Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

1971. JÚLIUS 20., KEDD ";<&Círlap 3 r\ METEOROLÖGIAI INTÉZET EZŰTTAL NEM //A TÉVEDETT: BORÚS, ESŐS HÉTVÉGE KÜ- lf~\ SZÖNTÖTT AZ ORSZÁGRA. ENNEK ELLE- ** NÉRE MÁR SZOMBATON TÍZ- ÉS TÍZEZ­REK HAGYTAK EL A FŐVÁROST ÉS KE­RESTEK PIHENÉST ELSŐSORBAN A BALATON MELLETT ÉS A DUNAKANYARBAN, DE SOKAN LÁTOGATTAK EL A MEGYE KÜLÖNBÖZŐ, SZÉP tájaira is. az eseménydüs hétvégéről ad­nak MOST BESZÁMOLÓT MUNKATÁRSAINK. Híunhatúrsainh /ölen tik A zivataros hétvégéről Itendurhelikoptereh na ilf—TW»* felett — Hol vásárolhattak a kirándulók ? » Egymilliós villámcsapás — Érés metleneek, áaott emberek » Kivilágos virradatig... Szigorú ellenőrzés a sztrádán Már szombaton kora dél­után nagy apparátussal.vonult ki az M—7-es autóára a Pest megyei közlekedésrendészet. A Balaton felé robogó autókara­vánok csúcsforgalma az esti órákig tartott, s Pest, Fejér és Somogy megye közlekedési rendőrei Siófokig „kézről kéz­re” adtait egymásnak a kon­vojokat. Szükség volt a szigo­rú ellenőrzésre, a türelmetlenkedők, a sza­bálytalanságok árán is sie­tek most is sok gondot okoztak. A sok szabálytalan előzés, a követési távolság be nem tar­tása miatti koccanások adtait munkát a rendőröknek, akik URH-s kocsikon és civil rend­számú autókon követték a for. galom áramlását. A karavánok általában egyenletesen halad­hattak, lassú járművek, gya­korlatlan vezetők azonban olykor torlódást okoztak. Kü­lönösen a teherautó-vezetők, akik közül sok még mindig nem tudja; szombat délután­tól vasárnap estig — a nem­zetközi camionjáratok kivéte­lével — tehergépkocsik nem közlekedhetnek az M—7-es autóúton! Az érdi emelkedő­nél civil, és egyenruhás, kézi rádiótelefonokkal felszerelt rendőrök egymás után bírsá­golták meg ezeket a szabály­talankodókat. Az ellenőrzések­ben részt vettek a budapesti közlekedésrendészet BMW. motoros járőrei is, akik menet közben az autóút felett cirkáló rendőrségi repülőgéppel is rádióltap- csolatot tartottak. Vasárnap ennek a gépnek fedélzetéről is megfigyelhettük az elmúlt hét végi, gyakran zűrzavart előidéző csúcshoz képest most némileg rendezet­tebb forgalmat. Az esti órák­ban azonban az özönvízszerű zivatar torlódásokat okozott, jóllehet a járművek egy ré­szét a régi balatoni útra terel­ték. A hatalmas záporban is tovább tartott a rendőri ellen­őrzés, s változatlanul készen­létben álltak a KPM Közúti Igazgatóság Autópálya Fel­ügyelőségének URH-s autói, a törökbálinti útmesterség gépei. Az új szolgálat az M—l-es és M—7-es úton kitűnően bevált: az elmúlt hetek­ben sokszor nyújtottak se­gítséget a forgalmi irányí­tásban, baleseteknél riasz­tották a mentőket, rendőr­séget, felügyeltek az utak és jelző­táblák állapotára. A KPM munkatársai is nagyban hoz­zájárultak ehhoz, hogy ezen a hét végén az autóúton bizton­ságosabb volt a közlekedés. Szitnyai Jenő Strandok — esőben A Dunaparton, a „gödi Iá­don”, nem számítottunk ekko­ra forgalomra. Igaz, jó néhá­nyon pokrócba csavarodra várták a napsütést, de a több­ség — ha már ide merészke­dett — megmártózott a Duná­ban, amelynek vize melegebb volt, mint a levegő. Ha a Dunáról azt mondhat­juk, hogy melegebb a levegő­nél, akkor a váci strand vizéről annál inkább, lévén ott a víz 30 C főik. Szombaton délelőtt Vácott még úgy gondolták, megdöm- tik az előző vasárnapi rekor­dot, amlkoris 1200-an váltot­tak belépőjegyet. Ám a készü­lődés hiábavalónak bizonyult, mert a Népfürdő úszómestere, Kovács Ferenc, a délelőtt fo­lyamán csupán háromszáz emberre vigyázott, s ebből is jó néhány vendég csak fél óráig volt a strand területén. A veresegyházi tó partján (képünkön) nagy volt a forgalom: délután egy óráig 450 fürdő- és 100 látogaitóje- gyet váltottak. A legnagyobb meglepetés Gödöllőn, a Blaha fürdőben ért minket. Délután 2 órakor a kezünkön, meg lehetett szá­molni a strandotokat, ha ugyan strandnak nevezhető az a 'kis pocsolya, ami a hatalmas medence alján locsogott. A fürdő vezetői indokoltak: — Mindenki úgy tudta, hogy zárva lesz ma a strand (?), s ez érthető, mivel másfél hét kall ahhoz, hogy megteljék vízzel a medence, s a feltöltést alig néhány napja kezdtük el. Hogy miért látszik piszkosnak ez a kevés víz is? Nem pisz­kos ez, csak zavaros a vihar miatt, az kavarta fel a vizet. Ha napsütés lesz, hosszabb ideig, akkor vízazínű, s nem barna lesz a medence tartal­ma. Vasárnapi strandőrjáratunk befejezéseként csak annyit: a legtisztább vize a váci fürdő­nek van, a legjobb vendég­látással Veresegyházon talál­koztunk, míg gödöllő, mint egyetemi város megérdemelne egy korszerű strandot. Mészáros Sándor Beáztak a váltók A MÄVAUT forgalmi fő- diszpécscre, Pálmai Lajos: — A legfontosabb: járatkima­radásunk nem volt a zivatarok idején. A vasárnapi esőzéskor és hétfőn a reggeli órákban távolsági járatainknál mind­össze hét késésről kaptunk je­lentést. A helyijáratok közül két szentendrei busz késett, mindkettő negyven percet. A MÁV Budapesti Igazga­tóságától Bencze Lajos, forgalmi osztályvezető: — A vonatoknak mindig menniük kell. A zivatarok in­kább a kábeleket veszélyeztet­ték: számos helyen beáztak, a biztosítóberendezések nem működtek, a váltók elektro­mos úton nem állítódtak, ezért kézzel kellett sok helyen állítani. A Budapesti Közlekedési Vállalat HÉV-osztályáról Pataki Annamária: — Szombaton este egy vil­lámcsapástól kigyulladt a pesterzsébeti áramátalakító, mely a Bánhidáról érkező 10 ezer voltos áramot ezer volt­ra transzformálja. A kár kö­zel 1 millió forint, most a du- naharaszti és a kvassai gépház szolgáltatja szerelvényeink­nek a ráckevei és a csepeli vo­nalon az áramot. A ráckevei járatok közül összesen négy szerelvény késett — 168 per­cet, Szentendre felé hat vona­tunk összesen 73 percet, Cse­pelre négy vonatunk érkezett későn, az összesített késési idő itt 144 perc volt. Gödöllői vo­nalunk volt a legcsendesebb: sem késés, sem szerelvényki­maradás nem történt. Tamás Ervin A kereskedelem nem tanul Egy héttel ezelőtt a Duna jobb partján, Budapesttől Visegrádig megvizsgáltuk: mit vásárolhat a kispénzű turista, hogyan, hol szerezhet élelmet? A szemle eredménye a kö­vetkező volt: a vendéglők ma már általában megfelelnek fel­adatuknak, étel-ital kapható. A kiszolgálásról ugyanez már nem mondható el. Oka: kevés a felszolgáló. Ennél lényegesen rosszabb az üzletek-boltok nyitva tartása, áruellátása. Nem érdemes? Vasárnap megismételtük el­lenőrzésünket. A szentendrei HÉV-végállomás tejivója kira­katában továbbra is ott a táb­la: vasárnap délelőtt friss pék­sütemény. Délelőtt fél tizen­egy. A függöny behúzva, az aj­tók zárva. Valószínűleg elfo­gyott a készlet. Beljebb, a pa­tak partján özvegy Vedernáné előtt az eső ellenére is sor áll, száll a rétesillat. A Lola cukrászdába szintén nem könnyű bejutni. A Mathiász Tsz házatáján mi sem változott. A zöldséges és a tejivó zárva, a borharapó hangos, a hentesüzlet üres. Diószegi Zoltán üzletvezető megerősíti a boltvezetőnő múlt héten tett megállapítását: va­sárnap nem érdemes nyitva tartani. Amint a színielőadá­sok befejeződnek, ők is zár­nak. Az üzletház fél év alatt kétmilliós forgalmat bonyolí­tott. Álláspontjuk sZérjift nagy a rezsi, a tejbolttól — miután kiegészítő árucikkeket is áru­sítanak — megvonták az állami dotációt, általában indokolat­lanul magasra emelték az adó­kulcsot. Vasárnapra úgy sem kapnak friss pékárut. Az al­kalmazottak napi „tizenhat órát vannak talpon”. Az ala­csony keresetért nem vállal­ják a vasárnapi munkát. A másik ok: az üzlet kiesik a forgalomból, hiába reklámoz­zák, kevés a vásárló. Érthe­tetlen tehát, hogy miért oda építették három és fél millió­ért? A Teátrum étteremben Schneider János üzletvezető és Tóth B. András, a Dunakanyar Vendéglátó Vállalat igazgatója közösen bosszankodik: szom­bat este a villám leégette a trafóházat. Kora reggel meg­javították, de újabb hiba ke­letkezett. Üggyel-bajjal halad a munka, csak később láthat­nak a terítéshez. sült halat, cukorkát, kávét árusít. Sok a vásárló, mégis pillanatokon belül sor kerül mindenkire. Szombaton a ne­gyedosztályú kis pavilon 12 ezer forintos forgalmat ért el! A Vöröskő múlt szombat esti forgalma 25 ezer volt! Jó volt látni: Leányfalu ha­tárában AFÉSZ-büfékocsi állt az autóúttól tíz méternyire. Hűsítőt, sört, apróságot áru­sítottak. A dunabogdányi presszó délután két órától éjfélig tart nyitva. Itt inkább a helybe­liek töltik a vasárnap dél­utánt. Újabban hajóval mind kevesebben keresik fel a köz­séget, régen ők adták a törzs- közönséget. Virslit, szendvi­cset tartanának, de nem fogy. A papszigeti ÁBC-áruház vasárnap továbbra is csak dé­liig, a visegrádi délelőtt tízig tart nyitva. Vezetőikkel nem volt módunk beszélgetni. Vi- segrádon az Átkelő étterem vezetője mondta el az ÁBC- áruház álláspontját: a vasár­napra jutó fizetésért nem ér­demes nyitvatartaniuk. S hogy saját magukról mit mondott? Ha még tíz emberrel több dolgozna az üzemben, most nem várakoznának idegesen a kül- és belföldi turisták az asztalok mellett. ABC-ből bisztró A Pokolcsárdában érkezé­sünkkor éppen egy szovjet turistacsoport vezetője mon­dott köszönetét az üzletveze­tőnek a kitűnő ellátásért. A kevesebb vendég, nyugodtabb légkör jellemezte a vasárna­pot. Egy jó hír: szombaton dél­után megnyitották a Pokol­csárda melletti bisztrót az üres ÁBC-áruház épületében. Fiatal házaspár, Fehér János- né és férje dolgozik itt. Hű­tőpultban áll az üdítő. Négy­nyolcvanért árusítják a rán­tott húst zsemlyében. Sokfaj­ta konzerv, pogácsa, cukorka és kávé áll a vendégek ren­delkezésére. Az üzlet tele fürdőruhás emberekkel. Egy tyúklépést talán halad­tak előre, de csak ennyit. To­vábbra is silány a Dunaka­nyar élelmiszerellátása. Va­sárnap, amikor tízezrek kel­nek útra, a meglehetősen drá­ga vendéglőkén kívül jó ellá­tásról, bő választékról tovább­ra sem lehet beszélni. Komáromi Magda Falunap Tápiószecsőn Zárra Leányfalun három zöldség­gyümölcs pavilon áll az út szélén — zárva. Az idős há­zaspár most is őszibarackot árul — nekik megéri. Leány­falun és a tahi Vöröskő étte­rem mellett kis falatozó: tele vásárlóval. A kisoroszi révát­kelőnél Herr Mihályné vezeti a dunabogdányi ÁFÉSZ áru­dáját. Reggel nyolctól délután négyig-ötig tart nyitva. Há­romféle sört, üdítőt, pogácsái, „Tápió menti Nyár 71” — .ez a neve, annak az esemény- sorozatnak, amely június ele­dén kezdődött, s szeptember közepéig tart a nagykátai já­rásban. Volt már dalostalál­kozó, tánczenei bemutató, ki­állítás, sok más egyéb, de a rendezvények középpontjá­ban kétségkívül a népművé­szet áll. Ezért is kezdődött el egy héttel ezelőtt a népművé­szeti hét Tápiószecsőn, amely­nek utolsó eseménye a va­sárnapi falunap volt. Talán első hallásra érthe­tetlennek tűnik, hogy mi kö­ze van az Épületkerámia Ipa­ri Vállalat szakmai tanács­kozásának a szecsői fdluna/p- hoz, de ha tudjuk, hogy a Tá­ptó menti községekből a leg­többen ehhez a budapesti vállalathoz járnak dolgozni, akkor már nem is olyan fur­csa. Vitathatatlan a tanács­kozás fontossága, de az „iga­zi” falunap csak délután kez­dődött. Két órától sorra érkeztek a hneghívott „Röpülj páva” kö­rök Maglódról, Szentmárton- kátáról és Szentlőrinckátáról. 'Leírhatatlan az a színes for­gatag, amely a Damjanich Művelődési Ház előtt volt délután háromkor: népvise­letbe öltözött lányok, asszo­nyok s férfiak beszélgettek, 'énekeltek, sőt, volt, aki még táncra is perdült. Fél négykor zsúfolásig megtelt a művelő­dési ház, s amikor felcsattant a taps, megkezdődött a bemu­tató. Mind a négy együttes kitett •magáért, s a sikerhez az is hozzájárult, hogy most végre nem a verseny kedvéért kel­lett énekelni, hanem a közön­ség szórakoztatására. Hat órakor különleges szakmai tanácskozás kezdő­dött: Vigh Rudolffal, az MTA népzenekutató csoportja tag­jával az élen, a résztvevő „Röpülj páva” körök vezetői ■beszélgettek a népzene idő­szerű kérdéseiről. Faluhelyen szokás, hogy •ilyenkor nyáron bállal kö­szöntik az aratókat, nem ma­radhatott el hát a tánc Tápió­szecsőn sem: az aratóbálon 'kivilágos virradatig húzta a Csárdás együttes a talpaláva- lót. M. S. A ráckevei járás fiataljai ed­dig Balatonakalin sátoroztak nyaranként, s cseretáborozó­ként utaztak a szécsényi és a szombathelyi járás táboraiba. Vasárnap azonban felavatták Szigetszentmártonban új tábo­rukat, mely 1 millió 200 ezer forintért épült. Az ötlet 1968- ban fogant — a mostani tábor­helyén akkor rozoga úttörőtá­bor állt, lebontották, és terme­lőszövetkezetek, üzemek anya­gi segítségével, társadalmi munkaakciókkal sikerült az ötletet 1971-re megvalósítani, elkészült a ráckeveiek modern, minden igényt kielégítő 1 holdon elterülő tábora. Az épületben 68-an férnek el, az udvaron azonban sátrakat ver­hetnek, s így csúcsidőben szá­zan is táborozhatnak a Duna partján. A szigetszentmártoni avató­ünnepség szónoka dr. Dobral Lajos, az MSZMP ráckevi já­rási bizottságának első titkára volt, majd a beszéd után ala­pítólevelet helyeztek el az épület falába. X. E. r Tábornyitás Szigetszentmártonban

Next

/
Thumbnails
Contents