Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
1971. JŰLITTS 11., VASÄRNAP Deilától nem kérek pacsit, ’ attól tartok, egy ilyen „kézfogástól” elveszteném az egyensúlyomat Deila izmos, szép farkaskutya. Gyanakodva pis- lant az idegenre, ám ha barátok között érzi magát, szívélyesebb lesz. Most éppen szolgálatban van. A tahi Duna-parton kíséri a község körzeti megbízottját, Németh Imre rendőr őrmestert, alá vadkempingezőket ellenőriz. A szabadstrandon két fiatalember szedheti sátorfáját. Munkahelyük nincs, hogy — élvezhessék hobbysukat — gondtalanul fejtegethessék a romantikus tájat, a falubari is vállaltak festést: falmázolást. Jó pénzért — ipar- engedély nélkül... A Dunakanyarban, nyáron, számítani lehet ilyen látogatókra is, csakúgy, mint a községben időniként garázdálkodó „kirándulókra”. A sok víkend- ház csábítja a betörőket. Szóutánpótlás. A szakemberré kiképzett körzeti megbízottak és közbiztonsági járőrök kísérői lesznek, s — elsőként az országban —, járási kapitányságok, őrsök Gaz-gépkocsijain és a főkapitányság közrendvédelmi osztályának URH-s autóin is teljesítenek szolgálatot. — A Szovjetunióban, az MDK-ban például a közrendvédelmi, szolgálati kutyák régóta hasznos segítőtársai a rendőrségnek — mondják a főkapitányságon. S az első tapasztalatok Pest megyében is eredményekkel bíztatnak. Őriz, véd, támad — Éjszakánként rejtett figyelést tartottunk Budaörs környékén, ahol ismeretlen tettesek sorozatban törtek fel és fosztottak ki autókat. Az egyik éjszaka ismét megjelentek. Elengjedtem a kutyát, harakozóhelyektől a hegyvidéki üdülőkig, sokfelé vezet itt a körzeti megbízott ellenőrző útja. Olykor nem veszélytelen feladat ez, nemrégiben hét garázda verekedő őt is megtámadta. — Ha akkor kutyával vagyok, nincs szükség segítségre — mondja az őrmester. — A kutya egyedül is „intézkedik”... Tahiban ezért is lépett szolgálatba az új segítőtárs: Deila, akitől nem érdemes pacsit kérni... Iskolából - szolgálatba Deila és még 19 társa nemrégiben a BM kutyakiképző iskolájából került Pest megyébe, egy igen hasznos kezdeményezés révén. A megyei főkapitányság szerződést kötött az iskolával, amely ezeket a kutyákat tenyész-törzsállományban tartotta. Amíg a kutyusok az utánpótlásról gondoskodtak, hosszabb ideig kiestek a gyakorlatból, a szolgálatból. A szerződés megoldotta a gondot: a főkapitányság átvett húsz kutyát, amelyek egy évben csupán néhány hétre térnek vissza az iskolába — családot alapítani. így — a nyomozókutyák mellett — megszaporodott Pest megyében az őr- és járőrszolgálatra kiképzett kutyák száma, és biztosított az bozás nélkül támadt a tolvajokra. Küzdött, verekedett az ellenféllel. Még akkor is, amikor egy tőrrel mély szúrást kapott... A pilisvörösvári rendőrőrsön Mikus Ferenc őrmester a barátnak kijáró szeretettel beszél a 4 éves farkaskutyáról, Kálmánról. Nem egy veszélyes helyzetben bizonyította hűségét, bátorságát. —. Kezdetben bizalmatlan volt. Aztán az első, kézből elfogadott falat után, majd a szolgálatban, megbarátkoztunk. A legapróbb jelből is megérzi, ha valaki ellenségesen viselkedik velem. — Milyen feladatokra alkalmas a járőrkutya? — Elsősorban őrző, védő, kísérő, támadó feladatokra. Megkönnyíti a rendőri intézkedést, adott esetben több embert is helyettesít. Megvédi gazdáját, s — mint nem egy esetben előfordul —, percek alatt szétoszlat egy tömegverekedést. Ha kell, sakkban tárt tucatnyi embert, akadályokat nem ismerve felfed búvóhelyeket, s nincs az a „távfutó” bűnöző, akit ne érne utói... Sokszor nincs is szükség a beavatkozásra, a rendőr mellett, puszta megjelenésével lecsendesíti a legparázsabb hangulatú italbolt, ütésváltásra kész közönségét. A közrendet sértők, a mások biztonságát fenyegetők tudják: a kutyával nem lehet vitatkozni... Tarzan, az utazó — Milyen kedves kis öleb — humorizál valaki a monori vasútállomás melletti italboltban, majd sürgősen helyet enged a 40 kilós „ölebnek”, Tar- zannak. A fekete, göndör szőrű slauzer hírnevet szerzett a megyében. Kiváló tulajdonságaiért került az iskoláról az URH-s járőrökhöz. Most egy kék-fehér csíkos Volga utasaként, naponta több száz kilométert utazik a járőrökkel: a gazdával, Kukla Tamás tizedessel, Pintér László és Nébl András őrmesterekkel. Az italbolt kertbe!viségé^ an igazoltatnak egy társaságot. Nincs vita, nincs hangoskodás, Tarzan az ellenőrzés végéig nyugodtan csücsül a pórázvégen. Az elmúlt hetekben nagy rutint szerzett. Részt vett köz- biztonsági akciókon, elfogott kerékpártolvajt, botrányhőst, rendőröknek segített biztosítani hívatlan idegenektől egy gyilkosság helyszínét. Előző éjszaka1 a járőrök rajtaütötték' egy vétísék'í h'ázoii;' {ritézéífszö- köttek „örömtanyáján”. Az ablakon át menekülő szökevények egyikét Tarzan „állította elő” egy árokból... Gazdája dicséri: a kutya e különleges mozgó szolgálatban is bevált. A járőrparancsnak így summázza: ha Tarzannak rangja lenne, már biztosan előléptették volna... Deila, Tarzan és a többiek alig néhány hete álltak a Pest megyei rendőrség szolgálatába. A közrend, közbiztonság javulása érdekében még sok érdemet szerezhetnek egyenruhás gazdáik oldalán. Szitnyai Jenő Foto: Gárdos Katalin Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb partszabályozási munkáján dolgoznak a Balaton déli oldalán. Közismert, hogy a tó úgynevezett elhabolási folyamata, a víz szárazföldi terjeszkedése miatt, néhány helyen elvesztek a teleksorok, és ez az oka annak, hogy bokáig érő vízben kell gyalogolniuk a vendégeknek. A szabályozás végeredményben folytatása a siófoki ezüstparton megkezdett munkának és része annak a programnak, amely szerint 40 kilométeres szakaszon szabályozzák a déli partot. Siófok és Balatonvilágos között 4 esztendő alatt 8. kilométeres szakaszon 150 méterrel beljebb viszik a partot. Ezzel mintegy 150 hektárnyi szárazföldet nyernek a tó jelenlegi medréből. Valójában azonban nem vesznek el a Balatonból, csupán visz- szahódítják a 100 esztendővel ezelőtti partvonalat. A tó szegélyéből nyert szárazföldi területet nem építik be: meghagyják közterületnek és létrehozzák a későbbi, Balaton körüli körsétány első szakaszát. Látványosnak és izgalmasnak ígérkező, nagyszabású rendezvényre készül az MHSZ Pest megyei vezetősége. Július 25-én, vasárnap, Solymáron kerül sor a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek vetélkedősorozatának megyei döntőjére. Az MHSZ-ben elmondták: az elmúlt hetekben sikeresen lezajlottak a járási és városi bajnokságok, amelyeken több mint 1500 versenyző vett részt. A döntőn a legjobb eredményt élért tartalékosok szerepelnek. A válogatott csapatok másfél száz tagja 3500 méteres, akadályokkal nehezített pályán méri össze tudását. A községen keresztülvezető és a magaslatokra is felkapaszkodó útvonalon tájékozódásból, rádió adó-vevő kezeléséből és más katonai műszaki ismeretekből, kézigránátdobásból, lövészetből s a polgári védelem gyakorlati ismereteiből vizsgáznak majd a tartalékosok Pályadíjnyertes pedagógus krdiiikaíriík A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya pedagógusok részére minden esztendőben pedagógiai tárgyú pályázatot hirdet, amelyre azonban honismereti tárgyú művek is benyújthatók. Az idei pályázatra 28 honismereti munka érkezett, a díjakat most ítélték oda. A háromezer forintos első díjjal Mikulási Béla ócsai gimnáziumi történelemtanárt jutalmazták „Ócsa 25 éve” című. 576 gépelt oldal terjedelmű falukrónikájáért. A második díjat nem adták ki, viszont négy pályázó részesült 1500 forintos III- díjban: Jakus Lajos „Galgavölgye iskolái és tanítói a XVIII. és XIX. században”; Regős Fe- rencné „Budajenő és Telki krónikája”; Vér Ilona „Budakeszi 1970. évi krónikája”; Fehér Jánosné „Az 1945. évi földosztás Abonyban” című pályaműve. További hat pályázó 500 forint jutalomban részesült, — Egymillió folyóméter szintetikus, exkluzív szövet gyártását tervezik idén a Gyapjúmosó- és Szövőgyár pomázi gyárában. Az év első felében közel félmillió folyóméter szövetet adtak át a kereskedelemnek. „MANUFAKTÚRA” A 250 mázsa a mángorlóban Fél év múlva jöhet érte Sifonból lesz a legszebb MÖGÖTT A tnónóri kfktéstőűzám.írsa-• gás ' tíeszka'pallrÉkja ' mögött szinte manufaktúrában képzeli magát az ember. Öklöm- nyi öntött betűk hirdetik a nyomógép oldalán: HUMMEL — BERLIN 1871. Az udvaron ütött-kopott, rozsdaette főzőüst, a festőházban földbe sűly- lyesztve, három indigós fakád Az óriási, gerendákból összeácsolt famángorló 250 mázsa követ rejt mozgó szekrényében. Kérik a „napsugarast" A bolt egyben fogadó, szalon és műhely. Itt adják egymás kezébe az asszonyok a kilincset, hozzák a fehér sifont és a vásznat, hogy kékké, valódi kékfestővé varázsolj ák. — A monori kékfestőt harminc éve alapította Gál Gyula, életé párjával. Gál már nyugdíjas, felesége most készül fájó szívvel. De erről majd később, most megrendelő nyitott be éppen. Megtárgyalják Gálnéval, hogy egy csömöri szoknyához nyolc méter anyag szükségeltetik, az asszony kiválasztja a mintahalomból a „napsugarast”. Nem sokallja érte a készítési díjat, csak akkor akad el a hangja, mikor megtudja, hogy az anyagért éppen fél év .múlva jöhet, akkorra lesz készen. — Hiába, kivételt nem tehetünk — magyarázza a most már ktsz-üzem vezetőnője. — Csak hozott anyagot dolgozunk fel, évi ötvenezer méter a kapacitásunk, ennél többet megfeszített munkával sem HORTOBÁGYI SÉTA Ezerforintos mozdulat Ungarische Gulasch — Az ajándék: whisky Hortobágy, a nagy magyar puszta a századfordulón 48 ezer holdon terült el, ma a Hortobágyi Állami Gazdaság 75 ezer hold birtokosa. A hatalmas rónán első állomásunk Hortobágy, a község. Néhány utcája van a településnek, postája, vasútállomása, gyógyszertára, körzeti orvosa, fogadója és sok elegáns háza. A főút mentén a híres Csárda, ahol Petőfi is megfordult hajdanán, az ősi ám- bitusok alatt Kinizsi sört lehet inni az ürügulyásra (Ungarische gulasch). A csárda mögött pihen a Kilenclyukú híd. Szép látványát a helybeliek is felfedezték, mert elé szabadtéri színpadot építettek — az utolsó simítások vannak már hátra —, s a nagy folklórünnepségek gyönyörű-valódi „díszlet” előtt, a nádasból előbukkanó színpadon folyhatnak majd. A csárdával szemben van a Pásztor- múzeum. Itt aztán minden megtalálható, ami a romantikus belföldiek és külföldiek szívé-vágya. Dísz-juhászöltözet, pusztai batár, étkezőasztal bográccsal, állatokat bélyegző „billog”, hatalmas suba, karikás ostor díszük a nádfalakkal elválasztott termecs- kékben. Áthajtunk a Kilenclyukú hídon, az út mellett ismeretlen „KRESZ-tábla” tűnik fel: kék alapon sárga lófej; arra van a ménes, megérkezünk Mátéra, az állami gazdaság törzstenyészeti telepére. Elérjük ,a bemutató pályát, amelynek szabályos tribünje van. A pályán akadályok a lovas és a ló számára, no meg egy kis díszlet: itt is szükség van egy gé- meskútra. A kék alapon sárga lófej azonban eltérít a betonról, s most már valóban a pusztai porzó földúton robogunk. Üjabb gémeskút, mellette a ménes, s gazdája Egri István, húszéves csikós, a múzeumban látott csikósöltözetben. — A „KRESZ-táb- lák” miatt ön és a ménes mindig itt van? — Igen. Hajnali fél háromkor kezdek, délben váltanak le, délután jön a második műszak, úgyhogy csikós és ménes mindig van. Egyébként hatvan lóból áll a ménes. — A turisták milyen produkciót láthatnak? — Lefektetem a hátast, aztán meghajtom a ménest: megfordítom. — Mibe kerül ez a mutatvány? — Belföldieknek 500, külföldieknek 1000 forintba. De ebben benne van a szürke gulya és a magyar birka megtekintése is. — Mennyit tud keresni? — Havi 1800—2000 forintot. A mutatványokért kifizetett összeg húsz százalékát is megkapjuk, de ezen vagy nyolcán osztozunk. Van olyan nap, amikor három bemutató is van... — Bizonyára ajándékokat is kap. — Igen, a külföldiektől nyloninget, töltőtollat, egy kis whiskyt... Egri István semmit sem mutat meg az újságírónak, hiszen tudja, hogy minden mozdulata 500— 1000 forintot ér... F. P. tudunk kiadni a kezünkből. Most is feldolgozásra vár jó huszonötezer méter anyag, színes pamuttal belevarrva, hogy a százféle minta közül milyen számút választott a rendelő. Egyik nap csak indanthrennal festenek világosabb kéket, másnap indigóval sötétet, majd. festékkel feketét. Ha az anyag átfőtt, festékben fürdetik, ha megszáradt és az óriási súly alatt a mángorlóban tükörsima lett, jöhet a nyomás: kendő, kötény avagy szoknya lesz belőle. Csak hívják a szippantót Színben túl nagy választék nincs, sötét vagy világos. A minta mindig fehér, esetleg sötétkéken világoskék. A minőség aztán az anyagtól függ, mint mondják, a sifonból lesz a legszebb kékáru. A felszerelés valóban nagyon régi. Annak idején is használtan vette a Gál-házas- pár, mégis szép házat hoztak össze belőle. Igaz, nem sajnálták erejüket, idejüket. A festődé tizenkilenc éve szövetkezeti üzem, most a Monori Járási Szolgáltató Ktsz-hez tartozik— Nagyon szerettem volna — mondja Gálné — nyugdíjazáskor mindent kifogástalanul átadni. — Ami annak idején nekünk nagyon jó volt, most már nem elég. Tovább kellene lépni. Ami változás történt, az kevés. Gépeinket már villany hajtja. A múltban kétévenként vödörrel cseréltük a festőkádban a vizet, ma csak hívjuk a szippantót, és egy óra alatt kész. A ház fala azonban a mángorló rázkódtatásától megrepedt. A műhelyek kicsik — új, modernebb gépeket nincs hova beállítani. Nyolcán dolgoznak a festődében, de mégegyszer ennyien találnának munkát, s akkor rövidebb határidőre dolgozhatnánk. Kihal-e a szakma — Ipari tanulót azonban nem tarthatunk, miután a szakmát „kihalónak” tartják. Lehet, hogy valóban kihalóban van, de az tény, hogy a monori, kecskeméti és kiskunfélegyházi műhelyek nem tudják rendelőiket kielégíteni. Vége az ebédidőnek. A fal túlsó oldalán döngve megindul a mángorló, a festődébe! a százéves gép kattogva nyomja hengerét a sötétkék molinóra. Készül a szlovák asszonyok lilavirágos gyászolószok* nyája. — komáromi -4 Sétány a Balaton körül Tartalékosok — akadálypályán Harcászati vetélkedő Solymáron
