Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-10 / 213. szám
4 1971. SZEPTEMBER 10., PÉNTEK "~K-Kíritm ŐSZRE ÍGÉRI A RÁDIÓ Miért szép Az eltévedt lovas? Csemegék a dzsessz híveinek Vonzó versműsorokat ígér őszre a rádió. Elkészült a Költők albuma sorozat századik felvétele, amelyben a mai magyar líra legjelesebb képviselői kaptak szót. Egy- egy adásban a meghívott költő mintegy beavatja művészetének világába az érdeklődőket, felfedi ars poétikáját. Most készült el a Kormos István, Lányi Sarolta, Végh György, valamint Toldalagi Pál líráját ismertető program. Folytatják a Miért 'szép? című népszerű sorozatot, amelyben a XX. századi líra remekeit veszik górcső alá. Az őszi hónapokban Ady Endre: Az eltévedt lovas, Szabó Lőrinc: Nem Dsida Jenő volt, József Attila: Anyám, Juhász Gyula: Este az alföldön, Babits Mihály: A csen- gettyűs fiú, Petőfi: A négyökrös szekér című verseit boncolgatják, ismertetik a mű megszületésének körülményeit, tartalmi, formai szépségeit. A Beszélgetések egy versről című sorozatban Kassák Lajos, Illyés Gyula egy-egy költeményét elemzik a szakemberek. Sok más versösszeállítás is szerepel a rádió őszi terveiben. Az őszi síp címmel Somlyó Zoltán lírájából Ajtai Andor mutat be néhány darabot. A szeretet himnusza című összeállításban Latino- vits Zoltán, Pálos György és Somogyvári Rudolf szólaltatja meg Ady Endre, Dsida Jenő, Karinthy Frigyes, Nadányi Zoltán és Juhász Gyula egy- egy versét. Egy másik — szintén az ősznek szentelt program, Csokonai, Kölcsey és Balázs Béla műveiből válogat. A Legkedvesebb verseim sorozatban a Madách Színház fiatal művésze, Huszti Péter áll a mikrofon elé. A továbbiakban Sántha Ferenc és Vujicsics Tihamér műsorát hallhatjuk. Sok zenei csemegét ígér a dzsessz híveinek őszre a rádió. Novembertől ismét folytatódnak a könnyűzenei rovat immár hagyományos dzsessz hétvége rendezvényei. A Tom- sits-kvartett mellett itt mutatkozik majd be az Old Stars Band, azaz a régi magyar dzsesszélet kiválóságaiból alakult együttes. A külföldi nagy nemzetközi dzsesszfesztiválok sem hiáA negyedik ötéves terv időszakában a borsodi városokban és falvakban mintegy százötven képzőművészeti alkotás elhelyezését tervezik. Köztük számos olyan szobrot, amelyek a megyében élt híres emberekre emlékeztetnek. Így például a képző- és iparművészeti lektorátus megbízásából Gáti Gábor szobrászművész Vatta község nagy szülöttének, az 1848-as szabadságharc belügyminiszterének, Szemere Bertalannak, Turcsá- nyi Árpád szobrászművész a hajdani parasztfelkelés vezérének, Tokaji Ferencnek, Nagy István szobrászművész pedig nyoznak az őszi műsorok közül. A ljubljanai, prágai, i montreuxi, zürichi, varsói, ! San Sebastian-i és a szocsi I seregszemléről eredeti hang- I felvételek „tudósítanak”. A | dzsessz világa, illetve a ha- í vonta egyszer jelentkező i Dzsessz-magazin továbbra is beszámol a napjainkban felbukkanó új irányzatokról, zenei kísértetekről, feleleveníti a régi hagyományokat. Megszólal Bessie Smith, „a blues királynője”, felcsendül King Oliver szólója és ízelítőt kapunk a következő hetekben a szovjet dzsessz nálunk kevésbé ismert színes világából is. | Egressy Béninek szobrát formálja meg. Az utóbbiakat To- | kajban és Kazincbarcikán állítják fel. Kisfaludy Strobl Zsigmond kohász emlékművet tervez Ózd részére. A város középiskolai kollégiumának parkjában állítják majd fel Humonyánszky Jolán alkotását, Ady Endre mellszobrát. A szerencsi vár parkja Rákóczi Zsigmond, a sárospataki vár körüli műemléknegyed I. Rákóczi György, Kelemér község pedig Tompa Mihály szobrával gazdagodik. Mezőkövesden a volt vásártéren a hajdani „emberpiacon” a névtelen matyó summásnak állítanak kőbeformált emléket. BORSOD HÍRES EMBEREI Szobor Rákóczinak, Szemerének, Egressynek A légiósok szállították Űjabb érdekes leletek kerültek elő hazánk egyik legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a táci Gorsiumban, ahol már tizennégy éve kutatnak a régészek a hajdani római kori városka maradványai után. Az idei feltárási évad első nagy eredményeként, a császárkultusz nagy épületcsoportjának északi részén — a legmagasabb dombhajlaton — egy nagyméretű palota maradványai kerültek elő. A palotát — mint a régészek megállapították — a IV. században tatarozták, felújították, s ehhez a munkához az aquincumi légiósok szállították a tetőfedő cserepeket. Erről tanúskodnak a cserépmaradványokon felfedezett légióbélyegző-nyomok. Részei voltak Pannóniának Vas megye és a szomszédos szlovéniai múzeumi hálózat közöst megállapodás született. A két terület szakemberei együtt dolgoznak ki kutatási témákat. Ilyenek lesznek a római kori ásatások. A hajdani római birodalom pannoniai tartományának ugyanis mindkét vidék része volt. Hasonlóképpen eredményesnek ígérkezik a közös középkori kutatási terv is. A néprajzi program segít majd a szombathelyi skanzen élethű összeállításában. ahol a szlovén nemzetiség építészeti emlékei is helyet kapnak. — A MAVAUT-tól a VO- LANBUSZ-ig címmel, a Volánbusz Vállalat szeptember 11-én a Ceglédi Ősz első eseményeként vállalattörténeti tárlatot nyit a Kossuth művelődési központban. A kiállítás egy hétig tart nyitva. C' 1 • • Érdekes módon, szalmával ^zaimamtarzia ”fest” szegeczw l&szio 41 éves nyugdíjas miskolci lakos. Ilizs- szalmából mozaikszerűen állítja össze, s a szalmaszálak különböző színeivel árnyalja képeit. Elkészült művei között szerepel a Tadzs Mahal, a Vajdahunyad vár, a lillafüredi Palota Szálló, a vasi templom és torony és különböző zeneszerzők portréi. Játék volt — ma már a grafikusokat segíti A „lehúzóskép" karrierje A papíron színpompás képek lenyomatát hagyó, lehúzható matrica, amelyet évtizedekig csupán gyermekek használtak játékként, korszerűsített formában bevonult a tervező irodákba, a grafikusok műtermeibe. A londoni Leírásét cég szabadalmazta azt a műanyaggal preparált papíranyagot, amelyről a rajz egyetlen nyomással, nedvesítés nélkül — pillanatok alatt átmásolható közönséges rajzpapírra A magyar fővárosban létesülő raktár számára az angol cég tízezer font értékű, vagyis körülbelül 100 ezer ív matricát szállít a Magyarországon legkelendőbb rajzokkal, betűkkel. Jurij Jakovlev (Petrováci István fordítása): Megyek az orrszarvú után (4.) Alekszej Bocsarov életében egy idő óta nagy szerepet játszik egy négylábú segítőtárs. Ha Valentyina Vasziljevna nehéz feladatot ad, az orrszarvú segít gyorsan és hibátlanul megoldani. A közönséges, unalmas számokat saját orrszarvú testvéreire váltja, barátaira, a nyűvágókra s a piócákra, akiket sürgősen ösz- sze kell számolnia s azonnal visszazavamia a sötét iszapba. Fejszámolás közben, amikor a táblánál csendben dolgozik, krétával a kezében, hallja a nyüvágók vészjeleit, lelki szemei előtt nehéz csaták, izgalmas üldözések zajla- * nak le, s ezek kimenetele attól függ, milyen gyorsan és pontosan számol Alekszej Bocsarov. A fiú észre sem vette, s máris játszi köny- nyedséggel elsajátította az összeadást, orrszarvúkkal és nyűvágókkal, az osztást, orrszarvúkkal és piócákkal. S egyszer az orrszarvú segítségével egy verset tanult meg könyv nélkül. Az iskolában minden tanuló általában mindig ugyanazt a verset kapja. Mintha a világon olyan kevés vers lenne, hogy ne jutna minden tanulóra legalább egy. Nagyon unalmas ülni a padban. s hallgatni, amint húsz gyerek egymás után kimegy a táblához, s átszeltem ültén, éneklő hangon szavalja: Bolyongok a zúzmara lepte berekben. A bágyatag fényben szikrázik a jég... Valentyina Vasziljevna minden tanulónak más-más verset ad. Alekszej Bocsarov a következőt kapja: Egyszer volt, hol nem volt, orrszarvúéknak volt egy fiuk. Orrocskája tompa, mint a makk. Szép is volt, jó is volt. Ily gyerek nagy kincs. De mit ér az orrszarvú, hogyha szarva nincs? A papa s a mama szarvát messze földről megcsodálják. Bájos szarvak ékesítik szép orrszarvú hugocskáját. Bánatában, szégyenében a családfő így dörög: míg a szarvad ki nem serken, át ne lépd a küszöböt! Szót fogadott a fiú, éjjel-nappal döfött, túrt. Evett fúrót, vízbe főtt krumplit, szarva mégse nőtt Addig döfött addig túrt, orrocskáján nőtt egy púp, és a púpból, zsenge sarjak, kibújtak a pici szarvak. S ma az orrszarvúgyerek már szarvakkal díszeleg. Alekszej Bocsarov ki nem állhat ja a verstanulást. Belevörösödik az erőlködésbe, a verssorok mégsem maradnak meg az emlékezetében. Egyszerűen képtelen megjegyezni őket. Mire kiér a táblához, azt is elfelejti, amit nagy kínnal megtanult Ilyenkor innen, is, onnan is sustorgás hallatszik, a társai segíteni akarnak néki. Most a vers, amit a tanító nénitől kapott, szinte első olvasásra az emlékezetébe vésődik. S ezt nem magának, hanem az orrszarvúnak köszönheti. A fiú elképzelte, milyen tehetett a barátja, amikor még kicsi volt, s hüvelykujjnyi szarv sem nőtt az orrán. S tudja, hogy amíg a verset az első szótól az utolsóig könyv nélkül nem fújja, a szarvacskák nem nőnek ki. Barátjából nem tesz igazi orrszarvú. Másnap a táblánál felmondja a költeményt. Egyetlenegyszer sem hibázik. S Valentyina Vasziljevna akkora ötöst rajzol a füzetébe, mint egy sarló. Amikor késő ősszel hidegre s esősre fordul az idő, akár tetszik, akár nem, fel kell venni a télikabátot. És ha már hosszabb ideje esik, ki sem mozdulhatsz a házból kalocsni nélkül. A kalocsniban az ember ormótlanul, nehézkesen mozog. Hát még ha a kalocsni jóval nagyobb a cipőnél! Minden lépés után leesik. Húzhatod a lábad a lucskos, sáros aszfalton! Az egyik ilyen esős, kalocsnis napon Alek- szej Bocsarov közleményt hall a rádióban: „Az állatkertben kiürítették a nyári ketreceket, s az állatokat téli szállásukra vitték. Egyedül az Orrocska nevű orrszarvú nem hajlandó elhagyni nyári otthonát. Már harmadik napja várja lakosztálya előtt a kerekekre szerelt, hatalmas ketrec, amellyel az állatokat téli tanyájukra szállítják. De Afrika makacs szülöttje inkább éhezik és didereg, mintsem hogy új ketrecébe átsétálna.” Alekszej Bocsarovot úgy felizgatja a hír, akár a tűzoltóautó szirénája. Felugrik az asztaltól, ahol épp a leckéjét készíti, s az ablakhoz rohan. Ám mit lehet látni ilyenkor a bepárásodott, csordogáló patakokkal csíkozott ablakból? Szegényke, éhezik és didereg! Állandóan a fülében csengenek a szavak, mintha a rádió még mindig a közleményt ismételgetné. Ösz- szeszorul tőlük a szíve. Talán az orrszarvú éppen őt, Alekszej Bocsarovot várja, s ezért éhezik és didereg. Azonnal az állatkertbe kell rohannia! Veszi a kabátját, belebújik az óriási kalocsaiba, ami minden lépésre leesik a lábáról. De most a kalocsni a távozási engedéllyel egyenlő, nélküle nem mehet ki a házból. Az utcán néhányszor elhagyja a kalocsmit. Mindannyiszor meg kell állni, s cipőjével újra betelépmi. Hamar megunja, lerúgja, s a kezébe fogja. Elhalad a huszonötös számú ház előtt. Az eső a költözködő gyerekeket bekergette, a kapu előtt nem rendetlenkedik senki. Belerúg a kicserélt, ócska vízvezetékcsőbe, s az nagy zajjal görög a kövezeten. Éhezik és didereg! Éhezik és didereg! Az állatkertben nem találkozik se látogatókkal, se állatokkal. Az állatok előre megérethették a havat és a fagyot, s a költöző madarakkal együtt, kiszökve ketrecükből ők is délre vándoroltak, ahonnan csak a tavasz érkeztével jönnek majd vissza. Még a jegesmedve sem maradt a helyén, a többiekkel tartott. Csak az orrszarvú nem ijedt meg a téltől, s a barátját várja. A ketrec sarkában fekszik, tömzsi lábait maga alá húzva, s vacog. Nagy, összesodort lapulevélkénit lekonyuló füle reszket a szélben. Ketrece mellett ott áll egy másik ketrec, kerekekre szerelve. Harmadnapja várja hiába makacs utasát. A ketrectől nem messze két alak ácsorog. Fejükön háromszögletű kapucniban csúcsosodó vízhatlan köpenyükben olyanok, mint két pingvin. Az egyik magasabb, a másik alacsonyabb. — Próbáljuk meg, adjunk neki enni — mondja az alacsonyabb pingvin. — Hogyisne! — feleli a magasabb. — Akkor akár egy hétig elüldögél ott. — Sajnálom szegényt. — Mit tehetünk mást? Alekszej Bocsarov egyenesen a ketrecnek tart. A hideg vasrudakba kapaszkodik. Az orrszarvú reszket. Nem tudhatja még, hogy megérkezett a barátja. A fiúcska szólongatja: — Orrocska! Orrocska! Az orrszarvú hirtelen résnyire nyitja a szemét, s bizonytalanul pislog maga elé. Azt gondolja, félre akarják vezetni, s nincs itt semmilyen Alekszej Bocsarov. De amikor meglátja a barátját, szemét tágra mereszti, s nagyot szippant a levegőből, hogy szagról is meggyőződjön: nem téved-e mégis? Azután feltápászkodik, s a rácsokhoz lépked. Mióta Bocsarov nem látta, megsápadt, lefogyott. Vastag bőrén mély barázdákban ülnek a ráncok. — Miért éhezel és fagyoskodsz itt a nyári ketrecben? — kérdezi a kettejük nyelvén a kisfiú. — Téged vártalak — válaszolja az orrszarvú. — Már minden állat elköltözött. Neked is menned kell, mert itt megfagysz a télen. — Kibírom. — Nálunk a tél nagyon szigorú. Az eső után hó jön. És a víz olyan keményre fagy, mint a kő. — Mit csináljak? — Költözz át tüstént a téld szállásra. Nincs messze. Nem kell gyalogolnod. Én is veled megyek. A kisfiú és az orrszarvú egymást nézik, miközben beszélgetnek. Beszédjüket kívülük senki nem érti. A két pingvin, a magasabb és az alacsonyabb félrehúzódva várja, mi történik itt. Látják, a kisfiú elindul a ketrec meHett, egyik vasrudat a másik után hagyja el, s az orrszarvú megy 'utána. Kisétál az útra, s megáll a kerekeken várakozó házikó előtt, amely teli otthonába szállítja az elefántokat, a tigriseket s az orrszarvúkat. — Nézd, jön! — súgják a pingvinek. Bocsarov a kerekekre szerelt ketrechez ér. Az orrszarvú kérdőn néz rá. A fiúcska biztatja: gyere bátran! S az orrszarvú nesztelenül, könnyedén fellép a ketrecbe. Előbb mellső lábait teszi fel, majd maga után húzza a hátsókat. A ketrec ajtaja becsukódik, s a kerekekre szerelt házikó zajtalanul gurul a nedves úton. Az orrszarvú a ketrecben utazik, a kisfiú mellette lépked, s bátorítja a barátját: — Ne félj, minden rendben tesz! Az új szálláson majd felmelegszel, mintha csak Afrikában lennél. Amikor újra beköszönt a tavasz, zsenge akácgallyakkal leplek meg, mivelhogy vegetáriánus vagy, s nem szereted a paprikás kolbászt. Az orrszarvú hallgatja, s igyekszik a mozgó ketrecben megtartani egyensúlyát így érnek a téli szálláshoz. A pingvinek levetik háromszögletű kapucniban csúcsosodó köpenyüket, s azon nyomban az ismerős néni és egy ismeretlen férfi áll Bocsarov előtt. Kimondhatatlanul boldogok, hogy sikerült Orrocskát átcsalogatni a téli szállásra, s elhallmozzák megannyi orrszarvúcsemegével. S a kisfiú csak nézi őket mosoí lyogva, s kezében a sáros, nedves kalocsnit szorongatja. (Vége következik.)
