Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

/ 2 """^Kírían 1971. JŰLItrS 25., VASÁRNAP Az Egyesült Államoknak feltétel nélkül ki kell vonulnia Dél-Vietnamból A Dél-vietnami Köztársa­ság külügyminisztériuma nyi­latkozatot adott ki az 1954-es genfi megállapodások aláírá­sának 17. évfordulója alkal­mából. A nyilatkozat többek között leszögezi: A DIFK hétpontos békés kezdeményezése lehetővé tet­te Nixonéknak, hogy tisztes­séggel kerüljenek ki a konf­liktusból. A Nixon-kormányzat azonban szándékosan ha­logatja a válaszadást er­re a kezdeményezésre. A Nixon-féle kormányzat sem durva manőverrel, sem képmutató terveivel nem in­gathatja meg a vietnami nép, a dél-vietnami nép vasakara­tát és nem fordíthatja visz- szafelé a történelem kerekét. Az Egyesült Államoknak be kell szüntetnie agresz- szív háborúját, minden feltétel nélkül ki kell von­nia csapatait Dél-Viet­namból, meg kell szüntetnie a Thieu- féle bábkormányzat támoga­tását és tiszteletben kell tar­tania a vietnami nép önren­delkezési jogát. ENSZ-KÖZGYŰLÉS, SZEPTEMBER A 101. TÉMA Ponomarjov felszólalása az A§j£0 kongresszusán Az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának szombati ülésén felszólalt Bo­risz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titká­ra, a szovjet pártküldöttség vezetője. Egyiptom fejlődéséről szól­va Ponomarjov rámutatott: Egyiptom az antiimperiallsta harc során végrehajtotta a szocialista forradalom felé az átmenetet, elutasította a ka­pitalizmust mint társadalmi, politikai rendszert. Foglalkozott az Arab Szo­cialista Unió előtt álló felada­tokkal és ezzel kapcsolatban kijelentette: Az SZKP-nak, népünknek a szocializmusért vívott több évtizedes szívós harc során felhalmozott ta­pasztalatait örömmel meg­osztjuk önökkel. HADMŰVELETEK KAMBODZSÁBAN Kambodzsa délkeleti részén tovább folynak a dél-vietna­mi csapatok hadműveletei. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint e csapatok két részre osztva' végeznek átka­roló hadműveletet, amelynek célja a népi erők nagyobb csapatösszevonásainak beke­rítése. A pénteken jelentett egyetlen nagyobb összecsapá­son kívül azonban eddig az előrenyomuló dél-vietnamiak és a partizánok között nem volt ütközet. Az ENSZ titkársága közzé- j tette a közgyűlés szeptember! 21-én megnyíló ülésszakának előzetes napirendjét, amelyen 103i téma szerepel. A 101-es számot viseli az a kérdés, amely a legnagyobb ér­deklődésre tart számot: a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-tag­sága. New Yorkban azzial szá­molnak, hogy Kína ENSZ-tag- sága vagy a közgyűlés megnyi­tásakor, vagy rögtön a külügy­miniszterek beszédeinek el­[ hangzása után, azaz október közepén kerül előtérbe. A 19-es számú téma az ENSZ új főtitkárának kijelölé­se, ha V Thant nem hajlandó még egy évet hivatalában ma­radni. További témák: a közel-ke­leti válság, az általános és tel­jes leszerelés, a tengerfenék békés felhasználása, a gyarma­tok felszámolása, az emberi jo­gok tiszteletben tartása, vala­mint az e kérdéssel foglalkozó főbizottság felállítása. / Helikopterszerencsétlenség WASHINGTON 125 ezer amerikai vasutas sztrájkja Hetvenezer vasúti dolgozó szüntette be szombaton a munkát a két legnagyobb amerikai vasúti társaságnál. A munkabeszüntetést megelő­ző, éjszakába nyúló alkudo­zás ugyanis a vasúti dolgozók szakszervezete és a társasá­gok igazgatósága között nem vezetett eredményre. Ezzel 125 ezerre emelkedett a sztrájkoló vasutasok száma. CSAK RÖVIDEN Jean Nuzseim tábornok, a libanoni hadsereg főpanancs- noka szombaton helikopter­szerencsétlenség következté­ben életét vesztette. Az 56 éves katonai vezető Franglé elnök nyári palotájából tért vissza Bejrútba, amikor a he- lilkopter az ország északi ré­szén lezuhant. Az elnök egy vizsgáló bizottság kíséretében azonnal a helyszínre érke­zett, hogy ellenőrizze a sze­rencsétlenség okainak kiderí­tésére indított nyomozást. Az első híreik szerint a helikop­ter műszaki hiba miatt zu­hant le. Allende-Laimsse-mej’egyezés Salvador Allende chilei ás Alejandro Lanusse argentin elnök szombaton újságírók jelenlétében aláírta az ötpon­tos közleményt, amelyben a két elnök a 25 órás csúcstalál­kozó során megegyezett Bár ideológiailag szemben állnak, jelentette ki a két el­nök az újságíróknak, ez nem akadályozza meg, hogy közös állásponton legyenek számos nemzetközi kérdésben és bé­késen rendezzék határvitái­kat. AHende és Lanusse talál­kozóját példaként állították a latin-amerikai országok elé. ÜDVÖZLET A HŐS KUBAI NÉPNEK A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a kormány és az egész magyar nép nevében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losoncéi Pál. az Elnöki Tanács elnöke, és Fock Jenő miniszterelnök táviratban köszöntötték a Kubai Köztársaság vezetőit és a kubai népet. SAN FRANCISCO Harr imán véleménye Averell Harriman veterán amerikai diplomata San Fran­cisco-} sajtóértekezletén Ni- xan elnök tervezett pekingi látogatásával kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy az Egyesült Ál­lamok számára fontosabb a Szovjetunióval való jó vi­szony megteremtése, mint a kínai kapcsolatok. Hangsú­lyozta azt is, hogy a vietnami rendezés módjait Párizsban, nem pedig Pekingiben kell megtalálni. RÓMA Tizenöíös ikrek Az orvostudományban egye­dülálló esettel találkoztak az olasz orvosok. Egy 35 éves római háziasszony méhéból, terhességének negyedik hó­napjában, 15 normális fejlett­ségű magzatot operáltak ki szombaton. A magzatokat azért kellett eltávolítani, mert a fejlődésükhöz szüksé­ges tér hiányában elpusztul­tak. Az anya korábban med­dőség elleni hormonkezelést kapott. Július 26-án emlékezik meg a kubai nép nagy ün­nepéről — a nemzeti felkelés napjáról. A Fidel Castro ve­zetésével 18 évvel ezelőtt ki­robbant felkelés megindítot­ta a kubai nép nemzeti fel­szabadító harcát, amely hat évvel később teljes győze­lemmel végződött. Az azóta eltelt 12 év alatt Kuba gazdasági, társadalmi életében óriási változások mentek végbe. Felszámolták az éhínséget, a nyomort, a munkanélküliséget, az anal­fabétizmust. Az országot egy nagy építkezéshez lehet ha­sonlítani. Üjabb gyárakat helyeznek üzembe, újjáépítik a kikötőket, létrehozzák az önálló halászati flottát. Az imperialisták állandó provokációkkal próbálják megzavarni a szocializmus anyagi alapjainak a leraká­sát Kubában. Nemzeti érde­keinek és békés alkotó mun­kájának megvédésében a ku­bai nép a szocialista tábor testvéri segítségére támasz­kodik. Fidel Castro minisz­terelnök többször rámuta­tott, hogy a Szovjetunió lé­tezése nélkül Kuba sohasem tudott volna vereséget mér­ni az imperialistákra, s az amerikai kontinens első szo­cialista országává válni. Kuba népének hősi harca és helytállása nagyszerű pél­dát teremtett: a latin-ame­rikai kontinensen, egyre több országban, elsősorban Chilében, de Peruban és Bo­líviában is, olyan haladó kormányok kerültek a szé­les néptömegek támogatásá­val hatalomra, amelyek az amerikai monopoltőke befo­lyásától és kizsákmányolásá­tól mentes, szabad demokra­tikus fejlődés lehetőségeit teremtik meg. A szovjet haditengerészet napja Július 25-én ünnepük a Szovjetunióban a haditengerészet napját. Képünkön: Akcióban a tengerészgyalogosok tankjai. A NIXOX-.MAO-KÉZSZORÍTAS ELŐTT (4.) BAGDAD. Katonai dísz­pompával temették el szom­baton azokat a magasrangú iraki politikusokat, akik Szu­dánba indulva, repülőgép- szerencsétlenség következté­ben életüket vesztették. BRIONI. Tito jugoszláv ál­lamfő Brioni-szigetén fogadta Charles Rayant, a belgrádi nemzetközi jogásztalálkozó amerikai elnökét, aki átadta Nixon amerikai elnök üzene­tét. DAKAR. A Guineái Köztár­saságban egyhetes országos gyászt rendeltek el William Tubman libériái elnök el­hunyta alkalmából. RABAT. Spiro Agnew ame­rikai aleinök szombaton Spa­nyolországból egynapos hiva­talos látogatásra Marokkóba érkezett. Agnew a látogatás során találkozik Hasszán ma­rokkói királlyal. KAGOSHIMA. Tizenegy halálos áldozata van a japán Kagoshima város környékén a szombatra virradó éjszaka tartott hatalmas eső követ­keztében keletkezett áradá­soknak. Sok ház összeomlott és mintegy 6600 épület került víz alá. LA PAZ. Kracsek János, a Magyar Népköztársaság La Pazba akkreditált nagykövete átadta megbízólevelét Juan Jósé Torres tábornoknak, a Bolíviai Köztársaság forra­dalmi kormánya elnökének. MIAMI. Kuba felé térítet­ték szombat reggel egy ame­rikai légitársaság belföldi személyforgalmat lebonyolító gépét. A repülőn 76 utas és hét főnyi személyzet tartóz­kodott. MOST, HOGY a világközvé­lemény már mint a közeljövő­ben bekövetkező eseménnyel számol az Egyesült Államok elnökének pekingi* látogatásá­val, különösen érdekes vissza­tekinteni e látogatás előkészí­tésének néhány, lassan fele­désbe merült fázisára. Meg kell említeni Edgar Snow amerikai újságíró sze­mélyét is: Snow az az ember, akinek világszerte nagy fel­tűnést keltett írásaiban elő­ször bukkant fel ennek a látogatásnak lehetősége. Snow idős, jelenleg Svájcban élő hír. lapíró, aki miután Missouri ál­lam egyik egyetemén újság­írást tanult, egészen fiatalon Kínába utazott, és ott hét éven át tudósítóként dolgozott. Ki­tűnően megtanult kínaiul, több nyelvjárást beszél, és ő volt az első nyugati újságíró, aki 1336- ban, áttörve a csangkajsekista csapatok zárógyűrűjét, eljutott a kínai Vörös Hadsereg főha­diszállására. Abban az időben a Mao vezette katonai csoport Észak-Senhszi barlangjaiban élt: Snow itt hosszas beszélge­téseket folytatott az akkor még szinte ismeretlen Mao Ge_ tunggal, egyik könyvében meg is írta Mao életrajzát. Ebből az időből származik azóta is fenntartott és egyedülálló ió kapcsolata a mai kínai veze­tők legtöbbjével. Snow egyéb­ként á kínai—japán háború 1937—1941-es időszakában is Kínából tudósította lapjait. Az elmúlt évben többször is újra járt Kínában, és módjában volt Maóval és Csou En-lajjal a ma leglényegesebb kérdé­sekről, közöttük a kínai—ame­rikai viszonyokról beszélgetni. A LEGNAGYOBB FELTŰ­NÉST az 1970 decemberi be­szélgetés keltette (öt teljes órán át tartott), amelyet Edgar Snow Mao Ce-tunggal folyta­tott. Az elnök felkérte az ame­rikai újságírót, ne szabályos interjút készítsen, csali cikk­ben számoljon be társalgásuk­ról. Ebben a beszélgetésben Mao kijelentette: „A kínaiak és az amerikaiak között... a kölcsönös tiszteletnek es egyenlőségnek kell ' fennáll­nia.” Majd elmondta: „a Kí­nai külügyminisztérium annak lehetőségét mérlegeli, nogy megengedje baloldali, a cent­rumhoz és a jobboldalhoz tar- ♦ozó amerikaiaknak, mint pél­dául Nikonnak, aki a kapita­lista monopóliumokat képvi­seli,- hogy Kínába jöjjenek. Nixont szívesen fogadnám, mert most a Kína és az Egye­sült Államok között fennálló problémák nem oldhatók meg nélküle. Jó lenne, ha eljönne Kínába akár mint turista, akár mint elnök” — idézi Snow Mao Ce-tungot, hozzátéve: maga Mao is szívesen beszél­getne az USA elnökével. Látható tehát, hogy milyen messzire került a kínai állás­pont a már idézett Csen Ji- féle megjegyzéstől, amely a csúcstalálkozó lehetőségét csak amerikai kezdeményezés alap. ján látja lehetségesnek. Mao Snow-nak tett kijelentése ugyanis semmi másnak nem minősíthető, mint konkrét kezdeményezésnek, más szóval tényleges meghívásnak. EDGAR SNOW egy másik beszélgetése — a partner Csou En-Iaj miniszterelnök volt — hasonló szabályos meghívást tartalmaz. „Csou miniszterel­nök baráti érzelmednek adott kifejezést az amerikai nép iránt. Késznek mutatkozott konkrét esetekben és konkrét ‘módon fontolóra venni Kína barátainak kívánságát, hogy odalátogassanak.” Nem lehet félreérteni, hogy kiknek a kí­nai látogatására célzott — s a Snow-interjú megjelentse után a világsajtó már terje­delmes névsort közölt az ame­rikai szenátorok és üzletem­berek nevével, akik alig vár­ják, hogy útleveleikbe beüssék a kínai vízumot... * . AZ IDEI ESZTENDŐ egyik legtöbbet tárgyalt, a sportro­vatokból a lapok élére került „sporteseménye” a kínai- amerikai asztaliteniszezők kí­nai földön rendezett mérkő- zéssoiozata volt. S ha Csou En-laj éppen pingpongozok előtt tartotta szükségesnek ,.a kínai és az amerikai nép kö­zötti barátság” perspektíváit fejtegetni, akkor ennek a tény­nek csak az lehet a magyará­zata, hogy Peking „a népi dip­lomáciáról” áttérőben van a klasszikus diplomáciára, s amint azt a Kissinger-látoga- tás körülményei bizonyítják, ebből is a titkos diplomáciai tárgyalásokat részesíti előny­ben. Ha ma elsősorban’ — és ter­mészetesen a néhány hónapon belül várható legmagasabb szintű kínai—amerikai talál­kozó is a világpolitikai ér­deklődés fő tárgya, ez sem vá­lasztható el a szovjet—kínai viszony kérdésétől. Fájdalmas tény, de tény, hogy a Kínai vezetők, a sajtó, a rádió nem változtattak a szovjet politi­kát, a szovjet élet szinte min­den területét támadó magatar­tásukon, és tény1 az is, hogy az immár sok-sok hónapja folyó szovjet—kínai határtárgyalá­sokon nincs észrevehető előre­haladás. Amikor a Szovjet­unió a maga részéről mindent megtesz a Kínai Népköztársa­ság nemzetközi súlyának nö­velésére — elég csak arra a szovjet javaslatra gondolni, amely ott említi Kínát az öt 'atomnagyhatalom mielőbb összehívandó, az atomleszere­lést előkészítésére hivatott ér­tekezletek résztvevői között, vagy arra az immár több mint két évtizedes állhatatos küz­delemre, amellyel a Szovjet­unió Peking elvitathatatiannl jogos helyéért küzd az ENSZ- ben és más nemzetközi szer­vezetekben — a Kínai Nép­köztársaság hivatalos állami politikájának és nem utolsó­sorban a kínai pártnak a leg­több megnyilvánulása szovjet­ellenes, és valamiféle elkép­zelt „Kína-eUenes összeeskü­véssel” vádolja a szovjet poli­tikát, s vele együtt a többi szocialista ország politikáját is. A VÁRHATÓ Nixon-látoga­tást egyszerűen lehetetlen ezeknek az összefüggéseknek mellőzésével, figyelmen kívül hagyásával' végiggondolni. Az a szocialista politika, az az elvhű marxista—leninista ál­láspont, amely a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett elése mellett száll síkra, elválaszt­hatatlan a szocialista orszá­gok proletár internacionalista egységének állandó erősítésé­től — éppen ez az, ami Pe­kingben, legalábbis jelenleg, elutasításra talál. Természetesen lehetséges, hogy Nirfcn pekingi útja. segít­het a kínai—amerikai viszony javításában. Bár vannak prob, lémák, például a minden el­képzelhető szálon Washington­tól függő tajvani rendszer sor­sának kérdése, ameljmél mind­két félnek eddig elképzelhe­tetlen mélységű kompromisz- szumokat kell tennie, ha egy­általán eredményt akarnak el­érni. Nixonnak az 1972-es vá­lasztások céljából, az amerikai űri éti életnek a több száz mil­liós Irinái piac megnyerése céljából látszik roppant hasz­nosnak a pekingi repülőút. A kérdés csak az, hogy Mao Ce- tung mit remél a republikánus elnöknek és a nagytőkének adandó kompromisszumok el­lenében' ... Gárdos Miklós (Vége.) „Akár mint turista, akár mint elnök...“ Edgar Snow társalog Kínában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents