Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

1971. JULIUS 6., KEDD FtSI mtcrti ktfírfap Fagyialtkonzerv Újdonsággal jelentkezik a piacon az új debreceni kon­zervgyár: megkezdték a kon- zarvfagylalt kísérleti gyártá­sát. Terveik szerint évente mintegy 4—5 ezer mázsa cso­koládé, karamell, puncs és ká­vé, továbbá őszi- és sárga­barack, valamint eper és mál­na fagylaltot készítenek. Incheba 971 A Pozsonyban megrendezett Incheba ’71 nemzetközi vegy­ipari vásáron a HUNGEXPO szervezésében öt magyar kül­kereskedelmi vállalat vett részt. A vásár üzletkötései ar­ról tanúskodnak, hogy a ma­gyar vegyipar újabb termékei külföldön is egyre népszerűb­bek. Különösen a műbőrök iránt nőtt meg az érdeklődés — a CHEMOLIMPEX csak ezen a vásáron 1,5 millió ru­bel értékű műbőr szállítására kötött szerződést. Mozipresszó A Balaton északi partjain hárommal bővül az idén a mozik száma. Kiliántelepen 400 személyes kertmozi épült, a tihanyi szálló alatt, az osz­lopokkal határolt fedett tér­ségben pedig mozipresszó áll a vendégek rendelkezésére. Az idén nyáron megkezdik a ve­títést az épülő zánkai úttörő- városban is. A mozik műsorán számos olyan új film szere­pel, amelyet a — fővárost is megelőzve — az ottani közön­ség láthat először. Itt vetítik többek között az „Eper és vér” című amerikai, a „Leon, s az atlanti fal” című olasz—' francia, továbbá a „Furcsa pár” című amerikai filmeket. Új tokaji borok Két új borfajta palackozá­sát kezdte meg a tokajhegyal- jai borkombinát. Az egyik „Tokaji muskotályos édeskés” néven kerül az üzletekbe 7 de- cis rajnai üvegekben. A másik „Tolcsvai—sznetvári hársleve­lű” néven kerül forgalomba. A két új fajtával a borkombi­nátban palackozott borok szá- tna 12-re emelkedett. Nemzetközi vitorláshét ' Nemzetközi vitorláshét kez­dődött vasárnap a Velencei­tónál, Agárdon. A versenyen 15 egyesület 175 versenyzője — köztük a lengyel, cseh és a szlovák • vitorlásszövetség sportolói — 106 hajóval áll rajthoz. Részt vesznek a ver­senyen a balatoni, a fertő­tavi, a mályi-tavi és a velen­cei-tavi versenyzők. Az eredmények kihirdeté­sére és az ünnepélyes díjki­osztásra július 10-én kerül sor. LAKÁS. KICSIBEN ÉS NAGYBAN (7.) Csodavárók és pecsenyesütöget A lakás: politikai és gazda­sági kérdés. A lakás: közügy. A lakás azonban morális ügy, lélektani probléma is. Életünk sokféle módon kapcsolódik ah­hoz, hogyan lakunk. Egy 1964- ben végzett felmérés megál­lapította, hogy a saját fehér­lettel rendelkező terhes nők közül 17 százalék élt a terhes­ség-megszakítás lehetőségével. A szülőkkel együtt lakó nők esetében ez az arány már 36 százalékra emelkedett, a tára­bérletben élőknél 43 százalé­kot ért el, s száz albérletben lakó nő közül 51 vette igény­be a művi beavatkozást... Egyetlen példa ez arra, hogy a lakást, a lakáshelyzetet nem lehet csakis lakásprobléma­ként kezelni. Egy főre: 700 forint Halásztelek. Az agglomerá­ciós övezet apró alkotóeleme. Nem falu, a szó településfor­mát jelölő értelmében, s nem község. Valami, a kettő között. Több mint 4300 ember él itt, 1960 és 1970 között 550-nel nőtt a lakások száma, a gya­rapodás tekintélyes, 92 száza­lékos. Az 550 lakásból egy ap­ró szoba jutott Nagy Sándor­nak, a Csepel Vas- és Fémmű­vek betanított munkásának, feleségének, aki szintén mun­kás, s a három gyereknek. Egy apró szoba; albérlet. Havonta 450 forintot fizetnek érte. ösz- szes jövedelmük 3500 forint, egy főre 700 forint jut. Szegé­nyek? Igen. Ne szépítsünk: hazánkban jó néhány család él szegénységben. Olyanok is, akik tehetnek arról, hogy sze­gényen élnek, de olyanok is, akiknek ennyire, s nem több­re futja. Nagy Sándor: — Uram, ha megfeszülök, sem tudok töb­bet keresni havonta 2000— 2100 forintnál. Pedig mindent vállalok, hogy pénzt lássak ér­te. Debrecenből jöttünk fel Pestre, 1962-ben. Reményked­tünk, hátha... Elmentem a földalatti-építőkhöz, mert ott jó keresetre tehettem szert. Másfél évet bírtam ki, akkor az, orvos letiltott... Hatvan­hatban jöttünk ki ide, mert a pesti albérletből szabályosan elüldözték, amikor megtudták, jön a második gyerek... El kellett jönnühk, mert úgy be­széltek velünk, hogy éreztem, a végén még valami jóvátehe­tetlent követek, el... Az öleiét gyűri másik keze tenyerében. Keserű ember. — Amikor itt megtudták, hogy a feleségem terhes a harmadik gyerekkel, száz fo­rinttal többet kértek a háziak, s azt mondták, lehetne több eszünk... Az asszony vékony, megfá­radt, koránál idősebbnek néz ki, csak ingatja a fejét a kér­désre, van-e reményük arra, hogy lakáshoz jussanak, épít­senek, vegyenek. Miből? Éle­lemre, s a legszükségesebb ru­hára, bútorra futja a kereset­ből. A „luxus” a rádió, s egy hetilap. — Talán csoda történik, s egyszer kapunk állami lakást Magyar esküvő — kínai módra Pekingben kötött szombaton házasságot Simon Judit, a bu­dapesti Transelektro Vállalat 20 éves gyakornoka, ifj. Honi Imrével, a Kandó Kálmán hír­adástechnikai és Műszeripari Technikum 21 éves hallgatójá­éul. A vőlegény Budapestről utazott a kínai fővárosba, hogy egybekeljen választottjával, tki apjánál, a Pekingben dol­gozó Simon Ferenc külkeres­kedelmi tanácsosnál töltötte a nyarat. A pekingi esküvőre a tsoajangi kerület forradalmi bizottságának egyik termében került sor a helyi hatóságok és i pekingi magyar kolónia kép­viselőinek jelenlétében. A kínai házassági formalitások még a magyarnál is egysze­rűbbek: a házasulandók kitöl­tik az esküvő bejegyezését kérvényező nyomtatványokat, majd a hatóságok — miután meggyőződtek arról, hogy a házasság megfelel az ország házassági törvényeinek — ki­állítják a házassági anyaköny­vi kivonatot, tanúkra nincs szükség, de a házasulandók­nak azt le kell szögezniük a nyilatkozatban, hogy szabad akaratukból kelnek egybe. A magyar vendégek, miután végighaladták a színes plaká­tokkal borított folyosón, az el­ső emeleti, allcalmilag beren­dezett teremben foglaltak he­lyet. Fehér asztalnál forró teá­val és édességekkel kínálták a násznépet kínai hagyomány szerint, hogy édes legyen' az életük. Közben történt az ira­tok kitöltése. A házasulandók adatait ecsettel pingálták a házassági anyakönyvi kivonat rózsaszín okmányára. Az ok­mányon a rózsaszín alapon nagy fehér kínai írásjelekkel ez áll: „Kölcsönös szeretet, tisztelet". — mondja nagy sokára. A há­rom kölyök szótlanul néz ben­nünket. Az ötször ötös szoba számukra az otthon. Tűzhely és ágy. Lavór és szekrény. Leckeírás: a sámli az ülőhely, a hokedli az „asztal” ... Tisz­ták, a szobában rend van, pe­dig váratlan a látogatás. Eről­ködnek, hogy a víz- színén maradjanak. De eltelhet-e így egy élet? Égi szobában heten Dunaharaszti. 15 709 lakos. 1980 és 1970 között 3209 fő­vel nőtt a lakosság! Közepes falu lélakszámával. A lakás- építkezés ugyanez idő alatt 1265-tel növelte a lakásállo­mányt. E lakások egyikében él Kemencés Sándor és fele­sége, leányuk és annak férje, a két gyerek, valamint az asszonylány húga. Heten egy szobában. .Mert a lakás egy- szoba-konyha. Ezt is veríték­kel tapasztották, lemondással alapozták, kínlódással fedték. Amikor építeni kezdték, töb­bet akartak. Legalább két szobát. Az alapot úgy is ásták ki. Közben Kemencés Sándor — papírgyári munkás — megbetegedett, leszázalékol­ták, ma rokkant-nyugdíjas. Felesége — Erzsébeten a kender-jutában munkásnő — dolgozik, ahogy a vő is, fele­sége is. A húg vigyáz a két gyetekre, ő tehát nem keres. Menyasszony, ha férjhez megy, dolgozni kezd, mert — szavai szerint — „innét mennem kell, itt pem lakhatunk”. Ho­vá megy? Nem tudja. Albér­letbe. Ha kapnak. Tizenhét éves, de úgy érzi: ha egyszer lakása lesz, „soha többé más­ra” nem vágyik... A Ke- mencés-család, bár rengeteg munkát maga. végzett a há­zon, hetvenezer forintot fize­tett ki azért, hogy a szoba­konyha meglegyen. Mire meg­lett, elkészültek az erejükkel, kikoptak mindenből. A fia­talasszony kétszer szült, két­szer szűnt meg az általa ho­zott keresetforrás, mert még nem volt kire hagyni a gye­reket, a húg iskolába járt... Lesz-e önálló lakásuk, házuk? „Beérném, ha fölépíthetnénk egy másik szobát” — mondja az asszony. Férje bóbiskol mellette. Napi tizennégy órá- zik. Nyolc a gyárban, hat egy maszeknál. Gyűjtenek, a má­sik szobára... . A házat eladták A csengetésre a házigazda nyit ajtót, de nem enged be addig a lakásba, míg igazol­ványomat tüzetesen át nem tanulmányozza. — Mit akar? — mondja, az udvariasság­nak még a látszatát is kerül­ve. Állunk, az. egyik szoba közepén. Két szoba van. Két szoba, összkomfort. Százha­lombatta új lakótelepén. Mo­dern l^rás. A berendezés szép. A lakásban — amelyet ingyen kaptak — hárman él­nek. L., a felesége és hétéves fiúk. L. technikus, Zalából költöztek fel, mint L. mond­ja, „természetesen a laká­sért”. A lakást a finomító ad­ta, számítva L. tudására, te­hetségére és — hűségére. 'Utóbbira hiába. L. beköltözött a lakásba, s hét hónap után otthagyta a vállalatot. Hosz- szas és zavaros magyarázatba kezd — még mindig állunk —, hogy nem becsülték meg, kért fizetésjavítást, nem ka­pott — a lakás értéke körül­belül 180—200 ezer forint!! —, nem jött ki a főnökével, s így tovább... — Igaz, hogy Zalában há­zuk volt? Ezzel végképp elrontottam a dolgot. L. fölháborodva néz rám, s rámförmed: — Ezt honnét tudja?! A ház a fele­ségem öröksége volt... sen­kinek semmi köze hozzá ... És, ha nem is szó szerint, de kidob. A/ ügyes Mint egy pókerjátékos. Fe­ketén fizetett lei epésért vett egy szobát, s mivel hozzátol- dott egy konyhát, már „há­zat” adott egy hasonló szoba- konyhás állami lakásért, s visszakapta azt a pénzt, amit a „házba” invesztált. Az álla­mi lakást — minőségi cserét kérve, s kapva — jjamar ott­hagyta egy nagyobbárt, amit azért kapott, mert felesége éppen teherben volt, s a gyár, amely foglalkoztatta akkor, esküdött, hogy „nélkülözhe­tetlen”. A két szoba félkom­fortos. lakást otthagyta -r- a munkahelyét is — egy fővá­rosi másfél-szoba összkomfor­tosért. Ezt viszont két ev múlva elcserélte megint egy váci lakásra. Ez azonban már liáromszobás ... így jutott egy háromszoba- korníortos lakáshoz ingyen, sőt, sokoldalú támogatást él­vezve. Azt beszélik, hogy most ezt a lakást kívánja el­cserélni — kisebbre. A kü­lönbözet forintban leszurkolt értékét pedig gépkocsira váltja át... Beszélgetésünk alatt egy pillanatig sincs za­varban, sőt, úgy néz rám, mint aki megtestesítője az ártatlanságnak. Hiszen való­ban, visszaélt 6 valamivel? Dehogy! Csak élt azzal a lehetőséggel, amelyet a kis­kapuk, a lakáselosztás zava­rossága, esetlegességei kínál­tak. Mészáros Ottó Következik: AMIKOR... A barátság mozgalma A korabeli szűkszavú tudósítások szerint még dúlt a torteneiem legvéresebb háborúja, amikor a budapesti Tudományegyelem Élettani Intézetében összegyűlt né­hány haladó szellemű író, művész, tudós, közéleti em­ber, hogy létrehozza a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság előkészítő bizottságát. Aztán huszonöt évvel ezelőtt, 1946. július 6-án I. kongresszusát tarthatta meg a társaság. Erre emlékezünk a mai napon. Az elsődleges cél a szocialista kultúra terjesztése, propagálása volt akkor, hogy (elszabadult népünk mind többet tudjon meg Gorkij és Solohov világáról, hallhassa David Ojsztran hcgeüűjátékát, Richtcrt, a zongoravirtuózt, lálnássa Ulanova táncát. Az élet azon­ban ennél egyre többet követelt. A közös cél és a közös erőfeszítések mind közelebb hozták egymáshoz népeinket, mind többet akartunk tudni egymásról. A társaság felismerte ezt az igényt, >s a szovjet élet egé­szét kutató és tanulmányozó Magyar—Szovjet Társa­sággá, majd az ellenforradalom után felfrissülve és megerősödve, tömegszervezetből országos mozgalommá szélesedett. . Mint Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezni kezdte a személyes kapcsolatok, a kölcsö­nös látogatások, a sűrűn induló barátságvonatok, kül­döttségcserék sorát. A kulturális napolt keretében ma már szép hagyományként hol a mi népünk fogadja a szovjet föld valamely tájáról érkező vendégeinket, hol mi adunk számot szovjet barátainknak hazánk életéről, fejlődésünkről. Á történelem jelölte ki népeink közös sorsát, az azonos célok és törekvések tették szélessé, biztonsá­gossá az utat, de a testvéri barátság bensőséges han­gulatát az egymást kereső és megtaláló, szeretni és becsülni is megtanuló emberek összetartása teremtette meg. Ez a kölcsönös megbqpsülcs ma már megmutat­kozik a gazdasági kapcsolatokban, a személyes talál­kozásokban is. Abban, hogy az üzbegisztáni sivatagi oázisban zarándokhellyé vált a forradalomért életét adó magyar internacionalista sírja, s a magyar nép is szerte a hazában kegyelettel őrzi a felszabadító har­cok során elesett szovjet hősök emlékét. S ebben a gyümölcsöző találkozásban nagy szerep jutott, s ma is az jut a társaságnak, amely ma meg­újult formában, egymás után alakuló tagcsoportjaival mozgalmi feladatához híven politizál, agitál, széles körben ismerteti a Szovjetunió következetes békehar­cát, s a világ minden jó szándékú emberének együtt­működését hirdeti. Az évfordulón szívből köszöntjük az MSZBT veze­tőit, aktivistáit, s további sikereket kívánunk misszió­jukhoz. Világbajnok agancsok, kétszáz éves fegyverek A BUDAPESTI VADÁSZATI VILÁG KIÁLLÍTÁS SZOVJET PAVILONJA Aligha van a földnek olyan vidéke, amelyen ne élnének vadászok. Hatalmas Sereg. Sokszínű az életük, természetes hát érdeklődésük egymás iránt. A közeljövőben megnyíló budapesti vadászati világkiállí­tás alkalmából A. Bormotov, az APN tudósítója megláto­gatta a szovjet mezőgazdasági minisztérium vadgazdálkodási és vadvédelmi osztályát, és megkérte a világkiállítás szervező­bizottságában dolgozó vadászati szakembereket, válaszoljanak néhány kérdésére. — Mit állít ki a Szovjet­unió a világkiállításon? — A szovjet pavilonban több tucat tabló mutatja majd be az ország vadgazdaságai­nak munkáját és gazdag gyűjteményt állítunk ki va­dászszerszámokból, trófeák­ból. — önök szerint ml érde-j kelheti leginkább a látogató­kat? — Talán a vadászszerszá­mok sokszínű kiállítása. 30 szovjet vadászfegyver-mo- dellt állítanak itt ki, köztük öntöltő vadászkarabélyokat. Ezenkívül a látogatók megis­merkedhetnek a XVIII—XIX. századi orosz mesterek fegy­vereivel, orosz kézművesek egyedülálló vadászkéseivel. A kiállításon sátor,. csapda, sí- felszerelés, csalétek, patron­táska és kutyanyakörv is lát­ható lesz. — Mit tartanak a vadász­szakemberek a szovjet pavi­lonban a legékesebbnek? — A hallatlanul gazdag, mintegy hatszáz darabból ál­ló trófeagyűjteményt. Ezek a trófeák sok mindenről beszél­nek: a szovjet erdőkben élő vadak sokféleségéről, a vadá­szok lehetőségeiről ás sikerei­ről. Nemes, buharai és északi szarvasok agancsait állítjuk ki. Európai és szibériai őz, csavart szarvú kecske, da- gesztáni argali juh, őstulok, csubuk, tatár antilop (ennek a ritka vadnak aligha állítják ki párját), valamint barlangi és jegesmedve, farkas, hiúz, pézsmaszarvas koponyája, párduc, tigris, leopárd és ib- risz irhája szerepel a kiállítá­son. Csaknem minden kiállí­tási tárgyat kitüntettek már régebbi kiállításon arany- és ezüstérmekkel. Igen érdekes az a marálagancs is, ame­lyet a szovjet szakértők 976 pontra értékeltek, ami maga­sabb a legutolsó (Jugoszláviá­ban, 1967-ben megtartott) vi­lágkiállítás „bajnokának” ér­tékelésénél. Egy' szibériai ha­vasi kecske kiállítandó agan­csa pedig 37,6 pontot szerzett — többet, mint az 1967-es mongóliai kiállítás „világbaj­noka”. — Lesz-e a kiállításnak olyan része, amely a szovjet prémvadászatot ismerteti? — Természetesen. Itt nyest, sarki róka, coboly, pézsma, vidra, mókus, róka, hermelin és görény prémjét állítják ki. Ha szabad javasolni, a szov­jet pavilonban érdemes lesz megtekinteni a vadászkutya­tenyésztéssel foglalkozó részt is, ahol különböző fajtájú ku­tyákat mutatnák be és ismer­tetik a velük való vadászat módját is. Mellesleg a szovjét pavilonban filmeken is be­mutatják a Szovjetunióban legelterjedtebb vadászati for­mákat: például a nyúlvadú- szatot hajtókkal, mocsári vadm'adarak vadászatát ku­tyákkal, rénszarvas- és őzva­dászatot eszkimókutyával, a medvevadászatot. A szovjet emberek is ér­deklődnek más országok vad­gazdálkodása iránt. Ezért a világkiállítást több mint négyszáz szovjet szakember és vadgazdasági dolgozó tekinti meg. ISTVÁN KIRÁLY Július 9-én* nyit a gyulai Várszínház Nyolcadik évadját kezdi idén, július 9-én a gyulai Vár­színház. Miszlay István Jászai-díjas, a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, a Várszínház mű­vészeti vezetője elmondotta, hogy továbbra is magyar tör­ténelmi drámák bemutatását tartják fő feladatuknak, ugyanakkor második bemu­tatóként minden évadban mű­sorra tűznek egy-egy kiász- szikus vígjátékot. Az első darab, Kós Károly. István király című történel­mi drámájának próbái Misz­lay István vezetésével már június 20-án megkezdőitek Békéscsabán, a Jókai Szín­házban, július 3-án pedig Gyulán, a várszínpadon foly­tatódtak. A 600 éves gyulai végvár fellobogózva várja a premier közönségét és azt a pillanatot, amikor a vár öreg tornyának csúcsán újra meg­szólalnak a fanfárok: „Hazám, hazám, Te mindenem ...” El­dördül a várágyú és ritka színházi élmény tanúja lesz előadásról előadásra félezer színházkedvelő. Kós Károly drámájának címszerepét Szoboszlay Sán­dor Jászai-díjas, a Békés me­gyei Jókai Színház művésze alakítja. Nagyobb szerepet vállalt többek között Ivár.yi József Jászai-díjas, Fülöp Zsigmond Jászai-díjas, Szer- sér Gyula, Géllei Kornél Já­szai-díjas, Simon György Jó, szai-díjas, Siménfalvi Sándci érdemes művész, Demeter Hedvig Jászai-díjas, Sólyom Ildikó és Szakács Eszter. A díszletet Csányi Árpád Já­szai-díjas tervezte, a jelme­zek Vágvölgyi Ilona tervei alapán készültek. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents