Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-02 / 154. szám
«f serei 1971. JÜLIUS 2., PENTEK Román kori kápolna A Pécshez tartozó Málomi temetőben — tatarozás során — román kori kápolna falai tárultak fel. A temetőkápolna déli faláról lebontották a vakolatot és ekkor előtűnt az eredeti román kori bejárat, ablak s egy gótikus kapuív. Százezer dolgozatot javítanak Befejeződlek az egyetemi, főiskolai Írásbeli felvételi vizsgák Csütörtökön befejeződött az iskolai felvételi országszerte egyetemi, fővizsgák első Ernest Hemingway Ma tíz esztendeje dördült el « fegyver s oltotta ki a ma már klasszikusnak számító író, az új amerikai regény kiemelkedő alakjának, Ernest He- mingwaynek életét. A nagy lázadó és útkereső kalandos élete nyitott könyv azok számára is, akik csupán műveit ismerik: életrajzának legfontosabb adatai benne foglaltatnak novelláiban és regényeiben. Orvos apja orvost akart nevelni belőle, de megszökött a szülői háztól, amelyről leginkább csak a michigani nyaralások emlékét őrizte meg (Nick-novellák). Párizsban rövid tanulmányt folytat, majd újságírógyakornok a Star című lapnál Kansas Cityben. Az első világháború már Olaszországban találja egy katonai mentőautó sofőrjeként, aztán a gyalogosoknál szolgál sebesüléséig (Búcsú a fegyverektől). A háború után közel-keleti tudósító, később Párizsban telepszik le, s jelenteti meg első könyvét, a Fiestát. Nyugalma azonban csak időleges: a spanyol polgárháború Madridban találja haditudósítóként (Akiért a harang szól). Utána Kínából küldi jelentéseit, majd az amerikai hadsereg kötelékében szolgál a második világháborúban (A folyón át a fák közé). Életének hatvanhárom esztendejében sok mindent megért: sikert egészen a Nobel- dijig, meg nem értést és vad támadásokat. S bár többször bebolyongta a világot, helyét nem lelte — akárcsak tragikus sorsú hősei. A Búcsú a fegyverektől hőse, Fred Henry is hiába menekül el a háború jmsztító világából, a háborúból semmilyen felszabadító befejezés nem következhet. Az Akiért a harang szól hőse, Robert Jordan számára sincs remény az életben maradásra, mert az író — akárcsak ön- rmga számára — még nem tudja felvázolni egy más, emberibb, teljesebb világ képét. S ami nem sikerült, mert nem sikerülhetett Fred Henrynek és Robert Jordánnak, nem sikerül Cantwell ezredesnek, A folyón át a fák közé hősének sem. De egyetlen Hemingway- műből sem csendül ki annyira az emberi élet és a küzdés értelme és szükségszerűsége, mint az 1954-ben megjelent s Nobel-díjjal kitüntetett kisregény, Az öreg halász és a tenger című művéből. „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” — ez San- tiagónak, az öreg halásznak, s egyben az írónak is végső hitvallása. S bár a regényben céltalannak tűnik az öreg embertelen küzdelme a nagy hallal és az elemekkel: mire elejti és partra vontatja, a zsákmánynak már csak a csontváza marad meg. A regény kicsengése mégis csak az: bármilyen céltalannak látszik is az ember küzdelme a közönyös és ellenséges külvilággal, egy magasabb, humánusabb szempontból mélységes értelme van a megfeszített harcnak az elemekkel, az élettel, mert ez a harc az emberért folyik, az emberibb életért. Ez a gondolat a páratlanul gazdag He- mingway-életmű legfőbb tanulsága. P.P. szakasza: a nappali, esti és levelező tagozatokra pályázó mintegy 55 000 jelölt írta meg június 26 és július 1 között felvételi dolgozatát, illetve válaszolt a tesztkérdésekre. Általában két tárgyból — ritkábban háromból — írásbeliztek, s az így elkészült több mint 100 ezer dolgozatot máris folyamatosan értékelik. A sikeres írásbelizők néhány napon belül megkezdhetik a „második fordulót”, a szóbeliz- ! tető felvételi bizottságok előtt. A felvételi vizsgákat várhatóan valamennyi tagozaton július közepéig, de legkésőbb 31- ig befejezik. A felvételi bizottságok július végén, augusztus elején írásban értesítik határozatukról a jelentkezőket. Az elutasítótokkal a bizottság közli a vizsgán elért pontszámot, a döntés okát és a fellebbezés lehetőségét is. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság elutasító határozata ellen — a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül — az illetékes miniszterhez címezve fellebbezhetnek. A kérelmeket a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez kell benyújtani. KLUBAVATÖ Június közepén új Klub alakult a Csepel Autógyárban. Tagjai zömmel műszakiak, hiszen a klub neve: Műszaki Klub. Jelentősége abban rejlik, hogy a gyár műszaki gárdája között is kialakulhat egy olyan törzs, melynek tagjai közel állnak egymáshoz, a klub keretében jobban megismerhetik egymás munkáját, problémáit H. Kovács József, a Csepel Autógyár fejlesztési főmérnöke: — A műszaki életben a fejlődés annyira gyors, hogy a Speciális szakmai ismeretek elévülése néhány évre rövidült. Ezzel kíván lépést tartani műszaki klubunk. A nyolcvan „alapító” tag előadásokat hallgathat például a kiegészítő automatizálásról, annak pneumatikus megoldásairól és több aktuális, érdekes műszaki problémáról ismert szakemberektől. Klubgyűléséket minden héten tartunk, reméljük, sikerrel. Szentendre Teátruma Ma este Szentendre főterén ünnepélyes díszbemutatóval megkezdődik a Teátrum harmadik évadja. Jó ilyenkor egy pillanatra felidézni a közelmúltat, amikor még csak gondolat volt mindaz, ami ma már ország-világ előtt sikeres valóság. Mert a Teátrum több lett egy szabadtéri színháznál, egy nyári színházi eseménysorozatnál. Egy a várossal, amelyből fogant- Hogy mindez kiknek az érdeme, nehéz lenne felsorolni. Békés Istváné és Békés Andrásé, akik az ötletet adták? A me- megyei tanács vezetőié, akik az ötletet felkarolták és megteremtették létrejöttének anyagi feltételeit? De talán nem is ennek eldöntése a legfontosabb, hanem a tény: a Teátrum léte. Erről beszélgettünk Maróthy Lászlóval, a városi pártbizottság titkárával, Hidas Pállal, a városi tanács elnökével és dr. Bertalan Ferenc vb-titkárral. — Hogy mit jelent városunknak a Teátrum? — gondolkodik hangosan Maróthy László. — Nagyon sokat. Nemcsak abban segít, hogy új szint és pezsgést hozott a város vérkeringésébe, hanem abban is, hogy részévé vált annak a nagyszabású programnak, amely Szentendrét, a festők városát a művészetek városává hivatott emelni. Városunk már eddig is sokakat vonzott: sok színű történelme, műemlékjellege, gazdag képzőművészeti hagyománya, a szerb kultúra kincsesháza egyre több ember érdeklődését keltik fel az országban, s a határokon túl is. A Teátrum létrejötte szerencsésen kapcsolódott a már hagyományos vonzáspontokhoz: barokk színház barokk városban, méghozzá olyan egyedülálló körülmények között, amikor a város együtt játszik a színészekkel és a nézőkkel egyaránt. Sőt, a nézők minden rétegével s ez ma nem kis dolog! A Teátrum nem valamiféle elit színházzá vált: a lelkesen és önfeledten szórakoztatás műfaját sikerült megteremtenie. S a további tervek is ezt erősítik. — Ma már elmondhatjuk — folytatja a hangosan gondolkoPedig az első esztendőben még nagyon sok ellenzője akadt, nemcsak a lakosság körében, hanem hivatalos fórumokon is. „Zavarja az emberek nyugalmát” mondták egyesek. „Az útelzárások sok kényelmetlenség forrásai” hangoztatták mások. „Ne költsük a város pénzét bizonytalan sikerű színházi vállalkozásra addig, amíg a járdagondjainkat sem tudjuk megoldani” ezt hivatalos fórumon fogalmazták meg. És így tovább. Valóban, három esztendővel ezelőtt még alig látta valaki előre, hogy a Teátrum ilyen sikeres lesz és a város hímeVásári mulatságok. dóst dr. Bertalan Ferenc —; hogy a szentendrei emberek teljességében magukénak vallják szabadtéri színházukat. Jelenet a Botcsinálta bölcsekből. Foto: Gárdos SZOKOLY ENDRE: * Riport a riportról (28.) Intermezzo a zenefejedclem városában Bayreuth még a nácizmus idején is mindig Wagnerből él, muzsikája az ünnepi játékok idején ide csábítja rajongóit az egész világról. Eltelnek dallamaival, de persze esznek is, úgy látszik, szintén nagy műélvezettel, a töméntelen vendéglő legalábbis erre vall a városban, a sok között azonban akkora talán még sincs több, mint ahol a sajtóhadi- szállás vacsorázik, az általa lefoglalt szállodában. De a szinte beláthatatlan tágasságé terem nem ezért zsúfolt. Az újságírók civil öltönyt viselő csoportja szinte elvész az uniformisok nagy tömegében. Itt vacsoráznak a magasabb parancsnokságok tisztjei is, Reichswehrgenerálisok és vezérkariak mellett a hadosztályokba szervezett Waffen SS fekete egyenruhás vezetői is. A sajtóhadiszállás parancsnoka és négy tisztié együtt ülnek asztalhoz és — mekkora megtiszteltetés! — egyedül a jelenlevő két magyar újságírót invitálják maguk mellé. Kollégám, a 8 Órai Üjság munkatársa, lapja, mióta Bethlen kivonult az Egységes Pártból, a kormánnyal szemben szintén élesen ellenzéki. Gábor Áronnak hívják, és úgy tudom, leszármazottja annak a Gábor Áronnak, aki a szabadságharc ideién ágyúkat öntött Erdélyben a honvédseregnek. Hogy él-e még, s ha Igen, merre, nem tudom, régen nem hallottam felőle. Vacsora közben a szállodaportás telefonhoz hívja Gábort, Pestről keresi a lapja. Alig áll fel, az alezredes hozzám fordul: — Mondja, nem zsidó a kollégája? — Miért lenne az? — kérdem éles hangon. — Hát az előneve miatt, merthogy Áron. — Nálunk, aki bibliai nevet visel, legyen Jakab, Mózes vagy akár Jordán, biztosan nem zsidó. — Hát akkor maguknál milyen nevük van? — Adolf és Hermann — hiába, ha elönt a méreg, nem tudok uralkodni magamon soha. Igazat mondok különben, a magyar zsidók akkori idősebb nemzedékének több tagja valóban ilyen ősgermán neveket hord. Hogy a két keresztnevet, Hitlerét, meg Göringét kimondom, az asztalnál feszült csend, fejemben pedig olyan gondolat támad, hogy aligha látom viszont egyhamar szép magyar hazámat. Az alezredes kirúgja maga alól a széket, azt hiszem, most sújt le rám a végzet, de hahotázva végigszalad a termen, minden asztalnál elmeséli, hogy kérdésére mit feleltem. Kacajorkántól reszketnek a falak, vigyor- gó arcok fordulnak felém és magasba emelt söröskorsók. A Reichs- wehr-tisztek szemmelláthatóan őszintén, az SS-ek kényszeredetten derülnek, de közülük, bár néhány pillanatnyi késedelemmel még azok is rámkoccintanak, akiknek zubbonykézelőjén ezüst sújtással kivarr- va díszük Adolf Hitler névaláírása. A Führer gárdistái. Ilyen hatásra igazán nem gondolhattam, de ezzel nincs még vége. Göbbels propagandaminisztériumának mellénk delegált tisztviselője hozzám lép, közli velem, hogy reggel, amint annak idején Bécsbe, most a Szudéta-föld fővárosába, Égerbe, szintén a csapatokkal együtt vonul be Hitler és felhatalmaz, hogy ezt a hírt lapomban előre közölhetem. Megkérdezi még tőlem, vajon láttam-e már a Führert? Udvarias is tudok lenni, mondom tehát, még nem volt szerencsém. — Kíváncsi vagyok, milyen benyomást tesz önre? Az alezredesnek is van közlendője: — Mint jövendőbeli fegyvertársakat, önöket kettőjüket, magyarokat meghívom az autómba. Viszolyogva fogadott szavaiból mondata befejező részét nagy megelégedéssel vesszük tudomásul. Azon töprengtünk eddig, miből fizetjük az autószámlánkat. Hitel nincs és mire lapjaink a Nemzeti Bankon keresztül pénzt átutalhatnának, vége lesz ennek az egész cécónak. Kora reggel hatalmas Benz-Mer- cedes röpít Éger felé bennünket. A volánnál vén közkatona ül, 72 éves hadiönkéntes, aki saját kocsijával vonult be. A Benz autógyár berlini vezérképviselője máskülönben, így hát gazdag, független ember, de egész lénye sugárzik a boldogságtól, hogy kemény parancsszavaknak engedelmeskedhet, haptákba állhat, tiszteleghet — vérbeli pifke. így mondom, ahogy a poroszokat gúnyolják. Égerben emberekkel túlzsúfolt hatalmas téren állunk meg. Színpadszerű dobogót ácsoltak a végébe, arra felvezetnek minket, ha megjön, innen beszél a néphez Hitler. Kisvártatva megérkezik, ott megy el szorosan mellettünk. Gábor fülembe súgja, ezt aztán hallgassuk el otthon, mert még minket vernek agyon, hogy ilyen közel volt hozzánk és mégsem ütöttük le. A magam részéről mindenesetre kötelességemnek tartom alaposan szemügyre venni, ha megkérdi a náci propagandista, hát tudjak neki felelni, megmondhassam, hogyan tetszik nekem a vezére. Nehogy alacsony növése feltűnjön, senki sem áll közvetlen közelébe, s talán zsámolyt is tettek a lába alá hogy a tisztes három lépés távolságban körülötte nyüzsgő germán óriások, ily tengernyi sok újdonatúj alattvalója előtt ne hozzanak szégyent a termetére. Szürkés barna arcszíne ijesztő, apróra nyirbált bajsza viszont nevetséges, és a fényképen is észrevehető, harcias szigort és elszántságot erőltető tekintete szintén komikus. Már csak ezért is érthetetlen, hogy láttára, odalent a téren az összesereglett sokezernyi ember hatalmas üdvrivalgásba tör ki. A valóságnak tartozom vele, el nem hallgathatom, tombolóbb lelkesedést én még nem láttam, úgy fogadja és ünnepli Hitlert Égerben a tömeg. Legalább tíz percig nem jut szóhoz, csak áll mereven magasba emelt karral, aztán nagy nehezen mégis beszélni kezd, pardon, nem is beszél, ordít, haragtól szikrázó szemmel. Néhány mondat után abba is hagyja, és szűnni nem akaró éljenzés közben elmegy. Hozzám meg odajön a Göbbels- fióka, mondjam meg, hogy tetszik nekem a Führer? Mit tegyek, valamit csak mondanom kell: — Egyszerűen nem értem. Hogy miért nem? Hát nézze csak, kész háborút indítani ezért a területért, aztán megkapja egy csepp kiontott vér nélkül, idejön, kimondhatatlan lelkesedéssel fogadják és erre rákiabál a népre. — Hja. ő már ilyen katonás. De hát mit is várt tőle? — Talán valami emberit... Elgondolkozik a propaganda ember, meglehet, tel jesíth eteti ennek találja kívánságomat. Vagy talán mégsem? A szeméből látom, kisütött valamit, csak elképzelni sem tudom, hogy mit. Kiderül azonban másnap. Akit érdekel, legyen türelemmel, várjon egy napot, majd holnap elbeszélem. (Következik: A könnyeit Führer) ontó vét gazdagítja majd. Hogy bizonyos fajta kényelmetlenségeket és gondokat okoz ma is? Ezt senki nem vitatja, de már nem is szólnak ellene. Egy jó ügyért olykor áldozatokat is kell vállalnia az embereknek. De ha valóban jó az ügy — ez pedig az —, akkor hamar megértik ezt. Mert a kényelmetlenségek, kisebb-nagyobb áldozatvállalások nem haszontalanok, visszatérülnek többszörösen. Nemcsak a város rangja és hírneve nőtt az elmúlt három esztendő alatt, meggyorsult fejlődése is. Sok példát mondhatnék ezzel kapcsolatban: a Teátrum étterem nyolcesztendős huzavona után épült meg végül is es ebben szerepe volt a színház létének. De jelentősen nőtt a város nyári idegenforgalma, ami forintokban is realizálható. — A Teátrum léte kétségtelenül visszahatott a város közművelődésére is — egészíti ki a megkezdett gondolatsort Hidas Pál. — Korábban itt is az a szemlélet uralkodott: a nyár a népművelés holtidénye, mert sem közreműködőket szerezni, sem közönséget toborozni a nyári hónapok alatt nem lehet. Ezért is rendezték meg a hagyományos szentendrei kulturális heteket az őszi idényben. Tavaly óta már nem így van. Az őszi szentendrei kulturális hetekből sokkal gazdagabb, tartalmasabb nyári program- sorozat lett, amely szervesen kapcsolódik a Teátrum előadásaihoz. Országos műemlékvédelmi tanácskozás, virágkiállítás, Vas István szerzői estje, hangverseny, az Építéstudományi Intézet kiállítása, a szentendrei festők tárlata mellé sorakozik fel a Teátrum két új bemutatója és két korábbi produkciójának megismétlése. Mindez ugyanakkor tovább erősíti városunk művészeti és idegenforgalmi jellegét. Tény: ennek a különleges hangulatú Duna menti kisvárosnak a vezetőit az a meggyőződés vezeti, hogy mindaz, ami Szentendrén és környékén jelen van — legyen az természetadta szépség vagy a történelem és a művészet felhalmozott értékeinek gyűjteménye — ne maradjon csupán a városé, hanem egy egész ország közkincsévé váljon. Ma este ennek a gondolatnak a jegyében nyitják meg a Szentendrei Teátrum idei, immár harmadik évadját. Prukner PáJ NÉPITÁNC-FESZTIVAL Nagy érdeklődés előzi meg a harmadik Duna menti népi- tánc-fesztivált. A háromnapos eseményre — augusztus 19, 20, 21 — több mint 2000 vendéget várnak. Huszonhárom hazai i népművészeti együttes készül1 a találkozóra, ezenkívül tizenegy ország népi táncosai ne^- veztek be a folklórfesztiválrá.