Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

1971. SZEPTEMBER 10., PÉNTEK res r 0ECM zMíriap Csepe! teher Lentiből A Zala megyei Lenti Vas- és Fémipari Szolgáltató Ktsz, amely az Ikarus részére eddig is gyártott autóbuszalvázakat, megállapodást kötött a Csepel Autógyárral. E szerint még az idén megkezdi a Csepel teher­autók egyes alkatrészeinek előállítását. A tervek szerint 1973-tól kezdve már kész te­herautókat is készít a szövet­kezet, csupán a motorokat szállítja a Csepel Autógyár. Röntgenezik a gabonát Tizenöt millió forintos költ­séggel Zalaegerszegen épült fel az ország legkorszerűbb megyei növényvédő állomása. Laboratóriumai, előrejelzései nagy segítséget nyújtanak majd a mezőgazdasági üzemek növényvédelméhez. Az állo­mást felszerelték olyan rönt­genkészülékkel, amely alkal­mas a gabonamagvak belső vizsgálatára. A főépület mel­letti növényház növénykórtani vizsgálatokra nyújt lehetősé­geket. Az állomáshoz tartozó kertbe telepített, s a megyére jellemző növényi kultúrák nagy szolgálatot tesznek a kü­lönböző növényi kártevők megjelenésének megállapításá­nál. Az állomás megkezdte munkáját. Százhalombatta A jövő városa Százhalombatta újvárosi központjában áll a 107-es jelű, lépcsőzetesen egymásba simu­ló épületsor. Negyvenöt laká­sába néhány napja beköltöz­tek már a boldog tulajdono­sok, de még ebben a hónap­ban újabb hatvan lakás talál gazdára. Találomra nyitunk be néhányba a párt és a ta­nács vb tagjaival. A LAKÁSOKBAN Háromszobás lakás az első emeleten. Az előtérben beépí­tett szekrények, méretre sza­bott hely a hűtőgépnek. A szo­bákban faltól falig szőnyegek, beépített szekrények. Távfűtés, korszerűen felszerelt konyha. És vita a részvevők között: szükségesek-e a szobákba a beépített szekrények? Megosz­lanak a vélemények. Vannak, akik ragaszkodnak a hagyo­mányos szobabútorhoz, mások viszont azt helyeslik, ha nem lesz szekrénygondja a beköl­töző családoknak. A vita még nem dőlt el végérvényesen, bár szó van arról, hogy a kö­vetkező házakat már szekré­nyek nélkül építik. A másik vitatéma: hiába korszerűen Svéd tanulmányi küldöttség túrái tsz-iátogatáson 1 A Svéd Baloldali Párt — kommunisták — hazánkban tartózkodó tíztagú tanulmányi küldöttsége Pest megyébe lá­togatott Nils Bernoltuonnak, a politikai bizottság tagjának „vezetésével. Felkeresték a tú­rái Galgamente Termelőszö­vetkézetet, ahol Dolányi László, a tsz elnökhelyettese, Dolányi Zoltán párttitkár és Könczöl Ferenc fogadta őket. Részt vett a látdgatáson Kis Lajos, a Pest megyei Pártbi­zottság osztályvezető-helyet­tese, Molnár József, a Gödöl­lői Járási Pártbizottság első titkára és dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke. A svéd tanulmányi küldött­ség nagy érdeklődéssel hall­gatta meg a termelőszövet­kezet életéről, tevékenységé­ről szóló beszámolókat. Kü­lönösen behatóan érdeklő­dött a termelőszövetkezeti de­mokrácia érvényesüléséről. Ezt követően megtekintették a közös gazdaság több üzem­egységét és elismerésüket fejezték ki a tapasztaltakért. KISZ lakásépítő szövetke­zet alakul Monoron, a nagy­községi pártbizottság és a já­rási KISZ-bizottság kezdemé­nyezésére. Előzetes felmérések szerint több mint hetven — főleg monori — házasulandó, illetve fiatal házaspár érdek­lődik az OTP-kölcsönnel tör­ténő lakásépítkezéseknek e rendkívül népszerű, aránylag mérsékelt anyagi áldozatot igénylő formája iránt. A szövetkezet szeptember 11-én tartja alakuló köz­gyűlését. Az első ütemben megépülő la­kások leendő tulajdonosai fel­tehetően a Mezőgazdasági Gépszerelő Vállalat fiatal dol­gozói lesznek, egyrészt, mert egy munkahelyről innen je­lentkeztek a legnagyobb szám­ban — huszonheten —, más­részt pedig, mert ez a válla­lat máris felajánlotta konkrét segítségét az építtetőknek. A vállalat mindenekelőtt telket biztosít az építke­zéshez: díjtalanul bocsátja a fiatalok rendelkezésére a község köz­pontjában, a József Attila Gimnáziummal szemközt fek­vő telkét. Segíti továbbá a fiatalokat szállító eszközökkel és gépekkel, sőt, mindazokat, akik szerződésben kötelezik magukat, hogy meghatározott időt a vállalatnál dolgoznak a jövőben, vissza nem térítendő kölcsönnel is támogatja. A többi jelentkezőnek e te­lek szomszédságában biztosít helyet a nagyközségi tanács az építkezéshez, olyan területen, ahová az ötéves tervben ere­detileg is több szintes OTP- lakásokat terveztek. ny. é. MŰANYAG FIÓKOK felszerelt a konyha, étkezni nem lehet benne, mert ahhoz már nem elég nagy. Ez első­sorban a kétszobás lakásokban okoz majd gondot. Jó érzés ilyenen vitatkozni, mert azt jelenti, hogy alap van hozzá: gyors ütemben épülő, korszerű lakások. S ez nem kis dolog. A lakóépület szomszédságá­ban már állnak az általános iskola betonoszlopai, szerkeze­te, formája jól kivehető. Egy megjegyzés: „Ez lesz az ország első, teljesen kabinetszerű ál­talános iskolája.” S egy másik: „Rövidesen hozzákezdenek a tornaterem építéséhez is. Ez azért nem történt meg eddig, mert változtak a tervek. A fel­építendő tornaterem már nem­csak az iskola diákjait szol­gálja majd, hanem nemzetközi teremversenyek rendezésére is alkalmas lesz. Vagyis: az egész város nyer vele." Egy megnyugtató közbeve­tés: „Jövőre már nemcsak az iskolát vehetik majd birtokuk­ba a diákok, hanem a kicsik az óvodát és a napközit is.” Bizonyság rá mindhárom he­lyen a jó ütemben haladó munka. És egy biztató megjegyzés a lakásra váróknak: „Már hoz­zákezdtek a 113 és a 114 jelű lakóépületek alapozási munká­lataihoz. Jövőre százhetven lakás átadása szerepel a terv­ben.” A PUSZTÁN Ütünk következő állomá­sa: Pannónia-puszta. Itt még szemléletesen látható a múlt öröksége: az egykori cselédhá­zak. Néhányat már lebontot­tak, de rövidesen a többire is sor kerül. Bartha Antal meg­jegyzése: „Sokáig gondot je­lentett számunkra, miből bon- tassuk le ezeket az épületeket. Pénzért nem kaptunk munká­sokat, amióta azonban a bon­tási anyag fele a munkások bére, sőt a másik felét is jutá­nyos áron megválthatják, többszörös a jelentkezés.” Hová kerül innen a bontási anyag? A városhoz tartozó Dunafüreden _ kapunk erre szembetűnő választ, új ví- kendházak formájában, az üres telkeken pedig a felsora­koztatott bontott téglákban. Szerencsés város Százhalom­batta, hogy ilyen szép üdülő­település is tartozik hozzá. A NYARALÓ­TELEPEN Most rendezik Dunafüredet. Nagy munka ez, sok a gond és nem kevés az összeütközés sem. Itt van például a Barát­ság útjának a megépítése. Az út elkészült, de... „Nézzék csak az utat szegélyező fákat — mutat körül Bartha Antal. — Némelyik egészen az út szé­léig ér, mások a csatornaár­kokban. A lakók, akik előtt a fák állnak, nem engedték ki­vágatni a fákat. Volt olyan háztulajdonos is, aki vasvillá­val fenyegette meg az építő­munkásokat, ha ki merik vág­ni a háza előtt álló fákat. Ez így nem mehet tovább. A fák nemcsak balesetveszélyt jelen­tenek az autósoknak, hanem a gyökerek terebélyesedésével tönkre teszik az utat, elzárják a vízlevezető árkokat. Ezen változtatni kell”. Más panaszok is elhangza­nak Füreden. A tanács, na­gyon helyesen, nem engedé­lyezi a tákolmányok felépíté­sét, s ezt az érdekeltek kö­zül sokan nehezményezik. Panaszolják azt is, hogy a MAHART megszüntette a dunafüredi hajójáratot. A vá­ros vezetése még nem adta fel a harcot, bár a MAHART ér­vei is nagyon reálisak. Talán idény jellegű, hét végi kisha­jókkal sikerül mégis megolda­ni a kérdést, mint ahogy vég­re megoldódik a terület ven­déglátása is. Dunafüreden a Dunakanyar Vendéglátó Vál­lalat hárommillió forintos költséggel rövidesen hozzá­kezd a halászcsárda átépítésé­hez. A tanács vezetői bíznajc benne, hogy a jövő szezonnyi­tásra már az új csárda várja az ideérkezőket. PILLANTÁS A JÖVŐBE Kilométereket járunk be a város egyik végétől a másikig. Megtekintjük a Bentavölgye Termelőszövetkezet kertésze­tét csakúgy, mint az öreg óvo­dát, ahonnan néhány nap múlva kiköltözik az ötven kis­gyerek, és az újat, amelynek lakói lesznek rövidesen. És azt a jókora kukoricatáblát, amelyen felépül majd a vá­ros új sportpályája, meleg- vizű strandja és ifjúsági park­ja. És Százhalombatta, a megye legfiatalabb városa az eddigi­nél is nagyobb fejlődés előtt áll. Még a negyedik ötéves terv időszakában közel nyolc milliárdos költséggel tovább bővül a Dunamenti Hőerőmű, ötmilliárdos beruházással pe­dig a Dunai Kőolajipari Válla­lat. És három új létesítmény­nyel is gazdagodik a város. Több mint kétszázmilliós be­ruházással épül itt fel a Nagy­nyomású Kísérleti Intézet. Már épül a Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság, amely­nek évi „produktuma” ötven­millió halivadék lesz! És har­mincmilliós költséggel meg­épül az 1. számú Volán-ki­rendeltség is. Az óvárosi tég­lagyár teljes rekonstrukciójára pedig nyolcvanmillió forintot fordítanak. Mindez beszédesen bizonyít­ja: Százhalombatta valóban a jövő városa. Prukner Pál Vallomás a munkáról riportot, beszámolót, vallomást olvastam már a mun- ^ káról. Ügy tűnik azonban, a leghitelesebb vallomás — maga a cselekvés. Azoknál, akik kenyerük javát már megették, tapasztalható legérzékletesebben, mennyire lételeme az embernek a munka. Akit kora vagy éppen a korai erővesztés a sorból félreállít, szinte kétségbeesetten kapaszko­dik a munkához, a cselekvéshez akkor is, ha nem közhasznú, akkor is, ha már-már értelmetlen, de — emberi tett. S hogy éppen ilyen helyzetben bukik elénk legszemléletesebben a problémakör, attól még nem kell azt hinnünk, hogy korábban, életerejük teljében mindez hiányzik az emberekből. Szeren­csére csak kevesekre áll valóban az a mondás, miszerint „szí­vesen elmenne a munka temetésére”. Számolatlanul sorakoznak előttem azok a példák, melyek nemcsak a munkára, hanem a munkáról szóló vallomás meg­tételére is ösztönöznek. A nyugtalan nyugdíjas típusát látom P. ismerősömben, aki­nek idegei és egészsége meggyöngült a bányamélyi munkában, ám a saját gyártmányú víkendháztól a vízcsapszerelésig, a fürdőszoba-átalakítástól a kisplasztikák faragásáig minden az ő praktikus gondolkodásából eredő munkaszerelmét hirdeti. Haláláig ilyen lesz már. Ez tartja meg az életnek, ez tartja meg emberségében. M. aránytalanul sok feladatot vett szinte észrevétlen a vállára. Ügy is történik tehát, hogy rátermettsége, képességei folytán azt mondják neki: ezt is, azt is meg kellene csinálni, talán még amazt is, s ő lobogva áll a dolgok sűrűjébe: féltem, talán idő előtt elkopik. Mi is hát ez a munka a mi számunkra? A dotogkerülőt még nem szoktuk meg erkölcstelennek nevezni. Hallani nem­egyszer a morál, az erkölcs köznapi emlegetésekor a beszűkí­tett jelentéstartalmú szóhasználatot. Családi, baráti, szerelmi viszonylatban — s főként az utóbbiban — emlegetjük a legtöb­bet az erkölcs, az erkölcsös szavakat, persze, legkivált fosztó­képzős alakjában; erkölcstelennek. Mint határozott és gyors ítélkezésű formát — mások felett. Bizonyos, hogy e tekintet­ben a mindennapi élet sodrásában elsőként ilyenfajta morális gyengeségek tűnnek a szemünkbe. A morál értelmezése azonban e szűk keretek közül eleve kikívánkozik tágabb terekre. S mi több: a közösség megszabta erkölcsi normák rendszerépítményében első helyre az ember és munkája viszonyát, morális kapcsolatát kell tennünk. Kö­vetkezik ez többek között abból is, hogy a munka és erkölcs kapcsolatáról, összefüggéséről ma már másképp kell szólnunk, új hangon, mint tették azt a korábbi társadalmi formációk­ban, amelyek lényegéből következett az ember és munkája el­idegenedésének hangsúlyozása, a tényleges munkavégzés és a haszonszerzés, gazdagodás, gyarapodás különválása. Egy idevágó témájú tanulmányban olvasom: „Általában véve az egyénről akkor mondhatjuk, hogy elsajátította vala­mely közösség erkölcsi normáit, ha az adott közösség érdekeit kifejező normákat önmaga belső szükségletévé tette. Ilyen esetben az egyén tulajdonképpen a saját erkölcsi szükségletét elégíti ki, habár az ugyanakkor a rajta kívül létező közösség érdeke is.” Ezek a normatívák ösztönösen és tudatosan, akar- va-akaratlanul, mélyen belénk rögződnek. Ezt példázza az éle­tük értelmének elvesztését féltő nyugdíjasok életérzése. Keveseknek adatik meg az a többleterő, hogy egyéni érde- keikről;--céljaikról tartósan, aszketikusan lemondva, önmaguk ellenében kizárólag a közérdek szolgálatában leljék a boldog­ságérzet forrását. Társadalmunk célja egyébként sem a min­denről lemondó ember formázása. Kétségtelen: adódnak hely­zetek, amikor magunk felett mondunk ítéletet, ha nem vállal­juk a közösség érdekében az egyéni érdek feláldozását. A rendkívüli helyzetekben egyébként az ember legkiválóbb „rendhagyó” tulajdonságai is megnyilvánulnak: tűzesetnél, vízből mentésnél s máskor is nemegyszer mondjuk tehát: „éle­te kockáztatásával”. Hazánkban ma már a legtermészetesebb lehet, hogy nem nézzük minden mozdulatunknál: mennyit fi­zet ez nekem?, mi a hasznom ebből? — az ideált közelítő so­kasodó példa az, amikor az embernek lételeme a cselekvés. Ebben a természetes cselekvésközegben kell egyeztetnünk bi­zonyos határok között az egyéni és a közérdeket. Tartós fe­szültség esetén, ha nem becsülik meg munkámat, elpárolog az addig szilárdnak látszott kapcsolat megtartó ereje. A „ván­dormadár” kifejezés az embernek a munkához fűződő többé- kevésbé negatív viszonyára utal. Ez nem azonos azzal, amikor a munkásember vágyait, céljait követve helyét keresi a nap alatt — a cselekvés szabadságának közhasznú értelmezésében. Természetes vágyunk: megtalálni a számításunkat, de abban is, hogy egy egész közösség legyen elégedett tevékenységünk­kel, mert akkor érezzük igazán létünk értelmét, a cselekvés humánus megtartó erejét Jenkei János Zsámbékon a műanyagipari vállalat több méretben készíti a könnyű, tartós műanyag fiókokat különböző bútorokhoz. A nagy teljesítményű új présgép napjában több száz darabot for­mál. Foto: Urban Itt se lennék postás! Egy ideje gyakori a panasz a postára: esetenként késve hordják ki a levelet, olykor az expresszküldeményt és a táviratot is. A napilap „teg­napilappá” avul, mire egyes községekben kézhez kap­ják. Nézzük meg most mégis a másik oldal szempontjait is — • nem a levélírókét, hanem a levélhordókét. Hogy mennyi utcanév vál­tozik (egyébként indokol­tan), az már nem újdonság. Aztán a házszámok! Al- bertirsán például azt észlel­tem, hogy — méghozzá a községet átszelő műúton: a Pesti úton — némelyik há­zon négy-öt, egymástól fényévnyi távol eső ház­szám is megfér békés egy- másmellettiságben. De amit Kiskunlacházán tapasztal­tán a minap! — Nem túlzás: Amundsennek éreztem ma­gam, mire a keresett ház­számot felderítettem. Azt mondják: tessék csak végigmenni a Lenin úton, aztán... Végigmenni! Ehhez min­denekelőtt az kell, hogy valaminek legyen eleje. A Lenin út ehelyett hol felfe­lé számozódik, hol meg visz- sza, egy ötös, aztán maga­sabb számok — és megint egy ötös házszám! A párat­lan oldal és páros: mint egyesek jobb és bal keze — egyik nem tudja, hol tart a másik. Ide-oda evickélünk, pár napi járóföldnyire (azaz pár méternyire, de bonyolult számozása miatt alig fellel- hetően) végre megvan a ke­resett Széchenyi utca! Men- degélnek a házszámok egy darabig — aztán mintha el­vágták volna! Az utcába de­rékszögben torkollik egy má­sik utca — azaz egy másik­nak álcázott utca, mert mint kiderül: a másik utca itt ugyanaz az utca. Eljutunk a 31-es házszámig — és me­gint: mintha elvágták vol­na! Megint újabb derék­szög, újabb mellékutca a mellékutcából, de már fine­szes vagyok, megtanultam, hogy ami Lacházán másik utcának mutatja magát, az nem másik. No jó, elérek a 37-es számig (ha nem is úgy, ahogy az iskolában tanítot­tak, hogy a 31 után a 33 kö­vetkezik. ha páratlanul szá­molok). A 39-est követi a — na, mit gondolnak? — a 41­es*: A községi tanács verandá­ján házszámok tornyosultak — most jut eszembe, ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ki tudja, milyen já­tékos ötletnek köszönhető „ki mit tud” — azaz bar- kochba — házszámok egy­kettőre lekerülnek a falak­ról, új számok kerülnek a helyükbe, abban a sorrend­ben, ahogy a suliban taní­tották nekünk is, meg a pos­tás bácsiknak is, akik itt nyilván nehezen igazodnak el. Akit kérdezek, nevet: — Hogy új házszámokat tenné­nek!? Hát ezeket tavaly tet­ték fel! A lacházi postás előzőleg bizonyosan Maigret felügye­lőhöz és Angyalhoz jár sze­mináriumra, hogy megtanul­ja, hogyan nyomozhatók ki a legfaramucibb rejtélyek is. Itt nem lennék postás, az biztos! Bár — lehetséges, hogy egy-egy öreg, őslakos postás bácsi nem is a ház­számot nézi, hanem azt, aki mögötte lakik. Máskülön­ben aligha kézbesítenék ki errefelé a leveleket. Pereli Gabriella »Két emelet boldogság” KISZ lakásépítő szövetkezet alakul Monoron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents