Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
1971. SZEPTEMBER 5„ VASÁRNAP K51 NEcrei iMf/rtop x 4l5ghogy áts7álltunk a koppenhágai gépre, a biztonsági < öv kioldása után feszengeni $ kezdtem ülésemen, mozgoló- ^ dásommal a padlóra löktem $ azt az átkozott irodalmi folyó- $ iratot, mikor végre kényel- ^ mesen hátradőltem. Szom- 5 szédom, igen megviselt arcú, i máj- vagy epebajos angol, de Xaz is lehet, hogy amerikai, le- | pillantott a lepotyogott folyó- ^ iratra és máris lehajolt érte. $ Restelltem a dolgot, odaszól- ^ tam, hagyja csak, szándékosan | dobtam le, de a szomszéd ^ mégis csak felvette és nyúj- tóttá felém. Közben silabizál- S ta, megpróbálta elolvasni a § lap címét. Aztán feladta a ^ harcot, rám meresztette ki- ^ dülledt vizenyős békaszemét ^ — arcán ezernyi ránc futott ^ a szem irányába — és gya- ^ nakodva kérdezte: S — Ezt milyen nyelven írfták? ^ — Magyar folyóirat ez, ^ uram. § — Brr! ^ — Miért haragszik uram, ^ ránk, magyarokra? Mert én | magyar vagyok ... Volt már | Magyarországon ? ^ — Soha életemben nem vol^ tam, de az ördög vigyen el, ^ ha valaha is leszek ... No, ne ^ haragudjon rám, bizonyára ^ vannak önök között is rendes | emberek, pláne a férfiak kö- § zött. De ha a maga életét úgy ^ elrontotta volna egy ma$ gyár ... hogyan is mondjam, $ nő, kígyó ... bestia... hát ak- ^ kor maga is kérné a kor- ^ mányt, hogy tiltsa meg vala- | mennyi olyan repülőgép lan- i dolását, gőzös kikötését, ^ amelynek fedélzetén magyar ^ nő tartózkodik ... Na ... ^ Legyintett egyet és vadul ^ szívni kezdte a pipáját, ami ^ közben kialudt. ^ — Nem kételkedem, hogy ^ szerencsétlenségére valamifé- ^ le olyan némberrel találkozott, ^ aki kárt és gondot okozott ön- ^ nek Mister ... ^ A karfára csapott, félig fel- i emelkedett az ülésből és tel- ^ jes arccal felém fordult: $ — Kár? Gond? Tönkretette ^ az életemet... Negyvenöt éves ^ vagyok uram, és úgy nézek ki, ^ nézzen csak rám, ugye, hogy ^ maga iá hetven évre taksál. ^ Egy ránc nem volt az arco- ^ mon, egy ősz hajszálam nem ^ volt... — megragadta a mel- S lényét és rángatni kezdte — NADASS JÓZSEF: Ha ó Mr. Smith volna! te: a nyomozó sokkal erősebb, mint ő, tehát a filmtekercset nem tudja elvenni tőle, villámgyorsan felkapkodta ruháit és meglógott. Eliy azonban nem adta fel a harcot, sírt, könyörgött, hízelgett, igénybe vette egész fegyvertárát... Így aztán a felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára ... Pedig igen illetlen, mindent világosan bizonyító kenek voltak ... Hát ez az. Igen, azóta négy szörnyű esztenuő telt el. Átkozott a nap, amikor ez történt. Llullijaíott. Én is hallgattam egy ideig, mit is mondtam volna. Aztán mégis erőt vettem magarnon és részvétteljesen megkérdeztem: — Szóval Mr. Smith, önnek mégsem sikerült elválnia? — Miket beszél!? Pokolba Mr. Smith-szel, én nem vagyok Smith. Már hogyne sikerült volna annak a szerencsés fickónak, elválnia... Egyéb adatok és bizonyítékok alapján. Ember, nát nem érti — megragadta kabátom hajtókáját és most már elkeseredetten kiabált. — Én Mr. Chase vagyok, James Chase, a mester- detektív, aki leleplezte, rajtakapta, tetten érte a bűnöst és akinek ez a drágalátos hölgy elcsavarta a fejét azt a buta fejét, levette a lábáról, hogy a végén ő miatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a feleségétől és neki, azaz nekem kellett elvenni azt a bestiát... Nekem! Maga is férfi... Megérti, hogy mi az igazi férfibánat ... Hiszen, ha én Mr. Smith volnék, de Mr James Chase vagyok, hogy egye meg a fene ... SZANTHÓ IMRE: HOLDAS ÉJ látja, hogy hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind ez a boszorkány, ez a fúria rabolta el, az ön honfitársa. Minden szavát elhiszem, de mit tehetek én arról, vagy akármelyik más magyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon született. Minden országban, minden nép fiai és leányai között vannak sötét figurák és vannak megnyerő egyéniségek. De mi is történt tulajdonképpen, mondja el uram, talán megkönnyebbül, ha így kiadja a mérgét. Legyintett: — Nem szeretek beszélni róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezek rá ... És sajnos, emlékeznem kell, mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása? — író vagyok, uram. — Ügy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Maga meg írja meg. De ne hallgassa el, hogy magyar nő a főszereplő ... Tehát. Egy nagyon derék csiká- gói üzletember, mondjuk Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akkor a nő még harminc se volt. Kiderült, hogy a nő Magyarországról menekült, valamiféle politikai dolgok, kormányváltozás vagy mi volt maguknál, Smith nem törődött a részletekkel. Elly csinos volt, csábító, beleszeretett, elvette feleségül. Smith nagyon elfoglalt kereskedelmi utazó volt, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az államok különböző városaiban felkeresni a vevőket. Néha négy-öt napig, néha egy hétig is távol volt. Alig néhány hónapja volt házas, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonhívások, hogy távollétében Elly igen jól szórakozik. Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dolgot, arra gondolt, hogy megirigyelték fiatal boldogságát, köpött az egészre, Ellynek nem említette, minek búsítsa a fiatal asszonyt. Aztán egy nap, hirtelen hazatérte után, furcsa zavart észlelt a feleségénél, a hamutartóban két szivarvéget talált, már pedig ő mindig csak pipázott. Megkérdezte a feleségét, hogy volt-e férfilátogatója, az asszony mindent tagadott, Smith gyanakodni kezdett. Nem akarom végigso- rclni a motívumokat, végül is Smith egy magánnyomozó irodához fordult. A leghíresebb és legügyesebb privátde- tektív céghez, a Carter Co.- hoz. Itt az ügyet a leggyakorlottabb és legeredményesebb nyomozónak adták át, James Chase, talán ön is ismeri... névről... hírből. Fess fiatal ember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt már, ügyfeleit mindig hozzásegítette a válóper elengedhetetlenül szükséges bizonyítékaihoz. Most is magabiztosan hozzálátott. Megismerkedett Ellyvel, gyorsan bizalmába férkőzött, megszerezte a lakás kulcsának másolatát, megtudta, hogy az asszonynak megint barátja van, akivel felszarvazta szegény Smith-t. Mialatt a párocska a pásztorórán édelgett, Chase különleges fényképezőgépével felvételt is készített. A turbékoló szerelmesek ekkor felriadtak, a lovag voU olyan lovag, hogy miután észrevetFALU TAMÁS: Jöttem hozzátok Jöttem hozzátok békés szívvel és békés szívvel távozom, az élet volt az ébredésem, a halál lesz a mákonyom. Ültem csendben árnyas padomban, karba volt téve két kezem, az élettel eljátszadoztam, s az élet eljátszott velem. Szerettem a magános fákat, sosem vonzott a rengeteg, átléptem a hajló fűszálat, s nem gyűjtöttem, csak könnyeket. Az úszó felhőt megbámultam, ragyogtak rám a csillagok, tudtam elveszni elvonultan és érezni, hogy nem vagyok. Perceimet ostyában szedtem,- tudtam: utam csak vándorút, tudtam könnyezni nevettemben, s megkacagni a szomorút. Voltam szabad, börtönbe zárva, rabul is éltem szabadon, tudtam, hogy mi kedves és drága, egy kis batyuban itt hagyom. | . . | LAZAR ERVIN: I A költő és a lövészteknő ! A zt mondják, a finneknek az ember pénteken elmesél egy ! i u Vlccet> faarccal végighallgatják, s csak vasárnap a temp- ! lomban kezdenek rajta nevetni. Kínos lehet. De még mennyire ! A minap rám is egy megtisztelőén kom.oly társulatban ^ottrama röhöghetnék, éppen akkor, mikor a társaság éke a \ Köztiszteletben álló úriember ott tartott a történetében, hogy or rákiáltott: „Állj, vagy lövök!" 5 . Egyetemi zászlóaljban voltam nyaranta egy hónapra. Nem ; hiszem, hogy az aktív tiszteknek sok örömet szereztünk. A. mi századunk legszebb katonája egy költő — azaz akkor még köl- l topalanta — volt; ma a Legnépszerűbbek közül való. A nem ' cppen daliás termetű ifjúra, aki ráadásul akkor még egy cse- nevész agárnál is soványabb volt, nemigen találtak megfelelő s kis meretű ruhát, ezért aztán zubbonyban is úgy látszott, hogy s köpenyt húzott. Ha meg köpenyt húzott, alul is meg fölül is \ cppen hogy csak kilátszott egy kis darab költő, egyébként az gégész ember egy többszörösen megtekert derékszíjból, egy bő X redőkben leomló köpenyből s egy csillogó szemüvegből állt. X Á sorban leghátul ment, ha lövészetre mentünk, 6 hozta a cél- $ táblát, harcászaton pedig ö volt az ellenség, akit vad diadal- s ordítások és röhögés közepette elfogtunk. Nos, tehát egy ízben X lövészteknőásást gyakoroltunk. A föld meglehetősen köves és X kemény volt, a lövészteknőnek mégis akkorának kellett lennie, X hogy az ember hosszában végig tudjon benne feküdni, és ne $ látsszon ki belőle semmi. A többség már nagyjából elkészült, a X főhadnagy szemlét tartott a művek fölött. A sor vége felé járt, X amikor vészjósló csendességgel megszólalt: X — Magát hogy hívják? X Egy köpenygombolyag viszonylag függőlegessé rendeződött, X tisztelgés, amennyire attól a marha nagy kabátujjtól lehetett, X és szabályos jelentkezés. | A főhadnagy szélütötten meredt a költő-honvéd mesterre- X mekére, amely állott egy pocoktúrás mennyiségű kikapart föld- X bői és egy hozzá méltó gödröcskéből. •; — Ez kész? — kérdezte mély undorral a gödörre mutatva \ a tiszt, közben remegett a szája széle. \ A költő magabiztosan rávágta. | — Igenis. X A tiszt elvörösödött, elüvöltötte magát: X — Ez magának lövészteknő? X Mire a líra jövendőbeli mestere fölényes, oktató nyugalom- X mai megszólalt: \ — Főhadnagy elvtárs jelentem, nem lövészteknő, lövészX lavór. X A század a lövészteknöben fetrengett a visszafojtott röhö- X géstől, s nem is tudom, mi történik, ha a joviális tizedes meg X nem menti a helyzetet. Szerencsére azonban megszólalt: X — Ide figyeljen, kiskatona! Aztán nehogy nekem legköze- X lebb lövészszappanytartót csináljon. X j propó, szappany! Így, nyö-vel! Középiskolás koromban volt X A egy vájtfülű, a nyelvhelyességre rendkívül érzékeny ma- ^ gyartanárom. Egyik esztendőben D.-re került érettségielnöknek. ^ A névsor vége felé tartottak már, a vizsgabizottság is unta kicsit X a ceremóniát. A delikvens éppen József Attiláról felelt köze- X pesként. Hogy minél előbb túl legyenek rajta, az elnök megbénította a fiút, gondolta, feltesz egy könnyű kérdést, amit biz- $ tosan tud, és mehet. Meg is kérdezte, mi volt a foglalkozása X József Attila apjának. Szerencsétlen legény gondolkodás nélkül X rávágta: „Szappanyfőző”. Micsoda? — kérdezte rezignáltan jó X tanárunk, s szegény áldozat mit sem sejtve, sétált az oroszlán X torkába. „Szappanyfőző” — ismételte meg. A tanár úr most Xrángani kezdett az idegességtől (kissé ideges természetű volt X egyébként is), de azért még mindig halkan, szelíden mondta az § elítéltnek: „írja föl a táblára.” Barátunk a táblához sétált, § és szép kalligrafikus betűkkel fölírta: „Szappanfőző". így, n- Xnel. Mindenki felszabadultan felsóhajtott. Na, látja — mondta $ az elnök —, olvassa szépen el. A fiú a tábla felé fordult, és ^ szép tagoltan elolvasta: „Szappanyfőző". így, nyö-vel. Az elnök | lilára váltan kirúgta maga alól a széket, felugrott, és ordítva s kérdezte: „Hogy hívják magát, szerencsétlen?! | — Szappanyos Ábrahámnak — közölte a megszeppent fiú. 6 Átengedték. kaszámyaágyon „tér nyugovóra”. S hogy ezt itt közlik egymással, az sejteti, hogy ők sem együtt alusznak, tehát nemcsak külön szobái, hanem külön traktusai is vannak annak a villának. Fürdőszoba is van természetesen, sőt: Zúzmara fagylaltgép. Van, biztosan. A Zúzmara fagylaltgép benne van a beszélgetésük hangerejében. Azok az emberek, akiknél Vili bácsi az ablak előtti gumimatracon alszik, vagy túl hangosan beszélnek idegenek köpött, vagy éppen szemérmesen susmorogva. Ök viszont csak úgy, mintha színegyedül lennének, hangsúlyuk, hangszínük mindenféle felesleges kilengéstől ment, a kutyához vagy egymáshoz szólnak, semmiféle különbséget nem lehet felfedezni. Akár a sablonelképzelésnek megfelelő grófnők is lehetnének. („János, a derest nyergelje, ma azon lovagolok ki!” de lehetnének... és lehetnének... ó, sok mindenkik lehetnének éppen.) „A kutya” gyönyörű kutya. Minden szempontból az. Nem öreg, nem esetlenül túl fiatal, hajlékony, izmos, mégis masz- szív, bizonyosra vehető, hogy grammra annyi hús és izom van rajta, amennyit a nemzetközi kutyakiállítások szabványai előírnak. (Nyakörve ezüsttel kivert, lehet, hogy csak nikkel, de akkor is ezüstnek hat.) És ápolt, még sárga mancsain a fekete körmök is fénylenek — tán valami kutyakörömlakk, ki tudja? No, és természetesen ízig-vérig fajkutya. És okos, ez sem kétséges, szinte azonosul gazdái minden szavával, bizonyos, hogy minden parancsukat teljesíti, tán még a gondolatukat is kitalálja. Félig elfordulva ül most, nekem háttal. A fülei a legszebbek, majdnem araszosak, gyönyörű szarvasfülek. Szeretném megpöccinteni ennek a gyönyörű kutyának a füleit Azt nem is mondom: megvakargatni, ahhoz valahogy túl előkelő jelenség, de csak úgy megpöccinteni, mintegy véletlenül, elmenőben. De ekkor véget ér az áruátvétel. — Hát először is: másfél kiló paradicsomot — mondja az egyik szőke nő, az, aki éppen akkor fogja a kutya pórázát. És a mocorgó kutyához: — Leül a kutya! „Először is!” „Másfél kiló paradicsom!” — osztatlan a hatás. Semmi ilyen órás kényszerű várakozást szinte törvényszerűen követő sürgetés, nógatás nem hangzik el. 26 forint egy kiló paradicsom. „Ha nem is pöccintem meg ennek a kutyának a fülét, de legalább egy kicsit megbillentem a hegyit, mondjuk a bal fülét, mikor ezek indulnak, s én odalépek a pultközeibe” — gondolom. Málnát, meggyet, paprikát vásárolnak még. Telnek a szatyraik. Ekkor egy férfi közeledik a VEGYESBOLT felől, bal kezében egy kiló kristálycukor, lépdel a sor mellett, most megpillantja a kutyát, felderül a képe, s gügyögő, kedves dörmö- géssel lehajol hozzá. Csak fél szemmel, szinte tudat alatt figyelem, már várom, hogy sorra kerüljek, most már tényleg elég lenne a várako— Hált akkor még talán néhány szép uborkát... Ül a kutya! ... De a kutya nem ül. A kutya most kitépi pórázát a gazdaja kezéből, mint ostor suhog a szíj utána, s már az egyensúlyát vesztett férfi mellén van valami egészen elképesztő hörgő acsarkodással, a férfi védekező keze a szájában. Mindez egy pillanat. § A két hő gyorsan, de mégis minden nevetséges sietség nél-| kül letépi a kutyát a férfiról — s már ott állnak újra mind- i hárman a pultnál. ^ Az egyik ezt mondja: — Öt uborka elég lesz. ^ A másik a kutyának ugyanazzal a hangsúllyal: — Mit csinál ^ a kutya? Nem szégyelli magát a kutya? Lefekszik a kutya! ^ A sor elképedten hallgat. A férfi bal markával a jobb kezét szorongatva fel tápász- $ kodik. Dől a kezéből a vér, és akármilyen furcsa, szégyen- ^ kezés ül arcán, mintha a kezét is nem elsősorban a vér, a seb $ miatt szorítaná, hanem, hogy szemérmesen elrejtse. Valamit^ mond, nem is mond, motyog, nem lehet tisztán érteni, meg- ^ feszítetten kényszerítem az emlékezetem, hogy legyen pontos, >5 de nem, nem mernék megesküdni rá, hogy mit is mondott. $ Lehet, hogy azt: „A szentségit a kutyájuknak!” De az is lehet,^ hogy csak annyit: „Bocsánat!” Valamit azonban mondott, s ^ ekkor a sor végén moraj támad, de csak gyönge kis moraj, ^ mintha falon túlról hallaná az ember. S Az egyik nő azonnal reagál, felemeli a póráz végét, és meg- ^ fenyegeti a kutyát: $ — Te csibész, mondtam neked, hogy maradj otthon! MajdX számolunk, ne félj! Nem is fél a kutya, nyugodtan pislog. A moraj viszont a 4 kőfalon túl, mintha már-már felülemelkedne a kőfalon. S A másik nő pedig ezt mondja, de csak úgy a levegőbe: — Mért nyúl a kutyához! ^ Az első pedig: ^ — Igen! És mért a kutya fejéhez? ^ Nincs már kőfalon túli moraj se. ^ A férfi megindul a vidámzöld kút felé, hogy kimossa a ^ kezét, serceg a laba alatt a homokba vegyült kristálycukor. ^ Körülbelül más hang nem is hallatszik. ^ Ekkor a nagy hőség vagy tán amiatt, hogy annyira szerettem ^ volna megpöccinteni ennek a gyönyörű kutyának a szarvasfü- lét, eszembe jut, hogy kamaszkoromban Nagyatádon hogyan« könyörögtem be magam az oroszlánketrecbe, hogy születésnapi $ dobozgépemrffel néhány közeli felvételt csinálhassak Lizáról, ^ a nőstényoroszlánról, és hogyan simogattam meg nagy reme- ^ géssel kerek medvefüleit egy óvatlan pillanatban. És a nagy ^ dán dogom, aki egy ilyen gyönyörű szarvasfülű kutyát úgy| fel tudott hajítani a levegőbe, mint a foxi a patkányt, amint | idegen gyerekek lógnak a nyakán, nem is cirógatják, de tépik $ a fülét, s ő mosolyog, na: majdnemhogy mosolyog. És mintha^ történne valóban, egy kopott öregember lépett oda a sorba ^ egy gubancos kis kutyával, és a sor zúgni kezdett, üvölteni, ^ mint a fergeteg, hogy a büdös, francos kutyájával menjen a ^ sorból, még megharap valakit, vegye meg másutt a negyed kiló ^ cseresznyéjét. ^ Valami rettenetes mondás készülődött bennem, de aztán ^ minden visszabillent, és csak néztem, amint a két nő elvonul ^ a kutyával, ezüstveretes pórázzal, tarka szatyrokkal a kút mel- ^ lett görnyedő férfi mellett. Ä Aztán odalépek a pulthoz, s azt mondom mosolyogva (mert 5 szép árut akarok): S$ — Három paradicsomot kérek. ^ Hátulról hang süvít felém: § — Mozgás ott elöl, a kutya úristenit! S
