Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

4 "“kMíHoo 19*1. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP A Kilima-lMzsárótól Nagymarosig Kittenberger Kálmán Af- rika-kutató, és vadász, aki annyi értékes anyaggal gaz­dagította a Nemzeti Múzeum állattárát, szobrot kap lakó­helyén: Nagymaroson. A ti­zenhárom esztendeje elhunyt neves tudóst a nagyközönség főként az expedícióiról írott, irodalmi értékű alkotásai alap­ján ismeri. A Kelet-Afrika vadonjában, a Vadász- és gyűjtőd ton Afrikában, A meg­változott Afrika és a Kili- ma-Ndzsárótól Nagymarosig című könyvei ma is kedvelt olvasmányok az ifjúság s a felnőttek körében. Kittenberger Kálmán szob­rát — Kamotsay István szob­rászművész alkotását — au­gusztus 29-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor ünnepség ke­retében avatják a nagyma­rosi Kossuth téren. Helyreállították I. István kriptáját A székesfehérvári középko­ri romkertben, a királyi ba­zilika maradványainak kere­sése közben előkerült az ál­lamalapító I. István király kriptája. A kváderkövekből épített sírhely f alma rád vá­nyainak és padlózatának egy része maradt csak épen. Ezek felhasználásával ideiglenesen helyreállították a kriptát. A munkával szombatra végez­tek a régészek. Székesfehér­vár vasárnapi vendégei már láthatják. Költségvetés nélkül? Dióséinak tavaly november 7. előtt, amikor megnyílt az új klubkönyvtár, nem volt művelődési háza. Zakor Fe­renc pedagógus, községi párt­titkár, azelőtt megbízott, most megbízatás nélküli nép­művelési ügyintéző a helyi filmszínház melletti irodából irányította a népművelést. A zenetanfolyamot, ahol három éve még a kétszázhatvan diósdi általános iskolásból ötvenkét gyereket találhat­tunk. (Azóta a tanfolyam át­került a budakeszi, majd az érdi zeneiskola irányításába, a gyerekek száma pedig le­csökkent tizenhatra.) A ter­mészetjárókon, a fotókört, az iskolásokból alakult mate­matikakört, a szintén gyere­kektől látogatott csillagász- kört. Szervezte a TIT-rendez- vényeket, a szülök akadémiá­ját, az egészségügyi előadá­sokat. De ugye nem is ad ez a felsorolás szegényes ke­resztmetszetet egy olyan köz­ség közművelődéséről, ahol nincs művelődési ház, s ahol a népművelésre tiszteletdí­jakra, világításra, levelezés­re stb., évente mindössze nyolcezer forintot kaptak, a többit a szakköri díjakból, az előadások bevételéből ma­gúinak kellett előteremteni. Zakor Ferenc általában nem lépte túl a rendelkezésére ál­ló, havi hatszázötvenöt forin­tos keretet. o Tavaly a községi tanács épí­tőbrigádja és sok társadalmi munkás, a diósdi méretekből igazán kiemelkedő vállalko­zásba fogott. Űj szárnyat emeltek szép főterükön, a tanácsháza csatlakozásaként, amely önálló épületnek is megfelel. Benne posta-, rend­őrőrs-, tűzoltószertár-, párt­helyiség, nyugdíjasklub, if­júsági klub és egy klubkönyv­tár foglal helyet. Az építé­szetileg is igényes létesít­mény kétmillió forintot ér: a községnek jócskán be kel­lett nyúlni a községfejlesz- tési alapba, amely évente mindössze tizenegy és fél millió forint. Igaz, a postától is kaptak háromszázezer fo­rintot, a Művelődésügyi Mi­nisztériumtól pedig, a megyei tanácson keresztül, a klub- könyvtár berendezésére, gya­rapításra százhúszezer forin­tot. Az új létesítményt tavaly november hetedikén avatták: mindenki a helyi közműve/1ő- dés további felvirágzását vár­ta. © Ha az imént azt mondtuk, hogy Diósd mindössze évi nyolcezer forintot kapott az­CSAK GRAFOLÓGIA? Holtig „beprogramozva // Grafológia? Grafológus? Gyanús hangzású szavak Pedig a grafológia valami egészen más is. Tudomány is, ösztönös ráérzés is — képesség, amelynek még nem tárták fel összetevőit, eredetét, s amely épp ezért örvend titkos népszerűségnek, de ez az oka a lenéző bizalmatlanság­nak is. — Az elektrokardiogram már régóta elfogadott, hiteles jelzés az ember szívműködésé­ről. Mert gépi eredetű és számszerűen regisztrálható je­leket ad le, ilymódon vizuali- zálja, teszi láthatóvá az ember létfenntartó szervének műkö­dését. A kéz precízebb mint a gép — és gyermekkortól késő öregkorig csak azonos jelfor­mában képes megnyilatkozni. Mint az írásszakértők által leleplezett hamisítók esetei bi­zonyítják: még akarva sem ké­pes az emberi kézjegy mást adni, mint ami, lényege. Rákosné Ács Klára beszél ilyen lelkesen a grafológia le­hetőségeiről. hivatásáról. Rég­óta elismert művelője, mond­hatnám, művésze a grafológia tudományának. Első kérdésem: mi különbözteti meg az írás- szakértő bűnügyekben is igény­bevett és sokszor döntő fontos­ságú munkáját — a grafoló­gusé tóL „Baj van a fejével" — Az én módszerem is így elnevezése is), egyéni pszi- chografológiának nevezem. Aki ezt műveli, annak értenie kell a lélektanhoz, a biológiához, a természettudományhoz, s hogy ez az összetett tudomány mennyire mindennaposán hasznos is lehet, példa rá, hogy egyes nyugati államok­ban grafológiai vizsgálat nél­kül nem alkalmaznak fonto­sabb beosztásba új embereket. — Nálunk miképpen hasz­nálható fel, s mennyire isme­rik el a pszichografológiát? — Íme a Magyar Írástudó- mányi Társulat tanúsítványa, amely szerint: „A természet- tudományos írásfejtés, karak- terológia és lélektan gyakorla­ti és elméleti ismereteiben kel­lő jártassággal rendelkezik.” Ezt a felkészültséget több he­lyen hivatalosan is igénybe vették már. De elmondok egy furcsa és tragikus esetet, ab­ból az időből, amikor még csak amatőr fotókon, szinte játék­ból grafológizáltam. Siófokon Nyaraltunk — nagyon rég volt i- művésztársasággal; ott volt Rejtő Jenő és Karinthy Fri­gyes Arankával, a feleségével. Azt játszottuk, hogy az asz­taltársaság tagjainak írásából analízist készítek, természete­sen nem tudva, melyik írás kié. Amikor az ötödik-hatodik írásnál tartok, át sem gondol­va, mit mondok, így szóltam: — Zseniális ember írása, de valami baj van a fejével... Fél óra múlva odajött Ka­rinthy és csendesen ezt mond­ja: — Te vagy az egyedüli, aki ezt kimondta. Már régóta érzek valami nyomást a fe­jemben, ki is akarok menni Olivecrona professzorhoz ... Ez számomra is meglepő, meg­látásom még szinte egészében intuícióra, a képzeletek látvá­nyának. ösztönös „lefordításá­ra” épült. Az orvos kontrollálta — Kitől tanult? — Románné Golzier Klára szemináriumára jártam elő­ször is — most adták ki Lon­donban angol nyelven tudo­mányos grafológiai tanulmány- kötetét. Nála is, furcsa mó­don, az analízisre kapott kéz­írás fizikai jelenségekre utaló vonásaira figyeltem föl. Az egyik kézírás a túlgyors égés, végletes hangulatváltozások, idegállapot-variábilitás. az erő­sen igénybevett fizikum jeleit érzékeltette velem. Kiderült, hogy nem tévedtem, az illető pajzsmirígytúltengésben szen­vedett. Később orvosoktól kér­tem el betegeik kézírását, ter­mészetesen ismeretlenekét, névtelenül. A kezelőorvos min­dig kontrollálta: mennyiben helytálló elemzésem fiziológiai vonatkozása. Sürgősen hozzá kell tennem: a világért se gon­doljon kuruzslásra, sarlatán­kodásra! De amint egy kompu­ter, az emberi kéz is pontos „programozás” alapján mű­ködik, s ebben alapvetően köz­re játszik a pillanatnyi egész­ségi állapot is. Hogy én ezt a jelrendszert — hosszadalmas, szívós tanulás, és nevezzük így: intuíció segítségével le­olvasom, megértem a jelenté­sét, az csak arra jó, hogy fi­gyelmeztessem a betegségre utaló kézírás tulajdonosát, sürgősen vizsgáltassa ki ma­gát. — És hallgatnak a pszieho- grafológus tanácsára? — Bizony, volt már, nem is egy, aki homályos rossz közérzetével előbb keresett meg engem tanácsért, mint az orvost De a „lelki” bajok egyik eredője szinte mindig valami fizikai rejtett rendel­lenesség. Ha ráérzek a beteg­ség jelenlétére, nyomban rá­ébresztem az illetőt a sürgős orvosi beavatkozás szükséges­ségére. Mialatt érdekes eseteket em­lít, paksamétányi dokumentu­mot szed elő, — sok hazai és külföldi lapot, ahol elismerően írnak tudományáról, s olyano­kat, ahol ő publikál. Az Élte népművelési tanszékének munkatársa, Király József kö­szönőlevelét, amiért „kézírás- analitikai munkájával, szakvé­leményével egy-egy pszicholó­giai probléma megoldásához hozzájárult”. Londoni meghívás — A felszabadulás után sok előadást tartottam, — tagja lettem az Irástanulmányi Tár­sulatnak, melynek nagy tu­dású elnöke dr. Németh Pé­ter bíró volt. Szinte nincs or­szág, ahol módszerem ismeret­len, s amikor 1968-ban három hónapig Londonban voltam látogatóban, a Scientific Gra­phologists Limited angol tu­dományos grafológiai társaság felajánlotta, hogy dolgozzam nekik. — Min dolgozik most? — Rendkívül érdekes, s az eddigitől izgalmasan eltérő munkán. Egyik elsőrendű tu­dományos intézetünk felkéré­sére a történelem egykori nagy alakjainak kézírásából következtetek cselekedeteik indítékaira, fizikai-pszichikai okaira. Ezzel a munkával segí­tek rávilágítani érdekes, és sokszor meglepő összefüggé­sekre, kérdésekre. Különben számos külföldi országban hi­vatalosan építenek a grafoló­giára, mint tudományra — hogy mást ne mondjak: még a rákkutatás területén is aktí­van dolgoznak elismert grafo­lógusok. Pércli Gabriella előtt népművelésre, nsm ad­tunk teljes információt a tá­mogatásról. A községi könyv­tár ugyancsak nyolcezer fo­rintot kapott egy esztendő­ben. Az új könyvtár költség- vetése az idén megemelke­dett. Most már huszonhá­romezer forint áll egy évben a könyvtárosuk rendelkezésé­re: ennyi következik a köny­vek, könyvtári órák számá­ból, légköbméterből stb ___ De ennyi kell is a könyvtár, és csakis a könyvtár fenntar­tására. A népművelési költségve­tést azonban a községi ter­vekből, ez évre, törölték! Mit jelentett ez? A község nem tudott tiszteletdíjat fizetni a népművelési ügyvezetőnek, il­letve könyvtári klubvezető­nek, szakkörvezetőknek. Nem tudtak gondnokot alkalmaz­ni az új, klubhelyiségekkel el­látott épülethez. A könyvtár igen, de a klub nem műkö­dött, sem a klubkönyvtár, sem az ifjúsági klub. A ta­nácsi vezetők tanácsüléseken, s a lakosság körében járva, számtalanszor hallották: ki­dobták a sok pénzt, inkább utat építettek volna! Azt is je­lentette ez, hogy megszűnt a fotokör, részint leálltak a TIT-előadások. (Diósd, ilyen­irányú gondjával nem áll egyedül. A budai járásban, költségvetés hiányában, ugyan­csak nem működött a pilisbo- rosjenői 'könyvtári klub.) © A költségvetés törlése azon­ban nem jelentette azt, hogy Diósdon megszűnt volna a népművelés. Zakor Ferenc, Dezső LMjos, Oderszki László és a többiek, nyolc pedagógus, továbbra is vitték a matema­tikakört, csillagászkört, a könyvtári olvasók száma pe­dig több mint kétszeresére emelkedett. Költségvetési gondjuk jö­vőre minden bizonnyal meg­oldódik: ígéretet kaptak, a könytári kereten kívüli költ­ségvetésre. (A zeneiskolát is vissza kívánják hozni: itt legyen a gazdája.) Ez az egy évig tartó zök­kenő tehát nem vette el a diósdi népművelők kedvét. De elvehette volna, P. A. Thamos: világ-ősbemutató A szombathelyi Iseumban tegnap este mutatták be — vi­lág-ősbemutatóként — Mozart: Thamos, Egyiptom királya cí­mű zenés játékát. Szövegét T. Ph. Gebier drámájának felhasz­nálásával Devecseri Gábor és Huszár Klára írta. Rendező: ugyancsak Huszár Klára. Tegnap- három Pest megyei Visegrádon Jónás könyve, Végig a hosszú úton MA: DUNAKESZI ÉS VECSÉS Tegmap délután fél ötkor nyitotta meg Fábián Zoltán, József Attila-díjas író, a Ma­gyar Írók Szövetségének tit­kára a visegrádi színjátszó napok ’71 bemutatóit Elő­ször a hajdúböszörményi vá­rosi művelődési központ és a Bocskai István Gimnázium irodalmi színpada lépett do­bogóra. A fiatalok Kertész László összeállításában és rendezésében adták elő az Ott állt az idő hegygerincén című műsorukat Ezfltán Pest megyei színpad következett A ceglédi lányokat, fiúkat már jól ismerjük az egri diákna­pokról, hiszen ott is a Csak tiszta forrásból című műsoru­kat láthattuk. A szünet után Babits Mi­hály Jónás könyvét adta elő a tiszai öldvári Hajnóczy Diákszínpad. Ismét Pest me­gyeiek következtek: a gödöl­lői egyetem diákjaitól Wolf­gang Borchel novelláját a Végig a hosszú úton címűt, láthattuk — dramatizálva. Elmúlt már nyolc óra, ami­kor a nagy érdeklődéssel várt misztériumjáték elő­adói, az esztergomi Petőfi Sándor Művelődési Központ klubszínpadának tagjai lép­tek színre, s bemutatták a Groteszk Glóbusz Nagycirkusz műsorát. A nap utolsó ese­ménye a monori József Attila irodalmi színpadosok előadá­sa volt, összeállításuk címe: Szöveg arról, ami kell és ami nem Itellene. (A szatirikus do­kumentumjáték írói között megtalálhatjuk Berkovics Györgyöt, a Pest megyei Hír­lap munkatársát.) Ma folytatódik a színjátszó napok eseménysorozata, dél­előtt a budapesti „Csili” Soós Imre Színpada és a dunakeszi Radnóti Miklós színpad, dél­után pedig a szegedi Minerva, és az Üllő és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ vecsési Jókai együtte­se mutatja be műsorát. Az értékelés és díjkiosztás a Dió­fa Kisvendéglő kerthelyisé­gében, rossz idő esetén a ki­rályi palota pincéjében lesz. Hétfőn délelőtt a Mátyás ki­rály Művelődési Házban szak­mai tanácskozással zárul a rend ezvónys oroza t. M. S. ANGYALI Nő a telekvásárlási láz. Az egyik magyarázat: a jövedel­mek emelkedésével az alapve­tő tartós fogyasztási cikkek (rádió, televízió, mosógép, fri­zsider) beszerzése után az em­berek szívesen fektetik meg­takarított pénzüket telekvá­sárlásokba. A másik: a városi levegő ma már szinte kibír­hatatlanul szennyezett; a vá­rosi lakosok — ha tehetik — szívesen és kényszeredetten menekülnek hétvégeken a füst és korom elől a természet világába. A Balaton és a Velencei-tó környéki telkek ára, akárcsak a Duna mentieké (persze, a felkapottaké) csillagászati ma­gasságba szökött. A kisembe­rek, a közepes keresetűek szá­mára ezek a helyek megvásá- rolhatatlanok. Nem csoda hát, „Tessék beljebb fáradni, a stég belsejébe!. hogy nemrég még ismeretlen, csak a helybeliek által kedvelt és látogatott szigetek, tavak kerültek az elmúlt esztendők­ben az érdeklődés előterébe. Az Angyali-szigetről az Üj Magyar Lexikon sem ír. Pedig a körülbelül négy kilométer hosszú szigeten ma már alig van eladatlan telek, s a pihe­nésre, csendre vágyó pestiek ezrei keresik fél a hétvégeken. Elindultunk hált mi is, hogy felfedezzük az Angyali-szige- tett a magunk és olvasóink számára. A sziget Kisbunlacháza és Ráckeve között terül el. Meg­közelítése csak a beavatottak számára egyszerű. A szigetla­kok már tudják ugyanis, hogy komppal-révvel nem juthat­nak át telkükre, s így minden­ki saját csónakját használja e célra. Miután az ismert bibliai példát — alaposabb történelmi ismeretek hiányában — nem tudtuk követni, s így meg sem kíséreltünk száraz lábbal át­kelni az összefüggő vízfolya­mon, nem restelltünk néhány bánatos pecást, valamint la­dikjában szennyesét mosó maf Ágnes asszonyt megkérni ar­ra, hogy a túloldali szigetrí átfuvarozzanak bennünket. 3 lám: az emberi jóság határta­lan! — csónakukkal hamaro­san odasiklunk a sziget nádas s szomorúfűz övezte partjá­hoz. Elköszönünk ismeretien Diósdi yondoh

Next

/
Thumbnails
Contents