Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-09 / 160. szám

1971. JŰtlUS 9., PÉNTEK rrsr aim. <&Círíap Ünnepi ülés a vasutasnap alkalmából A 21. vjjsutasnap gazdag eseménysorozata • csütörtökön a MÁV Vezérigazgatóságon tartott ünnepi üléssel meg­kezdődött. A MÁV legfőbb irányítói dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettesnek, a MÁV vezérigazgatójának vezetésé­vel megemlékeztek a magyar vasutak fennállásának 125. évfordulójáról, jelenéről, s tárgyaltak a soron következő feladatokról. Gabonaváros Mohácson — közvetlenül a Duna partján — valóságos „gabonaváros” körvonalai bontakoznak ki az építők munkája nyomán. A Bara­nya megyei Gabonafelvásárló Vállalat az ország egyik legna­gyobb. legkorszerűbb kom­binátját teremti meg itt. Ehhez hasonló tároló- és feldolgozó-komplexum csak Székesfehérvárott van. A mo­hácsi azonban még azt is felülmúlja, amennyiben egy dunai uszálykikötő is csatla­kozik majd hozzá. A munka fontos szakaszá­hoz ért csütörtökön: féléves előkészítés után megkezdték az óriási gabonatároló silói­nak betonozását, mégpedig a legkorszerűbb csúszózsaluzás- sal. Az egy tömbből álló siló­ban 2000 vagon terményt lehet majd elhelyezni. Mellette épül a modern ta­karmánykeverő-üzem, amely naponta 24 vagon tápdús ke­veréket állít elő. E két épít­mény jövőre készül el és akkor kezdik meg egy új, nagy kapacitású malom épí­tését. LAKÁS: KICSIBEN ES NAGYBAN (10.) Ki nézzen tükörbe? írtuk: a lakáskérdés tanul­mányozásakor mintha tükör­be néznénk, szinte minden örömünk, gondunk föllelhető e tükörképben. A hasonlatnál maradva, s a gondolatsort lo­gikusan folytatva, megkér­dezhet j'ük: Ki nézzen tükörbe? Az állam, amely ugyan kité­rőktől, zökkenőktől nem men­tesen, de lényegében a föl­szabadulás pillanatától kezd­ve rengeteget tett a lakáshely­zet könnyítéséért, az állam­polgárok lakásgondjának megoldásáért? Vagy az állam­polgár legyen az, aki tükörbe tekint, hogy meglássa mindazt, ami mellette és ellene szól? Avagy a tanácsok, a lakásépí­tés — hosszú éveken át csak formális — gazdái? Mind- annyiunknak bele kell nézni e tyfcörbe. Mindanmyiunfcn alt része van abban, hogy a la­káshelyzet napjainkban is leg­főbb gondjaink egyike. Ré­sze, mégha sűrűn e részvétel közvetett is. Az évtized végére Eredetileg az volt a számí­tás, hogy 1975-ig, a tizenöt éves lakásíejlesztési terv be­fejezéséig, minden család megfelelő otthonhoz jut. E számítás nem bizonyult helyt­állónak. Sokféle ok közreját­szott ebben, döntő mértékben azonban azok a társadalmi mozgások, amelyek jóval meg­haladták valamennyi tervező elképzeléseit. Az a furcsa helyzet állt elő ugyanis, hogy ott éjmit a lakások többsége, ahol a lakosság — csökkent. 1951 és 1970 között a főváros lakossága 370 ezer fővel, a többi városé 810 ezer lélek-' kel gyarapodott, míg a közsé­gek népessége 250 ezer em­berrel mérséklődött. A fővá­rosban a népesség nettó sza­porulata 40 százalékot, a la­kásállományé csak 20 száza­lékot tett ki. A városok ese­tében 87 százalék, illetve 33 százalék ugyanez az adat, míg viszont a községek esetében a lakosság nettó szaporulata mínusz 27 százalék, a lakás- állományé ugyanakkor plusz 47! E néhány számadat a la­káshelyzet egyik súlyos el­lentmondására mutat rá: ott javul gyorsan a lakáshelyzet, ahol amúgyis kedvező, s ugyanakkor a városokban, el­sősorban a fizikai munkások esetében, a változás csak na­gyon lassan megy végbe. Növelte a lakásigényeket az is. hogy két évtized alatt — 1951 és 1970 között — a né­pesség száma tíz százalékkal emelkedett, a családoké vi­szont 25 százalékkal! Így jött létre az a helyzet, hogy a számításokkal ellen­tétben valójában csak a het­venes évek végére jutunk el addig, hogy minden jogos igényt reálisan kielégíthe­tőnek tekinthessünk. Ehhez föl kell építeni a negyedik öt­éves tervben a 400 ezer új la­kást, s be kellett vezetni a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerét. Első ízben került sor arra, hogy a lakáshelyzet valamennyi összetevője — településfejlesztés, lakásépí­tés, karbantartás, lakáshasz­nálat, lakbér stb. — egységes elvekre alapozódjék. A párt Központi Bizottsága és a kor­mány együttes ülésének a múlt évben hozott ismert ha­tározatai azt a célt szolgálták, hogy növeljék a lakáspolitika gazdasági megalapozottságát, fokozottabban érvényre jut­tassák a társadalmi érdekeket. A társadalomnak ugyanis nem érdeke', hogy a lakást in­gyen, adományként kapják az emberek, mert a tapasztalatok szerint e nagy értékű ado­mányt sűrűn nem a legérde­mesebbek, s a legrászorultab­bak kapták. Nem adomány, de... Az új rendelkezések meg­szüntetik ezt az adomány jel­leget, amikor kimondják az egyszeri lakás-használatbavé­teli díj fizetését, ám — s ez a tudatos állami politika érvé­nyesítése — különböző ked­vezmények adhatók az eltar­tottak számának arányában. Azaz: a rászorultak, a sze­gények, a nagycsaládosok előnyt élveznek, s nemcsak elvben. Mert elvben eddig is előnyt élveztek... A rendel­kezések végrehajtása, vala­mint az állami lakásépítke­zés arányának növelése, a la­kások ..esetében is a gazda­ságosság szerepének fokozása együttesen végül is oda vezet, hogy a hetvenes évek végére az új lakások ezer lakosra ju­tó számában elérjük az eu­rópai színvonalat, az éven­kénti kilenc lakást ezer lakos­ra számítva. Ahogy fokoza­tosan megközelítjük ezt a színvonalat a lakások — az új lakások — komfortosságában is. (Jó példa erre az egy­szobás lakások arányának csökkenése, a fürdőszobával felszerelt lakások számának növekedése, mert míg 1960- ban száz lakásra 16 fürdő­szoba jutott, 1970-ben már 30.) Ennek különösen nagy szerepe van Pest megye ese­tében, ahol a lakásállomány összetétele rosszabb az orszá­gos átlagnál, kevesebb a kom­fortos lakás, s száz lakásban többen laknak, mint országo­san. Az anyag gyűjtése során a lakáshelyzetet kiválóm is­merő, mert annak irányítá­sában részt vevő vezető mond­ta: „végre, a hátsó udvarban is kezdünk rendet csinálni”. Arra utalt ezzel, hogy koráb­ban a kelleténél jobban csakis az új lakások építésére figyel­tünk, s már kevesebb törődés jutott e lakások elosztására, további sorsára, kezelésére, karbantartására. • Aminek be­szédes tanúsítója néhány, mindössze nyolc-tíz éve épült lakótelep állapota... A soka­sodó példák, a lakásfenntar­tás növekvő állami terhei végül is törvényszerűvé tet­ték azt az elhatározást, hogy nemcsak a lakásépítésben, de a lakbérekben is tiszta hely­zetet kell teremteni. Közelebb az igazsághoz Az 1949—1950-es időszakban a lakbér az átlagkereset tíz százalékát kötötte le. Az eltelt évek alatt a bérek növeked­tek, a lakbérek viszont vál­tozatlanok maradtak, s így ki­alakult az a helyzet, amely­ben a lakbér már az átlag- kereset 2—5 százaléka volt csupán. Ez — a bérlő szem­szögéből — nem tűnt rossz­nak, ám annál rosszabb volt a lakások fenntartásának gondját viselő államnak. A hatvanas évek vége felé — mert az anyagárak, meg az építési-karbantartási árak ■ is emelkedtek — a lakbér már szinte semmit nem fedezett a szükséges költségekből, külö­nösen nem a régi házak ese­tében. Ha most nem is tűnik nép­szerűnek, de tény: az alacsony lakiér önmagában nem vív­mány! Elszakító az élet- színvonal egészétől, a lakás­építés és fönntartás helyze­tétől, az alacsony lakbér nem több, mint tetszetős illúzió, amire olykor hivatkozni le­het. Nem hivatkozási lehetősé­gekre van szükség, hanem ar­ra, hogy a lakbérek is köze­ledjenek a társadalmi igaz­ságosság elvéhez. Aki amit használ, azt fizesse meg, s ne a véletlenen, a szerencsén — netán az ‘összeköttetésen — múljon az, hogy az egyik család bagóért lakik, mert ál­lami lakást kapott, a njásik meg vért izzad, mert szövet­kezeti lakás részletét fizeti, a házépítés kölcsönét törleszti. A július 1-től életbe lépett sokféle féhdelkezésnek lénye­gében ez a célja. Mészáros Ottó Következik: MEGLESZ-E A 400 EZER? SZERGEJ JOSZIFOVICS MANY AKIN magas, energikus férfi. Akkora terület élén áll, amely nagyobb mint Magyar- ország. Az omszki terület párt- bizottságának első titkára, s az SZKP Központi Bizottságának, valamint a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának tagja. A terület lakóinak száma Pest megye lélekszámának kétsze­rese. Ez a terület küldte el lá­togatóba képviselőit hazánkba, megyénkbe. — A szibériaiak üdvözletét hoztam magammal — mondja Manyakin elvtárs. — Mi áll­hatatos emberek vagyunk, akit barátunknak ' tekintünk, azt valóban annak is tartjuk. Ked­ves barátainknak, a Pest me­gyeieknek az Irtis folyó kör­nyékén lakó szibériaiak jókí­vánságait tolmácsolhatom. E táj lakói sokat próbált embe­rek, hiszen nyáron gyakran plusz negyven fokban dolgoz­nak, télen mínusz negyvenben is. Manyakin elvtárs és a vele érkezett háromtagú delegáció a megye csaknem minden já­rásába ellátogatott, ismerke­dett a megye mezőgazdasági és ipari üzemeivel. Meglepő volt, hogy a távoli kedves ven­dég milyen otthonosan mozog magyar gazdasági kérdésekben is. Sokszor kellett elismerően j bólogatniuk a vendéglátóknak, amikor kérdezett valamiről. A lényeg érdekelte. Főleg az ál­lattenyésztés. Elragadtatottan nyilatkozott például a Herceg- halmi Állami. Gazdaság mo­dem sertéstelepéről. Viszont azonnal kitapintotta a hibákat is, gyakran rákérdezett. Rendkívül tetszett egyebek között a Nagykőrösi Konzerv­gyárban folyó termelés, feltűnt a gyár igazgatójának ^felké­szültsége, szakismerete. Álta­lában jó véleménnyel volt me­gyénk gazdasági objektumai­nak vezetőiről, éleslátásúak- nak, élelmeseknek tartja őket. — Mi azért jöttünk — mondta —, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, kölcsönösen segítsük egymást, mert mint kiderült, problémáink is sok mindenben azonosak. Gyakran hivatkozott a mi X. kongresszusunk határoza­taira, megkérdezte, hogyan tu­datosítjuk a kongresszus szel­lemében ránk váró feladato­kat. Idézett Kádár János elv­társ moszkvai, az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott be­szédéből, amelynek utolsó per­ceit felállva hallgatta az öt­ezer küldött, és szűnni sem akart a tapsuk. Manyakin elv­társ is köztük volt. Itt válasz­tották be ismét a központi bi­zottságba. Rendkívül szépen, hatásosan mondott pohárköszöntőket a meghitt, rendkívül baráti han­gulatú beszélgetéseken me­gyénkben. Nem mulasztotta el, hogy elmondja: a küldöttség három tagja nem először jár Magyarországon. Igen régen és nehéz időkben voltak itt: 1945- ben, harcoltak a fasizmus el­len, a magyar nép szabadsá­gáért is a Duna—Tisza közén, Budapesten. VALENTYINA PAVLQVNA BISZARIN A orvos-őrnagy volt Nvolcvan esztendős sebészet %! ünnepelte a Semmelweis kórház Dr. Czeyda-Pommersheimet köszönti dr. Stark Jan­ka igazgató-főorvos, országgyűlési képviselő és dr. Bé­kés Zoltán megyei főorvos. Bensőséges ünneplés szín­helye volt tegnap délelőtt a megyei Semmelweis kórház ülésterme. Nemcsak a kór­ház, hanem távoli vidékek orvosai és egyetemi tanárok is összesereglettek, hogy 80. születésnapja alkalmából köszöntsék idősebb dr. Czeyda-Pommersheim Fe­rencet, a nagyhírű sebészt, aki 1933 óta állt — négy esztendővel ezelőtti nyugdí­jazásáig — a kórház I. szá­mú sebészete élén, s aki ma is fáradhatatlanul és fiata­los lelkesedéssel dolgozik ugyanott, átadva 57 éves orvosi gyakorlatának és nagy tudásának gazdag ta­pasztalatait a fiatal sebész­nemzedéknek. Hosszú pályafutása alatt gyógyító kése ezrek életét mentette meg. Kormány- és tudományos kitüntetésekkel is többször elismerték mun­kásságát. A zsúfolásig megtelt te­remben elsőnek dr. Rigó János, a Semmelweis kór­ház igazgató-főorvosa kö­szöntötte, majd dr. Hüttl Tihamér, aki utóda, az I. számú sebészeti osztály fő­orvosa méltatta az ünnepelt tudását, pályatársai és be­tegei által oly jól ismert emberségét. Dr. Petri Gábor szegedi orvosprofesszor, a Magyar Sebész Társaság főtitkára, méltatta a társaság volt el­nökének munkásságát. Vé­gül dr. Rétin Aurél profesz- szor, a megyei kórház nyu­galmazott, de még mindig tevékeny gégész főorvosa üdvözölte rövid beszédben a nála fiatalabb ünnepeltet. Az ünneplést fogadás kö­vette, majd Pomi bácsi, — így szólítja mindenki a kór­házban — levetette fekete zakóját, fehér köpenyt öl­tött, és mint más napokon is, végigjárta a kórterme­ket rősünk lehetne: külsőleg szov­jet filmek karakterisztikus hő­seit példázza. Karján ma is ott a nyoma, hogy a magyaror­szági harcokban megsebesült Mostani látogatása alkalmá­val azonnal kontaktust talált a járások vezetőivel. Karon ragadta őket, s kérdezgette, hasonlítgatta az omszki járás és az itteniek körülményeit Hát igen, a mi járásaink va­lamivel apróbbak, de problé­máik hasonlóak. A kérdés: hogyan illeszkednek a nagy egészbe, a megyébe — illetve a területbe — és az egész or­szágba. VLAGYIMIR ILJICS ZSA- RINOV látszott a legvidá­mabbnak. Monor, Nagykőrös környékén harcolt, 18 évesen tiszthelyettes volt, páncéltörő, egyenesen az iskola padjaiból került a frontra. Még most is, negyedszázad után, minden fa­lu és város nevére emlékszik, ahol harcolt. Az omszki területi pártbi­zottság agitációs és propagan­da osztályának vezetője, ezért helyi sajtófőnöke is. Szorgal­masan jegyezgetett neveket, adatokat, mert: „Ha hazame­gyek, mindjárt kifaggatnak az újságírók, nem akarok nekik valótlant mondani.” Kedves epizódot masál há­borús emlékeiből: Monor kör­nyékén betévedtek egy tanyá­ra, ahol négygyerekes család tengődött. Ök két napig pihen, tek ott, ellátták a háziakat mindennel, öss zebará tkoztak, rendbeszedték a ház táját. Bú­csúzásul az asszony is meg akarta őket ajándékozni, s mi­vel más nem volt otthon, tört a meggyfáról egy ágat, és ab­ból készített teát. , Különben Zsarinov elvtárs osztotta a legszorgalmasabban, a szobériai emlékeket: jelvé­nyeket, hanglemezeket, map- a háború alatt. Most tanár az Pákát, s a magyar nemzetközi omszki egyetemen, gyermek- kommunista harcosokról meg- gyógyász. emlékező könyveket. Látoga­Miskolcon állomásozott 1945- tásuk során a baráti szeretet ben néhány hónapig. A fel- jeleként ők is kap tali apró adata az volt, hogy a sebesül­teket gyógyultan hazatelepít­se. Tősgyökeres omszki, ott szü­letett, ott élt, ott tanult, ott dolgozik. Főleg a szív- és vér- edény-renidszer zavaraival foglakozik. Nagyon szigorú ta­nár, rendkívül szigorúan vizs­gáztat — s amikor erről vall, mosolyog: — , Jól felkészült emberekre bízhatjuk csak az országot. Nagyon tetszett neki a ceg­lédi modem kórház és a fővá­rosi Heim Pál gyermekklini­ka. Nem unatkozott a mező- gazdasági és az ipari üzemek­ben sem. Érdeklődve, főként az emberek sorsát, életét fi­gyelte. VALENTYIN IVANOVICS NY'IKONOV az omszki járási pártbizottság első titkára, a háború alatt harckocsizó had­nagy volt, Budapest közelében harcolt. Alig fejezte be a kö­zépiskolát, amikor katona lett, s nálunk jártakor is csali 22 éves volt. Nyikonov elvtárs régi isme­A küldöttség tegnap a dabasi járásba látogatott. A ven­dégeket elkísérte útjukra Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára. Az omszki delegációt Dabason Ihászi József, a járási pártbizottság első titkára fogadta. A járás társadalmi és gaz­dasági életéről nyújtott rövid tájékoztató után ellátogattak a Fehér Akác Termelőszövetkezetbe, ahol Marczis Antal elnök köszöntötte a vendégeket, majd megtekintették a nyolcvan- millió forintos beruházással épülő korszerű sertéstelepet. B. Gy. ajándékot, de a legszívesebben azt fogadták, ahogyan és ami­lyen bőven és szakszerűen tá­jékoztatták őket mindenütt vendéglátóik. Szibéria üdvözletét hozták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents