Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
W71. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP 3 "^Mtrlap Módosították az „üzemi alkothnányt" Négyszáznegyvenbe t javaslatból 225-öt elfogadtak a Csepel Autógyárban Azt mondták a Csepel autógyáriak : náluk tulajdonképpen már tavaly novemberben megkezdődtek az új, öt évre szóló kollektív szerződés kidolgozásának előkészületei. Mintegy háromnegyed évig tartó alapos munka, vita, tanácskozás gyümölcse tehát az az „üzemi alkotmány”, amely a Munka Törvénykönyvével és a különböző a szabályzatokkal együtt, fél évtizedre megszabja a vállalat és a dolgozók feladatait, jogait és kötelességeit. Alig jelent meg az üzemi lap — a Fényszóró — hasábjain a vállalati szakszervezeti bizottság (vszb) vitára, hozzászólásokra buzdító felhívása, mozgalmas napok virradtak a gyáregységekre. Pártalapszervi és szakszervezeti taggyűlések, termelési tanácskozások, bizalmi csoportértekezletek, brigádgyűlések, osztályértekezletek, szervezett és spontán viták követték egymást. Pártaktívák és szakszervezeti tagok, bizalmiak és művezetők érveltek, magyarázták, gyűjtötték az észrevételeket, javaslatokat. Napirendre kerültek a párthatározatok, a X. kongresszus útmutatásai: a kollektív szerződés vegye figyelembe a munkásosztály, a dolgozó nők, s az ifjúság helyzetének megjavításával kapcsolatos tennivalókat; szerezzen érvényt a munkahelyükhöz hűségesen ragaszkodó, a munkában és fegyelemben példát mutató törzs- gárdatagok fokozott erkölcsianyagi megbecsülésének. Néhány év alatt a vállalat 34 egységéből — az osztályoktól, üzemrészektől, pártalap- szervektől, a KlSZ-szervezet- től, műhelykollektíváktól, szocialista brigádoktól stb. — 447 módosító javaslat, bírálat, észrevétel gyűlt össze! És ekkor jött a munka neheze: különválasztani a jogos igényeket az irreális követelésektől, a kollektív szerződésbe tartozó problémákat az ügyrendi kérdésektől, egyeztetni a vállalat, a népgazdaság és a szűkebb csoportok érdekeit, a gazdasági vezetés és a dolgozók jogos kívánságait. Végül a 447 javaslatból 225 bekerült a kollektív szerződés szövegébe. Hrehus Sándor, a vszb titkára úgy tartja számon ezeket a hónapokat, mint a vállalat szakszervezeti életének legfárasztóbb, de legtartalmasabb időszakát. — Minden javaslatot egyenként megvizsgáltunk; volt, amiben mi kényszerültünk engedményre, volt, amiben a gazdasági vezetés. A legnagyobb vitát a túlmunka maximálása és a törzsgárdatagság fokozott megbecsülésének igény ei-lehetőségei váltották ki. A túlórakérdést csak kompromisszummal tudtuk lezárni: a vállalat előtt álló nép- gazdasági feladatok, a létszámhiány és munkaerővándorlás, az új teherautó-típusok bevezetése — olyan kényszerítő körülmények, amelyeket mindkét félnek figyelembe kellett venni. Takács Miklós veszi át a szót, a vszb termelési köz- gazdasági felelőse, aki egyik vezetője volt a kollektív szerződést előkészítő bizottságnak: — Végeredményben a túlmunka szabályozásában az alábbi egyezség született: az egészségre ártalmas munkakörökben elrendelhető havi túlóra felső határa 20 óra lehet; az egyéb területeken foglalkoztatott munkásállománynál 60 óra; rendkívüli esetekben a motorgyárban és a járműgyáregységben havi 80 óra, a vállalat vezérigazgatója és a vszb egyetértésétől függően. Az egyedülálló anyák és apák, valamint a kettőnél több gyermekes anyák azonban csak havi 30 túlóra teljesítésére kötelezhetők; a kollektív szerződésben rögzített túlóránál többet csak a dolgozó beleegyezésével lehet elrendelni; végül, a megadott keretszámok csupán 1971-re érvényesek, a továbbiakban a túlmunka felső határát évente újból szabályozzuk. A törzsgárdatagság fokozott erkölcsi-anyagi megbecsülése terén — amiről a gyár történetében először külön szabályzat is készült! — nagyot léptek előre a Csepel Autógyárban. Nagyot, más üzemiekhez, és saját korábbi vívmányaikhoz képest is, pedig ez az üzem országosan az elsők között intézkedett a törzs- gárdatagok fokozott megbecsülésérőd. Az előző években már biztosított jogokon, kedvezményeken túlmenően, például ilyen előnyök illetik meg a gyár leghűségesebb, legjobb dolgozóit: Azoknak a 30 éven aluli fiataloknak, akik tanulmányaik befejeztével 60 napon belül a vállalatnál helyezkedtek el és azóta is folyamatos munkaviszonyban állnak vele. 1971-től kezdődően beszámítják a tanulmányi idejüket. A szakmunkásképzőt végzetteknél 3, középiskolai végzettségűeknél 4, főiskolát végzetteknél 5, egyetemi végzettségűeknél 6 évet! A törzs- gárda tagjainak a jubileumi évben díszes kivitelű jelvényt és progresszíve emelkedő összegű pénzjutalmat adományoz a vállalat. Munka- viszonyukat csak rendkívül indokolt esetben — az illetékes szakszervezeti bizottság egyetértésével — a vezérigazgató szüntetheti meg. A munkaruhák — különböző — kihordási idejét a törzsgárda tagjainál felére csökkentik. Elsősorban részesülhetnek a készáruterv túlteljesítéséért járó jutalomszabadságból, valamint a többletnyereség után járó jutalomkeret, amit a vszb rendelkezésére bocsát a gazdasági vezetés. Ahogy most itt ülünk, dosz- sziékkai körülbástyázva, azt sem tudom, mit olvassak először. Találomra veszem elő a kollektív szerződés elfogadott módosításait. Lássuk, miért utasítottak vissza 222 javaslatot az illetékesek? Száztizenhatot azért, mert ellentétben állt a törvényes rendelkezésekkel, illetve a vállalati belső utasításokkal; 48 javaslat megvalósításához a vállalat nem tudná biztosítani a szükséges anyagi fedezetet; 26 felvetést azért kellett elutasítani, mert ügyrendi kérdéseket tárgyalt; végül 14 javaslat fölöslegesnek bizonyult, mert a kollektív szerződés tervezetében vagy a szabályzatok valamelyikében már amúgyis szerepelt, csak helytelenül értelmezték. — Milyen lényeges változásokat tudna még „kapásból” felsorolni, az előző kollektív szerződéshez képest? — faggatom Takács Miklóst — Például a fejlesztési alapból biztosított lakásépítési hozzájárulás összegének felemelését, a korábbi 15 ezer forintról 30 ezerre! Vagy a szakmunkástanulók társadalmi ösztöndíjának kiterjesztését már az első évre, maximálisan havi 250 forintos összegben; lényegesnek tartjuk az állásidőre fizetendő bér kérdésében elért megegyezést is. Eszerint a dolgozónak — vétlenség esetén — állásidőd:'! helyett besorolási bérének 80 százalékúi, más munkakörben való foglalkoztatása — például anyag- mozgatás — esetén pedig az átlegkeresetét kell kifizetni. — Általában elmondhatjuk, hogy gazdasági lehetőségeinken belül, a legtöbb kérdésben sikerült a párthatározatok szellemének megfelelő, humánus álláspontot kialakítani— sumázza a beszélgetést Hrehus Sándor. — Nem tölthetnénk be jól alapvető feladatunkat, a dolgozók érdekeinek védelmét — persze csak a fegyelmezett, jó dolgozókét —, ha most azt mondanám, hogy teljesen elégedettek vagyunk. De a szakszervezet légvárakat nem építhet, a népgazdasági érdekekre, gyárunk helyzetére, feladataira tekintettel kell lennie. E . követelményeknek is igyekeztünk megfelelni. Nyiri Éva A mezőgazdaságban az üzemnagyság tényezői a földterület nagysága, valamint a termelés iránya és arányai. Az üzemnagyság attól függ, hogy milyenek a termelés technikai jellemzői és a technológia. A kocséri Űj Élet Termelőszövetkezet — hasonlóan sok Pest megyei közös gazdasághoz — földterület szempontjából már a hatvanas évek elején kiérdemelte a nagyüzemi jelzőt. Termelésszerkezetében, vezetési színvonalában azonban csak az utóbbi években lett valóban is mezőgazdasági nagyüzem. Korszerűsíteni A nagyüzemmé alakulás alapvető feltétele volt, hogy a több mint hatezer holdas gazdaságban olyan szakértő ve- zetőgárda alakuljon ki, amelynek tagjai felismerik és felismertetik azt tsz-gazdákkal is, hogy a nagyobb jövedelem elérésének alapja a termelési technológiák korszerűsítése, a gépesítés, a kemizálás fokozása és az ágazatok közötti összhang megteremtése. S hogy ez így van, s nem csak elmélet, példájuk szemlélteti. Kocséron a hatvanas évek elején a tagok átlagos jövedelme a közösből még a tízezer forintot sem érte el. Ma több mint húszezer forintot keresnek. A gazdaság tiszta vagyona 1963-ban három millió 300 ezer forint volt, az 1970-es mérlegben már a 35 milliót is meghaladta. 76 szarvasmarha helyett nyolcszáz áll az istállókban, fejlesztették juhásza- tukat, mert a területük egy részén csak fű marad meg. A régi szórványszőlők helyett kétszáz hold új telepítésű vesz- szőről szedik ősszel a bomak- valót, melyet a megye egyik legkorszerűbb feldolgozójában préselnek, kezelnek. Megduplázták Elkészítették a negyedik ötéves tervre is a fejlesztési programjukat, amelyben reálisan, lehetőségeiket figyelembe véve határozták meg tennivalóikat. A tervben az első helyen a szakképzés szerepel. Ma nyolc mérnök dolgozik a termelőszövetkezetben, 1975- ben 12-en lesznek. A 11 szak- és középfokú technikus helyett 18 tevékenykedik majd öt év múlva. Nem felejtkeztek meg arról sem, hogy a gépeket, új berendezéseket is hozzáértőbb embereknek kell kezelniük. A tagságnak — 750-en vannak egyharmada lesz öt év múlva szakmunkás, betanított munkás. Kocséron hagyománya van a A Beton- és Vasbetonipari Művek Budapesti Épületelem- gyárának rekonstrukciója során szükség volt egy nagy teljesítményű daru építésére. Egy ilyen berendezés felállításához általában egy évre van szükség. Baka Pál szerelőbrigádja három hónap alatt építette fel a daruóriást. paradicsomtermesztésnek. A gazdák „szent növénynek” tartják, mert még a legmostohább években sem fizettek rá termelésére. De a termelés biztonsága érdekében a műtrágyaadagokat majdnem megduplázzák. s többet fordítanak növényvédelemre is. Olyan fajtákat szeretnének meghonosítani, amelyeket géppel szedhetnek, hogy megkönnyítsék a betakarítási munkát is. A szőlő telj es vegyszeres gyomirtása is megvalósul a negyedik ötéves terv végére éppen úgy, mint a takarmánynövényeké. Reálisan látják, hogy az állattenyésztés biztonsága és jövedelmezése érdekében növelniük kell a takarmánytermő terület nagyságát és a jelenlegi hozamokat Ezért több millió forintot fordítanak meliorációra, hogy a ma még szinte hasznavehetetlen területekből egyre többet változtassanak termővé. Gyepterületük egy részét öntözik, hogy jusson elegendő zöldtakarmány a közös, és a háztáji állománynak is. Valóban egyetértenek A megyeszéli termelőszövetkezetben nem látványos az átalakulás. Nem építenek kacsalábon forgó kastélyt, legfeljebb modernül felszerelt, háromszázas tehenészeti telepet, új baromfifarmot, gépesítik a juhászatot a növénytermesztési munkák nagy részét. A növénytermesztés hozamából 11,5 millió forint helyett 17 millió forint értékűt értékesítenek öt év múlva. Ez is bizonyítja, Kocséron nem mennyiségi, hanem minőségi változásra készülnek. Arra, hogy az embereknek könnyebb legyen az életük, s a föld többet adjon. Az elmúlt néhány esztendőben a vezetőség és a tagság bebizonyította, hogy közös munkával képesek is erre. „Az ötéves fejlesztési tervet a részközgyűléseken és a párt- alapszervezeti gyűlésen megtárgyaltuk, és egyhangúlag elfogadtuk”. Ez a jegyzőkönyvi záradék Kocséron azt jelenti, hogy a tagság valóban egyetért a fejlesztéssel. Ebben a tsz-ben nem „bólogató Jánosok” ülnek, hanem a közös gazdái, akiket érdekel, hogyan alakul át a nagy földterület nagyüzemmé, hogyan lehet öt év múlva nyolcvan fogat helyett 35-tel gazdálkodni. A lovak ott is elhúzzák a szekeret, ahová a traktor nem iut el, de ha a dűlők helyére utat építenek, a traktor kiszorítja a fogatokat... M. Kovács Attila K eül-e, jó-e a múltra emlékeztetni? A kérdést idős munkásem- ber hozta szóba egy beszélgetésen, amely akörül forgott, hogy miképpen vélekednek a fiatalok életük különböző jelenségeiről. És a kérdés előzménye: alighamem gyakorinak tekinthető vita apa és fia között. Azaz eleinte csak az apa mondta a magáét, hogy bezzeg, amikor ő ennyi idős volt, annak is örült, ha szombat esténként el mehetett a bolhás moziba. A fiú azt felelte, hogy ez régen volt. Mire az apa ingerültebben: igaz, de ha tudnád, milyen volt régen, jobban megbecsülnéd, hogy biztos munkád, jó ruhád, elég ételed van. A fiú erre már kifakadt, mondván, hogy még szép, az ember ezeknél az elemi feltételéknél többre vágyik. A jelenben élünk, mai fejjel kell gondolkoznunk, és a jövőbe néznünk. Persze, mit tegyen az ember, ha bizonyos emlékek olykor akaratlanul is eszébe jutnak? Jómagam például ügy vagyok, hogy augusztus 20. táján, ha akarom, ha nem, minden esztendőben vissza- emlékszem egy régi István király napra. A harmincas évek vége felé történt, hogy Pesterzsébetről, apám vezérletével, bevillamosoztunk a városba, megnéztük az őrségváltást a Várban. Hatalmas, nagy élmény volt ez nekünk, gyerekeknek, egyszerűen nem tudtunk betelni a körmenettel, a testőrök fényes egyenruhájával, a szertartás pompája egészen lenyűgözött bennünket, és bár a lábunk majd leszakadt, kikönyörögtük, hogy várjuk meg a tűzijátékot is. Aztán gyalog mentünk haza Erzsébetre, mert nagy volt a család, és a villamos jegyek ára felborította volna a háztartási költségvetést. Jóval éjfél után, holt fáradtan kerültünk ágyba. Egyszer, amikor a lányom hasonló korú lehetett, mint én azon az augusztus 20-án, el is mondtam neki ezt az élményemet, nem rázta meg a történet, nem is nagyon értette, mert bérlete volt autóbuszra, villamosra. Egy későbbi augusztus húszadikát, az ezerküencszáz- negyvenkilencest már félig felnőtt fejjel értem meg. S jóllehet, addigra a várbeli kör- menet és őrségváltás nem szerepelt a nap programjában, mégis tudatában voltam annak, hogy történelmi cselekedet tanúja lehettem. Ekkor született az alkotmány. Ez már tudatosan átérzett élmény volt, mert tudtam, hogy a korábbi, úgynevezett ezeréves alkotmány nem is egységes, írott alkotmány volt, hanem az uralkodó osztályoík jogait rögzítő, történetileg kialakult törvények és jogszokások ösz- szességekónt létezett. Az első egységes, népi alkotmánytör- vényt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság hozta létre, a másodiknak, a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának sok millió honfitársammal együtt kortársa vagy inkább közreműködője lehettem. Ennyit arról a huszonkét év előtti napról, a múlt idézéseként, amelyhez talán még azt is hozzá lehet tenni, hogy új alkotmányunk volt ugyan, de biztos állásunk, jó ruhánk, elegendő ételünk még nem nagyon. Aztán ahogyan teltek, múltak az évek, ha nem is simán, megrázkódtatások nélkül, de az alaptörvényben foglaltak szerint alakult és gazdagodott életünk. Hosszadalmas és minden bizonnyal felesleges volna most felsorolni a fejlődés köztudott tényeit, számokat citálni arra, hogy miképpen vált általános gyakorlattá, természetes valósággá az alkotmány minden lényeges paragrafusa az állam- hatalom, államigazgatás, munkajog, egészségügy vagy a művelődés területein. A néphatalom alaptörvénye szerint éltünk és élünk, ennek szellemében döntünk és cselekszünk, így jutottunk el a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszához, amelyben a napirendben szereplő időszerű feladat a szocializmus építésének folytatása a korábbinál magasabb szinten. Az okos, átgondolt, jó politika eredményeként társadalmunkban már nincsenek ellentétes érdekű osztályok és rétegek, ez a tény minden eddiginél kedvezőbb lehetőségeket biztosít a közös erők összefogására, a nemzeti program gyorsabb megvalósítására. A mai ünnep alkalmából a társadalom fejlődésének egyetlen vonatkozásáról — igaz, a legfontosabbról — azonban érdemes bővebben is szólni. Nevezetesen alkotmányuk sarkalatos pontjáról, népi rendszerünk alapjáról, o munkás-paraszt szövetségről. Augusztus 20-a immár hagyományosan nemcsak az alkotmány születésnapja, hanem az új kenyér és a munkás-paraszt szövetség ünnepe is. Régebben is úgy volt, hogy az aratás forró napjaiban az egész lakosság figyelme a parasztság felé fordult, hiszen őseinktől örökölt aggodalmunk ilyenkor mindig választ várt a kérdésre: meg- lesz-e az ország kenyere? Ez az idén sem volt másképpen, mindenki örömmel vette a hírt, hogy magtárakba került a kenyérgabona, a közepesnél jobb a termés, jók a holdankénti átlagok és különösen kitűnő a búza minősége. Ki ne örülne annak, hogy ezúttal kedvezett az időjárás a gabonának, az aratás pedig szervezettségben és gyorsaságban minden eddigi esztendőt felülmúlt Ám az örvendezésen túl általánosabb mérlegelésre szintén módot nyújt az ünnepi alkalom: jó ideje már nemcsak aratás idején figyel mindenki a mezőgazdaságra, hanem az év más szakaszában is. A néphatalom alaptörvényének szellemében első helyen, mindennapos feladatként szerepel a munl<ás-paraszt szövetség további és szüntelen erősítése. És tagadhatatlan, hogy ez a kulcsfontosságú szövetség az utóbbi tíz esztendőben különösen, szinte rohamléptekben fejlődött eltéphetet- ten és testvéri összefogássá szilárdult. A parasztság a munkásállam és munkásosztály segítségével hozta létre és erősítette meg termelőszövetkezeteit, és most már saját erejéből a szocialista nagyüzemi gazdálkodás igazi fellendülésének szakaszában jár. Mindinkább valóra válik az. ami az ötvenes években még csak szóban volt meg: a szövetkezeti parasztság szocialista vonásai erősödnek, a falusi életviszonyok kézzelfoghatóan javulnak. Napjainkban már ipari jellegű mező- gazdasági munkáról beszélhetünk, hiszen falun csaknem 200 ezren — gépmunkások, szakemberek — ipari szintű munkát végeznek a nagyüzemekben, nem is szólva a falusi értelmiség tevékenységéről, És mindennél többet mond az a tény, amely szerint a munkásság és a parasztság egy főre eső reáljövedelme az utóbbi öt év során, országos átlagban kiegyenlítődött; mégpedig úgy, hogy közben a munkásoké is növekedett. Ehhez aligha szükséges méltató szavakat fűzni, önmagáért beszél és igazolja a néphatalom alap- követelményének érvényesülését, a két alapvető dolgozó osztály, a falu és város közti különbségek fokozatos megszűnését H uszonkét év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül az ország, a társadalom, minden vonatkozásban megerősödtek életünk szocialista alapjai. A néphatalom alaptörvénye kiállta az idő próbáját, de a fejlődés néhány vonatkozásban már túlhaladta az 1949-ben törvénybe iktatott paragrafusokat. Bizottságok dolgoznak — felelősen és átgondolt programmal — azon, hogy miben és milyen mértékben célszerű módosítani, mai életünk valóságához hozzáigazítani a 22 esztendős alkotmány egyes rendelkezéseit. Széles körű, demokratikus eszmecsere után kerülnek majd a javaslatok az ország legfőbb törvényhozó1 testületé, a parlament élé, hogy az elkövetkező években a tökéletesített alaptörvény szerint éljünk és dogozzunk szocialista hazánkban. Arkus József Hárommillió helyeit 35 Á nagyüzem sikere Kocséron A néphatalom alaptörvénye
