Illyés mondandójának szín­vonalához nem teremtett meg­felelő drámai helyzeteket. Sok­kal inkább hangsúlyozta hő­seinek „szócső” jellegét. Meg­teremtett négy figurát — a korrupt, tehetségtelen, elvte­len vezetőt (Kállai Ferenc), a régi hagyományokat rossz ér­telemben feltámasztani akaró népies bölcset (Bessenyei Fe­renc), a minden újért rossz ér­telemben rajongó urbánus böl­cset (Agárdi Gábor), a cinikus, eszménytelen hippi fiatalem­bert (Sztankay István) — négy szócsőt, akik gondolati szituá­ciókban kerülnek a színpadra, mindig akkor, amikor a má­siknak ellent kell mondaniuk. A népies és urbánus bölcs tu­dományos-fantasztikumokig elmenő vitáiban Illyés mind­két eszmerendszert nevetsé­gessé teszi. Darabja e két „bölcs” engesztelhetetlen, gyű­lölködő harca köré épül. Iga­za van az írónak abban, aho­gyan ezt a két figurát ábrá­zolja: mély igazságokat mond el róluk, mégsem általános és világméretű — ahogy ezt a darab exponálja —, ma ennek a két típusnak az összeütközé­se. Sokkal inkább érdekes, jel­legzetes, általános a korrupt, tehetségtelen és elvtelen veze­tő rajza, aki nemcsak a két említett „bölcs” vitájában nem tud igazságot tenni, de nem lenne képes dönteni más, sok­kal időszerűbb ellentétekben sem. Például nem tudna zöld­ágra vergődni az eszményte­len, kukakocsiból kimászó hippi fiatalember és egy pon­tosan ellenkező tulajdonságú fiatal között, ha ilyen lenne. Így kénytelen vagyunk elhin­ni, hogy ez a fiatalember nem vár többé „Godot-ra”, hanem levetve cinizmusát, beilleszke­dik; megtartva egyetlen pozi­tív magatartását, a kételke­dést A VENDÉG RENDEZŐ Do­hai Vilmos — aki elsőként Pé­csett rendezte a darabot —, ezúttal a budapesti Katona Jó­zsef Színházban is korrekten, megfelelő ritmusban és hang­súlyokkal vitte színre a játé­kot. Talán csak a kelleténél jobban kiemelte a két „bölcs” sokszor ismétlődő gondolatok­kal viaskodó harcát. Kállaii Ferenc megszokott, kitűnő karakterfigurát rajtolt, Bessenyei Ferenc és Agárdi Gábor rendkívül színvonalas ellenfelek voltak. Sztankay István testre szabott szerepé­ben hatásosan feltalálta ma­gát. Csernus Mariann a látszó­lag színtelenebb figurából (I. menyasszony) bravúros karak­tert rajzolt. Berkovits György Bernát János hagyatéka a szekszárdi múzeumnak Bernát János hét évvel ez­előtt elhunyt amerikai ma­gyar festőművész hagyatéká­nak egy részét: 25 nagy olaj- festményt, mintegy száz váz­latot és tanulmányt felesége, Martha Mulligan szobrász­művésznő a szekszárdi mú­zeumnak adományozta. Bernát János, a Tolna me­gyei Nak községben született, Budapesten, Rómában, majd Firenzében folytatott képző­művészeti tanulmányokat Harmincéves korában elnyer­te a római Grand Prix-díjat A második világháború ide­jén az Egyesült Államokban telepedett le, ahol impresszio­nista portréfestőként nagy hírnévre tett szert. 54 éves korában halt meg. Fiatalkori festményei végső akaratának megfelelően kerültek szülő­földjére. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents