Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

A «ST ulgye I 1971. AUGUSZTUS 10., KEDD TV-FIGYELŐ Komputerkorszak. Ezzei a jelzővel is szívesen illetik korunkat azok, akik a fejlődés lényegét néhány szembeötlő találmányban, tetszetős kifeje­zésben összefoglalhatónak ér­zik. És ha nem is ilyen egysze­rű a dolog, a számítógépek kétségkívül fontos szerepet játszanak az emberi munka megkönnyítésében, legkivált az agyvelő felszabadításában, a számolás rabszolga munká­ja alól. Balogh Mária és Bán János jó áttekintést adó ri­portja a Videoton gyár új ter­mékeiről bíztató híreket ho­zott: a fiatal iparág fiatal mű­velői nem rettennek vissza a kérdések látszólagos bonyo­lultságától, szívesen vetik ma­gukat a kor kínálta szellemi kalandba. És szükségesnek ér­zett a figyelmeztetés is: nem elegendő a gépek gyártása, élnünk is kell a technikával. Éppen ezért tekintünk várako­zással a televízió korábban megígért sorozata elé, mely ősztől rendszeresen foglalkozik a számítógépek működésének megértetésével, az új felada­tokra való felkészítéssel. Tyúkfűrösztés. Megval­lom: tartottam ettől a tv-já­téktól. Mindenekelőtt azért, mert a parasztábrázolás ma irodalmunk Achilles-sarka. A viharos fejlődés sok mindent elmosott az életbeli tájszólás, öltözködés, viselkedés sokáig mozdíthatatlannak vélt állan­dóságából — és ezért a legkö­vetkezetesebb, hagyományosan realisztikus szándék is ma már könnyen népszínműveskedés- nek tűnik. Varga Imre játéka szatirikus élű, a csipkelődő- nek pedig sokat elnézünk va­lóságábrázolás tekintetében. Az író mintha felújította volna a több évszázados, gáláns csel­vígjátékot, a hajdani álöltöze­teket, sötétséggel, rövidlátással helyettesítve. E kissé irodal- miaskodó hangvétel nem min­dig szerencsésen vegyült a nyers népi komédia hangula­tával, túlzottan ismerős ötle­tek is leköszöngettek a képer­nyőről, a hiányokat azonban pótolta a színészi játék. Mégpedig kellemes meglepe­tésünkre: a szereposztást ol­vasva, operett-műparasztos hatáskeltési versenyre gyana­kodtunk, szerencsére alaptala­nul. Szőnyi G. Sándor rende­zése visszafogott minden har­sány túlzást, Rádai Mihály képei jól idomultak a jelene­tek hangulatához. L ehoczky Zsuzsa férfiakkal labdázó, fa­Októberre átrendezik a Közlekedési Múzeumot Átalakítják a Közlekedési Múzeumban az 1966-ban meg­nyílt és azóta lényegében érintetlen állandó kiállításo­kat. A nagyszabású átrende­zésre azért kerül sor, mert az ország egyik legrégibb mú­zeuma október végén ünnepli fennállásának 75. évforduló­ját. Az anyagok átrendezését már megkezdték. E nagy munka miatt csaknem három hónapra bezárt, s valószínűleg október 27-én nyitja meg ka­puit látogatói előtt a múze­um. A közlekedés ritkaságai iránt érdeklődők azonban to­vábbra is megtekinthetik a tihanyi fiókmúzeumot, s au­gusztus végétől a parádi ko­csimúzeumot is, amely a volt Károlyi-uradalom márvány- burkolatú cifraistállójába* kapott otthont. Elkészültek az alapozással Épül az óvoda Áporkán Az 1130 lakosú Áporkán öt­ven személyes óvodát építe­nek — az alapokkal már el­készültek. Mindeddig rendkívül nehéz körülményekkel kellett meg­küzdeniük: csak egy huszon­öt gyereknek elegendő, ideig­lenes épületet használhattak — egy átalakított, egykori szolgálati lakást. Áporka egy év óta — 1970 júliusától kezdve — a kis- kunlacházi összevont községi tanácshoz tartozik. Minthogy összbevétele évi 400 ezer fo­rint, három év kell az óvoda­építéshez. Az egyébként min­denestől önerőből létrehozott óvoda költségeihez hatvanezer forinttal hozzájárul az áporkai Egyetértés Termelőszövetkezet is. A komfortos, folyóvizes óvoda összköltsége a terv sze­rint mintegy egymillió forint — és arra a községi tulajdo­nú telekre épül, ahol az orvo­si rendelő is működik. A költségek rövid időn be­lüli előteremtését az is nehe­zíti, hogy tavaly egy rövidebb szakaszon villanyhálózat-bőví­tést hajtottak végre a község­ben, s ez áthúzódott az idei évre — ezenkívül tavaly ké­szült el a művelődési otthon egyik szárnya is, könyvtárral, klubhelyiséggel. Ide már csak a belső berendezés hiányzik — még az idén ezt is beszer­zik. Az új művelődési otthon másik szárnyának építkezését Üzemképes Cs:pel tehergépkocsik — tipizálás miatt — ELADÓK Megtekinthetők a Magyar — Szovjet Barátság MGTSZ-ben Cegléd, Külső Kátai út. lusi sexbombája jól kidolgo­zott színészi teljesítmény. Ka­zal László és Kibédi Ervin nem elégedett meg személyes népszerűségével, hanem Suka Sándorral együtt pontos raj­zát adta a „szerelmi rablán­con” sínylődő férfiaknak. Pár­tos Erzsi, Agárdi Gábor ezút­tal is a helyén volt, Konrád Antal és Várhegyi Teréz hal­ványabban élt a lehetőségek­kel. Bujtor István kocsmárosa félreértésből kötényt öltött, dzsentrire emlékeztetett. Röviden. Róbert László és Edelényi János itáliai doku­mentumfilmje változatlanul érdekes. A pénteki rész kifeje­zetten intellektuális csemegé­vel szolgált: „becsali” címe el­lenére nem tivornyára kalau­zolt el, hanem a baloldali olasz értelmiség egyik szellemi mű­helyébe, sokszor olvasott híres neveket hozva testközelbe. Rokonszenves művészegyé­niséget mutatott be a fertődi Interfórum adása, Falvai Sán­dor, a 22 esztendős ifjú zongo­rista személyében. Szemérmes tartózkodása erőteljes átélés­sel párosult, komolysága bíz­tató ígéret. Ma délután zárul a fővárosi tsz-ek működését ismertető so­rozat. Szerdán két fiatal ope­raénekest ismerhetünk meg, és folytatódik a Kállai István vezette „kollektív drámaírás”. Csütörtökön este a szabadtéri színpadokon vezet körbe a Színház album, előtte pedig stílszerűen, szabadtéri hang­verseny közvetítését hallhat­juk. A péntek esti főműsor afféle jubileumi produkció: a 25 esztendős Európa Kiadót köszönti a Világirodalmi ma­gazin legújabb összeállítása. A sportrajongókat egész héten megörvendezteti a helyszíni közvetítés Helsinkiből az atlé­tikai Európa-bajnokságról. Lehotay-Horváth György RITKA FÁK - JEGYZÉKBEN Az országban elsőként Fe­jér megyében elkészült az em­ber és természet közös alkotá­sainak listája. A mű öt kötet­ben — járásonként! elosztás­ban felsorolja a megye termé­szeti értékeit, erdőit, ritka fáit, arborétumait, azok jellegzetes növényeit és egyéb ritkasá­gait. Megnyílt a makói művésztelep Rudnay Gyula az 1920-as évek második felében nya­ranta rendszeresen ellátoga­tott növendékeivel Makóra. Több hetes látogatásaik ered­ményeként a képzőművészet új szerelmeseivel gyarapodott a város. Számos, akkor készült képet őriznek ma is a makói otthonokban. Az egykori Rud­nay festőiskola tapasztalatai alapján a városi tanács elha­tározta, hogy az idén újra képzőművészeket hív meg, nyári művésztelepet létesít. A Maros menti művésztelepet vasárnap délelőtt dr. Forgó István, a városi tanács elnöke nyitotta meg, köszöntötte a meghívást elfogadott és a vá­rosba érkezett több mint negyven művészt Hangverseny a jaki templomban A világhírű jáki templom­ban az idén is megrendezik a hagyományos nyári hangver­senyt. Az augusztus 20-i kon­certen fellép a szombathe­lyi Madrigál-kórus és szimfo­nikus zenekar, valamint a ju­goszláv Gallus-oktett.-\r * «1 , • „ I Újszerű technikával festi INepi kerámiák tihanyi műtermében — Barth Lídia keramikus-iparművész. A fiatal keramikusnő alkotásaiban felhasználja és tovább fej­leszti a Balaton vidéki és a habán népi fazekasság hagyomá­nyait. Kétnyelvű maglódiah SZLOVÁKOK - SOK SZOKNYÁBAN Népviseletbe öltözött em­berrel alig-alig lehet talál­kozni, de aki mégis hajlandó felvenni a sok szoknyát, az sem „mai gyerek” már, jócs­kán túl van az ötvenen. Így van ez Maglódon is — és még sincs így. „RÖPÜLJ, PÁVA!” Röpülj, páva! — ez volt a mottója a nagy sikerű tele­víziós népdalversenynek, amelynek nyomán sorra ala­kultak meg az országban a Páva-körök. Nem maradhat­tak ki a maglódiak sem. A Budapest melletti község énekcsoportja szlovák nem­zetiségű, a szlovák dalok mel­lett magyarul is énekelnek. És milyen szépen! Pedig még kevés a gyakor­latuk. A tánccsoport januárban, az énekkar pedig májusban ala­kult. Nemrégiben, a tápió- szecsői falunapon, több Pá­va-kör dobogóra lépett, köz­tük a maglódi is. Féltek a szerepléstől, mert először úgy volt, hogy a résztvevők ver­senyezni fognak. Szerencsére nem verseny, hanem bemutató volt, ahol a -rutin nélküli együttes felszabadultan éne­kelhetett — talán ez volt a siker titka. SEGÍT A DALLAM A maglódi művelődési ház­ban büszkén mutogatják az arrajáróknak a Szecsőről ho­zott emléket, a népi motívu­mokkal díszített tányért. Kivételesen nem fél nyolc­kor kezdődik a próba, hanem hat órakor — legalábbis el­méletileg. Mert ilyenkor az állatokat kell etetni, s bár­mennyire is szeretik a dalo­Egy elfelejtett újságíró... Száz éve született Fényes László APJA egy időben bihari fő­ispán, Tisza Kálmán barátja volt. ö néhány évtizeddel ké­sőbb a Tisza István állítólagos merénylői ellen indított per egyik fővádlottja. Igaz, apja később tönkre­ment, öngyilkos lett, de Fé­nyes Lászlót nem a családi tragédia és a váratlan sze­génység állította szembe a Ti­szákkal, és azzal a népvesztő politikával, amit képviseltek — mert szenvedélyes ellenfe­lük lett, ha nem is gyilkosuk. Gyerekkori élmény indította el a kérlelhetetlen igazságke­resők útján: ispánjuk szitko­zódva hordott le a sárga föl­dig néhány öregebb bérest va­lami elkövetett hiba miatt — majd végigpofozta őket. A meglett férfiak pedig szótla­nul, lehajtott fejjel tűrték... Újságíró lett, aki a kisem­berek igazáért harcol. Har- mincháromszor indítottak elle­ne sajtópert, harmincszor fel kellett menteni, mert fehéren- feketén bebizonyította: nem rágalmazott — igazat írt. Fel kellett menteni a Tisza- perben is. A gyilkossághoz semmi köze sem volt. Igaz — a többi baloldali politikusnak, Kéri Lászlónak, Magyar Lászlónak sem volt köze ehhez a máig sem pontosan tisztázott politikai merénylethez, amit 1918 novemberében a polgári forradalom győzelme után, fe­leslegesen követtek el. A pert azért indították, hogy komp­romittálják az 1918-as polgári, őszirózsás forradalmat, és fő­leg Károlyi Mihályt, hiszen a vádlottak Károlyi közvetlen környezetéhez tartoztak. Fényes Lászlót még külön azért is gyűlölték, mert 1919 telén nyílt levélben leplezte le az ellenforradalmi különítmé­nyek garázdálkodását. HIÄBA tartották a Tisza- perben két évig vizsgálati fog­ságban. Még hamis bizonyíté­kokat sem tudtak ellene fel­hozni. Az akkor már 50 éves Fényes László nem vesztette el küzdőkedvét. Felmentése után a Népszava munkatársa lett. És újból az ellenforradalmi terrort leplezi le. 1924-ben cikksorozatot indít A gyilko­sok munkája és mosdatása címmel. Azt a katonai ügyész­ség által vezetett vizsgálatot veszi bonckés alá, amit hét, 1920 januárjában elkövetett, gyilkosság ügyében (hét — a sok ezerből!) indítottak, és ahol persze nincs bűnös. Hogy is lenne, hiszen — idézi Fé­nyes az egyik jelentést — „egy átvágott nyakkal, összekötö­zött kézzel, egy másik hullá­hoz kötött, és a Dunába dobott öreg kereskedőről megállapí­tották: valószínűleg meggyil­kolták — de az is lehet, hogy öngyilkos lett...” Gyűjti az adatokat a fehér­terrorról és fővezéréről, Hor­thy Miklósról, akinek a Somo­gyi és Bacsó meggyilkoltatásá­ban személyes szerepe is volt. A fővezérség piros kocsiján hurcolták el őket a későbbi őfőméltósága utasítására... ELLENE IS készül a csapda. Nagyon terhes volt már a je­lenléte, mert nemcsak azzal foglalkozott, hogy kerültek az urak aZ ország élére, hanem azzal is, milyen az általuk ve­zetett ország. Utolsó itthon töltött évéből, 1926-ból való egyik legmegrá­zóbb erejű riportja Salgótar­jánból. Arra keres választ, miért akart elindulni 8000 bá­nyász 1926. április 27-én Bu­dapestre. Miért került sor a salgótarjáni éhségfelvonulás- ra? így ír arról, amit látott: „Egy kérdés érdekelt legfő­képpen. Ha igaz az, amiben pedig immár kételkedni nem lehet, hogy míg azelőtt a sal­gótarjáni szénmedencében 11 —12 000 bányász dolgozott heti hat napon át, most pedig csak 4—5000 dolgozik és hetenként csak két napon keresztül, ak­kor hogyan él meg ez a négy­ötezer. és éhenhal-e a másik 6—7000.. Bemegy a vályogviskókba — ahol a bányászok albérlőként laknak az úgynevezett Cigány­hegyen. de csak gyerekeket ta­lál otthon. Kérdezősködik: „— Hol van anyátok? — A schif- ferhaldán. — Hát édesapátok? — G most a fogházban ül. — Fogházban ül? Hát aztán miért? — A schifférhalda miatt. Amíg így beszélgetünk és kérdezősködöm a rejtélyes szó értelme felől, bekukkantok a hideg tűzhelyen álló fazekak­ba, azok bizony üresek. Kinyi­tom a kredenc alját is; mást, mint vöröshagymát, egy-egy szakajtó alján egy kis tarka­babot, sehol sem találok. Hu­szonhat házat kutatok át, se­hol felnőtt nincsen a házban, holott nincsen munka. Sehol egy darab kenyeret, egy tojást nem találok ... Menjünk hát a schifferhal- dára, amit itt mindenki úgy emleget, mint a Nílus ősforrá­sát az egyiptomiak ...” Nem más ez, mint a meddőhányó, ide járnak jó szén után kutat­ni a munkanélküliek. A magyar valóságot feltáró írásaiért el akarják hallgattat­ni. Űjabb sajtóper készül el­lene. Tudja — elítélik, öt évet is kaphat. EMIGRÁL. Bécsfoe megy, az osztrák szociáldemokrata párt lapjának, az Arberter Zeitung­nak lesz a munkatársa — bár a pártnak sohasem lesz tagja. Élete végéig radikális polgár marad, de éppen ezért harcol a fasizmus ellen. Ám ezek az évek a fasizmus előretörésének évei. 1934-ben Becsből, 1938- ban Ausztriából, 1940-ben Franciaországból kell mene­külnie. Az USA következik, öreg s beteg és fáradt. 73 éves. amikor 1944. január 30-án meghal. Életének utolsó hó­napjaiban nagyon beteg — de egy vigasztalása van. A fasiz­mus biztos veresége... Hofman Éva lást, az mégiscsak fontosabb. Néhányan mindenesetre ös­szejönnek, és háromnegyed hétkor, ha kevesebben is a megszokottnál, kezdődhet a próba. Először a magyar népdalok vannak soron, aztán követke­zik a szlovák csokor. Kár, hogy a szöveget nem értem, sze­rencsémre segít a dallam, a ritmus, az előadás. Jó, jó, az még rendben van, hogy én nem értem, de mint kiderült, az énekesek veze­tője, Ripka Jánosné sem tud­ja egész pontosan a magyar fordítást. — Az idősek otthon is szlo­vákul beszélnek. A középső generáció megérti ugyan, de már csak magyarul szólal meg, a fiatalok pedig — több­nyire — kénytelenek papír­ról énekelni, ók sokszor egyáltalán nem értik a szlo­vák beszédet. De mégis, mind­két nyelven akarnak és sze­retnek énekelni. IRÁNY: BESZTERCEBÁNYA! Augusztus 21—31 között a maglódi Páva-kör, a táncosok­kal együtt Besztercebányára utazik. A szlovákiai város­ban 25 perces műsorral mu­tatkoznak be, s a tervek sze­rint néhány környező faluba is ellátogatnak. — Mindenki utazik? — Sajnos nem. Kevés a pénz, ezért a társaság két­harmadát itthon kell hagy­nunk. Most, a próbán csak az idő­sebb asszonyok vannak nép­viseletben. A fiatal lányok miniszoknyában ülnek a szé­keken. Persze, Besztercebá­nyán másképp lesz. Ott a ré­gi maglódi népviseletbe öl­töznek a lányok, a fiúk, a fér­fiak és az asszonyok ... A táncosok egy másik te­remben próbálnak — rendes, utcai ruhában. Vezetőjük, Sass Erzsébet, büszkén néz rájuü: — A 25 percbe a mi műso­runknak is bele kell férnie. Rövid az idő, még sok csi- szolnivaló van, de biztos va­gyok benne, hogy rendben lesz minden ... Közben beesteledett, üres a maglódi főút. Az énekesek ép­pen magyar dalokat énekel­nek. Felismerem: „Nem me­nyecske, ki nem csalfa, Nem, nem, nem ki az urát meg nem csalja”. Aztán hirtelen vál­tás: az egészből csak any- nyit tudok kivenni, hogy „Na Maglógye” Ezt még én is értem: Mag­lódon. Ezt éneklik majd Besz­tercebányán is... Mészáros Sándor szintén későbbi időpontban kezdik. P. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents