Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

1971. AUGUSZTUS 8,, VASÄRNAP 7 '"ktfírlcep Piem szennyezi a levegői Atomerőművek gazdaságossága Ebben az évtizedben tovább szaporodik a világon az atom­erőművek száma. Napjaink­ban már sokféle reaktortípu­sokat használnak. Szovjet és más szakértők véleménye megegyezik azonban abban, hogy a jövő a gyorsneutro­nokkal működő reaktoroké. A gyors reaktorokban az atommagokat neutronok ha­sítják, lényegében azzal az energiával, amellyel keletke­zésükkor rendelkeztek. A hetvenes évtizedben a kutatók egyik fő célkitűzé­se az atomerőművek gazda­ságosságának növekedése lesz. A közeljövőben már több száz kilowatt energiát termel a Leningrad mellett épülő atomerőmű. A modern erőmű­ben automaták, távirányító rendszerek, televíziós hálózat teszi lehetővé a technológiai folyamat ellenőrzését. Nagy eredmény, hogy az ebben az erőműben előállított villa­mos energia ára már meg­egyezik a hőerőműben termelt kw költségével. Ez az erőmű nem fogja szennyezni a leve­gőt, megbízható sugárvédel­me pedig veszélytelen mun­kát biztosít a kezelőszemély­zet számára. h Mfc 4 J m r«'i 5T3 ro rr T E C ra 3ST I K A Légnedvesítő r A levegő mindenkori pára- tartalmára eléggé érzékenyen reagál az emberi szervezet. Kellemetlen, ha túl nagy a levegő nedvességtartalma, de az is, ha túl kicsi. Az előbbi esetben nehéz légzésről, fo­kozott izzadásról panaszko­dunk, az utóbbinál kiszárad a torkunk, köhögési inger­rel küszködünk. A szabad ég alatt nem tudjuk befolyásol­ni a levegő páratartalmát, ki vagyunk téve az időjárás sze­szélyeinek, de zárt helyiségen belül megteremthető a leg­megfelelőbb mikroklíma. Köztudomású, hogy a köz­ponti fűtéses lakásokban ál­talában „száraz” a levegő. Ezen még úgy sem tudunk ha­tékonyan segíteni, ha víz­párologtató edényeket erő­sítünk a radiátorokra. Sokkal célszerűbb dolog valami mó­don vizet szétporlasztáni a helyiségben. Erre való a ké­pen látható, színes műanyag­ból készült elegáns kis ké­szülék, mely teljesen zajta­lanul óránként kb. egy po­hárnyi vizet juttat a leve­gőbe ködszerű permet formá­jában. Ember és növény egy­aránt hálás a szoba levegőjé­nek ilyen módon való „kar­bantartásáért". A 100 kilogrammos meteor A Szovjetunióban évente kutatóexpedíciók indulnak az usszarijszki tajgába. A múlt évben az 1917-es vasmcteorit- cső földre hullásának helyén folytattak vizsgálatokat. Tanul­mányozták a meteorok vágta krátereket és aknakutató mű­szerrel több meteordarabkát találtak meg. Az utóbbi évben 6 krátert tártak fel és az egyikben szokatlanul nagy, közel 100 kg súlyú meteort találtak. A közelmúltban az expedíció geológus csoportja egy 22 méter átmérőjű kráter feltárásához kezdett. Remélik, hogy itt is jelentős leletre bukannak. Az utóbbi két évben mintegy 776 kisebb-nagyobb meteort találtak. Édesvíz a tenger mélyéből Amit sokáig lehetetlennek tartottak — ma megoldott technikai feladat. A partok mentén, a tengerfenékbe kor­látlan mennyiségben fúrha­tó édes vizű forrás, s az édes víz „előállítása” rendkívül ol­csó. Technikailag lényegében egy gát építése szükséges, amely a tenger vizét az édes vizű forrástól távol tartja. Az eljárás nagy jelentőségű, mert a világ édesvíz-szükséglete egyre növekszik, s különösen a karsztos, szubtrópikus vidé­keken lesz nagy jelentősége az új eljárásnak. Az első tenger alatti édes vizű forrást Görögországban, az Argolisz-öbölnél fúrják, s a forrás 30 millió liter édes vizet, másodpercenként 10 köbmétert fog szolgáltatni. szállító-indítótartályban megnyilvánulása. Az atom­fegyver 1945-ös megjelenése a mérleget erősen a lövedék ol­dalára billentette. Ez a ki- egyensúlyozaitlanság csak to­vább növekedett azzal, hogy az atomtölteteket rakéták segítsé­gével juttathatják el távoli el­lenséges célpontokba. Az egyensúly visszaállítása érdekében keresték a „pán­célt”, hogy bevált eljárásokat alkalmazhassanak és a táma­dó fegyverrendszer gyengesé­geit kihasználhassák. Ugyan­akkor a támadó rakétarendsze­reket módosították, tökéletesí­tették és növelték bonyolult­ságukat, hogy hatásosságukat megőrizhessék. Ez a rakéta— ellenrakéta versengés váltako­zó sikerrel folyik és még távol van a befejezéstől. A jelenlegi rakétaelhárító rendszerek alapvető elve sze­rint ellenrakéták alkalmazását tervezik a támadó rakétákkal való találkozás megvalósításá­ra. Az ellenrakéta keresőfeje készíti elő a találkozást vagy a megközelítést, hogy robbanó­töltetével a támadó rakéta megrongálása útján feLada tá­lcát foglalkoztatnak. Mindezek közül azonban a tényleges pusztító fegyver az ellenraké­ta nukleáris töltete, amely te­vékenységét a világűrben fejti ki. Milyen viszontagságok érika támadó rakétát az ellenrakéta nukleáris töltetének robbaná­sakor? Maga a robbanási ener­gia mechanikai, hő- és sugár­zási energia formájában mu­tatkozik meg. Ezek a formák keverednek, felváltják egy­mást vagy pontosabban, gyor­san átalakulnak. A szóban for­gó energiákról akkor alkotha­tunk képet, ha arra gondolunk, hogy az 1 megatonnás termo­nukleáris robbanás alig egy ezredmásodperc alatt annyi energiát szabadít fel, ami egy 300 ezer kW-os vízi erőmű fél­évi energiatermelésével egyen­értékű. Jóllehet a hővédőpajzs kiállhatja a légkörbe való visszatérés hőhatását és elvi­selheti a rongálódásokat, de ha a robbanás hőhatásai mindeh­hez hozzáadódnak, akkor már kétséges lehet a feladat zavar­talan teljesítése. A hőhatás az irányító elektronika működé­sét is megzavarhatja, de zava­rok léphetnek fel a robbanó­fej elektronikájában vagy ma­gában a nukleáris töltetben is. Jelenleg az elektronikus be­rendezések képezik a ballisz­tikus rakéták legsebezhetőbb pontjait. Az áramkörök ellen­állóképessége jelentős lánc­szem a rakéták atomrobbanás­sal szembeni túlélőképességé­nek láncolatában. A rakéta—ellenrakéta ver­sengés tehát tovább tart él egyre többe kerül. Mindkét versenytárs újabb és újab'j módszereket és eszközöket vet be. — 1. i. — Hol a sivatagban Kazahsztán déli részén, a Balhas-tó környéki homoksi­vatagban hatalmas halipari központot létesítenek. Alap­ját a 28 milliárd köbméter térfogatú víztározó képezi, amely öntözési és energetikai célokat szolgál. A víztározót most töltötték fel az II folyó vizével. Az alma-atai halá­szok már több ezer gyors nö­vésű halivadékot és nagyobb halat helyeztek a vízgyűjtő­be. Néhány év múlva ez, a ho­mokbuckák között létesített víztározó már halat ad a kör­nyező városoknak. Szovjet ellenrakéta A ballisztikus rakétáik és el­lenrakéták kifejlődése tulaj­donképpen a lövedék—páncél örök versenyének legújabb Új napkutató laboratórium Üj laboratóriumot hoztak létre a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Mágnesség, Ionoszféra és Rádióhullámterjedés Kutató Intézetében — a naptevékenységet kutató laborató­riumot. Milyen feladatok várnak a kutató kollektívára? — erre a kérdésre adott részletes választ Gennagyij Nikolszkij, a laboratórium vezetője — a Novosztyi Sajtóügynökség tudó­sítójának. Az embereknek a Napról alkotott elképzelései még az utóbbi húsz év alatt is óriásit változtak. Ez a megállapítás különösen az izzó égitest bel­sejében lejátszódó fizikai fo­lyamatokra érvényes. Az új napkutató laborató­rium alapvető feladata a Nap aktív és inaktív részeiben le­játszódó fizikai folyamatok vizsgálata és azok elméleti magyarázata. Különös figyel­met fordítunk a nagy áthatoló­képességű napsugárzás — főleg a röntgensugárzás vizsgálatára. A világ legnagyobb koronográfja Alapvető eszközünk a vilá­gon is a legnagyobb szovjet gyártmányú koronográf, ame­lyet 1967-ben szereltek fel a kiszlovodszki hegyi csillagá­szati obszervatóriumban — 2100 méterre a tenger szintje fölött. A több mint fél mé­ter átmérőjű lencsével és kitű­nő spektrográffal felszerelt koronográf beállítása két évig tartott. Ma viszont már nem­zetközi méretekben is értékes eredményeket mondhatunk a magunkénak. Mivel a műszer konstrukciója módot ad nap- fogyatkozás mesterséges imitá- lására, a Napénál több száz­ezerszer gyengébb fényességű részletek is megfigyelhetők. A napkoronát megfigyelő tudósok mindenekelőtt azt ál­lapították meg, hogy a koronát alkotó plazma korántsem egy- neműen oszlik el a napkörüli térben. Az utóbbi időben bebi­zonyosodott, hogy a napkoro­nával határos kromoSzféra rendkívül finoman szemcsé- zett sugaras kvarc részecskék­ből áll. Miért bomlik a nap­körüli plazma nyalábokba? Hogyan viselkednek ezek a nyalábok, mennyi ideig létez­nek és milyen mozgásuk jelle­ge? Ezek a kérdések — azaz a napközeg dinamikája képe­zi az új laboratórium legfon­tosabb kutatási irányát. Rlmfelvétel a plazmáról A Nap plazmájának visel­kedését kutatva nem csak az égitest fizikai folyamatairól kapunk teljesebb képet, ha­nem a kozmoszban lejátszódó plazmafolyamatok közvetlen megfigyelése hasznos lehet a földi laboratóriumok plazma­kutatói számára is. A napkörüli plazma vizsgá­lata céljából először a koro­nográf segítségével filmfelvé- tekelet készítettünk. Minden egyes filmkockát 5 másodper­cenként exponálunk, majd a filmszalagot normális sebes­séggel (másodpercenként 25 filmkocka) levetítettük. Ezzel a Napban lejátszódó folyama­tokat százszor meggyorsítottuk. Nemrég enyhén felhős Időben is sikerült regisztrálni a Merkúrnak a Nap előtti átha­ladását. Mozgás közben a vi­szonylag kis bolygó folyamato­san eltakarta a Nap plazmá­jának különféle részeit, módot adva ezen képződmények méreteinek a műszer feloldó­képességénél is pontosabb meghatározására. Sikerült a napkorong úgyszólván néhány kilométeres részleteit ts rögzí­tenünk. Kozmikus katasztrófák titkai Többen valószínű elcsodál­koznak azon, hagy laborató- riumtinkban a nagyméretű ko­ronográf segítségével kezdtük meg a Nap röntgensugárzásá­nak vizsgálatát. Az elektro­mágneses spektrum ezen tar­tományában ugyanis a Föld légköre legyőzhetetlen aka­dályt jelent. Megfigyeléseink azonban igazolták, hogy a nap­sugárzás optikai tartományá­ban van néhány jellegzetes képződmény, amely kapcsolat­ba hozható a röntgensugárzás­sal. Egyszóval a napsugárzás­nak a légkörön áthaladó kom­ponenseit tanulmányozva in- forfnációt szerezhetünk a lég­körben elnyelődő, de annak felső részén még aktív fizikai hatást kifejtő összetevőkről is. Ennek alapján laboratóriu­munk munkatársai olyan ada­tok közvetlen beszerzésén munkálkodnak, amelyek ko­rábban csak rakéták segítsé­gével voltak hozzáférhetőek. Fontos feladatokat tűztek ki a laboratórium elméleti kuta­tócsoportja elé is. A csoport többek között vizsgálja a kro- moszférában lejátszódó robba­nási folyamatokat, mivel azok nemcsak a naptevékenység, . hanem a kvazárokban, pulzá- rokban és a világmindenség más csodálatos objektumaiban lejátszódó folyamatok megér­tése szempontjából is kulcs­fontosságúak. Az utóbbiakban lejátszódó grandiózus jelensé­gek a mai fizika nézőpontjá­ból nem magyarázhatók. A csillagászok szerint azon­ban ezek a jelenségek nagy mértékben hasonlítanak a Nap kromoszférájában lejátszódó robbanásszerű folyamatokhoz. Nincs kizárva, hogy a Napban viharos kozmikus katasztrófák titkait is megfigyelhetjük. Néhány nyugati országban különleges csiszolőeljárással valósággal újjávarázsolják a kőből készült épületek — főként a műemlékek — homlokzatát. Ezt követően arról is gondos­kodnak, hogy a madarak — többnyire a galambok — ne csú­fíthassák el a drága költségen megszépített műemlékeket. Egy angol cél olyan kocsonyás „madárűző” anyagot állít elő, amit az épületek azon részein (párkányokon, beugrókban stb.) kell elhelyezni, amelyek a madarak által leginkább látogatot­tak. A hatás nem marad el: a galambok és társaik messze elkerülik a vcgyianyaggal ekként „kezelt” részeket. A közel­jövőben szobrokat, emlékműveket Is e módon fognak megvé­deni a csúf madárpiszoklók Rakéták ellenrakéták niak teljesítését megakadályoz­za. A rakéitaelhárító rendsze­rek felderítő és irányító rá­diólokátorokat, számítógépe­ket és különböző ellenrakétá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents