Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
fff? UEC t^íirífip 1971. SZEPTEMBER 5., VASÄRNAP Folytatásos elbeszélésünk Megyek az orrszarvú után „Csak gonosz emberok siccelnek, ha meglátnak egy macskát. De akiben férfias, nemes szív dobog, az megsimogatja a kutyát, friss vizet enged az akváriumba a piros halaknak, s dúcot ácsol a galamboknak. Ám nagyon kevés az olyan ember, aid orrszarvúval barátkozik. Mert az orrszarvút nem lehet megsimogatni, meg- vakami a füle tövét, és hiába szeretnél vele versenyt futni. De segít megoldani a számtanpéldát, könyv nélkül megtanulni a verset; ha rágondolsz, egyszerre bátorságot érzel a szívedben, és nem félsz a huszonötös számú ház komisz gyerekeitől. Általában egész más ember válik belőled, ha az orrszarvúval tartasz. ..” A másodikos kis Alekszej Bocsarov ilyen ritka barátságot kötött az állatkert kedves orrszarvújával. Az ő történetüket mondja el Jurij Jakovlev bájos elbeszélése Petrovácz István kitűnő magyar tolmácsolásában, amelyet keddi lapunktól kezdve öt folytatásban közlünk. Eldönti a tanár Nyolcszáz elsőből 350 szakosított Év közben vagy év végén a diák más tárgyat választhat Gyors statisztika a tanévkezdésről ; a gimnáziumokban 8000 első osztály nyílt, s ezek közül 350 szakosított tantervű (tagozatos). Az elsős diákok 40 százaléka — mintegy 12 ezer fiatal — már ilyen jellegű osztályban gyarapítja tudását. A szakosított nyelvi első osztályosok száma meghaladja a ISO-at. Ebből 85 orosz, 43 angol, a többi Állomások P-től EZERKILENCSZÄZNEGY- VENHATBAN születtem, ezer- kileneszázhatvanban végeztem el az általános iskolát. Szüleim azt mondták: neked feltétlenül a Puskás Tivadar Technikumban a helyed! (Az általános iskolában az első öt legjobb tanuló között voltam.) Csak az én véleményemet nem kérdezte senki. Mivel nem fogadtam el az első és egyetlen alternatívát, a csurgói gimnáziumban töltöttem a következő évet. Itt döbbentem rá, hogy engem kizárólag a kémia, a vegyipar érdekel: ősszel a családi tanács megkérdezése nélkül a Péti Nitrogénművek szakmunkásképző intézetébe jelentkeztem. Szüleim bizonyára rájöttek, hogy önfejű vagyok, hagyni kell engem békén, hát minden anyagi támogatást megadtak. Az intézetben mindig kitűnő voltam. Ezerkilencszázhatvan- négyben indultam az országos vegyipari szakmunkásversenyen, amelyet Kazincbarcikán rendeztek, és én lettem a második. Felszabadultam. Közbe- vetőleg el kell mondanom, hogy hatvanháromtól a várpalotai gimnázium esti tagozatára is jártam, a második osztályt pedig Nagykanizsán végeztem. Ekkor jöftt a választás: hová menjek dolgozni? Óriásii volt a lehetőség, csali úgy kapkodtak értünk, én azt mondtam: irány a szolnoki Ti- szamenti Vegyiművek! Szolnokon megfelelő társaságom alakult ki. Szélsőséges elemek gyűltek össze, akik hirdették, hogy csak a mának élnek. Akkor meggyőződve hittem, hogy jó fejek, ma azt mondom: dilettánsok. Volt köztünk pszichológiai könyveket bújó műkedvelő pszichológus, aki nagyon hatott rám, a Színművészeti Főiskoláról kirostált zsenivel laktam együtt, természetesen a jövő írója is megtalálta hozzánk az utat. A társaságot a vegyipar nem érdekelte, elhatároztam hát, hogy képletek helyett politikai szöveget fogok nyomni! Négy-ötszáz házibulink, tivornyánk, sőt, orgiánk volt. A nőkről rossz véleményem alakult ki, mind megkapható, megvásárolható. A pénzt egységesen utáltuk, de dialektikus ellentmondásként hirdettük, hogy pénzzel mindent el lehet érni. A tagok többsége baloldali beállítottságú volt, maoista, anarchista is — általában a marxizmus szélsőségeit kedveltük. Nagystílű szövegükhöz fel kellett emelkednem. Sokat olvastam, az egyik ezt ajánlotta, a másik mást. A politikával való foglalkozás lazította kapcsolatomat a társasággal. Amikor felnőttem a társasághoz, rájöttem, hogy nincs szükségem az elméletükre. A munkahelyemen maximálisan jó voltam. Szolnokon havi kétezer-kettőt kaptam. Szolnokom leérettségiztem. Aztán egyszer a főnököm — ma is emlékszem a nevére, Törölt Bélának hívták, kiegyensúlyozott életet élő személy volt — hiegbírált, beszédének lényege tzerint: a mi életünk nem jó, nem helyes. Ügy éreztem, hogy megsértett, beadtam a felmondásomat és kész. A társakettet rendezett a tiszteletemre, utána kétszáz forintot fizettünk csendháborítás címén. EL KELL MENNEM SZOLNOKRÓL, felülni a vonatra. Romantikus vágyból elhatároztam: irány Szőny! Ezerki- lencszázhatvanhét július tizennegyedikét mutatott a naptár, ekkor kezdődött a nagy csalódások korszaka. Amit munkában abbahagyott az ember, azt nem lehet folytatni sógor-koma gyárban. Szolnokon a nevem mellé írt törzsszám nem darabot jelentett, Szőny ben darabbá váltam. Mindent kisajátított magának a helyi klikk. Szőnyben ezemégyszáz forintra csökkent a fizetésem. Szőnyben méltatlan munkát kellett végeznem. Tettek különböző javaslatokat: lehetek még szivattyús, ez szolnoki viszonylatban is sértő lett volna. Ha ostobának tartotok, leszek én ostoba! Elhitettem a munkatársakkal hogy, nem ismerem az órát, ezután röhögve magyar.-izgatlak a' kis- Ä nagymutatóról, mindig engem küldtek be a műhelybe, hogy nézzem meg, hány óra? Nem tudom — mondtam, és ők nevettek. Ezerkilencszázhatvanhét augusztus 20-án elmentem Ba- latonfüzfőre, még úgyis tartott a sitrandidény. Itt a munkaügyis dörzsölt fickó volt, megdumált: semmi Szőny, helyben az élettér. Csak egyet nem mondott el, hogy mit kell csinálni, nem volt éppen veszélytelen játék. Novemberig bírtam. Ekkor feldobtam egy húszfillérest: menjek X-be, vagy vissza Pétre? Felültem a vonatra, és X-be utaztam. HA MÉG EGYSZER normális viszonyok közé kerülök, akkor csak a munka fog érdekelni — határoztam el. Az X-i vállalatnál elkezdtem hajtani, éreztem ugyanis annak rossz hatását, hogy elég sok a bejegyzés a munkákönyvemben — havi ezerhármat kaptam, ez volt a mélypont. Elég könnyen megtanultam a technológiát, lerajzoltam az üzemet csator- nástól-aknástól. A kollégák buzgómócsingnak tartottak. A szőnyi levertség ellentéte lettem egy darabig. Két hónap után másik üzembe helyeztek — a műszak második embere lettem —, ezerhétszáz forintra emelték a fizetésemet. Később egy vetélkedőt rendeztek „Ki tud többet az üzemről?” címmel, ezt megnyertem. Mielőtt más témára térek, el kell mondanom, hogy sosem voltam tagja a KISZ-nek, nem tartottam ezt komoly szervezetnek. Meglepett, hogy jó KISZ- élet van X-ben. Elhatároztuk: klubot kell csinálni. De menynyit dolgoztunk mi ezen?! Én minden szabad időmet a klubra fordítottam, elememben voltam. Megnyílt a klub — ekkor már aktív KISZ-tagnak számítottam —, de azok, akik a klubot szervezték, nem jártak többé oda, mert jöttek a „felső szempontok”. ÜZEMI KISZ-TITKÄRRÄ választottak, ekkor éreztem újra, hogy komoly munkára van lehetőség X-ben. Be kell vallanom: alapvetően lezsertípus vagyok, hullámzó a teljesítmé kenységem sok kritikát vont maga után. No de folytassuk. EzerkUencszázhatvanküencben a küldöttértekezleten küldött lettem. A jelölő bizottság KISZ-bizottsági taggá javasolt — komolyan mondom, nagyon sokat dolgoztam én abban az időben. Ekkor nagy baklövést követtünk el. Adottak a lehetőségek, meg kell próbálni a tökéletest, hozzunk létre egy elitszervezeteit, egy elitszervezethez akartuk a KISZ-bizottságot felhozni. Forradalmi hangulat uralkodott, sok fiatalt megnyertünk az ugrás-elméletnek, hirdettük: mindent új alapra helyezünk! Négy bizottsági tag jelölésével nem értettünk egyet, hiszen elitbizottságot kell választanunk. Kész haditervet készítettünk: meg kell buktatni a titkárt! Azt hiszem, erre nincs példa a KISZ-ben, negyvenhat küldött leszavazta a titkárt. Ma úgy gondolom, gyerekes dolog volt ez, a titkórje- lölt lett az áldozat, mert az ellentmondások rajta csattantak. Minden úgy ment, ahogy elterveztük, az értekezlet demokratikus légkörben folyt, tehát bele sem lehetett kötni — a küldöttértekezlet nem választott titkárt. MÁSIK KÁTYŰBA jutottunk: szinte minden régi tag kikerült a bizottságból, az újak meg tapasztalatlanok voltak. (Közben sokat dolgoztam, kétezer-háromra emelkedett a fizetésem.) A titkár választásakor kompromisszumot kötöttünk, én a vébe nevelési titkára lettem. Megragadtam a munka végét, élveztem a feladatokat, szerveztem én politikai oktatást, labdarúgó-bajnokságot, újságot. A nagy lihe- gések korszaka volt ez. Nagyon sok ellentmondásba kerültem a vezetőkkel, mert nagy volt a pofám, bár sokszor nem volt igazam. Gyorsan ítélkeztem ... Újra vissza a szolnoki lezser - séghez! (Közben sokat dolgoztam, kétezer-hatra emelkedett a fizetésem.) Ezerkilencszázhetvenben háromhónapos NDK-tanulmány- útra javasolt a vállalat. Aztán jött a meglepetés: minden papírom megvolt, de visszamondták az utamat. Mérges lettem, beadtam a felmondásomat a céghez, s lemondtam az összes KISZ-funkcióról. Elhatároztam, hogy visszamegyek Pétre, ahol még minden sikerült. De az üzem vezetője jóindulatúan mondta: nem kell mindjárt bedobni a törülközőt. Maradtam. A vállalati és a városi KISZ-bizottsági tagságot megtartottam. AZTÄN MEGINT ÉN LETTEM az ellenzék, ezerkilenc- százhetven májusában végig ellene szavaztam az új városi titkárjelöltnek. Mégis megválasztották, de az ellentétek fennmaradtak. Végül is nekem lett igazam, a titkár fél év múlva megbukott. A mostani városi titkárt nagyon szeretem, végre nem kell ellenzékbe vonulnom. Most az ifjúsági klub vezetésével bíztak meg. Tizenöt konyakra vagyok hitelesítve, tizenöt napja nem iszom. Jelenleg kétezer-nyolc- száz forintot keresek. Feljegyezte: Fóti Péter ság még egy nagy búcsúban- I nyem, a KISZ-ben való tevéfrancia, német, olasz és spanyol. A természettudományos szakosított osztályok száma megközelíti a 170-et: több mint ötvenben a matematikát, 43- ban fizikát, a többiben a biológiát, illetve a kémiát oktatják magasabb heti óraszámban. Az idei tanévben tehát már a gimnáziumi tantárgyak többségével szakosított tanterv alapján ismerkedhetnek a diákok. Az ilyen jellegű oktatás biztosítja elsősorban, hogy a gimnáziumok minél alaposabban felkészítsék növendékeiket az érdeklődésüknek, képességeiknek legjobban megfelelő, felsőfokú tanulmányokra. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy változatlanul nagy az érdeklődés mfald a természettudományos (ezen belül is a matematika), mind a különböző idegen nyelvi tagozatok iránt. A Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet az 1971—72-es tanévben is szorgalmazza és figyelemmel kíséri a szakosított rendszerű oktatás újabb formáival, továbbfejlesztésével kapcsolatos kísérleteket. Ilyen például a fakultativ rendszer. Ennek lényege, hogy az első osztályos tanulmányok közben vagy végén a kísérlettel foglalkozó iskolákban a tanulóknak módja van másik olyan tárgyat választani, amelyet szintén szakosított tanterv alapján oktatnak. Másik ilyen kísérlet — amelyet csak néhány gimnáziumban folytatnak —, a kémia—biológia, illetve a fizika—kémia együttes tanításával i kapcsolatos. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ugyanaz a tanár tanítja az adott osztályban az említett tárgyakat, és az erre biztosított együttes óraszámmal szabadon gazdálkodhat, belátása szerint. KÉPZŐMŰVÉSZETI NAPLÓ A Kikncek Dobáson — 600 000. Évi 600 ezer forintot ajánlott fel a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa az anyagi segítségre szoruló, tehetséges fővárosi munkásfiatalok középiskolai tanulásának támogatására. Kiss István Lovak című kisplasztikája (Foto: Gárdos) A Kileycek dabasi kiállításának képei és szobrai, tudomásunk szerint egy állami vásárlás anyaga, s mint ilyen, meghatározza a kiállítás egészének némileg esetleg képet. A művészek egyike-másika túlhaladta a néhány évvel ezelőtti színvonalát, másoktól nem a rájuk legjobban jellemző munkáty látjuk. Ez pedig, bemutatkozó kiállításon nem túl szerencsés. A dabasi járási hivatal modern, tágas, reprezentatív nagytermében — falán a nemrég elhunyt Főnyi Géza sgra- fittojával — méltó keretet ad a kiállításnak, amely ha érzékelteti is a Kilengek törekvéseit, — közösen kitűzött céljukat alig. Ezt nagy mértékben ellensúlyozhatná egy illusztrált katalógus, a művészek rövid életútjával, a kiállított művek technikájának megnevezésével — esetleg néhány reprodukció kiállítása is segíthette volna a közönséget a művészek és a művészcsoport közelebbi megismerésében. Mint a vendégkönyv bejegyzései bizonyítják, hálásan és érdeklődve fogadják errefelé az ilyen eseményt. — Hernád- ról, Ráckevéról, Nagykőrösről, Ceglédről, Öcsáról, vagyis nemcsak helyből, hanem távolabbról is, szívesen látogatnak el a kiállítás megtekintésére. Kiskatonától iskolásig, tsz-tagtól tanácsvezetőig: szinte egyöntetű elismeréssel adóztak a látogatók a kiállításnak. Olyan művészek alkotásaiból ad ez a kis kiállítás kóstolót, akik — megalakulásukkor még nemcsak név szerint, hanem szám szerint is kilencen — az egykori, az illegalitás idején alakult Szocialista Művészcsoport eszméit tették magukévá. A Kilencek célja azonos — azaz a szemléletük, elveik egységesek, azonban ezt nem a formajegyek azonosságával, hanem éppen egyéni látásmódjuk kifejtésével fejezik ki. így volt ez az egykori Szocialista Művészcsoport esetében is, s hogy mennyire egyéni kifejezésmóddal keresték a közös és egyedüli utat — azt szemlélteti, ha néhány nevet felsorolok tagjaik közül: Goldman György szobrász- művész, Dési-Huber István festőművész, a közelmúltban elhunyt Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán politikai karikaturista és a többiek eltérő kifejezésmódja azonos elvben fogant. A Kilencek is egyetlen elv jegyében alkotnak. S ha ezt a csekély számú, s olykor nem a legjellemzőbb mű kiállításával itt nem is érzékeltethették olyan erővel, mint egy több művet felsorakoztató kiállításon —, még akkor is sokat elárul Kiss István Lovak című hegesztett bronz kisplasztikája, Család című bronza, Kiss Sándor Lenke című átélt és kifejező portréja, Illés Gyula kitűnően megoldott statikájú Orfeusza, Tar István 1945. című bronza e szobrászok kvalitásairól, jellemző stílusjegyeiről az őket nem ismerők számára is. Kár viszont, hogy Ridovics László erőteljes tehetségéről csupán Csendélet című képe adhat hírt a látogatóknak. Konfár (és nem Komfár, mint a meghívón!) Gyula izgalmas dinamizmusát Fiatalok és Portré című képei reprezentálják; a letisztuló színharmóniák művelője; Sarkantyú Simon két képpel szerepel. Szabó Zoltán biztonságos technikájú Női feje és az ugyancsak általa alkotott, nagyméretű, anyát gyermekével ábrázoló, névtelenül kiállított lakkozott szénrajz: alkotójáról is pontos képet nyújt. Stettner Béla Tér, és Gobelinezö nő című monoty- piái e technika avatott művészével ismertetik meg a nézőt. Szerencsés válogatás Zala Tibor három munkája: a Memento, a Vietnam és az 1919. május 1., a művész témaválasztását dicsérik. Kár, hogy Plesznivy Károly csak egy — Ülő nő című — grafikával szerepel, hiszen a róla alkotott kép hiányos, ha egyedülálló technikájú és felfogású szőnyegeit nem láthatja a közönség. Pereli Gabriella Bilicsi jubileuma Holnap tölti be 70. életévét az ismert és népszerű színművész, Bilicsi Tivadar. Ötven éve játszik — élete színháztörténelem, alakja színészvilágunk kedves, eredeti színe. Vadászó nimród Kisfaludi-Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész formázta meg azit a kisplasztikát. amelyből a Herendi Porcelángyár készített sorozatot a vadászati világkiállítás alkalmából. A Vadászó nimród el-» nevezésű kisplasztika az ős-) magyarok lovas vadászatát szemlélteti. A kisplasztikákból a vadászati világkiállításon kívül külföldre is szállít a gyár.
