Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-13 / 190. szám

19«. AUGUSZTUS 13., PÉNTEK ■-(Mírlap 3 " SZERVEZÉS ÉS VEZETÉS Új vállalat születik Ülést t a 31inisstertaná Sorozatunk mai írásában az elmélet helyett a gyakorlat kapja a főszerepet: új vállala­tot szerveznek. Beszélgető partnerünk Farsang Péter, a Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat igazga­tója. • Hogyan született a dön­tés: új vállalatra van szük­ség? — 1970 tavaszán a Gazda­sági Bizottság határozott: Bu­dapest és Pest megye terüle­tén a közműfeladatok ellátá­sára új vállalat szükséges — Gödöllő székhellyel. 1970 jú­nius 15-én kineveztek, akkor egymagám voltam a vállalat. A kinevezéssel egyidőben kö­zölték, hogy 131 millió forin­tos állóalappal, 155 milliós forgóalappal rendelkezünk majd, ezt a summát állami tá­mogatásból, illetve hosszú le­járatú hitelből teremtjük elő. 1970 október elsején jogilag is megalapították a vállalatot, az alapítólevélben pontosan meg­határozták profilunkat is: évi 500 millió forintos kapacitással dolgozunk majd. • Mi volt a szervezőmun­ka első tapasztalata? — A máj gazdaságirányítási rendszerben a vállalat alapítá- tásának feltételei nincsenek megfelelően szabályozva. Ren­geteg gyakorlati kérdésre nem adnak útbaigazítást a jogsza­bályok. Ugyanígy sok közgaz­dasági és szervezési problé­ma is megoldhatatlan. Az első eldöntendő kérdés ezért az volt, hogy mi legyen a válla­lati modell: Az építőipari tár­ca megbízásából különböző ta­nulmánytervek készültek. Ki­alakultak az alapelvek: vi­szonylag rugalmas szervezeti keretet kell adni, a feladatok­kal párhuzamosan növelni az irányító apparátust. © Beszéljünk hát a személy­zeti problémákról. Hogyan to­borozták az embereket? — 1970 október elején kine­vezték a második embert: a műszaki igazgatóhelyettest. Tíz jelentkező közül választottunk, természetesen személyesen is beszéltem a jelöltekkel. Nem mindegyik műszaki szakember vállalta az új vállalat kialakí­tását, nem akarta feladni a biztos, jó fizetésű állását. El­vünk volt: rábeszélni nem szükséges. A tárcával egyet­értésben László Mózesre esett a választás, aki huszonöt éve dolgozik az építőiparban, mér­nök-közgazdász végzettségű szakember, operatív-szervező képességű vezető. . 9 Milyen káderpolitikái el­vek határozzák meg munkáju­kat? — 1970 november elsején felállt az első osztály, a sze­mélyzeti és oktatási osztály, egy fővel, a vezetővel. Együtt döntöttünk a munkaügyi ve­zető, a műszaki osztályvezető, a revizor, a jogász kiválasztá­sában. Nem spontán módon jártunk el. Az ÉVM személy­zeti főosztálya feltárta a törzs- vállalatok kádertartalékait. A káderpolitikái elveket a Köz­ponti Bizottság határozta meg: a hármas követelmény — ez volt a mi elvárásunk is. 9 Milyen eredményeket ho­zott ez a személyzeti munka? — Az igazgatóhelyettessel együtt választottuk ki az osz­tályvezetőket. Az osztályveze­tők ugyanígy jártak el beosz­tottaikat illetően. Aki nálunk osztályvezető, az életében ilyen beosztásban még nem volt. Urbán Vincénél, a sze­mélyzeti vezetőnél például döntő érdem volt, hogy gödöl­lői, ismeri az embereket. El­mondhatom, hogy az általunk kiválasztott emberek döntő többsége megállta a helyét: partnerek a szervezet kialakí­tásában. 9 Milyen munkakörülmé­nyeket tudlak biztosítani? — A kezdet kezdetén engem tzívességből befogadott a bu­dapesti Mélyépítő Vállalat. Aztán ketten ültünk egy író­asztalnál, a műszaki igazgató­helyettessel. Később 17-en vol­tunk a budapesti cég irodájá­ban. Idén februárban Gödöllő­re, a Szabadság út 30-ba köl­töztünk, a műszakiak és az igazgatói stáb. Lebontásra ítélt lakóházban 25 embert kellett elhelyezni, a többiek Budapes­ten maradtak — az irányító apparátus ketté szakadt, ez át­fedéseket, párhuzamosságot okozott. Aztán két barakkot építettünk, most készül a har­madik ideiglenes faház. Nyolc- vanheten férünk most el Gö­döllőn. Közben minden ember annyit dolgozott, amennyit bírt. A munkaügyi osztályve­zető szaladt asztalért, bélyeg­zőért, harcoltunk telefonért, irodagépekért... 9 Eközben hogyan sikerült gyorsan megindítani a terme­lést is? — Idén február 15-én indult a termelés, két művezető irá­nyításával. Mihozzánk nem csatoltak apparátust. A Mély­építő Vállalattól 49 fizikai dol­gozó jött át, saját elhatáro­zásból, mivel eddig ingáztak. Tavaly decemberben a Pest megyei Építőipari Vállalattól Sorozatunkban elmondtuk: a modern törökbálinti tégla­gyár lehetőségei nincsenek tel­jesen kihasználva; Püisboros- jenön a maximumot nyújtják; az őrbottyáni állami és szö­vetkezeti téglagyár nem tud egymásnak segítő kezet nyúj­tani. Tipikus eseteket igyekez­tünk bemutatni. Az újságíró most arra gon­dol: milyen buta apróság ez a téglakérdés, tíz év múlva mosolyognia kell, hogy erről írt, mert akkor már ez nem lesz téma. Ha valakinek vé­letlenül kezébe kerülne a mai újság, nem értené, hogyan le­hetett ez kérdés 1971-ben? Ha tudná, hogy az érdi gyárba már éjjel 3 órakor beállnak a fuvarosok, megrakják szeke­rüket, s reggel kitör a bot­rány, rendőrségi kocsit kell hívni, hogy lerakják jogtalan rakományukat. Ha tudná, hány ház nem épül fel tégla­hiány miatt! Csáki Bélát, a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat igaz­gatóját kérdezem: hogyan lát­ja a téglagyártás helyzetét és jövőjét? — Vállalatunk az év első 7 hónapjában 4,6 millióval több nyerstéglát gyártott, mint ta­valy. Hasonló létszámmal, s közel 20 ezer túlóra megtaka­rításával. Égetett téglából 1,4 millió az elmaradásunk. Évi tervünk — a tíz gyárban — 187 millió, az elmaradást még pótoljuk. Cserépből 45 milliót égetünk, eddig 2,4 millió a túl­teljesítésünk. 90 munkást helyeztek át, fel­adatokkal együtt. Jelenleg 45- en érkeztek meg és 6,7 millió forint értékű feladatot hoztak magukkal. 9 Milyen elvek alapján kezdték meg a termelést? — Maximális területi kon­centrációt a munkában! OH kezdeni a termelést, ahol a legkedvezőbbek a munkafelté­telek. Az öt év közművesítési programja óriási feladatokat ró ránk a fővárosban és Pest megyében. Gödöllő és húsz­kilométeres térsége az egyik építésvezetőségünk fennható­sága alá tartozik, a másik Vá­cott működik majd. Átvettük a péceli vízműtársulattól a munkát. Ott akarunk először dolgozni, ahol az adott térség lakosságának érezhetően segí­teni tudunk, kezdetben a me­gye északi részére koncentrá­lunk. .. Idén 41 millió forintos a tervünk, úgy érezzük, hoz­zuk a tervet... Fóti Péter — Mi a kiesések oka? — A tavalyi árvíz miatt té­len is hajráztunk, szinte min­den nyerstéglát kiégettünk, a szokásosnál négymillióval kevesebb maradt a tavaszi in­duláshoz. Februárban jött a fagy, 2,8 millió tégla tönkre­ment. (A mai elmaradás „csak” 1,4 millió. Az évi terv 187 millió. A rossz indulás után a gyá­rak nem tudnak új erőre kapni. Kérdés: mennyire érde­keltek a többtermelésben? Az év elején a téglaipar fel akar­ta emelni az árakat, de a kormány nem járult hozzá. Tavaly ösztönzött a lelkiisme­ret, az árvíz, a túlórapénz, a prémium.) — Miért kevés a tégla? — Nem kevés. Több, mint bármikor. Mégis nagy a fe­szültség. Hihetetlenül meg­nőtt az építkezési kedv, az 1968-as átmeneti megtorpa­nás után egyre több és több téglára van vevő. A feszültsé­get fokozza a gyárak átme­neti megtorpanása. Budapest és Pest megye helyzete külö­nösen rossz. A mi vállalatunk és az Épületkerámia Ipari Vállalat nem képes ezt a ha­talmas területet ellátni. Ezért az ország távolabbi vidékeiről is milliószámra hozzák ide az építőanyagot, így másutt is nő a feszültség. — Profilgazdák vagyunk: kémény- és födémtéglát egye­dül mi gyártunk az országban, ehhez csak a mi finom, „kis- celli” agyagunk jó. Erre is Az első emeleti gépterem­ben, úgy tűnik, szinte egy­másba érnek a varrógépek. Zakatolás és hőség fogadja a látogatót. Morvái Zoltánnét kérdezem, akinek perdülnek- fordulnak keze alatt a gallé­rok. — Száz-száztíz gallért stir- celni — így hívják a gallér- varrást — éppen elég egy mű­szakban. De nem szívesen változtatok, kilenc éve dolgo­zom itt. — Sokan másképp véleked­nek ... — Nehéz két műszakban dolgozni annak, akinek gye­reke van. Nekem az a szeren­csém, hogy a nagymama se­gít. — Mire panaszkodnak itt az asszonyok? — Ez a legmelegebb terem a gyárban, az ablakot sem tudjuk leengedni, mert bal­esetveszélyes. Jó lenne egy ventillátor. nagy szükség van, gyártanunk kell, altkor is, ha kevesebb lesz a házépítéshez való kis- tégla. Így kívánják a népgaz­daság érdekei. (Tavaly az építkezni vágyók megértették, hogy első a Sza- mosköz újjáépítése, sokan el­halasztották az építést. Ma már senki sem beszél erről, senki sem akar tovább várni. Tavaly 8—10 ezer „árvizes” házhoz adott anyagot a tégla­ipar, ennyi esett ki a belkeres­kedelmi, lakossági kontingens­ből. Hatása ma érződik.) — Mikor lesz elég tégla? — Ügy gondolom, nem sza­bad felelőtlenül ígérgetni, nem szabad áltatni az embereket, őszintén meg kell, hogy mondjuk: az idén semmikép­pen sem tud a téglaipar any- nyit gyártani, amennyire szük­ség lenne. Az Országos Terv­hivatal prognózisa szerint eb­ben az ötéves tervben a fe­szültség lényegesen csökken, de nem szűnik meg. Ez csak 1975 után, a téglaipar rekonst­rukciója révén várható. (Bele lehet-e ebbe nyu­godni? Nem lehetne-e addig is, legalább átmeneti megol­dást találni a téglagyártás fo­kozására? A gyárak vezetői is sokat tehetnének saját házuk táján, tudják, mire lenne ké­pes üzemük. Érdemes lenne összegezni a tapasztalatokat és számba venni a lehetősége­ket.) Paládi József ban jóváhagyott termelés a tervezettnél nagyobb mértékben növelhető. A kormány a termelés foko­zását célzó húsipari beruhá­zások kérdésében döntött. Jóváhagyta a Miniszterta­nács a Phyiaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat fej­lesztésére vonatkozó intézke­déseket. Egyetértett azzal, hogy az állategészség céljait szolgáló oltóanyagok, vala­mint az állati tápszerek ter­melésének fokozása érdeké­ben a vállalat fejlesztését megfelelő kölcsönnel kell tá­Szalisznyó Józsefné egész nap áll és vasalja a kabátokat, egy pillanatra sem hagyja ab­ba. — Szoros a norma? — Igyekezni kell, mert sok a kabát, itt nincs megállás. Nagyon meleg van a vasaló mellett, nem irigylésre méltó, aki itt dolgozik. — Mennyit kpres? — 1530 forintot. Petró Józsefné szb-titkár megerősíti a tapasztaltakat: valamikor monopolhelyzetben voltak; most, ha hirdetnek, alig jelentkezik valaki. Más ceglédi üzemben kedvezőbb körülmények között is dolgoz­hatnak az asszonyok, mint a ruhagyárban, ráadásul egy műszakban és magasabb fize­tésért. Pedig gyáron belül igyekeznek könnyíteni a nők helyzetén. — A munkakörülmények, ha nem is ideálisak, de elfo­gadhatóak. Igyekszünk be­tartani a gépteremben a gé­pek között előírt 70 centimé­tert, hogy ne legyen zsúfolt­ság. Az elkövetkezendő évek­ben négymillió forintot köl­tünk munkavédelemre, többek között szellőzőberendezéseket vásárolunk. A ceglédi ruhagyárban az egyedül álló anyák és a nagy- családosok évente kétszer kapnak segélyt. A Balatonon szobákat bérelnek, hogy a családok együtt üdülhesse­nek. Hozzájárulnak a városi óvoda bővítéséhez. Nagy se­gítség az asszonyoknak, hogy a gyári boltban bevásárolhat­nak munka után, s itt van a közelben egy zöldség-gyümölcs elárusítóhely is. — Aki visszajön a gyer­mekgondozási segélyről és nem tudja vállalni a két mű­szakot, kilép? — kérdem Pet­ró Józsefnétől. — A kisgyermekes anyák bedolgozók lehetnek. De er­Csütörtökön délelőtt visz- szaérkezett Budapestre a Szovjetunióban szervezett orosz nyelvi táborozásról kö­zépiskolásaink első 100 fős csoportja. A tanulók Lúgé­ban töltöttek egy hónapot az­zal a céllal, hogy orosz nyel­vi beszédkészségüket töké­letesítsék, fejlesszék olyan környezetben, amely erre ki­váló lehetőséget nyújt. A ma­gyar fiatalok szovjet főisko­lásokkal együtt laktak a tá­borban, és közös programo­eltelt fél évtizedben hazánk­ban az idegenforgalom tö­megméretűvé vált, a kormány megvizsgálta a negyedik öt­éves tervidőszak szállodafej­lesztési programját és azt jó­váhagyta. A terv teljesítésével to­vábbi. mintegy 6500—7000- rel növekszik a szállodai helyek száma. A kormány felhívta az érde­kelteket, hogy messzemenően gondoskodjanak a népgazda­ság, s az idegenforgalom ér­dekeit szolgáló program vég­rehajtásáról. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. ről a részleg vezetőjét kérdez­ze meg. Okos István szívesen infor­mál: — Egyelőre hetvennégy be­dolgozónk van, de a későbbi­ekben emeljük a létszámot. Aki családi körülményei miatt nem tud bejárni, annak var­rógépet szállítunk a lakására. Természetesen csak régi, mi­nőségi munkát végző dolgo­zók jöhetnek számításba, mert termékeinket nagyrészt exportáljuk. Megtörténik, hogy jobban keresnek, mint a bentiek. Az igazsághoz persze hozzátartozik: nem nézik, mi­kor telik le a nyolc óra. Sze­rintem megfizethetetlen, ha az asszony otthon van. Sokan vallják ezt az asszo­nyok is, főleg, ha az otthon­iét kereseti lehetőséggel pá­rosul. Nem minden munkahe­lyen és szakmában lehet ki­alakítani a bedolgozó rend­szert, de mint a ceglédi példa is bizonyítja, keresni kell a módját, hogy az asszonyok könnyebben éljenek. Soós Ibolya Jugoszlávok is Horgászverseny a Mecsekben A Mecsekben levő Herman Ottó tavon augusztus 19-én és 20-án rendezik meg az immár hagyományos horgászversenyt, amelyet a baranyai horgászok intéző bizottsága a nagy ma­gyar természettudós emléké­nek szentel. Valóságos horgász-öttusa ez, mivel a halfogás csupán az egyik száma a versenyprog­ramnak. Ezenkívül szellemi vetélkedőn, barkácsolásban, céldobásban és halászlé fő­zésben is mérkőznek egymás­sal a csapatok az idei Her­man Ottó emlékversenyen. Jugoszláv vendégek is rajt­hoz állnak. A legjobb csapat díja a Baranya megyei Ta­nács által alapított — a pécsi porcelángyárban készült — eozin serleg. I kon vettek részt. A nyelvi táborok pedagógiai és kultu­rális vezetését szovjet és ma­gyar pedagógusok közösen látták el. Kint tartózkodásuk során diákjainknak alkalmuk nyílt megismerkedni Moszk­va és Leningrád nevezetessé­geivel is. A második, szintén 100 fős csoport, szombaton délelőtt, a harmadik, ugyancsak 100 tagú kollektíva pedig szom­baton délután érkezik haza Novgonodból, illetve Kurszk­ból. Sorozatban gyártják már a Videotonban az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert aratott Riviera nevű táska­rádiót, Az új készülék szerkezeti újdonságaival, hangminősé­gével és vételkészségével felveszi a versenyt a hasonló ka­tegóriájú külföldi rádiókkal. Miért kevés a tégla? (-1.) Nemcsak az ORSZÁGOS PROGNÓZIS 1973-IG mogatni. Tekintettel arra, hogy az Megoldást keres a gyár ASSZONYGONDOK A Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységében nyolcszáz asszony dolgozik. Az üzem azon munkahelyek közé tartozik, ahol mindig több a kilépő, mint ahányan munkát keresnek. Magas a betegállományban levők száma: júliusban a dolgo­zók 12 százaléka volt táppénzen. Az okokat kutatom. Egy hónap Lugában Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar középiskolások első csoportja (Folytatás az 1. oldalról.) ban van a más országok által a fejlődő országok részére nyújtott kedvezményekkel. A kormány tudomásul vette a könnyűipari miniszter je­lentését az 1971—75. évekre vonatkozó magyar—szovjet papíripari termékcsere meg­állapodás aláírásáról. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi íniniszter — korábbi kormányhatározat alapján — megvizsgálta a szegedi szalá­migyár bővítésének lehető­ségeit. Megállapítást nyert, hogy további kapacitásbővítés révén az eredeti program-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents