Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

“?#/rifűD

1971. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP

ITALO CALVINO:

HÁZASTÁRSAK

m un Kas in dol- végez. t kell sn kein, meg Háromér ha- előbb,

hol valamivel később, mint amikor feleségét, Elidét felriasztja az ébresztőóra.

Gyakran a két zaj, az óra csörgése és hazatérő férjének léptei, összekeverednek Elide tudatában, s így érik utói álma mélyén, e kora reggeli tompa, mézsűrű álomban, melyet, miközben fcát párnájába fúrja, igyekszik még néhány percre kiélvezni. Aztán hirtelen felugrik, szinte kiszakítja magát az ágyból, szemébe lógó, csapzott hajjal, vaktában bebújik a pongyolájába. így lép a konyhába, ahol Arturo épp előszedi táskájából az üres edényeket, az éthordót meg a termoszt, s berakja őket a mosogatóba; a gázt meggyújtotta már és föltette a kávét. Elide, ahogy magán érzi férje tekintetét, hátrasimítja a haját, erőnek erejével tágra nyitja a szemét — mtfitha. csak újra meg újra szégyenné, amiért hazatérő férje mindig így, ilyen rendetlenül, álomittas v képpel pillantja meg. Más dolog, ha együtt alszik két ember: reggel mindketten ugyanabból az ólomból ébredeznek — egyen- lőek. »

Néha a férfi kelti fel; egy perccel az ébresztőóra csörömpölése előtt, kezében kávéscsészével, belép a szobába., Ilyenkor minden természetesebb, az álomból kiszakadás fintorát valami édesen lustálkodó vonás lágyítja, a nyújtózkodó meztelen karok a férfi nyakára kulcsolódnak. Megölelik egymást. Artúron esőköpeny; ahogy hozzásimul, aszerint, hogy nedves vagy hideg. Elide arról is tudomást szerez, milyen idő van odakint: esik, havazik, köd szitál... De azért megkérdezi: — Milyen az idő? — a férfi meg belefog a szokásos fécsafk leroskad egy székre,^ eközben férje kirakodik aj szatyorból. — No. lássunk J hozzá! — mondja végül Eli-J de, feláll, leveti kabátját, be-J lebújiik a házi ruhájába. Ne- kilátnak a főzésnek: elkészí- s tok a vacsorát — mindkette- ^ jük , vacsoráját — aztán a ^ férfi uzsonnáját, melyet éjjel s egykor szokott megenni a ^ gyárban, az asszony jreg'geli- J jét, melyet másnap magával J visz, s végül azt a reggelit. ^ melyet Arturo holnap délután ^ fog megenni, amikor felébred. ^ Elide tesz-vesz egy kicsit, s aztán elüldögél a szalmafona- s tú zsámolyon és irányítgatja s a férjét, mit hogyan csinál- J jón. Az viszont frissen, pi- | henten ide-oda sürgölődik, J mindent egymaga, akar esi- J nálni — de ugyanakkor kissé J szórakozott is, gondolatai már ^ másutt járnak. Ezekben a ^ percekben néha majdnem ve- í székednek, már-már csúf, go-S romba szavakkal vagdalkoz- ^ nak — mert az asszony aztj szeretné, hogy az embere több J figyelemmel csinálja* amit J csinál, nagyobb buzgalommal; J vagyisihát álljon jobban mel- J lette, legyen közelebb hozzá, J igazi támasza legyen, nyújt- J son több vigaszt... Az vi- S szont, az asszony hazatérte s fölötti első öröme múltával, J gondolatban már nincs is ott- ^ hon, azon igyekszik, hogy J gyorsan végezzen, mert ha- J marpsan indulniá kell.

Megterítenek, mindent úgy J készítenek az asztalra, hogy J ne kelljen mellőle fölkelni; s ^ ekkor mély szomorúság fog- J ja el őket, hogy ily keveset 5 lehetnek együtt — szinte alig $ megy le torkukon a falat, a $ vágytól, hogy még tovább is J ott üljenek és fogják egymás $ kezét. $

De még meg sem itták az $ utolsó korty kávét, s a férfi $ már a kerékpárja körül fog- $ lalatoskodik, vizsgálgatja, $ hogy minden rendben van-e $ rajta. Megölelik egymást. Ar- J túrón csak most villan át a $ gondolat, milyen bársonyos, J langymeleg a felesége teste. J De felkapja vállára a kerék- J párját és óvatosan lebaktat a 5 lépcsőn. • :

Elide elmosogat, kitakarít- $ ja a lakás minden szegletét, $ fejcsóválva nézi, mit végzett $ a férje. Arra gondol, hogy az! most épp a gyér lámpákkal ! szegélyezett sötét utcákon ka- 5 rikézik,' tán már elhagyta a $ Gázmüveket. 5

S

Bebújik az ágyba, eloltja a $ u villanyt. Ahogy ott fék- j szik a maga fekhelyén, át-! dugja lábát a férje paplana 5 alá, hogy érezze a melegét;,de! minden esetben rájön arra,! hogy az az oldal, ahol ő fék-! szik, melegebb — tehát Ar-! turo is ott alszik • mindig; és; nagy gyöngédség, fogja el. ;

Telegdi Polgár István ! fordítása '

Hallgatja Elide cipősarkának kopogását a lépcső kövén, s amikor már semmi sem hallatszik, gondolatban követi tovább a gyors tipegést végig az udvaron, a kapun át, a gyalogjárón — egészen a villamosmegállóig. A villamost hallja is, hallja, amint csikorogva fékez, megáll, s kicsapódik az ajtaja. „Elérte” — gondolja, s szinte látja a feleségét szorongani a munkások és munkásnők zsúfolt tömegében, ■ ott, a tizenegyes villamoson, mely most is, mint mindennap, beviszi a gyárba. Elnyomja a csikket, behúzza a zsalut, és a sötétben bebújik az ágyba.

Az ágy úgy maradt, ahogyan Elide kikelt belőle; de az ő, Arturo oldalán majdnem egészen érintetlen, mintha csali az imént vetették volna meg. Kényelmesen elnyúlik a maga oldalán, de csakhamar átdugja egyik lábát; még ott érződik feleségének melege. Aztán a másik lábát is átnyújtja, s így, fokról fokra, lassanként egészen átcsúszik Elide oldalára, abba a meleg mélyedésbe, mely még őrzi felesége testének körvonalait. Belefúrja fejét az asz- szony párnájába, beszívja illatát, és elalszik.

Fste, mire Elide hazaér,

“ Arturo már egy kis ideje tesz-vesz a lakásban; begyújtott a kályhába és elkezdett valamit kotyvasztani. Némely házimunkát ő végez el ezekben a vacsora előtti órákban: rendberakja az

ágyat, söpröget egy kicsit, beáztatja a szennyest. Elide szerint mindez balul sikerül, és ő — őszintén szólva — nem is nagyon igyekszik;amit csinál, az tulajdonképpen afféle szertartás, a várakozás szertartása, valahogy ezzel megy az asszony elé, miközben valójában otthon marad ,-a négy fal között, odakünn |meg kigyulladnak az esti fé- J nyék. Elide járja az üzleteiket, annyi más asszonytársá- ! val együtt, akik ebben a vá- i rosrészben valamennyien ily Í szokatlan időben végzik a be- Í vásárlást.

Í Végre a lépcsőházból fel- Í hangzanak az ismerős léptek J— most egészen másképp, i mint reggel, elnehezedve. Í tompán kopognak, mert Elide J fáradtan vonszolja magát a J napi munka és a bevásárolt J holmi súlya alatt. Arturo elé- í be megy a lépcsőfordulóig, ott 5 kiveszi a kezéből a szatyrot, J beszélgetve lépnek be a la- $ kásba. A konyhában az asz- ^ szony le sem veszi kabátját

ART BVCIIWÁLD:

Adáshíba közben

lig-meddig gúnyolódó dör- mögésébe; sorraveszi a kellemetlenségeket, amelyek aznap érték. A végén kezdi: milyen volt a bicikliút hazafelé, és milyen idő fogadta, amikor kilépett a gyárkapun

— egészen más, mint tegnap este, amikor bement; szót ejt a munka körüli mérgeíődé- sekról, arról, milyen szóbeszéd járta az üzemben, satöbbi.

1 lyenkor, e kora reggeli

1 órában a lakás mindig kissé hideg, kihűlt, Elide mégis teljesen levetkőzik, s picit vacogva mosdani' kezd a kis fürdőszobában. Férje mögötte lépked, tempósan ő is levetkőzik, szép nyugodtan lemossa magáról az üzem porát, piszkát. Ahogy félmeztelenül mindketten egyazon mosdó fölé hajolnak, kissé merev tartással, de azért lökdösődve is olykor, s egymás kezéből kapkodva a szappant, fogpasztát, tovább beszélgetnek — így élik át a bizalmas együttlét perceit; néha, amint meg,törlik egymás hátát, mozdulatuk simo- gatássá lágyul, maid ölelésben végződik. /

De Elide egyszercsak felkiált: — Istenem! Hány óra?

— s máris szalad, kapkodva felkapcsolja harisnyakötőjét, felödti a szoknyáját, megfé- sülködik, miközben hajtűit összeszorított ajkai között tartva, a szekrény tükre felé nyújtogatja a nyakát. Arturo mögötte ácsorog, rágyújt egy cigarettára, úgy nézi; ilyenkor mindig kis zavar fogja el, hogy csak áll és nem tud mihez kezdeni. Elide végre elkészül, az előszobában bebújik a kabátjába, megcsókolják egymást, nyílik az ajtó, s már a lépcsőházból hallatszik, mint szalad lefelé.

Arturo egyedül • marad.

Egy nap New Yorkban adáshiba következtében elsötétült a tévék képernyője.

Az üzemzavar nagy pánikot váltott ki mister Barkins családjában. A családfő előbb azt gondolta, hogy csak a hallban lévő készüléke mondta fel a szolgálatot. Rohant a hálószobájába, hogy ottani tévéjét kapcsolja be.

— A te itteni készüléked az istennek se akar működni — világosította fel az ott tartózkodó felesége. — Valami történhetett az antennával.

— ön ki? — kérdezte Barkins.

— Edit, a feleséged.

— Oh — mondta Barkins. — Akkor az itt lévő gyerekek is az enyémek.

— Mennyire igazad van — felelte Mrs. Barkins.

— Hogy megnőtték — csodálkozott a családfő, ránézve a fiára és leányára. — Hány évesek?

— Tizenhárom és tizenöt — felelte a nej.

— Nagyszerű.' Üdvözöllek benneteket gyerekek!

— Ki ez az úr? — kérdezte Henri, Mr. Barkins fia.

— Az apád — felelte Mrs. Barkins.

— örülök, hogy megismerkedhetünk — suttogta félénken Mary, Mr. Barkins leánya. ,

A szobában mély csend lett úrrá. .

— Figyeljetek! — törte meg végül a hallgatást Mr. Barkins. — Tudom, hogy nem voltam a legfigyelmesebb apa.

Most szeretném pótolni az elmulasztottakat. Először is mondjátok meg szépen, hogy milyen iskolába jártok?

— Én a „Forst Hills”-be, középiskolába — felelte Henri.

— Es mi az ön foglalkozása? — érdeklődött Mary.

— En könyvelő vagyok — felelte Mr. Barkins.

— Mi vagy? Nohát, azt hittem, hogy elárusító — csodálkozott Mrs. Barkins.

— Két évvel ezelőtt még valóban az voltam. Hát nem említettem, hogy állást változtattam?

— Nem. Különben is az utolsó két évben egyáltalán

nem váltottunk szót.

Ismét hallgattak. *

A hallgatást Henri unta meg. Így szólt apjához:

— Szeretné, ha játszanék a gitáron?

— Igen. De hát te tudsz gitározni? Apropó: nincs-e nekem egy olyan kislányom is, aki jól gitározik?

— Ez Suzy — felelte Mrs. Barkins.

— ö most hol van?

— Egy évvel ezelőtt férjhez ment. Az esküvő idején, mint mindig, te tévét nézték

— Mi a csoda? — lepődött meg Mr. Barkins. — Remélem, az adáshiba eltart még vagy két-három óra hosszat. Ördögien érdekes megismerkedni az embernek közelebbről is a családjával!...

Fordította: Sigér Imre

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ: TANULMÁNY

FALU TAMAS:

Csend

Olyan csend van, hogy a mély csend

szinte hallható,

halni készül minden, pedig

élni volna jó. _1 '

Költöző madár sóhajtja ezt a bús ködöt, mert meghal az egyik honban, vagy két bon között.

Rét és erdő sárga gyászban, halványul a nap, az ágakról nem levelek, nyarak hullanak.

BORBÉLY TIBOR:

Emlék

ó, ki tudja hányszor gondoltam én terád a messzi, távol,

katonai sátortábor kemény szigorát enyhítve lelkes szökéseivel.

S ha névsort olvasott a rajparancsnok, előttem kedves arcod képe kelt,

s míg téged néztelek, helyettem testem felelt:

— Jelen! —

! ANDRÁS LÁSZLÓ:

Felvágsz a milliómra

: ~ Ki az a Tóthné? — kérdi Gigi, ahogy kinyitja a sze- ! mét

>S — Milyen Tóthné? ,

§ — Akit te „drága angyaloménak nevezel a levélben.

§ — Milyen levélben?

S — Ami alá az volt írva, hogy Tóthné.

^ — De hát akkor nem én írtam a levelet!

í — De igen, te írtad, nagy, gömbölyű betűkkel. Ki az a J Tóthné?

— Ugyan, hülyeségeket beszélsz. Én nem írok nagy, göm- J bölyű betűkkel.

— Tudom, de a levelet álmomban mégis te írtad, tudtam, 5 hogy te írtad. Ki az a Tóthné?

— Nem ismerek semmiféle Tóthnét.

í — Áh, ezt te csak úgy modod. Meg akarsz nyugtatni.

Nevetek. Másról beszélünk. Egy óra múlva a fürdőszobá- $ ban törülközik. Apró vízcseppek gyöngyöznek a hátán. Hirte- J len felnéz.

J Csak tudnám, ki az a Tóthné, a szemét is kikaparnám.

J — De drága angyalom...

J — Ne mondd nekem, hogy „drága angyalon^” Annak a S Tóthnénak is azt Írtad...

Végül addig bosszantott ezzel a Tóthnéval, amíg fel nem 5 pofoztam, visított, rúgott, karmolt, aztán könyörgött, hogy ne $ haragudjak, máskor nem teszi, jó lesz. Megbocsátottam.

Hajaj, gyönyörű, szilaj szerelem volt ez még akkoriban! J Csupa váratlan, csupa kaland, soha nem lehetett tudni, mi fog J történni a következő percben.

Persze, nem ezen a Tóthnén vesztünk össze, ez az ügy még J a régi lakásban történt egy vasárnap délelőtt, szakítani pedig 8 már az új lakásban szakítottunk, akkor is vasárnap volt, de- 8 délután.

| Gigi a létra tetején állt, amikor csöngettek, a szobafestő J itthagyott, rongyos, tarka kockás inge volt rajta, alatta a i shortja, de a z olyan rövid volt, hogy az ing alatt szinte nem

XXWXXSXSXXXXXXXXXXXVOCvXXVXXXXXXXXXXXXVXXXXXNXX’^.WVXXVXNXXXXXW^ÍXXNXXXXXXXVS.XXXXXV

is látszott, mezítláb állt a létra tetején, el szoba és az előszoba közti ajtó ablaküvegét mosta, kezében nedves rongy, az arca piszkos, a feje bekötve. •

En mentem ajtót nyitni.

Krasznai Rézi jött be, világoskék nylon- és tüllcsodáhan, lábán fehér tűsarkú cipő, vidám és repkedqs, egy kicsit zavarba jött, amikor Gigit meglátta a létrán.

De azért megcsókolta az arcom.

Hogy ő csak erre járt éppen, mondta, benézett, mi van velem, már. régen nem látott, csicsiri-csicsiri, csacsogott, próbálta áthidalni a kínos szituációt.

De miért nem telefonált, mielőtt feljött? Lenéztem a kapcsolóra, persze, ebéd után kihúztuk a telefon dugóját.

— Még folyik a nagytakarítás? — kérdezte pimaszul.

— Még folyik — felelte Gigi a létra tetejéről fagyosan. — Láthatod. Minden szemetet kitakarítunk innen. Segíteni jöttél?

Kétértékű mozdulattal emelte fel a nedves rongyot Rézi óvatosan mögém húzódott.

— Áh, nem zavarok — mondta, és némi kaján negéd érződött a hangjában. — Randim van, éppen csak benéztem, hogy mi újság.

— Hát akkor, szervusz — áradt a létra tetejéről az északi szél —, menj csak. El ne késs a randevúdról.

— Szervusztok. Csak takarítsatok, takarítsatok.

Kikísértem. Az ajtóban még a fülembe sziszegte:

— Dög.

Aztán ellibegett *

Mein lakott nálam, csak az utcán találkoztam vele harmadnap. Elfordította a fejét. Aztán a következő két hétben minden éjjel megszólalt a telefon a légkülönbözőbb időpontokban. Volt, hogy hajnali fél négykor telefonált, máskor félóránként. Néha bele se szólt a kagylóba. Legtöbbször azonban ilyeneket mondott:

— Te rohadt szemét Az, az vagy, szemét! Szemétláda!

Aztán letette a kagylót.

Lassan elmaradtak a telefonok is.

Vagy egy hónap múlva egy reggel nyolckor telefonált.

— Jó napot. Nem tudja véletlenül, merre van a Jókai utcában a zálogház?

— Jó napot. Miért érdekli az magát?

— Ahhoz magának semmi köze. Tudja vagy nem tudja?

— Tudom.

Persze, azt is tudtam, hogy ő is tudja.

Május közepe volt, szerda, kint sütött a nap, felvettem az

BARCSAY JENO: EEAN xrEJ