Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

1911. SZEPTEMBER 26- VASÁRNAP megyei ^Mírlap A sokarcú város HIDAS PÁL TANÁCSELNÖK SZENTENDRÉRŐL, A MŰVÉSZ-, MUNKÁS-, ALVÓ-, ÜDÜLŐVÁROSRÓL Egyik legszebb ékessége a Dunakanyarnak Szentendre — ezt mindenki vallja, aki egye szer is járt ott. Nem is lehet a városról — akármilyen al­kalommal kerül is szóba — anélkül beszélni, hogy- ugyan­ezt ki ne mondaná az ember. Ériiiető tehát, ha Hidas Pál Szentendre város tanácsának elnöke szintén ez2el kezdi be­szélgetésünket a városról, amelynek néhány hónapja élén áll. Az új tanács alakuló ülésén, májtus 7-én választot­ták elnökké. — Attól kezdve még erőseb­ben hat rám ennek a városnak a varázsa — mondja. — Ad­dig Í3 tudtam, de igazán csak azóta ismerem sok arculatát. A felületes szemlélő csak gyö­nyörű régi házait veszi észre, s persze magaslatairól a tün­dökletes panorámát. Művész­telepének nemcsak az ország­ban, külföldön is híre van. Szentendre — művészváros, de nemcsak az. Munkásváros is, hiszen 13 ezer főnyi lakossá­gának több mint 10 százaléka, mintegy 1500 ember jár eldol­gozni, csaknem mind a fővá­rosba és körülbelül ugyanany- nyi a bejáró. Mert a helybeli gyárak is sok munkaalkalmat nyújtanak és a város munka­képes korban levő lakosságá­nak tekintélyes része az ipar­ban, de itthon dolgozik. Az el­járók számára alvó város Szentendre és ez a jellege egy­re erősödik. A Ganz Villamos- sági Gyár, az új lakótelepeken bérlőkijelölési joggal lakáso­kat vásárolt, hogy dolgozói közül többen találjanak ott­honra városunkban. Más vál­lalatok is jelentkeznek hason­ló kéréssel. tk Mezőgazdasági város Is Szentendre. Főleg gyümölcs­kultúrája nagyon számottevő. — Éppen erről akartam be­szélni. Itt van a Mathiász Já­nos Tsz. Még a nevébe is fel­vette: szőlő- és gyümölcster­melő mezőgazdasági szövet­kezet, és valóban sokat tesz a hagyományos gyümölcsterme­lés fejlesztéséért. Új szőleibe sajátmaga által nemesített faj­tákat telepített. Ha a szent­endrei borok tájjellegű, elis­mert borfajták lesznek ismét, abban nagy lesz az érdeme. Gyümölcsöt pedig nemcsak a . tsz-ben, hanem jóformán min- S den ház kertjében is termel­nek. Különösen híres az egre­sünk, meg a mandulánk. AtHa Szentendre sokféle ar­culatát vizsgáljuk, arról sem feledkezhetünk meg — noha csak nyáron — színházváros is. — Igen. A Teátrum már polgárjogot nyert nálunk, hoz­zá tartozik a város életéhez, ott szerepel a tanács költség- vetésében is. Szó van róla, hogy ezen a télen művészeti vezetője ötéves műsortervet dolgoz ki és nyújt be a ta­nácsnak. Abból a nagy közön­ségsikerből, amit eddig ez a művészi vállalkozás kiérde­melten elért, minden bizonnyal nagy és szép jövő vár a Teát­rumra. Ugyanez elmondhatő-e vajon a másik Teátrumról, az étteremről is? — Túl nagy és drága ahhóz, hogy közönségsikere legyen, habár, mint mondják, nagyon jó a konyhája. Talán ha alkal­mazkodna a kirándulók és üdülők igényeihez, jóval töb­ben látogatnák, de még akkor is nagyra méretezték. Általá­ban sok a városban a drága, első osztályba sorolt vendéglá­tóhely. Nagy szükség lenne ol­csóbbakra és ez nemcsak a la­kosság kívánsága. Szentendre üdülő- és kirándulóváros is, s erre a vendéglátóiparnak te­kintettel kellene lennie. A ta­nács most tárgyál a Dunaka­nyar Vendéglátóipari Vállalat­tal erről és hajlandóságot lá­tunk a vállalatoknál az ol­csóbb vendéglátóhelyek létesí­tésére. Beszéltünk arról is, hogy bérbeadnánk nekik egy tágas, üres borospincét Sok ilyen van a városban, valaha a szerb borkereskedők építet­tek, a filoxéra pusztítása után azonban megszűnt a borkeres­kedés. Nem kerülne sokba egy ilyen pince rendbehozatala és berendezése, biztosan kifize­tődne. A Különösen, ha az árak, alacsonyabbak, az adagok pe-' dig felnőtt étvágynak megfe­lelően nagyobbak lesznek. A vendéglátóiparnak feltétlenül gondolnia kell rá, hogy Szent­endrén egyre több turista for­dul meg és az üdülők száma is évről évre növekszik. A villák, víkendházak gombamódra nő­nek ki a földből. egymás mellett, s beletarto­zik a képbe egy 400 köbméte­res víztároló, valamint a ka­zánház, amely óránként négy és fél millió kalóriás teljesít­ménnyel működik. Az üveg­házak egy részében máris félmillió szegfű virít; de ez még csak a kezdet. Az építke­zés az esztendő, végére feje­ződik be. A szövetkezet az eddigiek során is jelentékenyen kivette a részét Cegléd és környéké­nek tejellátásából, sőt — mint­egy monopóliumuk lett a tej. Felvásárolják a tejet a külön­böző szövetkezetektől, gazda­ságoktól — összesen hét gyűj­tőhelyen —, majd megfelelő kezelés után átadják a keres­kedelemnek. Ez a tejgazdáko- dásuk egyik fele. A másik: az Alföld Tejtársulás, amely a kőröstetétleni Vörös Csillag Termelőszövetkezettel közös vállalkozásuk. Naponta 15 ezer liter tejet gyűjtenek be, mint­egy hétezer litert „csomagol­nak”, azaz mérnek szét poli- pack tasákokba. Ellátási terü­letül^ Cegléden kívül még 11 város és község a környéken. Most k Jövőre azonban, amikor az új, modern tehenészet megkezdi a termelést, várha­tóan tovább bővül a vevőkö­rük, részben mert megnövek­szik a saját tejtermelésük, részben mert az új telepen 6öí0 liter tej feldolgozására alkalmas tejház is épül. Summázva a dolgot: a ceg­lédi Magyar—rSzovjet Barátság Termelőszövetkezet úgy ren­dezkedik be, hogy termelése a jövőben méginkább a lakosság közvetlen kereskedelmi ellá­tását szolgálja. Talán nem hagy dolog, de mindenképpen Ide tartozik, hogy Cegléden tnegoldották a tej reggeli ház­hoz szállítását, s ebben a szö­vetkezetnek döntő érdeme van. Nem nagy dolog annyi­ból. hogy a vállalkozás mind­össze 350 családot érint. Ügy mondják ezt a kereskedők: vo­lumenében nem számottevő. Az ügy mégis -szót érdemel, mert a tej (s vele a friss pék­sütemény) reggeli házhoz szál­lítása országszerte egyedülálló szolgáltatási forma, s akár or­szágos például szolgálhat. A mi esetünkben pedig soha jobb bizonyítékát, hogy a szö­vetkezet milyen sokrétűen se­gíti, támogatja a helyi lakos­ság ellátását. Példánk persze volna még több is, de talán ennyi elég. Elhihetjük Skul- téty Józsefnek, a szövetkezet elnökének, náluk nemcsak ar­ról van szó, hogy itt-ott igye­keznek a lakosság ellátását segíteni, idestova — mondják —, ez a profiljuk. Ki a perifériákra A szövetkezet kereskedelmi tevékenységét elismeréssel nyugtázza a város is. Bene József, a Ceglédi Városi Ta­nács elnökhelyettese ugyan le­beszélt arról, hogy számokban igyekezzem bizonyítani: mit jeíent a szövetkezet kereske­delmi tevékenysége a város el­látásába©. Ebben az esetben ugyanis a számok talán nem bizonyítanak sokat. Cegléd elég nagy város ahhoz, hogy kereskedelmi ellátását jobbá­ra az állami bolthálózat bizto­sítsa, s ennek mutatói mel­lett talán elenyészőnek tűn­nének a szövetkezeti kereske­delmi mutatók. Fontosabb, hogy a szövetkezet azokra a perifériákra is eljuttatja az árut, ahol eddig a lakosság el­látása nem volt megoldott, olyan termékekkel jelentkezik a kereskedelemben (például: zöldség, gyümölcs), ami eddig hiányzott, s nem utolsósor­ban egészséges kereskedelmi versenyre serkent... írjuk ezt hozzá a tsz szám­adataihoz ... | D. Kiss János — A város több üdülőtele­pén legalább 800 víkendház áll már és egyre épülnek az újak még ott is, ahol egyelőre se víz, se villanyvezeték nincsen. A város lakosságának vízellá­tása és világítási igényének ki­elégítése jelenleg a tanács leg­fontosabb törekvése. Ebben az ötéves tervben, előrelátható­lag 73—74-ben befejeződik a meglevő vízvezeték folyamat­ban levő cseréje és az új ve­zetékek lefektetése. Persze el­sősorban a város belterületén, de az üdülőövezetek jelenleg még vízvezetékkel nem ren­delkező egyes részeiben szin­tén. 1975-től kezdve folyama­tosan elér a vezeték minden lakott külterületre, tehát az üdülőtelepek távoli pontjáig is. A harmadik ötéves tervben épült déli vízmű és az északi, a Pismányon most elkészült új tároló vizét rövidesen bekap­csoljuk az egységes hálózatba. A vízmű és a gerincvezetékek úgy készültek, hogy 1985-ig ki­elégíthessék a vízigényt 0} S tudjuk, épül a csator­nahálózat is. — Az új, nagy teljesítőké­pességű szennyvízderítő elkér szült, próba előtt áll. Maga a csatornahálózat szintén egyre bővül, a negyedik ötéves terv végéig a teljes belterületen meglesz, idővel eljut a hegye­ken levő, távol fekvő víkend- házakig is. Lassan mindenütt kigyúl a villanyfény. Ebben az ötéves Jervben ugyan éven­ként mindössze 100 ezer forint áll rendelkezésre és ebből kell, ahol elavult, felújítani a régi vezetéket is, tehát a villany­drót nem sokkal jut előbbre. A Szentendrén is nagy a la­kásszükség. Erre egy fél mon­dattal már utalt. Jó lenne azon­ban hallani, hogyan igyekszik a tanács enyhíteni a szükséget. — A mostani tervidőszak­ban kezdődik nagyobb ará­nyokban a lakásépítés. A terv szerint öt év alatt 600 ta­nácsi és szövetkezeti, továbbá körülbelül 200 OTP-lakás épül. Ezen felül természetesen ma­gánépítkezések is lesznek. Ed­dig évente átlag 50. de néha 100 fcsaládi ház is épült, gon­dolom, így lesz ez a követke­ző években szintén. Meg sze­retném említeni, most készül a város távlati fejlesztési ter­ve. Az elképzelés: Szentendre régi történelmi magját új la­kó- és üdülőtelepek öleljék körül. Mi — és ezt nem kirá­lyi többesként használom, mert a lakosság és a tanács osztatlan kívánságát tolmácso­lom —, azt szeretnénk, hogy a város megőrizze változatos sokarcúságát. , ­A A tanácselnök töpreng: ­— Hirtelen nem jut eszem­be, olvastam-e, vagy hallot­tam valahol Szentendre jövő városképének kialakításáról: „A régi várost ezt az antik ékszert eredeti formájában megtartva, új, modern fogla­latba kell helyezni”. Ezen munkálkodik a tanács — mondja. Sz. II Országos és megyei szakszervezeti vezetők tanácskozása a vasipari dolgozók helyzetéről Pe Igen hasznos és újszerű volt az a tanácskozás, amely a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának kezdeményezésére zajlott le az SZMT-ben, a megye vasipari dolgozóinak hely­zetéről, élet- és munkakörülményeiről. A kötetlen, közvetlen légkörű megbeszélésen a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének vezetői — Méhes Lajos főtitkár, Koltai András és Suri István titkár — beszélték meg az ezzel kapcsolatos időszerű kérdéseket az SZMT vezetőivel, dr. Do­bi Ferenc vezető titkárral, Sófalvi Zoltánná és Kovács István titkárokkal. Részt vett és felszólalt a találkozón. Jámbor Mik­lós, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára Is. A me­gye vasas dolgozóinak képviseletében Patkó János szakszer­vezeti szervező jelent meg. Bérezés, munkavédelem, művelődés A helyes kezdeményezés — egy-egy iparág országos veze­tői és a megyei szakszerve­zeti vezetők közötti közvet­len tanácskozás — jelentősé­gét ezúttal az a tény is növel­te, hogy a vasipari szakszer­vezetnek — amint dr. Dobi Ferenc részletesen elemző bevezetőjéből is kitűnt — második legnagyobb megyéje a mienk. Csak Borsodban van több szervezett vasipari dol­gozó. Ugyanakkor a Pest me­gyei szervezett dolgozóknak is az egyik legjelentékenyebb rétegét teszik ki a vasasok, összegen 25 százalékot. Közel negyvenezer vasas dolgozik a megyében, közülük három­ezer szakszervezeti tisztségvi­selő, társadalmi munkás. Mindemellett sajátos érde­kesség, hogy a megyében mindössze 7 ilyen jellegű ön­álló vállalat működik, a töb­bi 13 csak gyáregység, négy pedig intézmény. Ez az össze­tétel — a nem önálló vállala­tok nagy száma — sajátos problémákat is vet föl, külö­nösen a kollektív szerződé­sek, a dolgozók helyi érde­keinek érvényesülésében. Mindezek igen hangsúlyosan szerepeltek a mostani megbe­szélésen, amelyen bérproblé­mák, munkavédelmi, munka­idő-szabad idő kérdések, mű­velődési gondok és lehetősé­gek egyaránt szóba kerültek. Az SZMT vezető ‘titkára és közvetlen munkatársai őszin­tén feltárták, milyen nehéz­ségekkel is számot kell vet- niök, amikor a IV. ötéves terv reálbérprogramját meg akar­ják valósítani. A megye sajá­tos helyzete — a főváros kö­zelsége — e téren különösen érezteti hatását. A fővárosi bérszínvonal ugyanis . sok nagyüzemben magasabb, mint a Pest megyeiekben. Az ez iparághoz tartozó gyárveze­tők szóvá teszik, hogy a je­lenlegi szabályozók sem eléggé ösztönöznek, nem segítenek a mostani helyzet megoldásá­ban, amelynél hovatovább az fenyeget: nem lesz elég után­pótlás bizonyos szakmákból (kovács, öntő stb.), éppen a bérezési problémák miatt is. A munkavédelemről szólva az a tapasztalat kapott han­got, hogy a balesetek száma stagnál. Ez egyrészt jó, mert Saját traktor Kiskertek mesterei címmel kiállítás nyílt ' Pomázon a kertbarátok klubja rendezésében. Az amatőr kertészek házi- kert-termelvényeket és saját készítésű, a kerti munkát meg­könnyítő kisgépeket mutattak be. A képen: Pardi Sándor (baloldalt) az első díjat nyert, házi készítésű, kerti traktorával. országosan, helyenként emel­kedik a vasiparban, másrészt azonban mégis figyelmeztető, mert így is elég jelentős a számuk. A legtöbb az anyag- mozgatás körül jelentkezik (40—50 százalékos arányban), ami a nem kielégítő gépesí­téssel is magyarázható. A bal­eseti jegyzőkönyvek áz esetek 80 százalékában a sérültet hi­báztatják. A műveltségi színvonal, mű­velődési lehetőségek kapcsán különösen előtérbe került, hogy igen sok gonddal baj­lódnak a művelődési házak, amelyek rendbentartását, fel­újítását, egyáltalán a működ­tetését sok helyen szinte teljesen a szakszervezetre akarják hárítani, holott — amint ezt a vasasszakszerve­zeti vezetők is alátámasztot­ták felszólalásukban — a vállalatok is kötelesek hoz­zájárulni. Az erre vonatkozó rendeletek szerint a művelő­dési házakat, klubokat, a vál­lalatok a fejlesztési alapból kötelesek támogatni, s nem a részesedési alap terhére vagy különösen nem a szak- szervezét anyagi áldozatvál­lalására várva. Fokozottan ‘jelentkezik esetenként ez a probléma a gyáregységek egy részénél, amelyek néni ren­delkeznek kellő önálíósság- gal az ilyen és más hasonló ügyek intézésében. (A Mecha­nikai Labornak például nincs is önálló költségvetése.) A szakszervezetnek fontos sze­repe van abban, hogy a válla­lati önállósság hiánya ne je­lentsen hátrányt a gyáregy­ségekben dolgozóknak. A bérfejlesztés gondjai, lehetőségei A fölvetett problémák kö­rül kialakult megbeszélésen Méhes Lajos egyetértőén szólt arról, hogy a gondok között sok van ugyan, amely általá­ban is jelentkezik a vasipar területén, de számos speciális kérdéssel kell Pest megyében szembenéznünk. A gazdaság­irányítási rendszer új voná­sainak bevezetése kedvezően hatott a vasipari üzemekre is. Főként a termelés-értékesítés összhangjára vonatkozik ez, valamint a műszaki fejlesztés­re, de abban is, hogy a sze­mélyi jövedelmek, a bérfej­lesztés dinamikája o vasipar­ban gyorsabb, mint a korábbi időszakban. Ez alapvető igaz­ság, noha vannak bizonyos gondok e körül. Ilyen például az, hogy o szabályozó rend­szer egységes mércét állít föl a vállalatok számára, pedig a vállalatok körülményei (esz­közállomány, szabadáras vagy kötött áras terméket gyártó stb.) nem azonosak. így azután az egyik helyen kisebb mun­kával is azonos, sőt néha még magasabb eredmények reali­zálódnak, s jelentkeznek a bérben, mint a másik helyen. Átfogó megoldásra természe­tesen egyelőre még nem lát­szik lehetőség, hiszen e bo­nyolult probléma nagy ala­posságot, türelmet és hosszabb időt igényel. A legjobb mód­szernek az látszik — amint arra a vasasszakszervezeti főtitkár rámutatott —, ha konkréten egy-egy üzemben vizsgálják meg az ezzel kap­csolatos ugyancsak konkrét kérdéseket, körülményeket, s annak megfelelően intézked­nek. A Minisztertanács is ennék megfelelően foglalt állást leg­utóbbi ülésén a kollektív szer­ződésekre vonatkozóan. Amint a tegnapi lapunkban megje­lent tudósításból ís olvasható: a kollektív szerződésekben kell jobban tükrözni pzokat a feladatokat, amelyek elősegít­hetik a vállalatok belső tar­talékainak feltárását. Erre utalt Méhes Lajos, amikor felhívta a figyelmet a belső tartalékok feltárásának ösz- szeftfggéseire a bérezéssel, az egyéni jövedelmekkel kapcso­latban. A IV. ötéves terv erre vonatkozó célkitűzései a vas­iparban is megvalósíthatók, de az iparágon belül. még egye­lőre nagy maradhat a szóró­dás. A bejáró munkások A tanácskozáson olyan sa­játos problémakör is nagy hangsúlyt kapott, amely sok­felé ismert az országban, de sehol sem akkora súllyal, mint Pest megyében. Ez a be­járó munkások nagy száma, ami természetesen nemcsak a vasipariak gondja. Meglepő két adat: a Pest megyei ösz- szes szervezett dolgozók szá­ma 160 ezer, a megyéből a fővárosba járó dolgozók szá­ma viszont 180 ezer. Ennek szinte felmérhetetlen a kiha­tása. A bejáróknak ugyanis gyakran 12—14 óráját—veszi igénybe a napi nyolc ’órai munka. Így már nem is ma­rad jóformán idejük a pihe­nésre, nemhogy a művelődés­re, szórakozásra. Az erről fo­lyó beszélgetésben igen szem­léltetően mutatott rá Jámibor Miklós, a megyei pártbizott­ság titkára arra, hogy végül is a bejárókkal sem a megyé­ben, sem a fővárosi üzemek­ben nem tudnak megfelelően foglalkozni, sőt, helyenként nem is nagyon akarnák. Jog­gal hangsúlyozta azt az igényt, hogy egyenrangúvá kell tenni a munkásokat nemcsak a gyár­kapun belül, hanem azon kí­vül is. Ahol a bejárók dolgoz­nak, azoknak az üzemeknek kell egyenrangúságot terem­teniük a saját munkásaik kö­zött a megfelelő körülmények biztosításával. Olyan kérdés­kör ez, amelyben országos és komplex vizsgálatra, de még inkább szisztematikus intéz­kedésekre, előrelépésre van már szükség. Hasznos folyamat kezdete A megbeszélésen egyébként is az a nézet alakult ki, hogy számos kérdésben vezetne na­gyobb eredményre, ha a vas­ipari vállalatok egy-egy je­lentősebb gondjuk megoldá­sában szorosabb tapasztalat­cserére lépnének nemcsak a megyében, hanem országosan is. Az országos és a megyei tapasztalatok összehangolá­sa, egybevetése mindenképpen sikerrel bíztat. Ebből a szem­pontból is igen dicséretesnek és követendőnek értékelték a résztvevők a Pest megyei SZMT által kezdeményezett találkozót, amely remélhetően egy folyamat részének tekint­hető. S ez a folyamat minden­képpen a szakszervezet tag­jainak. a dolgozóknak érdeké­ben való. L. Z. Ráckevei ifjúsági napok A KISZ Ráckevei Járási Bizottsága mától csütörtökig rendezi meg a ráckevei Duna- ág fiataljainak ifjúsági talál­kozóját. Az ötnapos program vasárnap ifjúsági nagygyűlés­sel kezdődik. A rendezvényeket Rácke­vén, Szigetszentmártonban, Kiskunlacházán, Dunaharasz- tin tartják meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents