Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-08 / 211. szám
”"’<cJ£ís'!ap 2 mi. SZEPTEMBER 8., SZERDA Kissinaer és a kőolaj A Béke-világtanács küldöttsége New Yorkba érkezett New Yorkba érkezett a Béke-világtanács küldöttsége. A delegációt Romes Csandra, a tanács főtitkára vezeti. Tagjai: Isabelle Blume, volt parlamenti képviselő, a belga Békevédelmi Liga elnöke, Alberto Boltra szenátor, chilei egyetemi tanár, Brezanőczy Pál egri érsek, Camara Damantang guineai külügyi államtitkár, Guido Fanti, az olasz Emilie- Romagna tartományi kormányának elnöke, Jevgenyij Fjo- dorov akadémikus, a Szovjet Hidrometeorológiai Szolgálat vezetője, Roberto Gubáidon venezuelai ügyvéd, diplomata, az Országos Mezőgazdasági Intézet volt elnöke, dr. Cart- Ion Kaldlo Goodlett orvos, kiadó, az amerikai „Békéért és igazságért folytatott harc népi szövetsége” politikai bizottságának tagja, Raymond Guyot francia szenátor, Krisna Menőn, az indiai parlament tagja, volt miniszter, Aziz Serif iraki államminiszter, Emilson Randriamihasino- ro, a BVT titkára. A külöttség itt-tártózkodása alatt felkeresi V Thant ENSZ- íőtitkárt. SAN RAFAEL FOLYTATÓDOTT ANGELA DAVIS PERE Kedden 27 napos szünet után San Rafaelben folytatódott Angela Davis, az amerikai kommunista tanárnő ügyének előzetes tárgyalása. Az eljárás szüneteltetését annals idején Richard Arnason, egy fellebbviteli bíróság bírája rendelte el, miután elvetette a védelemnek az Angela Dgvist vád alá helyező nagyesküdtszék összetétele ellen emelt kifogásait. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS MALAYSIA kormánya elhatározta, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással és nagykövetet cserél. Japán — 26 év után Szeptember 8-án huszonhat esztendeje, hogy a Missouri nevű amerikai hadihajó fedélzetén Japán képviselői aláírták a feltétlen megadásról szóló okmányt. Ma, több mint negyed századdal a megadási aktus után Japán a tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalma. Japán rendkívül látványos és nagyszabású gazdasági fejlődése politikai értelemben abszolút konzervatív keretek között ment végbe. Ennek a biztosítéka és egyben feltétele az volt, hogy Japánt a második világháború után az amerikai haderő egyedül szállta meg. Az 1945-ben tartott moszkvai értekezlet módot nyújtott volna egy más jellegű, kiegyensúlyozottabb megszállási apparátus kiépítésére is. Ez az értekezlet ugyanis a megszállás legfőbb szervének, a Washingtonban ülésező Távolkeleti Bizottságot nevezte meg. E bizottság tagjai közül az USA, a Szovjetunió, Kína és Nagy-Britannia vétójoggal rendelkezett. Ezen túlmenően a japáni Szövetséges Ellenőrző Tanács (amely ugyancsak a fenti négy nagyhatalom képviselőiből állott) szintén jogot kapott arra, hogy ellenőrizze a szövetséges főparancsnok, McArthur amerikai tábornok intézkedéseit. A nemzetközi határozatok azonban nem kerültek megvalósításra. Az amerikai politika már a második világháború befejezése előtt jól látta, hogy nagyhatalmi érdekei szükségszerűen megkövetelik a szilárd japán—amerikai szövetség létrehozását. Ennek társadalmi feltétele az volt, hogy a kapitalizmus pozícióit, a régi japán monopolrendszer módosított formában történő újjáalakítását ne veszélyeztesse semmi. E társadalmi feltétel stratégiai oldala az amerikai megszállási monopólium megteremtése volt! Ez volt a „küldetése” a Hirosimára és Nagaszakira ledobott két atombombának. Ezeket — mint közismert — annak ellenére (sőt éppen azért) dobták le, mert az amerikai hadvezetés jól tudta: az európai háború befejezése után három hónappal, augusztus 8-án, a Szovjetunió hadat üzen Japánnak. Az Egyesült Államoknak tehát olyan gyors kapitulációra volt szüksége, amely még a szovjet katonai akciók hatásának teljes kibontakozása előtt kényszeríti térdre Japánt. Ezt a célt szolgálták az atombombák. A kapituláció óta természetesen számos változás történt Japánban és a Távol-Keleten. Mindmáig meghatározó erejű azonban az, hogy Japán az Egyesült Államok elsőszámú ázsiai szövetségese. A két országot változatlanul érvényes kétoldalú katonai és politikai szerződés kapcsolja össze. Katonai-stratégiai szempontból Japán továbbra is az amerikai „atomemyő” alá húzódik. A legutóbbi évek eseményeit is ilyen történelmi háttér előtt kell szemlélni. Ilyen esemény mindenekelőtt a Kínai Népköztársaság és Japán viszonyának meglehetősen sokrétű alakulása. Noha a felszínen a két ország politikai kapcsolata hűvös, sőt rossz, — Japán a Kínai Népköztársaság elsőszámú gazdasági partnere, és végső elemzésképpen a kínai iparosítás legfontosabb külső tényezője. E gazdasági kapcsolatok politikai következményeinek levonását mindeddig a kínai—amerikai konfrontáció gátolta. Ez szükségszerűen korlátozta Japánnak, mint az Egyesült Államok legfontosabb távol-keleti szövetségesének mozgási lehetőségét. Amennyiben az előirányzott Nixon-látogatás és annak következményei megváltoztatják a kínai—amerikai kapcsolatok jellegét — Japán számára szintén mód nyílik arra, hogy a normalizálást kiterjessze Kínával fenntartott politikai kapcsolataira is. Nyílt kérdés természetesen, hogy ez miképpen érinti majd a szovjet—japán viszony alakulását. A japán külpolitika és gazdaságpolitika egyik pozitív eleme volt a szovjet—japán kapcsolatok javulása és a gazdasági szálak tudatos, határozott erősítése. Japánnak elsőrendű nemzeti érdeke, hogy kínai kapcsolatainak elkerülhetetlen normalizálása ne veszélyeztesse a japán—szovjet viszonyban eddig már elért eredményeket. Az eddigiekből is látható, hogy Japánnak — negyed századdal a kapituláció után — rendkívül bonyolult helyzetben és meglehetősen késve kell hozzálátnia alapvető külpolitikai problémáinak reális megközelítéséhez! A japán— amerikai viszony a legutóbbi hónapokban bizonyos válságperióduson megy keresztül. E krízis elsősorban gazdasági jellegű és a két ország világpiaci, pénzügyi és külkereskedelmi ellentéteire vezethető vissza. Sem a Kína — és esetleg a Szovjetunió — vonatkozásában bekövetkező külpolitikai döntések fontossága, sem pedig a Tokió—Washington ellentét nem homályosíthatja el azonban negyed évszázad alapvető tanulságát. Japán az amerikai hatalmi szférában nőtt gazdasági világhatalommá, társadalmi szerkezete alapján pedig a világ egyik legkonzervatívabb és legszilárdabb monopoltőkés állama. A belátható jövőben — bármilyen bonyolulttá váljék is a gyakorlati politikai helyzet — ezek a stratégiai és társadalmi alaptényezők fogják - meghatározni Japán cselekedeteinek fő irányát. — le — Héják és galambok — Csoa En-laj elvbon hozzájárni!... A Tokió Simbun című japán lap szerkesztősége birtokába jutott egy anyagnak, amely Kissingernek, Nixon elnök kü- lönmegbízottjának Csou En-laj kínai miniszterelnökkel Pe- kingben folytatott beszélgetését tartalmazza — jelenti a TASZSZ. A japán lap rámutat arra, hogy a megbeszélés során Kissinger közölte: amerikai kutatások adatai szerint Kína északkeleti részének egyik öblében igen gazdag kőolajtartalékok rejtőznek a víz alatt, tízszer akkorák, mint a közel-keleti kőolajtartalékok, és ha az egész világ e kínai tartalékokból fedezné szükségleteit, akkor is elegendő lenne 50—60 évre. Kissinger közölte, hogy az Egyesült Államok hajlandó együttműködni a kőolaj- lelőhelyek kiaknázásában. Csou Én-laj — állítja a japán lap — elvben hozzájárult ehhez. Kissinger kijelentette, hogy az Egyesült Államok korszerű utas- és szállítórepülőgépeket ajánlhat, rámutatott az Egyesült Államoknak arra az óhajára, hogy a közeljövőben Kínában repülőgyárat szeretné építeni. Csou En-laj elvben ehhez is hozzájárult. A legbonyolultabb kérdés Tajvan volt — folytatja a To- [ kió Simbun. Csou En-laj Kissinger ENSZ-tagságra vonatkozó megjegyzésére válaszolva amellett foglalt állást, hogy csak egy Kína van és rámutatott arra — írja a tokiói lap —, hogy Csang Kaj-sek szintén ellenzi a két Kína elméletet. Szerinte is csak egy Kína van. Kissinger kijelentette, hogy ha Kína helyet kap a Biztonsági Tanácsban, akkor Nixon elnök már októberben szeretne Kínába látogatni. Erre válaszolva Csou En-laj közölte, hogy Kína szívesen fogja látni Nixon elnök látogatását bármely időpontban, és amikor megérkezik, maga Mao elnök fogja fogadni a pekingi repülőtéren. A találkozón megállapodás jött létre arról is, hogy „forró drótot” létesítenek Washington és Peking között. Ezenkívül a tárgyalásokon abban is megállapodtak, hogy az Egyesült Államok és Kína diplomáciai kapcsolatainak megteremtése előtt fokozni kell a • kölcsönös kereskedelmet, tudósítók, tudósok, diákok, kulturális dolgozók cseréjét. Csou En-laj megígérte, hogy az októberben megnyíló kantont vásárra meghív Ismert amerikai üzletembereket. Azt is hangsúlyozta, hogy szívesen látja amerikai szenátorok és kongresszusi képviselők kínai látogatását, függetlenül attól, hogy a „galambok", a „héják” csoportjához tartoznak-e — írja a Tokió Simbun. Koszig! d Kanadába látogat Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Pierre Elliott Trudeau kanadai miniszterelnök meghívására Október 18-án egyhetes hivatalos látogatásra Kanadába utazik. INDIRA GANDHI november 7-től 9-ig hivatalos látogatást tesz Franciaországban, november 10 és 12 között pedig az NSZK-ban. Londonderry — Belfast ír kislányok A századik áldozat ... Anette McGavian. egy 14 éves kislány látható a képen, aki a keddre virradó éjszaka a london- derryi lövöldözések halálos áldozata lett. 1969, az észak-írországi zavargások kezdete óta Ő a századik halálos áldozat. A hamburgi katasztrófa Tegnap már közöltük, hogy 121- személlyel a fedélzetén hétfő este felszállás közben, Hamburg közelében, lezuhant egy BAC—III. típusú német utasszállító repülőgép. Az áldozatok számáról ellentmondó jelentések érkeztek. Kedd reggelre sem vált ismeretessé, hogy pontosan hányán vesztették életüket. A hamburgi nyomozóhivatal adatai szerint a szerencsétlenséget 87 utas és a repülőgép személyzetének 5 tagja élte túl. A katasztrófa színhelyén 17 holttestet találtak, három személy a kórházban halt bele sérüléseibe. Kilenc utast eltűntnek nyilvánítottak. Sajátos furkósbot - a nép ellen A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja „Hova taszítja a hadsereget a pekingi vezetőség” címmel Vasziljev cikkét közli. A New Republic amerikai folyóirat — írja Vasziljev — nemrég Edgar Snow terjedelmes cikkét közölte a hadseregnek Kína életében betöltött szerepéről. „Egész Kína Mao Ce-tung eszméi tanításának óriási iskolája, és ebben az iskolában a hadsereg tölti be az igazgató szerepét” — írja Snow. Kínában — folytatja Vasziljev — ma mindenütt ott vannak a hadsereg képviselői: ők töltik be a legfőbb tisztségeket a forradalmi bizottságokban és a most alakult pártbizottságokban, katonai egységeket szállásoltak be az üzemekbe és a bányákba, katonai alakulatok tartózkodnak állandóan az állami intézményekben és „az értelmiség gyűjtőhelyein”. Katonai tanácsadók ellenőrzik az iskolák és az egyetemek oktatási programját. Mao azért ruházta fel a hadsereget ezzel a szereppel, hogy kiszorítsa a munkásosztályt a hatalomból, felszámolja a pártnak mint a társadalom vezetőjének a szerepét. A katonai- bürokratikus diktatúra arra kellett a pekingi vezetőségnek, hogy a bel- és külpolitika alapvető kérdéseiben keresztülvigye a marxizmus—leniniz- mussal összeegyeztethetetlen eszmei-politikai tételeket A hadsereg büntetőeszközzé változtatása a párt ellen, a nép érdekei ellen a lakossággal való komoly összetűzéshez vezetett a „kulturális forradalom” időszakában. Ez a körülmény a hadsereg soraiban is felháborodást keltett. Ezért aztán különleges egységeket alakítottak. amelyek „rendet teremtettek” a hadseregben, amelyben a mai napig is tartanak a tisztogatások. A Mao-csoport a hozzá hű katonai vezetőket helyezi az újonnan megalakított hatalmi szervek vezető tisztségeibe, mutat rá Vasziljev, majd közli: ma a 29 tartományi Jar- radalmi bizottság" közül 24- nek az élén katonák állnak. A forradalmi bizottságok 200 elnökhelyettesének több mint egyharmada ugyancsak a hadsereg képviselője. A katonai körzetek, hadseregek, a helyőrség parancsnokai — a tartományok és a járások teljhatalmú urai. Katonák töltik be az újonnan megalapított partszervezetek vezető tisztségeit. Mint a cikk szerzője írja, Kína iparában és mezőgazdaságában folyik ,a katonai politikai képzés”. A katonák ellenőrzik a termelési feladatok teljesítését és szuronyroham módszereire képzik ki a népi kommunák tagjait. Katonai instruktorok útján folyik országszerte a propaganda-, agitációs munka, a tanulók oktatása. A lakosságot arra tanítják, hogy mondjon le az életviszonyok bármiféle érzékelhető javulásáról, ,A nehézségekre, a háborúra való felkészülés” jegyében. A társadalmi élet minden területének militarizálása a mai Kína jellemző vonása. Nem titkolják, hogy ki ellen kell felkészülni a harcra. A hadseregbe és a lakosságba beleszuggerálják azt a gondolatot, hogy „északról fenyeget a veszély”. A katonák elé azokát állítják példaképül, akik részt vettek a Mao-csoport által szervezett, 1969-es szovjet—kínai fegyveres határprovokációkban. E szerint a hadsereget — amelyet a kommunisták, a kínai nép érdekeinek védelmére hozták létre — ma arra használják fel, hogy féken tartsa, a Mao-csoport nagyhatalmi soviniszta politikájának vak követésére kényszerítse a népet. A) pekingi vezetők ezzel eltorzították a szocialista hadsereg szerepének és jelentőségének marxista—leninista fogalmát. A kínai hadsereg sajátos furkós- bottá vált a nép ellen — mutat rá a cikk szerzője „Forró drót” Washington és Peking kozott Olasz erdő' és hozólSiizek Szerte Olaszországban egyre szaporodnak az erdő- és bo- zóttüzek. Múlt éjjel újabb tűz ütött ki a portofinói hegyvidéken és a hivatásos, valamint önkéntes tűzoltók emberfeletti küzdelmével sem sikerült lokalizálni. Más toscanai vidékeken is, főként Livorno, Pisa, Arezzo és Grosseto környékén több tucat' helyen lobbant lángra a szikkadt erdő. Az MTI római tudósítója rámutat, hogy a tüzet számos esetben telekspekulánsok előre megfontolt szándékkal idézik elő, mert így akarják elérni, hogy a kormány feloldja a telkekkel folytatott „feketézés”- re vonatkózó korlátozó intézkedéseit. Az észak-írországi Belfastban hatalmas részvét mellett temették el a vasárnapi fegyveres összecsapás áldozatát, a 18 hónapos Angela Gallaghert. A kislány édesapja karján viszi a koporsót a temetőbe.
