Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

1971. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP

re a»

«IECVEI

i&Církip

VLAGYIMIR DEZSINs

Meglepetés

Odajött hozzám Borisz Szergejevics, és így szólt:

— Adjál egy rubelt. Áilocskának születésnapja lesz.

összekapartam utolsó vasamat, de így is csak hetven kopejkát tudtam előguberálni.

— Borja, harminc kopejka hiányzik! — vallottam be. j

— Menj, és szerezz valakitől. Feltétlen!

— De kitől kaphatnék kölcsön? Fizetés előtt mindenkinek vékony a zsebe.

— Ne sírj, hanem eredj.

Borisz kérlelhetetlen volt. A pénz bekasszí- rozásában nem ismert tréfát.

— Nyikoláj — mondom a barátomnak —, ■ adj harminc kopejkát.

— Egy rubelom volt, azt már leszurkoltam.

— Állocska javára?

— Természetesen.

— Mit gondolsz, kitől kérhetnék?

— Nem tudom.

Vakmerő lépésre határoztam el magamat.

— Állocska — mondtam —, milyen elragadóan bájos maga!...

— Legalább hét elején mondaná!

A költő köszöntése

— Állocska, nem tudna kölcsön adni nekem harminc kopejkát?

— Tudok. De mire keli ilyen sürgősen?

• • Mondjam meg neki az igazat? Nem; az lehetetlen! így a plafont nézve eat válaszoltam:

— Egy doboz „Belomon” cigarettát kell vennem. Sőt, most látom, harminckettő hiányzik...

— Oh — mondta csalódottan.

Amikor aztán leszámolta nekem a harminckét kopejkát, már rá mertem nézni, és arra gondoltam, milyen kellemes meglepetés lesz neki. amikor munka után felköszöntjük majd, átadjuk neki az ajándékokat Erről az apró lös manőverről valószínűleg halvány sejtelme sem lesz...

— Köszönöm, hálásan köszönöm, Állocska! — Már éppen búcsúmi akartam, amikor közel 'hajolt hozzám, és szinte suttogva mondta:

— Ma már tizenöt rubelt osztogattam széjjel. És akkor jön maga harminckét kopejkáért! Hát mire jó ez?

Erre én teljesen megzavarodtam.

— Nem tudom, Állocska, isten bizony, nem tudom... de hiszen a kollektívánk olyan ba- : ráti... igazán, nem tudom ...

Figyelmesen nézett rám, megkért, hogy ha-i joljak még közelebb hozzá.

— ön valóban nem tudja, hogy születés-! napomra mivel akarnak meglepni? Én ugyan-i is egy pár tűsarkú cipőt szeretnék. De vajon: képesek annyi pénzt gyűjteni? ön úgy gon-i dolia, hogy igen?...

5 Érdliget sárd utca. Ha esik jaz eső, a d-betű nyugodtan elmaradhat. A kert szélén vilá- jgos szín, lapostetejű épület: a S Napsugár-ház. A kaputól a «szobáig alig néhány lépésnyi !az út, de addig még meg kell ! csodálni a ház fölé hajló, il- ! latos gyümölcsű körtefát, Bor- ;sos Miklós harminc esztendeje j itt álló kőszobrát, s az előszó- * S bábán Zentai Tóth István élet- ! nagyságú női aktját. S az ajtóiban máris ott áll a házigazda,

| Csuka Zoltán költő, aki alig | néhány órája érkezett haza Ju- j goszláviából, ahol ezúttal közzel egy hónapot töltött. A be- jszélgetés is erről indul.

i — Augusztus végén részt vettem a Sztrugai Költői § Esteken. Aztán Belgrád- ban jártam. Kedden pedig részt vettem Üjvidéken azon a szerzői esten, amelyet a Magyar Rádió és a Növi Sad-i Rádió rendezett hetvenedik születésnapom alkalmából. Az M-stúdióban ott volt Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete és a nagykövetség több vezető munkatársa is. Verseimből és műfordításaimból Agárdy Gábor, Latinovits Zoltán, Nagygellért János, Szemes Mari és Várady Hédy adott elő. Néhány megzenésített versemet Vujicsics Tihamér tolmácsolta. Számomra felejthetetlen este volt...

— Az örökké elégedetlen emberek közé tartozom, de a csendes elégedetlenek fajtájából. Nem háborgók és igyekszem úgy megcsinálni munkáimat, hogy elégedett legyek, de ezt eddig soha nem sikerült igazán elérni...

Öt évtizedes munkásságát s nagyon nehéz életét ismertetni és méltatni — egy tanulmány is kevés lenne. 1901 szeptember 22-én született a bánáti Zichyfalván. Újságíróként, költőként kezdte felnőtt életét. Tizennyolc esztendős korában, 1919-ben Pécsett a Diák, majd egy esztendővel később a Krónika című lapot szerkesztette s ugyanabban az esztendőben jelent meg első két kötete, a Versek, illetve a Mese az orgonakirályfiról. Aztán menekülnie kellett. Tizenkét esztendeig élt emigrációban,. Üjvidéken. 1933-ban tért vissza Magyarországra. A többi között ő alapította a Látóhatár című kisebbségi szemlét, amely 1944-ig rendszeresen megjelent. A felszabadulás után a pécsi Űjdunántúl című napilap felelős szerkesztője volt. Aztán minisztériumi saj- tóosztályvezető, majd később a Magyar—Jugoszláv Társaság ügyvezető titkárává választották. 1950. január 26-án koholt vádak alapján letartóztatták, s öt esztendővel később, 1955. január 26-án szabadult. Rehabilitálták s azóta is töretlen lendülettel dolgozik.

Életműve: tizennégy verseskötet '(az utolsó néhány héttel ezelőtt jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában Ellentmondás a halálnak címmel); A jugoszláv népek irodalmának története (megelőzve ezzel déli szomszédaink irodalomtörténészeit is); A szentendrei rebellis című életrajzi regény, valamint több mint nyolcvan jugoszláv, bolgár és szlovák mű magyarra fordítása.

Munkásságáért József Atti- la-díjat, Munka Érdemrendet, a Jugoszláv Zászlórend Aranykoszorú Érdemrendjét, valamint a Jugoszláv PEN Club díját kapta meg.

A kérdés megint természetes: ilyen gazdag munkássággal a háta mögött költőnek vagy műfordítónak vall— ja-e magát?

— A kettő olyan szorosan hozzátartozik az életemhez,

j CSUKA ZOLTÁN:

\ EZERÍZŰ ÉLET

$

^ Nézd, itt feszül, duzzad, jajong és rikoltoz,

^ városok utain fut, gyárakban rajzik, házakból előzúg,

$ tengereken és folyók hátán kürtökkel riogat,

$ börtönök mélyén világol, fájdalomban, örömben kavarog $ s nyújtja felétek ezernyi ízét.

$ Ember legyen, ki fájdalmas időkben ^ ínyével ezernyi ízét összefoglalni tudja ^ s ezer íz harmóniáját magában felérzj.

^ Most fájdalomban, keserű ízű jajokban vonaglik 5 a kontinensek teste,

$ költők cserepes szájjal a nagy szülést kiáltják $ s mindezen túl édes ízeit mégis csorrantja az áldott $ és szakadatlan élet.

5 Kis dogmatikusok most aktokat méricskélnek,

; amíg a nagy vajúdás hegyek gerincét tépi 5 s ínyükkel egyetlen ízzel nem tudják, hogy minden J összetevők

j ezer és millió ízzel száguldanak fölöttünk.

^Gazdag augusztus gazdag lánya borul reánk,

; szájában csókok tüzes galambcsapata, í hajából az erdő kiált s tapadásából új életek árama zúg,

!' ezer alakban az erdők most felágaskodnak az égre, í éjszaka titkon megremeg a föld, fájdalmas öröm rengeti ; s ezer ízzel mindenek fölött ; rejtett mosollyal nyugodtan hömpölyög el az élet.

ahogy az ember életéhez a víz, a napfény, a levegő.

Költészete, megszületésétől kezdve, erős töltésű, szenvedélyes hangú közéleti Ura. Egész költői lényét az emberiség sorskérdései foglalkoztatták és foglalkoztatják. „Legjellemzőbb vonása — írta róla Benedek Marcell ■—, hogy az emberi közösség érzése, a mélységes rokonszenv a dolgozó és szenvedő ember iránt erősebb benne a legjogosabb gyűlöletnél is”.

„... hackenkreuzleresek,

fascisták és ébredők tele szájjal csordítják a butaság ópiurhos löttyét...” — írta Csuka Zoltán már 1924-ben, Számadás 1914—1924 című versében. Elsőként írta le ezeket a sorokat a magyar költők közül, amikor a horogkereszt szót még nem ismerte senki, s ezeket a sorokat sem ma írta: hanem negyven esztendeje, amikor még csak előrevetítette árnyékát a második világháború réme:

.ha idejében nem jön az értelem,

bizony ezen a földön atom nem marad atomon ..." Azóta viszont Hirosimát is megismertük már. 1927-bfti írott prózai versében adta tudtunkra: „Kezünkkel megcirógatjuk az ég arcát, repülőgépeinkkel reklámot mázolunk rá, benzinfüstöt fújunk a npp szemébe és onnan ejtjük le bombáinkat is testvéreinkre”,

— Nem szerethetem a népemet igazán, ha a szomszéd népeket nem szeretem — ez műfordítói és emberi arc poeticája. — Ez nemcsak a mi kötelességünk, hanem kölcsönös kötelesség.

S ezt a humanista és egyben internacionalista ars poeticát. több mint nyolcvan, magyarra fordított mű fémjelzi. Ö fordította a Nobel-díjas Ivó Andric három regényét — Híd a Drinán, Travniki krónika, Elátkozott udvar; Miroslav Krleza: Éjszakának virrasztója című balladagyűjteményét, á Horvát hadisten című novelláskötetét, az Agónia című drámáját, a Zászlók című regény két kötetét Az ő fordításában ismerhette meg a magyar közönség a Dundo Maroje-t, amit a Nemzeti Színház játszött nagy sikerrel. És ő tolmácsolta I van Goran liovacsics: Tömegsír című

költeményét. •

Jelenleg is fáradhatatlanul

dolgozik. És tervez.

— A szomszédos házban, itt a kerten belül, rövidesen megalapítom a Jószomszédság könyvtárát. Kibővítem majd, s minden könyv ide kerül, ami a szomszédos délszláv népek irodalmából magyarul megjelent és az is, ami a magyar irodalomból ott került kiadásra. És képeket, festményeket is szeretnék kiállítani ebben a házban. Múzeum lesz, Érd irodalmi múzeuma, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában. Már hetven éves vagyok, kár lenne elkótyavetyélni, amit itt, ebben a házban harmincnyolc esztendeje összegyűlt. Bízom benne, hogy Pest megye is jó szívvel veszi ezt az „örökséget” ...

Prukner Pál

JURIJ RICHTER:

Öngól

Azt viszont nem tagadja, hogy kitűnő kapusuk van?

— Volt. Jelenleg sérült.

— De ez néni komoly?

— Sajnos, igen. Lelki sérült, lelépett, a felesége.

— Ah!... Így sem kell félnie. Egy jó közepes átlagot így is tudnak nyújtani.

— Talán igaza van. Olyan közepest.

— Különben is a játékot a támadások építése dönti el. Hallom, hogy Kosatkin belőtte a századik gólt!

— Igen, de a saját hálójukba...

*— És mit vár a mérkőzéstől?.

— Tisztes eredményre számítok. A jobbik győz majd — mondta az edző. Kezet szorított a riporterrel, és elment az edzésre.

Másnap az edzőt a szövetségtől kérték a telefonhoz;

— Olvastuk az interjúját.

— Örülök neki.

— Határoztunk is. A nemzetközi találkozóra a „Traktor” csapata utazik. A „Traktor” — önökkel ellentétben — kitűnő formában van.

— És mi? *

— Ha kedvük van, nézzék meg a mérkőzést a televízióban. ..

— Kitűnő formát mutat. Tegnap olyan gólt akasztott be a vinklibe, hogy azt tanítani kéne. Ez volt a századik gólja.

— Hát akkor minden rendben. Mondd meg a csapatnak, hogy csomagoljanak.

ESTEFELÉ meg is érkezett a tudósító, egy riportermagnóval a vállán. Sokáig szorongatta az edző kezét, aztán bekapcsolta a magnót és kérdezett:

— Először is meséljen arról, hogy milyen a fiúk hangulata a küszöbön álló évszázadmérkőzés előtt?

— Őszintén szólva, a hangulat az nem rózsás — mondta a tréner, majd hozzátette: — A csapat még messze van legjobb formájától.

— Miért állt elő ez a helyzet?

— összekeverik az éjszakát a nappallal. Éjjel is tréningeznek.

— ön bizonyára viccel — mosolyodott el a riporter. —

— Még hogy mi! Megtudják, hogy a csapat a lehető legjobb formában van, elkezdenek még rámenősebben edzeni, még az is lehet, hogy gyorsan tehetséges, híres játékosokat vásárolnak. Ismered te az erkölcsüket, ha győzelemről van szó?

— Ismerem — komorodott el az edző. — Nekünk meg miért tilos kölcsönkérni a „Sparta- cus"-tól Lozskint?

— Nem, azt nem lehet. Legjobb lesz, ha az újságíró előtt elsírod magad; panaszkodsz a klímára, a játékosok sérülésére, hivatkozol a szurkolók kitartó türelmére... Elmondod, hogy a csapatjáték még nem érett meg, hogy a csapat még korántsem mutatja a formáját. .. Azt ajánlom, így járj el. Az ellenfél ezt olvasva nagyképűn, öntelten lép a pályára, ti pedig lehengerlitek őket! Világos?

— Igen.

— Hát, akkor rajtad a sor. És hogy van Kosatkin, a mi aranylábú üdvöskénk?

A „METEOR”-futballcsapat jelentős nemzetközi mérkőzésre készült. A találkozó időpontjától, a külföldi utazástól szinte már csak napok választották el a csapatot, amelynek játékosai a város zajos forgatagától, csábításaitól távol, teljes odaadással készültek a nagy erőpróbára.

Egy kora reggel a csapat edzőjét az elnökség telefonhoz kérette:

— Szeretnénk közölni veted, hogy a mai nap folyamán felkeres egyik lap sportrovatának munkatársa. Készülj fel a fogadására.

— Mire készüljek? A csapat a lehető legjobb formában van, ez elég! — jelentette ki az edző.

— Éppen ez az, amitől én félek. A könnyelmű nyilatkozattól! A felelőtlen önteltségtől! Ideje leszámolni ezzel a fellengzős stílussal. Ígérgetsz, győzelmet jósolsz, amit nem teljesítesz — és akkor jaj neked...

— De, hát^ hogy képzeled? Ha törik, ha szakad, győzünk! Becsszó!

— Tegyük fel, így lesz. Csakhogy a te interjúdat tanulmányozzák ám az ellenfél vezetői is.

— Tanulmányozzák! No és, mi van abban?

odadobott kesztyűt, felajánlottam, megmutatom a zálogházat Este újra találkoztunk, fent aludt nálam.

Másnap újra találkoztunk, hogy moziba megyünk. Már a híradó fele lement, amikor megjött, zöld ballonkabát volt rajta, a teddiberjét adtuk előző nap a zaciba, fején narancsszínű muszUnkendő, lábán fekete harisnya meg barna antilop cipő, kezében a piros esernyője, mert éppen esett.

Azóta tart ez újra. Csak másképp. Ez most egy olyan csen- .desebb, nyűgödtabb időszakunk Gigivel. Több benne az elmélyült barátság, mint a szerelem. Fel-feljön hozzám, jól is érezzük magunkat együtt, de érzem rajta, hogy rugalmasan el akar szakadni tőlem. Azt viszont szeretné, hogy a barátságunk azért megmaradjon.

Ebben nincs is hiba.

(gyakorlott, összehangolt viszony ez a mienk, pompás kis játékokkal, két-három szóból teremtünk olyan helyzetet, amelyből egy pillanat alatt szikrát vet a magasfeszültségű áram. Ilyenkor csak hozzáérek,* és ahogy elhúzom a kezem, máris sziszegve*-sisteregve, kékeslila fénnyel vibrál köztünk az ív. Gyakorlat kérdése *

Ha udvarolok valakinek, féltékeny. De erről nem sokat beszélünk. Ha lehet, tartjuk a megállapodást, mindketten szabadok vagyunk.

Együtt nem ment, külön se, most próbálunk valami középutat. Van, hogy sikerül, van, hogy nem.

Tegnap is, ülünk a Metropol gyorséttermében, Gigi beleszúrja a villát a túróscsuszába, nagyon szereti, aztán mielőtt még bekapná a falatot, megszólal.

— Ha holnap öt találatom van, megveszlek. Az testvérek között is egymillió.

— Egymillióért megkaphatsz — mondom kegyesen.

— Igen, de anyakönyvvezetőstül, meg akkor minden lesz, fehér csipkeruha, uszály, fátyol, és a Pálnét elhívom nyoszolyó- lánynak, hogy tartsa a sleppet.

Pálné a gondnoknő a gyárban, Gigi utálja, mert egyszer ki akarta rúgatni.

— Majd fütyül az neked eljönni.

—Miért ne? Kap egy ezrest. Annyiért neki is megéri, nekem is.

— Te csak ne szórd nekem a pénzt. Nem olyan sok az a millió.

— Ki nyeri a pénzt? Te vagy én? Akkor meg mit jár a szád?

— Vége. Kész. Csinálj a millióddal, amit akarsz. Tartsd meg. Én csak azzal a feltétellel vagyok eladó, ha a lényeges kérdésekben én döntök a pénz felhasználásáról.

— Ügy? Még csak beleszólásom sem lehet, hogy mire költőm a pénzemet? Kegyúr Basa! Szultán! Te strici!

— Nyugi, csak semmi izgalom. Demokrácia van. Majd ősz- ; szeülünk és megtanácskozzuk. De a költségvetést én állítom össze.

— És abba nem fér bele a Pálné? Mi? Ezen spórolsz? Ami nekem örömet okoz? Egy ezresen múlik?

— Jó, nem bánom. Megkapod a Pálnét. Szerencséd van. Én i is utálom.

— Nahát akkor. Meg vagy véve. Most mondhatod a költ- i ségvetést. Mit csinálunk a pénzzel?

— Hát először is... Szóval... Igen. Azt teszem, amit isten a bibliában. Embert teremtek a saját képmásomra. Téged. . i

— De fölvágsz az én milliómra, de fölvágsz

— Csönd legyen! így nem lehet tervezni! Folyton bele- i gagyogsz itt nekem, aztán kibillenek a gondolatmenetből. Na. i Szóval, egy: az összes ruhádat a Vicának ajándékozod. Persze,! azon kívül, ami rajtad van. Nem járkálhatok egy pucér nővel: az utcán.

— Mért, azt hiszed, nem néznének meg?

— Engedd meg, hogy erre ne válaszoljak. Kettő: taxin be | a Váci utcába. Három: teljesen új gardróbot kapsz, cipőket, j táskákat, fehérneműt, mindent. Apró kis cuccokat is. A részle- j tek nagyon fontosak. Topis vagy, fiam, ebben az ócska ballon- i ban október végén.

— De a zöld teddiberemet. 11

— Egy szót se! Az is a Vicáé. Majd adsz neki kétszázhatva- ; nat, hogy kihozza a zaciból.

— Egye fene. Öltözködéshez elég jó ízlésed van.

— Nem, majd hagyom, hogy a magad gusztusa szerint vá- ! sárolj be. Jól is néznénk ki.

— Miért? A barna antilopot is én vettem egyedül. Talán i

nem jó? i

— Az az egy. Azt is én mutattam neked egy körúti kira- j katban.

Később a kőrúton mentünk. A Barcsay utca sarkán egy-! szer csak megáll. !

— Látod, te őrült? Nincs is lottószelvényem.

Aztán megyünk tovább. Erre nem felelek. Világos, hogy; hazudik. A lottószelvény ott van a pénztárcája kis rekeszében.; Tudom. Tegnap kutattam a táskájában. 5