Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
erst ucctci kMíHop 1971. SZEPTEMBER 19., VASÄRNAP TÖBB MUNKALEHETŐSÉGET A NŐKNEK Beszélgetés dr. Vidd Gyulával, a váci járási hivatal elnökével Amilcor dr. Vida Gyula tíz éve a váci járás tanácselnöke lett, a tanács hivatala a Duna- parton szép, de olyan öreg épületben volt, hogy az aládúcolt mennyezeteket tartó gerendák között életét féltve botladozott az ügyfél. Azután a járási tanács új, módéin épületbe költözött. Ebben az épületben, immár a járási hivatalban beszélgetünk most az akkori tanácselnökkel, aki időközben a járási hivatal elnöke lett. — Tíz év alatt természetesen sok minden történt, voltak kifejezetten nehéz esztendők, de a legmozgalmasabb és problémákban leggazdagabb idő éppen az utolsó ötnegyed esztendő volt — mondja az elnök. — A járás területe is majdnem kétszer akkorára nőtt... — Igen, a szobi járást egy és negyed esztendeje egyesítették a vácival és ezáltal területileg a megye legnagyobb járása lett. — De nemcsak területileg, mert a községek száma is ebben a járásban a legnagyobb. 36 község tartozik hozzá, s ezek közül öt a nagyközség. A lakosság számát tekintve, mintegy 100 ezer: lakosával viszont a megyében nem a váci jár az élen. A régi váci járás lakossága egyébként alig haladta meg a 70 epet. A nagyobb terület és nagyobb lé- lekszám természetesen nagyobb feladatok elé állít bennünket. — A két járás egyesítése tette annyira mozgalmassá az utolsó időket? — Nemcsak az. Az új tanácstörvény értelmében a járási adminisztrációt is át kellett szervezni, ami sok gonddal járt. Aztán á választások következtek. Ma már, .noha vannak még a nehézségek leküzdésén, a problémák jó részén túljutottunk. — Annyit jelent ez, hogy még nem megy minden simán? — Ahhoz az eltelt idő is kevés, meg aztán figyelembe kell venni, hogy az egyesítés ténye még nem tette egységessé a járást. Nemcsak a két járás területi adottsága, községeik sajátos arculata is különbözik egymástól. A régi váci járás lakosságának túlnyomó többsége az iparban keresi meg a mindennapit. Legalább tízezren a lakóhelyüköA, vagy az a-r-zal szomszédos ipartelepeken dolgoznak, mások pedig a fővárosban. A régi szobi járás községeiben kevés az ipari munkaalkalom és a legtöbb messzebb esik a fővárostól, de Váctól is. Mégis egyesek naponta utaznak munkába és haza, vállalják a fáradságos életet. Az ott lakó ipari dolgozók nagy része azonban „eljáró”, hetenként vagy kéthetenként egyszer Anegy csak haza A két területen más életkörülmények alakultak ki, mások az igények is. — Azt pedig, hogy a volt szobi járásban a nők számára milyen kevés a munkaalkalom, ‘ éveken át a Pest megyei Hírlap is1 sokszor szóvátette és . örömmel jelentette, ha valami lehetőség adódott számukra. — Nos, különösen az Ipoly menti községiek asszonyait és lányait foglalkoztató néhány üzem, ipari részleg még elkelne. Mindenesetre az egyesülés óta sikerült Vámosniiko- lán felállítani a Váci Kötöttárugyár száz nőnek munkahelyet biztosító részlegét. Szobán pedig bővül a Budapesti Építőipari Ktsz cementáru üzeme. Eddig 150 főnek adott munkát, ezután még további száznál^ A női foglalkoztatottság megoldása azonban változatlanul a legsürgősebb feladat. — Tudjuk azonban, hogy más problémák is vannak a járásban. — Sajnos, igen. Sem a művelődés, sem a kereskedelem nem kielégítő. Nagy baj, hogy a fővárossal szomszédos agglomerációs terület községeiben kevés, és ezért túlzsúfolt a legtöbb iskola. Van ahol „három műszakban” kénytelenek tanítom. A járás középső és északi részén pedig sok iskola épülete teljesen elavult. Csak példaképpen említem az őrbottyánit, kosdit, szokolyait és kemencéit. Rá- don tavaly tanév közben ki kellett üríteni, az iskola élet- veszélyessé vált épületét. A gyerekek Pencre jártak. A szülők élénk tiltakozása miatt most három, nem megfelelő helyiségbe, de a községben tanítanak. Tavaszra remélhetőleg megépül az új rádd iskola. A népművelés legégetőbb kérdése: a jelenleg használatlan' dunakeszi művelődési ház helyett megfelelő újat kellene építeni, amire, sajnos, egyelőre semmi kilátás. Ácsán sincs kulturális lehe-1 tőség, a’ községi tanács aeon- ban előteremtett hárommilliót, és, ha a tervdokumentáció elkészül, még az idén az építkezést is elkezdik. Körülbelül egymillióval a megyei tapács járul hozzá, a többit részben a község, részben az ÁFÉSZ, a tsz és a KISZ adja össze. Nemcsak készpénzben, társadalmi munkában is, — Es a vendéglátóipar? — Azzal is vannak gondjaink. A negyedik ötéves terv időszakában sor kerül a melegkonyhás egységele növelé^- sére. Ezt nemcsak járásunk lakossága igényli, hanem — hiszen a Dunakanyarijait vagyunk — a sok kiránduló és üdülő is. Annyi bizonyos, hogy az ÁFÉSZ-ek a Dunakanyar Vendéglátóipari Vállalatnál a fejlesztésben is jobb partnernek bizonyulnak. Rugalmasabbak, nagyobb a vállalkozási kedvük, de, ami a legfontosabb, a fogyasztókat is jobban igyekeznek ellátni. a keresltedslem bolthálózata a helyi igényeket nem mindenütt elégíti ki, a Dunakanyar látogatóiét sem. Ebben az ötéves tervben 60 millió forintot irányoztak elő és a boltokkal' ellátatlan területeken épülőkön kívül ÁBC-áruházakat is építenek. Például Dunakeszin, Foton, Nagymaroson. — Milyen a kapcsolat a váci városi tanács és a járási hivatal között? — Jó. Sőt, olyannyira szoros az együttműködésünk, hogy a város mezőgazdasági ügyeit a járási hivatal szakigazgatási szerve intézi. Talán szó lehetne más téren is hasonló együttműködésről. — A negryedik ötéves terv első esztendejének háromnegyed része eltelt. IVIi a kilátás: az első esztendőre tervezett beruházások elkészülnek év vé- géig? — A munkálatok eddigi menetéből és mostani állásából arra kell következtetnem, hogy az első évi ütemterv megvaiósuL Sz. E. Nemrég adták át a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez vezető három és fél kilométeres utat egy, a hatvani vasútvonal felett átvezető híddal. A negyvenegy méter hosz- szú híd felépítése alig több mint négy hónapig tartott — az elmúlt tizenöt ét’ alatt tizenegy hónap volt az ilyen építkezések legrövidebb határideje. Magyarországon ilyen rövid *idő alatt vasúti felüljáró még mm készült. Nyarak múltak, telek múltak, évek alatt összeszoktak. Telet, nyarat egy.be számítva, átlag kétezer-hatszáz forintot keresnek havonta. A fizetés napján vendéglőben ebédelnek. Csokoládét vesznek, képeslapot, ajándékot, erre elmegy száz forint, a többit hazaadják. Az asszonyoktól Icapnak minden hétfőn százötven forintot, cigarettára, kenyérre, élelemre, sörre, élég kell, hogy legyen, üzemi ebédet esznek, azt kiihoczzák nekik, de a vacsorát maguk készítik, most a szabadba kitett tűzhelyen, mindegyik a haját lábosában. Mire elkészül, megeszik, elmosogat- mak. beestsledik. A, lakókocsiban meggvújtják a petróleumlámpát. Évek óta, faluról városra,' városról falura kíséri őket a kocsi, nemrég átfestették. Benne asztal, padok, emeletes ágyak. Nem sokáig égetik a lámpát. Egy 7 egy ágy mellett, kis Ideig, olykor még szól a táskarádió. Valamelyikük, nemrég, sokáig hallgatott egy színdarabot, de a címét, íróját, nem tudná megmondani. . Akit az építők, a híd atyja» ként emlegetnek — Hidvéghi Rudolf, az Ütépítő Tröszt mérnöke: l — A negyedik ötéves terviben három, három és fél milliárd forint értékű a hídépítési igény. A jelenlegi kapacitással ennek csak a felét tudnánk megépíteni. Ki kell 'tágítáni a ma rendelkezésre 'álló kapacitást. Ennek egyetlen reális útja: az eddigi, 'egyedi, kisipari jellegű -épí26-án és 27-án ugyanis összesen ennyi időre teremtett a MÁV vágányzárat, ennyi időre szüneteltette a forgalmat A százhúsz percnek is több mint a felét megtakarítottuk ... E feladat zöme, alig több mint harminc emberre hárult Lényegében két brigádról van szó, Tűzkő Balázs jászsági , emberekből és Szűcs Béla Pest megyeiekből álló építőbrigád járót • (Patriotizmusunk a Szücs- brigádot választotta.) Szűcs Béla, Répást Pál és Tóth Gábor tápiószeleiek, Sós Sándor Nagy Vincével Zsám- békon él, Vicenc József perő- csényi, Szlikla Imre lőrincká- tai, Berényi József Farmosra való. Egy fiatal kivételéTájékoztafó a gyilkosság helyszínén ti ’ Miért kellett meghalnia HargasJánosnak? A legsúlyosabb bűncselekmények — az emberölések — tetteseinek felderítőiről, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának munkatársairól, Nyomozók címmel, augusztus 20-án riport'jelent meg lapunkban. Az események kiszámíthatatlanságáról, a nyomozás mechanizmusáról írtunk a többi között, megemlítve a legfontosabbat: Pest megyében tizenegy éve egyetlen gyilkosság elkövetője sem maradt ismeretlen, büntetlen. Az osztály munkatársainak jó ideig nem volt módjukban elolvasni a riportot: a megjelenés napján gyilkosság történt Monoron. Az állami gazdaság fatelepén ismeretlen tettes brutálisan meggyilkolta Hargas János éjjeliőrt. Lejátszott bűntett Az ablakból a fatelepre látni. Az állami gazdaság kultúrtermében megteltek a széksorok. A gazdaság vezetői és dolgozói itt fogadták a meghívott vendégeket: Köves Imre alezredes vezetésével a bűnügyi osztály munkatársait. Négy napon át, itt, a tett helyszínének közvetlen közelében volt a nyomozás főhadiszállása, kölcsönkapott irodák szolgáltak a nyomozók alkalmi munkahelyéül. A gazdaság vezetősége mindenben támogatta munkájukat, amelynek végeredménye — a bűnös elfogása — már ismert, az eseményeket közelről szemlélőket azonban, érthetően, a bűncselekmény és a nyomozás ma már nyilvánosságra hozható részletei is érdekelték. Az erről szóló tájékoztatót — a gazdaság vezetőinek kérésére — társadalmi tulajdonvédelmi előadással kötötték egybe. Az előadás során példákkal illusztrálta az előadó a leggyakoribb elkövetési módszereket, elemezte, a közös vágyom fosztogatóinak milyen csábító lehetőségeket nyújt gyakran a belső ellenőrzés hiánya, s konkrét tanácsokat adott a megelőzéshez. Az ezután következő mondatokat még feszültebb figyelem kísérte, az előadó, Kovács László alezredes arról beszélt: miért kellett meghalnia azon az éjszakán Hargas Jánosnak, a gazdaság 60 éves éjjeliőrének. A hallgatók közül többen, néhány órával ezelőtt személyesen is láthatták azt a bilincsbe szorított kezű embert, aki egyik munkatársuk haláláért felelős. Rendőrségi autóból szállt ki a gazdaság udvarán, nyomozók kísérték a telepre, felhalmozott fahasábok közé: a gyilkosság helyszínére. Mozdulatonként idézték vissza a drámai perceket — az újra lejátszott esemény nézőinek arcáról nem volt nehéz leolvasni érzelmeiket. Hogyan derült fény e férfi személyére? Annyit hamarosan sikerült megállapítani a nyomozás elején: az éjjeliőrrel dulakodó tettes lopni jött a fatelepre. Leleplezése — Hargas János felismerhette a tolvajt — volt oka annak, hogy elhallgattassa tettének egyetlen szemtanúját. Megrögzött vagy alkalmi tolvajok meglehetősen széles körében kellett tehát keresni a gyilkost, feltételezve a többi között: a faanyagra építkezéshez volt szüksége. Éjszakéi leleplezés S az elképzelések gyorsan igazolódtak: már csak egyetlen ember személyére koncentrált a nyomozás, s ez Balogh Miklós 25 éves segédmunkás volt. Balogh 10 hónappal ezelőtt Budapestről költözött Monorra, ideiglenes lakosként, feleségével együtt anyósánál kapott szállást. Szűkösen laktak, s ez arra ösztönözte, saját lakást építsen. A falakat felhúzták, de a téglán kívül fa is kellett a házhoz. A fiatalember — egyébként büntetlen előéletű, s havi keresete elérte a háromezer forintot — többször járt a fatelepen. S ezután illegálisan is: tűzifát, létrát, deszkát, gerendát innen szerzett. Azon a napon újra a telepre jött, deszkákat vitt haza, otthon elrejtette. Este, a kerítésen át, ismét belopó- zott, válogatott a staflik között- Ekkor toppant elé, botjával kezében, az éjjeliőr: — Hát, te mit keresel itt? — kérdezte az öreg, s Balogh tudta, a leleplezéssel vége a házépítésnek ... Husángot ragadott, és ... A többit már tudjuk. Biztonsági intézkedések Eddig a monon gyilkosság története, amely — a tájékoztató után felszólalók is erről beszéltek — felveti az éjjeliőrök biztonságának kérdését is. A párját ritkító bűn- cselekménytől függetlenül is érdemes mindenütt foglalkozni azzal, milyen megelőző óvintézkedéseket lehet még tenni a társadalmi tulajdon őrei és a közös vagyon védelmében. A sokakat nyugtalanító ügy lezárult, a gazdaság vezetői köszönetét mondtak a főkapitányság munkatársainak a bravúros gyorsaságú munkáért. A nyomozók látogatása azonban nem tarthatott any- nyi ideig, ameddig az invitálás szólt. Egy rablás! ügyben újabb fejleményekről érkezett telefonüzenet, a rendőrségi kocsik tovább indultak. Szitnyai Jenő A munka lelke egy százhúsz perces feladat: a hidtest beszerelése. Szűcsék és társaik hatvan perc alatt elkészültek. 'tés helyett nagyüzemi sorozat termékek felhasználásával szerelőipari tevékenységgé átalakítani a kivitelezést. Az újfajta hídépítkeaésiben az első, prototípusnak számító hidalt egyike az előregyártott, előfeszített, nagyüzemi sorozatgyártásra alkalmas gödöllői felüljáró. A típusának kialakításával kapcsolatos tervezéseket azUVA- TERV végezte, az előregyár- tás az Építéstudományi Intézet szentendrei, kísérleti telepén folyt. A kivitelezést — miután az első megrendelést a Hídépítő Vállalat a rövid határidő miatt lemondta —, a Pest megyei Közúti Építő Vállalatra bízták. E vállalat munkásai az építkezést a vadászati világkiállítás miatt előrehozott határidőre befejezték. A gödöllői típus megfelel — jövőre a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyáregységében megindul a sorozatgyártás. Kemechey Attila, a Pest megyei -Közúti Építő Vállalat építésvezetője: ■ — A négy és fél hónapra kiszabott feladat a következő volt: a helyszínen a hídfőt, hídlábat, illetve pillért megépíteni, majd — és ez a munka lelke — a szentendrei kísérleti telepen előregyártott, előfeszített gerendákat, azaz magát a hídtestet százhúsz perc alatt beszerelni. Július vei, meglett emberek. Tíz, tizenegy éve dolgoznak az építőiparban. Végzettségük, általában hat elemi, s csak a brigádvezetőjük szakmunkás, a többi betanított. De valamennyien régi törzsgárdata- gok. A brigád zöme hat, nyolc éve, együtt dolgozik. Ritkán lép ki tőlük valaki, ritkán kerül soraik közé új jövevény. Most a Rákos-patakban*, gumicsizmában, térdig vízben gázolnak, egy híd lábát javítják. A gödöllői híd? Üj dolgokkal kellett megismerkedniük ... A legnehezebb percek: amikor beszerelték... Nem gondolták, hogy olyan »szép lesz... Újfajta szépség tárul fel ipari építészetünkben, amelynek egyik legvonzóbb sajátja az őszintesége. Anyagi szerkezet és funkció, szinte meztelenül mutatkozik meg a legújabb gyárakban, hidakban, gazdasági épületekben. (Először ridegségtől tartottunk — azután szemlélődve észrevettük az új formát öltött esztétikumot. A szépséget, amely a gödöllői hídon is megjelent. A szépséget, amelynek megalkotásához Szűcs Béláék is hozzájárultak.. Padányi Anna Üj iskolákat, jobb éttermeket kíván a legnagyobb járás
