Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

1971. JÜLIUS 2., PÉNTEK “‘"^/Círlap 3 LAKÁS: KICSIBEN ES NAGYBAN (4.) Esetek, nem egyedi tanú tságokka l Ajándékcserétől a fóliavárosig Az omszki pártdshgádó látogatása Ceghdea és Nagykőrösön Lakáshoz — annak ellenére,! hogy kevés a lakás — sokféle j módon juthat az ember. Vá­sárolhat — például öröklakást, társasházban levő otthont, szö­vetkezeti lakást —, építhet, mind házat, mind lakást cse­rélhet, örökölhet, nyerhet és kaphat. Kaphat, akár teljesén ingyen is. Legalábbis 1971. jú­lius 1-ig így volt, azaz tegna­pig. Aki vásárolta a lakást, aki házat épített, az „gazdag”. Aki nyerte, örökölte, az „máz­lista”. Aki kapta, az... annak „összeköttetései” vannak. Leg­alábbis a közhiedelem ilyes­fajta ' skatulyákba dugja az embereket. Nyissunk ki né­hány skatulyát. Valóban azt leljük bennük, amit a közhie­delem gyanít? Minden fillérrel I Dunakeszin a legutóbbi tíz esztendőben 1958 1alvás épült, a lakásállomány ötven száza­lékkal nagyobb, mint volt 1960-ban. Az 1958 lakásépítő közül válasszuk ki a Venszel családot. 1965-ben kezdték épí­teni a házat, 1969-ben fejez­ték be. Venszel Mátyás a gu­miipari vállalat technikusa, felesége tanítónő. Két gyerme­kük van, Matyi nyolc-, Ágnes hatesztendős. Akkor született, amikor a ház alapjánál le­szúrták a kitűzőkarókat. — Keserves esztendők vol­tak — mondja a férfi —, mert a magunkfajta, akinek se in­nét nem csöppen, se onnét nem csurran, csak arra szá­míthat, amit fizetésként kap, házat verítékkel építhet. Szó szerint, meg átvitt értelemben is. Venszelék jövedelme 1965- ben 4200 forint volt. Megtaka­rított pénzük, amit öt év alatt gyűjtöttek, húszezer forint. „De úgy gondolja, hogy min­den fillért megnéztünk, ötször körülmentem a piacon, hol ka­pók valamit húsz fillérrel ol­csóbban, így gyűlt össze a húszezer forint” — mondja az asszony, s nincs okom, hogy szavában kételkedjem. Fize­tésből nem könnyű lakáshoz jutni, nem könnyű egy kétszo­bás házat fölépíteni. De: lehet. Igaz, legalább közepes jövede­lem kell hozzá. Lemondás. A a száját. Értsem úgy, ahogy akarom. Párbeszédünk rövid. — Kapta a lakást? — Természetesen. Együtt járt a körzeti orvosi állással. Csak ezért vállaltam. Városi életet hagytam ott. — Oj volt a lakás? — Igen. Néhány javítást már nekünk kellett elvégez­tetni. — Mennyit érhet? — Talán háromszázezret... nem tudom, nem kérdeztem, nem jutott eszembe. Szolgála­ti lakás. Ha elmegyünk a községből, át kell adnom az utódomnak. Azaz kezdhetem élőiről. A nyugdíjról nem be­szélve. — Az még messze van. — Messze. Kíváncsi még valamire? Tú! a legnehezebben A Mechanikai Művek szak­munkása Törökbálinton, s Di- ósd község lakosa Béres Sán­dor. A munka- és a lakóhely közötti távolság csekély. Fe­lesége munkásnő, jelenleg gyermekgondozási segélyt él­vez. Az otthont adó házat örökölték. — Az örökség mindig szo­morú dolog, mert valakinek itt kellett hagynia azt, amit a másik megkap ... Persze, nem lennék őszinte, ha azt mon­danám: nem sóhajtottunk egy nagyot. A legnehezebben ju­tottunk túl, mert ma nincs nehezebb a kispénzű ember számára, mint lakáshoz, ott­honhoz jutni. Akinek sok a családja, az végképp csak ab­ban reménykedhet, hogy majd ad az állam, hiszen három me* öt gyerek mellett csoda­számba megy, ha félretehet­nek valamit. Akinek meg van egy kevés pénze, az nyakába veheti az adósságot, fizethet hosszú éveken át. Nagy gond, súlyos teher a lakás, család­nak, államnak egyaránt. Itt a gyárban is volt közös akció. Beleizzad ebbe mindenki, de jó, hogy végre — a gyári ak­cióra gondolok — nem áll egy szál magában az, aki ember­hez illő födelet akar a feje együtt élt a lakásban, a ház­ban, ma ezt elviselhetetlen­nek érzik a fiatalok, s én ne­kik adok igazat. Nem olyan ma a világ, hogy semmi nem fontos, csak a darab kenyér meglegyen, s jöhet a gyerek is, meg a másik gyerek is, va­lahogy ellesznek. A fiatalok tervezik az életüket, s ebben mi kivetni való lenne? Ép­pen ez a rendszer tanította meg az embereket arra, hogy az élet nemcsak evésből, ivás- ból, alvásból áll. Vannak fe­lelőtlenek, vannak követelőd­zők, de úgy gondolom, a túl­nyomó többség nem ilyen. Látom itt a gyárban is a fia­tal szakmunkásokat, nem ilyenek, de tudni akarják, milyen lehet az életük tíz év múlva. S abban, hogy milyen lesz, a legfontosabb a lakás. Ma oft kezdődik minden ... Vác városában tíz esztendő alatt 2181-gyel nőtt a lakások száma. A Földvári, tér muta­tós új házai, Deákvár házso­rai bizonyítanak. Ám mi kel­lett ahhoz, hogy e bizonyítás lehetősége megteremtődjék? Mészáros Ottó Következik: A LAKÁSHOZ IPAR KELL Szerdán délután fejeződött be az a kétnapos tudományos ülésszak, melyet a gödöllői Me­zőgazdasági Gépkísérleti In­tézetben rendeztek, s melyről már röviden beszámoltunk la­punkban. A sok érdekes és fontos téma közül kettőt vá­lasztottunk ki, hogy olvasóink­kal részletesebben is megis­mertessük azokat. Mindkettő a magyar mezőgazdaság sür­gősen megoldásra váró fel­adatai közé tartozik. ★ Az erőt, jobban mondva az erőgépeket Zombori János képviselte előadásával. — Talán helyes is az a meg­fogalmazás, hogy az erőt. A traktorok fejlesztési irányai­ról szóló előadásomban ugyanis arról beszéltem, hogy a mezőgazdasági erőgépek vo­nóerejét, teljesítőképességét növelni kell, mert egyre ke­vesebb a munkáskéz, a talaj pedig mind több munkát igé­nyel. Két lehetőség közül vá­laszthatunk. Az egyik, hogy négy-öt, esetleg tíz lóerővel növeljük-e egy-egy gép telje­sítményét. A másik, hogy az öreg gépek helyett nagy tel­jesítményű, 100—130 lóerős traktorokat állítsunk munká­ba. — ön melyikre szavaz? — Az utóbbit tartom cél­szerűbbnek. Ha a 4—5 lóerős teljesítménynövelés mellett foglalunk állást, akkor a je­lenlegi munkagépek teljesít­Az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának meghívására me­gyénkben tartózkodó omszki szovjet testvérmegyei párt­munkás-delegáció csütörtökön Ceglédre és Nagykőrösre lá­togatott, dr. Biró Ferencnek, a megyei pártbizottság titkárá­nak kíséretében. Kórházi eszmecsere Cegléden meglátogatták az új kórházat. A vendégeket Sá­gi Ferenc, a városi pártbi­zottság titkárhelyettese és dr. Unoka József, a kórház igaz­gatója fogadta. A delegáció egyik tagját, Válentyina Pav­lovna Biszarinova akadémi­kust, az omszki orvostudo­mányi egyetem tanszékveze­tőjét különösen a gyermekosz­tály munkája érdekelte. Itt dr. Hídvégi Zoltán főorvos kalauzolta őket a műtőkben, a csecsemő- és gyermekkór­termekben. Biszarinova elv­társnő gyermekspecialista és így rögtön alkalom nyílt a tudományos eszmecserére. A küldöttség ezután a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz új melegházát tekintette meg, ahol dr. Skultéty József el­nök fogadta őket. Ceglédről Nagykőrösre utaz­tak ót, ahol a városi pártbi­zottság épületében Takács Je­nő, a városi pártbizottság tit­kára köszöntötte barátokként a vendégeket. A vendéglátók ményéhéz képest feleslegesen erős traktorok járják majd a földeket. Igaz, a száz-százhar­minc lóerős gépeiméi is gon­dot okoz a munkaeszköz-ellá­tás, de ebben az esetben nem szükséges folyamatosan na­gyobb és nagyobb eszközöket gyártani, hanem a traktortí­pusoknak megfelelően egyszer kell kialakítani a gépcsaládo­kat. — Milyen lehetőségei van­nak a nagygépek beszerzésé­nek? — A Vörös Csillag Traktor­gyár négy év alatt kifejleszti a 130 lóerős, hátsókerék meg­hajtású traktort. Ez lehetne az alapgép. Kísérleteznek más szocialista országokban is 120—130 lóerős traktorok­kal. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne többféle gép kerüljön forgalomba, mert úgy járunk, mint jelenleg: nem lesz megfelelő alkatrész­utánpótlás. — Milyennek képzeli el a jövő traktorparkját? — Az erőgépek 50 százaléka lenne nagy teljesítményű, hát­sókerék meghajtású traktor, egyharmada négy kerék meg­hajtású, amelyek a lánctalpa­sokat pótolnák, a többi pedig a helyi adottságoknak megfe­lelő, ötven lóerős erőgép. — Mikorra lehet ilyen az arány? — A mintegy 67 ezer ma­gyarországi traktor átlag- életkora több mint hat év. Gazdaságosan négy-öt évig üzemeltethetők. Elméletben tehát már aktuális a géppark­csere. A jövő útja — vélemé­nyem szerint — minden esetre ez. ★ Zombori János húsz éve foglalkozik az erőgépek fej­lesztésével. Csorna Mihály, a sertéstelepek technológiája fejlesztési lehetőségeinek vizs­gálója viszont mindössze öt esztendeje foglalkozik témá­jával. Ekkor végezte el az egyetemet, s egy év üzemi ta­pasztalattal a háta mögött ke­rült a Mezőgazdasági Gépkí- sárleti Intézetbe. — Az országos sertésprog­ram mindenki előtt ismert. Alapja, hogy több hús kell, ol­csóbban. A hústermeléshez szükséges munkaerőt is csök­rosi tanács elnöke, Fekete Jó­zsef, a Szabadság Tsz elnöke — orosz nyelven társalogtak és pillanatok alatt otthonos, meghitt légkört teremtettek. Részletesen megismertették a 603 éves város jellemző sajá­tosságait, gazdasági és kultu­rális életét, sőt gondjait is. A delegáció egyik tagja, Vla­gyimir Iljics Zsarinov, az omszki területi pártbizott­ság agitációs és propagan­da osztályának vezetője sű­rűn jegyezgetett noteszébe. Számára ugyanis a várossal való találkozás régi emlé­keket elevenített fel, hiszen 27 évvel ezelőtt részt vett Nagykőrös felszabadításában. Ennyi év után természetesen rá sem ismert a városra. De felszabadítóként érkezett hoz­zánk 1945-ben a delegáció vezetője, Szergej Joszifovics Manakin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az omszki területi pártbizottság első titkára is, aki Budapest fel­szabadításában vett részt. De! a konzervgyárban Nagykőrös város vezetői ajándékokkal kedveskedtek a vendégeknek: átadták a 600 éves város évfordulójára ké­szült emléktárgyakat és az or­szág egyetlen pipagyárának ajándékait. A vendégek cseré­be annak a makettnak a kicsi­nyített másával örvendeztették meg a város vezetőit, - amely­nek tövében pihen Omszkban 1 kenteni szükséges és lehető­ség szerint kevés pénzből, sok férőhelyet építeni. A felada­tom tehát nem is egyszerű. Azt kutatom munkatársaim­mal, hogy melyik teleptípusok a leggazdaságosabbak, mikor a legcélszerűbb a malacot el­választani anyjától, hogyan lehet megoldani a szállítást. — Divat lett a köristálló. Mi erről a véleménye? — Még nincs végleges ál­láspontunk, de az megálla­pítható, hogy nagyjából any- nyiba kerülnek, mint a ha­gyományos sertéstartó tele­pek. Az építési idő viszont rövidebb és kisebb alapterü­letet foglal el az épület. Ke­vesebb a mélyépítési munka, a technológiai berendezések viszont értékesebbek. Hama­rosan eldől, hogy bevál­nak-e a gyakorlatban is. Ha igen, érdemes többet építeni, mert kevesebb munkaerőt kö­vetel, könnyebb az állatok ellátása. — Miért okoz gondot a tu­dománynak, hogy mikor vá­lasszák el a malacot anyjá­tól? — A hibrid sertésállomány­nál már nem ritka, hogy 10— 12 kismalac születik. Az anya ennyi jószágot nem tud táp­lálni. A másik, hogy minél hamarább elválasztjuk a ki­csinyeket anyjuktól, annál gyorsabban várhatunk új sza­porulatot. M. Kovács Attila Ligeti Károly, a nemzetközi vörösgárda tagja. Átnyújtot­ták a Vörös Magyarok című, a Szovjetunióban nemrég meg­jelent kötet egyik példányát is. Már régen elharangozták a delet, amikor Kovács Sándor, a konzervgyár igazgatója kö­szönthette a vendégeket. Ezer­nyi kérdés, számtalan válasz jellemezte ezt a találkozót is. Megnézték a narancsital ké­szítését, a borsó feldolgozásai. Biszarinova elvtársnő megörült a körösi borsónak, mindig ezt veszi, ha Omszkban kapható. A vendégek elégedetten álla­pították meg, hogy a raktárak­ban sok az áru. Tréfálkozva meg is kérdezték: el tudják-e adni? — Inkább azt kérdezzék — válaszolta Kovács Sándor —, honnan veszünk elég nyers­anyagot. — A termelőszövetkezetek­től — mutatott rá Manakin elvtárs Fekete József elnökre. — A termelőszövetkezeteket (mindig becsapják, — folytatja Manakin elvtúrs — voltam én is tsz elnök, jól tudom. — Érdekes, hogy én még olyan termelővel és tsz-el- nökkel soha sem találkoztam, aki nem akarta volna bebizo­nyítani, hogy mindenki belő­lük él — vág vissza nagy de­rültség közepette Kovács Sán­dor igazgató. Kertészkörséta A vendégek jó kedvvel ér­keztek a Szabadság Tsz ker­tészetébe, ahol főleg a három hektáros „fóliaváros” érde­kelte őket. Valentyin Ivano- vics Nyikonov, az omszki já­rási pártbizottság első titká­ra nagy érdeklődéssel néze­gette a kecskeméti törpe pa­radicsomot, a holland uborkát és a cecei paprikát. Megláto­gatták a tehenészetet is, a nagyüzemi szőlőtelepet is, és ki sem fújhatták magukat, máris késő este lett. Jókedvűen, szeretettel bú­csúztak Nagykőröstől és a vendéglátóktól. T. P. Egyetemi tanárok és docensek kinevezése A művelődésügyi miniszter újabb 27 egyetemi tanárt és 52 egyetemi docenst nevezett ki. Csütörtökön délelőtt a Műve­lődésügyi Minisztériumban dr. Polinszky Károly miniszterhe­lyettes ünnepélyes külsőségek között nyújtotta át a kineve­zési okmányokat az új egye­temi tanároknak és docensek­nek. Nemzetközi eszperantótábor A zászlófelvonás után meg­kezdődött a tíznapos úttörő­találkozó, amelynek gazdag programjában műsoros elő­adások, gyermekjátékok, sport- versenyek, kirándulások sze­repelnek. A balatonfenyvesi tábornak — nemzetközi jelle­ge ellenére — sincsenek tol­mácsai: a „hivatalos nyelv" az eszperantó, amelyet a gye­rekek valamennyien kitűnően beszélnek. SÓLYOM LESZ A METEOR Megérkezett a Szovjetunió­ból az a „Meteor” típusú szár­nyashajó, amelyet az idei BNV-n vásárolt a MAHART. Az új hajó előreláthatólag a „Sólyom” nevet kapja. 116 sze­mélyes, utasai kényelmes re­pülőülésben foglalhatnak he­lyet. A folyón felfelé 60 kilo­méter óránkénti sebességgel haladó szárnyashajón büfét is berendeztek. Jelenleg a műszaki vizsgálat tok folynak, majd néhány na­pos próbaút után még e hó­napban forgalomba helyezik. Ezzel Budapest és Bécs között három hajón összesen 234 sze­mély utazhat naponta oda- vissza. környezet segítsége. Venszelek nem nélkülözték egyiket sem. A segédmunkáknál nagy se­gítség volt a férfi két fiútest­vére, akik feleségükkel együtt jöttek, öten — mert Venszelné a főzést látta el, s a gyerekek­re vigyázott — sokat végeztek egy-egy szombat-vasárnap. — Kapar az ember, a szó szoros értelmében. Pénzt, anyagot, segítséget. Sokszor — mondja némi szünet után a férfi — úgy érzi, gyűlöli az egészet, hagyja a fenébe, nem tesz egy mozdulatot sem töb­bé. Persze, ez a fáradtság je­le. Fizikailag, szellemileg ki­készíti az embert a házépítés, ha évekig tart. Márpedig a legtöbb családnál évekig tart. Csak ott, azoknál nem, akik­nek sok a pénze, futja anyag­ra, mesterre, berendezésre ... én meg még tíz évig törleszt- hetem a kölcsönt... Talán háromszázezer... Körzeti orvos. Nem kíván névvel szerepelni. A kérdésre, mennyi a jövedelme, elhúzza joie. mert latom Diosdon, s gondolom, másutt sincs kü­lönbül: lyukakban, nyári konyhákban, fészerekben él­nek emberek, s azért is nagy pénzt fizetnek, ök azután vég­képp nem tudnak félretenni semmit sem, mert elviszi a pénzüket az albérlet... Az utolsó szöget is A vác-deákvári házon az utolsó szöget is ismeri Préseli György géplakatos, a képcső­gyár dolgozója. Ismeri, mert majd’ minden szöget fogott az ujjaival, illesztett a helyére, s ütött a kalapáccsal. Azaz: két keze rengeteg munkájával lett olyan a takaros ház, ami­lyen. — Nem vagyok már fiatal, s no, most értem el eddig. De: elértem! Annak idején, ami­kor én voltam fiatal, csak a kenyér volt a fontos, szép la­kásra, saját házra aligha gon­dolhattunk. Ma ez igény, olyasmi, amivel szembe kell nézni. A mostani fiatalok a maguk életét akarják élni, s ehhez lakás, önállóság kell. Valamikor három család is Pereg a „v Értékes gyógy­szeralapanyagot szolgáltatnak a kiskunsági rozs- földek. Évente 800 holdon fertőzik mesterségen a ro­zsot, hogy a gyógyszeripar ré­szére elégendő anyarozs-alap­anyagot nyerje­nek. Az idén jól sikerült a fekete­rozs magfogás, a sok esőtől kövérre duzzadtak az úgy­nevezett „varjú­körmök”. Bugac, Kiskunmajsa, Jászszentlászló környékén, ahol kistermelőle fog­lalkoznak anya­rozstermeléssel, megkezdték a mag begyűjtését. Mint­egy három vagon- nyi nyersanyagra számítanak, me­lyet teljes egészé­ben a Herb ária bajai feldolgozó telepén készítenek elő a hazai gyógjr- szeripar és a kül­kereskedelem ré­szére. — köztük Szűcs Zoltán, a vá­Tudomány a mezőgazdaságért A jövő az erős gépeké Több lesz a köristáiló?

Next

/
Thumbnails
Contents