Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
Wl. AUGUSZTUS 8., VASÄRNAP 3 Terv és beruházás a statisztikus szemével Beszélgetés Hargitai Dániellel, a KSH megyei igazgatójával Előny-e a törzsgárd Válaszol az igazgató Szombati riportunk kapcsán kértünk interjút az Egyesült Izzó váci gyárának igazgatójától, Karkész Sándortól. Választ kerestünk arra, hogyan kapcsolódik ösz- sze a vállalati érdek az egyéni érdekkel, az előny — a törzsgárdatagsággal. Milyenek azok a gondok és problémák melyekről riportunk szerelői beszéltek — az igazgató szemével? „Tavaly a váci gyárból 778- an léptek ki, közülük 72 törzs- gárdatag... Most nehezen tudják megakadályozni a fluktuációt, a termelőszövetkezetek hívják a legtöbb munkást, nagyobbak anyagi lehetőségeik, rugalmasabbak lehetnek, s a kiegészítő üzemág felszívja a szakembereket.” — Sokszor hallott panasz, a nagyvállalatoknál oiszágos gond. Szűkítsük azonban le az általánosságban vett fluktuációt a törzsgárdatagok helyzetére. Őket ezer szál köti a gyárhoz. A megszokott munka, a barátok, a munkahely légköre. Ok mindent és mindenkit ismernek. Nem nehezebb őket elcsalni? Vagy maguk akarnak elmenni? — Sok törzsgárdatagunk elment a kényelmesebb munka, a nagyobb pénz reményében. És meg kell mondanom, kényelmesebben dolgozhattak, s több lett a fizetésük is. Ezzel mi nem tudunk versenyezni. Egy fiatal, tehetséges üveggyári technológusunk most ment el a tanácshoz ügyintézőnek. 1966-ban, mint gyakornok került a gyárba 1300 forintért 1971-ben 2400 forintja volt. Mikor bejött hozzám, azzal, hogy itt hagyja a gyárat, elmegy, és én fizetésemelést ígérek neki, hibát vétek. Elterjed a gyárban, hogy elég bejelenteni a távozást, s máris jön egy-kétszáz forint... Nem tehettem meg, s ezzel elvesztettünk egy fiatal, tehetséges törzsgárdatagot Mondhatná, a hiba ott van, hogy nem emeltük időben a fizetését. Én a gyárban bevezettem — az adja a jutalmat, a fizetést, aki a munkát kéri számon, tehát a közvetlen főnök. Én innen úgysem tudom megállapítani, ki, mikor érdemelné meg, hogy emeljék az órabérét ... Természetesen az üzemvezető is lehet szubjektív — ezért nem írok alá semmilyen fizetésemelést anélkül, hogy ne lenne rajta a párttitkár, a KISZ-titkár és a szakszervezeti titkár javaslata, Idén pedig a béremelés nyolcvan százalékát kapták meg a törzsgárdatagok, ezenibelül is a többet a nők, hogy náluk is behozzuk a bérlemaradást. Egyébként én azt tartom igazi törzsgár- datagnak, aki a munkája mellett hajlandó valamit a közösségért is tenni. Ö már nemcsak az anyagi lehetőségeket nézi, hanem azt is látja, milyen erőfeszítéssel igyekszik megtartani a gyár őt, a jó dolgozót. „Molitor János: A véleményemet nem kérik ki a vezetők, pedig lenne mit meghallgatniuk. Oláh László: Mi elmondjuk a gyűléseken tízszer, hússzor a javaslatokat, mégsem történik semmi, a tanácsokat sokszor eleresztik a vezetők a fülük mellett.” — Az igazi törzsgárdatag tehát azt is látja, hogy milyen erőfeszítéssel igyekszik megtari. tani a gyár öt, a jó dolgozót, í Azonban ez az erőfeszítés azonnal csődöt mond, amikor a munkás, a gép mellett álló ember véleménye senkit sem érdekel. — A koncepcióm: ne a célt kritizálják, hanem a módszert válasszák meg, hogyan érhetjük el minél gyorsabban, könnyebben a kitűzött feladatot És a középvezetők ne nekik, a dolgozóknak mondják a terveket, hanem velük együtt alakítsák ki azokat. Ez az aktivitás — létszükséglet. Helytelen szemlélet a vezető okossága mellett a tömeget butának titulálni. Azt azonban meg kell nézni, ki kérdez, ki kritizál? Mert az is fontos, hogy ő mit tesz az asztalra. Vannak minden lében kanál emberek, akik akkor is beszélnek, ha nincs mondanivalójuk. Vannak azonban olyanok — és ők a többség —, akik százszor megrágják magukban véleményüket, át nem aludt éjszakákon át, s mikor rászánják magukat a szólásra, lámpalázasak. Rájuk nagyon oda kell figyelni. — Ezek elsősorban külső jegyek. Főleg akkor, amikor szóhoz sem jutnak a tépelődők, a lámpalázasak. — Komoly küzdelem, hogy szóhoz jussanak. A munkaerőhiány bizonyos hígulást eredményez és demoralizál. A munkásnak sokszor a jelenlétéért fizetünk. Es ezt nemcsak a törzsgárdatagok, hanem az üzemvezetők, csoportvezetők, művezetők is látják. Talán emiatt esnek sokszor abba a hibába, hogy senkit nem hallgatnak meg. Megszokták, hogy direktívák szerint dolgozzanak, a feladatokat mereven, sematikusan adják tovább. Még saját tapasztalatukat, saját tudásukat sem veszik igénybe. Ezért sokszor „ellenfelekké” is válnak a véleményalkotóval szemben. Olyan ez, mint mikor a szülő megunja a matematikapélda ma- gyarázgatását és megoldja a gyerek helyett a példát. A vezetőnek nemcsak szerveznie és irányítania, hanem nevelnie is kell, és az információkat úgy átadni, hogy a dolgozó is megértse. Nem figyelünk eléggé oda erre és mutatókban gondolkozunk, abban magyarázunk. A mutatók azonban nem rögződnek a fejekben! Mi az, ami húzóerőként hat? Nem szárasán elmondani a számokat, hanem azok alapján lebontani, mi a teendő, hogyan kell dolgozni ahhoz, hogy több legyen a borítékban! Általában azonban a középvezetők csak megoldják a feladatot, nincs idő az ele- mezgetésre... És a szülő megüti akkor a gyerekét, ha pánikhangulatában — s nem tud már érvekkel győzni — nincs több módszere. — Tehát — ezek szerint — a középvezetők szakemberek, de nem mindig jó vezetők, s nem mindig hívei a csapatmunkának. Hogyan próbálja az igazgató megteremteni az észszerű együttműködést? — Mikor idejöttem, a vezetők egymás „farkasai” voltak. Az energiájuk presztízsharcokban merült ki. Első dolgom az volt, hogy elhatároljam a munkaterületeket. Mindenki a saját területén legyen „okos”, a problémákat a gyárvezetői értekezleteken tárgyaljuk meg. Ezen hatan vesznek részt: a gazdasági és társadalmi vezetők. Az értekezleten megvitatjuk a belső értékelési rendszert, mely üzemegységekre lebontva foglalkozik a gondokkal és az eredményekkel. Ezután az üzemvezetői értekezleten maga az üzemvezető tárgyalja meg a dolgozókkal — mi az elvárás, milyen feladatokat kell teljesíteni. Így oda-vissza felszínre kerülnek az ellentmondások, s létrehozzák a gazdasági .kényszerkapcsolatot”. A párt-, a KISZ-, a szakszervezet — tevékenysége során — ezt a kényszerkapcsolatot tölti meg emberi tartalommal. Leglényegesebb szempont a törzsgárdatagok megtartása, bevonása a gyár belső életébe. Ha ez sokszor nem sikerül, annak a presztízsviták az okai. Az igazgató feladata, hogy a munkakapcsolat a hatásfokot, a termelékenységet segítse, és ne a presztízsharcot. Nem szeretem a „kinek van igaza” vitákat, és nem bíráskodom. Annak sincs igaza, aki visszarúg. A személyes ellentétek a vezetők között megakadályozzák az üzemi demokrácia kialakítását, és rontják a munka hatékonyságát. A presztízsharc gyáron, belül fényűzés, és baj, mikor szakembereink nem az ésszerű együttműködést, a közös munkát éltetik, hanem helyet adnak a rosszindulatú, személyes torzsalkodásnak. Azt kell mindenkinek szem előtt tartania, ami előre visz, a gyatcorlat majd igazat ad. Szeretném, ha a gyárunkban senkinek sem fájna a gyomra az idegességtől. De ehhez még nagy ■'rőfe- szítés kell — megteremteni a kellemes munkahelyi légkört. „A törzsgárdatag előbb sértődik meg, a vezetőknek éppen ezért többet kellene foglalkoznia az „öregekkel”... — Mennyit foglalkozik az igazgató a törzsgárdatagokkal, a régen itt dolgozó munkásokkal? — Jelenleg 12 gyártmányprofilunk van, a képcsőgyártás kifut, négyszáz emberünk felszabadul, további üzemegységekbe helyezzük el őket. A mi gyárunk már olyan, mint egy vegyeskereskedés. Csak akkor megyek a területre, ha olyan probléma van, ami rám tartozik. A gyárat végignézni, a kisebb problémákat megoldani a főmérnök és a főkönyvelő feladata. Formális kapcsolatot jelent, mikor mindenki mindig látja az igazgatót, mert 6 állandóan a területen található, s egyetlen napot sem mulaszt el, hogy le ne menjen „körülnézni”... Nekem egészében kell látnom a gyárat, s perspektívában gondolkoznom. Mert az eredmények a kollektíva eredményei, a hibák — az én felelősségeim, és ez nem önzetlenség, hanem politizálás. Milyen az az igazgató, aki a hibákért mindig másokat okol? Vannak fogadónapjaim és sokszor előfordul, hogy valaki bejelentkezik, de később lemondja. Én azzal is beszélek. Mert annak oka volt, hogy bejelentkezett, s annak is, hogy nem jött. És nem feltétlenül egy gond orvoslása miatt mondja le a munkás a beszélgetést... Aki a titkárnőmig eljut, nem menekül, kifaggatom. Néma, de sokatmondó szobor fogadja az utast Szentlőrinc- kátán, ha Szentmártonkáta fe. lől érkezik a községbe. A falu szélén, az út bal oldalán kis virágoskertben, áll Nem művészi kéz formálta, de azért szobrász is aligha alkothatna kifejezőbb emléket a közelmúltnak. És annak is megvan a jelentősége, hogy az Üj Világ Tsz művelődési háza előtt emelték piedesztálra a — trak. tort. Az a föld népének művelődését, emez a föld művelését szolgálja. A kőből épült talapzaton valódi a traktor-szobor. — Még ma is üzemképes, és a „saját lábán” ment fel a talapzatra, különben alapító törzsgárdatagja is a szövetkezetnek. A traktor-szobor oldalára fe_ hér festékkel két évszámot írtak: 1950—1970. A tsz fennállásának húszesztendős évfordulóján állították fel ezt az emléket. — A gépállomás az ötvenes évek legelején hozott a községbe három G—35-ös Hoffer- traktort — beszéli él a szobor történetét a párttitkár. — A mi földjeinken is dolgoztak új korukban, aztán néhány év múlva 8 ezer forintért megváTervgazdálkodás a jelenségek alapos elemzése nélkül el sem képzelhető, márpedig ehhez a statisztika által összegyűjtött adatok szolgáltatnak alapot. Ismeretes, hogy Pest megye IV. ötéves terve a mezőgazdasági célokat így fogja egybe: „...elsősorban a friss fogyasztású zöldségtermesztés, az iparszerű szarvasmarha- és sertéstenyésztés, a tej- és húsellátás javítása, a takarmánytermesztés lényeges növelése, a további gépesítés, a termelés koncentrálása a fő feladat”. Tizenöt tsz adatai Vajon — gazdag tapasztalatok birtokában — miként vélekedik e célok megvalósításának előfeltételeiről Hargitai Dániel, a Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei Igazgatóságának vezetője? — Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni — válaszolja—, hogy a feladatok összhangban vannak a népgazdasági igényekkel, vagyis helyesek, üdvözlendők. Munkatársaim segítségével azonban a közelmúltban tájékozódtunk a tsz- ek ötéves tervéről, amelyeket így módunkban áll összevetni az eddigi irányzatokkal, valamint a megyei terv fő elképzeléseivel. Igaz, csak 15 tsz adatait dolgoztuk fel, ezeket azonban úgy válogattuk ki, hogy általánosítható következtetésekre juthassunk. O Bukkantak-e valami ellentmondásra? — Kétségkívül annak nevezhetem, hogy míg egyfelől — helyi és népgazdasági érdekből következően — a gazsároltuk minjd a hármait. Ezzel indult meg 600 holdas kis tsz- ünk gépesítése. Ma 3000 holdunkat 28 saját traktorunkkal műveljük, de az öreg G—35- ösoket kiszuperáltuk, már csak ez az egy van meg közülük örök emlékezetül. — Micsoda nagyszerű gépek voltak — sóhajt Kókai Márton, az Űj Világ elnöke. — És ha kellett, mindig volt hozzájuk alkatrész, de ritkán kellett. Igénytelen gépek, kevés javításra szorultak. Ez is, még ha leemelnénk, vidáman szántana, vetne. — Csakhogy vaskerekű, és a lelkét rázta ki az embernek — jegyzi meg Sipos István, aki fogatosból lett traktoros, tíz évig ült a G—35-ösököm, közben leérettségizett a mezőgazdasági technikumban, jelenleg a traktorosbrigád elszámolója. Most mégis felmászik az öreg traktor nyergébe, hogy megmutassa, forog a kormánykerék, ha üzemanyag lenne benne, a motort is megjáraithatná. — Strapabíró traktorok voJ ■ tak, de kevés munkagépet lehetett használni velük — mondja, és a nyeregből le- szállva megsdmogatja az öreg masinát. daságok legfőbb feladatuknak a jövedelmezőséget, a hatékonyság fokozását tartják, addig másfelől a fejlesztési célok a nem, vagy a minimálisan jövedelmező ágazatokra irányulnak. Ráadásul ezek igénylik a legtöbb beruházást és forgóeszközt. Mindennek eredményeként a lekötött eszközök értéke nagy mértékben nőne, míg a jövedelem jó esetben is csak minimális mértékben emelkedne... Megyei specialitás # Példákat hallhatnánk? — 1970-ben az áremelések ellenére is több mint 60 millió forint volt a megye tsz- einek vesztesége az állattenyésztésben. Az állattenyésztéshez kapcsolódó üzemviteli állami támogatás ezt csak kevéssé haladta meg, s még nem is szóltunk a gazdasági általános költségekről. A megye állami gazdaságaiban tavaly rontotta az eredményeket az, hogy a kertészeti veszteségek növekedtek. S azoknak a tsz-eknek egyharma- dában, amelyekben tájékozódtunk, a nem kielégítő jövedelmezőség miatt 15 százalékot meghaladó mértékű zöldségcsökkentést határoztak el, további egyharmada pedig úgy döntött, hogy nem növeli a zöldségtermesztést. Márpedig itt a megye speciális , mező- gazdasági ágazatáról van szó; úgy érzem, mindez intézkedéseket sürget, különben a gondok még nagyobbak lesznek a kertészetekben. Ennek a helyzetnek a konzervipar máris kárát látja, pedig nyersanyag- szükségletéhez megyénk az átlagosnál jobban járult edFénylő színekben pompázik a gép, mintha nagyjavításból csők most jött volna ki a műhelyből. — Gyakran muszáj festeni, nehogy kikezdje a rozsda. A tsz-műhely három gépszerelő-tanulója vállalta, hogy megóvja az időjárás viszontagságaitól a szobrot. Azóta is szeretettel gondozzák. — Hogy kinek az ötlete volt ideállítani a traktort? Elnökünké — halljuk a párttitkártól. Az elnöktől viszont: — A tagok határozták el. — Hogy azonban Csányi Mihály meg Sípos István erősítgetik, de bizony Kókai Márton javasolta a traktor szoborrá avatását, végül is elismeri: — Azt gondoltam, hogy a tsz jubileumakor ennél szebb emléket nem állíthatunk a mezőgazdaság korszerűsítése kéz. detének. Igaza van. A talapzatra emelt traktor tíz esztendeig dolgozott a tsz kötelékében, azután hat évre nyugalomba vonult a színbe. Onnan vették elő szobornak. Szokoly Endre Foto: Gárdos dig hozzá. A paradicsommal beültetett terület például évek óta csökken, egyedül a zöldborsót vetik nagyobb mértékben, ahol megoldódott a gépesítés. • Gyümölcsgond? — Van az is, mégpedig a statisztika azt bizonyítja, hogy főként a szőlőkben. A szőlők kivágása ugyanis évek óta növekvő mértékű, a pótlás pedig csekély. 1970 májusától 1971 május végéig, tehát egy év alatt a megye szőlőterülete háromezer holddal apadt, míg a megye ötéves terve összesen ötezer holdas csökkenéssel számol öt esztendő alatt. A következtetés óhatatlan: telepíteni, vagy megszüntetni a kivágások ilyen magas arányát. Ehhez viszont az ösztönző rendszert kell úgy alakítani, hogy a termelés jövedelmező legyen. A gépesítés ® Beruházási észrevétel? — A tsz-ek kétmilliárd forint beruházást terveznek öt év alatt, s ebből 725 millió forint jut gépek vásárlására. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy 1968 és 1970 között a tsz- ek évi átlagban 612 millió forint értékű beruházást helyeztek üzembe, s ezen belül 162 milliót fordítottak gépek beszerzésére, úgy látható, hogy a tervezett összegből kevesebbre telik, mint a három utóbbi évben. Márpedig a tsz-ek traktorainak 42 százalékát több mint öt éve használják, 16 százaléka a traktoroknak nulláig leírt „értékű”. Ha tehát az a terv, hogy — idézem — „további gépesítés”, úgy ez a passzus aligha valósulhat meg az említett pén’ zekből. Íme tehát, a megye általános mindennapjait, így a me- zőgaZdaságbeli termivalókat is alaposan figyelemmel kísérő statisztikus egynéhány észrevétele. Ha tudjuk is, hogy az új ötéves tervben általánosságban nagyobb erőfeszítést követelnek a közgazdasági szabályozok maguktól a gazdaságoktól, aligha kétséges: érdemes megszívlelni mindazt, ami az ötéves terv végrehajtásának buktatóira figyelmeztet. K. N. Épületlakatos-áruk és vasszerkezeti munkák kivitelezését rövid határidőre vállaljuk Ceglédi Építőipari Vállalat Cegléd. I. kér. Damjanich utca 5. Festői környezetben kellemes pihenést nyújt Szentendrén a Pap-szigeti strandfürdő Nyitva — kedd kivételével — 9-től 19 óráig. Tamás Ervin Traktor, talapzaton i
