Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

4 nsr hegvei KfCíriem 1971. JÚLIUS 20., KEDD Harminc festő — három szobrász Négyrészes produkció a magyar ellenállás A két Madáchné. A törté­nelemmel folytatott szórakoz­tató, de felelőtlen játék je­gyében fogant szólásmondás a „keresd az asszonyt”. Már­mint a nőt, aki ott áll min­den döntő fordulat mögött, úgyszólván ő az események titkos mozgatója. Királyi és egyéb „halhatatlan kedvesek” árnya libeg az efféle tetszetős elméletekben, de nem szüksé­ges marxistának lennünk ah­hoz; hogy ne vegyük komo­lyan az oknyomozás e meg­vesztegető zsákutcáit. Székely Júlia darabja — melyből most tévéjáték készült — mégis mintha erről kívánna meg­győzni. Mert a valódi halha­tatlan, Az ember tragédiája megalkotója mintha ehhez a tételhez statisztálna. Nyílt színen megy tönkre két asz- szony viaskodása következté­ben, akik mellesleg szólva, meg sem értik művészi nagy­ságát. A dolgokon mit sem Változtat, hogy a köztudatban yétkesebbként élő feleség, az elűzött Fráter Erzsi helyett az anya kerül a vádlottak pad­jára. Néhány vitathatatlan igazság melletj jobbára érzel­gős közhelyek szolgálnak bi­zonyításul, valódi emberi drá­ma helyett megkopott síne­ken mozgó színpadi cselek­ményt kapunk, nem pedig a probléma korszerű újraérté­kelését. Nagy idők és nagy emberek lektűrszerű megjele­nítése nem teszi szükségessé ennek tévé-nyilvánosság előt­ti terjesztését. A történelmi témákban máskor otthonos biztonsággal mozgó Hajdufy Miklós rende­zése sem enyhített a szervi hibákon, a kitűnő színészek pedig nem tehettek egyebet, mint hogy eljátsszák, ami ját- szaniok adatott. Kancsal szerencse. A művé­szi élményt a szombat éjsza­kai filmelőadás hozta. A tra­gikus baleset folytán fiatalon elhunyt rendező, Andrzej Munk a lengyel filmgyártás legkiválóbb szatírájában olyan eszközökkel élt, melyek a képernyőn is kitűnően érvé­nyesülnek. A kesernyésen fö­lényes humor, mellyel mindig rossz lóra tevő hősét ábrázol­ja, annak a gyötrő felismerés­nek része, melynek folyamán a lengyel filmművészet leg­A SPARTACUS A SZEGEDI SZABADTÉRI .JÁTÉKOKON Jelenet a szegedi Spartacusból (Enyedi Zoltán feflvételtó) Szombaton — mint tudósí­tottunk róla — megkezdődött Szegeden az immár negyven éves szabadtéri játékok idei programja. A négy évtizedes múlt természetesen csak az 1931-es nyitányra igazít el, a háborúval megszakadt hagyo­mányt 1959-ben újították fel, azóta viszont nyaranta, rend­szeresen. A legfrissebb adatok szerint általában négyszázez­ren fordulnak meg a város­ban ilyenkor, nyolcvanezren tekintik meg a játékokat, me­lyeiknek idei öt premierjén, élőadásain várják az egymil- liomodik nézőt. Jutalma öt évre szóló kétszemélyes bér­let. A szegedi szabadtéri já­tékok történelme az ország legnagyobb népszínházának történelme. Szombaton este és vasárnap Hacsaturján: Spartacus című historikus témájú balettjét mutatta be az Állami Opera­ház együttese, Seregi László koreográfiájával-rendezésével, Sereginek 1968 májusában Bu­dapesten ez az első nagysza­bású munkája hozta meg az igazi nagy sikert. Sokat tanultam Howard Fast regényéből, mely az óko­ri rabszolgalázadás mindmáig legjelentősebb művészi meg­fogalmazása — nyilatkozott a rendező. — Az én szöveg­könyvemben másképpen he­roikus Spartacus, mint az ere­detiben: csupán egy a névte­len ezrek közül, akinek hő­siessége is azoké, kik példá­ját azóta követték. A díszletező Forral Gábor elhagyta az operaházi bemu­tató kellékeit, s a festett fa­lak helyett a dóm sajátos hangulatú kőrengetegéhez, színhatásához alkalmazkodó mértani ábrákat komponált. A Spartacus megérdemelt szegedi sikere nincs előzmé­nyek nélkül, hiszen eddigi hetven bemutatója között sze­repel a libanoni is, ahol a kétezer éves baalbecki rom­város „természetes” környe­zetében rendkívül hasznos ta­pasztalatokkal gazdagodott. A szegedi premier főszereplői Fülöp Viktor, Kun Zsuzsa, Havas Ferenc és Sipeki Le­vente voltak, a fesztiválzene­kart Pál Tamás dirigálta. A szegedi ünnepi hetek ese­ménysorozatában — ha az időjárás is kedvez — július 23-án, pénteken lesz a követ­kező bemutató a szabadtéri játékokon: a Magyar Állami Népi Együttes mutatja be az Ecseri lakodalmas című mű­sorát. Másnap, 24-én, szomba­ton Musszorgszkij: Borisz Go- dunovja kerül a közönség elé a bolgár Nikolai Gyuszelev címszereplésével, Vaszy Vik­tor vezényletével, Szinetár Miklós rendezésében. Farkas Ferenc kedvenc dal­játékának, a Csínom Palkó­nak premierje augusztus 6-án, Illyés Gyula: Dózsa György című drámájának szabadtéri ősbemutatója pedig augusztus 15-én lesz. A szegedi ünnepi hetek au­gusztus végén záródó prog­ramjában a szabadtéri játé­kok mellett tudományos, ze­nei, ifjúsági, sport- és más rendezvények is szerepelnek — köztük a már megnyílt ipari vásár, a lezajlott szak- szervezeti néptáncfesztivál és a július 11-én megnyílt peda­gógiai nyári egyetem. N. I. A SZENTENDREIEK KIÁLLÍTÁSA László már nem tudja feled­tetni a nagy elődöket. Kósza Sipos László és Tót Endre pá­lyájuk elején tartanak. A szentendreiek egyik nagy mesterének, Czóbel Bélának a képein a már jól ismert és magas színvonalú „festőiség”, a színek, a líra, a kitűnően ..érthető” formák ismét bizo­nyítják, hogy a különböző stí­lusirányzatok jól megférnek egymással. Kmetty János sok­szor látott alkotásai pedig azt példázzák, hogy a „festőiség” és a konstruktív formák is olyan egységbe hozhatók, ame­lyek harmonizálhatnak egy­mással. Néhány nagy mesternek azonban sikerültebb képeit láttak már Szentendrén is, máshol is — például: Pirk Já­nos, Perlott Csaba Vilmos, Paizs Goebel Jenő, Főnyi Gé­za, Amos Imre, Anna Margit, Szántó Piroska, Diener Dénes Rudolf, llosvai Varga István, Göllner Miklós, Miháltz Pál — ez is rávezethet arra, hogy gondosabban kellene válogat­ni az évenként megrendezen­dő tárlatra. Hiányoztak a fiatalok is, akik bizonyíthatnák — vagy nem —, hogy a szentendreiek hagyománya most milyen ke­zekben él tovább. Néhány nagy mester való­ban kiemelkedő alkotása el­lenére ez a tárlat szürkébb­nek bizonyult, mint amilyet a híres szentendrei iskola meg­érdemel. A „szürkeséget” még csak elmélyítette, hogy a te­rem világítási viszonyai között sok kép ,láthatatlanná” vált. B.Gy. hőseiről A következő hónapok egyik rangos vállalkozása: négy — egymással szorosan összefüg­gő, de önmagában is egész — film készül a magyar ellen­állás hőseiről. Az egy-egy órás részekből álló sorozat első da­rabja az ellenállás hazai tra­dícióit eleveníti fel. A máso­dik, „Magyarok a Szovjetunió­ban” címmel — az emigráció éveit idézi. A következő foly­tatás a nyugat-európai ellen­állási mozgalomban részt vett magyarokat, köztük a spanyol polgárháború hőseit mutatja be. A befejező rész a környező államok magyar vonatkozású partizánharcainak állít emlé­ket A második világháború anti­fasiszta megmozdulásainak is­mertetéséhez több ezer kora­beli dokumentumot használ­nak fel. Sajtótájékoztató az oroszlánketrccbcn Vasárnap sajtótájékoztatót tartott a Kecskeméten vendég­szereplő Probst cirkusz. A fő­leg állatprodukcióiról híres cirkusz sajtófogadása rendha­gyó volt: oroszlánketrecben zajlott le. A Probst cirkusz nagy sikerrel vendégszerepei Magyarországon, Kecskeméten alig négy nap alatt 10 000 né­zőt szórakoztattak. A cirkusz következő állomása Szolnok. Obszidiánkések Az obszidián — vulkáni üveg — féldrágakő, de a kőkorszak embe­re még ennél is többre értékelte. Ebből a rendkí­vül ritka ásvány­ból készítette fegyvereit, min­dennapi szerszá­mait. Európában alig néhány helyen ta­lálható, a Zemp­léni hegységben viszont bőven elő­fordult és csere­kereskedelem út­ján Európa távo­li országaiba is el­jutott. A régészet számtalan példát ismer a zempléni obszidiáneszkö- zök európai ván­dorújáról. A Hol­lóháza melletti, Nyíri község lege­lőjén felkutatott 5 ezer éves települé­sen talált obszi- diánkés-anyag Tolcsváról való, a barnasávos obszi­dián csak itt for­dul elő. A régé­szek kutatják is. jobbjai leszámoltak a nemzeti illúziókkal, a romantikus tör­ténelemszemlélet jelent-jövőt egyaránt mérgező maradvá­nyaival. Mindez tragikomikus hangolásban, egy „sorsszerű­én” balszerencsés kisember Odüsszeiájában ölt testet, amit Bogumil Kobiela slemi- les játéka a legmaradandóbb filmszatírák magasába tud emelni. S a kétbalkezes törte­tő kalandjaiból nem csupán egy gúnyorosan mély látás­mód csillan elő, hanem a tu­datosan cselekvő embertípus iránti vágy is kitetszik. Ne- meskürty István bevezetője szűkszavúságában is pontosan tette helyére Műnk filmtörté­neti jelentőségű alkotását. Röviden. Inkább lírai kísér­let, mint dokumentumfilm volt a lóidomításról szóló Ka­rám és box, mely az ösztönvi­lág civilizációba illeszkedésé­nek keserves folyamatát ér­dekes képkapcsolásokkal, kép és hang vibráló játékával ér­zékeltette. Ember és ló viszo­nyának e miniatűr tanulmá­nya elsősorban a filmértő kö­zönség számára szerzett kel­lemes perceket. A zenei ízlés szociológiai vizsgálatáról adott képet a Tetszik — nem tetszik című műsor, melyben a Vitányi Iván vezette kutatókollektíva- állásfoglalás nélkül is riasztó képet festett a slágerek mű­világáról. Érdemes volna a kérdést többször, több oldalú- an is megvizsgálni, Jacques Cousteau kapitány és kutatócsoportja páratlanul érdekes és vonzó dokumen- tumfilm-sorozatot készített a tengermélyi kutatómunkáról, mely az emberi bátorság és találékonyság példái mellett gyerekkorunk felfedező ösz­töneit is újraéleszti. Ma este az Abody Béla ál­tal előző héten beharangozott operafilm-csemege, A bűvös vadász kerül képernyőre. Szerdán Pasteurt és korát is­merteti Benedek István az orvosi gondolkodás fejlődés- történetében, este pedig ki­tűnő színészek segítségével fedezik „mindenheti” krimi­szükségletünket. A csütörtök az irodalomé. A Szóljatok, szép szavak! utolsó adása egy híres Karinthy-paródia, Az emberke tragédiája — utána a korán elhunyt prózaíró, Szántó Tibor válogatott elbe­széléskötetét mutatja be a Nyitott könyv. A péntek este figyelemre méltó vállalkozá­sa Bessenyei György művé­nek, az Ágis tragédiájának feltámasztása a képernyőn. Utána ifjú finn fuvolaművész fertődi játéka, a Telegroteszk, majd a divat társadalmi vo­natkozásairól szóló műsor kö­vetkezik. Lehotay-Horváth György Olvastam: az üzempszicho­lógus dolga többé már nem a lelkizés. A pszichológus nem afféle lélekbúvár, hanem tudós ember. Nélküle már nehezen képzelhető el egy modem nagyüzem. Úgy, hogy nálunk is egyre több helyen alkalmaz­zák. Mondhatnánk, több az üzempszichológus, mint a mo­dem nagyüzem. Persze, nem mondjuk, mert vigyázunk az olvasók jó közérzetére. A közérzet egyre fontosabb. Van már munkahelyi közérzet,' közéleti közérzet, az ifjúság­nak is van közérzete. A nyug­díjasoknak mindig is volt. Már akkor is, amikor elmaradot­tabb öregurak úgy panasz­kodtak: „Ezelőtt harminc év­vel nem is tudtam, hogy köz­érzet létezik a világon .. Egyébként ezelőtt harminc évvel is volt pszichológus. Sőt, pszichológusvicc is. Egy áru­ház pszichológust alkalmaz. A játékosztályon egy gyerek bömböl, hogy hintalovat akar. Az anyja azonban búgócsigát akar venni neki. A pszicholó­gus felajánlja szolgálatait, va- mit súg a gyerek fülébe, s az elhallgat. A mama kíváncsian A szentendrei iskola ma már művészettörténeti értékeket hordozó képzőművészeti foga­lommá vált nemcsak hazánk­ban, hanem Európában is. Ez a kisváros megtermékenyítette a magyar festészetet, nemcsak létével — régi és új művész­telepével —, hanem múltjának motívumaival, festőiségével, egyszóval vizuális szellemisé­gével. A szentendrei festők ez évi kiállításán ugyanúgy tükröző­dik ez, mint ahogy tavaly vagy azelőtt hosszú esztendők óta. 30 festő képét állították ki — és három szobrász alkotását. A vitathatatlan értékek most is szembetűnőek: A nagyon fiatalon elhunyt Vajda Lajos olyan intellektua- litással ötvözte egybe a Szent­endre környéki népi motívu­mokat szürreális és konstruk­tív stílusába — itt látható két képe is mutatja —, hogy va­lóban ebből a kisvárosból nőtt európai rangú festővé. Barátai és követői Korniss Dezső és Bálint Endre. A nonfigurációt formai tökéllyel művelő Kor- niss és a népművészet elemeit szürrealizmusába beépítő, tár­sadalmi élkötelezettséggel al­kotó Bálint itt látható festmé­nyed legjobb törekvéseiket példázzák. Nagy mesterünk, Barcsay Jenő Asszonyok című mozaik­ja — amely állandó helyét a kiállítóterem vagyis a városi tanács dísztermének előcsar­nokában találta meg — ismét tanúságitétel, hogy a konstruk­tív törekvéseknek, a szigorúan kezelt és leegyszerűsített for­máknak milyen kitűnő kifeje­ző lehetőségeket nyújt a mo­numentális mozaik. Barcsay iskolát teremtett Szentendréin, nagyon sok fiatal szentendrei festő került hatása alá. Közü­lük kiemelkedik Deim Pál, aki egyéniségének fölülkerekedé­sével folytatja Barcsay konst-, ruktív és Vajdia, Bálint non­figuratív törekvéseit. Balogh érdeklődik: vajon mi voit az a varázsmondóíka, amely így hatott csemetéjére. A lélék tu­dása elárulja: „Azt súgtam ne­ki, hogy ha nem hallgat el, kap két olyan hatalmas po­font, hogy ő érzi magát búgó­csigának”. A mai pszichológus azonban nem azzal foglalkozik, hogy a gyerekeket ijesztgesse. Felada­ta, hogy a felnőtteket meg­nyugtassa. Különböző vizsgá­latokat végez, amelyeknek tel­jességgel tudományos alapjuk van. Például, nekilát, s hóna­pokig tartó munkával megál­lapítja: megfelelő ember való a megfelelő helyre. Régen ez közmondás volt. Ma tudomá­nyos megállapítás. Elméleti. Mert: ha a pszichológus a ve­zetőt nem találja megfelelő­nek, lélektani okokból kényte­len hallgatni. Ha viszont a be­osztottak nem megfelelőek, kénytelen tudomásul venni: már nem megfelelő emberből is kevés van a magyar ipar­ban. A jó üzemi pszichológust azonban ez a kudarc sem kedvetleníti el. Jól megtanul­ta a szakma alapigazságát: mindenkinek sikerélményre van szüksége. Tehát nem elég a korholás, a bírálat, mert ez csak elkedvetleníti az embert. Még a legtrehányabbat is meg kell dicsérni, ha megérdemli. És mindenki érdemel vala­milyen dicséretet. Például, ha valaki egész nap lóg a mun­kahelyéről, mielőtt erre rámu­tatnánk, gondoskodni kell si­kerélményről is a számára. S meg kell dicsérni azért, hogy reggel csak fél órát késett. így a dolgozó tudja, hogy jóllehet nem csinál semmit, továbbra is számítanak rá, s élvezheti az erkölcsi és az anyagi meg­becsülést. A jó pszichológus — ellen­tétben a rossz főkönyvelővel — azt is tudja, hogy az er­kölcsi megbecsülés éppúgy pénzt jelent, mint az anyagi megbecsülés. Az erkölcsi meg­becsülés abban különbözik az anyagiaktól, hogy a pénzt kéz­fogás kíséretében nyújtják át Az üzempszichológia egyik fontos felfedezése, hogy a pénz kevesebbet ér kézfogás nélkül. Még fontosabb tudományos eredmény: a kézfogás pénz nélkül annyi, mint egy hitvesi csók, harmincévi házasság után — jó vacsora helyett A pszichológia premisszái természetesen magára az üzempszichológusra is érvé­nyesek. Az a tudomány, amely egy magyar üzemben azt álla­pítja meg, hogy sok minden nincs rendben, csali afféle sar­latánkodás. Ha viszont a pszi­chológus azt állapítja meg, hogy kenyéradója a legjobban vezetett üzem az országban, nemcsak kenyérre számíthat élete végéig, hanem előbb- utóbb kocsira is. Keserű csaló­dás, ha a pszichológus, aki az egyetemen azt tanulta, hogy tudományága nélkülözhetetlen, rájön, hogy az üzemben ő könnyen nélkülözhető. Nem ismeri a pszichológiát az a pszichológus, aki azt emlegeti, hogy csak akkor van rá szük­ség, ha szükség van rá és til­takozik azellen, hogy azt kell­jen megállapítania, amit a fő­nökök mondanak. Ma már (vagy még?) ugyanis sok az olyan igazgató, aki ha nem is az egyetemen, de az életben remek pszichológusnak bizo­nyul. S hívatja a pszicholó­gust, aki megállapította, hogy a vállalatnál sok minden nincs rendben. Két percig tárgyal­nak párnázott ajtók mögött. A pszichológus kijön, s elkezdi hirdetni, hogy ez a legjobban vezetett vállalat az országban. „Mit mondtál neki?” — kérde­zi a főkönyvelő az igazgatót. „Semmi különöset — hangzik a válasz. — Csak annyit, hogy ha továbbra is akadékoskodik, úgy kirúgom, hogy a lába sem éri a földet!” Pintér István JEGYZET PSZICHOLÓGIA

Next

/
Thumbnails
Contents