Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

, * /ESI jiícrti i&ürSap 1971. JÚLIUS 4., VASÁRNAP Életre kelt az évezredes ékszerdivat A keszthelyi múzeum gaz­dag régészeti gyűjteményé­ben számos olyan ezerévesnél régebbi ékszer látható, amely hasonlít a mai, modern ötvös­művészek alkotásaihoz. Ez adta az ötletet a keszthelyi Balaton Vlúzeum munkatár­sainak, hogy e leletek máso­lataitól gazdagítsák a turisták által gyakran keresett jelleg­zetes ajándéktárgyak válasz­tékát. A keszthelyi múzeum javaslatára az Állami Pénzve­rő ezüsthatású krómötvözet­ből elkészítette számos érde­kes régészeti lelet másolatát. A keszthelyiek és a mú­zeumba látogató turisták is szívesen vásárolnak — visel­nek „római kapcsolótűt’’, ,/zvar karperecét” és „longo- bárd ékszereket”. Az érdekes ajándéktárgyak választékát legutóbb a fenékpusztai lele­tek másolataival bővítették. Bezárt a százéves mézeskalácsbolt Kőszegen végleg lehúzták a a rolót a százesztendős mé­zeskalácsbolton. Tulajdonosa a helyi mézeskalács céhmes­terek utolsó leszármazottja, Püsky Gyula ugyanis elhunyt A belváros egyik 500 éves hátóban működött az üzlet, s a nagy idegenforgalmú Kő­szeg egy'k nevezetessége volt. A 90 éves Püsky Gyula 1908 óta árusította a saját készíté­sű mézeskalács szíveket, ba­bákat, huszárokat, galambo­kat, papucsokat. Maga az üzlet is száz évvel ezelőtti hangulatot árasztott. Kiben reménykedett a „Reménység" Biztosítási bizonytalanságok Döntött a Legfelsőbb Bíróság - pert nyert a szakszövetkezet Mezőgazdasági munkát vé­gez-e a kertészkedő kubikos? Építőipari tevékenység-e a parképítés? Két régóta vitatko­zó fél kereste erre a választ, s próbálta bizonyítani igazát különböző bírósági fórumo­kon. A rendeletek különféle értelmezéséből is adódó vitá­ban, majd az azt követő per­sorozatban, a verőcei Re­ménység Szakszövetkezet és a SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatóság budapesti és Pest megyei igazgatósága állt szemben egymással. Nem amolyan fülemüle per volt ez, a szövetkezet több mint száz­ezer forintja forgott kockán. Mivel hasonló vitás kérdések a jövőben is adódhatnak, más szakszövetkezetek és ter- t melőszövetkezetek számára is j tanulságosak lehetnek az ügy- : ben hozott bírósági döntések. ! Nem kell fizetni ? I Az alperes — a társadalom- I biztosítási igazgatóság — ta­KANTAR, KENGYEL A lóállomány gyérülésével hanyatlásnak indult egy ré­gen előkelőnek számító szak­ma, a szíjjártó mesterség. Gyöngyösön, a 69 éves Lukács Lajos mégsem hagyott fel az iparral, jóllehet több mint tíz éve nem kapott megrendelést teljes lószerszám készítésére. Jobbára reparálással — javí­tással — foglalkozik, csak né­ha-néha kérnek tőle új szer­számot. Legutóbb a siófoki szálloda rendelt kantárokat, kengyeleket a lovastúrákhoz. Búcsú Forsyfe-éktól Jön Sebastien és a Lányok hálóterme Csónakázótó a barlangban A negyedik ötéves terv idő­szakában az aggteleki Csepp- kőbarlamg új, idegenforgalmi látványossággal gyarapodik. A barlangrendszer hatalmas mé­retű hangversenyterme mel­letti sziklaüregben a Stix és az Acheron föld alatti patakok vízfolyását gáttal elzárják, és háromszáz méter hosszú csó­nakázótavat képeznek. Ké­sőbb a leendő tó alatti mé­lyebb területen még egy, ha­sonló nagyságú víztükröt ala­kítanak ki. A felső és az alsó tó közötti átjárást úgynevezett surrantóval oldják meg. Ezen a kis „vízesésen” drótkötéllel engedik le és húzzák vissza a csónakokat. Nyaralók a borvidéken Évente megközelítőleg két­százezer hazai és külföldi ér­deklődő keresi fel a világhírű Tokaj-hegyaljai borvidék egyik központját: Tokajt. A történelmi nevezetességű nagyközség tanácsa, az idegen- forgalom fejlesztésére eddig négy üdülőkörzetet alakított ki a Tisza és a Bodrog men­tén. Ma búcsúzik Gorri, az ör­dög, s búcsúznak Forsyte-ék is, hogy átadják helyüket jú­lius néhány újabb, sikert ígé­rő filmsorozatának. Vasárnap délutánonként a nézők ismét találkozhatnak majd — im­már a harmadik produkció- j sorozatban — Sebastiennel, | aki ezúttal a felnőtteket is próbára tevő bonyodalmak , közé kerül. A 13 részes film, Sebastien és a Mary „Morgane „címmel kerül képernyőre. öl ••• Ugyancsak érdeklődésre számíthat a Tenger titkai című 13 részes NSZK-ösz- szeállítás, amely a világ­hírű Cousteau kapitány felfedező útjait követi nyomon. A kegyelmes úr szárnyse­gédje című szovjet filmsoro­zat — 80 perces folytatások­ban — a fehérek táborába beépült kommunista felderí­tőtiszt kalandjairól szól. A művészfilmek kedvelői­nek ígér jó szórakozást a mo­zikban is nagy sikert aratott lengyel produkció, A kancsal szerencse. Képernyőre kerül a Lányok hálóterme című fran­cia alkotás. Erkölcsi kérdéseket fesze­get a Feltételesen szabadlá­bon című NDK-produkció, amely egy javulás útjára tért bűnöző sorsát ábrázolja. A különleges ügyosztály A trójai tartálykocsi cí­mű folytatással jelentke­zik a hónap műsorában, a Maigret felügyelő sorozat­ból pedig A kristálygömb cí­mű részt láthatják a nézők. Nyolc országba rt vSoú .«Vi • . ' utaznak A nyári vakáció idején több mint 150 ezer kisdiák nyaral majd sport- és kultu­rális programokban gazdag úttör őüdülőkben. 140 váltótá­bort vesz birtokába a piros és kék nyakkendőé ök 1 millió 100 ezres serege. Júliusban és augusztusban egyébként a külföldi testvér­szervezetek meghívására, ösz- szesen 150 magyar úttörő uta­zik a szovjet, a lengyel, a ro­mán, a csehszlovák, az NDK, a bolgár, valamint a mongóliai és angliai nemzetközi tábo­rokba. A kiemelkedő úttörő­munkát végzett kisdiákok el­ső csoportja július 4-én Mon­góliába indul. valy júniusban vizsgálatot tartott a felperesnél, a verő­cei szakszövetkezetnél. Ennek során megállapították: a szö­vetkezetben 1968 májusától 1969 októberéig nem mező- gazdasági munkát végző ku­bikosok után nem az ipari biztosítás szerinti társada­lombiztosítási járulékot fi­zették, csupán az úgynevezett mezőgazdasági „bélyeglero­vást.” Az igazgatóság ezért kötelezte a verőceieket, hogy járulékkülönbözet-, késedel­mi pótlék, rendbírság és el­járási költség címén, utólag fizessenek ki 135 564 forin­tot. A szövetkezet tiltakozott a döntés ellen, mondván: dol­gozóit a kertészetben foglal­koztatta, s a kubikosok nem ipari munkások. S az első perben a Váci Já­rásbíróság igazat adott a szö­vetkezetnek. Indoklása sze­rint, a szövetkezetnél mun­kaviszonyban álló és szakké­pesítéssel nem rendelkező dol­gozók — ha a mezőgazdaság­ban vagy ezzel rokon terme­lési ágban tevékenykednek — a mezőgazdasági biztosítottak közé tartoznak. A kubikosok pedig nem szakmunkások, nem is betanított munkások, s a parképítés sem ipari jelle­gű munka. Illetve csak akkor az, ha építőipari tevékenység részeként végzik. Mivel Verő­cén ez utóbbiról nem beszél­hetünk, a szövetkezet nem kö­teles „bukszájába” nyúlni... Fizetni kell? Csakhogy a társadalombiz­tosítási igazgatóság nem nyu­godott. bele a döntésbe, s fel­lebbezett a Pest megyei Bíró­sághoz. Itt pedig fordult a kocka. A másodfokú bíróság, más rendeleteket figyelembe véve, azt boncolgatta: a mezőgazda- sági biztosítás szempontjából a parképítést nem lehet a me­zőgazdasággal rokon ágak kö­zé sorolni, mert egészen más a gazdasági cél és az ered­mény is. A képesítés nélküli parképítők munkájára tehát mégiscsak a nagyobb összegű ipari biztosítás vonatkozik. Az ítélet jogerőre emelke­dett, s úgy tűnt, a Reménység Szakszövetkezet kénytelen lesz fizetni. S ekkor az ügy ér­dekes fordulatot vett: a leg­főbb ügyész törvénységí óvást emelt — a verőceiek védelmé­SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (30.) Nyugaton és újra itthon A kíváncsiság egyáltalában nem megvetendő tulajdonsága az ember­nek, mert a tudás alapja, nélküle az emberiség semmire sem menne. Hol tartana, teszem azt az orvostudo­mány, ha valamikor, még a kezdet kezdetén nem akad, aki a test szem előtt rejtett belsejére ne lett volna kíváncsi. Vagy anélkül a valaki nél­kül, aki a csillagképek járását elő­ször megfigyelve, kíváncsi lett rá, milyen időközökben kerül egy-egy ismét ugyanarra az égi pontra, csil­lagászat se lenne. A vágy, megtudni, ml történik a világban, bizony nem melléktermé­ke, fundamentuma a tudományos kí­váncsiságnak. Az ember, a hétköz­napi ember is ösztönösen kíváncsi a múltra, a jelenre, sőt, a jövőre. Ezt a tudni akarását szolgálta régen a regős, a krónikás is, újabb korokban pedig elődeinél fürgébben, sokrétűb­ben az újságíró. Emberi ösztönt, te­hát közszükségletet elégít ki a sajtó és minden más tömegkommunikáció. Munkása viszont csak az lehet, aki kíváncsibb az átlagos embernél. A sajtónak más célja és feladata ts van, éspedig: hangot adni a köz­véleménynek, felvilágosítani, politi­kát és világnézetet formálni. Kapita­lista társadalomban az újságíró sok­szor kénytelen saját meggyőződésé­vel ellentétes újságnál megkeresni a kenyerét, de ha csupán állásfoglalás nélkül regisztrálja az eseményeket, vagyis tárgyilagosan tudósít, ritkán kell megalkudnia, összeütközésbe nemigen kerül önmagával. Publicisz­tikát gyakorolni, az persze más, ve­zércikket csak olyat lehet írni, ami­ről az olvasó el is hiszi, határozott véleményét tárja eléje a szerző. Az is igaz, hogy kevés újságíró tud meg­győzően vezércikkezni. Például eb­ben a műfajban magam is gyenge vagyok, régen egyáltalán nem, újab­ban is csak ritkán, és akkor is leg­feljebb egy-egy glossza erejéig me­részkedem a közíró művészetét jól- rosszul utánozni. Életem első vezércikkét a háború alatt írom — spanyolul. Dél-ameri­kai országban, Bolíviában, miután nagybirtokosként egy esztendő alatt tönkrementem, s abból élek, hogy nyomdát bériek, de jövedelmem je. lentős részét lapkiadásra költőm. Új­ságom címe Libertad (Szabadság), már ebből nyilvánvaló, folytatom a náciellenes küzdelmet, ami pillanat­nyilag itt sem veszélytelen. A lakos­ság, sőt, nemegyszer a kormány is Hitlerrel rokonszenvez, nem gondol­nak arra, hogy alsóbbrendű fajnak számítanak a Führer szemében. Hit­ler az USA ellen harcol, márpedig felfogásuk szerint, „aki az ellensé­gem ellensége, az a barátom”, s ezért hangulatuk a szövetségesek, köztük persze a Szovjetunió ellen is fordul. Általában rendkívül vallásosak. A náci propaganda ezt is kihasználja. Világgá kürtöli, hogy az amerikai re­pülők Olaszországban templomokat döntenek romba, Istennek ezer esz­tendővel ezelőtt és még régebben emelt hajlékait. A hír nem valótlan. A berlini rádió kommentárjától azonban még jobban felháborodnak az amerikai meg szovjet istentelenek ellen. A világháború kimenetelét ter­mészetesen felháborodásuk semmi, képpen sem befolyásolja, úgy érzem azonban, mégsem hagyhatom szó nélkül. Szótárat, tollat ragadok, nekiülök és nagyon fájdalmasan emlékszem meg arról, hogy az emberiség kul­túrtörténeti emlékei a háború áldo­zatai lesznek. Különösen fájlalom, hogy még az Isten házát is romba dönti a bomba. Ám a templom az ember alkotása, de az ember egye­nesen isten teremtménye, saját mű­vének pusztulása tehát jobban fáj neki, az az igazi isten elleni bűn. Még aznap megjelenik nálam Pad­re Felipe Barrientos, a katalán ma. riánus szerzetes, a városka kedvelt hitszónoka: — Don Andrés, milyen igazat írt, vasárnap szóról szóra ez lesz a szent­beszédem. Azt hiszem, szentbeszédének az én vezércikkemnél nagyobb a hatása, mindenesetre jelentősen megváltozik az emberek érzelme a szövetséges hatalmak iránt, most már a tari- jaiaknak nem a kisebbsége, de túl­nyomó többsége kívánja győzelmü­ket. Több vezércikket azért mégsem írok, az újságírástól, bosszúból vá­lasztott mesterségemtől azonban nem tudok elszakadni, folytatom itt is, ahol nyelvi nehézségek miatt szinte lehetetlen folytatnom. Most hat csak át igazán a hivatástudat. Írok ma­gyarul is, mégpedig éveken át he­tenként legalább egy cikket, bekül­dőm Buenos Airesbe, az ottani ma­gyar kommunisták újságjának, a Jö­vőnek, meg is jelenik mindegyik. Aztán hét és fél esztendő után, alighogy a háborúnak vége, elindu­lok családommal hazafelé. Tudom biztosan, én vagyok az első magyar, aki a világkatasztrófa után az óceánt átszelte. Megérkezésem után egy nappal, hogy bejelentkezhessen), el kell men­ni a kerületi a kapitányságra, az államvédelmi hatóság tisztjéhez. La­pozgatja, forgatja az útlevelemet, tanácstalannak látszik: — Dél-Amerikából érkezett, már­pedig az is nyugaton van, mégsem írhatom be magát a nyugatosok lajstromába. Felüti a nevekkel teleírt, előtte fekvő füzet legutolsó lapját. — Ide írom be, egészen külön. (Következik: Lakodalom Sőregpusztán.) ben. Az indítóok: a másodfor kú bíróság ítélete törvénysértő volt Mégsem kell fizetni Ezek után a pereskedők a Legfelsőbb Bíróság dr. Bar- dócz Béla tanácsa előtt nyil­vános tárgyaláson folytatták a vitát, majd megszületett a végső döntés. A Legfelsőbb Bíróság — ala­posan áttanulmányozta a ren­deleteket — mindenekelőtt leszögezte: mezőgazdasági biz­tosítottnak kell tekinteni töb­bek közt azokat a dolgozókat is, akiket a szakszövetkezet­ben szakképesítés nélkül, a mezőgazdálkodás területén vagy azzal rokon termelési ágban foglalkoztatnak. Majd megállapították: ilyen rokon- ág a kertészet is. A „Remény­ség” mintegy öt katasztrális holdon kertészkedik, virágo­kat, dísznövényeket, cserjé­ket termeszt. A növények egy részét értékesíti, más részét pedig a parképítésnél hasz­nálja fel. A parképítés ugyan földmunkát is igényel, a mun­ka célját tekintve azonban a legfontosabb tevékenység: a kertészkedés. Márpedig a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium egyik ren­deleté a kertészeti és parkosí­tási tevékenységet „kivette” az építőipari munkák köré­ből — tehát a verőcei kubiko­sok semmiképpen sem „ipa­rosok”, nem is kell utánuk nagyobb biztosítási összeget fizetni. A Legfelsőbb Bíróság hatá­lyon kívül helyezte a másod­fokú bíróság határozatát, s el­utasította a társadalombizto­sítási igazgatóság fellebbezé­sét. A verőcei „Reménység” vezetői tehát nem hiába re­ménykedtek igazukban, pén­züknél maradtak... (Szitnyai) Épületalapozásoknál, mélyépítésnél, csőfektetési munkáknál víztelenítést és talajvízszint­süllyesztést azonnali kezdéssel VÁLLALUNK 0-1500 liter/perc teljesítményű vákuumberendezésünkkel. CEGLÉD! ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Cegléd,. Damjanich u. 5. Festői környezetben kellemes pihenést nyújt Szentendrén A PAP-SZIGETI STRANDFÜRDŐ v\\\\\\\\\\\\\N* Nyitva - kedd kivételével — 9-től 19 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents