Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

1971. AUGUSZTUS 8., VASÄRNAP “T/í/ricrp 5 Töprengés a lokálpatriotizmusról A közelmúltban jelent meg A nagyon „Fe­kete Holló" című írá­som egy Ráckevén nyílott műemlék jellegű, szép, de hitelbe épített vendéglőről. A cikk nagy visszhangot keltett. Levélben és telefo­nom, sőt, személyesem kö­zöltek észrevételeiket, akik nem értettek egyet monda­nivalómmal. A levelek ér­velése gyakran egyezik. Házi Dezsőné, dr. Kovács József László és Fegyó Já­nosáé egyaránt megállapít­ják: sérti őket annak vita­tása, hogy Ráckevén nincs szükség luxusigényeket ki­elégítő szórakozóhelyre. Levélíróink a megalapo­zatlan beruházásról alig ej­tenek szót. Helyette éppen azt boncolgatják, miért ép­pen a „vidékre” való hivat­kozással nem tartjuk he­lyénvalónak a vendéglő megépítését. Ezzel érvelt személyes beszélgetésünk - kor Dékány Sándor is, a Hazafias Népfront ráckevei járási titkára. Pedig nem arról volt szó a cikkben, de még gondolatban sem, hogy a vidéknek jór-e va­lami vagy sem. Számomra meghökkentő, mi mindent vélnék az egyszerű tényből kihámozni: Ráckevénak, a szépen fejlődő járási szék­helynek, de mégiscsak nyolcezer lakossal rendel­kező településnek kellett-e hitelbe négy és fél millióért egyetlen vendéglőt építe­nie? Ez a mondanivalóm lényege. Ott voltam Buda­pesten a Hotel Wien át­adásán. A 230 személyes, külföldieknek épített szál­lodát telkestől, éttermestől, garázsostul, külön bekötő- úttal, abrosszal -szón yeggel együtt 30 millióból építet­ték. Tessék arányosítani! O e éppen az egyik le­vélírónk állapítja meg: neon látnám-e reálisabbnak a képet, ha a szombat-vasárnapra a min­denből kifosztott boltokat, vendéglőket megnézném ? Majd így folytatja: Nagyon várja a lakosság az új mű­velődési ház, az új ruházati áruház elkészülését, az utak rendbehozatalát, ame­lyek néha életveszélyesek, és nagyon várják ar közle­kedés megjavítását. H azánkban nem egyé­nek fektetik be pén­züket egy-egy vállal­kozásba. Anyagi eszközeink nem egyesek, nem is cso­portok rendelkezésére áll­nak. Minden állampolgár­nak jogában áll tudni, ho­gyan gazdálkodnak a nép­gazdaság vagyonával. Di­cséretre méltó törekvés az előbbrelépés vágya, a töb­bet akarás. Ez is egyik ru­gója fejlődésünknek. Csak­hogy a tervgazdálkodás megköveteli, hogy reálisan mérlegeljük, hol, mikor, mit építsünk. Ezt az előrelátást hiányoltam. Nagyszerű dolog a lokál­patriotizmus. Mindenütt tá­mogatjuk. Akkor, ha reáli­san mérlegeli, mit lehet és mit nem. Mit bír erőből, anyagi eszközökből, és mi az, ami csak külsőség, de meghaladja a lehetősége­ket. Nem hiszem, hogy bár­kinek eszébe jutna hor­gásztanyát építeni a fővá­rosban, mint ahogy Corvin méretű nagyáruházra sincs szükség Tápiószecsőn. De Ráckevét és környékét — egyebek között — épp a Budapestre nem való hor­gásztanyák teszik romanti­kussá, vonzóvá. Ráckeve és más járási székhely sem azáltal válik naggyá, tölti be a feladatát, ha jelenlegi kö2szükségletei fölé tervez, hanem azzal, ha védi mű­emlékeit, fejleszti lakossá­ga ellátását, gondoskodik a megfelelő üzlethálózatról, a korszerű iskolákról Ez az igazi lokálpatriotizmus. S mint ahogy eddig mindig, ezután is lel­kesen támogatjuk á reális kezdeményezéseket, és lehetőségeinkhez mérten mi is a ráckeveiekkel (a körösiekkel, szobiakkal — vagyis mindenkivel) együtt küzdünk a lokálpatriotiz­mus sugallta megalapozott célokért. Komáromi Magda háltak, majd kést. Leállt a zenekar, de határozott volt az üzletvezető, a botrányhő­söknek kint lett tágasabb. Ko­rábban több volt, mostanában kevesebb itt a hasonló epi­zód, s ez — mint mondják — függ az étterem színvonalától is. Időzzünk egy kicsit a ta­nulságnál: néhány nem kí­vánatos vendéget nemcsak a hajlam, a gátlásoktól meg­fosztó alkohol, hanem a kör­nyezet is ösztönzi az egyre szaporodó garázdaságra. A részegeket kiszolgáló, duhaj- kodást eltűrő szórakozóhelyek mindig is gyakoribb színhe­lyei a rendbontásnak, bűn­tettnek, mint azok a vendég­lők, éttermek, ahol ügyelnek szabályra, színvonalra. Az éj­szaka efféle eseményeit nem­csak a rendőri intézkedés, ha­nem a vendéglátóipar igé­nyessége is megelőzheti. Az „átrendezett" italbolt Előttünk Vác fényei és ár­nyai. Szolid hangulat a Pince­borozóban, záróra a Kőhíd- parti Étteremben. Vidám tár­saságok készülődnek útra, jól szórakoztak, elégedett a veze­tő. Egy fura törzsvendég táb­lából még itt; huszonéves fiú, az extázisig fokozódó táncai­ról, s ezt követő röpke ájulá­sairól ismeretes Vácott. Za­varos elméletbe kezd a „va­dul, mégis szelíden” járt tán­cokról, majd távozik, öt perc múlva fülén fogva vezeti az URH-s kocsihoz egy fürdő- nadrágos férfi, akinek állító­lag kővel bezúzta ablakát. . Csendes és forró éjszaka a városban. A szórakozóhelyek nyitott ajtajain zeneszó szö­kik ki az utcákra, egymásba kapaszkodó párok sétálnak, egymást támogató nagyivók léptei bizonytalankodnak a járdákon. Álmos gyermekarc a zseblámpa fényében. Gyuri 14 éves, apjával szállt le a vo­natról, apja lerészegedett, el­tűnt, a fiú vár. Otthona he­lyett a kapitányságon kap szállást. Rendőrségi kocsi iramodik a kapitányság elől, a csörögi italbolt a cél. Néhányan „át­rendezték” ott a helyiséget: egy segédmunkás társaságával előbb szétöntözte a sört, aztán ütni kezdték a vendégeket, összetörték a székeket, poha­rakat dobáltak, betörték az ablakokat, a raktárajtót. S míg a férfiak verekedtek, a Interjú menet közben a budai járási hivatal elnökével segédmunkás felesége higgad­tan kiemelt a kasszából 5—6 ezer forintot. Aztán elmentek az egyik felszolgáló lakására, ajtót, ablakot törtek, és meg­verték a pincért... Előállí­tás, őrizetbevétel, rácsos ajtó zárul a duhajkodók mögött. Hajnali vendégek A kapitányságon időközben megélénkül a forgalom. Iga­zoltatás, kihallgatás, készül­nek a jegyzőkönyvek. Az utolsóként nyitva tartó szóra­kozóhelyek néhány vendégét szállítja ide az URH-s kocsi. Randalírozó részegek, pökhen­di fruskák a folyosókon. Ar­cok az éjszakából: alkoholtól homályos szemű, börtönből feltételesen szabadult segéd­munkás, megszeppent 17 éves állami gondozott, barátnője 18 éves, karikás szemű lány, zsebmetszőként ismerik... Az irodában kopognak az írógépek, kint lovas kocsik zörögnek a piac felé. Tarzan álmosan nyújtózkodik a kocsi­ülésen. Hajnalodik, az utcák­ról lassan eltűnnek az árnyak. Szitnyai Jenő Foto: Urbán Az üllői Kossuth Tsz száz­holdas paradicsomföldjén megkezdték a befözni való al­maparadicsom szedését. Ké­pünkön a Szeleczki asszony- brigád. (Foto: Gárdos) DIÓSD Előrelátó építkezés Űj orvosi rendelőt épít a diósdi tanács házi brigádja. Itt a körzeti rendelések mel­lett helyt kap az egészségügyi tanácsadás és a csecsemővéde­lem is. A rendelőt a jelenlegi szükséglet kétszeresére ter­vezték, ugyanis a lakosság je­lenlegi 2200-as számához hoz­zászámították a 350 OTP-la- kással, s egy 30 holdas, csa­ládi házakhoz, társasházak­hoz való parcellázással vár­ható lakosságnövekedést. A rendelőt az idén novem­ber 7-én adják át. Dr. Foki Lászlónak, a Budai Járási Hivatal elnökének hi­vatali szobájába az előre meg­állapított időpontban kopog­tatunk be, mégsem beszél­gethetünk vele — ott... Elné­zést kér, némi sürgős elintéz­nivalója van az egyik község­ben, hív, menjünk vele, út­közben is beszélhetünk. — Nemcsak a megye, ha­nem területét és lakossága számát is tekintve, az egész ország legnagyobb járása a budai. Százliarmincezer em­bernél is több él a járás tíz nagy- és tizenöt kisközségé­ben. Csak az utolsó tíz esz­tendőben 20 százalékkal emelkedett a lakosság száma, és a betelepülőkkel változat­lanul tart a növekedés. Buda­pest közelsége, a viszonylag jó közlekedés fokozza a fővá­ros iparvonzósát, a naponta bejárók száma meghaladja a 30 ezret. Túl a határon Mindezt dr. Foki László még Budapesten mondja, de az autó gyorsan halad velünk, hamar elérjük a Pest megye határát jelző táblát. Vissza­tekint rá, és így folytatja: — Már ma sem a városi és falusi életforma éles határ­vonalát jelzi ez a tábla. A fő­város szomszédsága és a sok bejáró budapesti tapasztala­tai egyre növelik a lakosság urbanizációs igényét, s bár eddig ugyan vontatottan, de történt egy. és más ezért. Mégis jelentős a fejlődésbeli elmaradás, aminek a csök­kentésére, most, miután saját bevételeik félhasználásáról a tanácsok már maguk dönte­nek, meg is van a lehetősé­gük. Persze, ezentúl is csak addig nyújtózkodhatnak, amíg a takarójuk ér. — Az urbanizációs folya­mat fejlesztése elsősorban kommunális beruházás és la­kásépítés. Nos, a IV. ötéves terv során erre a célra a já­rás valamennyi községének összesen 300 millió forint áll rendelkezésére. Sok pénz? De­hogy. Egyedül Érd, ez a város nagyságú község könnyen fel­használhatná, és nem is len­ne számára elég. Már Érden járunk, rövid látogatás a tanácsházán, ahol Birinyi Ferenc, a szakigazga­tási szerv helyettes vezetője csatlakozik hozzánk. Indu­lunk megnézni az építkezé­seket. Kétemeletes, csaknem teljesen kész épület előtt ál­lunk. Több vállalat közös, 25 milliós beruházása. A MÁ- VAUT pályaudvart helyez ide, amint — úgy látszik még az ősszel — elkészül az épít­kezés. Néhány hónappal ké­sőbb, de már csak jövő év elején, ugyanitt ÁBC-áruház nyűik, iparcikk, és ruházati bolt, sőt vendéglő és bisztró is, miután addigra elkészül berendezésük. r Óvoda — kooperációval — A kooperáció nemcsak nemzetközi síkon válik be — jegyzi meg dr. Foki Lászl —, ekkora épületet másképp ugyan hogyan lehetne emelni. Meg aztán korszerű üzlethe­lyiségekre igazán nagy a szük­ség nemcsak Érden. Az egész járásban nagyon sok az el­avult, elhanyagolt bolt meg vendéglátóhely. Vállalatok, ÁFÉSZ-ek terveznek több ÁBC-kisáruházat. meg élel­miszerboltokat, főleg a köz­ségek kereskedelmileg ellá­tatlan, külső területein. A ke­reskedelmi ellátottság ilymó- don megjavult, viszont a ter­vezett 12 új vendéglátóhely nem valami sokat jelent. Üj óvodánk is kooperációs alapon épül, vállalatok és szö­vetkezetek anyagi hozzájáru­lásával — szólal meg Birinyi Ferenc, és elmondja, hogy az 50 apróságot befogadó új óvo­da csaknem másfél milliós építési költségének több, mint a felét vállalatok, szövetkeze­tek adták össze. Dolgozóik annyi gyermekének biztosíta­nak helyet benne, ahányszor 30 ezer forinttal hozzájárulnak az építkezéshez. Egyedül a diósdi csapágygyár mintegy 600 ezer forinttal járul hozzá, hogy Érdről bejáró dolgozói kisgyermekeit elhelyeztethes­se. — Az urbanizációhoz na­gyon is hozzátartozik a vízve­zeték és a csatornázás — ezt megint dr. Foki László mond­ja. — Érden olyan bőséges víznyerőhelyet találtak, hogy Tárnokot is innen látják el vízzel. A 15 kilométeres ge­rincvezeték már épül. Soly­már, Pilisvörösvár és Pilis- szentiván vízgond iáit . a Duna­kanyar Vízmű Vállalat száz­milliós költség-előirányzattal előreláthatólag 1973-ig meg­I oldja, Törökbálintét pedig, ahol az erősen vastartalmú vi­zet kell ihatóvá tenni, a Víz­ügyi Igazgatóságnak talán még hamarabb sikerül. Diósdon vi­szont egészséges, jó ivóvizet találtak, s épül már a csator­na is. Zsámbékon pedig szin­tén, kooperációban a főiskolá­val, ÁFÉSZ-szel, Műanyag Vállalattal. Házak és házak — összesen 380 állami la­kás épül a járásban — közli dr. Foki László. — Érden kí­vül 50 Budakeszin, 40 Budaör­sön és 90 több más községben. De úgy számítjuk, hogy eb­ben a tervidőszakban 4—5000 családi ház is megépül, ezek között Solymáron a PEMÜ 140, Diósdon a Csapágygyár 12, Tökön az Egyetértés, Pá- tyon a Petőfi Tsz 40—40 dol­gozója házépítését támogatja. Budakeszin 74 KISZ-lakás lesz társasházakban. Az OTP pe­dig 1500 lakás építését tervezi, emeletes házakban, a járás több községében is. — Néhány községi vezető eleinte nem fogta fel helyesen a járás új szervezetét. Ma már egyre inkább átlátják ők is, hogy a járási hivatal a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak államigazgatási szerve, a központi akarat, a kormány­hatalom képviselője. Ebből folyik ellenőrzési és felügyele­ti feladata. Sok községi vezető azonban tanácsainkat is igény­li. — Bár csak minden évben lenne vadászati világkiállítás! A járás északi részében ugyanis erre való tekintettel, rekord idő, hónapok alatt tö­kéletesen rendbehozták az utakat. Diósdon Meisel Zoltánná községi tanácstitkár közli, hogy augusztus 20-ra elkészül az új lakótelephez vezető csa­torna gerincvezetéke és 1975- ig az egész község csatornázá­sa. Addigra az országút menti 3—4 emeletes szövetkezeti la­kóházak — ahol most 98 csa­lád él —, már 400 családnak biztosítanak korszerű otthont. Rövidesen a község más pont­ján még egy új lakótelep épí­tését kezdik el. November 7- én nyílik az új orvosi rende­lő, jövőre a száz gyermeket befogadó új óvoda. — Hasonló ütemben építke­zik a járás többi községe is. Persze, ez csupán a kezdet, most még a városiasodás út­ján csak menetközben va­gyunk. — Ezt már ismét a ro­bogó autóban mondja a járá­si hivatal elnöke. Szokoly Endre ,t Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZŐ, VAS- ES FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETLAKATOS, FAPADLOZO ÉS MÜANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, EPULETBURKOLO (hidegburkolatok), MOKŐKESZITŐ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező címen: Pesl megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21. Száz holdról A járás lakossága kívánja és sürgeti az urbanizációt

Next

/
Thumbnails
Contents