Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

1971. SZEPTEMBER 7., KEDD “\-fCírtap 3 SZÁZ HALO MB ATT AI MUNKÁSSZÁLLÁSOK (l) Távol a várostól A barakkszálláson, ebben a szobában is, vagy nyolc vas­ágy ál. A meztelen, takaratlan feliér ágynemű rendesen be­hajtva, a szomszéd katonai ba­rakkokban semiehetne különb. Az első ágy fölött a falon be­keretezett, megsárgult fotog­ráfia. Kontyos fiatalasszony a kornak megfelelő, hosszú ün­nepi öltözetben pólyást tart komolyan, mellette fekete ru­hás férfiak; A Dunamenti Hőerőmű Vál­lalatnál dolgozó építőipari munkások szállása. A kultúr- barakkban kopott rexasztalok, egy esztergáit, súlyos biliárd­asztal lehet vagy százéves. Le­zárt, régi zongora zeneiskolai múltjára emlékezik. Behor­padt alumínium szemétládák. De ebben a vadonatúj város­ban hogyan sikerült összehoz­ni ennyi elhasznált öreg tár­gyat? Az ágyakat, szekrényeket, ajtókat, a falakat itt is mosta­nában festették. Az épületeket rendesen takarítják, fényes a betonpadló. Itt is tataroztak, akár a Dunamenti Kőolajipari Vállalat építőmunkásainak ba- rakkszállásan, ahol meg a na­pokban jártam. Ott sem sike­rült az épületekből kiűzni a nehéz levegőt. Egy évtized alatt szívta be a fal, padló, be­rendezés, szalonnából, hagy­mából, borból, tárolt éleiből, munkaruhából, behordott sár­ból, pálinkából, takarókból, sörből, forgolódó emberek ál­mából. Az itt lakók váratlan emlékvillanásokra életük vé­géig érezni fogják, elkíséri őket Az asztal evésre, a szék ülésre, az ágy fekvésre való. A •folyosó közlekedésre, a szek­rény tárolásra, az épület, hogy lakjanak benne. De az aszta­lon, széken, ágyon, folyosón, szekrényben, épületben nem­csak eszünk, ülünk, fekszünk, tárolunk, közlekedünk, lakunk, hanem élünk. Az ember léte több, mint evés, ülés, fekvés, járás, mozdulatok összessége. A tárgyaknak gyakorlati hasz­nálhatósága mellett eszmei ér­téke van — hogy mennyire tükröik az ember létét? A do­logi. környezetben feltárul ké­pességünk, hajlamunk, eszmé­nyünk. A tárgyak tükrözhetik kedvünk, hangulatunk, beléjük látjuk vágyainkat, örömünket, bánatunkat. Itt mi tárul fel, mi tükröződik, mit láthatunk bele? TÖBBFÉLE SZÁLLÁS, SOK GAZDA Háromezernél több időszaki dolgozó él jelenleg munkás­szálláson Százhalombattán. Többféle szállás, sok gazda. A kőolaj finomító területén tizen­nyolc barakkban vagy kilenc- száz embert találunk. Építő­ipari munkások, a 26. Állami Építőipari Vállalat, a Mélyépí­tő Vállalat, az Üt-, Vasútépítő Vállalat, ezenkívül egy sor, ugyancsak a fővárosban vagy Dunaújvárosban székelő más, alvállalkozó építővállalat dol­gozói. E tizennyolc barakk tu­lajdonosa maga a DKV, üze­meltetője az ÉM Szolgáltató Vállalat... A kőolajfinomitó területén, tulajdonában, üze­meltetésében még öt darab há­romemeletes, egészen új mun­kásszállót is láttunk. Mintegy hatszáz technológiai szerelő­munkás költözött szobáikba nemrég... Körülbelül ugyan­ennyi, másfél ezer időszaki munkás lakik a másik százha­lombattai nagyvállalatnál, a hőerőműnél. Ezernél többet, különböző vállalatoknál dolgo­zó építőiparosokat, szintén az ÉM Szolgáltató Vállalat szállá­sol el, barakkokban. ... Vagy kétszáz fő a szomszédságban, az Erőmű Beruházó Vállalat barakkszállásain lakik. (De a DHV mellett is emelkedik már egy-két, emeletes új szálló.) Más a tulajdonos, más az üzemeltető, más a munkaadó. Más építi meg a szállást, más köteles felújítani, más karban­tartani, másnak a dolga mo­satni, takarítani. Különböző el­szállásolási normák vonatkoz­nak a különböző szakmákra. Másként állapodott meg az egyik brigád a vállalatával, a másik csoport a másik munkaadóval. Különböző időben építették fel, alakí­tották ki a különböző szál­lásokat. Innen a színvonal feltűnő eltérései. Az egyik he­lyen szőnyeg, függöny, dívány, jégszekrény, szobánként há­rom fekvőhely, a másikon étel- tároló rekesz, betonpadló, nyolc vaságy, egyazon szek­rény az Utcai, s a munkaruhá­nak. A többinél jóval rosszabb szállás az építőipariaké — durván számolva,'ők teszik ki az időszaki dolgozók kéthar­madát. Egy évtizednél régeb­ben — Százhalombattán tör­ténelem előtti idők — az első építők a szállásukon lavór­ban mosdottak, ha volt víz, „derékig” sárban jártak. 1960 táján ideiglenes jellegű ba­rakkokat építettek szátnuk- ra. Ez épületeket öt-hat évre tervezték, ha meg nem szüle­tik a kőolajfinomító, s az erőmű továbbfejlesztési prog­ramja, azóta bontásra kerül­tek volna ... Idő teltével a barakkokba bevezették a köz­ponti fűtést, zuhanyozókat szereltek fel, ételmelegítőt állítottak be. Az 1968-ban megváltozott építőipari, el­szállásolási normatívák is tö­rölték az emeletes ágyat, biz­tosították a heti kétszeri me­leg vizet, az ágyneműnek két­hetenként való váltását, sze­mélyenként megemelték a kötelező légköbmétert. ' MOST TÖBB MINT HÁROMEZREN A fejlődés nagy. De az épí­tőipari munkások most is a legutolsó, ötös kategóriájú, ideiglenes jellegű szállások­ban laknak Százhalombat­tán. A barakkok felszereltsé­ge az átsorolást a négyes nor­matívába a legtöbb helyen le-; hetővé tenné — de akkor a munkaadó, kivitelező építő­ipari vállalatoknak többet kellene fejleszteni, illetve több lakbért, fenntartási dí­jat kéne fizetniük a szállá­sokat üzemeltető ÉM Szolgál­tató Vállalatnak. (Így a mun­kaadó cég személyenként két­száztizenhat forintot fizet, amelyből a dolgozóra hu­szonöt forint hárul.) A kivite­lezők ragaszkodnak az ötös, „ideiglenes”, tíz éve ideig­lenes kategóriához. Megtehet tik, mivel a szállások messzi esnek a várostól. Amikor új­ból, s újból napirendre ke­rül a téma, erre hivatkoznak. A szállások mindentől tá­volesnek. Az új várostól, ahol a lakóházak, iskola, óvoda, rendelő, üzletsor között csak a „fölösleg”, egy park, kút, uszoda vagy szobor hiánya fáj, a szemnek Is. A szállást és a várost nem viszi köze­lebb autóbusz, az emberek | legfeljebb fölkéredzkednek i egy műszaki járatra. Százha­1-ombatta-óváros sincs közel, pedig bizonyára hasonlít az ő községükhöz, ahonnét ván­dormunkára keltek. Ha be- ^ötétedik, csak a gyárak kül­dik hozzájuk- szép fényjelei­ket, az olajfinomító kémé­nyéből fáklyalángot, az erő­mű villamos káprázatos ök építették meg ezeket a gyárakat, ezt a várost. Ki fél éve, ki két éve, ki hat, nyolc, tíz éve él a szálláso­kon! amelyek — mindentől távol esnek. Mégis idejönnek, mert nincs otthon elég mun­ka, vagy mert itt nagyobb az alapkereset, megtoldja a külön élés, tartós kikülde­tés, túlóra, fagypótlék, vagy jönnek, mert ez a mestersé­gük. Szakmunkások, segéd­munkások, vagy éppen anal­fabéták, zömmel családosok, meg akiket senki sem keres, vagy akik a család terhe elől szöktek. Most, háromezren felül vannak, már többen, mint az elmúlt időben. Hamarosan még inkább felfut, majd meg is kétszereződik a számuk. 1976-ig a DKV kapacitása évi hárommillió tonnáról hatmil­lióra nő, a DHV évi hatszáz- tizenöt megawattos termelése ezerkilencszáztizenöt mega­wattra. Hogy a mai termelés kétszereződjön, háromszoro- zódjon — ahhoz a gyárakat ők növesztik fel. A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Az elmúlt tíz év alatt so­kat változtak, fejlődtek a munkásszállások. Da. éppen a felődésben lett kirívó az el­maradás. A barakkszállások az utóbbi esztendőkben, külö­nösén leromlottak. Mindez sürgette, hogy tavaly decem­berre a városi tanács vb napi­rendre tűzte a DKV-munkás- szállások, az időszaki dolgo­zók szociális, kulturális, egészségügyi ellátásának hely­zetét. Előtte, kérésükre, a járási népi ellenőrzés is vizs­gálatot folytatott a témában. A tavalyi, tanácsi vb-ülés nem zárta le, ellenkezőleg, csak megindította a munkás- szállások fejlesztéséért való mozgalmat a városban. Ügy döntöttek, hogy a tárgy még szélesebb vizsgálatot, elem­zést követel; nézzék meg az összes százhalombattai munkásszállást, és tárgyalja a témát közös városi párt- és tanácsi vb-ülés. Februárban a kőolajfino­mító technológiai szerelő- munkásait kapkodva, szerve­zetlen, és meglehetős dikta­tórikus módon kezdték kiköl­töztetni a barakkszállásokból az új munkásszállókba. A szerelők szakszervezeti bizal­mijának bejelentésére a szál­lások és a gyár gondnoksá­gát elmarasztaló cikk jelent meg. a Népszabadságban. Ez sem éppen a munkásseállá- sokért felelős illetékesek mellé hangolta a közvéleményt. Padányi Anna KISZ-tanév . Hétfőn ünnepélyes tanévnyi­tót tartottak a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség központi iskoláján. A KISZ vezetőképző intézményének idei, 14 tanfolyamán 110-en tanulnak, közöttük kilenc szlo­vákiai és két görög fiatal. Emlékkiállítás Szeptember 9-én a linzi Neue Galerie-ben Kassák Lajos emlékkiállítás nyílik. A tárlaton csaknem 100 fest­mény, tusrajz és grafika mu­tatja be Kassák alkotásait és a művészetéhez kapcsolódó megemlékezéseket. TARLAT A második világháború len­gyel menekültjeinek sárvári táboráról dokumentációs kiál­lítás nyílik szerdán este a Lengyel Kultúra Nagymező utcai termeiben. „LELEGZETELÁLLÍTÓ AGANCSERDO1 A vadászfeliigyelő vallomása Ma délelőtt a ' Pes't megyei vadászoknak ad fogadást a ki­állításon a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MAVOSZ intéző bizottsága, az Állatni Biztosító igazgatósága. E hírt jóelőre megkapván, kerestem föl Ba­lázs Istvánt, a megyei erdé­szeti, vadászati és természet- védelmi felügyelőt, aki a leg- illetékesebb arra, hogy kibont­sa elém sűrű erdőkkel, pa'go- nyos alföldi apróvadterületek- kel egyaránt gazdagon behin­tett megyénk vadászati föld­rajzát. Minden vad megtalálható — Pest megyében csakugyan minden megtalálható — mond­ja a mindössze néhány eszten­deje mai posztján dolgozó, Sopronból származó és ugyan­ott erdőmémöki diplomát szerzett fiatalember, akiről beszélgetésünk első negyed­órája után megállapíthatom, hogy szinte szenvedélyesen elemében van a témában, lát­hatóan nagy kedvvel végzi, sokirányú, de összefüggő mun­káját. — Nincsen olyan vadja az országnak, amelyből ná­lunk ne lenne, s gazdagabb megye vadállomány dolgában csak kettő van: Békés apró­vadban, Somogy pedig nagy­vadban. A vadászok? Pontosan 3007 embernek van vadászati engedélye, kimagaslóan ez a legnagyobb szám a megyék között, jóllehet Budapest, két­ségtelenül magyarázatát adja ennek. Igaz viszont, hogy na­gyon sok fővárosi található más megyék vadásztársaságai­ban is. — Akad-e vadspecialitása a megyének? — Ilyesmiről nem beszélhe­tünk, illetve, ha akarom, bíz­vást specialitásnak nevezhető, amit már említettem: vagyis hogy nálunk, eltérően más tá­jaktól, minden állat föllelhe­tő... Az erdő fohásza Megtudom, hogy 86 vadász- társaság működik a megyében, s ezenkívül is még 16 úgyne­vezett bérkilövő vadásztársa­ság, amelyekkel szerződést kötnek, ha túlszaporodott az állomány: ennyi és ennyi va­dat lelőhetnek — területe utóbbiaknak ugyanis nincsen, afféle egyesületek inkább. Nem tudom elképzelni, milyen látványt nyújtana, ha valami­lyen csoda következménye­ként egybenőhetnének a Pest megyei erdők. Területük 223 ezer holdra rúg, magas — szakszóval — erdősültség ez: az országos 16,4 százalékkal szemben meghaladja a 20 szá­zalékot is. Megóvni, példásan gazdálkodni e hatalmas kincs­esei, bizony tömérdek feladat, amihez hivatalánál fogva Ba­lázs Istvánnak is sok köze van. Az erdőt pusztán alkal­manként járók azonban szin­tén nem keveset tehetnek a fákért, bokrokért; sajátos mó­don adja ezt tudtunkra éppen a kiállítás egyik részlete, ame­lyet a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság hozott létre. Eső­kunyhó, erdei ebédlőasztal, előttük egy tábla, amelynek szövege — legalábbis részben — idekívánkozik. „Az erdő fo­hásza” — ez az írás címe, íme az ismeretlen szerzőjü, nem túl igényes, de mégis kedves és főleg elgondolkoztató „fo­hász”: „Vándor, ki elhaladsz mel­lettem, / ne emelj rám kezet! / Én vagyok tűzhelyed melege / hideg téli éjszakán, / Én va­gyok tornácod barátságos fe­dele, / melynek árnyékába menekülsz / a tűző nap elől / és gyümölcsöm oltja szomja- dat.” Börzsöny, Nagykőrös, Abony De térjünk vissza erdők, va­dait, Pest megye természeti ál­lapotának legfőbb vigyázójá- hoz, Balázs Istvánhoz, s kérd­jük meg tőle: néki ugyan mi tetszik legjobban a kiállítá­son? — Az előkészületekkel együtt 42 napot töltöttem itt, jól ismerem hát minden szeg­letét. Hatezer trófea van a pa­vilonokban, magyar mérőcso­portok végezték a bírálatokat — ez volt az én munkám is. Nevezetes Pest megyei tró­feák? Három szép őztrófeát említenék meg, amelyek a Börzsöny alján, Nagykőrös és Abony határában hulltak fű­be, valamennyi rangos az aranyérmesek között is. A me­gyét egyébként zömében a börzsönyi, a gödöllői szarvas­táj, a Telki Vadgazdaság kép­viseli, utóbbi szép élőállatokat hozott. — Mint szakembert, mi ra­gadta meg a legjobban? — Soha ilyen szép agancs­erdőt vadász á világon együtt nem láthatott! A magyar vad- gazdálkodás ebbeli produktu­TUL A FÉLMILLIÓN ma lélegzetelállító. Gondoljuk csak meg: áz első helyezett 20 szarvasból 14, dámból 18 a magyar trófea. De ezen túl: igaznak érzem a mondást, hogy egy kicsit az egész világ megjelent itt, mindaz, amit korábbi tanulmányaink idején legföljebb magunk elé képzel­hettünk. Néha-néha megállók egy-egy pavilonnál: mi-min­denre képes a természet! S nem pusztán a részvevő álla­mok vadállományáról alkotha­tunk képet, hanem kultúrájá­ról is, vagyis arról, hogyan hasznosítják a természet adta anyagöt. Megmenteni á túzokot! Balázs Istvánnal egyet lehet érteni abban is, hogy ez a vi­lágkiállítás egyetlen hatalmas segélykiáltás egyszersmind: mentsük meg a természetet! Eddig 79 emlősfaj és 300 ma­dárfaj veszett ki, s 120 vadfaj van a pusztulás szélén, így a bölény, vagy éppen a magyar túzok. Ez utóbbinál maradva: Pest megye kiskunsági vidé­kén még 200—220 túzokot tar­tanak nyilván, vadászatát megtiltották, e gyönyörű állat­nak nem szabad .kipusztulnia. Figyelmeztető példáink van­nak. Már Csokonai Vitéz Mi­hály versben korholta a kó­csagtollak gyűjtőit — kócsag­ról már nemigen beszélhetünk. Az őstulok még a múlt szá­zadban kihalt: főuraink az ős­tulok szarvából kívántak ma­guknak ivóalkalmatosságot... Mindent összevetve tehát: az állatállomány okszerűen ápo­landó, minden vadfaj megtar­tandó, persze, a vadászat sem száműzendő: ahol kárunkra van már a vad, elő kell venni a fegyvert. Itt a szeptember, vele a szarvasbőgés, vadka­csák húzásának ideje — előke­rültek a puskák. Keresztényi Nándor Gazdag program a VVR-11 Meggyógyult az oroszlánbébi Stanislav Mares csehszlovák állampolgárt, a világkiállítás félmilliomodik látogatóját értékes ajándékkal jutalmazta meg Szőke Mátyás, a világkiállítás igazgatója. A szerencsés láto­gatót ezután díszes hintán vitték végig a vásáron, majd több külföldi pavilon igazgatója is megajándékozta. Egyre több érdeklődőt vonz a vadászati világkiállítás. A második vasárnapon nézőre­kord született: ember ember hátán, az érdekes látnivalók közelében egy tűt sem lehetett volna leejteni. Éppen Szudán tartotta nemzeti napját, s va­sárnap nyitották meg a szep­tember 11-ig tartó ifjúsági he­tet is. Délután a főbejáratnál fogadták a félmilliomodik lá­togatót, Stanislav Mares cseh­szlovák szövetkezeti dolgozót (a képen). Vasárnap este a budapesti Vörös Csillag Filmszínházban ünnepélyesen megnyitották a kiállítás alkalmából rendezett nemzetközi természetülm- fesztivált, amelynek során szeptember 15-ig 22 ország 155 filmjét mutatják be. A meg­nyitón részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Fehér La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja és szá­mos magas rangú hazai és külföldi vezető személyiség is. Ünnepi köszöntőt Kollányi Ágoston, Kossuth-díjas film­rendező mondott, majd Ortu- tay Gyula nyitotta meg a fesz­tivált Hétfőn Svájc nemzeti napja alkalmából Carl Desax, a va­dászati és erdőfelügyelőség vezetője ismertette Svájc ter­mészetvédelmét és vadászatát. Országuknak csaknem egyne­gyedét erdő borítja, s törvé­nyekkel védik a vadállomány fenntartását. Egyes állatfajok vadászatát teljesen megtiltot­ták. A hatszáz négyzetméteres olasz pavilonban hétfőn szin­tén sajtótájékoztató volt. Olaszország 1,6 millió vadásza gazdag zsákmányt szerezhet a 22 ezer négyzetkilométernyi vadászterületen, s emellett nagy gondot fordítanak a vad­védelemre, és az állomány fej­lesztésére: 3 ezer négyrétkilo­méteren vadrezervátumot ren­deztek be. Sznomin Luvszan, a Mongol Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének első helyette­se hétfőn megtekintette a ki­állítást, s elismerően nyilatko­zott a látottakról. Dr. Esken- der Firuz, Irán természetvé­delmi miniszterhelyettese hét­főn ellátogatott a kiállításra, s elmondta: Iránban két nemze­ti parkot és 30 rezervátumot rendeztek be — akkora terü­leten, mint Svájc •—, hogy fej­lesszék 125 féle nemesvadjuk állományát. Tegnap a kiállítás lovaspá­lyáján megkezdődött a mun­kakutyák bemutatója. A Ma­gyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nagyiccéi, sashegyi és csepeli kutyaiskoláinak leg­jobb növendékei tartottak nagy sikerű bemutatót. Foly­tatódtak a lovasbemutatók is. A hét végén tartják a francia falkavadászati bemutatót. Hadd zárjuk beszámolónkat egy oroszlánhírrel: Zambia, a kiállítás kis oroszlánja beteg volt, de segítségére siettek a Budapesti Állatkert orvosai. Mégállapították: a szokatlan környezet miatt lett búskomor és nyugtalan. Sikerült össze- barátkoztatni egy pulikölyök- kel, s tegnap már jókedvűen játszott újdonsült barátjával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents