Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

"SK/Cirtap

1971. JÜLIUS 3.. SZOMBAT '

Öregek

napközi

Gazdag zsákmányt hozott az adriai expedíció

Másfél ezer állatot hozott magával Budapestre az Állat- kerf adriai expedíciója. Kilencven hektoliter tengervízben kárminvörös languszták, türkizkék homárok, macskacápák, tűzpiros virágállatok és tengeri csillagok, rücskös kövekre emlékeztető sziklahalak érkeztek a tengeri akvárium számára.

Hoztak az expedíció tagjai a

vízben élők mellett szárazföldi állatokat is. így például a skorpiókat, Dalmácia éjjeli virrasztóit: a gyíkszerű gek- kókat, egy méternél nagyobb lábatlan gyíkokat — seltopuzi- kokat —, görög teknősöket, homoki viperákat. A rendkívül értékes állatokat már láthatja a közönség az akváriumban, az inszektáriumban és terráriumbán.

otthona

Tápiószentmár- tonban a községi tanács kezdeményezésére a helyi művelődési ház előadótermében berendezték az öregek „napközi otthonát”, ahol reggeltőK- estig tartózkodhat a 18 idős ember. Az év eleje óta működő otthonban ebédet kapnak az öregek, és sokféle szórakozási lehetőség — tv, rádió, kártya, folyóiratok — áll rendelkezésükre.

Ajtó műanyagból

Szekszárdon mintegy százmillió forintos költséggel mű- anyagajtógyárat épített a Borsodi Vegyikombinát. Az építkezés, amelyhez 12 millió forint támogatást adott a Tolna megyei Tanács — befejezéshez közeledik. A négyezer négyzetméter alapterületű üzemcsarnokban a milánói Covema-cég által gyártott 7 gépsor egyikével már megkezdték a falborító műanyag lécek próbagyártását.

Virágzik a paradicsom

Virágba borult az üllői Kossuth Tsz területén, 100 holdon a paradicsom. Az első ültetésnél már tojás nagyságú a termés, s a jelek szerint gazdagon fog fizetni az idén az egész terület.'

Sarjúfészkek

A Szegeddel határos fehértói rezervációhan egyes madárfajoknak nem kedvezett az időjárás. A halászcsérek a természetvédelmi terület szigetén mindig a sík, kopár foltokat választják ki tojásrakásra. Az esőzések nyomán azonban soha nem látott mértékben elburjánoztak a gaznövények, szinte keresztülnőtték, teljesen tönkretették a Jészkeket, s a madarak nem tudták kikölteni tojásaikat. A bajba jutott csérek úgy segítettek magukon, hogy újabb sík terepeket kutattak fel, és úgynevezett sárjúfészkeket raktak, de már kevesebb tojással. Mintegy 50 ilyen kései költést figyeltek meg az ornitológusok a rezervátumban. A szigetet szeretnék megszabadítani a hihetetlen mértékben elszaporodott gaztól, de nem tudják megtalálni a módját. Kaszálni azért nem lehet, mert csak akkor fejlődnek a gyomok, amikor már több ezer madár lefészkelt, vegyszert pedig a halastó közelsége miatt nem használhatnak.

— Azé a lányom és a fele királyságom, aki egy doboz patront szerez.

(Zsoldos rajzai)

Kapitális harcsa

Kapitális harcsát fogott a Rába körmendi várkert alatti szakaszán Winkelbauer István, a körmendi cipőgyár dolgozója.'Az idén eddig ez volt a legnagyobb vízi ragadozó a Rábán. Hossza 182 centiméter, súlya pedig huszonkilenc és fél kiló volt.

GOMBA

Teljesült a régi kívánság

A gombai Jókai és Rózsa Ferenc utca, valamint a Rózsadomb lakói évek óta panaszolták: nincs járdájuk, a bekötő úton kell közlekedniük, a nagy forgalom miatt a gyalogos közlekedés rendkívül veszélyes. A tanács most egy kisebb méretű híd és mintegy 300 méter hosszú betonjárda megépítésével megszüntette ezt a gondot.

— Autósöröm. Naponta tizennégy vagon különböző méretű autógumi érkezik Magyarországra a szocialista országokból. Az Országos Gumiipari Vállalat termékeivel együtt így végre megszűnik az évek óta tartó gumiínség.

Gyors kiszolgálás

Babapiskóta

N

apok óta haragban vagyok a fiammal. Szemrehányásokat tesz nekem, amire én csak gyenge érvekkel tudok válaszolni. Felhánytorgat olyasmit, amiről nem tehetek, s aminek helytelenségéről magam is meg vagyok győződve. Ö azonban nem érti, hogy végül is meg kell értenem. És neki is meg kell értenie. Vagy, ahogy mi felnőttek gyakran szoktuk cinkosan vagy inkább megadóan ösz- székacsintani: eszi, nem eszi, nem kap mást.

Még szerencse, hogy nem nemzedéki ellentétről van szó, hanem egyszerűen babapiskótáról. A fiam ugyanis mindössze két és fél éves, s így a reggeli étkezés, amelyet ő — különben a világ legokosabb gyereke, természetesen — következetesen vacsorának nevez, általában tejjel leöntött babapiskótából áll. Mit csináljak, ez már ilyen gyerek. Reggel nem eszik szalonnát hagymával, nem szereti a ham and egg- set sem, hanem ragaszkodik a babapiskótához. Hogy úgy mondjam, konzervatív. És a világért sem hajlandó megérteni, hogy miért nem azt kap. Pedig folyton magyarázom neki, hogy azt nem lehet kapni.

Hogy mit akarok megint a hiánycikkekkel? Hiszen a hiánycikk általában azért hiánycikk, mert kicsi a nyereség, a kereskedelem nem szereti raktározni, az ipar nem szereti gyártani, nagyok az igények, kicsiny a kapacitás. Dehát hogyan magyarázzam meg ezt a fiamnak, akinek — szerencsére — kicsi a kapacitása az ilyesfajta okoskodások befogadására. Mi, balga szülők pedig, úgy véljük, hogy ráérünk később hozzászoktatni a népgazdaság nehézségeihez. Egyébként haladó gyermeknevelési könyvekben is azt olvastuk, hogy egy ilyen pici gyereknek elsősorban szeretetre van szüksége, ezt pedig — ebben a korban ez még nem haszonlesés — elsősorban a gondoskodás révén lehet tudtára adni.

Persze, Péterke babapiskóta nélkül is fel fog nőni. A baj az, hogy a kereskedelem

ezekkel a dolgokkal is úgy tesz, mint a többi dologgal, amelyekre a felnőtteknek van szüksége. Vagyis: vagy árulja vagy nem. Mert állítólag az ipar is hasonló nagyvonalúsággal viseltetik: vagy gyártja vagy nem. Csakhogy a gyerekek számára szükséges dolgok mégis csak más elbírálás alá kell, hogy essenek. Mert mi, felnőttek, nem túlságosan szeretjük egymást, s ha ez nincs is rendben, talán még érthető is. Dehát a gyerekeket nagyon szeretjük. Gügyögünk nekik, csücsörítünk rájuk, puszit nyomunk drága kis fejükre, csörgőt rázunk feléjük. Még azt is megmutatjuk, hogy kire hasonlít jobban: a mamára vagy a papára. A szeretetnek azonban — társadalmi méretekben — feltétlenül más megnyilvánulási formái is szükségesek. Nevezetesen: hogy legyen minden gyerek . számára, amire a gyereknek szüksége van. Például babapiskóta...

Mert igaz ugyan, hogy mire Péterke felnő, már rég elfelejtette, hogy 1971 júniusában szülőföldje környékén nem lehetett babapiskótát kapni, tehát az egész ügy nem is olyan nagy baj, de félő, ha Péterke — végtére is lassan növekednek és nevelkednek a gyerekek — már felnőtt lesz, akkor is természetesnek veszi, hogy hol ez nincs, hol az nincs. Márpedig én nagyon szeretném, ha Péterke — legalábbis ebben az értelemben — nem hasonlítana ránk.

M

ost pedig kérem a babapiskóta gyártókat, hogy ne legyintsenek: Péterke még csak két és fél éves, mire felnő, már biztosan lesz babapiskóta. Ugyanis a lányom 17 esztendős. És emlékszem, amikor ő két és fél éves volt, akkor sem lehetett babapiskótát kapni. Igaz, azóta a termelés bizonyára a többszörösére emelkedett. A gyerekáldás csökkent. És babapiskóta még- sincs. Hogy ez hogyan lehet?

Azt nem tudta a lányom sem kiszámolni. Pedig ő a legjobb matekból az egész osztályban. Hármasa van.

Pintér István

ASSZONYOK

Azt mondom én, szerkesztő

úr, hogy nagyon jó asszony az Ilon. Nem haragszok én rá, pedig ő juttatott a börtönbe. Ha akkor, amikor olyat mondott, ha akkor kiszalad a házból, akkor én csak hadoná- szok a kapanyéllel — de hát nem szaladt ki, aztán azt üzente a kórházból, hogy engem többé meg nem ismer.

Azt hittem, csak mondja. Mert mondott ő máskor is dolgokat. Hogy ez így nem jó- Hogy a Kovács meg a felesége milyen szépen élnek. Pe- dik ők is úgy kezdték, pontról pontra úgy, mint mink. A két asszony a gyalogcsapatban, mink meg a katonaság után elmentünk a vasúthoz. A Ko- vácsné is vállalt olyan részest, amit az ura csinált, az Ilon is vállalt olyan részest, amit én csináltam. Majdnem egyszerre születtek a gyerekek, egyszerre építettünk házat; mondták is, mintha ikrek lennénk, ikerborjak, ilyeneket.. Pedig nem volt ebben tréfa: a katonaságnál a Jóskával megfogadtuk, hogy mindent egyszerre csinálunk. Mert régen, még negyvenöt előtt, a Jóska apja az én apámtól elcsalt egy hold földet. Három holdunk volt, szerkesztő úr, még a földosztás előtt, abból csalta el a Kovács apja, abból ragasztotta a négy holdjához az egyet. Aztán, hogy a juttatott földdel nyolc holdja lett neki is meg nekünk is, meg később, hogy be kellett a tsz-be lépni, meg hogy mi egy rajba kerültünk — szóval a katonaságnál összebarátkoztunk, nem tartottuk már a haragot. Akkor határoztuk el, amikor már öregkatonák voltunk, hogy mindent együtt csinálunk.

Tizenegy évig nem is volt baj. Igaz, az öregek még most sem köszönnek egymásnak, de két-három év után elunták, hogy pisztergáljanak minket a barátkozásért. Mert már csak mink vagyunk a faluban, az öregék meg mink, a Jóska meg én a családunkkal, a testvéreink szétszóródtak majdnem az egész országban.

Nem íopadom pl, köszönöm

szerkesztő úr, nem kérek cigarettát. Amikor rámzárták a cellaajtót, én akkor megfogadtam, hogy amíg szabad ember nem leszek, én addig nem gyújtok rá. Ezt már a bíró úrnak is megmondtam. A. bíró úr tisztességgel bánt velem. Csodálkozott az ügyvé-' dem, hogy csak két évre ítélt. A bíró urat is becsapnám, ha most rágyújtanék- Az Ilonnak — rám sem nézett a tárgyaláson — nem üzentem meg, vagyis hogy ezt nem írtam meg, csak azt írtam, hogy vétkeztem, megkövetem, a törvény előtt meg is büntettek, másítsa meg a szavát. Az Ilon azt mondta, hogy ő megmondta, és ehhez tartja magát. Nem élhet a falunkban, elköltözik Csongrádba a nővéréhez; viszi a gyerekeket is, a házat meg bérbe adjuk, ha kiszabadulok. eladjuk. Anyám megírta, hogy el is költözött.

Akkor, szerkesztő űr, nagyon mérges voltam az Ilonra, hogy miért nem szaladt ki. Akkor nem tudtam, hogy hányszor ütöttem meg, csak hirtelen még mérgesebb lettem. hogy miért nem .szalad ki. Aztán hirtelen megállt a kezem, eldobtam a kapanve- let. és nagyon megijedtem. Kiszaladtam a szomszédékhoz, a Szabóékhoz bekiabáltam, hogy

hívják az orvost az Ilonhoz. Aztán elbujdostam, de reggel bementem a járási kapitányságra. Ott az az ismerős rendőr, akivel még hatvanötben együtt voltunk az árvíznél, el akart küldeni, hogy részeg vagyok, mert ő engem nem ilyennek ismert. De ahogy megtudta, hogy ki vagyok én, hirtelen nagyon mérges lett — estére aztán megmondta, hogy nincs nagy baj, az Ilon meggyógyul. Maga meg — így mondta — leüli a törvény szabta időt, és utána, ha megembereli magát, ismét rendes ember lehet.

De el ne felejtsem, amit elkezdtem, a barátkozást a Kovács Jóskával. Tizenegy évig rendben volt minden, nagyon spórolósan éltünk, azután is, ■hogy magházasodtunk. Hatvanhétre aztán mindketteh megépítettük a házat. Egymásnak lettünk a keresztkomái. Vasárnap, ha ráértünk, mert nem volt munka vagy nem volt szolgálat, átmentünk egymáshoz családostul beszélgetni, borozgatni. Olyan spórolósan éltünk, hogy csak akkor borozgattunk. Ügy mulattunk. hogy bekapcsoltuk a rádiót, ha nóta volt. vaav ha a cigány játszott. Fizetéskor két-két korsó sört megittunk, de máskor semmit nem ittunk, mert valahogy ezt is megfogadtukTizenegy é\ Íj{ rendben volt minden. Tavalyig, amikor együtt lettünk kiváló dolgozók a Jóskával. Családilag a Jóskáéknál ünnepeltük meg ezt a kitüntetést, mert éppen ők voltak soron. A Jóska kitette a cikket az asztalra, amit a Jani bácsiról írt a szerkesztő úr, ott nyomtatta ki a

szerkesztő úr a nevünket, mert a Jani bácsi azt mondta, hogy ránk, a Jóskára, énrám, a Tóth Ambrusra, mega Takó Elekre mindig lehet számítani.

Ahogy itt a börtönben elgondoltam, akkor kezdődött a baj. Mert amikor összecsóko- lóztunk, mind a négyen egymással, akkor az Ilon megbökött, hogy a végén a Jóska még egyszer megcsókolta a Terit. Erre nagyot pisszegettem, ők meg elengedték egymást, én meg mondtam, ők itthon vannak, de ha majd mi is otthon leszünk — erre nagyot nevettünk. A gyerekek a másik szobában játszottak, hát nyugodtan mondhattam ilyent.

De hiába mondtam, hogy otthon, mert otthon nem volt semmi. Mert amikor elfogyott a bor — négy felnőtt, mindig négy litert vettünk —, akkor az asszonyok elkezdték, hogy most a nagy tisztességre nem ártana egyet mulatni. Mondtam, nem lehet, mert mi lesz a gyerekekkel. Erre az Ilon azt mondta, hogy a papáék- nál ellénnének.

A Teri helyeselt, a Jóska is, az asszonyok szétvitték a gyerekeket, megvártuk őket, aztán elmentünk a Fácánba. Volt ott néhány asszony a férjével a gyalogcsapatból. Két asszony oda is jött, csodálkoztak, hogy ti ikernék, titeket itt is lehet látni? Mondtam, mostantól lehet, a cigányt is odahívtam, aztán mondtam, hogy menjünk haza, mert a cigány később is oda akart jönni.

Aludtam ra, el is felejtettem, de egyszer, ahogy leszálltam a vonatról, előbb nem haza mentem, hanem az öregékhez. Megyek a presszó előtt. Bent viháncol a fél .gyalogcsapat. Kávé előttük, meg cola. A Varga Rozi néni ül középen, ő magyarázza jó

hangosan, hogy mit csinálna ő az elnökkel, ha csak tíz évvel is fiatalabb volna. Mármint a Rozi néni. Mert ő most már hatvan. Az asszonyok nevetnek, az Ilon is, a Teri is, meg a presszóslány is; bent ül a szemüveges vb- titkár az áruházvezetővel, a másik sarokban az orvos kávézik valami idegennel, azok is velük nevetnek. Köszönök tisztességgel, intek az Ilonnak, ő meg feláll, látszik, hogy nincs ínyére, aztán bú- csúzkodik, jön velem. A Rozi néni, már megyünk ki, azt mondja jó hangosan, hogy de elfogadnám azt, amit ma éjjel az Ilon kap. Visítanak az asszonyok, én majdnem elsüllyedek, az Ilon meg .komoly képet vág, de ő is majdnem kipukkad. Hát az Ilon azt kaDta az éjjel, amit a Rozi néni kapott.

Egy hét múlva azzal jön az Ilon, hogy mennek a téesszel kétnapos busztúrára. Hogy iratkozzunk föl mi is. A Teri- ék föliratkoztak. Mondom, al- szok rá egyet-kettőt. Másnap kérdezem a Jóskát, miért nem szólt erről tegnap. Mert ő sem akart menni, de a Teri rávette. Mennyi az, kérdezem tőle. Fejenként százötven forint. Az összesen hatszáz forint, mondom, ennyibe kerül tíz vasárnap. De ezt csak úgy mondom, mondtam, mert mi is megyünk a busztúrára.

Jó volt az a busztúra, nem mondom. Hazafelé jövet közénk ült az elnök, hogy nem lenne-e kedvünk itthonmaradni. ^ Jóska válaszolt először, hogy alszik rá egyet- kettőt. Én azt mondtam: én a vasútnál vagyok, ott lettem kiváló dolgozó, én nem hagyom ott a szolgálatot.

Október elsejével a Jóska otthagyta a vasutat. Az Ilon akkor kezdte mondani, hogy ez így nem jó, hogy ezt másképp kellene csinálni. Mondtam, megkérdeztem-e tőle,

hogy mennyi pénz ment el a presszózásokra. Erre elhallgatott. Aztán elkezdte, hogy a Teri már mosógéppel mos. Mondtam, majd neki is lesz, ha összejön az ára. Azt mondta, már kettőnek is együtt van az ára. Együtt hát, mondtam, de az csak maradjon a takarékban. De jobb lesz, ha csöndben maradsz, mondtam.

így ment ez három hétig. Hogy Teriék tegnap este elmentek a Fácánba. Hogy Teriék beutalót kérnek télre. Hogy Rozi néni valami múzeumnak eladja a régi ruháit, hogy a mosógép mellé centrifugát meg tévét is vegyen.

Péntek este — a gyerekek az öregeknél voltaic — egy- szercsak azt mondja az Ilon, hogy menjünk át a presszóba. Sok lesz az, mondom, mert vasárnap megyünk Jós- káékhoz. És onnan a Fácánba, nevet az Ilon. Jóskáék- hoz, mondom. Ma a presszóba és vasárnap a Fácánba. Ha eddig kibírtam mosógép nélkül, azt az egy hónapot, amivel később lesz együtt az ára, most már igazán kibírom.

Fölvettem a kapanyelet.

öreg volt, letört a vasánál, de gondoltam, még megcsinálom. Fölemeltem, mondom az Ilonnak, velem ne beszélj te ilyen pökhendien. Erre az Ilon nevet, hogy, mit hadoná- szok. Mondom, te ne nevess, mert aki presszózni jár, míg én sört sem iszok... erre rámkiabál, hogy nemcsak ebből áll az élet. Miből, te, hogy gondolod, te ... Ilon elsápad, úgy ordít a képembe: te prédikálsz, te szarrágó? Menj innen, emelem a kapanyelet... Ne hadonássz, te szarrágó! Te vadbarom, utolsó ...

... Szerkesztő úr, nagyon kérem, keresse meg az Ilont.

Murányi József