Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
8 1971. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP LENGYEL PETER: Homályos szemüveg Humoristák vakációja 4 két ház között letelepe- dett gyerekcsoport előtt iskolaköpenyes lány áll és hadonászva mesél. Szemüveg van rajta, a bal üvege homályos, s ő enyhén elfordítva tartja a fejét, mintha még nem szokott volna hozzá egészen. A házak újak, négyemeletesek, szürkék, és siváran csúnyák. A háttérben az újabban épült magas házak színes erkélyek játékával oldott síkú tornyai emelkednek. Oda a napokban költöztek be a lakók. A két négyemeletes a szegény rokon: öt éve hogy elkészültek. A széles főútvonal és egy autóbehajtó fogja közre őket. Az autóbusz, amely itt áll meg húszpec- cenként a két ház előtt, egy- irányban jár, hurkot ír a telep körül. A városból jövet négy, befelé nyolc megálló- nyi a távolság. Szövetkezeti házak, lakótelep Pest egyik elővárosában. Az autóút túlsó oldalán dombos-gödrös, üres telkek, vadul hajtó zömök billenő-teherautók hordják rájuk a hulladékot, viszik el a földet. Ma még szabad terep: a lakótelep hulláma előbb vagy utóbb átcsap az autóúton és elnyeli ezt is, nem áll meg a vasúti töltésig. T izenhét gyerek van a két házban. Átlagos életkoruk négy év. A lakók öt éve költöztek be. Van egy-két nagyobb, egy-két kisebb gyerek. Két korosztály él itt: ők és a szüleik. Átmenet — kamasz, egyetemista — még véletlenül sincs. A tizenhét gyerekből négyet Zsoltnak hívnak, kettőt Mónikának, kettőt Beának, a többit másképpen. Ezen a szombat délutánon megtelik a két ház közötti téglalap: ilyenkor már itthon van mindenki. Zsuzsa az iskolás, a legidősebbek közül való. Ha itthon van, körülötte zajlik az élet. Fiús, verekedő®. A fűvön hadonászva a legfrissebb újdonságról tájékoztatja most a maga köré gyűjtött kupacnyi négyévest: a Három méter kövér asz- szonyród. — Három méter kövér volt, de komolyan. Biztos, hogy igaz, az újság írta. Most halt meg, és nem tudtak koporsót találni neki, és külön keHett csináltatni, de akkor meg nem fért be az ajtón ... Az asszonynak egy külön ajtója volt, azon ment ki mindig, a ház hátulsó oldalán, hogy senki se lássa. És a ruhájához kilenc méter anyag kellett, és két kiló kenyeret evett meg reggelire és mindig három székre ült le egyszerre... Öt perccel később a kicsik egymást túlkiabálva, visítoz- va cifrázzák. — Az uszodában meg biztos be se engedték, mert kiloccsant volna! — És mekkora volt az ágya! áll a kerítésnél, amikor Zsu- ; zsa a szomszéd házból me- i gint lejön. A kislány kezében ] összecsavart képesújság. Tele- ; víziózott Beáéknál, de most: már vacsoráznak. Ahogy leér,: körülnéz az üres udvarban. \ Fejét közben elfordítja a homályos üveg irányában. Majd határozottan kézenfogja Zsoltot. — Tedd le a vödröt, kicsi fiam. El kell mennünk a szemészetre, az esztókába. Zsolt ledobja a vödröt. — Gyere, így, gyalog megyünk, közel van... Itt jobbra. Most föl a liften. A szemészet merre van, tessék mondani ? Köszönöm szépen ... Arra megyünk, Zsoltikám. — Megállnak a homokozó betonpereménél. — Most egy kicsit vámunk kell, leülsz szépen, jó? Leülnek. Szalad az idő; alig telik bele négy-öt perc, már rajtuk a sor. — Gyere, fiam, mi következünk. Zsolt feláll, nyújtja a kezét. A betonkocka szemben levő sarkánál érkeznek meg. — így, ide üljél le szépen. — A fiú leül, szandálos lába elmerül a homokban. — Most takard el a jobb szemedet —, nem azt, te hülye, az a bal! Így. És most szépen olvasd a legelső sorral kezdve, ahogy a pálcával mutatom. 7 suzsa hátrál öt lépést. Fel^ tárja a nagy címbetűs újságot, ceruzával mutatja a felső sort. Sötétedik lassan. Zsolt ültében előre támaszkodik a bal térdére, a jobb szemét el- taikarja, a másikat szigorúan összehúzza, kissé oldalt fordítja a fejét, ahogy Zsuzsa az új szemüvegében és aztán folyamatosan olvas: — Végállo-más-toorárostér- hármaskész-indul-alibérleteket- viteldíjakat kéremfelmutatni. — A tányérja meg a kanala ! — A fogsora a pohárban! Észre sem veszik, hogy Zsuzsa eltűnt közülük. Hemperegnek a fűben a gyönyörűségtől ... Tényleg, hogy valaki ilyen kövér legyen... 1/ ésőbb ismét felbukkan Zsuzsa. Csípőre tett kézzel áll meg a f öldön ülők előtt. Dobbant egyet. Mind ránéz. Zsuzsa szétterpesztve megveti a lábát. Egyik pillanatról a másikra erőszakos harmincöt éves lesz az arca. A száját nagyra tátva, végtelenül undok, nyersen felnőtt hangon rikácsolja: — „Minek jöttél fel ilyen hamar? Megmondtam — százszor — hogy majd —, ha — hívlak!” — És a kezét leeresztve, újra nyolcévesen: — Mindig csak ezt mondja az anyukám.. Szombat délutánonként vendége van. Zsuzsa szülei egy éve váltak el. Az apa elköltözött. Zsuzsa azután ott lófrál az udvaron. Becsönget valamelyik gyerekért. Televíziózik valahol, míg el nem küldik, ötpercenként elmegy az autó- behajtóra — onnan látni, hogy ég-e már a villany a nagy szobában. Akkor mehet föl. A szemüvege új. A héten derült ki, hogy rossz a szeme. Egyenként felhívják a gyerekeket. Már csak az egyik, Zsolti tartózkodik a homokozó környékén. Életkora — négy év. Ö egyedül van otthon egész nap. Nyáron, őszszel, amíg jó az idő, reggel kilenctől este hétig a két ház között lézeng egy vödörrel, lapáttal, a három formájával, — Csinálok három homok- tortát, összerántom. Csinálok három homoktortát, összerántom. Áll a kerítés mellett, órákon át. Nézi szemben a teherautókat. Előre tudja, mikor jön a busz, kit hoz. Minden megjövő, elmenő felnőttet megszólít: „Kézi csókolom, hová méssiz?” „Vásárolni, mit vásárolni?” „Miért lecsót?” „Mi is megyünk majd uszodába.” „Neked nincs autód?” „Nekünk Mercink van.” Tizenkettőkor lekiabált az erkélyről a háztartási alkalmazott: ebédelni hívta. Egy nagyvállalati rendelőintézet igazgató-főorvosának a fia. Anyja nem dolgozik, Zsolt nem jár óvodába. A fehér Diesel-Mer’edest hét végén használják. Hétköznap fekete Sirály áll a ház előtt, sofőrrel, vár. A szennyest kell elvinni a Patyolatba, tejfölt hozni a csarnokból, hazavinni a bejárónőt. Ma délután sütött a nap. Zsolton egy szál fecske van, kis piros csíkkal, féloldalasán. Kezében a vödör, ott Körkérdésünkre: „Hol és hogyan töltötte : a nyarat?” a vakációból már hazaérkezett j humoristák válaszolnak. Mikes György : Az idei nyarat Budapesten töltöttem, ezen ; a teljesen ismeretlen üdülőhelyen, a Duna- ! egyenesben. Budapest tulajdonképpen egy : kis falu, kétmillió lakossal. Van itt minden: ! víz, hegyek, erdők, és tapasztalataim szerint : sokkal jobb az ellátás, mint más üdülőhe- \ lyeken. Én egy ötemeletes, betonból készült I kempingsátorban laktam, gyönyörű kilátás- \ sál egy csőtörésre. Persze, itt is minden pénz- ! be kerül. Éppen ezért óva intem a fiatálo- \ kát: pénz nélkül ne jöjjenek Budapestre! ! Nem afcarok jósolgatni, de ez a falu, Buda- ! pest, néhány éven belül olyan *elkapott üdü- ! lőhely lesz, mint — mondjuk — Sárvízbütty- ! köny—Alsópetrence. Különösen akkor, ha a \ nyári hónapokban mindenki elutazik — Bu- \ dapestről — a Balatonhoz, a hegyekbe, kül- \ földre. \ s \ Galambos Szilveszter \ Az idén nyáron ia sors és az IBUSZ jóvol- > tűből Párizsban jártam. Külföldön csak órá- ! kát alszom éjszaka, hiszen minden idő kevés J egy-egy csodálatos város tanulmányozására. ; Egyik éjjel a Montmartre közelében etterü- j lő romantikus parkban sétálgattam. Hirte- \ len kétségbeesett, éles női hangra figyeltem \fel: — Segítség! Segítség! ! Hősi elszántsággal azonnal a hang irányá- \ ba rohantam. Az egyik pádon csinos, mini- ; szoknyás nő ült, és nyugodtan cigarettázott. \ — Maga kiáltott az előbb segítségért? — ! kérdeztem izgatottan. í — Én — válaszolt derűsen. — De nem kell í megijedni, szépfiú. Csupán egy kis anyagi se- 5 gítségről lenne szó. Hálás természet vagyok. I Mondanom sem kell, hogy ötfranknyi össz- \ vagyonommal a zsebemben rémülten elme- \ nekültem. Meg sem álltam hazáig. 5 Ősz Ferenc \ Valaki a hasára ütött, és elhatározta: az | lesz a nyári programja, hogy Őszből nkgy em- lbert csinál. S ezzel megszabta az én nyári \ Programomat is. Igaz, hogy egy kissé későn i jutott eszébe, mert a táncdalfesztivál elődön- \ tőjének plakátjai már rég kint voltak az ut- \ cán, amikor a fesztivál szervezősége ielefo- ; nált nekem, hogy nem tudnék-e átruccanni \ hoizájuk aznap délután. Nem tudtam. „Akkor \ átjövünk mi” — közölték, és én már tudtam, ; hogy baj van. De nem gondoltam, hogy ek- ^ kora. Három nap múlva már ott találtam ma- - gam a Madách Színházban, szemközt a meglepett közönséggel, amely mindenre számított, csak arra nem, hogy valaki kiáll elé, és elkezdi ócsárolni, amiért ők ide jöttek. A táncdalrajongók népes sorain végigfutó hideg úgy megcsapott, hogy ettől egészen idétlen lettem — nem is tudom, hogy csináltam végig az első elődöntőt. Csak arra emlékszem, hogy a Kudlik Julika megsajnált. Gyerekkoromban mindig irigyeltem azokat az embereket, akikre rámutatnak az utcán — ma azonban csak az árnyékos oldalon merek közlekedni, és messzire elkerülöm a Boráros teret, ahol egyik este egy kedves, idős házaspár köszönés nélkül közölte, hogy nagyot csalódott bennem. Nem szégyellem magam, kicsúfolni azokat, akik szeretik a tánczenét? ... 15 éve élek abból, hogy csúfo- lódom — ez a szakmám. Sajnálatos dolog, hogy ezt csak most veszik észre. De most aztán özönlenek a levelek. Gyereklányok szidják a zsűrit, családapák tisztelnek meg az „ideiglenes bohóc” címmel, és a 71 éves nénik osztják a mamám véleményét. A dolog már szinte kezd kellemetlen lenni. Még szerencse, hogy nem veszem komolyan. Ismerem az aranyszabályt: megvan minden év „ügyeletes zsenije” minden szakmában. Nem tudom, ki a következő ügyeletes. De egy biztos. Mivel jelenleg 15—20 humorista létezik, akinek ez a hivatalos szakmája, rám legfeljebb 15—20 év múlva kerül újra sor. S ez megnyugtató. Somogyi Pál Jelenleg a Déli-sarkon tartózkodom, a harmadik helyezett depot-nál. Szegény Scott kapitány utolsó útján vagyok. Ez az én egyetlen módszerem a tartós nyári kánikulában: ellenanyagokat bocsátók magamra: hideget, vizet, vihart. Napok óta például a „Scott utolsó útjá”-t olvastam. De nagyon kellemes volt a „Titanic katasztrófája” is, különösen az a pillanat, amikor a hajó a jéghegynek ütközött. Olvasás közben zenét is hallgatok, például Debussy „Tenger”-éböl a szél és a hullámok játékát. Tegnap Piccard professzorral lemerültem a mély tengerek világába, de nem ért semmit se. Jegyet váltottam hát a „Jégmezők lovagjá”-hoz, de a zsöllye elolvadt alattam, és „A megfagyott gyermek”-et egy mozi sem játssza pillanatnyilag. Később valamit használt, hogy az „Ismeretlen földrész"-szel, az Antarktisszal a tenger mélyére süllyedtem. Holnap rénszarvasra fogok vadászni. Már előre élvezettél tapos&m. gondolatban a méteres Havat, és azt dúdolom magamban: „Hideg szél fúj, édesanyám, adja ki a kendőm ...” Hát, így töltöm én az idei nyarat. Ézsiás Erzsébet RAKOSY GERGELY: A Általában hallgatunk | Balatoni fürdőhely vasútállomása, sárga kavicsos sétány, pi- ^ ros padok, szépen nyesett tamariszkuszsövény, virágok, vidám- í zöldre mázolt nyomókút. Az állomás mögött bódék. BAZÄR- ^ ÁRUK — ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS — VEGYESBOLT — $ LÁNGOS ÉS SÜLT HAL. ^ Délelőtt tíz óra, de máris kánikula, a legnyomasztóbb, a le- 5; vegő áll, még a legfelső falevelek is rebbenéstelenek. ^ A LÁNGOS ÉS SÜLT HAL bódé még nem üzemel, estefele ^ bonyolítja le az igazi forgalmat, mikor a fél nyolcas mozgó- b postás vonathoz egész tömegek zarándokolnak ki megdőlt vi- $ torlásos és bókoló nádszál előteres napiememtés képeslapokkal ^ kezükben (Itt vagyunk, szeretettel gondolunk Rátok: Pipi, Anci, § Tibi). Persze este is csak lángos van, a SÜLT HAL csak afféle ^ dekoráció, mint a Sión túl a vasútvonal mellett a kissé már & megviselt, de még mindig virító nagybetűs felirat egy szürke ^ tűzfalon: A PESTI HÍRLAP VEZET. A lángoshoz negyed pa- % pírszalvéta jár, legtöbbször olajfoltosán indulnak útnak a ké- peslapok. | A BAZÁRÁRUK-nál van némi forgalom, a VEGYESBOLT § előtt gyönge sorállás, de a ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCS-nél las- S sanként komoly méretűvé nő a sor. Áruátvétel, a bódé mögött ^ teherautó áll, málnát, meggyet, cseresznyét, paradicsomot, zöld- ^ paprikát hordanak be a rekeszekbe, uborkát papírzsákokban. ^ Két kiszolgálója van a boltnak, anya és lánya, de valami td- ^ tokzatos ok folytán (központi rendelet, bizalom hiánya — ki tudja?) nem oldják meg, hogy egyik intézze az átvételt, a má- § sik a kiszolgálást. A tény: ÁRUÁTVÉTEL ALATT A KISZOL- | GÁLÁS SZÜNETEL. ^ A íeimulón hozott rekeszek pontosan olyanok — méretre, ^ állapotra —, mint a bolt rekeszei, de az áru — darabonként! ^ — átkerül amazokból emezekbe. Az egyik rakodómunkás a ^ hóna alatt fogja a teherautó rekeszét, a másik belemarkol, ^kivesz egy paprikát. — Egy! — mondja, s átadja a boltvezető S anya kezébe. — Egy! — énekli utána az anya, s elhelyezi a % paprikát a bolti rekeszbe... — Kettő! — Kettő! — Három! ^ — Három!... Tegnapról maradt áru is van. — Abból nem le- ^ hetne közben kiszolgálni? — kérdi valaki. — A lány egy ládán ^ ül, ujjait morzsolgatja: — Nem — mondja —, áruátvétel van! ^ — Mi van? — kérdezik hátul. — Áru átvétel! ^ Megadóan várakozik a sor, mindenki szép árut akar, s nem ^szeretné felbőszíteni a boltvezetőt. Meg különben is, nyilván- S való, hogy ez neki sem népünnepély, valahol távol messze, va- S lami emeleti szobában fogalmazódott meg az a Rendelet, Kör- ^ levél, Utasítás, Irányelv, Szempont, mittudomén, mely a többi SZÉKELY LAJOS Szökőkút Bíbor Villan vöröse szerte a kőre Csurranó vér, vagy hajnali tűz mélytűzű szikra ha lobban az égre S visszfényét tükrözi surranó víz. Zöld Suhogó sztyeppék, végtelen róna Fűsivatagja életre kélt, Malahitkeblű libbenő álom, Suhogó nyírfa volt amíg élt. Szivárvány Százszínű álom, röpke szivárvány, Csurranó kincsed olyan csodaszép, Mint völgyben a lányka, ha libbenő szélben A réti virágon felejti szemét. között leszögezi, hogy: lehetőleg darabonként eszközlendő... és: ki-ki személyileg felelős a saját rekeszéért (rekeszeiért)... és nincs kizárva, hogy a jelenleg döglött LÁNGOS ÉS SÜLT HAL bódé mögött ott lappang egy ellenőr, aki már alig várja, hogy saját személyét, állását, jelentőségét, létét a világban egy ilyesfajta jegyzőkönyvvel hangsúlyozza ki: ...és akkor a 113/c Zöldségbolt vezetője (akinek leváltását a legmelegebben javaslom) a negyvenharmadik zöldpaprika átrekeszelése után magáról és előírásainkról megfeledkezvén, kettesével, sőt, hármasával kezdett számolni... Mikor egy-egy áruféleség átrekeszelődik végre: — Na, még ide egy biűegzőt! Na, még ide! Na, még ide! Meg ide, meg ide, meg ide! Ide meg egy művészi aláírás! Meg ide! Meg ide! Na, meg még ide, elcsúszott a negyedik indigó. Aztán ide, meg ide... Paprika végeztével következik az uborka, paradicsom, minden szép sorjában. — Egy! — Egy! — Kettő! — Kettő! Mázlim van. másodiknak állok a sorban, még ezelőtt egy órával, a teherautóval egyidőben futottam be. („Hát akkor megjöttünk volna, szépasszony!” — „Gizikém, beszüntetni a kiszolgálást: ÁRUÁTVÉTEL!”) Tudom, hogy hetvennyolc darab paprika van, kilencvennégy paradicsom, nekem még mindenféleképpen jut áru, no, de persze, ott hátul, lehet, hogy lesz néhány peches mókus — az ÁTVÉTEL szépen halad, és hurrá, a ribizlit mérlegelik, nem szemenként számolják — mindent összevéve, derűs és kiegyensúlyozott a hangulatom. Az áruátvételt ekkor némileg elunva (bár annak is megvolt a maga szépsége), szép, illetve még szebb dolgokra áhítozva körül pislogok. Előttem az első számú potenciális vevő két szőke nő — egynek számítanak, összetartoznak ugyanis, ez nemcsak bizalmas, félszavas beszélgetésükből, egyformára hidrogénezett hajukból, egyformán könnyed-hanyag tartásukból, de abból is nyilvánvalóan kiderül, ahogy a nagy farkaskutyájuk pórázát időnként átadják egymásnak, s ahogy a kutya mindkettőjüknek egyformán engedelmeskedik. („Fekszik a kutya!” — „Ül a kutya!”) Engedelmes a kutya, ök hárman egymást le sem tagadhatnák, a kutya tartása is éppen olyan könnyed-hanyag, annyira ösz- szetartoznak, hogy egyáltalán nem érne meglepetésként a harmincfokos kánikulában — miközben ott benn a bódéban rekeszből rekeszbe, kézről kézre járnak az uborkák (— Egy! — Egy! — Kettő! — Kettő!...), ha egyszeriben, mialatt az ember letörli a verejtéket szemöldökéről, platinaszőkévé változna a kutya bundája. Sok minden kiderül. „Bandi még nem mocorgott, nem volt szívem rányitni az ajtót.” Mennyi döntő dolgot elárul egy ilyen mondat. No, nem Bánj diról, róla legfeljebb csak annyit, hogy szeret aludni, de el jelen esetben mellékes, viszont az már korántsem az, hogl ahonnan ők jöttek, ott, legalábbis Bandinak, külön szobája van, tehát az a villa valóban villa lehet, nem olyan egyheyisé- ges izé, ahol a nagymama az ablak melletti horpadt sezlomon, Vili bácsi az ablak elé helyezett gumimatracon, a két gyerek a szoba közepén szalmazsákon, és a papa, mama az emeletes
