Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
4 :vvv/(ííHffP 1971. SZEPTEMBER 26.. VASÁRNAP fiatal előadóművészek fesztiválja Először kerül sor a Színházművészeti Szövetség rendezésében a fővárosi és vidéki fiatal előadóművészek fesztiváljára. Az Egyetemi Színpadon lebonyolításra kerülő sorozat — melyet Surányi Ibolya állított össze — október elsején kezdődik és október 13-ig tart. Az ünnepi megnyitó alkalmából Kerényi Mária rádióriporter beszélget a fesztivál keretében önálló előadóestet tartó 12 művésszel. . A megnyitó színpadi riportot követően a műsor második részében kerül sor Margittay Ági előadóestjére, melyet a következő napokban Kézdy György, Sólyom Katalin, Papp János, Üjlaky Károly, Vállai Péter, Bálint András, Bürös Gyöngyi, Márai Enikő és a Kaláka-együttes, Fodor Tamás, Madaras József és Márkáig Gábor előadóestje követ. Restaurálják a tubustornyot Évek óta használaton kívül áll az 1700-as évek végén épített tiszadobi négyszintes toronymagtár, az úgynevezett „tubustorony”, amelyet népi műemlékké ’ nyilvánítottak. Annak idején a terményt csigákkal szállították az emeletekre, alul nagy tölcsért képeztek ki, s ezen át csurgatták a kenyérgabonát a zsákokba. Az épületen levő szellőző nyílásokban évszázadok óta galambok fészkelnek. Innen kapta népi «Inevezését, a „tubus”-t is. A tornyot most helyreállítják. Megnyitották a Pest megyei képzőművészek kiállítását Szombaton délben a Nemzeti Galériában megnyílt a Pest megyei képzőművészek gyűjteményes kiállítása. Dr. Solymár István, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettesének bevezető szavai után dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnök- helyettese mondott ünnepi megnyitó beszédet. Kiemelte, hogy Pest megyei tárlaton soha nem állítottak ki ennyi művésztől, ilyen sok alkotást, mint most: 70 mester 374 művét. A kiállítás tükörképe lehet a megyei művészetpolitika gyakorlati megvalósulásának is. A tárlat véleményt állíthat ki a helyi művelődéspolitika színvonaláról. Hangsúlyozta a továbbiakban, hogy állandóan javítani igyekeznek a megyei művészek szociális körülményein és erkölcsi megbecsülésén. Szeretnének olyan légkört teremteni, ami segíti a művészek képességeinek teljes kibontakoztatását. Az utóbbi időkben szép eredményeket értek el: új művésztelepet avathattak Szentendrén, több kiállítási termet adhattak át — így Vácott is —, és műteremlakásokat építettek szerte a megyében. — Arról vitatkozni lehet — mondta —, hogy ennek a tárlatnak az anyaga milyen művészi minőséget képvisel. Arra törekedtünk, hogy a megye képzőművészeti életének űtfogó keresztmetszetét adjuk. A megyében élő művészek alkotásai természetesen nem egyforma színvonalúak, például a „szentendrei iskola” művészi különleges értéket képviselnek. Vitatkozni lehet azon is, hogy Szentendrét nem lett volna-e helyesebb külön reprezentálni. A MONTREAL Humorolimpia 71 A júniusa megnyitót követő, szokatlanul forró kanadai nyáron több mint kétmillió humorbarát nézte végig a VIII . nemzetközi karikatúra- kiállítást. Nem kis fáradsággal, ugyanis a jó néhány négyzetkilométer területű, több emeletes humor- kombinát — a Pavillon International de L’Humour — rajzai egymás mellé helyezve több ezer méter hosszú rajzsorozatot alkothattak volna. Nem is csoda ez az óriási mél rét, hiszen ötvennyolc ország 518 művésze mutatta be legutóbbi alkotásait A karikatúra egyetemes művészet Ezt bizonyítja a humorfesztivál képanyagából kiadott katalógus is. A Huitiéme sálon international de la caricature 1971 című albumot átlapozva karikatúrákban bemutatva tárul elénk a földkerekség szinte valamennyi égető problémája. A katalógus több száz karikatúrája között egy-két rossz ízű rajz is akad — de nem ezek a jellemzők. Az összbenyomás: a karikatúra az emberiség szolgálatában áll. Biztos gondolatisággal, jó vonalvezetéssel, szó- és rajzvirágok nélkül próbál a lényegesebb kérdésekben meggyőzni vagy meggyűlöltetni. Zsoldos Sándor „szentendreiséget” és a „Pest megyeiságet” azonban elválasztani nem lehet egymástól. 1 Befejezésül dr. Csicsay Iván elmondta, hogy a Pest megyei képzőművészek felfogásbeli és stiláris különbözőségei ellenére több közös jegy alapján együvé tartoznak. Egyik ilyen közös jegy a tájhoz való kötődés. A megnyitóra érkező nagy számú érdeklődő soraiban megjelent Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Nagy Miklós országgyűlési képviselő, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alel- nöke is, valamint a megye képzőművészeti életének képviselői — festők, szobrászok, művészettörténészek, muzeológusok — között feltűnt Bar- csay Jenő összetéveszthetetlen alakja is. Ott voltak a kiállítás rendezői, D. Fehér Zsuzsa dr. és Tóth Anml művészettörténészek. A tárlat egy hónapig tekinthető meg B. Gy. Jubileumi hét Bagón Tízéves a Dózsa György Művelődési Központ A szerzőnek a Pest meyyel Hírlapban már megjelent rajza a montreali kiállítás képanyagában. Ezekben a napokban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a bagi Dózsa György Művelődési Központ. Az intézmény eredményes működését emlékezetes kulturális műsorain, a különböző vetélkedőkön aratott sikerein, jól működő szakkörein kívül a Művelődési Minisztériumtól ez évben elnyert „kiváló művelődési központ” cím is fémjelzi. Az évforduló alkalmából szeptember 26-tól október 3-ig jubileumi hetet rendeznek, ami ma délelőtt 10 órakor képzőművészeti kiállítással veszi kezdetét. A tárlatot dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke nyitja meg. Ugyanezen a napon, este 19 órakor jubileumi műsort tartanak a művelődési központban, amelyen Borbély Tibor, a Pest megyei Tanács vb. művelődésügyi osztályának helyettes vezetője mond ünnepi köszöntőt. A műsorban fellép a művelődési központ Erkel Ferenc vegyeskara és úttörő tánccsoportja. A legkisebbeknek is tartogat meglepetést a jubileumi hét: szeptember 30-án, délután 17 órai kezdettel játékos szellemi vetélkedővel egybekötött gyermekdélutánt rendez az -ifjúsági KISZ- klub. Október 1-én kerül sor a KISZ-klub ünnepi taggyűlésére, majd az egyhetes eseménysorozat október 3-án, este 19 órakor Tabi László: Kutyaszorító című, három- felvonásos vígjátékénak bemutatójával ér véget. KÉPZŐMŰVÉSZETI NAPLÓ Gammel József képei Furcsa világot tükröznek ezek a képek. Valami gyerekes — és valami feloldhatatlan sötétség. És ami e két ellentétet ötvözi: az a ritka és becsülésre méltó, szívós kitartás, amely Gammel József életútját jellemzi. A vecsési József Attila művelődési ház állította ki a hajlottkorú művész képeit. „Soha ennyi életerőt!” — írta be valaki a vendégkönyvbe. Valóban: Gammel József munkásságát, életútját mindenek- felett kitartás és hűség jellemzi. Hűség választott hivatásához, hűség sajátos látásmódjához, stílusjegyeihez — tompa, olykor nyomasztóan sötét tónusaihoz és még a képméretéhez is. Feltétlen ragaszkodás — azaz feltételeket nem szabó ragaszkodás ez. hi-s- szen a festészet ez esetben nem segítette könnyű élethez művelőjét. Bár nemrég, a Művészet című folyóirat megemlékezett művészetéről, s a Nemzeti Galéria is őrzi néhány alkotását, szerény körülmények között él — és fest még ma is. Tiszteletre, irigylésre — és Október 11—17 A NÉPDAL HETE „Százszorszép” címmel zeneszerzők és költők vallanak a népdal szeretetéről, a népdal életéről. Vass Lajos saját gyűjtőútjáról számol be, s megszólal Farkas Ferenc, Weöres Sándor. Fodor András, Bozay Attila, Nagy László is. Három részből álló adássorozatban, a népszerű előadóművésznő, Török Erzsébet ismerteti a népdal előadásmódjának törvényeit, a helyes, szabályos magyar beszéd fontosságát, az élménykeltés szabályait. Jókai Mór, Vlkár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán művei alapján született „A népdal dicsérete” című összeállítás. A műsor azt követi nyomon, hogyan vált a nép zenéje a modem műzene megújításának forrásává. A magyar népdal hetében nagyszabású hangversenyre is sor kerül a rádióstúdióban. Tíz-tizenöt perces népdalmű- sorral szerepel az ünnepi seregszemlén Béres Ferenc, Madarász Katalin, Bojtor Imre és Kovács Apollónia. „Prix Bratislava' A Magyar Bádió is részt vesz az október 11-én kezdődő „Prix Bratislava” nemzetközi népzenei rádiós fesztiválon. A hangszalagról közvetített műsorait vetélkedőjében Bikfálvy Júlia • (ének) és Kovalcsik János (furulya), Lajtha László gyűjtésében népdalokat ad elő Grabócz Miklós átdolgozásában. Lakatos Sándor egyik saját népdalfeldolgozását mutatja be együttese kíséretében. utánzásra méltó, hogy még megrokkanva, öregséggel, nehéz életsorssal is dacolva képes annyi erőt összegyűjteni, amennyi az alkotáshoz szükséges. Talán ez az, amit — a húsz- oldalnyi vendégkönyv-bejegyzés v tanúsága szerint — megérez a látogatók többsége, Iskolások! felnőttek, fizikai munkások, s értelmiségiek. A képeket uraló sötét, kékes, zöldes, barnás tónus belső borongást fejez ki, s akárcsak a naivitás: ez sem szándékolt, hanem alkati és elidegeníthetetlen. Épp ezért szinte mellékes, mennyi benne a tudatosság. Szárítás' című, mosónőt ábrázoló olajképe, a Konyha című temperája, a számtalan szentendrei tájkép, de még meseszerű, lilás árnyalatú, Árvíz című festménye is azt érzékelteti, hogy szinte érintetlenül, minden csináltságtól ez a művész saját belső világát vetíti elénk. A művek egészétől különösképpen válik el a Kislány című olaj és az Esőár Szegeden című pasztell — ezek a képek árulkodnak arról, hogy tud „natúr” módon festeni, vagyis nem a felkészültség hiányosságai terelik vissza újból és újból az olykor túl egyszerűnek tűnő kifejezésmódhoz, hanem látásmódbeli sajátosságok. Szintfe külön fejezet az Állomáscsarnok című, tömény hangulatú képe, amely mindenkiben ébreszt hasonló emléket, annyira sűríti a kis, régi, vidéki vasútállomások nyomasztó, mégis hangulatos színeit, foltjait, fényét, figuráit. „Ismét sokak számára adott örömöt” — írta be valaki a vendégkönyvbe. De ezt is ott olvastam: „Ha egy művésznek kiállítást rendezünk, akkor emberileg miért nem becsüljük meg?”. Ha van igazság a bejegyzésben — tenni kell valamit, hogy ne legyen igaz! Pereli Gabriella Szövetkezet és kereskedelem Bártól a hajtatóházig Cegléd legmutatósabb szórakozóhelyét — a város egyetlen éjszakai mulatóját — egy termelőszövetkezet nyitotta meg. E "sorok írója most látni véli olvasói arcát: azt is, amint éppen bosszús lesz a teltüket; és azt is, amint enyhe kis fintorral konstatálják az eseményt: hátaztán... ! Mert biztosan'van aki azt mondja: „Ejnye, minek a szövetkezetnek lokál? A földet műveljék, ez való nekik!”. Mások csak legyintenek: „fez is valami! Vannak szövetkezetek, ahol szobaszökőkutat gyártanak, van ahol polietilén bábukat állítanak elő milliós tételben. Volt egy öreg pincéjük Ami igaz, az igaz — vitára lehet ok. Tudniillik, ami a szövetkezetek kiegészítő üzemági tevékenységét illeti. Ám a ceglédi szövetkezetnél — a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ről van szó — jó lesz megállni. Példájuk — pozitív példa. Sietve jegyzem meg, hogy nem az éjszakai bár megnyitását tartom elemezgetni való példának, s azt se mondanám, hogy az a tsz jár el helyesen, amelyik a vendéglátóiparban igyekszik jeleskedni.. Intézzük el ezt az ügyet azzal: a korszerű vendéglátás, a színvonalas szórakozási lehetőség jbgos, méltányos igény; hozzá tartozik a lakosság ellátásához. Ha pedig ez igaz — s igaz —, akkor egyenesen következik, hogy a szövetkezet a lakosságot szolgálja az étterem-bár működtetésével, amellett természetes, hogy az ebből származó jövedelme sem kevés. Ehhez még annyi tartozik, hogy a szövetkezet az adott lehetőségeit használta ki, amikor a szóban forgó éttermet, szórakozóhelyet' megnyitotta; volt egy öreg pincéjük, ezt csinosították ki — saját erőből — mulatónak. Az egész bár-ügy szót sem érdemelne, lia nem szolgálna jó ürügyül arra, hogy innen elindulva megnézzük kissé közelebbről a szövetkezet kereskedelmi és szolgáltató tevékenységét. Néhány éve még Cegléd is azok közé a vidéki városok közé tartozott, ahol lejárhatta az ember a lábát egy fej hagymáért, egy csomó zöldségért, ha nem volt éppen piac. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy olyan mező- gazdasági áruk, amelyek jóllehet ott teremtek a város határában — avagy teremhettek volna —. nem kerültek az asztalra éppen ott, helyben. Hibás volt ezért a kereskedelem is, s a termelők is. Saját áruval A változást alighanem egy ünnepélyes elhatározás pillanatától kell számítani. A megyei pártbizottság ülésén ä város egyik szövetkezetének elnöke ígéretet tett, hogy az elkövetkezendő időkben fokozottan segítik a lakosság közvetlen ellátását. Az ígéretet betartották; az a szövetkezet is, amelyiknek az elnöke a pártbizottsági ülésen felszólalt, s azok a többiek is, akik csatlakoztak az ígérethez. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet még nem volt az ígérettevők közt, mert később alakult. Jogelődjei azonban — három kisebb tsz, amelyeknek egyesüléséből jött létre — már tettek néhány kezdő lépést a város kereskedelmi ellátásának érdekében. Ma a Magyar —Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet több mint tízezer holdas nagy gazdaság, s a város lakosságát szolgáló kereskedelmi tevékenysége messze túlhaladja a többi szövetkezetét. Számok kívánkoznak ide, a szavak igazolásul, s misem egyszerűbb, minthogy kivegyünk néhányat a szövetkezet gazdálkodási mutatóiból. Álljon itt egyelőre annyi; a Magyar—Szovjet Barátság Tsz- nek az esztendő elején tíz különböző boltja, illetve elárusítóstandja volt Cegléden és a környéken — jelenleg azonban már 24 ilyen üzletet, elárusítóhelyet tudnak a magukénak. Ezek a számok akkor lesznek igazán érdekesek, ha azt is elmondjuk, hogy a kereskedelmi értékesítés eredeti, kilencmillió forintos éves tervét előbb mint tízmillió forinttal kívánják túlszárnyalni, vagyis: az esztendő végére 20 milliós forgalommal számolnak. Ilyenkor szokás azt mondani: ezek a számok önmagukért beszélnek. Annál tanulságosabb azonban annak a vizsgálgatása, hogy miképpen növekszik a szövetkezet kereskedelmi hálózata, aminek természetes * következménye a forgalom emelkedése. Kezdjük ott, hogy a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet mindig is szigorúan vigyázott a mezőgazdasági jelleg megőrzésére. Pontosabban: csak olyan tevékenységet folytatnak, amely szorosan összefügg a mezőgazdasággal, a mezőgazdasági termeléssel, s ezt elmondhatjuk akkor is, ha a kiterjedt kereskedelmi működésükre gondolunk. Elmondhatjuk, mert a saját termelésű árujukkal kereskednek. Javarészt tejet, kenyeret, húst, zöldségfélét árusítanak, s ha boltjaikba, standjaikra kerül is „idegen áru” (tejboltba kávé, cukor stb.), ez a vásárlók szem lantjából kedvező és semmiképpen sem sorolható a hagy hasznot hozó — spekulatív — közvetítő kereskedelem fogalmába. Tizenegy településre A kereskedelmi hálózat növelését újabb — olykor rendkívül merész vállalkozó kedvről tanúskodó — beruházásaik biztosítják. Vegyük számba a legnagyobbakat: felépült egy 12í|| vagonos hűtőház, épül egy 50 ezer négyzetméter — körülbelül kilenc hold — nagyságú, holland rendszerű hajtatóház és befejezéshez közeledik egy szarvasmarhatelep építkezése, ahová 324 tehenet állítanak majd be. A hajtatóház látványnak is megkapó: 300 méter hosz- szú üvegházak sorakoznak
