Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

1971. JÜL1US 22., CSÜTÖRTÖK rear ftecvti SZÁMÍTÓKÖZPONTBAN AZ ELSŐ EREDMÉNYEK Számítóközpontokba kerül­tek a talajtermékenység növe­lésének módszereit kutató or­szágos program megvalósítá­sának első kísérleti eredmé­nyei. Húszezer parcelláról több százezer adat érkezett, amelyekből a számítógépek se­gítségével következtetnek ar­ra, hogy a különböző talajtí­pusokon és növényeknél mi­lyen minőségű és mennyiségű műtrágya a leggazdaságosabb. TOURING Újabb éttermet avattak a Velencei-tó partján: az agárdi turista szálló szomszédságá­ban elkészült a 120 vendég el­látására alkalmas Touring ét­terem. A Pannónia Szálloda- és Venöéglátóipari Vállalat épí­tette 4 milliárd forintos költ­séggel. SZERVEZÉS ES VEZETES A DÖNTÉS DEMOKRATIZMUSA Oszkó Gyula, az ikladi Ipari Műszergyár igazgatója. Soro­zatunkban most őt kérdez­zük, a demokratikus vezetői stílus jegyeit keresve. 0| Mi volt a demokratikus vezetés tartalma a direkt gaz­daságirányítási rendszerben? — Akkor is igény és kívá­nalom volt, hogy egy vállala­ton belül a vezetés demokra­tikus legyen. Nemcsak elvár­ták, de előírták, hogy a vál­lalati tervet a dolgozókkal vitassuk meg. Nődé: tervuta­sítás, tervlebontás, mutatók! Minden „lebontó szerv” a szá­mokba belekalkulálta a saját biztonságát. A mutatók és a valóság .emberi, technikai fel­tételei között alig volt kap­csolat. Ezt lett volna érdé­NÖVEKVŐ önállóság gondok BESZÉLGETÉS CEGLÉD TANÁCSELNÖKÉVEL Pest megye legnagyobb vá­rosában, Cegléden, Kürti And­rással, a városi tanács elnöké­vel beszélgettünk a tanácsok önállósságáról. — Negyedévnél alig vala­mivel több telt • el az új ta­nácstörvény életbe lépése óta. Ilyen rövid idő alatt még nem mutatkozott meg a na­gyobb önállósságból adódó minden előny — állapítja meg az elnök, majd így foly­tatja: 14 millión felül — Nagy a jelentősége an­nak, hogy a többletbevétellel ezentúl a város rendelkezik. Több új bevételi forrás biz­tosítja a többletet, ezek közül összegszerűségben minden bi­zonnyal a vállalati, szövetke­zeti és mezőgazdasági, terme­lőszövetkezeti hozzájárulás lesz a legnagyobb, bár még nem tudhatjuk', hogy ponto­san mennyi. Bruttó nyeresé­gük egy, illetve a tsz-ek 0,33 százalékát fizetik be. Eddigi nyereségeik figyelembevételé­vel a negyedik ötéves terv időszakára hozzájárulásukat 14 400 000 forintban irányoz­tuk elő. Remélem azonban, hogy ennél sokkal nagyobb összeggel gyarapíthatják a város fejlesztési alapját, ha jól végzik munkájukat. — Abban, hogy eredménye­sebben dolgozhassanak, a vá­ros is igyekszik segíteni. Most építkezik a Kőbányáról hoz­zánk költöző Hordógyár. A söröshordó már alumínium­ból készül, de a bort változat­lanul ászokhordóban expor­tálják, és a MONIMPEX leg­nagyobb hordósbor kivitele innen indul külföldre, a ceg­lédi pincészetből. Mostanáig a fát Festre szállították, on­nan meg az üres hordót ide. Ezentúl ide hozzák a fát, a hordót pedig nálunk, felhasz­nálási helyén gyártják. Mi azzal támogatjuk új, nagy ipartelepünket, hogy telekért, közmű-hozzájárulásért egye­lőre nem fizetnek. Az üzem 1973-ban kezdi a munkát, de csak 74—75-ben fizet évente két-két milliót, s persze, nye­resége után a hozzájárulást is. Ide költözéséből más haszna is van városunknak: 400 új «P unkahely. — Az ÉVIG régi telepérői '— az új kórház mellől —, az általunk biztosított olcsó te­lekre költözött, ahol most újabb nagy üzemépületet emel. Dolgozóinak szSLma to­vább növekszik, s hogy közle­kedésüket megkönnyítsék, autóbusz-fordulót kell építe­ni. Mi adjuk ehhez a terüle­tet, és vállaltuk a tervezés költségeit. Az állami gazdaság — az ő dolgozóinad, is szük­sége van az autóbuszra — földet hordát a fordulóhoz, így az EVIG-re csak a kivite­lezés költsége hárul. Tehát mindenki jól jár. Pénzügyőri feladatok V — Új bevételi forrás töb­bek között a magántermelők­től beszedett borforgalmi adó is. így azután az ősztől kezd­ve pénzügyi osztályunk — ta­lán furcsán hangzik —, pénz­ügyőr is lesz. Csakhát az adóügyi előadók nem értenek a szeszfokoláshoz, többlet- munkát jelent számukra az így előálló ötezer új adótétel is. Lét-zámuk növelésére vi­szont nincs lehetőségünk. Egyelőr átmenet: megol­dásként, nyugalmazott pénz­ügyőröket alkalmazunk az őszi hónapokra, hogy legyen, aki szakszerűen ellátja a bor­adó kivetését. — Egyébként nemcsak az új bevételi források, hanem, az új kiadások is növelik a pénzügyi osztály munkáját. Több, eddig a járási tanács­hoz tartozó intézmény fenn­tartásával is a városi tanács foglalkozik. A járási könyv­tár, az abonyi tüdőbeteg-gon­dozó például szintén a város­hoz került. Alaposan megnö­vekszik tehát a munka, s pil­lanatnyilag a többletbevétel­lel járó munkatöbblet gondot okoz. Előbb-utóbb elkerülhe­tetlen a jelenlegi létszám nö­velése. — Fejlesztési bevételünk és kiadásunk előirányzata a mos­tani tervidőszakra 340 millió forint. Ebből építünk: 963 ta­nácsi bérlakást és szövetkeze­ti lakást, tovább fejlesztjük a vízmüvet, folytatjuk a csator­názást, úttestek kiépítését. Ezek a nagyobb beruházá­saink. Ahhoz, hogy kellő nagyságú új bölcsődét, óvo­dát is építhessünk, a vállala­tok külön hozzájárulását igé­nyeljük. Felhívásunkra több vállalat máris kedvező választ adott. Érthető, hiszen a kis­gyermekes anyák, ha nincs hová elhelyezni picinyeiket, kénytelenek távol maradni a termeléstől. Az építkezés­hez való hozzájárulás ará­nyában a vállalatok úgyszól­ván alapítványi helyekkel rendelkeznek, és természete­sen kijelölési joggal. Dunányi belvíz — A nagyobb önáUósság alapján „leadott” hatáskö­rökhöz tartozik az io, hogy a városi tanács I. fokú víz­ügyi hatóság lett. A Duna ugyan - nem folyik keresztül a városon, de' belvizünk csak­nem annyi, mintha ekkora foiyónk lenne. Ezt csak azért említem, hogy érzékeltes­sem: a nagyobb önállósság sok új feladatot, több mun­kát és gondot jelent, s egy­ben nagyobb felelősséget is. És bizonyosságot arra, hogy gyorsabban fejleszthetjük, szeb' é, korszerűbbé váro­sunkat, Ceglédet. Sz. E. mes megvitatni a vezetőkkel, a munkásokkal? Korábban gyakran értelmetlen, formális volt a demokratizmus. Én csak annyi vitát csináltam, amennyi feltétlenül szükséges volt. 01 Ml ma a demokratikus ve­zetés tartalma? — A demokratizmusnak ma rendkívül sok tartalmi feltétele született meg. Az ember beletanulása a demok­ráciába — ez a nehezebb fo­lyamat. E témában nem áll a „tyúk és tojás” okoskodás: először legyen demokrácia, s e közegben megtanulják az emberek a demokráciával való élést, fordítva nem igaz!... Ma még a demokra­tizmus fékje a túlszabályo­zottság. A A. vezető döntésekor ezer­nyi összefüggést vesz figyelem­be. A demokratizmus fórumain az indokolás nem ölelhet fel minden tényezőt. A szükséges egyszerűsítés nem csorbítja a demokratizmust? t — Szükséges leegyszerűsí­teni a bonyolultságot. Ha minden összetevőt elemeznék például a termelési tanács­kozáson: nagy hibát követnék el. A dolgozók nem értenék', teljes érdektelenségbe fullad­na eszmefuttatásom. Annyit kell mondani, amennyi hely­ben érdekes, érthető, érzékel­hető. A kevesebb lehet a több. Az egyszerűsítés nem feltétlenül torzítja a teljes igazságot. A vezetőnek tud­nia kall az ezernyi összete­vőt, hogy minden közérthető mondata száz és száz elemzés, gondolat, tény, pontos, álta­lánosított tükörképe legyen. A vállalatot érintő fontos kérdések vezetői szinten dől­nek el. A demokrácia fórumai­ra csak a periférikus, kévésbé sorsdöntő témák kerülnek? — A dolgozók számára nem lényegtelen kérdések ezek, még akkor sem, ha a vállalat egésze szempontjából nem a leglényegesebbek. Legyen, ne legyen túlórázás? — ez bi­zony nem érdektelen kérdés. Szocialista brigádok szavaz­tak a túlóra mellett! Magya­rázni kellett: a túlóra elviszi a bérfejlesztést, a prémiumot, az év végi nyereségrészese­dést. Ez szerintem igenis sorsdöntő kérdés ___El sze­re tném mondani: ha a vezető érthetetlenül beszél, nem meggyőző az okfejtése, akkor a tárgyi tudásával van baj... És még annyit: igaz, minden •kérdést nem lehet a demok­rácia fórumaira vinni. Meg­szavaztatni a bért? Szavazás­sal sohasem differenciálnak, hanem egyenlősítenek! A Gondolom, különösen kel­lemetlen feladat a dolgozókat meggyőzni felsőbb döntések helyességéről akkor, amikor az igazgató sem ért egyet azokkal. — Ilyen helyzet előfordul. Véleményem szerint a köz­gazdasági szabályozók egy ré­szénél a mesterkéltséget vélik egyesek tudatosságnak. Pedig mekkora a különbség! Nem egyszer kapunk olyan rendel­kezéseket, amelyeket tiszta fejjel nem is lehet megérteni. Például: a részesedési alapból bizonyos összeget lakásépítés­re fordíthatunk, a summát át­adjuk az OTP-nek, egy száza­lékos kezelési költség fejében. Ez fantasztikus! Azt hiszem, a világon nincs ilyen helyzet: mi fizetünk a pénzintézetnek a pénzünk fejében... Ilyenkor a demokrácia csorbát szenved: ezt a rendelkezést nem mond­tam el a dolgozóknak, hiszen felzúdulás lett volna a vége. 0b Milyen vezetői kérdések nem tartoznak a demokrácia fórumaira? — Operatív döntéseket nem lehet a közösségre bízni. Kö­zép-, hosszútávú terveket, strukturális témákat érdemes e fórumok elé vinni. Formális meghallgatásra nincs szükség. Nem szabad kényelmességből, vagy a felelősség átruházása céljából minden csip-csup ügyet bizottságok, tanácsok, értekezletek témájúvá tenni. 01 Milyen vezetői kérdések tartoznak kizárólag a demokrá­cia fórumaira? — Azok, amelyeket csak vé­lemény-összeütköztetés alap­ján lehet eldönteni, ilyenek például az éves, a középtávú elhatározások. Igaz, hogy az ilyen tanácskozások időírab- lóak, de eközben kovácsolódik össze a vezetés. Mire az egy­személyi döntés megszületik, csökkennek az alternatívák, megformálódik a többségi ál­láspont — minden szavazás nélkül. Buta az a vezető, aki a kialakult állásponttal szem­beszáll ... 01 Hogyan működik a vál­lalat kollektiv vezetése? — Az igazgatói tanácsban szavazás nincs. Szabad formá­ban, szabad és kötetlen a vé­leménynyíl vám'tás. Ugyanígy korlátlan a bírálat szabadsága is... 01 Könnyű lenne azt monda­ni, hogy a demokratikus ve­zetői stilus a legjobb, de eh­hez még a szakirodalom sem veszi a bátorságot. — Á kombinált' vezetői stí­lus a jó: vegyen elemeket az autarchikus, sőt a mindent szabadjára engedő módszerből is. A legfontosabb az egysze­mélyi döntés felelős vállalása. A pontos érzék annak kivá­lasztására, hogy mely kérdés az operatív, s melyik tartozik a közösségre. Az operatív dön­tések áthárítása a kollektívá­ra legalább akkora hiba, mint amikor kérdéseket a kollek­tívák elől elhallgatnak. Nem a fontosság, a jelentőség, hanem a jelleg differenciál... Fóti Péter Kétszáztíz család új otthona JLahásprofjram Apajpusattn* Hálás, de nehéz feladat tö­rődni az emberek gondjaival. Gecse Vilmos igazán tudja ezt, huszonegy éve függetlenített szakszervezeti titkár a Kis­kunsági Állami Gazdaságban. Amikor az elmúlt időről kér­dezem, csak 1967-et idézi: ek­kor kezdték felmérni a csalá­dok lakáshelyzetét. Sorra járták a lakásokat és kiderült, hogy kétszáz-tízen elfogadhatat­lan körülmények között laknak. Az látszott indokoltnak, hogy központi települést alakítsa­nak ki, mivel az egymástól sok kilométerre levő tanyá­kon minden korszerűsítés költ­séges lett volna. Meghirdették, hogy aki a gazdaság központjában, Apaj- pusztán építkezik, ingyen kap telket. Először csak hat csa­lád kezdett hozzá, később a többiek is kedvet kaptak. Négy-öt év alatt hetven csa­lád költözött be a távoli ta­nyákról. Keresték-kutatták a módját, hogyan köthetnék az embere­ket az állami gazdasághoz. A I jövedelmek alakulása mellett a lakásépítés támogatása lát­szott megoldásnak. Az elmúlt két évben iíz lakás építéséhez adott 40—40 ezer forintos segít­séget a gazdaság. Ha a dolgozó szerződést köt és vállalja, hogy meghatározott ideig Apajpusatán marad, nem kell visszafizetnie a pénzt. A gazdaságban sokféle mó­don könnyítenek az építkezők helyzetén. Aki 60 ezer forin­tos kölcsönt vesz fel az OTP­től, annak csak a 2 százalékos kamatot kell fizetnie, a többi kamatot a gazdaság törleszti. A szakszervezet a nőbizott­sággal együtt vizsgálta, hány család él nehéz anyagi körül­mények között. Harminckét nagy családos dolgozót tarta­nak nyilván, ahol a gyerme­kek száma négy és hét között van. ök a maguk erejéből nem tudnak lakáshoz jutni. Rajtuk úgy segítenek, hogy a gazdaság építi fel a laká­sokat és szerződést köt a dolgozókkal. 1972-ben tíz lakást kapnak ilyen módon a nagy családo­sok Kétszáztíz lakás építését a gazdaság nem vállalhatja, vi­szont nincs mindenki olyan körülmények között, hogy építkezzék. Áthidaló megoldásként az apajpusztai majorban le­vő egykori cselédházakat korszerűsítették. Idézzük a számokat: 110 la­kásban a régi döngölt padló helyett parkettáztak, 380 új aj­tót és 220 korszerű ikerabla­kot építettek be. Az egykori közös, konyhás, szabadkémé- nyes cselédlakások helyén egészséges két szoba, konyha, kamrát alakítottak ki. így leg­alább tíz-tizenöt évig lakha- tóak a régi házak is. Még 17 ajtó és 28 ablak kell ahhoz, hogy mindenki elfogadható kö­rülmények között lakjon. Az idők változását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a gazdaságban talán csak két családnak nincs még tele­víziója. s. i. Jövedelmek a mezőgazdaságban Legendák nélkül Mennyit keres a növényter­mesztő, a traktoros, a kiegé­szítő üzemági dolgozó és a tsz-elnök? oyakran kérdik ezt az ipari üzemekben. Néha él­lel, néha érdeklődve. Többet kapnak-e, mint a nagyüzemi munkás, megdolgoznak-e ér­te? Miből épülnek „kacsalá­bon forgó paloták” a falvak­ban? , 5 AG és 31 tsz Az MSZMP Pest megyei Bizottsága aktívák bevonásá­val felmérést végzett a me­zőgazdasági jövedelmek el­osztásáról. öt állami gazda­ságban és harmincegy terme­lőszövetkezetben vizsgálták a jövedelmi viszonyokat, figye­lembe véve a megyei összesí­tő adatokat is. A felmérés igazolta, hogy a mezőgazda- sági dolgozók jövedelemszint­je elérte az iparban foglal­koztatottakét. A szocialista iparban az átlagos havi jöve­delem 1883 forint, az állami gazdaságok fizikai • dolgozói 2073 forintot keresnek. A tsz- tagok 1694 forintot visznek haza havonta a közösből. Ke­vesebb ez, mint a szocialista iparban dolgozók havi átlaga, de hozzá kell adni a háztáji­ból származó bevételt is. A jövedelemnövekedés mellett az utóbbi három év­ben megteremtődött o jöve­delembiztonság. Szinte vala­mennyi gazdaságban áttértek a készpénzfizetéses rendszer­re. Általában a valóságos tel­jesítmény értékének 80 szá­zalékát kapják kézhez ha­vonta a gazdák, a többit év végére tartalékolják. A mezőgazdasági dolgozók jövedelemszínvonala ugyan elérte a munkásokét, de ez nem jelenti azt, hogy a szo­ciális juttatások is azonosak. _ Ugyanakkor a mezőgazda­ságban, az iparhoz hasonló­an, nagy a különbség jövede­lem és jövedelem között. Itt iS mindenki munkája szerint részesedik. A díjazás mintegy 70 százaléka teljesítménybér. Így van, aki 6—7000 forin­tot keres csak évente, mások 60 ezret is hazavisznek. A vizsgált gazdaságokban az át­lagos jövedelmek is különbö­zőek. A gyenge tsz-ekben — s itt a gyenge szó nem az adottságokat jelöli — 10—12 ezer forintot kapnak a ta­gak. A jobban szervezett üze­mekben pedig 30—32 ezer fo­rint az átlagos évi jövedelem. Közelednek egymáshoz a keresetek A termelőszövetkezetekben az utóbbi években csökkent az ágazatok közötti jövede­lemeltérés. Ennek ellenére még jelenleg is a kiegészítő üzemágakban keresnek leg­többet — tíz őrá alatt 111 fo­rintot — a dolgozók. Ezt köve­tik az állattenyésztők 95 fo­rinttal. A legkevesebb a nö­vénytermesztőknek jut, 79 fo­rint. Különbség van a szakkép­zett és szakképzetlen munká­sok jövedelme között is. A tsz- ekben az ipari képzettségű szakmunkások 33 százalékkal kapnak több pénzt, mint a szakképzetlenek. A mezőgaz­dasági képzettségűek viszont csak 18 százalékkal, amin vál­toztatni kell, mert így nem ösztönzi eléggé a fiatalokat ta­nulásra. • A kiegészítő üzemágról is gyakran esik szó. „Annyit ke­resnek, amennyit nem szé­gyellnek” hangzik el sokszor megrovóan. Valóban így van? Az adatok mást bizonyítanak. A tízórás munkáért 111 forin­tot visz haza a kiegészítő üzemágban dolgozó munkás, havonta tehát mintegy 2300 forintot. S ezért nem nyolc órát dolgozik, s nem korszerű gépeken. Igaz, a 2300 forint csak átlag, vannak kirívóan nagy jövedelmek is. Szintén sokat vitatott kérdés a tsz-vezetők fizetése. A me­gyében egy-két évvel ezelőtt akadtak meghökkentő példák. I Voltak olyan tsz-elnökök, akik irreális jövedelmet élveztek. Néhány ilyen esetről lapunk­ban is beszámoltunk. A párt­bizottsági felmérés most azt igazolja, hogy a vadhajtások elsorvadtak, s a MÉM rendele­té, illetve a TOT ajánlása sze­rint díjazzák az elnököket, fő­könyvelőket. Az ágazatvezetők pedig az állami gazdaságokban átlagosan 4420 forintot, a ter­melőszövetkezetekben 4300 forintot keresnek. A mezőgazdaságban éppen úgy, mint az iparban, a nők hátrányosabb helyzetben van­nak a bérezésben, mint a fér­fiak. Itt az iparból ismert gondokat egyéb is tetézi. Rosz- szabb a nők foglalkoztatott­sága. Míg a férfiak átlagosan 222 tízórás munkanapot dol­goznak a közösben, a nőknek csak 179-re van lehetőségük. A keresetük minden területen ki­sebb. A férfiak tíz óráért 103 forintot, a nők 86-ot kapnak. A kiegészítő üzemágban 115 fo­rint a férfiak, 77 pedig a nők bére. Az üzemi felsőbb vezetők között is lényeges a jövede­lemeltérés a férfiak javára. A férfiak átlaga 64 ezer forint, a nőké 49 ezer. A beosztott női vezetők pedig a 41 ezer forin­tos férfifizetés helyett csak 30 ezret kapnak. Vizsgálták az okokat is A jövedelemkülönbség okait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nők között kevesebb a szakképzett dolgozó, az azo­nos végzettségűek esetében pe­dig a nagyobb keresettel járó beosztást a férfiak töltik be. A nők díjazásánál tehát még van tennivaló. A nagyüzemi mezőgazdaság fejlődése megköveteli, hogy a kereseti lehetőségek azonosak legyenek az iparéval. Csak így biztosítható, hogy elegendő szakképzett ember legyen az egyre növekvő mennyiségben szükséges élelmiszer megter­meléséhez. M. Kovács Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents