Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

1971. OKTÖDEIt 10., VASASNAP 7 l/itCl f > KJ^ A műanyagipar jekne és jövője A napkitörések fotói hatása TECHNIKA w KÍPMi A technikai fejlődés egy- tegy újabb eredményének megjövendöléséhez ma már bem kell fantasztának lenni, tudományos alapon, logikai úton hagy biztonsággal fel­vázolhatok a fejlődési ten­denciák. Jó példa erre a kép­telefon esete. Már jó ideje tudjuk, hogy a képtelefon megvalósítása csupán az elektronika fejlődésének, elő­relépésének a függvénye, kü­lönös tekintettel a miniatü­rizálásra.. Másik alapvető feltétel a megfelelő vezeté­kes összeköttetés kiépítése az egyes' : állomások között. (s megjövendölhető a követke­ző fejlődési fokozat is, ami­kor már vezeték sem lesz szükséges a kép- és' hangát­vitelhez.) A Siemens-gyár konstruktő­rei a képen látható módon alakították ki a képtelefont. Az érdeklődés a képtelefon iránt világszerte nagy, az NSZK-ban, Franciaországban, a Szovjetunióban, az USA- ban, és Japánban a legelőre- haladottabbak az elterjesztés­re irányuló erőfeszítések. A műanyagok „karrierjének” története alig több, mint ne­gyedszázados, s mi ez a fa, az üveg, a férnék, a keramikus anyagok stb. nagy múltjához képest. Ám e negyedszázad is elég volt ahhoz, hogy az iparilag fejlettebb országokban az egy főre eső műanyagfogyasztás elérje az évi 30 kg-os érté­ket, a világtermelés pedig túllépje az évi 25 millió tonnát Magyarországon a műanyag­fogyasztás pillanatnyilag alig haladja meg az évi 11 kg/főt, de 1975-ben várhatóan mér 23 kg körül lesz, 1980-ban pedig elérheti a 39—40 kg/főt. A fej­lődés ütemére tehát az jellem­ző, hogy a műanyagfogyasztás ötévenként nagyjából megkét­szereződik. Hazánk nemcsak az egy főne jutó fogyasztás mutatószámá- bam, hanem több más vonat­kozásban is elmaradt attól a szinttől, amelyet népgazdasá­gunk általános szerkezeti anyagfelhasználása és műszaki fejlettsége megkívánna. Közis­mert, hogy a hagyományos szerkezeti anyagoknak igen nagy hányadát importból kell biztosítanunk; a műanyag- felhasználáis gyors ütemű nö­velése már csak ezért is indo­kolt, mert a műanyagokkal igán sokszor műszakilag és gazdaságilag előnyösebb meg­oldást (kisebb súlyt, korrózió- állóságot stb.) lehet elérni. Az olefinprogram A műanyagtermelés java ré­szét a poiiolefinek (polietilén, polipropilén), a PVC és a po- lisztiirot teszik ki. Sokáig csak­nem teljes egészében külföld­ről szereztük be ezeket az anyagokat, ma már viszont je­lentős bázisáparra! rendelke­zünk az előállításúikhoz (ha az importról még nem is mond­hatunk le teljes egészében). A Tiszai Vegyi Kombinát polieti­léngyára például TI POLEN márkanévvel ma már évi 24 ezer tonnát gyárt ebből az ér­tékes műanyagból, megszün­tetve ezzel a magasnyomású polietilén, importját. Műanyagiparunk komplex fejlesztésé * érdekében ' 1970 szeptemberében nagyjelentő­ségű szerződést kötöttünk a Szovjetunióval: az ún. olefin­egyezményt. A — nagyrészt a Szovjetunióból érkező — kő­olaj feldolgozása során két fontos terméket nyerünk: az energiatermelés számára nél­külözhetetlen fűtőolajat és a nem kevésbé jelentős motor­benzint. Az előállítás folya­mán tekintélyes mennyiségben motorok hajtására alkalmat­lan benzin is keletkezik, ami viszont jól felhasználható a műanyagkémia szempontjából oly fontos olefinek gyártására. A két ország közötti meg­állapodás értelmében hazánk a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban olyan olefinüze­met létesít (a hírneves Linde- cég technológiai berendezései­nek üzembeállításával), amely 1975-től évi 250 ezer tonna etilént, 125—130 ezer t-Ama propilént, és 80 ezer tonna ún. C4 frakciót (butadién nyerhe­tő belőle) állít élő, a műanyag- . gyártás fontos alapanyagait. Mindezek mellett még évi 200 ezer tonna mennyiségben aro­más vegyületekeit tartalmazó pirobcnzin is keletkezik a gyártás során. A fenti alapanyagokból ilyen hatalmas mennyiségre nincs szüksége a hazai ipar­nak, viszont az előállításuk így a leggazdaságosabb. Éppen ezért a szerződés értelmében 1975 és 1984 között évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént a Szov­jetunió vesz át tőlünk (az előbbit kb 300 km hosszú cső­vezetéken, az utóbbit, tartály- kocsikban szállítjuk majd). Ennek fejében kis- és nagy­nyomású polietilént, ütésálló polistirolt, akrilnitrilt, etilén- glikonokat és stirolt kapunk cserébe, az egyezményben rögzített azonos értékben. A polietilént és a polistriolt a csomagolóipar, az építőipar, a mezőgazdaság igényli nagy mennyiségben, az akrilnitril pedig a gyapjút helyettesítő szintetikus szál előállításá­nak anyagául szolgál. A szállítási kötelezettsége­ken felül termelt 120 ezer tonna etilén a magyar ipar rendelkezésére áll: 80 ezer tonnát a pvc gyártásához használunk majd fel a Bor­sodi Vegyi Kombinátban, a fennmaradó 40 ezer tonnát pedig a már meglevő polieti­léngyárunk fogja feldolgoz­ni. Alapanyagból — késztermék Alapanyagunk tehát a je­lek szerint bőven lesz a jö­vőben, ám ez önmagában nem elég, a hazai feldolgozástech­nikai és alkalmazástechni­kai fejlesztésnek is lépést kell tartania a növekvő igé­Betonacél - sorozatban A betonacél kézi erővel történő leszabása, hajlítása és összeszerelése több időt vesz igénybe, mint maga a betonozás — régi gond­ja ez az építőknek. A gépi munkára való át­térés sokltal gyorsabbá és gazdaságosabbá te­szi a „vasalás” előállítását. A képen látható francia gyártmányú beton- acél-hajlító gép — emberi kéz beavatkozása nélkül — óránként 350, illetve 700 db huzal­alakzatot készít attól függően, hogy egy vagy két szálból dolgozik-e. A tekercsről lejövő hu­zalt a gép először görgők között kiegyene­síti, majd a beállított méreteknek megfelelő formára hajlítja. A feldolgozásra kerülő be­tonacél legfeljebb 14 mm átmérőjű (kéiszálas, munkáknál 10 mm-es) lehet. A hajlítás alak­zatát előre be kell állítani, de menet közben is tetszés szerint változtatható. A gépbe előre „be lehet táplálni” az elkészítendő darabszá­mot, majd a munlM végeztével automatikusan leáll. Piíótaképzés - szimulátorral A korszerűen felszerelt autóközlekedési tanintézetekben a hallgatókat az ún. tanpa­dokon szoktatják hozzá a kormányzás mozdu­lataihoz, a pedálok használatához, a sebesség- váltáshoz és a kapcsolók kezeléséhez. Forgal­mi szituációkat is lejátszanak előttük film­szalagról, hogy mire a „valódi” kocsikba be­ülnek, már legyen némi gyakorlatuk. Ezt a módszert ma már a pilótaképzésben is használják. Itt még fokozottabb jelentősé­ge van, hiszen a legegyszerűbb repülőgép is jóval bonyolultabb műszerezettségűjmint az autó. A leendő pilóta az iskölagépnek meg­felelő szimulátor segítségével gyakorolja be a vezetés mozdulatait, miközben figyeli a mű­szerfalat és az előtte elhelyezett repülőgép- modell reagálását, viselkedését, mintegy kí­vülről szemlélve mozdulatainak eredményét. Az oktatógép lehetővé teszi a pilótaképzés tetemes időtartamának csökkentését, és nagy­fokú biztonságérzetet „olt” a növendékekbe az első felszállás eiérkeztéig. nyekkel és követelményekkel. Sokan — főleg a konstruktő­rök — ma meg idegenkednek a műanyagok merész alkal­mazásától. A jövő egyik fel­adata tehát az is, hogy le­győzzük az emberi természet­ből fakadó minden újjal szembeni bizalmatlanságot. Miközben gyárak épülnek egy-egy jól bevált műanyag­fajta’ előállítására, a kutató­laboratóriumokból egyre újabb, javított tulajdonságú műanyagboltok kerülnek ki. Példaként említhetjük a poiiolefinek családjának egy új tagját, a polibutént, mely magasabb hőmérsékletet bír el, mint „rokona”, a polipro­pilén. Az etilénvinilacetát (ÉVA) is nagy jövő előtt áll: ha a rideg, törékeny és mor­zsolódó paraffinhoz ÉVA kopolimert kevernek (arány­lag kis mennyiségben), ak­kor hajlékony, rugalmas anyaggá változik. De szólhat­nánk a polimetilpentánról is, a nagyon szívós fóliák gyár­tására alkalmas ionomer- gyantáról, mely ugyancsak túl van már a kísérleti koron. Egy megdőlt prognózis Néhány éve az iparilag fej­lett országokban eluralko­dott az a vélemény, hogy a műanyagipar üteme fokoza­tosan le fog lassulni, hiszen számos helyen máris a telí­tődés jelei mutatkoznak. Nos, az élet rácáfolt a prognosz- tákra: a megjósolt lassulás helyett fokozott igénynöve­kedés állt elő, olyannyira, hogy a korábbi évek 13—15 százalékos fejlődésével szem­ben az utóbbi évek során évente több mint 20 százalék­kal nőtt a műanyagfogyasztás! A napkitörések (az ún. napfoltok) elég gyakran megzavar­ják a Föld lakóinak életét. Ezek egészségügyi hatásai min­denki előtt ismertek, de kevésbe tudott dolog, hogy a Földet körülvevő ionoszférában is komoly zavarokat idéznek elő a napkitöréseket követő mágneses,viharok: bonyodalmakat okoz­nak a telefon- és rádiókapcsolatokban, különösen a rövidhul­lámú hírközlésben. Kellő tapasztalat birtokában már kisebb rádióteleszkópok­kal is kimutatható a mágneses viharok közeledte. Ezért több országban előrejelző rendszert építenek ki, amely a rádió, a tengerészet, valamint a távíró- és telefonszolgálat részére ad előzetes tájékoztatást. A képen látható rádióteleszkópot is c célra telepítették a svéd távközlési hivatal tetejére. A soregtok rádiójelzéseket küld A Kubány-folyó alsó folyá­sa mentén a legutóbbi évek­ben kibontakozott intenzív fo­lyamszabályozás veszélyezteti az értékes tokhalfélék, például a sőregtoli normális ivóhe­lyeit. A halak kutatói tran­zisztoros rádióadókkal látták el az állatokat. Ezt követően a sőregtok „elmesélte” a tudó­soknak, hogy mit kell tenniük e veszély elhárítása érdeké­ben. Ezt az érdekes kísérletet a Fjodrovszki vízmű felett és alatt húzódó folyószakaszon hajtották végre. A vízmű épít­ményei éppen azokban a hó­napokban zárják el a Kubány- folyót, amikor a tokfélék az Azovi-tengerből ívásra vonul­nak a felső folyószakaszra. A vízmű alatti szakaszon kifo­gott kilenckilogrammos halak hátuszonyaira a tudások öt­ven gramm súlyú miniatűr, ultrahangos adókat erősítet­tek. Minden ilyen adó nyolc napon át fél kilométer távol­ságra küldhet jelzéseket. Há­rom komplett hidroakusztikai vevőkészüléket helyeztek el két kísérő hajón és a parton. A felfogott jelzéseket az ope­ratőrök feltüntetiék a Kubány medrének előre elkészített tér­képén, és így nyomon követ­ték a halak eddig nem látha­tó, víz alatti útvonalát. A kapott adatok alapján si­került elkészíteni a halak vo­nulásának irányát és sebessé­gét tükröző térképet, a Fjo- dorovszki vízmű üzemelteté­sének különböző viszonyai kö­zött. Így sikerült az optimális rendszert megállapítaniuk. Röntgenfelvételek Kitűnő röntgenfelvételeket készítettek a Napról egy, az európai űrkutatási hivatal által Szardíniáról ez év márciusá­ban felbocsátott Skylark típusú rakéta segítségével. A kísérletek célja elsősorban a Nap atmoszférájának ala- csohyabb rétegeiben végbemenő folyamatok megismerése. Miért forognak a bolygók? Grúz asztrofizikus hipotézist állított fel arra vonatkozóan, hogy mi okozta a bolygók ten­gelykörüli, nyugatról keletre történő forgását. Feltételezi, hogy néhány milliárd évvel ezelőtt, amikor a bolygók ke­letkeztek, a Nap közeléből igen bonyolult pályán mozgó részecskék estek rájuk. A szü­lető bolygó felületét érve, azt az adott irányba „lökték”. A tudós számításai azt is bi­zonyították, hogy a napok hossza a bolygó tömegétől és a Naptól való távolságtól függ. Minél nagyobb a bolygó és mi­nél közelebb van a Naphoz, annál rövidebbek a napok. Ezt az eredményt számítógép se­gítségével kapta, amelybe be­táplálta az „égi” mechanikai feladat programját, három test mozgását kölcsönös vonzás ha tása alatt. Hűtő­és fűtősisak A képen látható „agyhűtő”- berendezés a motorkerékpáro­sok védősisakjára hasonlít, csak valamivel nagyobb an­nál. Belülről rugalmas gumi­membránnal vonták be, hogy szorosan illeszkedjék, simul­jon a viselője fejére. Ma már sok országban a mentőautók elmaradhatatlan tartozéka, hogy szükség esetén a beteg fejének hűtését vagy melegí­tését lássa el. Mínusz 20 C foktól 50 C fokig bármilyen hőmérséklet előállítható a si­sak belsejében a beépített hű­tő- és fűtőelemek segítségével. Két hajlékony vezetékkel csat­lakozik a vezérlőasztal mű­szerfalához, amelyben a félve­zető elemeket árammal ellátó egyenirányítót, továbbá a sza­bályozó automatikát helyezték el. Az egész sisak súlya mind­össze 2,8 kg, áramfelvétele 2501 watt. Rejtett repedések Szovjet mérnökök ultrahangos repedésvizsgáló készüléket szerkesztettek a Diesel-motorok hibáinak felderítésére, a tö­rések megelőzésére. A váratlan törések kiindulópontjai mindig azok a szemmel nem látható hajszálrepedések szoktak lenni, amelyek e műszerrel már jó előre kimutathatók. Az autó-, hajó- és mozdonymotorok nagy igénybevételnek kitett, kifá­radásra leginkább hajlamos alkatrészeit rendszeresen ellen­őrzik a repedésvizsgáló készülékkel. Úgynevezett keresőfejjel tapogatják végig az alkatrészek felületét, miközben a defek- toszkóp képernyőjén figyelik a repedésekre utaló jeleket. Azok gyakorisága, jellege és mérete alapján gyakorlott szakember dönti el, hogy azonnali alkatrészcserére van-e szükség, vagy futhat még a motor néhány tízezer kilométert. .... ví.­4 4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents